Világgazdaság, 1983. október (15. évfolyam, 193/3692-213/3712. szám)

1983-10-01 / 193. (3692.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 2BS 1983. OKTÓBER 1. SZOMBAT XV. ÉVFOLYAM, 193. (3692.) SZÁM KOHL ÁLDOZATVÁLLALÁSRA SZÓLÍTJA FEL AZ NSZK ÁLLAMPOLGÁRAIT Az IFO mérsékelten bizakodó prognózisa Rendíthetetlenül bizakodónak mutatkozik Kohl nyugatnémet kancellár, noha kormányát az utóbbi napokban két megrázkódta­tás is érte. Az ellenzéki szociáldemokraták hesseni és brémai meg­erősödése, a több mint százezer acélipari és hajógyári dolgozó bonni tüntetése mindenekelőtt a gazdasági helyzet, a munkanélkü­liség terjedése miatt érzett aggodalmakról árulkodik. A kancellár védelmébe vette a takarékossági programot, mint a kezdődő fel­lendülés tartósításának eszközét, a munkanélküliség visszaszorítá­sához, a strukturális átalakításokhoz id­őt és áldozatokat kért „Minden problémánk ellenére optimista vagyok. Le fogjuk gyűrni a nehézségeket” — jelentette ki a JDPA-nak adott nyilatkozatában Kohl nyugatnémet kancellár. Mint mondta, a takarékossági politika a gazdasági konszolidáció feltétele; a megszorításokat „keserű kényszer” szülte, de a fellendülés tartósítá­sáért 30 millió ember áldozatválla­lására van szükség. „A konszolidá­ció hosszú, rögös út, amely azon­ban felfelé vezet.” Nyilvánvalóan az acél- és a hajógyártó iparra céloz­va, kijelentette: a szociáldemokra­ták tizenhárom évig tartó kormány­zásuk alatt semmit vagy majdnem semmit nem tettek a válságipar­ágak helyzetének javítására. Most már nem lehet halogatni a szüksé­ges strukturális átalakításokat, mi­vel másképpen nem lehet harcolni a munkanélküliség ellen, márpedig a bonni kormány legfontosabb gaz­daságpolitikai törekvése a munka­­nélküliség csökkentése. Kohl rá­mutatott, hogy „egész sor ágazat­ban tisztán­ felismerhető pozitív je­lek mutatkoznak”, s a hazai össz­termék (GDP) újbóli emelkedését emlegette. Ami az acél- és a hajóipart il­leti, ismeretes, hogy Bonn hallani sem akar az e két ágazat államosí­tására vonatkozó szakszervezeti kö­vetelések teljesítéséről, de hajlandó az acélipart 3 milliárd márkával, a hajógyártást pedig 600 millió már­kával megsegíteni — feltéve, hogy az iparági vezetők „megfelelő” ra­cionalizálási tervekkel állnak elő. A Bonnban csütörtökön tüntető acél- és hajógyári dolgozók azt panaszol­ták, hogy ebben a két ágazatban immár 14 százalékos a munkanél­küliség, szemben a 8,9 százalékos országos átlaggal. Az NSZK gazdasága csaknem három évig tartó recesszió után rá­lépett a fellendülés útjára — álla­pítja meg most közzétett, legújabb gazdasági jelentésében a müncheni IFO kutatóintézet. Az idei év első felében a nemzeti össztermék (GNP) kisebb volt ugyan, mint 1982 első felében, de csak azért, mert a múlt év második felében jelentékeny volt a visszaesés, s ezt ez év januártól júniusig még nem sikerült maradéktalanul behozni. Az idei év második felére jósolt fellendülés motorja nem a külföldi, hanem a belföldi kereslet élénkü­lése lesz — véli az intézet. Első­sorban a nyugatnémet építőipartól lehet jó teljesítményeket várni. S miután rövidesen érvényüket vesz­tik a kormány által nyújtott beru­házás-ösztönzők, várható, hogy az idei év hátralevő részében megélén­kül a beruházási javak, a gépek és a berendezések iránti kereslet. Ami 1984-et illeti, a további fej­lődés kilátásai nem ennyire egyér­telműen biztatóak — folytatja a jelentés. A fő hajtóerőnek tartott belföldi keresletet mérsékelni fog­ja, hogy a Kohl-kormány gazdaság­stabilizáló intézkedéseinek eredmé­nyeként az elkölthető személyi jö­vedelmek stagnálni, rosszabb eset­ben árnyalatnyit csökkenni is fog­nak. Úgyhogy a magánfogyasztás inkább csak 1983-ban járulhat hoz­zá a gazdasági gyarapodáshoz, amely egyébként nem lesz képes gátat vetni a munkanélküliség ter­jedésének. A munkanélküliek száma 1984- ben várhatóan 2,75 millióra emel­kedik a jelenlegi 2,2 millióról, s 1990-ben a jelek szerint már 3,5 millióan lesznek munka nélkül abban az esetben, ha a GNP az évtized második felében csak évi 2,5 százalékkal gyarapszik. (A kor­mány nemrég közölte, hogy szerin­te a munkanélküliek száma ez év végén tetőzik, eléri a 2,5 milliót, majd jövőre 2,3 millió körül stabi­lizálódik. Majd hozzátette, hogy a helyzet a vártnál is jobban javul.) Visszatérve az IFO jelentésére, az intézet a munkanélküliség mér­séklésére azt javasolja a kormány­nak, hogy bátorítsa a munkaidő csökkentésére irányuló törekvése­ket. Hozzáteszi viszont, hogy arról végeredményben a munkavállalók­nak kell dönteniük, hogy akar­nak-e kevesebbet dolgozni, vagy sem. Ismeretes, hogy a nyugatné­met DGB szakszervezeti szövetség a heti munkaidő 5 órával való csökkentését sürgeti, azért küzd, hogy az iparban foglalkoztatottak­nak heti átlag 35 órát kelljen dol­gozniuk a jelenlegi 40 helyett; mindezt úgy, hogy eközben fizeté­sük ne csökkenjen. Az IFO nem vizsgálta meg, milyen hatásokkal járna a munkaidő 35 órára való csökkentése, de úgy véli, hogy ha a munkaidőt csak heti 38 órára mérsékelnék, akkor ez kevesebb negatív következménnyel járna a nö­vekedésre és az árakra nézve. Az intézet szerint 1990-ig 150-500 ezer munkahely szabadulna fel, ha a heti munkaidőt 38 órára szállítanák le, attól függően, hogy a csökken­tést ennek megfelelő teljes, részle­ges vagy nulla bércsökkentés kí­séri-e. Az intézet felhívja rá a fi­gyelmet, hogy mivel a munkaidő mérséklése együtt járna a termelé­kenység javulásával, 1990-ig minden valószínűség szerint csak 60 ezerrel több új munkahely szabadulhatna fel. Ami a DGB véleményét illeti: a szakszervezeti szövetség szerint a heti 35 órás munkaidő elterjesz­tése bércsökkentés nélkül, 1,4 millió új munkahely felszabadulásához vezetne. H­U. SZOMBATTÓL EMELKEDNEK A LENGYEL LAKBÉREK Felvásárlási láz a tervezett áremelések miatt A lengyel ipar az év végéig a tervezettnél 415 millió dollárnak megfelelő értékkel nagyobb áru­készletet ad át a belkereskedelem­nek egyes hiánycikknek számító fogyasztási cikkekből — jelentette a PAP hírügynökség. A jelentés szerint elsősorban cipőkből, háztar­tási készülékekből, szőnyegekből és függönyökből nő meg a vásárlók rendelkezésére álló árumennyiség. Az AP—DJ kommentárja az intéz­kedést kapcsolatba hozza a lengyel hatóságok által már bejelentett, januárban hatályba lépő 7—12 szá­zalékos áremelésekkel. Az ameri­kai hírügynökség értesülései sze­rint az áremelések hírére vidéken ismét élelmiszer-felvásárlási láz tört ki. Gorywoda, a LEMP KB gazdasági ügyekért felelős titkára ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy nagyobb, hirtelen áremelése­ket nem terveznek, élelmiszerhiány nem fenyeget, s a januári drágu­lás a mezőgazdasági felvásárlási árak emelésének a következménye. Lengyelországban október 1-én felemelik a lakbéreket. Az intézke­dés azokat érinti, akik állami (ta­nácsi), vállalati lakásokban, illetve más személyek magántulajdonában álló lakásokban bérlőként laknak. A lakbéremelést három szakasz­ban hajtják végre: az első emelés­re most, a továbbiakra két év le­forgása alatt kerül sor. Eddig a bérlakások havi bére 3,40 zloty volt négyzetméterenként. Az első szakaszban ezt átlagosan 6 zlotyra emelik. Az egyénileg megállapított lakbér a lakás minőségétől függően négyzetméterenként 4,20-tól 13,20 zlotyi­g terjedhet. A lakbérreform további szakaszaiban az átlagos lakbér tovább növekszik: 1984-ben 8, 1985-ben pedig 10 zlotyra. A lakások bére 1965 óta — mint a Trybuna Ludu írja — változatlan Lengyelországban. Ez a helyzet kü­lönböző társadalmi aránytalansá­gokhoz vezetett. Azonos lakásért a nem saját tulajdonú szövetkezeti lakások használói a tanácsi bérla­kások bérének többszörösét fizet­ték. Az évek óta változatlanul ala­csony lakbérek közben pedig a la­kások folyó karbantartási költsé­geit sem fedezték. A tanácsi laká­sok tatarozási és korszerűsítési költségeit hosszú ideje az állami költségvetésből finanszírozták. A múlt évben a bérlakások fenntar­tási költsége elérte az 50 milliárd zlotyt, s a lakbérek ennek az ösz­­szegnek alig 18 százalékát fedez­ték. A legrosszabb anyagi helyzetben levő családok számára a tanácsi lakásalapokból rendszeres segélyt folyósítanak majd a felemelt lak­bérek részleges kiegyenlítésére. E térítésmentes anyagi támogatásban elsősorban a nyugdíjasok és a sok­­gyermekes családok részesülhetnek — állapítja meg a LEMP központi lapja.• A Lengyelországnak hitelező nyu­gati kormányok — miután a szük­ségállapot július 22-i feloldását kö­vetően elvben már jóváhagyták az átütemezési tárgyalások újraindítá­sát — első lépésként egy tényfel­táró delegációt küldenek Varsóba. A csoport október 3­ 7-ig tartóz­kodik a lengyel fővárosban, s fő­ként a pénzügyminisztérium illeté­keseivel tárgyal majd. Az erről szóló jelentés megvitatása után döntenek majd a kormányok a ta­valyi 2,2 milliárd és az idei 2,9 mil­liárd dolláros lengyel adóssághátra­lék átütemezésével kapcsolatos hi­vatalos tárgyalások megkezdésének időpontjáról. (Reuter, AP—DJ, Try­buna Ludu) NAPRÓL NAPRA + A FŐVÁLLALKOZÓK MUNKÁJÁT SEGÍTŐ SZOLGÁLTA­TÁSRÓL és az ajánlatadás feltételeit megszigorító utasítás­ról tájékoztatták a kamara fővállalkozói ülésének résztve­vőit. (3. oldal) + A SZOVJET TEHERFUVAROZÁS HATÉKONYSÁGÁNAK JAVÍTÁSÁRA új szabályozást készítenek elő, amely anya­gilag érdekeltté teszi a vállalatokat az üresjáratok és az ál­lásidő csökkentésében. (2. oldal) + MEGMOZDULT AZ IMF-NEK NYÚJTANDÓ HITEL ÜGYE, talán van rá remény, hogy az idén összejön a hiányzó 8 milliárd dollár. (2. oldal) + MEGÉLÉNKÜLT AZ INTERNATIONAL HARVESTER fran­ciaországi leányvállalatának forgalma. Javul az anyaválla­lat helyzete is. (4. oldal) + LONDONBAN AZ ÁRUTŐZSDÉKEN JEGYZETT TERMÉ­KEK körének kiszélesítését tervezik, többek között az almá­val, a tojással, a marha- és a sertéshússal. (4. oldal) + EREDMÉNY NÉLKÜL ZÁRULT A NEMZETKÖZI CUKOR­­EGYEZMÉNYRŐL a legutóbbi genfi konferencia. A követ­kező fordulót az egyezmény megújításáról 1984 februárjá­ban tartják. (4. oldal) Húszévi sikeres piacellenőrzés után Ma lép életbe az 5. Nemzetközi Kávéegyezmény Az UNCTAD nyersanyagprogramja keretében 20 évvel ezelőtt hívták életre az 1. Nemzetközi Kávéegyezményt (ICA), amely a legsikeresebbnek tartott ilyen megegyezés a maga nemében. Az ICA-nak jelenleg 72 kávétermelő és fogyasztó ország a tagja, az elmúlt két évtized alatt ezek igen hatékonyan működnek közre ab­ban, hogy ennek az — olaj után a legszélesebb körben forgalma­zott — árucikknek a piacát megóvják a váratlan és a kereslet­kínálatnak nem megfelelő áringadozástól. Az új egyezmény életbe lépése előtt természetesen optimistán nyilatkoztak az érdekeltek. Közben a Nemzetközi Kávészervezet (ICO) londoni székhelyén, az Ünnepi hangulattól sem zavartatva, folytatódnak a tárgyalások az örökzöld témákról, a kvóták elosztásáról, a küszöbárak módosítá­sáról, az egyezményen kívüli országok piacain értékesíthető kávé mennyiségéről. Az 1983. október 1-t követő hat éven keresztül az 5. Nemzetközi Ká­véegyezmény szabályzata alapján folyik majd a világ kávékereskedel­mének java része. A piacszabályo­zás elve ugyanaz, amely eddig is jól bevált; az egyezmény tagországai előre meghatározott mennyiségeket exportálhatnak a világpiaci ár ala­kulásától függően. Ha az árak ki­lépnek egy meghatározott sávból — ez jelenleg tonnánként 2645,5 dollár és 3086,4 dollár közé esik —, az ICO ütközőkészletének igazgatója eladással növeli, vagy felvásárlással csökkenti a világpiaci kínálatot. A jelenleg is folyó londoni tanácsko­záson egyik fontos napirendi port az ezen interveniós sáv körüli alku; a termelők szeretnék kiharcolni, hogy az árakat 5 százalékkal felfelé módosítsák, a fogyasztók pedig 5 százalékos árleszállítás mellett ér­velnek. Az alkudozások másik terü­lete az exportkvóták kérdése. A ká­vétermelő országok, arra hivatkoz­va, hogy a ma kezdődő 1983/84-es termelési évben a fogyasztói kész­letek mintegy 300 ezer 60 kilogram­mos zsákkal csökkennek, 55,9 millió kávé exportját szeretnék engedé­lyeztetni. A fogyasztók képviselői 56,4 millió zsákos exportkvótát ele­gendőnek tartanak, szerintük ugyan­is a tartalékok éppenséggel 200 ezer zsákkal növekednek. Új fejlemény az is, hogy London­ban, az ICO-n belül munkacsopor­tot hoztak létre, amelynek az lesz a feladata, hogy figyelje az egyez­mény­ tagjai és a kívülálló országok közötti kávékereskedelmet. A ter­melők ugyanis azt kívánják, hogy bírságolják meg azokat, akik nem szolgáltatnak megfelelő adatokat a kívülálló országok piacára szállított tételekről. Szembetűnő volt, hogy ezek a szállítások az utóbbi időben mértéken felül megnövekedtek. En­nek arányában harapództak el azok a félelmek, hogy az ICO-n kívüli országok reexportálhatják a megvá­sárolt kávét az importőr tagorszá­gokba, ezzel aláásva a nemzetközi piac és az árak stabilitását. Az 5. Nemzetközi Kávéegyez­mény jelentőségét méltatva egyéb­ként Camilo Penna, Brazília ipari és kereskedelmi minisztere a fej­lődő termelő országok és a fejlett fogyasztók közötti kölcsönösen elő­nyös együttműködés példájaként említette az elmúlt 20 év kávépia­ci beavatkozásait, amelyek viszony­lagos stabilitást és biztonságot hoztak egy olyan fontos árucikk kereskedelmében, amely ma már évente 9 milliárd dollár bevételt biztosít a fejlődő országoknak. Az ünnepi alkalomból nyilatkozó szak­értők is egyöntetűen állítják, hogy a kávépiac összeomlana az ICA nélkül. Egy londoni kereskedőház vezetője szerint az árak legalább 50 százalékkal esnének a kialakuló zűrzavar következtében. Alexander Beltrao, a brazil kávéintézet veze­tője pedig nem minden büszkeség nélkül úgy nyilatkozott: „Hosszú növekedési szakasz nyomán sike­rült erős világpiaci pozíciót kivív­nunk a kávé számára. Húsz évvel ezelőtt 50 millió zsák volt a világ kávéexportja, ma ennél 15 millió zsákkal több. Ezzel párhuzamosan alakult az import is, miközben a piacra dobható kávé mennyisége 55 millió zsákról 70 millió zsákra nőtt. Ebből a fejlődésből pedig a termelők, a fogyasztók, a kereske­dők, a szállítók és a kávépörkölők egyaránt hasznot húzhattak, a le­hető legigazságosabb elosztás sze­rint. (Reuter, AP—DJ) Takarékossági csomagterv Olaszországban 1984-re Hatórás ülésén megtárgyalta és pénteken a parlament elé terjesz­tette az olasz kormány 1984-re szóló takarékossági csomagtervét. Az in­tézkedések célja, hogy az eredeti­leg 120 ezer milliárd lírára terve­zett költségvetési deficitet 40 ezer milliárddal csökkentse. Ezért a kor­mány egyfelől 10 ezer milliárd líra összértékben emelni akarja az adókat, s 30 ezer milliárddal csök­kenteni a kiadásokat. És bár a cso­magterv részleteinek kidolgozása még hátravan, azt már tudni le­het, hogy a kabinet csökkenti a családi pótlékokat, a tehetősebb nyugdíjas, és rokkant olaszok segé­lyezésére költött összegeket, emeli a gyógyszerek és az orvosi ellátás költségeit, illetve a megtakarítások­ból származó kamatok adóját. A most elfogadott megszorítások, ha a parlament is elfogadja őket, részét alkotják majd a jövő évi költségvetésnek, amely az éves inf­láció 10,5 százalékra való leszorí­tását és a hazai össztermék (GDP) 2 százalékos növekedését irányoz­za elő. A szükségprogramot java­részt az kényszerítette ki, hogy az idén a vártnál rosszabbul alakultak a dolgok. A kormány közgazdászai által készített, s a csütörtök este tartott kormányülésen jóváhagyott jelentés szerint az olasz állami szek­tor kölcsönszükséglete az idén a tervezettnél 10 ezer milliárd lírá­val több, 90 ezer milliárd lesz, s 20 ezer milliárddal haladja meg a tavalyit. Nagyrészt emiatt nem tel­jesülnek az idei inflációs előirány­zatok sem; az áremelkedések üte­me 13 százalék helyett minden va­lószínűség szerint 15 százalék körül lesz. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a két hónappal ezelőtt hiva­talba lépett­ Crem-kormány nem tudja maradéktalanul betartási ígéretét, hogy 1983-ban és 1984- ben 80 ezer milliárd lírára szorítja le a kölcsönszükségletet. (Reuter, AP—DJ)

Next