Világgazdaság, 1983. július (15. évfolyam, 128/3627-149/3648. szám)

1983-07-01 / 128. (3627.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1983. JÚLIUS 1., PÉNTEK XV. ÉVFOLYAM, 128. (3627.) SZÁM A BONN­ KORMÁNY TAKARÉKOS KÖLTSÉGVETÉS-TERVEZETE Tovább lassul az infláció ■ A nyugatnémet kormány szerdai ülésén elfogadta az 1984-re vonatkozó költségvetés tervezetét, amelyet még a parlamentnek jóvá kell hagynia. Kevesebb pénz jut a szociális kiadásokra, viszont több pénz marad a vállalkozóknál, amelyet azok, mint a kabinet reméli, beruházásokra fognak fordítani. A költségvetés az SPD és az FDP közös kormányzásának idején (különösen annak legvégén), komoly nézeteltérések forrása volt, mert nem volt egyetértés a költségvetési hiány felszámolásának módjában. A deficit megszüntetését a Kohl­­kormánny sem ígéri (a tervezet még 1984-re is majdnem 40 milliárd márkás passzívummal számol). Nagyobb fokú takarékosság a nép­jóléti kiadásokkal politikai feszültségekhez vezetne. Az adóprést sem lehet fokozni, mert a növekedési perspektívák, a legújabb előrejel­zések szerint, nem valami biztatóak. Egyetlen igazán jó hír a nyu­gatnémet gazdaságpolitikusoknak, hogy a már korábban is ala­csony ütemű infláció tovább veszít lendületéből. Stöltenberg nyugatnémet pénzügy­­miniszter szerdán a kabinet elé ter­­esztette költségvetési javaslatait, amelyeket a kormány elfogadott. Stöltenberg nagyon takarékos: jövő­­re a kiadások, folyó árakon csak 1,8 mi millákkal fognak emelkedni, ami az inflációt is leszámítva reálérték­ben csökkenést jelent. (Itt jegyzendő meg, hogy a fogyasztói árak szintje júniusban mindössze 2,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, így több mint 4,5 éve a legalacso­nyabb. Az ütem Nyugat-Európában párját ritkítja. Az értéknövekedési adó július 1-vel 1 százalékponttal 14 százalékra való emelése közgazdá­szok szerint nem jár majd az inf­láció felgyorsulásával. Az állam nettó hitelfelvétele 1984- ben — a tervek szerint — 37,34 mil­liárd márka lesz, vagyis jóval az er­re az évre várható több mint 41 mil­liárd márka alatt marad. A pénzügyminiszterre nehéz fel­adat hárul: oly módon kellett taka­rékos költségvetést készítenie, hogy lehetőleg ne vonjon el több pénzt a vállalkozóktól, akiktől a beruházá­sok kiterjesztését várja, ugyanakkor attól is tartózkodnia kell, túlságosan megkurtítsa a népjóléti kiadásokat, ez társadalmi feszültségek forrása lenne. A vállalati adók 1984-ben várha­tóan több mint 3,5 milliárd márká­val csökkennek, és ez Stöltenberg szerint javítja a beruházási készsé­get. Noha a kormány eltökélte, hogy visszafogja a népjóléti kiadásokat, a költségvetési tervezet folyó áron az ideinél 2,2 százalékkal többet szán e célokra, a 60 milliárd márkát meghaladó összeg a költségvetés leg­nagyobb egyedi tétele. (Az inflációt beleszámítva a 2,2 százalékos eme­lés reálértékben bizonyos mérvű csökkenést jelent. Bizonyos kedvez­mények körét szűkítik, különben — automatizm­us révén — a kiadások jóval gyorsabban emelkednének.) A hadügyminisztérium kiadásai 2,8 százalékkal 48,27 milliárd márkára emelkednek. (Ez a második legna­gyobb tétel.) Említésre méltó még, hogy az úgy­nevezett belnémetügyi tárca, amely­nek illetékességébe az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok tartoz­nak, látványosan, 29,9 százalékkal emelheti kiadásait, 595,7 millió már­kára. Ezzel szemben a posta- és táv­közlési minisztérium csak 9,9 mil­liárd márkát kap, 18,9 százalékkal kevesebbet, mint az idén. A neve­lésügyi tárca kiadásait 14,7 százalék­kal 3,92 milliárd márkára csökken­tették. Stöltenberg ismertette tárcája kö­zéptávú költségvetési elképzeléseit is, amelyek szerint a szövetségi kor­mány nettó adósságfelvétele 1985- ben 32,9 milliárd márkára, és 1987- ben pedig 22,5 milliárdra süllyedne. A kormánynak nagyon szűk a mozgástere, a gazdasági fellendülés­­ugyanis még várat magára. A mün­cheni IFO és a kieli gazdaságkuta­tó intézet közzétette jelentését az ország gazdaságának állapotáról. Az IFO megállapítja, hogy a feldolgo­zó-, valamint az építőipar rosszabb eredményekre számít a második fél­évben, mint néhány hónappal ko­rábban. A kieli gazdaságkutató inté­zet szerint az NSZK nemzeti össz­terméke (GNP) 1983-ban csak „ár­nyalatnyit” fog gyarapodni a tava­lyi 1,1 százalékos visszaesés után. A munkanélküliség viszont az év vé­­gén­ és jövőre átlagosan 2,5 millió aktív dolgozót érint, szemben a má­jusban jelzett 2,15 millióval. Az IFO gazdaságkutató intézet utal azokra a félelmekre, hogy folytatódik az export visszaesése, a megrendelé­sek állománya nagyon alacsony, és előfordulhat, hogy a termelés ed­digi szintjét sem lehet tartani. A második félévi kilátások „egyértel­műen rosszabbak”, mint azt erede­tileg remélték. (DPA, AP,DJ) A venezuelai pénzügyminiszter lemondással fenyegetőzik Arturo Sosa venezuelai pénzügy­miniszter közölte, hogy amennyiben 90 napon belül nem jut dűlőre az országnak hitelező bankokkal az idén és 1984-ben esedékes 17,9 mil­liárd dollár külföldi állami tarto­zás átütemezéséről, lemond tisztsé­géről. Ismeretes, hogy a caracasi kormány telexen értesítette az or­szágnak hitelező bankokat, hogy újabb 90 napos határidőt kér az esedékes tőketartozások törlesztésé­re. A korábban jóváhagyott szintén 90 napos haladék ma jár le. Eredetileg azt tervezték, hogy a venezuelai pénzügyminiszter ezen a héten New Yorkba utazik az átüte­mezésekkel kapcsolatos tárgyalások­ra. Egy héttel elhalasztották azon­ban az utazást, hogy a pénzügymi­niszter jelen lehessen a kormány költségvetési javaslatainak parla­menti vitáján. Július 10-én érkezik Caracasba a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) delegációja. Arról fognak dönteni, hogy folyósítsák-e a kért 1,3 mil­liárd dollárt az IMF kompen­zációs­ alapjából. A pénzügy­­miniszter hangsúlyozta, hogy Ve­nezuela helyzete sokkal jobb, mint a többi eladósodott latin-ame­rikai országé, hiszen 10 milliárd dolláros külföldi tartalékai vannak, amiből 4,5 milliárd teljesen likvid, azaz bármikor felhasználható. A hitelek hiánya fenyegeti a lengyel—osztrák kereskedelem bővülését A lengyel—osztrák külkereskedel­mi forgalom az idei első öt hónap­ban folyó áron 20 százalékkal nőtt a megfelelő tavalyi időszak­hoz képest, ezen belül az oszt­rák kivitel 30 százalékkal nőtt, a lengyel kivitel azonban, fő­képp a nyomott szénárak miatt, 17 százalékkal csökkent a két or­szág viszonylatában. (A múlt évben viszont a Lengyelországba irányuló osztrák kivitel 40 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1981-ben). A bé­csi lengyel kereskedelmi kirendelt­ség sajtótájékoztatója szerint az idei évre a forgalom bővülése várható mindkét irányban. Josef Stankiewicz kereskedelmi tanácsos úgy nyilatkozott, hogy Lengyelország ismét képes annyi szenet exportálni Ausztriának, mint az 1979—80-as években, azaz 1,1 millió tonna szenet és további 200 ezer tonna kokszolható szenet. Ez részben annak köszönhető, hogy az osztrák Kontrollbank 300 millió dol­láros hitelt folyósított, aminek alap­ján a két fél húsz évre szóló szál-Tímássi A.Z szénnel teli vagonok már meg is érkeztek Ausztria három kokszoló üzemébe. Ausztria 89 (a tavalyinál 20 szá­zalékkal több­ céggel képviseltet­te magát az idei Poznani Vásáron, s az NSZK után a vásár legnagyobb nyugati kiállítója volt. A V­EST­­Alpine cég két figyelemreméltó szerződést kötött: 125 millió schil­­ling értékű kikötői berendezést szál­lít a szczecini kikötő részére, a má­sik szerződés szerint Lengyelország vállalja évi 700 ezer tonna svéd vasérc tranzit-szállítását Linzbe. Stankiewicz nyomatékosan kije­lentette, hogy a kétoldalú kapcso­latokat az utóbbi időben leginkább az hátráltatja, hogy az osztrák fél nem hajlandó hiteleket nyújtani a beruházási javak szállításához, ha­nem azonnali fizetést követel meg, sőt néha előfizetést is. Barterügyle­­tekkel és rövid lejáratú kereskedel­mi hitelekkel eddig valahogy visz­­sza lehetett tartani a kétoldalú for­galom hanyatlását — mondta a ke­reskedelmi tanácsos —, de az oszt­rák félnek most már jobbn figye­lembe kéne vennie, hogy­ a lengyel gazdaság kezd konszolidálódni, egy­re inkább érezteti hatását a gaz­dasági reform (120 vállalat kapott például önálló külkereskedelmi jo­got, ezek devizabevételei meghalad­ják az egymilliárd dollárt). Idősze­rű lenne tehát a normális hitelfel­tételek visszaállítása — mondta vé­gül Stankiewicz. (APA) . Már csak a belgrádi törvényhozásnak kell elfogadnia a bankok feltételeit A Jugoszláviának hitelezni készü­lő kereskedelmi bankok elkészültek a 2 milliárd dolláros hitelcsomag dokumentációjával — jelentette be az ügyletet koordináló Manufactu­­rers Hanover Trust Co. szóvivője. A bankok részéről semmilyen to­vábbi akadály nem merül fel, most már csak a jugoszláv törvényhozás­nak kell jóváhagynia a bankok feltételeit, erre pedig várhatóan még e héten, de legfeljebb a jövő héten sor kerül. Az eredeti elképzelések szerint már június 27-én alá kellett volna írni a hitelmegállapodást, amely 1,4 milliárd dollár értékű refinanszírozást és 600 millió dol­lár új hitelt tartalmaz és része az IMF, a Nemzetközi Valutaalap által szervezett, több mint 4 milliárd dol­láros nemzetközi hitelcsomagnak. (Reuter) NAPRÓL NAPRA + ÚJ ÖSSZEKÖTŐ BIZOTTSÁGGAL GAZDAGODOTT A MA­GYAR KERESKEDELMI KAMARA tegnap a Budapest—Pest megyei területi bizottság megalakulásával. (3. oldal) ♦ EGY NAPPAL ELHALASZTOTTÁK AZ UNCTAD ZÁRÓ­­ÉRTEKEZLETÉT, mert olyan nagyok a véleménykülönbségek a fejlett tőkés és a fejlődő országok között. (2. oldal) + SZÜKSÉGKÖLTSÉGVETÉST TERVEZ A BRÜSSZELI BI­ZOTTSÁG az EGK-ban, amelynek elnökségét fél évre a gö­rögök vették át. (2. oldal) + FRANCIAORSZÁGBAN FELEMELIK A MINIMÁLIS BÉRE­KET, a kormány elrendelte továbbá a munkanélküliségi alap feltöltését. (2. oldal) + a TŐKÉS VILÁG NIKKELKERESLETÉNEK NÖVEKEDÉ­SÉRE SZÁMÍT az Inco, miközben a szovjet ,és a kubai nikkel­­szállítások mérséklődését jósolja. (4. oldal) + A KÖZÖS PIACI HORGANYTÚLTERMELÉS MEGSZÜNTE­TÉSÉRE az érintett vállalatok által kidolgozott szükségtervet ideiglenesen jóváhagyta a brüsszeli bizottság. (4. oldal) Nehéz hetek várhatók Brüsszelben ismertették az EGK acélipari rekonstrukciós tervét A nyugat-európai acélipar évek óta tartó válsághelyzetének megol­dására a brüsszeli bizottság össze­sen évi 30 millió tonnával kívánja csökkenteni a gyártó kapacitásokat. A hivatalos bejelentést a tegnapi nap folyamán tette meg­ Frans And­­riessen, a gazdasági verseny tiszta­ságának felügyeletével foglalkozó brüsszeli megbízott, a részletes ada­tok azonban lapzártáig nem érkez­tek még meg. Annyi mindenesetre a nem hivatalos közös piaci meg­nyilatkozásokból kiderült, hogy Brüsszel nem elégedett meg a tag­országok részéről előterjesztett — összesen évi 18 millió tonnára rúgó — kapacitáscsökkentésekkel, és még legalább további 10 millió tonna le­faragását követeli a jelenleg mint­egy 150 millió tonnás elméleti gyár­tási potenciálból. Egyes, hivatalosan meg nem erősített adatok szerint vi­szont a bizottság végül is engedé­kenyebb volt a vártnál, és az egyes nemzeti tervek revíziója után csak évi 20,7 izidió kapacitás­leépítést követel, tehát 3,8 millió tonnával kevesebbet, mint amennyi az eredeti központi tervekben sze­repelt. Brüsszelben rendkívül feszült he­tekre számítanak a bejelentett át­szervezési intézkedések kapcsán, mi­után azok meghaladják valamennyi kormány önként, de nem jó szívvel tett vállalásait. A kiszivárogtatott adatok szerint a legdrasztikusabb le­építést, évi 5,8 millió tonnát Olasz­országnak írják elő, tekintettel ar­ra, hogy az ország acéliparának növelését a legutóbbi évekig foly­tatták, miközben a többi tagország már régen a leépítés gondjainak megoldásával foglalkozott. Brüsszel elképzelései szerint 4,8 millió ton­nát az olasz állam tulajdonában levő Finsider kapacitásaiból kell le­faragni, a fennmaradó 1 millió ton­na a kisebb magánvállalatok visz­­szafogásából adódik majd. A másik kiszemelt áldozat az NSZK acél­ipara, ahol az EGK-központ évi 4 millió tonnás gyártást ítél fölösle­gesnek. Sok kétség nem fér hozzá, hogy a miniszteri tanács július 25- én várható végleges döntéséig e két ország részéről érik majd a legéle­sebb támadások a brüsszeli tervet A panaszkodó kórus szólamainak számát gyarapíthatja majd az évi 1,7 millió tonnás leépítésre kötele­zett Belgium, míg a félmillió ton­nás kurtításra ítélt Nagy-Britannia és a hasonló mértékű öncsonkítás­ra javasolt Franciaország valószí­nűleg nem akarja magára felhívni a figyelmet Nem kis szociális feszültséget válthat ki a tervek végrehajtása, várhatóan 150 ezer acélipari dol­gozó válik fölöslegessé 1985 végéig, pedig az 1977-ben még 750 ezer főt számláló közös piaci acélipari mun­kásság létszáma ma már félmillió alatt van. A politikai következmé­nyeken túl azonban jelentős anya­gi terhekkel is számolni kell. Bel­giumban például, ahol egyedül a Cockerill-Sambre acélvállalatnál 8000 fő elbocsátást tervezik, az ipar­ági rekonstrukció és a létszámcsök­kentéssel járó kiadások 1985-ig 25— 40 milliárd frankot vihetnek el a költségvetésből a belga kormány becslései szerint, pedig az eddig jut­tatott állami segélyek összege is el­éri az 55 milliárd frankot. Az általános rekonstrukciós terv­től függetlenül újabb sürgős állami segítségre van szüksége az NSZK- beli Arbed Saarstahlnak, különben fizetésképtelenséget jelentene július 10-én. A céget tavaly decemberben már egyszer a kormány közbelépése mentette meg a csődtől, most Bonn és a szövetségi tartomány 90—90 millió márkát szavazott meg, hogy a Saarsthól ki tudja fizetni 18 ezer dolgozójának bérét. Bár Helmut Kohl kormánya elvben ellenzi az acélipar pénzügyi támogatással való fenntartását, ezúttal nem volt más választás, mert a Saarstahl csődje ka­tasztrofális hatással lenne a Saarvi­­dékre, amely a második legnagyobb munkaadó. Minden egyes megszűnő munkahely a Saarstahlnál másik kettő elvesztését jelentené egyéb ágazatokban. A kormány a gyorsse­gély fejében viszont azt követeli a cégtől, hogy az revideálja korábban benyújtott terveit és írjon elő ma­gának az eddig javasoltaknál drasz­tikusabb kapacitáscsökkentéseket. (Reuter, AP,DJ, APA, MTI) KÉSIK AZ OECD-MEGÁLLAPODÁS AZ ÁLLAMI EXPORTHITELEKRŐL A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) égisze alatt Párizsban tárgyaló partneror­szágok két hetet adtak a Közös Piacnak, hogy fogadja el az állami exporthitelekre vagy az állam által garantált hitelekre vonatkozó komp­romisszumos tervezetet, ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy összeomlik a jelenlegi egyez­mény. Az USA, Japán és a tíz országot tömörítő EGK hónapok óta tárgyal az említett hitelek feltételeire vo­natkozó úgynevezett úriemberi meg­állapodás meghosszabbításáról. A megbeszélések svéd elnöke által ja­vasolt kompromisszumos megoldást (VILÁGGAZDASÁG, 1983. június 30., 1. oldal) a Közös Piac nem fo­gadhatta el Franciaország és Olasz­ország ellenállása miatt. A fejlett tőkés országok export­hitelversenyét korlátozni kívánó úri­emberi megállapodást először 1978- ban vezették be, de ahogy fokozód­tak a különbségek a megállapodás­ban részes országok kamatszintjei­­ között, úgy nőttek a feszültségek. Most a tárgyalások valamennyi résztvevője július 15-ig kapott ha­ladékot, hogy jóváhagyja az egyez­séget, amely csökkentheti a finan­szírozás feltételeivel kapcsolatos bi­zonytalanságot. Amíg le nem jár ez a határidő, a jelenleg érvényes 10— 12,4 százalékos minimális export­hitelkamatok maradnak érvényben. Abban az elvben, hogy egy, a pia­ci mozgásokat követő minimális, ka­matrendszerre van szükség, előzete­sen már áprilisban megállapodtak az érdekeltek, a kamatok kezdőér­tékéről azonban nem. A mostani pá­rizsi konferencián közeledtek az USA és az EGK álláspontjai, de az USA feltételét, hogy a kamatok bár­milyen csökkentését kössék össza azzal, hogy három éven belül fel­hagynak a hitelek szubvencionálá­sával, Olaszország és Franciaország elutasította. Az OECD becslése sze­rint az exporthitel-szubvenciók 1 milliárd dollárra csökkentek a két évvel ezelőtti 5 milliárdról. (Reuter)

Next