Világgazdaság, 1983. március (15. évfolyam, 41/3540-63/3562. szám)

1983-03-01 / 41. (3540.) szám

Pánik az aranypiacon Csaknem 60 dollárral zuhant tegnap az arany ára a pénteki záróárfolyamhoz képest, helyenként pánikszerű hangulat uralkodott a tőzsdéken. A sort a Távol-Kelet nyitotta meg, Hongkongban a nyitóárfolyam több mint 50 dollárral maradt el a pénteki záró jegyzéstől, majd tovább csökkent, s átmenetileg unciánként (31,104 gramm) 400 dollár alá esett. Az európai tőzsdék amelyek az időeltolódás miatt később nyitnak, némileg korrigálták a jegyzést, a fém árfolyama délben Londonban elérte a 420 dollárt. Ismét megváltoztatta az irányzatot a New York-i tőzsde, itt az árfolyam már a nyitást követő percekben 25 dollárral esett, s a jegyzést fel kellett függeszteni, mert az árfolyam csökkenése elérte a tőzsdei szabály szerint egy napra megengedett mértéket. A Wall Street hangulata aztán megint visszahatott a nyugateurópai záróárfolyamokra, így végül Londonban és Zürichben 407 dollár körül állapodott meg a fém ára. Ezzel az arany jegyzése egy hét alatt körülbelül 100 dollárt zuhant. Az események mögött a legtöbben változatlanul azt látják, hogy az olajárak csökkenése miatt mérséklődik az inflációs veszély, és így az aranynak mint értékálló befektetési eszköznek a becse. Az aranytulajdonosok — a jelentések szerint főleg közel-keleti befektetők — pánikszerűen számolták fel készleteiket, közvetlenül ez okozta az ár zuhanását. (Reuter) Előtérben a „Dél—Dél’ együttműködés Gazdasági kérdések az el nem kötelezettek csúcsértekezletén Az el nem kötelezett országok mozgalmának képviselői úgy ülnek össze március 7-én az indiai fővárosban csúcstalálkozóra, hogy adósságaik nagyobbak, mint valaha, a nemzetközi bankrendszer ingatagabb, mint a korábbi években, a világkereskedelem tavaly visszaesett, s a nemzetközi gazdasági fellendülésre alig van nagyobb esély, mint egy-két évvel ezelőtt. A közel 100 országot tömörítő mozgalom, amelynek kohézióját jelentős politikai és gazdasági különbségek feszítik szét, hároméves szünet után ülésezik, és a korábbi tanácskozásokkal ellentétben most arra helyeződik nagyobb hangsúly, hogyan oldhatják meg gondjaikat saját erejükből. Az Észak—Dél párbeszédhez fűzött korábbi remények elhalványultak, és a recessziós gondok miatt a korábbinál kevesebb támogatásra számíthatnak a fejlett tőkés világtól. Indira Gandhi miniszterelnök hétvégi sajtóértekezletén a csúcstalálkozóval kapcsolatban a tagországokat összekötő közös problémákra helyezte a hangsúlyt, külügyminisztere pedig konkrét gazdasági akciókat sürgetett. Március 1-től az indiai fővárosban tartja hetedik csúcskonferenciáját az el nem kötelezett országok 97 tagországot számláló mozgalma. Előzetes jelentések szerint több mint 80 küldöttséget állam-, illetve kormányfő fog vezetni, s három új targot is Új-Delhiben vesznek fel a mozgalomba: a Bahama-szigeteket, Barbadost és Kolumbiát. Közismert, hogy a mozgalom politikai és gazdasági szempontból is mennyire heterogén — magát az el nem kötelezettséget is különbözőképpen értelmezik a tagországok—, s hogy nem kis nehézséget okozott magának a csúcstalálkozónak a megszervezése is. Az el nem kötelezettek legutóbb 1979-ben Havannában gyűltek össze csúcsra, akkor a következő konferencia színhelyéül Irakot jelölték ki. Bagdad házigazdaságát Irán és több más állam szinte kezdettől foga ellenezte. A találkozó színhelyéül végül is — majdnem féléves késéssel — Indiát jelölték ki, az értekezlet gyakorlati előkészítését az indiai kormány vette kezébe. Új-Delhinek az a célja, hogy a mostani csúcson olyan témákra összpontosítsa a résztvevők figyelmét, amelyek összekötik a mozgalom tagjait. Ez a törekvése éppúgy vonatkozik a csúcskonferencia jóváhagyására váró politikai, mint a gazdasági kérdésekkel foglalkozó okmányra — hangoztatta hétvégi sajtókonferenciáján Indira Gandhi miniszterelnök. Ami a gazdasági problémákat illeti, a csúcstalálkozón szó lesz a meglévő nemzetközi pénzügyi szervezetek reformjának szükségességéről, a harmadik világ növekvő eladósodási problémáiról. A tanácskozás határozatai egyebek között arra is kihatnak, hogy a harmadik világ milyen pozíciókat foglalhat el az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) júniusi belgrádi értekezletén. Az el nem kötelezett országok mozgalmának koordinációs irodája februárban jóváhagyta a csúcstalálkozón szentesítendő okmányokat. Ezzel összefüggésben Rao indiai külügyminiszter hangoztatta, hogy a nemzetközi recesszió a fejlődő világot teljes gazdasági összeomlással fenyegeti, az el nem kötelezett országok nem halogathatják tovább a fejlődéssel, élelmiszerellátásukkal, energiahelyzetükkel és kereskedelmi forgalmukkal kapcsolatos gazdasági problémáik megoldását. „Azonnali lépésekre van szükség — mondta —, arra számítunk, hogy a csúcstalálkozón néhány konkrét intézkedést sikerül elfogadni a világgazdaság fellendítésére.” A csúcstalálkozóra készített határozattervezet csalódást keltőnek nevezi a gazdag északi és a szegény déli országok között az új gazdasági világrend kialakításáról folyó párbeszédet, és alternatívaként állítja ezzel szembe a Dél- Dél, a fejlődő országok közötti együttműködés megerősítését. India a konferencián konkrét javaslatokat is felvet ennek az együttműködésnek az ösztönzésére. Javasolja például, hogy az 1944-es Bretton Woods-i találkozóhoz hasonlóan, amely az IMF és a Világbank megalakításához vezetett, szervezzenek nemzetközi értekezletet, hogy megtárgyalják, miként lehet a világ pénzügyi szervezeteit fogékonyabbá tenni a harmadik világ gondjai iránt. Új-Delhi helyesnek tartja, ha a fejlődő országok gazdasági együttműködésének megszervezésére, az élelmiszertermelés növelésére, a nyersanyagfeldolgozás helyi arányának ösztönzésére külön, bizottságot hoznak létre. Szükség van továbbá szerinte új pénzügyi alapra, amely a harmadik világ fizetési mérleggondjainak enyhítését szolgálná rendkívül kedvezményes feltételekkel. Ak"srepe j "avaslatok között, hogy a fejlődő országok jobban nyissák meg piacaikat egymás termékei előtt. A koordinációs iroda által kidolgozott határozattervezet nyugtalansággal szól arról, hogy a fejlődő országok élelmiszerimportja 1981— 82-ben 98 millió tonna volt a tíz évvel korábbi 42 millió tonnával szemben. Bár az indiai külügyminiszter elismerően szólt a Nemzetközi Valuta Alap interim bizottságának határozatáról, amely növeli az alap hitelezési lehetőségeit, főként a hatalmas adósságú fejlődő országok mint például Mexikó, Brazília és Argentína számára, kifejtette, hogy a harmadik világ többségén az új határozatok nem sokat segítenek. Ezért is hangoztatja mind a volt nyugatnémet, kancellár, Brandt, a II. Internacionálé elnöke vezette független nemzetközi bizottság, mind az UNCTAD, hogy számottevően növelni kell az IMF alapjait, hogy több jusson a fejlődő országoknak. Az UNCTAD azt is felvetette, hogy az IMF aranytartalékainak jelentős hányadát dobja piacra, és pénzt kedvezményes feltételekkel bocsásson a legszegényebb fejlődő országok rendelkezésére. A Brandt-bizottság pedig a nemzetközi gazdasági összeomlás elkerülésére rendkívüli pénzügyi, kereskedelmi segélyezési és élelmezési akciókat sürget. Ezek a javaslatok igen kedvező visszhangra találtak a fejlődő országok körében, más kérdés azonban gyakorlati megvalósításuk. A hírügynökségek például arra emlékeztetnek, hogy az el nem kötelezett országok 1973-as algíri csúcstalálkozóján a tagországok számára egy gazdasági és szociális fejlesztési alap létesítését határozták el, mindeddig azonban csupán hét ország ratifikálta a megállapodást. Várható, hogy az értekezleten felhívással fordulnak majd a résztvevőkhöz, tegyenek lépéseket, hogy az alap végre működhessen. Kérdéses, hogy Új-Delhiben az el nem kötelezettek megpróbálnak-e közös frontot alkotni, hogy a nyugati bankokkal és kormányokkal együtt tárgyaljanak adósságaik átütemezéséről. Az adósok kartelljének gondolata főként a latin-amerikai országok részéről merült fel. Mindenesetre Tadira Gandhi vasárnapi sajtóértekezletén a kartellre vonatkozó kérdésekre nem volt hajlandó válaszolni. (Reuter, MTI) NAPRÓL NAPRA + A VEGYESVÁLLALATOK ALAPÍTÁSÁRA hogyan lehetne vonzóbb klímát teremteni Magyarországon? — ezt vizsgálták az MKK kooperációs tagozatának ülésén. (3. oldal) + BRAZÍLIA 8,4 MILLIÁRD DOLLÁR ÉRTÉKŰ HITELMEGÁLLAPODÁST írt alá nemzetközi magánbankokkal. Egyidejűleg a kormány ellenőrzés alá vonta 270 termék árát. (2. oldal) + A NYUGATNÉMET VÁLASZTÁSOK A GAZDASÁGI STRATÉGIA SÜRGETŐ KÉRDÉSEIRE aligha fognak hosszú távon kielégítő választ adni. (4. oldal) + A FRANCIA KERESKEDELMI MÉRLEG ÉS AZ INFLÁCIÓ KEDVEZŐTLENÜL alakult januárban, politikai muníciót adva az ellenzéknek a közigazgatási választások előtt. (2. oldall oldal) -f AZ AUSTRIAN AIRLINES NYERESÉGGEL ZÁRTA mérlegét, miközben a nyugati légitársaságok többsége veszteséges. (6. oldal) -f AZ NDK KEDVEZMÉNYESEN VETT KANADAI BÚZÁT, összesen egymillió tonna kanadai gabona importjáról kötött megállapodást. (8. oldal) - AZ EGK SZORGALMAZZA A NEMZETKÖZI JUTAEGYEZMÉNY ÉLETBELÉPTETÉSÉT, erre a forgalom 25 százalékát lebonyolító közösség csatlakozásával komoly esély lehet. (8. NÖVEKVŐ GABONAKÍNÁLAT, CSÖKKENŐ KERESKEDELEM 1983-BAN Az 1982/83-as gabonaévben összesen 1,828 milliárd tonna gabona áll rendelkezésre a világon, 84 millió tonnával több, mint az előző évadban — állítják az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési szervezetének, a FAO-nak a szakértői. A bőséges kínálat elsősorban a tavalyi rekordtermésnek, pontosabban az előző évi 275 millió tonnás átmenőkészletnek a következménye. Bár a FAO-jelentés hangsúlyozza, hogy még korai volna pontos becslést adni, annyi máris biztosnak látszik, hogy a kínálati helyzet az idén jobb lesz a tavalyinál, hiszen a már földben levő gabona állapota az északi félgömb országaiban kielégítőnek mondható. A déli féltekén már kevésbé kedvező a helyzet, Argentína, Ausztrália termése nem éri el az előző év szintjét, az aszály pedig kritikussá teheti a helyzetet Afrika déli országaiban. ötévi szakadatlan növekedés után a világ gabonakereskedelme az 1982. júliusától 1983. június végéig tartó évadban 11 millió tonnával elmarad az 1981/82-es 203 millió tonnától. Ennek oka egyrészt a fizetőképes kereslet visszaesése a fejlődő országokban, másrészt néhány hagyományos gabonaimportőr ország kisebb szükséglete a jobb saját termés következtében. A Szovjetunió várhatóan 33 millió tonna gabonát vásárol külföldön a tavalyi 44 millió tonna után. A világpiacon 99 millió tonna búza cserél majd gazdát 1982/83- ban, ezen belül nagyobb részarányt képviselnek a fejlődő országok vásárlásai, míg a fejlett országok búzaimportja 35 millió tonnára esik vissza az előző év 40 millió tonnájáról. Kevesebbet vásárolnak majd a nyugat-európai országok, valamint Jugoszlávia, a Szovjetunió búzaimportja 18 millió tonna lesz, 2 millió tonnával kisebb a tavalyinál, míg az európai szocialista országoknak 3,8 millió tonnás bevitel is elegendő lesz az 1981/82-es 5,5 millió tonna után. A takarmánygabonák (kukorica, rozs, árpa, zab, cirok és köles) világkereskedelme 93 millió tonna lesz a júniussal végződő évben, ez 9 millió tonnával marad el az előző évitől. A fejlődő országok ebből 82 millió tonnát importálnak, a legkevesebbet az 1978/79-es évad óta. A kereskedelem lassulása közepette alaposan felduzzadnak az év végi átmenőkészletek, amelyek június 30-án elérhetik a 33 millió tonnát is. Búzából 120 millió tonna (az egy évvel korábbinál 18 millió tonnával több), takarmánygabonából 170 millió tonna (+38 millió tonna), rizsből pedig 40 millió tonna (1 2 millió tonna) lesz raktáron. A duzzadó tartalék és a lassuló kereskedelem aligha kedvez a mezőgazdasági termények drágulásának. Bizonyítja ezt az exportárak esése is: február harmadik hetében 1 tonna amerikai búza exportára 165 dollár, az argentiné 143 dollár volt, pedig egy évvel korábban az amerikai áruért még 172 dollárt, az argentinért 180 dollárt számítottak. (AP—DJ) Az öbölmentiek ultimátuma után ifjabb válságtanácskozás az olajárháború elkerülésére Hétfőn a késő esti órákban Venezuela, Algéria és Kuvait olajügyminisztere tartott a francia fővárosban válságtanácskozást abban a reményben, hogy sikerül elkerülni az olajárháborút, amellyel az öbölmenti országok fenyegetőznek. Az említett öt arab ország a hét végén ultimátumot intézett a többi OPEC-taghoz: vagy egy héten belül megegyeztek egy új termelési és árszerkezetben, vagy példátlan árháborúra számíthatnak. Értesülések szerint az árcsökkentés mértékét is kijelölték: vagy barrelenként valamennyien 4 dollárral csökkentik a 34 dolláros alapárat, vagy az öbölmentiek egyoldalúan 7 dolláros csökkentést hajtanak végre. „Rövidesen mindenki meggyőződhet róla, hogy az öbölmenti országok türelme már nem sokáig tart” — ítépetette ki szombaton Dieiba, az emírségek olajügyi minisztere, s hasonlóan fenyegető szellemben nyilatkoztak a kuvaitiak is. A párizsi találkozóra Calderon Berti, a venezuelai olajügyek intézőe Rijádból érkezett, ahol részt vett az öbölmentiek tanácskozásán. Cadderon Berti központi szerepet játszik a „békéltető’ tárgyaláson, a múlt héten az OPEC-en kívüli termelőkkel, Mexikó és Nagy-Britannia képviselőivel is tárgyalt, hogy együttesen stabilizálják a nemzetköz piacot. Lanzártáig a háromoldalú megbeszéltről nem érkeztek hírek, értesülések szerint a három miniszter az árakra és a termelésre vonatkozóan is megpróbál olyan egyezséget létrehozni, amellyel Ngériát is visszacsalogathatják a szervezetbe. Nigéria a múlt héten közölte, hogy nem vesz részt az OPEC miniszteri értekezletén, ha ezen nincs kilátás általános megállapodásra. Diplomáciai körökben arra számítanak, hogy az OPEC gyorsan fog válaszolni az öbölmenti termelők ultimátumára, és komoly remény van rá, hogy a miniszteri értekezletet ezen a héten megtartják. Caracasi körök a találkozónak 90 százalékos esélyt adnak. (AP—DJ, Reuter) A Somálés: ideiglenes a Rumasa bankjainak államosítása González spanyol miniszterelnök biztosította a bankárokat, hogy a Rumasa-csoporthoz tartozó 18 bankot, amelyet a múlt héten a kormány állami kézbe vett, visszaadja a magánszektornak, mihelyst pénzügyeit egyenesbe hozza. Rafael Hermes, a magánbankok szövetségének elnöke González-szel folytatott megbeszélése után elégedetten jelentette ki, hogy a holdingvállalat bankjaibak és 400 vállalatából 240-nek az állami ellenőrzés alá vonása nem jelenti az államosítási politika kezdetét. A kormány, mint ismeretes, azért rendelte el a Rumasának, Spanyolország legnagyobb holdingvállalatának kézbevételét, hogy megelőzzön egy nagyszabású pénzügyi válságot. ’'T ’én, valamennyi Rumasa-bank kinyitott. Sok ügyfele állt sorba, hogy_ kivegye pénzét, ezt azonban kérték, lévén hónap vége, normális jelenségnek tartják. (AP—DJ. Re-.:: r)