Világgazdaság, 1983. február (15. évfolyam, 21/3520-40/3539. szám)

1983-02-01 / 21. (3520.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1983. FEBRUÁR 1., KEDD XV. ÉVFOLYAM, 21. (3520.) SZÁM A politikusok egyre optimistábbak Beldiige, Schmidt, Lambsdorff, Davignon felszólalása a davosi szimpóziumon Az amerikai gazdaság fellendüléséről, a kamatok csökkenésé­ről beszélt a davosi szimpóziumon az amerikai kereskedelmi mi­niszter, aki szerint a kormány a költségvetési hiány csökkentését célzó javaslatait el tudja fogadtatni a kongresszusban. Schmidt volt nyugatnémet kancellár belátta, ho­gy Washington elsősorban­­a hiány lefaragásával van elfoglalva, a többi fejlett tőkésország esetében azonban a fiskális és monetáris politika szigorúságának enyhítését sürgette, mert különben szerinte a világgazdaságra 1983 végén újabb depresszió vár. Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter pesszimistának véli Schmidt jóslatát, az inflációellenes harc lazí­tását pedig veszélyesnek. Davignon, a brüsszeli bizottság alelnöke az amerikai­ közös piaci kereskedelmi viták rendezését sürgette, a libanoni miniszterelnök pedig segítséget kért a résztvevőktől a há­ború okozta károk helyreállításához.­ ­Huszonöt ország miniszterelnökei, illetve gazdasági miniszterei vasár­nap a svájci Davosban több mint 12 órát tárgyaltak a világgazdaság problémáiról. Mint ismeretes, befo­lyásos üzletemberek és tankárok százainak részvételével csütörtök óta folyik a davosi szimpózium né­ven ismert tanácskozás, amelyet im­már 12 esztendeje minden évben megtartanak, hogy az ottlevők köte­lezettségek nélkül fejtsék ki nézetei­ket. A tanácskozás egyben fórumot teremt fontos találkozókra, nagy je­lentőségű megállapodások kezdemé­nyezésére. A vasárnapi tanácskozáson Baldri­­ge amerikai kereskedelmi miniszter arról beszélt, hogy az amerikai gaz­daságban a fellendülés már elkez­dődött, s hogy a reálnövekedés át­lagos üteme az év második felére eléri a 4 százalékot. Becslése sze­rint az idén a lakásépítések száma 30—40 százalékkal nagyobb lesz a tavalyinál, a gépkocsipiacon­ pedig 20—30 százalékkal növekszik a for­galom. Vitába szállt azokkal a fel­tevésekkel, amelyek szerint 1983 el­ső negyedében az amerikai gazda­ság növekedése évi 1 százalékos szintnek felel meg. Azt állította,­ hogy a­­ fellendülés ennél gyorsabb lesz, s hogy a recesszió befejeződé­se immár nem vitás, az amerikai­­­amatokról szólva a miniszter az év közepére a kamat­szint 1-2 százalékos esését ígéri, a következő két hónapra azonban „át­meneti emelkedéssel” kell számol­ni. Hosszú távon viszont — hangsú­lyozta Baldrige — a vállalatok csökkenteni akarják eladósodásukat, tartózkodnak a nagyarányú új köl­csönfelvételektől és így lehetővé vá­lik, hogy a kamatok csökkenjenek. Megerősítette korábbi előrejelzését, hogy az amerikai kereskedelmi hiány 60—70 milliárd dollárra nő­het a tavalyi 43 milliárdról. Ezt, te­kintettel a gazdaság általános fel­lendülésére, normális jelenségnek nevezte, s mint mondotta, ennek más kereskedő országok is hasznát látják. Megkockáztatta, hogy a kor­mány kellő kongresszusi támogatást tud szerezni a költségvetési hiány lefaragását célzó intézkedésekhez. A duzzadó költségvetési hiány sem az USA-ban, sem Franciaor­szágban nem teszi lehetővé a jelen­legi­ szigorú fiskális politika enyhí­tését — mondotta beszédében Schmidt volt nyugatnémet kancel­lár, úgy vélte azonban, hogy a töb­bi fejlett tőkésország, így az NSZK, Japán, Ausztria, Hollandia, Nor­végia és esetleg Nagy-Britannia la­zíthatna fiskális és monetáris poli­tikáján, hogy harcba induljon „nap­jaink csatájába, amely a politikai stabilitásért folyik”. A volt kancel­lárnak ugyanis az a véleménye, hogy a következő télen a nyugati világ — széles körű politikai meg­mozdulásokkal is járó — súlyos depresszióval nézhet szembe, ha a kormányok továbbra is kitartanak inflációellenes politikájuk mellett. Schmidt sürgette, hogy az USA állítsa vissza politikai vezető sze­repét a világban, és ezt konzultá­ciókra, véleménycserékre alapozza, nem pediig pop.­­v . civicakiveltja, ahogyan az Carter és Reagan el­nöksége idején előfordult. Rossz véleménye van az SPD alelnökének a legfejlettebb tőkésországok csúcs­­találkozóiról, az utóbbi években a résztvevők közötti együttműködés a szükséges minimum alá csökkent „Elmúltak már azok az idők, ami­kor — mint például 1975-ben, az első csúcson — a résztvevők fele személyes jóbarát volt és hajlandó volt együttműködni. Túl sok a megbeszélendő téma, s a politikusok megnyilatkozásaikat saját sajtójuk­nak szánják, a felelősséget pedig átadták bürokratáiknak.” Schmidt hangsúlyozta, hogy mind az USA- nak, mind a Szovjetuniónak érdeke a fegyverzetkorlátozási megállapo­dás, és leszögezte, hogy nézete sze­rint a fegyverkezési verseny fel­­gyorsulásába a Szovjetunió nem fog beleroppanni. Lambsdorff nyugatnémet gazda­sági miniszter nem osztotta Schmidtnek az inflációellenes harc enyhítésére vonatkozó javaslatát. Ha a pénz olcsóbbá válik, mondotta, akkor újból felgyorsul az infláció, és veszélybe kerülnek az új mun­kahelyek. Kétségbe vonta azt is, hogy a világra újabb depresszió vár, szerinte a fellendülés időszaka következik. Rosszallotta, hogy az amerikai kongresszus protekcionista törvényeket javasol, annak ellenére, hogy az amerikai kormány ezek el­kerülését ígéri. Davignon, a brüsszeli bizottság alelnöke az USA és az EGK közötti kereskedelmi konfliktusokról be­szélt, úgy vélte, hogy a kereskedel­mi feszültségek az utóbbi hetek­ben enyhültek. Sürgette, hogy az agrárexport-támogatások ügyében állapodjanak meg, hogy elkerüljék a helyzet romlását Evvel Davignon az USA egyiptomi üzletére célzott amely az EGK szubvenciói ellen irányult. A tanácskozás résztvevőinek az volt a véleménye, hogy a vezető gazdasági hatalmak a korábbinál nagyobb megértést mutatnak a har­madik világ adóssággondjai iránt, és a korábbinál jobban el vannak szánva a protekcionizmus elleni küzdelemre. Az adósságproblémák megoldásában való nemzetközi együttműködés szükségességét Bald­rige is hangsúlyozta, s ebből a többi résztvevő azt a következtetést vonta le, hogy amióta Mexikó fize­tési problémákkal néz szembe, az amerikai kormány sem akarja ki­zárólag a piaci erőkre bízni a fize­tési válság megoldását. F. Zs. Erősödik az arany és a dollár Tovább drágult az arany, uncián­kénti ára hétfőn a világ vezető tőzsdéin huzamosabb ideig 500 dol­lár fölé emelkedett, ami 1981. áp­rilis közepe óta nem fordult elő. Később néhány centtel 500 dollár alatt állapodott meg a jegyzés, el­sősorban a dollár erősödése nyom­ta vissza az arany árát. A piaco­kon élénk az arany s általában a nemesfémek iránti kereslet, s ez részben a nemzetközi pénzügyi vál­ságtól való félelemmel magyaráz­ható. Most, hogy egyre nagyobb az olajár csökkenésének valószínűsége, megnőtt a bankárok aggodalma is, hogy az olajjövedelmektől túlzot­tan függő olajtermelő országokra súlyos pénzügyi gondok várnak. Az csaknem bizonyosnak látszik, hogy az olajárak előbb-utóbb le­morzsolódnak, az olcsóbbítást azon­ban halogatják, s ez két valutának is jót tesz: a dollárnak és az angol fontnak. Az olajimportőrök a csak lassú árcsökkenésre számítva a ko­rábbiakhoz hasonlóan feltöltik dol­lártartalékaikat. (Az olajszámlát nagyrészt dollárban fizetik.) Rá­adásul hó vége lévén amúgy is nagy az amerikai valuta iránti ke­reskedelmi kereslet. Erősítette az amerikai valutát, hogy most kezdi éreztetni hatását az a bejelentés, amely szerint nö­vekedett decemberben az USA ve­zető gazdasági mutatóinak indexe, ami a gazdaság fellendülésének je­le lehet. Ami azonban a leginkább fölhajtotta az amerikai valuta jegy­zését, az a hétfőn benyújtott ame­rikai költségvetés-tervezet. Ebben majdnem 190 millliárd dolláros de­ficitet terveznek (részletesebben lásd lapunk más helyén). A passzí­vum mértékéből a valutapiacokon arra következtetnek, hogy ismét emelkedni fognak az amerikai ka­matok. (Reuter, AP—DJ) . A szaksajtó elkerülhetetlennek tartja az olajár csökkentését „Szívesen kiegyeznének abban, ha az olajár csak 4 dollárral menne lejjebb” — írja a Szaúd-Arábia ve­zette öböl menti ország­csopor­tr­ól szólva a jól értesültelek számító Middle East Oil Journal hétfői szá­ma. Ehhez a nem kevésbé befolyá­sos MEES, a Middle East Economic Survey hozzáteszi, hogy ezek az arab termelők készek minden le­hető megtételére a leszállítás utáni új ár védelmében. A MEES ehhez hozzáfűzi: a többi OPEC-ország, amely egyelőre ellenáll a hivatalos barrelenkénti 34 dolláros ár leszál­lításának, „alkalmasint" hajlandó lesz megszívlelni az öböl­ menti or­szágok álláspontját, ha ők­­is fel­ismerik, hogy az egyetlen megol­dás, amely megmentheti gazdasá­gaikat a válságtól: a stratégiai ár­­csökkentés, amelyet aztán a piac teljes stabilizációja követ, hiszen Szaúd-Arábia e­­ célból összes erejét beveti”. (AP—DJ) NAPRÓL NAPRA + A DOLLÁR LEÉRTÉKELŐDÉSÉT JÓSOLJÁK hosszabb távon a hírmagyarázók, míg a hírek egyszer az árfolyam szilárd­ságáról, máskor meg a lanyhulásáról szólnak. (4. oldal) + A KOOPERÁCIÓ TARTALOM NÉLKÜL CSAK JELSZÓ — hangzott el a magyar—svéd üzletember-találkozón a kamará­ban. (3. oldal) + KÍNA KÜLKERESKEDELMÉBEN TAVALY REKORDNAGY­­SÁG­Ú AKTÍVUM alakult ki, a többlet több mint háromszo­rosa az 1981. évinek. (2. oldal) + HÁROMNEGYEDÉRE ESETT A SZOVJETUNIÓ ARANY­EXPORTJA tavaly, ez és kintlevőségeinek növekedése gazda­sági pozíciója javulásáról tanúskodik. (8. oldal) ■f­ A VILÁG RÉZFOGYASZTÁSÁNAK fejlődési dinamikája le­fékeződött az utóbbi években. (8. és 8. oldal) + A KÁVÉEXPORTKVÓTÁK BETARTÁSÁNAK ELLENŐRZÉ­SE NEM KÖNNYŰ, az importőrök szívesebben veszik a kvó­tán kívüli — olcsóbb — kávét. (8. oldal) + A FEHÉR HÁZ ÉS A FED MEG AKARJA GYŐZNI A TÖR­VÉNYHOZÁST, hogy az USA-nak feltétlenül hozzá kell járul­nia az IMF tőkéjének bővítéséhez. (2. oldal)­­ A SVÁJCI MUNKANÉLKÜLISÉG tavaly év végén mindössze 0,8 százalék volt, a berni kormány mégis munkahelyteremtő és exportösztönző programot dolgozott ki. (2. oldal) Reálértékben csak a katonai kiadások nőnek Az amerikai kongresszus előtt az új költségvetés A költségvetési kiadások mindössze 5,3 százalékos növekedését irányozza elő az amerikai kormánynak az 1984-es pénzügyi évre vo­natkozó költségvetési tervezete, amelyen belül azonban a katonai kiadások 14 százalékkal emelkednek. A hétfő óta a kongresszus előtt fekvő tervezet a belföldi programok befagyasztását szorgalmazza, fél évvel késlelteti a különböző szociális juttatásoknak a megélhe­tési költségekhez való igazítását. Az amerikai kormány korábbi álláspontjával ellentétben most nagyobb fontosságot tulajdonít a különböző nemzetközi pénzügyi szervezeteknek, továbbá az Exim­­banknak, az ezeknek szánt összegek növekednek. A költségvetési­­tervezethez csatolt prognózis az év második felére ígéri a fellen­dülés erősödését. Mérsékelt inflációval, nagyarányú munkanélküli­séggel, még mindig viszonylag magas kamatszinttel és a tőkeberu­házások lanyhaságával számol. Az amerikai elnök hétfőn beter­jesztette a kongresszus elé az ok­tóberben kezdődő 1984-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetési terve­zetet­, amely 848,5 milliárd dolláros kiadással és 188,8 milliárd dolláros hiánnyal számol a fölh­íséélési ter­vezetben nem szerepelnek, nagyobb szabású adóemelések, a belföldi programokkal kapcsolatos kiadások 3 százalékkal, a katonai kiadások pedig 14 százalékkal emelkednek. Az új költségvetés tervezett kiadá­sai mindössze 5,3 százalékkal na­gyobbak, mint a jelenlegi költség­­vetésé, amely a várakozások sze­rint rekordösszegű, 207,7 milliárd dolláros hiánnyal fog zárulni. Jóllehet a költségvetési tervezet azt ígéri, hogy az 1984-es pénzügyi évben nem lesznek jelentősebb adó­emelések, az előterjesztés felszólít­ja a kongresszust, hogy az 1986-os pénzügyi évtől hároméves időszak­ra a személyi és a vállalati adók 5 százalékos emelését és a nyers­olaj­­forgalmi, adójának növelését hagyja jóvá, hogy csökkenjen a de­ficit. A katonai kiadások tervezett ösz­szege az 1984-es pénzügyi évre 238,3 milliárd dollár, 14,2 százalékkal na­gyobb, mint az idei. P­eagan az 1985-ös pénzügyi évre a katonai ki­adások újabb 16,3 százalékos eme­lését szeretné. A kormány az új pénzügyi évre valamennyi belföldi program költ­ségvetésének befagyasztását javasol­ja és ettől 19 milliárd dolláros meg­takarítást vár. A befagyasztás azon­ban nem terjedne ki mindenre: egyes programok kiadásait az idei­hez képest csökkentenék, másokét viszont növelnék. A kormány a társadalombiztosí­tásra, az élelmiszerjegyekre, a vete­ránok támogatására, és egyéb szo­ciális célokra szóló programok inf­lációs indexelését hat hónappal késleltetni akarja, a szövetségi bérek és nyugdíjak összegét pedig egy év­re befagyasztani. Az elnök javasol­ja a kongresszusnak, hogy szólítsa fel az államok hatóságait: kössék a jóléti juttatások kifizetését külön­böző közszolgáltatásokban való né­hány órás munkavégzéshez. Az el­nök szeretné, ha a kongresszus egy átfogó egészségügyi reformot is jó­váhagyna, amely az országos egész­ségügyi költségekben csökkentené az állami részesedést. A kormány az új pénzügyi évben eleget akar tenni a Világbank költ­ségvetésére vonatkozó amerikai vál­lalásnak, és növelni kívánja az Eximbank finanszírozási forrásait Az eddiginél aktívabban akar részt venni az Amerikaközi Fejlesztési Bank, az Ázsiai Fejlesztési Bank, valamint az Afrikai Fejlesztési­ Bank költségeinek fedezésében is, a hoz­zájárulási összeg növeléséről még folynak a tárgyalások. A kormány várhatóan 1,41 milliárd dollárral já­rul hozzá a fejlesztési bankok költ­ségvetéshez 1984-ben, 133 millió dollárral nagyobb összeggel, mint az idén. Az Eximbank valószínűleg 10 milliárd dollárt kap, és a kormány további 2,67 milliárd dollárt kar a kofigreech­­jelűi erre az esetre, ha más országok szubvencióival kell harcba szállnia. A költségvetési előterjesztés gaz­dasági prognózist tartalmaz az idei évre. Megállapítása szerint 1983 utolsó negyedévében a gazdaság nö­vekedési üteme 3,1 százalékkal lesz nagyobb, mint a múlt év utolsó há­rom hónapjában. „Már ez év első felében is számos jele lesz a fellen­dülésnek, a növekedés felerősödésé­re pedig a második fél évben lehet számítani. Az év végére a növekedé­si ütem eléri az évi 4 százalékos tempót, és ez az ütem egészében 1988-ig fennmarad.” Mérsékelt marad az infláció, 1983 utolsó negyedében a fogyasztói ár­index 5 százalékkal lesz magasabb, mint a múlt év utolsó negyedében. A költségvetési előrejelzés szerint a feltételezett fellendülés túl gyenge lesz ahhoz, hogy érezhetően javít­son a foglalkoztatási helyzeten. A munkanélküliségi ráta az év folya­mán átlagosan 10,7 százalék körül alakul, s az év utolsó negyedében csökken csak 10,4 százalékra. Ta­valy a ráta átlagosan 9,5 százalékos volt, az utolsó három hónapban 10,4 százalékos. Ha a gazdaság helyzete nem úgy alakul, ahogy azt becsüli, akkor ez igen kedvezőtlenül hathat az elnök­nek a szövetségi költségvetési hiány lefaragását célzó erőfeszítéseire ”– figyelmezteti a törvényhozókat a költségvetési dokumentum. Ha a GNP ez évi reálnövekedése 1 száza­lékkal nagyobb lesz a kormány ál­tal vártnál, ak­kor ez a jövő évi költségvetési deficitet 13,5 milliárd dollárral csökkentheti, ha viszont 1 százalékkal a várakozások alatt ma­rad, a hiányt 13,8 milliárd dollárr­­al növelheti. A kormány által felvázolt fellendülés eltér a máso­dik világháború utáni évek meg­szokott megélénküléseitől — álla­pítja meg a költségvetési dokumen­tum —, ma a gazdaság nem olyan egészséges vagy kiegyensúlyozott, mint a korábbi fellendülési idősza­kokban. A kapacitások alacsony kihassz­náltsága és a vállalati profitoknak az utóbbi négy évben tapasztalt csökkenése miatt a költségvetés sze­rint lanyhák lesznek a tőkeberu­házások. Tekintettel a nagyarányú költségvetési hiányra, a szövetségi kormány hitelfelvétele szokatlanul nagy lesz, így történelmi mércével mérve a reálkamatok magasak ma­radnak, a fejlődő országok fizetési gondjai pedig korlátot szabnak az amerikai kivitel növekedésének. (Reuter)

Next