Világgazdaság, 1984. március (16. évfolyam, 43/3797-65/3819. szám)

1984-03-01 / 43. (3797.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1984. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK XVI. ÉVFOLYAM, 43. (3797.) SZÁM Élénk ütemben fejlődik az NDK és az NSZK kereskedelme Rekordnagyságúra nőtt tavaly az NDK és az NSZK kétoldalú keres­kedelme. A forgalom 8 százalékkal gyarapodott, az NSZK exportja az 1982. évi 7,08 milliárdról 7,68 mil­liárd márkára, importja pedig 6,99 milliárdról 7,56 milliárdra emelke­dett — adta hírül a nyugat-berlini Treuhandstelle für Industrie und Handel, a bonni gazdasági minisz­tériumnak az NDK—NSZK keres­kedelemmel foglalkozó részlege. A múlt év első felében erőtelje­sen az NSZK javára billent a két német állam kereskedelmi mérlege, de a második félévben az NDK visszafogta importját, így a forga­lom kiegyensúlyozódott. Közreját­szott ebben az is, hogy az NSZK decemberben 300 millió márkát utalt át az NDK-nak cserébe a postai szolgáltatások javításáért, így az év végére a bonni gazdasági minisztérium értékelése szerint „nagyon kielégítő eredmények szü­lettek”. Érezhetően megnőtt a két ország közötti vas- és acélkereskedelem jelentősége. Figyelemre méltó vál­tozás az előző évhez képest az is, hogy 168 százalékkal nőtt tavaly az NDK által az NSZK-ból vásárolt mezőgazdasági cikkek, főleg takar­­mányféleségek importja. Az NDK az utóbbi két esztendőben egyéb­ként alaposan visszafogta nyugati, az NSZK-n kívüli vásárlásait, most azonban jelei mutatkoznak, hogy az NDK — bonni feltételezések sze­rint — részben bizonyos szovjet se­gítség nyomán ismét növeli va­lamelyest nyugati importját. A forgalmat 1 nyugatnémet már­ka é­­ NDK márka árfolyamon számolják el. Bonn klíring-rend­­szerben kereskedik az NDK-val és évről-évre jelentős összegű kamat­mentes hitelt nyújt neki nyugatné­met áruló vásárlására. Ennek össze­ge az idén mintegy 690 millió már­ka. Az NDK-nak az NSZK-val szemben tavaly keletkezett szerény kereskedelmi passzívumát is beszá­mítva, az NDK 1983 végén összesen mintegy 4 milliárd márkával tarto­zott nyugati szomszédjának. Az NDK Nyugattal szemben (nem szá­mítva az NSZK-t) fennálló adósság­állományát a nyugat-berlini hivatal körülbelül 7 milliárd dollárra be­csüli. (Reuter, AP—DJ) A Szovjetunió felemelte a Nyugatra szállított olaj árát A Szovjetunió 50 centtel, barre­lenként 29 dollárra emelte a Nyu­­gat-Európában szerződéses alapon értékesített Ural olajának árát — közölték rotterdami olajipari körök­ben. Az intézkedés a mai napon lép hatályba. Megfigyelők a lépést rész­ben összefüggésbe hozzák azzal, hogy az iraki—iráni háború felerő­södése, illetve a Kharg-szigeti állí­tólagos iraki bombázások nyomán általános áremelkedések következ­tek be a nemzetközi olajpiacon, de arra is rámutatnak, hogy az Ural olaj szabadpiaci ára már hetek óta magasabb a hivatalosnál, így a Szovjetunió valószínűleg inkább ezt a különbséget szünteti meg. A finn Neste állami olajvállalat konkrét szám említése nélkül szin­tén bejelentette, hogy szovjet part­nere Finnország számára is a nyu­gat-európaihoz hasonló mértékben növeli az árat. A két ország között érvényben levő hosszú lejáratú egyezmény értelmében Finnország egyébként idén 8 millió tonna ola­jat vesz a Szovjetuniótól. Egyiptom, amelynek Szuez elne­vezésű olaja nagyon hasonlít a szovjet Uraihoz, s ezért Kairó ár­döntéseinél rendszerint követni szokta a szovjet ármozgásokat, most bejelentette, hogy változatla­nul hagyja legfontosabb olajfajtá­jának január óta érvényben levő, barrelenként 28 dolláros árát, vi­szont márciustól 25 centtel drágít­ja nehézolajait. A döntés azzal ma­gyarázható, hogy az utóbbi időben megnőtt a kereslet a tüzelőolaj­ban gazdag nehéz nyersolajak iránt. Egyiptom nem igazán jelen­tős olajexportőr, napi kivitele 250 ezer barrel, de mivel nem tagja az OPEC-nek, árpolitikája a szakér­tők szerint híven tükrözi az olaj­piac állapotát. (Reuter, AP,DJ) ÉSZAK-DÉL PÉNZÜGYI KEREKASZTAL Bankárok, közgazdászok, állami tisztviselők és a nemzetközi pénz­ügyi szervezetek képviselőinek rész­vételével folyt a hét elején három­napos konferencia Santiagóban a nemzetközi pénzügyi környezet ja­vításának lehetőségeiről. A pakisz­táni tervezési és fejlesztési minisz­ter, mint az úgynevezett Észak— Dél kerekasztal elnöke kijelentette: az értekezletnek az volt a célja, hogy konkrét javaslatokkal álljon elő a szegény országok törlesztési gondjaiból adódó nemzetközi pénz­ügyi problémák megoldására. Felvetette, hogy a Nemzetközi Valuta Alap öt év alatt bocsásson ki mintegy 42 milliárd dollárnak megfelelő SDR-t, különleges lehí­vási jogokat, és ossza szét a tagor­szágok IMF-kvótáinak arányában. Azok a gazdagabb országok, ame­lyeknek nincs szükségük a teljes összegre, a kapott pénz bizonyos hányadát befizethetnék egy az IMF kezelésében álló különleges alapba, és ezzel segíthetnék a legszegényebb és legeladósodottabb országokat gazdaságki­igazító programjaikban. A pakisztáni miniszter szerint növelni kellene a Világbank ked­vezményes kölcsönöket folyósító leányvállalatának, az IDA-nak a tőkeforrásait is. Arthur Brown, az ENSZ Fejlesztési Programjának, az UNDP-nek a képviselője azt ve­tette fel, hogy az IMF módosítsa a hitelfolyósításai feltételéül szabott gazdasági előírásokat, amelyek többnyire a gazdaságpolitika szi­gorítására irányulnak. E programok szerepe a központi témája a san­tiagói konferenciának, összefüggés­ben azzal, hogy igen sok fejlődő ország szerint az IMF által előírt feltételek nagyon szigorúak. Az Észak és a Dél gazdasági kapcsolataiban több gyakorlatias­ságra és kevesebb ideológiára len­ne szükség — jelentette ki New Yorkban Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter, a harmadik világ országainak ENSZ-képviselői előtt. Szerinte sokkal hasznosabb a vállalatok, bankok és a fejlett tő­kés kormányok, illetve a fejlődő országok közötti mindennapi együttműködés és a szoros multila­terális kapcsolatok a különböző nemzetközi szervezetekben, mint egy mammutméretű konferencia vagy az a számtalan határozat, amelynek nincs lényeges hatása. (AP—DJ, Reuter) Párizs újabb hitele Iraknak Franciaország több százmillió dolláros újabb hitelt nyújt Irak­­nak idén esedékes adósságainak törlesztésére — adták hírül Pá­rizsból Ramadan iraki első minisz­terelnök-helyettes franciaországi látogatásának másnapján. Hírügy­nökségi jelentések szerint Irak 500— 600 millió dollárt kap, amiből el­sősorban a nem katonai jellegű vásárlásokra felvett 4 milliárd dol­láros hitel részleteit kívánja tör­leszteni. Ramadan a francia gazda­sági és pénzügyminiszterrel való­színűleg a Párizstól korábban ka­pott hitelek visszafizetésének át­ütemezéséről is megállapodik a tárgyalások során — jelentik jól­értesült körökből. A hírügynökségek kiemelik, hogy Franciaország Irak második leg­nagyobb kereskedelmi partnere a Szovjetunió után, s egyben fő fegyverszállítója is, amiért több­nyire nyersolajat kap cserébe. Bagdad már tavaly is kapott egy­szer fizetési haladékot, illetve újabb hiteleket Párizstól, ami miatt — Delors pénzügyminiszter szerint — Franciaországnak is hi­telekért kellett folyamodnia a nemzetközi pénzpiacokon. A fran­cia pénzügyminiszter nyilatkozata szerint Párizs érdekeltségei 2,3 milliárd dollárra rúgnak az iraki gazdaságban. (DPA, Reuter) Vége a kamionosok blokádjának a Brenner-Shágónál Szerdán reggel befejeződött a ka­mionsofőrök sztrájkja a Brenner­­hágónál. A nyugat-európai, fuvaro­zók spontán módon megalakult sztrájkbizottsága azért döntött a blokád megszüntetéséről, mert ígé­retet kapott rá, hogy az NSZK és Ausztria kormánya azonnal tárgya­lásokat kezd Rómával az olasz ha­­tárátléptetési eljárás egyszerűsítésé­ről, gyorsításáról. Ausztria fuvaro­zói nem vettek részt a blokád meg­szüntetéséről hozott döntésben, mert ők a maguk részéről már kedden este befejezettnek tekintették az ak­ciót. Az akció megszüntetésével egy­­időben érkezett a hír Rómából: Vi­­sentini olasz pénzügyminiszter fo­gadja a sztrájkoló olasz kamionso­főrök képviselőit, hogy megvitassa velük, milyen változtatásokra volna szükség az olasz határátkelőhelye­ken. Közben Róma megismételte ko­rábbi ígéretét: rövid időn belül al­kalmazkodni fog a Közös Piacon érvényes határátléptetési, illetve vámelőírásokhoz. A történethez tartozik még, hogy kedden az elkeseredett kamionosok — beváltva fenyegetésüket — rövid időre megpróbálták megbénítani az Ausztria és Olaszország közötti sze­mélyautó- és vasúti forgalmat is, de próbálkozásaiknak a­­ rendőrség közbelépése vetett végett. (Reuter, AP—DJ, MTI) Egyesre változatan ez ameriki exportellenőrzési törvény Az amerikai képviselőház egy nappal lejárata előtt egy hónapra meghosszabbította az 1979 óta ér­vényben levő exportellenőrzési tör­vényt. A szenátus viszont meg akar­ja szigorítani ennek előírásait, fő­képpen a legkorszerűbb technoló­gia kivitelére vonatkozóan, bizto­sítandó, hogy a kényesnek ítélt berendezések ne juthassanak el szocialista országokba. A kong­resszus két házának egymástól el­térő törvényjavaslatát még egyez­tetni kell. (Reuter) NAPRÓL NAPRA + A SZOVJET VASUTAK HIÁNYOSSÁGAIT bírálja újfent az SZKP központi lapja. (2. oldal) + LÉPÉSVÁLTÁSRA KÉNYSZERÍTIK A HAZAI KÜLKERES­KEDELMI VÁLLALATOKAT A KÜLSŐ ÉS A BELSŐ PIACI FELTÉTELEK. Az ú­s utakról és ezek realitásáról kér­deztünk három vállalatvezetőt. (3. oldal) + ELMARADT UGYAN A NÉPJÓLÉTI RENDSZER ÖSSZE­OMLÁSA A FEJLETT TŐKÉSORSZÁGOKBAN, hosszabb távon mégis elkerülhetetlennek látszik a juttatásrendszer át­alakítása. (7. oldal) + A VOEST-ALPINE TISZTESSÉGTELEN ÜZLETI GYAKOR­LAT MIATT bíróság elé vitte a japán Kobe Steellel egy irá­ni üzlet kapcsán kirobbant vitáját. (8. oldal) + A JAPÁN KERESKEDŐHÁZAKRA az ipari, a bank- és a termelő tőke összefonódása jellemző. (3. oldal) ELLENTÉTES ÁLLÁSPONTOK A DOLLÁR ÁRFOLYAMÁVAL KAPCSOLATBAN Tart az amerikai valuta gyengülése A dollár további gyengülését hozták a legújabb amerikai statisz­tikák, amelyeket egész nap iz­galommal vártak a tőkés világ pénzügyi központjaiban. Jóllehet­ az USA legfontosabb gazdasági muta­tóit összegző index januárban 1,1 százalékkal emelkedett, meglepően gyorsan a decemberi 0,6 százalékos növekedéshez képest, mégsem erősö­dött a dollár iránti bizalom. A piacok a jelek szerint inkább a másik statisztikára, a kereskedelmi mérleg adataira figyeltek, amelyek viszont rosszabbak a vártnál. A passzívum januárban megközelítet­te a 9,5 milliárd dollárt, vagyis jócskán megugrott a decemberi 6,74 milliárdhoz képest, és nagyobb volt mint a 7,8 milliárdos előrejelzés. A piacok viselkedését az elem­zők furcsállják, hiszen mostanában ugyanazok a gazdasági adatok, amelyek korábban rendíthetetlenül erősítették a dollárt, ugyanolyan makacsul gyöngítik. Így azután so­kakban felvetődik a kérdés, vajon elérkezett-e a már régóta várt és ezerszer megjósolt fordulat, azaz a dollár tartósan gyöngül-e. Noha az amerikai valuta gyakorlatilag ja­nuár közepe óta — igaz, nem egy csapásra és nem egyenletesen — devalválódik a legfontosabb tőkés pénznemekhez képest, a hosszabb távra szóló jóslatok mégsem egysé-­­gesek. Többen vannak azok, akik a dol­lárjegyzés újabb­ és újabb hanyat­lására szavaznak. Indokaik a leg­különbözőbbek. Egyesek egyszerűen azzal magyarázzák e jövendölésüket, hogy a dollár az utóbbi évek so­rán fokozatosan túlértékeltté vált, s most — hogy miért éppen most, azt senki sem tudja megmagyaráz­ni — megindult a korrekció, az USA és nyugat-európai partnerei legnagyobb örömére. Az amerikai Security Pacific National Bank ve­zető közgazdásza, Robert Parry az amerikai konjunktúra várható ki­fulladásával próbálja alátámasztani azt a véleményét, hogy a dollár jegyzése 1984 végéig további 10 szá­zalékkal esik vissza 2,30—2,40 már­ka közé. Parry számításai szerint az amerikai nemzeti össztermék (GNP) 1984 első negyedében még éves szinten 6,5 százalékkal gyara­podik, a második három­­ hónapra már 4,6, a harmadik negyedben 3,3, az utolsóban pedig éves szinten 2,9 százalékra lassul. Ennek egyik fő okát ő abban látja, hogy magasak az amerikai kamatok; miután igen, nagy az amerikai költségvetési hiány, a hitel 1935-ig átlagosan 1,2 szá­zalékponttal tovább drágul. Egy másik elemzés is a kamat­­megfontolásokat emeli ki a dollár várható gyengülésének okai között, csak éppen lélektani szempontból. Az ilyen okoskodás szerint a­ dollár­ra gyengülés vár, mert a­­piacok nem reagáltak heves dollárvásárlás­sal Volckernek az amerikai jegy­bank szerepét betöltő Federal Re­­serve Board elnökének kijelentésé­re, hogy amíg az amerikai költség­­vetési hiány valamiképpen nem zsugorodik össze, addig nem lehet beszélni a kamatok csökkentéséről. Márpedig az ilyenfajta nyilatkozat, méghozzá épp a FED elnökétől ed­dig mindig felnyomta az amerikai valuta jegyzését, mert a befektetők szemében vonzóvá tette dollárban tartani tőkéjüket. A Bundesbank berkeiben óva­tosságra intenek a dollárjóslatokkal kapcsolatban. Váltig állítják, hogy nincs semmiféle olyan támpont, amelybe fogódzva egyértelműen meg lehetne állapítani, hogy a dol­lár erős lesz vagy gyenge — írja a Die Zeit. A lap felhívja a figyel­met, hogy az USA eddigi nettó tő­keexportőri pozíciója tavaly nettó tőkeimportőrivé alakult át, ami az­zal a veszéllyel járhat, hogy az USA külgazdasági mérlegein mu­tatkozó növekvő passzívumokat — amelyeket eddig zökkenőmentesen finanszíroztak a befolyó kamatbe­vételekből és az állandó tőkebe­vándorlás révén — nehezebb lesz fedezni. Másként látja a helyzetet a Die Weltwoch­e. A svájci lap cikkírója szerint sok szól a dollár erejének fennmaradása mellett. Megemlíti, hogy a dollár az arany mellett fon­tos menedék, s hogy nem utolsó­sorban a világ eladósodott államai­nak tartozásai is amerikai valutá­ban vannak. Kereslete tehát a jövőben aligha fog visszaesni. (Reu­ter, AP—DJ) Erősödik az E&K-ban a közös technológiai fejlesztő. Közvetlen videoláncot akarnak létrehozni a Közös Piac tagországai­nak fővárosai között. Az erre vo­natkozó javaslatot a franciák ter­jesztették elő. S ez nem véletlen: a közös piaci elnöki tisztet a folyó fél­évben betöltő Franciaország Mitter­­rand elnök hatalomra jutása óta kü­lönösen hangosan hirdeti a tagor­szágok közötti technológiai együtt­működés és ipari fejlesztés fontos­ságát. Fabius francia ipari és kutatási miniszter szerint a közvetlen video­­kapcsolat adta lehetőségekkel a tagországok kormányain kívül él­hetnének a közös piaci szervek is. Mi több: ha az elképzelés a gyakor­latban is beválik, akkor ki lehet terjeszteni ,,egyéb területekre” is — mondta. S bár az elképzelés kezde­ti stádiumban van — költségekről is korai lenne beszélni —, az egyes tagországok miniszterei, illetve kö­zös piaci szervek illetékesei bármi­kor közvetlen kapcsolatba léphetné­nek egymással a telefon és képer­nyők révén, s nem kellene nagy költséggel gyakran utazgatniuk. Valószínűleg a franciák szívóssá­gának is köszönhető, hogy hosszas huzavona után éppen most, a soros francia elnökség ideje alatt fogad­ták el az EGK öt évre szóló, nagy­szabású elektronikai fejlesztési programját. A brüsszeli bizottság már ezelőtt négy évvel megjósolta, hogy Nyugat-Európa óhatatlanul le­marad az Egyesült Államok és Ja­pán mögött, ha nem szánja rá ma­gát elektronikai iparának erőltetett fejlesztésére. Akkori javaslatai más­fél évvel ezelőtt öltöttek végleges formát­, megszületett az úgynevezett Esprit-program, amelyet a tagorszá­gok illetékes miniszterei a hét ele­jén egyhangúan elfogadtak. Félre­tette fenntartásait az NSZK és Nagy- Britannia, a közösség két fő teher­viselője is, miután garanciákat kap­tak a többiektől, hogy a költségeket jelentősebb többletáldozatok nélkül fedezni lehet a közösség költségve­téséből. A program szerint öt év alatt kö­rülbelül 1,3 milliárd dollárt költe­nek a tagországokban mikroelektro­nikára, software-gyártásra, korsze­rű adatfeldolgozó rendszerek kiala­kítására. A költségek felét a közös­ség, a másik felét az érintett elekt­ronikai vállalatok állják. Szakértők szerint közvetve vagy közvetlenül több száz céget érint a fejlesztési program, amely többek szemében nem több az abszolút mi­nimumnál. „Az Egyesült Államok­ban és Japánban 14 olyan vállalat van, amely egymaga többet áldoz információtechnológiai fejlesztések­re, mint például az Európában e téren élen járó Franciaország" —­ állapította meg egy brit diplomata. (AP—DJ, Reuter)

Next