Világgazdaság, 1983. április (15. évfolyam, 64/3563-84/3583. szám)

1983-04-01 / 64. (3563.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK vii.anksznsmK 1983. ÁPRILIS 1., PÉNTEK XV. ÉVFOLYAM, 64. (3563.) SZÁM Franciaország politikai kockázata Bírálják a párizsi kormányt A franciák még nem heverték ki azt a sokkot, amelyet a múlt hét végén bejelentett drákói szükségintézkedések okoztak nekik. Az utca embere leginkább a külföldi utazások korlátozását sérel­mezi, a szigorú valutaellenőrzést saját bőrén tapasztalhatja a határ­­állomásokon, de rossz hangulatához hozzájárul az áremelkedés és a rövidesen esedékes kényszerkölcsön is. A megszorítások hatását elemző gazdasági szakértők igyekeznek a jövőbe nézni: mi vár Franciaországra? A kereskedelmi mérleg, elsősorban az import vár­ható visszaesése miatt, javulni fog, (talán látványosan), az adó- és az áremelések jövedelemátcsoportosítást jelentenek az állam javára, így mérséklődhet a költségvetési deficit, a frank devalválása és a már bejelentett és a várható áremelések felgyorsítják az inflációt, a kereslet visszafogása pedig súlyosbítja a munkanélküliséget. Az in­tézkedéseknek nagy a — mindenekelőtt politikai — kockázata. Nemcsak arról van szó, hogy a jövedelmük korábbi szintjét fenntar­tani kívánó dolgozók minden bizonnyal nem nyelik le minden to­vábbi nélkül a keserű pirulát, hanem arról, hogy látniuk kellene valamilyen perspektívát. Ezt pedig a vezetés, amely amúgy is meg­osztott a hogyan tovább tekintetében, jelenleg nem tud nekik kí­nálni. Tüntetés volt szerdán Párizsban az utazási korlátozások ellen. Ez az első jele, hogy miként reagáltak a franciák a múlt héten bejelentett szükségintézkedésekre, amelyek többek között a külföldre vihető, illetve átváltható valuta mennyisé­gét is drasztikusan visszafogták. A kormány máris visszalépésre kény­szerült, és engedményt tett: a cso­portos külföldi utazásokra már megkötött szerződéseket nem érin­tik a devizakorlátozások, több va­lutát kaphatnak a nyelvtanulás cél­jából külföldre utazók, valamint az élsportolók. Az üzletemberek a napi 1000 frankos kontingens mellett használhatják vállalati hitelkártyái­kat is és vállalati átutalásokkal is kiegészíthetik pénztárcájukat. Az adóemeléssel felérő kényszer­kölcsön kirovása késedelmet szen­ved. Mint Delors gazdasági csúcs­­miniszter közölte, a jövedelemadó ily módon való növelését a parla­mentnek jóvá kell hagynia, már­pedig ez valószínűleg nem történik meg szeptember előtt. A kis engedmények mit sem vál­toztatnak azon, hogy a bejelentett intézkedések igen szigorúak, szinte mindenkit nagyon érzékenyen érin­tenek. Mauroy miniszterelnök és Delors csütörtökön találkozott a nemzet­­gyűlés szocialista képviselőivel, hogy megvitassa az intézkedések gazdasági és politikai hatását. A miniszterelnök még ezen a héten találkozik a vállalkozók szervezeté­nek elnökével és a szakszervezeti vezetőkkel. A vállalkozók terheit nem növelte ugyan a szükségprogram, a Patro­­natban mégis rossz a hangulat. Mint az INSEE központi statiszti­kai hivatal felmérése mutatja, a vállalkozók úgy vélik, hogy a frank devalválása nem vezet feltétlenül az export élénküléséhez, a belső kereslet kiesése viszont óhatatlanul a megrendelések csökkenésével fog járni. Gattaz, a vállalkozói szövet­ség elnöke óvta a kormányt, ne­hogy növelje az iparvállalatok ter­heit, amelyek „a legmagasabbak közé tartoznak a világon”. A szakszervezetek eddig viszony­lagos mérsékletet tanúsítottak, a vállalati káderek (tisztviselők és mérnökök) szervezete kivételével, amely sztrájkkal fenyegetődzik. A szocialista befolyás alatt levő CFDT szakszervezeti központ elnö­ke vezetője felszólította a kormányt, törekedjen a 35 órás munkahét mi­előbbi megteremtésére, hogy ily módon elejét lehessen venni a mun­kanélküliség terjedésének. A kom­munistákhoz közelálló CGT adó­emelést szorgalmaz a nagyobb va­gyonokra, továbbá a francia válla­latok által külföldön eszközölt be­ruházásokra. Külföldön nincs egyértelmű reak­ciójuk a szükségintézkedéseknek. Leginkább — érthetően — a fran­cia turistákat nagyszámban fogadó országokban panaszkodnak, a svájci szállodások például a francia borok bojkottjával fenyegetőznek. Stari­­bacher osztrák kereskedelmi és ipari miniszter „rövidlátónak” ne­vezte az utazások korlátozását, Pahr osztrák külügyminiszter „a helsinki megállapodások megsérté­séről” beszélt. Megjelentek az első előrejelzések, hogy miképpen alakul a francia gazdasági tevékenység az új hely­zetben. Az amerikai DATA Re­sources International (DRI) szerint az intézkedéscsomag a „vártnál brutálisabb”. Várható­n folytatódik a DRI előrejelzése — hogy a külke­reskedelmi deficit a tavalyi 92,7 milliárd frankról ebben az évben 48 milliárd frankra, 1984-ben pe­dig 28 milliárd frankra csökken. A belföldi kereslet az áremelések, a kényszertakarékosság következté­ben 0,6 százalékkal elmarad a ta­valyitól, az import várhatóan visz­­szaesik, míg az export 1,2 százalék­kal élénkül. Azért csak­ ennyivel — fűzi hozzá az intézet —, mert a külföldi piacok továbbra is nyo­mottak, s ez megnehezíti a fran­cia termékek értékesítését, jóllehet a devalválás olcsóbbá tette őket. Az infláció minden bizonnyal fel­gyorsul, a Reuter, párizsi bankár­körökre hivatkozva, azt írja: alig­ha valószínű, hogy megvalósul a kormány terve a kiskereskedelmi árak emelkedésének 8 százalékra való leszorítására. Delors miniszter nagyon óvatosan fogalmazva kije­lentette, hogy a kiskereskedelmi árak „valamivel magasabbak” lesz­nek a tervezettnél és emelkedésük 8,9 százalék körül alakul az idén. (Februárban a kiskereskedelmi ár­színvonal 9,2 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.) A gazdasági helyzetre, az inflá­cióra vonatkozó jóslatok sok min­dennel nem vethetnek számot, min­denekelőtt az intézkedések lehetsé­ges társadalmi reakciójával nem. A Le Monde szerint a franciák az adóemelést, a­ magasabb közületi díjakat még csak-csak megemész­tik, ha azt belátható időn belül bér­emelésekkel kompenzálják. Ezt vi­szont a kormány mindenképpen igyekszik elkerülni és így az igazi erőpróba ősszel kezdődik, amikor többek között a közlekedési dolgo­zók új béreiről tárgyalnak. Az intézkedéseknek tehát meg­volt a politikai kockázata, de mint Jobert közelmúltban leköszönt kül­kereskedelmi miniszter egy felettébb bíráló hangú cikkében megállapít­ja, a kormánynak beszűkült a cse­lekvési lehetősége. „Milyen álom vagy milyen ködfüggöny miatt él­tük fel valutatartalékainkat, adó­­sodtunk el drámaian, csak azért, hogy olyan valutaparitást tartsunk fenn, amelyet a követett gazdasá­gi politika lehetetlenné tett?” „Az állam — állítja Jobert — tudato­san emelte a deficitet, az adókat és a szociális terheket, gyorsította fel a bankóprést, hajtott végre igen költséges államosításokat, élénkítet­te a fogyasztást és ezzel az impor­tot.” A változás brutális, de talán el­fogadható lenne a franciáknak, ha valamilyen nagy program köré le­hetne tömöríteni őket. Mitterrand elnök múlt heti beszédében olyan „alapvető értékekről” beszélt, mint „az élet, az intelligencia és a tu­dat”. Ezek azonban nagyon abszt­rakt fogalmak — állapítja meg a Le Monde —, sem hogy ezt a célt szolgálják. u. B. T. i. Egyelőre nincs újabb olajárcsökkentés Ami a szerdai brit olajárcsök­kentési javaslat visszhangjából a leglényegesebb: tegnap lapzártáig egyetlen ország, azaz a legnagyobb kísértésnek kitett Nigéria sem je­lentett be újabb árcsökkentést. A londoni bejelentéshez fűzött kom­mentárok, nyilatkozatok azonban jól jelzik annak többféle értelmez­hetőségét. Az algériai rádió közle­ménye óvatosan úgy fogalmazott, hogy a brit árcsökkentés „nem szükségképpen kérdőjelezi meg az OPEC árstruktúráját”, feltéve, hogy az OPEC szilárdan kitart március közepi egyezménye mel­lett. Némi aggodalom hallatszik ki abból, ahogy az algíri közlemény szolidaritásra hívja fel az OPEC- tagokat, és arra biztatja őket, hogy álljanak ellen a rövid távú egyéni érdekek csábításának, ne­hogy az árak ellenőrizhetetlen esé­sét idézzék elő. A bizonytalanabb algíri értéke­léssel szemben áll a kuvaiti, amely a brit árcsökkentést bölcs lépésnek nevezi, amely segít az olajtermelők közti árháború elkerülésében. A kuvaiti olajügyi miniszter szerint az új északi-tengeri olajár nagy­jából összhangban van a március közepi OPEC-egyezséggel. A BNOC, a brit állami olajvál­lalat a legésszerűbb kompromisz­­szummal állt elő, amely még nem sérti az OPEC megállapodását — ez a véleménye Tannernek, a Pet­roleum Information Internationnal című amerikai szaklap szerkesztőjé­nek. Az óvatos brit árleszállítás ame­rikai kormánykörök szerint sem vált ki árháborút. Egy külügymi­­nisztériumi gazdasági szakértő azon­ban hozzátette: megváltozik a hely­zet, ha a BNOC ennél jobban is hajlandó lesz csökkenteni árait, a szakértők tudomása szerint ugyan­is a vásárlók keveslik a felajánlott árengedményt. Ugyanerre figyelmeztetett Subro­­to indonéz olajügyi miniszter, aki szerint újabb árleszállítási hullám alakulhat ki, ha a BNOC-t ráve­szik a most felajánlottnál nagyobb, esetleg 1 dolláros árleszállításra. (Reuter,AP—DJ) NAPRÓL NAPRA­ ­ FEBRUÁRBAN LELASSULT az USA legfőbb gazdasági mu­tatójának növekedése, ebből a szakértők azt a következtetést vonják le, hogy törékeny az amerikai gazdasági megélénkülés. (2. oldal) + A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK ÉLELMISZERTERMELÉSI TÖREK­VÉSEIT bírálta az USA mezőgazdasági minisztere. (2. oldal) -­ A KORF CSŐDÖT JELENTETT, miután nem tudta előterem­teni a kényszeregyezségi eljárás lefolytatásához szükséges összeget. (4. oldal) - VÁLTOZATLAN AZ ÉRDEKLŐDÉS AZ NSZK-BAN a ma­gyarországi üzletek és kooperációs együttműködések iránt — ezt bizonyította a Münchenben és Kölnben tartott magyar kooperációs szimpózium és visszhangja. (3. oldal) + A VILÁG ALUMÍNIUMSZÜKSÉGLETE 1986-IG 23 százalék­kal növekszik — jósolják az Alcoa szakértői. (4. oldal) + PORTUGÁLIA RÖVID LEJÁRATÚ TARTOZÁSAINAK átüte­mezésével számol a lisszaboni kormány által ezen a héten köz­zétett új gazdasági csomagterv. (2. oldal) * A BRIT ÉS A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER A MÁJUSI TŐKÉS CSÚCS TEENDŐIRŐL A legfejlettebb tőkésországok május végi williamsburgi csúcs­­találkozóján össze kell hangolni a teendőket a világgazdaság fellen­dítésére, közösen kell kidolgozni a követendő gazdaságpolitikákat, s a nemzetközi pénzügyi rendszer rendbetételéről is tárgyalni kell — foglalta össze a brit kormány várakozásait Pym külügyminiszter. Francia kollégája a Washington Postnak adott nyilatkozatában szin­tén az összehangolt közös fellépést sürgette, az általa kulcsfontos­ságúnak minősített kérdésekben Párizs támogatásáról biztosította az USA-t, egyszersmind jelezte, hogy a francia kormány a kelet- nyugati kereskedelem kérdésében, amely szerinte főszerepet fog játszani a csúcson, nem fog engedni Washington korlátozó követe­léseinek. „A csúcstalálkozónak egyértel­műen hozzá kell járulnia a tartós gazdasági fellendüléshez” — mon­dotta Pym brit külügyminiszter. Emlékeztetett rá, hogy a különbö­ző nemzetközi szervezetekben, köz­tük az IMF-ben, az OECD-ben és a GATT-ban számos fontos gazda­sági kérdés megvitatása folyik, s hangsúlyozta, hogy a csúcson eze­ket a kérdéseket együttesen kell tárgyalni, összhangot kell találni köztük és a helyes irányt kell ki­jelölni. A legfejlettebb tőkésorszá­goknak azt az elvet kell követniük, hogy egyes országok, mint például az NSZK és Japán, legalábbis egyelőre, növekedésüket inkább a belföldi keresletre, mint az export növelésére építsék. Az USA eseté­ben — mondotta Pym — nagyobb figyelmet kell fordítani a folyó fi­zetési mérleg túlságosan nagy hiá­nyára és arra, hogy a kamatszint is túl magas. Ami az árfolyamok stabilitását illeti, ez hosszabb távú kérdés, gyors megoldás nem várha­tó, az árfolyamok megszilárdulására mindaddig nem lehet számítani, amíg a nagyobb gazdaságok ered­ményei alapvetően különböznek egymástól. Az angol külügyminiszter helye­selte az IMF-kvóták emelését, de szükségesnek tartotta, hogy a leg­­fejletebb tőkésországok további in­tézkedéseket hozzanak a harmadik világ adósságproblémáinak megol­dására. Szerinte szükség van az adósságok átütemezésére is. A mi­niszter óva intett a meglevő nem­zetközi pénzügyi rendszer radiká­lis megváltoztatásától, hangsúlyoz­va, hogy a meglevő intézményekre kell támaszkodni és ezeket kell il­leszteni a megváltozott körülmé­nyekhez. A harmadik világ adós­ságproblémáit Pym drámainak ne­vezte, de úgy vélte, hogy a protek­cionizmushoz való visszatérés még súlyosabb veszélyt jelentene a tar­tós gazdasági fellendülésre nézve. A miniszter hangsúlyozta, hogy a legfejlettebb tőkésországoknak nem kell szükségtelen kockázatokat vál­lalniuk sem a kamatok, sem az in­­­fláció vonatkozásában, de minden lehetőséget ki kell használniuk a fellendülés megerősítésére. Szerinte az általános gazdasági élénkülés nagyon nagy mértékben az USA-tól függ, ahol a költségvetés hiánya továbbra is komoly gondokat okoz. Neki az a véleménye, hogy az USA meg fogja oldani ezt a problémát. „Gondjaink egyetlen megoldását az jelentheti, ha belföldön növeljük adaptációs képességünket, javítjuk hatékonyságunkat és erősítjük nem­zetközi együttműködésünket.” Pym a BBC­ televíziónak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy a brit költségvetés alapján állítható: Nagy-Britannia hozzájárul az álta­lános gazdasági fellendüléshez. Mint mondotta, már vannak jelei a brit gazdaság javulásának, de ezek még nem nevezehetők tartósnak. Az in­fláció elleni küzdelem továbbra is az egyik legfontosabb feladat ma­rad, az infláció teljes visszaszorítá­sával azonban London nem kísérle­tezik bármi áron. Történelmi mér­tékkel mérve, a munkanélküliség továbbra is viszonylag hosszú ideig nagy lesz, a foglalkoztatási hely­zetre a jelenlegi gazdasági fellen­dülés csekély hatást gyakorol, a jó­tékony eredmények még legalább kilenc hónapot váratnak magukra. „A francia kormány több kezde­ményezést és nagyobb erőfeszítést vár az Egyesült Államoktól, hogy segítse Nyugat-Európát kilábalni a gazdasági recesszióból” — mondot­ta a Washington Postnak adott nyi­latkozatában Cheysson francia kül­ügyminiszter. Felszólította a Rea­­gan-kormányt, hogy járjon élen a nemzetközi pénzügyi rend megte­remtésében. A miniszter 1933-at Nyugat-Európa számára a második világháború óta a legnehezebb esz­tendőnek nevezte, mert egyszerre kell megbirkózni a gazdasági vál­sággal és tekintettel lenni a nagy­hatalmak között a nukleáris fegy­verzet csökkentéséről folyó tárgya­lásokra. Miközben nyilatkozatában Cheys­son a fontos diplomáciai és straté­giai kérdésekben Párizs támogatá­sáról biztosította az USA-t, hatá­rozottan rámutatott azokra a terü­letekre, ahol a francia kormány álláspontja eltér Washingtonétól. Hevesen bírálta például a kelet­­nyugati kereskedelem visszafogásá­ra irányuló amerikai törekvéseket, megítélésése szerint ez a kérdéskör lesz az egyik legfontosabb témája a legfejlettebb tőkésországok csúcs­­találkozójának. Az olajárak csökkenésével foglal­kozva, Cheysson úgy vélte, hogy ennek rövid távú hatása Francia­­országra mint olajimportőrre egy­értelműen kedvező. Félő azonban, hogy mivel becslése szerint az olaj­termelő országok — köztük az USA és a Szovjetunió — vásárlóerejét évi mintegy 100 milliárd dollárral csökkenti, visszaveti a fellendülést Cheysson, Franciaország saját kellemetlen gazdasági tapasztalatai­ra hivatkozva, érvelt amellett, hogy a­ világméretű recesszióból való ki­lábalást csak nemzetközi összefo­gással lehet elérni. Franciaország — mondotta — reflációs intézke­déseket hozott, miközben Nyugat- Európa más országai recessziótól szenvedtek, az eredmény a keres­kedelmi hiány növekedése, az inf­láció megugrása, a frank gyengü­lése volt, és a párizsi kormány gaz­daságszigorító intézkedésekre kény­szerült. „Kudarcunkból azt a tanul­ságot kell levonni, hogy csak nem­zetközi szinten lehet megoldani a gazdasági problémákat, beleértve az Egyesült Államokat”. A miniszter szerint Franciaország számára ez az egyetlen lehetőség, hogy politi­kailag elfogadhatatlan áldozatok nélkül jusson túl a gazdasági ne­hézségeken. Részben Franciaország belgazda­sági problémái magyarázzák — ír­ja a Washington Post —, miért ellenzi Párizs a nem stratégiainak minősített területeken a kelet—nyu­gati kereskedelem visszaszorítására vonatkozó amerikai követeléseket. Cheysson jelezte, hogy Williams­­burgban Franciaország minden olyan törekvést meg fog akadá­lyozni, amely a kelet-nyugati ke­reskedelem ellenőrzésére hivatott gazdasági testület felállítását szor­galmazza. „Nem fogadjuk el a gaz­dasági NATO gondolatát”. (Reuter)

Next