Világgazdaság, 1983. április (15. évfolyam, 64/3563-84/3583. szám)
1983-04-01 / 64. (3563.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK vii.anksznsmK 1983. ÁPRILIS 1., PÉNTEK XV. ÉVFOLYAM, 64. (3563.) SZÁM Franciaország politikai kockázata Bírálják a párizsi kormányt A franciák még nem heverték ki azt a sokkot, amelyet a múlt hét végén bejelentett drákói szükségintézkedések okoztak nekik. Az utca embere leginkább a külföldi utazások korlátozását sérelmezi, a szigorú valutaellenőrzést saját bőrén tapasztalhatja a határállomásokon, de rossz hangulatához hozzájárul az áremelkedés és a rövidesen esedékes kényszerkölcsön is. A megszorítások hatását elemző gazdasági szakértők igyekeznek a jövőbe nézni: mi vár Franciaországra? A kereskedelmi mérleg, elsősorban az import várható visszaesése miatt, javulni fog, (talán látványosan), az adó- és az áremelések jövedelemátcsoportosítást jelentenek az állam javára, így mérséklődhet a költségvetési deficit, a frank devalválása és a már bejelentett és a várható áremelések felgyorsítják az inflációt, a kereslet visszafogása pedig súlyosbítja a munkanélküliséget. Az intézkedéseknek nagy a — mindenekelőtt politikai — kockázata. Nemcsak arról van szó, hogy a jövedelmük korábbi szintjét fenntartani kívánó dolgozók minden bizonnyal nem nyelik le minden további nélkül a keserű pirulát, hanem arról, hogy látniuk kellene valamilyen perspektívát. Ezt pedig a vezetés, amely amúgy is megosztott a hogyan tovább tekintetében, jelenleg nem tud nekik kínálni. Tüntetés volt szerdán Párizsban az utazási korlátozások ellen. Ez az első jele, hogy miként reagáltak a franciák a múlt héten bejelentett szükségintézkedésekre, amelyek többek között a külföldre vihető, illetve átváltható valuta mennyiségét is drasztikusan visszafogták. A kormány máris visszalépésre kényszerült, és engedményt tett: a csoportos külföldi utazásokra már megkötött szerződéseket nem érintik a devizakorlátozások, több valutát kaphatnak a nyelvtanulás céljából külföldre utazók, valamint az élsportolók. Az üzletemberek a napi 1000 frankos kontingens mellett használhatják vállalati hitelkártyáikat is és vállalati átutalásokkal is kiegészíthetik pénztárcájukat. Az adóemeléssel felérő kényszerkölcsön kirovása késedelmet szenved. Mint Delors gazdasági csúcsminiszter közölte, a jövedelemadó ily módon való növelését a parlamentnek jóvá kell hagynia, márpedig ez valószínűleg nem történik meg szeptember előtt. A kis engedmények mit sem változtatnak azon, hogy a bejelentett intézkedések igen szigorúak, szinte mindenkit nagyon érzékenyen érintenek. Mauroy miniszterelnök és Delors csütörtökön találkozott a nemzetgyűlés szocialista képviselőivel, hogy megvitassa az intézkedések gazdasági és politikai hatását. A miniszterelnök még ezen a héten találkozik a vállalkozók szervezetének elnökével és a szakszervezeti vezetőkkel. A vállalkozók terheit nem növelte ugyan a szükségprogram, a Patronatban mégis rossz a hangulat. Mint az INSEE központi statisztikai hivatal felmérése mutatja, a vállalkozók úgy vélik, hogy a frank devalválása nem vezet feltétlenül az export élénküléséhez, a belső kereslet kiesése viszont óhatatlanul a megrendelések csökkenésével fog járni. Gattaz, a vállalkozói szövetség elnöke óvta a kormányt, nehogy növelje az iparvállalatok terheit, amelyek „a legmagasabbak közé tartoznak a világon”. A szakszervezetek eddig viszonylagos mérsékletet tanúsítottak, a vállalati káderek (tisztviselők és mérnökök) szervezete kivételével, amely sztrájkkal fenyegetődzik. A szocialista befolyás alatt levő CFDT szakszervezeti központ elnöke vezetője felszólította a kormányt, törekedjen a 35 órás munkahét mielőbbi megteremtésére, hogy ily módon elejét lehessen venni a munkanélküliség terjedésének. A kommunistákhoz közelálló CGT adóemelést szorgalmaz a nagyobb vagyonokra, továbbá a francia vállalatok által külföldön eszközölt beruházásokra. Külföldön nincs egyértelmű reakciójuk a szükségintézkedéseknek. Leginkább — érthetően — a francia turistákat nagyszámban fogadó országokban panaszkodnak, a svájci szállodások például a francia borok bojkottjával fenyegetőznek. Staribacher osztrák kereskedelmi és ipari miniszter „rövidlátónak” nevezte az utazások korlátozását, Pahr osztrák külügyminiszter „a helsinki megállapodások megsértéséről” beszélt. Megjelentek az első előrejelzések, hogy miképpen alakul a francia gazdasági tevékenység az új helyzetben. Az amerikai DATA Resources International (DRI) szerint az intézkedéscsomag a „vártnál brutálisabb”. Várhatón folytatódik a DRI előrejelzése — hogy a külkereskedelmi deficit a tavalyi 92,7 milliárd frankról ebben az évben 48 milliárd frankra, 1984-ben pedig 28 milliárd frankra csökken. A belföldi kereslet az áremelések, a kényszertakarékosság következtében 0,6 százalékkal elmarad a tavalyitól, az import várhatóan viszszaesik, míg az export 1,2 százalékkal élénkül. Azért csak ennyivel — fűzi hozzá az intézet —, mert a külföldi piacok továbbra is nyomottak, s ez megnehezíti a francia termékek értékesítését, jóllehet a devalválás olcsóbbá tette őket. Az infláció minden bizonnyal felgyorsul, a Reuter, párizsi bankárkörökre hivatkozva, azt írja: aligha valószínű, hogy megvalósul a kormány terve a kiskereskedelmi árak emelkedésének 8 százalékra való leszorítására. Delors miniszter nagyon óvatosan fogalmazva kijelentette, hogy a kiskereskedelmi árak „valamivel magasabbak” lesznek a tervezettnél és emelkedésük 8,9 százalék körül alakul az idén. (Februárban a kiskereskedelmi árszínvonal 9,2 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.) A gazdasági helyzetre, az inflációra vonatkozó jóslatok sok mindennel nem vethetnek számot, mindenekelőtt az intézkedések lehetséges társadalmi reakciójával nem. A Le Monde szerint a franciák az adóemelést, a magasabb közületi díjakat még csak-csak megemésztik, ha azt belátható időn belül béremelésekkel kompenzálják. Ezt viszont a kormány mindenképpen igyekszik elkerülni és így az igazi erőpróba ősszel kezdődik, amikor többek között a közlekedési dolgozók új béreiről tárgyalnak. Az intézkedéseknek tehát megvolt a politikai kockázata, de mint Jobert közelmúltban leköszönt külkereskedelmi miniszter egy felettébb bíráló hangú cikkében megállapítja, a kormánynak beszűkült a cselekvési lehetősége. „Milyen álom vagy milyen ködfüggöny miatt éltük fel valutatartalékainkat, adósodtunk el drámaian, csak azért, hogy olyan valutaparitást tartsunk fenn, amelyet a követett gazdasági politika lehetetlenné tett?” „Az állam — állítja Jobert — tudatosan emelte a deficitet, az adókat és a szociális terheket, gyorsította fel a bankóprést, hajtott végre igen költséges államosításokat, élénkítette a fogyasztást és ezzel az importot.” A változás brutális, de talán elfogadható lenne a franciáknak, ha valamilyen nagy program köré lehetne tömöríteni őket. Mitterrand elnök múlt heti beszédében olyan „alapvető értékekről” beszélt, mint „az élet, az intelligencia és a tudat”. Ezek azonban nagyon absztrakt fogalmak — állapítja meg a Le Monde —, sem hogy ezt a célt szolgálják. u. B. T. i. Egyelőre nincs újabb olajárcsökkentés Ami a szerdai brit olajárcsökkentési javaslat visszhangjából a leglényegesebb: tegnap lapzártáig egyetlen ország, azaz a legnagyobb kísértésnek kitett Nigéria sem jelentett be újabb árcsökkentést. A londoni bejelentéshez fűzött kommentárok, nyilatkozatok azonban jól jelzik annak többféle értelmezhetőségét. Az algériai rádió közleménye óvatosan úgy fogalmazott, hogy a brit árcsökkentés „nem szükségképpen kérdőjelezi meg az OPEC árstruktúráját”, feltéve, hogy az OPEC szilárdan kitart március közepi egyezménye mellett. Némi aggodalom hallatszik ki abból, ahogy az algíri közlemény szolidaritásra hívja fel az OPEC- tagokat, és arra biztatja őket, hogy álljanak ellen a rövid távú egyéni érdekek csábításának, nehogy az árak ellenőrizhetetlen esését idézzék elő. A bizonytalanabb algíri értékeléssel szemben áll a kuvaiti, amely a brit árcsökkentést bölcs lépésnek nevezi, amely segít az olajtermelők közti árháború elkerülésében. A kuvaiti olajügyi miniszter szerint az új északi-tengeri olajár nagyjából összhangban van a március közepi OPEC-egyezséggel. A BNOC, a brit állami olajvállalat a legésszerűbb kompromiszszummal állt elő, amely még nem sérti az OPEC megállapodását — ez a véleménye Tannernek, a Petroleum Information Internationnal című amerikai szaklap szerkesztőjének. Az óvatos brit árleszállítás amerikai kormánykörök szerint sem vált ki árháborút. Egy külügyminisztériumi gazdasági szakértő azonban hozzátette: megváltozik a helyzet, ha a BNOC ennél jobban is hajlandó lesz csökkenteni árait, a szakértők tudomása szerint ugyanis a vásárlók keveslik a felajánlott árengedményt. Ugyanerre figyelmeztetett Subroto indonéz olajügyi miniszter, aki szerint újabb árleszállítási hullám alakulhat ki, ha a BNOC-t ráveszik a most felajánlottnál nagyobb, esetleg 1 dolláros árleszállításra. (Reuter,AP—DJ) NAPRÓL NAPRA FEBRUÁRBAN LELASSULT az USA legfőbb gazdasági mutatójának növekedése, ebből a szakértők azt a következtetést vonják le, hogy törékeny az amerikai gazdasági megélénkülés. (2. oldal) + A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK ÉLELMISZERTERMELÉSI TÖREKVÉSEIT bírálta az USA mezőgazdasági minisztere. (2. oldal) - A KORF CSŐDÖT JELENTETT, miután nem tudta előteremteni a kényszeregyezségi eljárás lefolytatásához szükséges összeget. (4. oldal) - VÁLTOZATLAN AZ ÉRDEKLŐDÉS AZ NSZK-BAN a magyarországi üzletek és kooperációs együttműködések iránt — ezt bizonyította a Münchenben és Kölnben tartott magyar kooperációs szimpózium és visszhangja. (3. oldal) + A VILÁG ALUMÍNIUMSZÜKSÉGLETE 1986-IG 23 százalékkal növekszik — jósolják az Alcoa szakértői. (4. oldal) + PORTUGÁLIA RÖVID LEJÁRATÚ TARTOZÁSAINAK átütemezésével számol a lisszaboni kormány által ezen a héten közzétett új gazdasági csomagterv. (2. oldal) * A BRIT ÉS A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER A MÁJUSI TŐKÉS CSÚCS TEENDŐIRŐL A legfejlettebb tőkésországok május végi williamsburgi csúcstalálkozóján össze kell hangolni a teendőket a világgazdaság fellendítésére, közösen kell kidolgozni a követendő gazdaságpolitikákat, s a nemzetközi pénzügyi rendszer rendbetételéről is tárgyalni kell — foglalta össze a brit kormány várakozásait Pym külügyminiszter. Francia kollégája a Washington Postnak adott nyilatkozatában szintén az összehangolt közös fellépést sürgette, az általa kulcsfontosságúnak minősített kérdésekben Párizs támogatásáról biztosította az USA-t, egyszersmind jelezte, hogy a francia kormány a kelet- nyugati kereskedelem kérdésében, amely szerinte főszerepet fog játszani a csúcson, nem fog engedni Washington korlátozó követeléseinek. „A csúcstalálkozónak egyértelműen hozzá kell járulnia a tartós gazdasági fellendüléshez” — mondotta Pym brit külügyminiszter. Emlékeztetett rá, hogy a különböző nemzetközi szervezetekben, köztük az IMF-ben, az OECD-ben és a GATT-ban számos fontos gazdasági kérdés megvitatása folyik, s hangsúlyozta, hogy a csúcson ezeket a kérdéseket együttesen kell tárgyalni, összhangot kell találni köztük és a helyes irányt kell kijelölni. A legfejlettebb tőkésországoknak azt az elvet kell követniük, hogy egyes országok, mint például az NSZK és Japán, legalábbis egyelőre, növekedésüket inkább a belföldi keresletre, mint az export növelésére építsék. Az USA esetében — mondotta Pym — nagyobb figyelmet kell fordítani a folyó fizetési mérleg túlságosan nagy hiányára és arra, hogy a kamatszint is túl magas. Ami az árfolyamok stabilitását illeti, ez hosszabb távú kérdés, gyors megoldás nem várható, az árfolyamok megszilárdulására mindaddig nem lehet számítani, amíg a nagyobb gazdaságok eredményei alapvetően különböznek egymástól. Az angol külügyminiszter helyeselte az IMF-kvóták emelését, de szükségesnek tartotta, hogy a legfejletebb tőkésországok további intézkedéseket hozzanak a harmadik világ adósságproblémáinak megoldására. Szerinte szükség van az adósságok átütemezésére is. A miniszter óva intett a meglevő nemzetközi pénzügyi rendszer radikális megváltoztatásától, hangsúlyozva, hogy a meglevő intézményekre kell támaszkodni és ezeket kell illeszteni a megváltozott körülményekhez. A harmadik világ adósságproblémáit Pym drámainak nevezte, de úgy vélte, hogy a protekcionizmushoz való visszatérés még súlyosabb veszélyt jelentene a tartós gazdasági fellendülésre nézve. A miniszter hangsúlyozta, hogy a legfejlettebb tőkésországoknak nem kell szükségtelen kockázatokat vállalniuk sem a kamatok, sem az infláció vonatkozásában, de minden lehetőséget ki kell használniuk a fellendülés megerősítésére. Szerinte az általános gazdasági élénkülés nagyon nagy mértékben az USA-tól függ, ahol a költségvetés hiánya továbbra is komoly gondokat okoz. Neki az a véleménye, hogy az USA meg fogja oldani ezt a problémát. „Gondjaink egyetlen megoldását az jelentheti, ha belföldön növeljük adaptációs képességünket, javítjuk hatékonyságunkat és erősítjük nemzetközi együttműködésünket.” Pym a BBC televíziónak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy a brit költségvetés alapján állítható: Nagy-Britannia hozzájárul az általános gazdasági fellendüléshez. Mint mondotta, már vannak jelei a brit gazdaság javulásának, de ezek még nem nevezehetők tartósnak. Az infláció elleni küzdelem továbbra is az egyik legfontosabb feladat marad, az infláció teljes visszaszorításával azonban London nem kísérletezik bármi áron. Történelmi mértékkel mérve, a munkanélküliség továbbra is viszonylag hosszú ideig nagy lesz, a foglalkoztatási helyzetre a jelenlegi gazdasági fellendülés csekély hatást gyakorol, a jótékony eredmények még legalább kilenc hónapot váratnak magukra. „A francia kormány több kezdeményezést és nagyobb erőfeszítést vár az Egyesült Államoktól, hogy segítse Nyugat-Európát kilábalni a gazdasági recesszióból” — mondotta a Washington Postnak adott nyilatkozatában Cheysson francia külügyminiszter. Felszólította a Reagan-kormányt, hogy járjon élen a nemzetközi pénzügyi rend megteremtésében. A miniszter 1933-at Nyugat-Európa számára a második világháború óta a legnehezebb esztendőnek nevezte, mert egyszerre kell megbirkózni a gazdasági válsággal és tekintettel lenni a nagyhatalmak között a nukleáris fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalásokra. Miközben nyilatkozatában Cheysson a fontos diplomáciai és stratégiai kérdésekben Párizs támogatásáról biztosította az USA-t, határozottan rámutatott azokra a területekre, ahol a francia kormány álláspontja eltér Washingtonétól. Hevesen bírálta például a keletnyugati kereskedelem visszafogására irányuló amerikai törekvéseket, megítélésése szerint ez a kérdéskör lesz az egyik legfontosabb témája a legfejlettebb tőkésországok csúcstalálkozójának. Az olajárak csökkenésével foglalkozva, Cheysson úgy vélte, hogy ennek rövid távú hatása Franciaországra mint olajimportőrre egyértelműen kedvező. Félő azonban, hogy mivel becslése szerint az olajtermelő országok — köztük az USA és a Szovjetunió — vásárlóerejét évi mintegy 100 milliárd dollárral csökkenti, visszaveti a fellendülést Cheysson, Franciaország saját kellemetlen gazdasági tapasztalataira hivatkozva, érvelt amellett, hogy a világméretű recesszióból való kilábalást csak nemzetközi összefogással lehet elérni. Franciaország — mondotta — reflációs intézkedéseket hozott, miközben Nyugat- Európa más országai recessziótól szenvedtek, az eredmény a kereskedelmi hiány növekedése, az infláció megugrása, a frank gyengülése volt, és a párizsi kormány gazdaságszigorító intézkedésekre kényszerült. „Kudarcunkból azt a tanulságot kell levonni, hogy csak nemzetközi szinten lehet megoldani a gazdasági problémákat, beleértve az Egyesült Államokat”. A miniszter szerint Franciaország számára ez az egyetlen lehetőség, hogy politikailag elfogadhatatlan áldozatok nélkül jusson túl a gazdasági nehézségeken. Részben Franciaország belgazdasági problémái magyarázzák — írja a Washington Post —, miért ellenzi Párizs a nem stratégiainak minősített területeken a kelet—nyugati kereskedelem visszaszorítására vonatkozó amerikai követeléseket. Cheysson jelezte, hogy Williamsburgban Franciaország minden olyan törekvést meg fog akadályozni, amely a kelet-nyugati kereskedelem ellenőrzésére hivatott gazdasági testület felállítását szorgalmazza. „Nem fogadjuk el a gazdasági NATO gondolatát”. (Reuter)