Világgazdaság, 1982. december (14. évfolyam, 233/3480-252/3499. szám)

1982-12-15 / 243. (3490.) szám

MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA Magyar—angol gazdasági tárgyalások MTESZ-RENDEZVÉNY AKKUMULÁTORGYÁRTÁSUNK HELYZETÉRŐL Munkatársunktól, Zimankós téli napokon a szokásosnál is gyakrabban gondolnak a gépjárművezetők az akkumulátorgyártókra, és nem is mindig hálatelt szívvel, amiért nem kell — mint elődeiknek — kurblival mozgásba hozniuk a motort. Aktuális témát választott tehát a MTESZ Elektrotechnikai Egyesületének autóvillamossági munka­­bizottsága, amikor akkumulátorgyártásunk helyzetét tűzte legutób­bi megbeszélésének napirendjére. Hajdúk Mihály, az Akkumulátor- és Szárazelemgyár műszaki tanács­adója elmondta, hogy 90 éve alapí­tott vállalatuk a II. világháború előtt német érdekeltség volt, utána szovjet jóvátételre szállított, és csak az 50-es évek elején került magyar irányítás alá. 1964-től 1980 végéig a VBKM egyik vállalataként működött, jelenleg savas és lúgos akkumulátorokat, valamint száraz­elemeket gyárt. Hajdrik Mihály részletesebben a főprofilt jelentő savas (ólom-) ak­kumulátorokról beszélt, amelyek skálája a Polski Fiatokban és a Skodában alkalmazott 44 amperórás típustól a 210 amperórás erőgép- és autóbuszakkukon, valamint a tar­goncákban és a bányamozdonyok­ban használatos nagyméretű gyárt­mányokon keresztül a telefonköz­pontok energiaellátását biztosító helyhez kötött akkumulátorokig ter­jed. A személygépkocsi-akkumuláto­rok 9—10 típusát az amerikai Globe Battery International cégtől vett, több mint 100 millió forint értékű, korszerű félautomata, illetve auto­mata gyártósoron állítják elő. Az 1978-ban megkötött tízéves licenc­szerződés értelmében az akkumulá­torgyár 32 ezer dolláros licencdíjat fizet a Globe-nak, amely a gyártási technológiában végrehajtott korsze­rűsítésekről is tájékoztatja magyar partnerét. E jelentős költségténye­zőt bőven ellensúlyozza, hogy az új gyártási eljárás — egyéb előnyei mellett — 15 százalékos (évi több tízmillió forintos) elommegtakarí­­tást eredményez. Tervezik a VI. ötéves tervben egy újabb automata gyártósor beál­lítását, ez a jelenlegi évi 400—500 ezer darabos kapacitás 50 százalé­kos növekedését eredményezné. A mennyiségi fejlesztés mellett a gyár követni akarja az akkumulátor­technikában végbement technikai fejlődést is: foglalkozik egyebek között karbantartást, vízutátöltést nem igénylő akkumulátorok kiala­kításával is. (Akkum­ulá­torfejlesz­tést a Villamosipari Kutatóintézet­ben is végeznek.) Nyugati know-how vagy licenc alapján kívánják a következő öt­éves tervben továbbfejleszteni a lúgos akkumulátorok gyártását, a szárazelemek területén viszont csak kisebb fejlesztést terveznek. Az Akkumulátor- és Szárazelem­gyár mellett még több helyen ké­szülnek Magyarországon akkumulá­torok: a Medicornál és a Mechani­kai Műveknél ,például ezüst—cink elemek, ezenkívül a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalatánál és az Unitechnika Ipari Szövetkezetnél. Az Unitechnika a karbantartás­ban és a szervizben szerzett tapasz­talatok felhasználásával 3 éve gyárt gépkocsi-akkumulátorokat, mintegy egyharmadát az Akkumulátorgyár termelésének. A Hajdúsági Iparmű­vektől az Unitechnika két éve vette át a lúgos (Ni—Cd) világítási akku­mulátorok gyártását, ezeket vasúti kocsik, kézilámpák, híradástechni­kai berendezések áramforrásokként alkalmazzák. Távlati feladatuknak tekintik miniatűr lúgos akkumulá­torok, nikkel—kadmium gombele­mek előállítását. Az Unitechnika saját fejlesztésű akkumulátorai Mezei Szilárd kuta­tási osztályvezető szerint nem rosz­­szabbak, mint amilyenek a vezető magyar gyártónál amerikai gépeken készülnek. Az esetenkénti, de a ko­rábbi évekhez képest megritkult mi­nőségi reklamációkat a gyártók je­lentős részben alapanyagproblémák­kal magyarázzák. Az utolsó magyar hulladékólom-feldolgozót környezet­szennyező hatása miatt néhány éve bezárták, azóta a gyári hulladékól­mot és a MÉH által begyűjtött el­használt akkumulátorokat az NDK- ban dolgozzák fel az akkumulátor­rácsok előállításához szükséges öt­vözetté. Az onnan visszaszállított ólom minősége azonban nem éri el a nemzetközi — és az amerikai gé­pek igényelte — színvonalat. (Az akkumulátortesthez szükséges hata­­lmat a Szovjetunióból importáljuk.) Ugyancsak hátrányosan befolyá­solja az akkumulátorok élettarta­mát, hogy üzemanyagtakarékossági és egyéb okokból a gépkocsik ki­­lométerteljesítménye alacsonyabb, vagyis többet állnak, mint néhány éve, és ez önkisüléssel, káros szul­fátképződéssel jár. Amit az autó­sok a takarékos üzemanyagfelhasz­­nálással megnyertek a réven, an­nak egy részét elvesztik a vámon. A csereakkumulátorok feltöltésének feladata és energiaköltsége ugyan­is az üzemeltetőt terheli, jóllehet fejlettebb országokban már elter­jedtek a szárazon töltött, szinte azonnal használatba vehető csere­akkumulátorok. Az Unitechnika foglalkozik ilyenek kifejlesztésével. Egy kérdésre válaszolva, Hajdrik Mihály elmondta, hogy ólomakku­mulátorokat jelenleg csak közve­tett formában, például buszokban exportálunk, sőt a gyártás jelenleg nem is fedezi teljes egészében a belföldi szükségletet, a felhaszná­lás 15—20 százaléka szocialista im­portból, elsősorban a Szovjetunió­ból származik. A most kialakításra kerülő fejlesztési koncepció alapján — amennyiben nem következik be ugrásszerű növekedés a felhaszná­lásban , a gyártók a VI. ötéves terv végére képesek lesznek a tel­jes belföldi és a közvetett export­­szükséglet fedezésére. Kedden a Magyar Kereskedelmi Kamarában kerekasztal-tanácsko­zást tartottak, amelyen a Brit Gyár­iparosok Szövetsége hazánkban tar­tózkodó delegációjának tagjai, il­letve hazai minisztériumi, banki és vállalati szakemberek vettek részt. Az utóbbi években a két ország kölcsönös kereskedelmi forgalma csak igen lassan növekedett. Első­sorban a magyar import bővült, míg a hazai vállalatok exportja visszaesett. Jelenleg mintegy 60— 70 kooperációban működnek együtt magyar és angol vállalatok, ennek keretében bonyolódik le exportunk mintegy 8,5 százaléka és importunk 15 százaléka. Nagy-Britanniában három vegyes és egy saját válla­latunk működik. A kapcsolatok to­vábbfejlesztésének lényeges feltéte­le — fogalmazták meg a megbeszé­lésen —, hogy az angol partnerek­nek friss és átfogó ismereteik le­gyenek gazdaságunkról és a magyar vállalati szakemberek is nagyobb érdeklődést tanúsítsanak a brit piac iránt. Többek között ezért is ke­rült sor a Magyar Kereskedelmi Kamarában a kerekasztal-tanácsko­zásra. A megbeszélésen tájékoztat­ták az angol delegáció tagjait a népgazdaság helyzetéről, a külgaz­dasági egyensúly javításáért, az ex­port növeléséért tett erőfeszítések­ről. Beszámoltak, hogy magyar vál­lalatok mely területeken kívánnak az elkövetkezőkben még fokozot­tabb mértékben bekapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba. Az angol delegáció tagjai el­mondták: a brit üzletemberek ér­dekeltek az együttműködés fejlesz­tésében. Úgy látják, hogy a két ország közötti árucsere növelése el­sősorban újabb kooperációk kiépí­tésével, harmadik piaci vállalkozá­sokkal lehetséges. A tanácskozás további részében konkrét üzleti megbeszélésekre is sor került. (MTI) . AZ OPEC SZÁMÁRA A KVÓTÁK EGYEZTETÉSE AZ IGAZI GOND Ahogy közeleg a Kőolajexportőr Országok Szervezete, az OPEC mi­niszteri konferenciája, a szakértők körében úgy erősödik a vélemény, hogy a szervezet tagjai a jelenle­gi árak tartása mellett fogják el­kötelezni magukat. A szakértők többsége ugyanis úgy értékeli, hogy a világgazdasági recesszió elhúzó­dása folytán a kereslet megélénkü­lésére nincs gyakorlati esély. A többség úgy ítéli meg, hogy a ke­reslet nemcsak lanyha, hanem ru­galmatlan is, árengedmények ré­vén sem emelhető meg számotte­vő mértékben. Ha ez így van, és úgy látszik, hogy az OPEC-tagok többségében is erősödik ez a meg­győződés, akkor nem sok értelme van az árak csökkentésének. Továbbra is nyitott kérdés, hogy ismét képes lesz-e a szervezet a termelés közös korlátozására, mert enélkül az árak valószínűleg csak igen nehezen lesznek tarthatók. Is­meretes, hogy az OPEC-olajok árá­ra a szabadpiacokon egyre na­gyobb nyomás nehezedik, a szer­vezeten kívüli termelők alulkínál­nak és az OPEC-en belül feszült­séget kelt, hogy a gyengébb és a jobb minőségű olajok közötti, már­ciusban megállapított kis árkülön­bözet rontja a Perzsa-öböl menti termelők eladási lehetőségeit a ki­váló minőségű olajjal rendelkező afrikaiak javára. Az összesített termelési kvótát a gyenge termelési kilátások miatt aligha ésszerű emelni a márciusban elhatározott napi 17,5 millió bar­reles plafonról, ezért a kvóták át­rendezése szinte megoldhatatlan problémának látszik. Legutóbbi megbeszélésén Szaúd-Arábia és Kuvait olajügyi minisztere elismer­te ugyan, hogy a pénzügyi nehéz­ségekkel küszködő tagországoknak jogos az a követelésük, hogy az eddiginél nagyobb bevételt jelentő tágabb kvótát kapjanak. Arról azonban nem szóltak, hogy hajlan­dók-e a nagyobb piacot követelő Venezuela, Nigéria, Indonézia, Lí­bia és Irán számára termelésük to­vábbi korlátozásával helyet enged­ni. A legújabb adatok is azt bizo­nyítják, hogy a gyakorlatban ezek az országok már átrendezték a termelésmegosztási rendszert. Irán, Venezuela és Líbia jóval kvótája felett termel, az utóbbiról a nico­siai Middle East Economic Survey is közölte, hogy a napi 750 ezer barreles kvótával szemben napi 1,8 millióra futtatta fel termelését. A New York-i Petroleum Intelligence Weekly (PIW) úgy becsüli, hogy Irán ma már az OPEC termelésé­nek közel 17 százalékát adja a ko­rábbi 5 százalékkal szemben, Líbia megkétszerezte részesedését, és Ve­nezuela is jócskán növelte ará­nyát. Eközben Szaúd-Arábia része­sedése az év eleji 40 százalékról 28 százalék alá esett. Ráadásul az OPEC termelése ma mintegy napi 19,7 millió barrel, azaz több mint 2 millió barrellel meghaladja a márciusban elhatározott plafont. A PSW kiszámította, hogy a ter­melési kvótáktól való eltérés az egyes tagországok számára milyen bevételi többletet, illetve kiesést okoz. Becslése szerint Szaúd-Ará­bia éves szinten mintegy 10 mil­liárd dollárt, Irak mintegy 3 mil­liárd dollárt veszít termelése visz­­szaszorulásából, míg a „túlterme­­lők” közül Irán 8 milliárdos, Líbia 5,5 milliárd, Venezuela pedig 3 mil­liárd dollár külön bevételhez jut. Akik nyertek a megállapodás meg­szegésén, nem akarnak visszakoz­ni, a vesztesek viszont minden bi­zonnyal csökkenteni akarják ká­rukat. Közülük Iraknak nagyon kell a pénz a gazdasági tervek megvalósításához és a háború fi­nanszírozásához, és Kuvait, az Emírségek vagy Szaúd-Arábia sem nyúlna szívesen devizatartalékai­hoz, márpedig termelésüket a mos­tani szinten tartása, de különösen további visszafogása ezzel járna. Az ár és a termelés mellett a vasárnap kezdődő konferencia na­pirendjén szerepel, a latin-amerikai OPEC-tagok kérésére. Mexikó csat­lakozása. A 80 milliárd dolláros adósságot felhalmozott Mexikónak azonban aligha érdeke, hogy csat­lakozzon az OPEC áraihoz, piacot és ezzel bevételt veszítsen. (Az OPEC-áron alul kínáló Mexikó nagy konkurrencia.) Szintén az OPEC-en kívüli termelők verse­nyével kapcsolatos, hogy Nigéria azt szeretné: a szervezet kezdemé­nyezzen tárgyalásokat az északi­tengeri olajtermelőkkel, amelyek alacsony áraikkal az afrikai OPEC- tagok piacait veszélyeztetik. (Reu­ter, AP,DJ, APA) Ííj év — új ajánlat — új szolgáltatás UNIÓ 1982. DECEMBER 15. ma. Új magyar kozmetikum a márkacikk felé vezető úton Egy „felhatalmazás nélkül” pub­likáló, indiszkrét újságírónak kö­szönhetően mindössze három évbe tellett, amíg Nedeczky néni hidra­táló kenőcse Helia D néven megje­lent a hazai piacon. Az inkriminált sajtóközlemény az idei év elején látott napvilágot, s ennek nyomán a debreceni Biogal gyógyszergyár azonnal jelentkezett a szabadalom hasznosításával foglalkozó Innová­ciós Alapnál: ha az alap anyagilag támogatja, vállalkozik a ránctalaní­­tó kenőcs gyártására, Így aztán a Magyar Nemzeti Bank kebelében működő szervezet már a legszéle­sebb közvélemény nyomása alatt kellett, hogy sürgősen cselekedjék, annál inkább, mert a közelmúltban elhunyt idős feltaláló szigethalmi boszorkánykonyhájából amúgy sem győzte már kiszolgálni a nagy szá­mú érdeklődőt. Az eredmény , amelyet a Biogal és az Innovációs Alap tegnap sajtó­tájékoztatón is bemutatott — a hét eleje óta ott áll az illatszerüzletek polcain, s már az árával hirdeti: márkacikkről van szó. A közismert Pondi krémjével nagyjából azonos méretű tégely ára 140 forint. Gyár­tására, értékesítésére, forgalmazásá­ra az Innovációs Alap és a Biogal Gyógyszergyár társulási szerződést k­ötött azzal a céllal, hogy nemcsak a Helia D-t fejleszti termékcsaláddá, hanem arra törekszik, hogy a jövő­ben lehetőleg minél nagyobb számú természetes alapanyagú, lehetőleg magyar szellemi tőkét megtestesítő kozmetikumokkal örvendeztesse meg az igényes, külső megjelenésé­re sokat adó hazai és természetesen a külföldi fogyasztót. A Helia D alapanyaga a napra­forgó szárából vonható ki, azaz gyártásához nincs szükség tőkés anyagimportra. Még dicséretesebb, hogy a rendkívül dekoratív csoma­golást is sikerült hazai gyártók közreműködésével megoldani. Az üvegtégelyt a Tokodi Üveggyár kü­lön erre a célra kifejlesztett üveg­masszából állítja elő, a műanyag fedőkupakot pedig a Politoys Szö­vetkezet gyártja. A krémnek egye­lőre három változata került keres­kedelmi forgalomba: a zsíros, a normál és a száraz bőrre való. Az új termékkel a társulás először a hazai piacon akarja megvetni a lá­bát, abból kiindulva, hogy nehezen lehet külföldön elismert márka­cikk az olyan, amelyik saját „szü­lőföldjén” sem az. Egyidejűleg azonban megkezdte a külföldi piac­kutatást is, először Olaszországban, ahol a Nedeczky Jenőné hírnevét megalapozó találmány, a Patientia hajszesz a legtöbb külhoni vevőre talált. A kezdet bíztató: máris há­rom olasz cég jelentkezett a krém forgalmazására, de egy-egy osztrák és svéd vállalat is tárgyalni kíván a Helia D importjáról a külpiaci forgalmazásra szerződött KON­­SUMEX közvetítésével. A hazai siker pedig az első hi­vatalos értékesítési napon — a be­harangozó reklámakció elmaradása ellenére — elsöprő volt: Budapes­ten ezüstvasárnap 22 ezer tégely Helia D-t adtak el az illatszer boltokban. É. L Elm­tsd ez MKK bolgár tagozatának ülése . A Magyar Kereskedelmi Kamara bolgár tagozata közli, hogy a de­cember 16-án 10 órára meghirde­tett előadást A bolgár népgazdaság helyzete és a magyar—bolgár ke­reskedelmi kapcsolatok időszerű kérdései témájában technikai okok miatt el kell halasztani. Az új idő­pontról a kamara levélben küld ér­tesítést a meghívottaknak. ■M RÖVIDEN­ ­»• Hárommillió dollárért exportál az idén termékeiből a Salgótarjáni Síküveggyár az USA-ba, Libanon­ba, Angliába, Franciaországba, az NSZK-ba és Ausztriába. Megrende­lést kapott a gyár már jövőre is: januártól angol és francia cégek számára gyártanak síküveget Sal­gótarjánban.­­»• Ecuadorba még kiszállított­­ gyalugépet a SZIM esztergomi ma­­rógépgyára, s ezzel befejezték az üzemben a hagyományos szerszám­gépek gyártását. Ezentúl kizárólag numerikus vezérlésű gépeket gyár­tanak, ezek 95 százalékát expor­tálják. SZOVJET MIKROELEKTRONIKAI KIÁLLÍTÁS NYÍLT AZ OMIKK-BAN Munkatársunktól. Területét tekintve szerény, mű­szaki színvonalban viszont annál figyelemre méltóbb kiállítás nyílt az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) épületében (Múzeum utca 17.), vá­logatás a szovjet mikroelektronika legújabb, sorozatgyártásra érett ter­mékeiből. Az Elektronorgtyehnyika külkereskedelmi vállalat a Szov­jetunió elektronikai ipari minisz­tériumával közösen ez év januárjá­ban már megnyitotta a szovjet elektronikai termékek állandó kiál­lítását, amelyen a hazai szakembe­reket információs szolgáltatás és konzultációk is segítik. Az újabb produktumok bemutatása mellett a mostani esemény megrendezését az teszi aktuálissá, hogy a szovjet fél­vezetők katalógusának megjelenését követően küszöbön áll az integrált áramkörök magyar nyelvű kataló­gusának közreadása. A fejlett nyugati technológia át­vételét meggátló embargó sürgető­vé teszi a szocialista országok ösz­­szefogását a mikroelektronikában — hangzott el a megnyitón —, és ehhez megfelelő alapot nyújthat a Szovjetunió gyorsan felzárkózó elektronikai ipara. A kiállításon látható termékek a Szovjetunió szá­mos köztársaságában készülnek, szó sincs tehát egy-egy privilegizált te­rület megkülönböztetett fejlesztésé­ről. A területi sokszínűséghez ha­sonlóan változatos képet mutat az exportkínálatban szereplő, pillanat­nyilag több mint 600 mikroáram­­kör is. Remélhetőleg a hazai fel­használókhoz is mihamarabb eljut­nak a mikroutasításokat százmil­liomod másodperc alatt végrehajtó mikroprocesszorok, főleg hogy a megnyitón is hangsúlyozták: a kü­lönlegesen gyors mikroprocesszorok szigorúan embargós tételek. Erre alapot adhat, hogy az integrált áramkörök vásárlásáról szóló idei szerződések mintegy 2,5-szer na­gyobb összegű szállításokra vonat­koznak, mint egy évvel ezelőtt. A felhasználók számára az sem kö­zömbös, hogy az átlagos szállítási határidő az Elektronorgtyehnyika képviselőjének tájékoztatása szerint 4 hónap. „A jelenlegi információfeldolgo­zási szinten az eddigi eredmények ellenére sem szabad megállni — fejtegette a budapesti szovjet ke­reskedelmi kirendeltség vezetője, Viktor Guzson — és a továbblépés­hez szükséges számítástechnikai kultúra meghonosításához hasznos segédeszközök lehetnek a diákok kezébe szánt kézi számológépek.” A szovjet szakember szerint koránt­sem elegendő, hogy jelenleg leg­feljebb csak minden századik ma­gyar fogyasztónak van szovjet zseb­­számológépe. Reméli, hogy a kö­vetkező években szállítandó, éb­resztőóra- és naptárfunkciókat is magába foglaló (MK—53), illetve a napelemekkel működő (MK—60) tí­pusok lendíthetnek a vásárlókedven.

Next