Világgazdaság, 1983. szeptember (15. évfolyam, 171/3670-192/3691. szám)

1983-09-01 / 171. (3670.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 2111 1983. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK _____ XV. ÉVFOLYAM, 171. (3670.) SZÁM Ma hangzik el az üzenet Mexikó helyzetéről A gazdaság konszolidálódik, de a számlát a lakosság fizeti Miguel de la Madrid szeptember elsején intézi első államfői üzenetét a mexikói néphez. Az elnöknek, hivatali ideje kilenc hó­napjának mérlegét megvonva, oka van a derűlátásra. Mexikó elfogad­ta a feléje dobott nemzetközi mentőövet, teljesítette a Nemzetközi Va­luta Alap (IMF) hitelének gazdasági feltételeit, és időben törleszti esedékes külföldi tartozásait is. Sikerült átvészelnie az olajpiac pan­gását is, noha mint a többi nagy olajexportőr, megsínylette az ár­csökkenést. Igaz, a szükségintézkedések­­számláját többnyire a la­kosságnak nyújtották be, az életszínvonal az utóbbi hónapokban aggasztóan csökkent. Éppen ezért az elnök bizonyára a nemzeti szellem és az összetartozás eszméjére hivatkozva, további türelmet kér majd az ország népétől. Ma mondja el Miguel de la, Mad­rid mexikói elnök beiktatása óta első, a mexikói néphez intézett be­szédét, amelyben elsősorban a gaz­daság gondjaival foglalkozik. Noha Mexikó ege fölött még viharfel­hők tornyosulnak, az ország a vál­ság nehezén még koránt sincs túl, minden ok meg van a derűlátásra. Ez nagy szó, hiszen Miguel de la Madrid elődjétől, Lopez Portillo­­tól Iisad szélén álló gazdaságot örökölt, több mint 80 milliárd dol­láros tartozást, burjánzó korrupciót, kevéssé hatékony termelést, a nemzeti javak tarthatatlan pazar­lását, végül, de nem utolsósorban ingatag valutát. Az új mexikói elnök, miután ki­derült, hogy a latin-amerikai or­szág egyszerűen nem tudja törlesz­teni külföldi adósságát, kiegyezett a Nemzetközi Valuta Alappal (IMF). Belement, hogy sorra be­vezeti a 3,9 milliárd dolláros IMF- kölcsön feltételeként előírt gazda­sági szükségintézkedéseket, vállalva annak esetleges politikai követ­kezményeit is. Valójában nem te­hetett mást, hiszen az IMF jóvá­hagyásán múlott az az 5 milliárd dollár is, amelyet Mexikó a neki hitelező kereskedelmi bankoktól várt. Amint a latin-amerikai or­szág megkapta a valutaalap köl­­csönének­ első részletét, csordogálni kezdtek a magánhitelek is. Azóta az IMF szemmel tartja a mexikói helyzetet, elsősorban azt figyeli, hogy sikerül-e a költség­­vetési mérleghiányt kellőképpen le­faragni. Tavaly az államháztartás deficitje elérte a belföldi összter­mék (GDP) 17,5 százalékát. Az IMF szakértői a kölcsön fejében kikö­tötték, hogy a passzívum az idén ne lépje túl a GDP 8,5 százalékát, 1984-ben pedig az 5,5 százalékos arányt. A mexikói kormány arra is ígéretet tett, hogy 1983-ban 4,25 milliárd dollárra faragja le a fize­­tésimérleg-hiányt a tavalyi 6,5 milliárdról, továbbá hogy az ár­emelkedés éves üteme ebben az évben lépi túl az 55 százalékot a tavalyi 90—100 százalék után. Májusban a valutaalap küldött­sége ellátogatott Mexikóvárosba, hogy helyben tanulmányozza: az ország teljesíti-e a feltételeket, vagy sem. A delegáció teljesen elé­gedetten tért vissza, így lehetővé vált, hogy az IMF Mexikó rendel­kezésére bocsássa kölcsönének kö­vetkező, 325 millió dolláros részle­tét. Ennek nyomán a kereskedelmi bankok is jóváírták Mexikónak a felajánlott­­ 5 milliárd dollárból a következő, 1,1 milliárdos részletet. Az eladósodás szempontjából a valutaalap meg lehet elégedve és a bankárok is fellélegezhetnek, hi­szen Mexikó az odadobott mentőöv révén, úgy látszik, lassan-lassan talpra 611. Ezt az optimizmust azonban a lakosság aligha osztja. A szegényebb rétegeket és a mun­kanélkülieket húsbavágóan érintet­te a kormány szükségprogramj­a. _ A gazdasági tevékenység hanyatlása következtében a legtöbb ágazatban m­unkáselbocsátásra került sor és noha a kormány programot indított, amelytől azt várják, hogy az idén 700 ezer új munkahelyet teremte­nek, az állásnélküliek száma nőt­­tön-nő. A mexikói központi bank legutóbbi becslése szerint még az év vége előtt további 750 ezer me­xikói dolgozó válik feleslegessé, s kerül az utcára, gyarapítva a mun­kanélküliek amúgy is népes, 1,2 millió főnyi seregét.­­ Egy magán­­kutató intézet tanulmánya szerint az ország 15 millió főre tehető ak­tív lakosságának legalább 25 száza­léka lesz munka nélkül 1983 vé­géig. Ráadásul Mexikó 75 millió fő­nyi lakosságának több mint a fele a szegénységi küszöb alatt él, az alacsony jövedelműek rövid távú kilátásai pedig továbbra sem rózsá­sak. Az üzemanyagok és a kenyér árának legutóbbi 100 százalékos emelését szintén nagyon megérezték Mexikó szegényebb rétegei. Az idén az alapvető élelmiszerek ára vár­hatóan tovább nő, egyes jóslatok szerint a drágulás 80 százalékos lesz. Miguel­ de la Madrid, ismerve a belpolitikai­­helyzetet és a növekvő nyugtalanságot,­­ televíziós beszédé­ben igyekszik a lakosság nemzeti érzelmeire, nemzeti szolidaritására hatni. Mindazonáltal a jelek arra utalnak, hogy a mexikói kormány­nak nem kell nagyon tartania a belső ellenzéktől,­ semmiféle komo­lyabb veszély nem fenyegeti. A szervezett munkások csak fél szív­vel tiltakoznak a galoppozó inflá­ciót soha utol nem érő bérek miatt, mert sokkal fontosabb számukra, hogy egyáltalán megtarthassák állá­sukat. Szinte alig tiltakoztak, amikor júniusban a minimális bé­reket az inflációhoz képest igen szerény mértékben, mindössze 15,7 százalékkal emelték csak meg. (Reuter) Tovább tart a dolláreufória a valutapiacokon Újabb lendületet kapott az ame­rikai valuta. Árfolyama a legtöbb valutaközpontban megközelítette az augusztusi rekordjait. Milánóban egy nap alatt 14 lírával ugrott meg jegyzése, s meghaladta az 1614 lí­rát, Zürichben 2,19 frank fölött je­gyezték, ami már több mint 9 hónapja nem fordult elő. A leglát­ványosabban azonban a nyugatné­met márka és a francia frank ve­szített erejéből. A Bundesbank hiába dobott piacra valutája vé­delmében több mint 33 millió dol­lárt, nem ért el vele eredményt. A nagyobb értékveszteséget szer­dán csak a japán jen és az angol font kerülte el. Tokióban bejelen­tették ugyanis, hogy a jelenlegi­­ va­lutapiaci helyzet túlságosan inga­tag, s a bizonytalanság kezd tart­hatatlanná válni. Emiatt­ a japán központi bank úgy döntött, hogy kerül, amibe kerül, támogatni fog­ja a jent a dollárral szemben, megpróbálja elejét venni a jegyzé­sek szélsőséges mozgásának. Az angol valuta a dollárral együtt erősödött, elsősorban a folyamato­san szilárduló olajárak hatására. A dollár látványos felértékelődése mö­gött elsősorban változatlanul a ka­­matmeg­fontolások állnak, vagyis az, hogy az amerikai valuta­­ tulaj­donosai ragaszkodnak dollárjukhoz, mert azzal számolnak, hogy az USA-ban a pénzügyi­­ hatóságok szigorítani fognak hitelpolitikáju­kon, azaz intézkedéseket hoznak a hitelek drágítására. Ebbéli meggyő­ződésüket- két­­ n­yilatkozat is­ alá­támasztani látszik. Bankárkörökben nagy feltűnést keltett Malcolm Baldrige amerikai kereskedelmi miniszter bejelenté­se, miszerint a jövőben az ame­rikai kamatok felszökésével kell számolni. Feltétlenül drágulni fog a hitel, hiszen az USA gazdaságá­nak megélénkülése valószínűleg fel­tüzeli az inflációt. Márpedig ezt az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board elnöke, Walcker aligha fogja tétlenül nézni — mondotta. A miniszter újságírók kérdésére kitért az USA legutóbbi gazdasági statisztikáira is, amelyek szerint a vállalatokhoz beérkező új megrendelések állománya júliusban 1,7 százalékkal esett a júniusi 5,1 százalékos gyarapodás után. Bald­­ridge úgy véli: a visszaesés átme­neti jellegű, nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani neki. Az amerikai kamatkilátásokkal kapcsolatban hasonló előrejelzést tett közzé szerdán a francia Banque Paribas. Tanulmánya sze­rint 1983-ban és 1984-ben folya­matosan erős marad az amerikai valuta, m­árpedig azért, mert a kö­vetkező hónapokban újra gyorsuln­i kezd az USA-ban­­a drágulás, és emiatt is kamatok ne is csökken­hetnek. A bank szakértői azt jósol­ják, hogy az áremelkedés üteme az idén 3—s 3,5 százalék között lesz, 1984-ben pedig már eléri az 5 szá­zalékot. A bank tanulmánya hang­súlyozza: nemcsak emiatt lehetet­len csökkenteni a kamatszintet, hanen­ azért is, mert — bár csök­­kenő irányzatot mutat —, jövőre is meglehetősen nagy lesz az ame­rikai költségvetési mérleghiány. En­nek nyilvánvaló következménye, hogy az állam hitelétvágya tovább­ra is nagy marad-E két, az amerikai kamatok nö­vekedését jósló előrejelzésen kívül volt más oka is a dollár gyors erő­södésének, nevezetesen azok a hí­rek, amelyek a közel-keleti feszült­ségek éleződéséről szóltak. Tudvale­vő, hogy a­­tőketulajdonosok min­den ilyesfajta esemény hatására a biztonságos befektetésnek látszó dollárba menekítik pénzüket. A nyugat-európai valuták közül sokat­ veszített erejéből a belga frank is, (a dollárt 54­­frank fölött jegyezték) s ezt nem lehet pusztán a dollár fölényével magyarázni. Belgiumban egyre többen beszélnek a belpolitikai válságról, s arról, hogy ezt Martens jobb-közép koalí­ciós kormánya nemigen élheti túl. A koalíciós pártok között is nagy a széthúzás, nem tudnak megegyez­ni abban, hogy miképpen lehetne talpraállítani a halódó építőipart. Az ellenzéket pedig az aggasztja, hogy az állami tartozások összege már csak csillagászati számokkal mérhető, egyes statisztikák szerint július végén elérte a 3567,1 milliárd belga frankot. (Reuter, AP—DJ) NAPRÓL NAPRA + A SZÉKESFEHÉRVÁRI AUTÓBUSZSZAKÉRTŐI KONFE­RENCIÁN elhangzott előadásokból mindinkább kirajzolódik az Ikarus új típuscsaládjának képe. (3. oldal) + MUNKAERŐPIACI ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK a fejlett tőkés orszá­gok munkanélküliségisegély-rendszerével, az ezzel kapcsolatos problémákkal foglalkozik. (7. oldal) + AUSZTRIA EXPORTTÁMOGATÁSSAL KAPCSOLATOS KI­ADÁSAIRÓL közölt elemzést az osztrák gazdaságkutató inté­zet legfrissebb havi jelentése. (2. oldal) + KANADA BARTERMEGÁLLAPODÁSRA KÉSZÜL ROMÁ­NIÁVAL, hogy a további 2 leszállítandó Candu-reaktorért­­.ilyen módon jusson hozzá az ellenértékhez. (8. oldal) + AZ ÖBÖL MENTI EGYÜTTMŰKÖDÉSI TANÁCSBA (GCC) TÖMÖRÜLT HAT ORSZÁG, köztük a világ leggazdagabb ál­lamai szűkebb esztendőik elé néznek az olaj­bevételek esése miatt. (5. oldal) + AZ OLASZ INFLÁCIÓS RÁTA ÖTÉVES MÉLYPONTRA süllyedt augusztusban, így sor kerülhet a gazdasági helyzeten javító kamatcsökkentésre. (2. oldal) „Nézetek cseréje” Nem hozott közeledést az EGK pénzügyi reformülése „Kicserélték nézeteiket” a brüsszeli pénzügyi reformértekezlet résztvevői — összegzi a keddi történéseket diplomatikusan az AP— DJ. S ezzel v­ol­taképpen mindent el is mondott. A tíz tagország harminc szakminisztere tökéletesen egyetértett abban, hogy az EGK-t fenyegető pénzügyi válság kivédésére vissza kell fogni a közös agrárkiadásokat, meg kell fékezni a fölöslegtermelést , de arról, hogy ez áldozatokat követel országaik parasztjaitól, nem akar­tak hallani. Úgyhogy maradtak a már ismert álláspontok, amelyek közelítése a következő, szeptember 20—21-i reformértekezlet, illetve a decemberi athéni csúcskonferenciáig hátralévő, októberi, novem­­­beri és decemberi ülés dolga lesz. Az 1984-re jósolt pénzügyi csőd elkerüléséről volt szó Brüsszelben, a tagországok külügy-, pénzügy- és mezőgazdasági minisztereinek­­ülé­sén. Program szerint a brüsszeli bi­zottság reformjavaslatait vitatták meg, amelyek szerint az EGK a kö­vetkező három esztendőben 8,6 mil­liárd elszámolási egységet (körülbe­lül 7,3 milliárd dollárt) takaríthatna meg a mezőgazdasági kiadások visz­­szafogása révén. Az így felszaba­duló összegeket — indítványozza a bizottság — a munkanélküliség enyhítésére, a szegényebb rétegek és vidékek támogatására lehetne for­dítani. S ezzel idáig, elvben, min­den tagország egyet is ért. Csak hát mi módon csökkenthet­nék az egész közösségi költségve­tés kétharmadát, az idén 14 milliárd dollárnak megfelelő összeget fel­emésztő mezőgazdasági kiadásokat? A bizottság javasolja, hogy mivel a legtöbb terhet a fölöslegek rak­tározása, feldolgozása, szubvencio­nált exportja rója az agrárköltség­vetésre, büntessék meg a többletet termelő gazdákat, sújtsák külön­adókkal főleg a tejtermelőket, de a marhahús, a bárányhús, a zöldsé­gek, a bor szállítóit is. S nemcsak az EGK-n belülieket­, a javaslat szerint különilletékkel sújtandó az Amerikából, Új-Zélandról s a többi fő­­ partnertől érkező növényi olaj-, szójabab-, takarmányimport is. A miniszterek azzal az elhatáro­zással kezdték a tárgyalásokat, hogy kiálljanak parasztjaik mellett.­ Mi sem jellemző erre jobban, mint az, hogy az NSZK, a közös költségve­tés legfőbb teherviselője hangne­met váltott. Míg korábban, saját be­fizetési terheire hivatkozva, a közös agrárkiadások, ártámogatások mér­séklését szorgalmazta, addig a teg­napi ülésen Ried­le agrárminiszter leszögezte:" Bonn ellenez minden, a felvásárlási árak mérséklésére irá­nyuló törekvést. Úgy látszik, a mi­niszter győzött a hétfői bonni kor­mányülésen, s meggyőzte kollégáit az agrárkérdés belpolitikai érzé­kenységéről — jegyzi meg a Reuter. ■ Egyébként valamennyi résztvevő elismételte nézetét. London kifej­tette, hogy szó sem lehet radikális felintézkedésekről, az egész mező­gazdasági rendtartást gyökeresen meg kell változtatni, drasztikusan csökkenteni kell az agrárkiadáso­kat, még a bizottsági javaslatoknál is jóval erőteljesebben. Franciaor­szág, Írország, Olaszország és Bel­gium éppen ellenkezőleg, a juttatá­sok javasolt megcsonkítását ellenzi, s az EGK 8 millió parasztjának jövedelmére hivatkozik — akik kö­zül, persze, a többség éppen ezek­ben az országokban gazdálkodik. Ráadásul ez utóbbiak, a déliek „el­lentábora” is két részre szakad: az „északiak” inkább a mediterrán termények ártámogatását csökken­tenék, a déliek pedig a húsét, a tejét, a gabonáét. Ezek után aligha meglepő, hogy a közös piaci miniszteri tanácsülé­sek soros görög elnöke „nem talált közös alapot a tárgyalások folyta­tásához”. Athén új témák bedo­básával szeretné kimozdítani a holtpontról a mezőgazdaság jövő­jéről folytatott tárgyalásokat, így a­ szeptember 20—21-i ülésén az égető pénzügyi reform egyéb vo­natkozásaira is szeretné ráterelni a figyelmet. Várhatóan szó lesz a bizottságnak arról a javaslatáról is, hogy a tagországok járuljanak hoz­zá, emeljék fel a közös költség­­vetésbe való befizetések felső ha­tárát, végső soron tehát a befizeté­sek összegét.­­ (Jelenleg egyéb for­rásokon kívül nagyobbrészt abból származnak a közös bevételek, hogy a tagországok átutalják Brüsszelbe a saját kasszájukba befolyt érték­­növekedési adók legfeljebb 1 szá­zalékát. A bizottság ezt az arányt fokozatosan szeretné 1,4 százalékra emelni.) Megvitatásra vár még a brit hozzájárulások kérdése is. A bi­zottság új rendszert javasolt annak kivédésére, hogy bármely tagor­szág tartósan többet fizethessen be a közösbe, mint amennyit onnan visszakap. Ilyesféle javaslattal állt elő kedden a dán küldöttség is: szerintük a brit hozzájárulások kérdését, már csak a kibontakozás kedvéért is, el kellene különíteni a reformtárgyalásokon (VILÁGGAZ­DASÁG, 1983. augusztus 31., 1. ol­dal). Azoknak az országoknak pe­dig, amelyek rosszul járnak az év végi elszámolásnál, egy új, elkü­lönített kasszából fizetnének visz­­szatérítést — s ez így a közös költségvetést sem terhelné meg. Megjegyzendő: a britek közös költ­ségvetési befizetéseik és hozzájáru­lásaik ügyének tartós rendezését tartják az átfogó közösségi pénz­ügyi reform feltételének. S ez rontja a gyors megegyezés esélyeit. Csakúgy, mint az a körülmény, hogy Brüsszelnek bármiféle refor­mot nemcsak a tagországokkal kell elfogadtatnia, hanem a fő kereske­delmi partnerekkel is. Az Egyesült Államok már jelezte: „határozottan cselekszik”, ha az EGK-ban életbe léptetik a mezőgazdasági import- és fogyasztási korlátozásokat. H. V. Marokkó megriasztotta hitelezőit az átütemezési kérelemmel A marokkói olajimport finanszí­rozását szolgáló, már megtárgyalt és majdnem aláírt nemzetközi hitel­csomag terve meghiúsult, amikor az észak-afrikai királyság átütemezést kért közép- és hosszú lejáratú adós­ságaira. A 200 millió dolláros hitel­levél múlt hét végi aláírását el kel­lett halasztani, mert az ügyletben részt vevő 25 nemzetközi bank kö­zül néhány visszalépett a hitelezés­től, illetve csak az eddiginél szigo­rúbb feltételekkel hajlandó pénzt adni. Az eredeti terv szerint a ban­kok a marokkói állami olajkonszern 90 napos lejáratú hitelleveleit újí­tották volna meg újabb 180 napra, a londoni bankközi kamatlábnál (LIBOR) 0,625 százalékponttal ma­gasabb kamat fejében. Megfigyelők szerint a hitelcsomag, keményebb feltételekkel ugyan, de ismét napi­rendre kerülhet szeptember 9. után . Rabat ekkorra ígérte átütemezési javaslatainak közzétételét. (Reuter)

Next