Világgazdaság, 1984. április (16. évfolyam, 66/3820-82/3836. szám)

1984-04-03 / 66. (3820.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILÁGGAZDASÁG 1984. ÁPRILIS 3., KEDD XVI. ÉVFOLYAM, 66. (3820.) SZÁM A feleslegért többé nem fizetnek ÉLETBE LÉPTEK A CSÖKKENTETT AGRÁRÁRAK AZ EGK-BAN Az utóbbi hetek-hónapok meddő alkudozásai után hihetetlen­nek tűnik fel, mi mindenben megállapodtak a múlt hét végén a kö­zös piaci agrárminiszterek. Ráadásul még éppen idejében, az 1984­­ 85-ös szezon kezdete, azaz április 1. előtt i­s ilyesmire évek óta úgyszintén nem volt példa. Az, hogy a miniszteri tanácsülésen gya­korlatilag egyhangúan fogadtak el valóban drámai intézkedéseket a szubvencionált fölöslegtermelés csökkentésére, javítja az átfogó pénzügyi, költségvetési rendezés esélyeit is. Ez utóbbiról a külügy­miniszterek 9-én, hétfőn, újabb megbeszélést tartanak. Ahol vár­hatóan kiderül: változott-e, s ha igen, mennyit Nagy-Britannia ál­láspontja, a mezőgazdasági reform után hajlik-e a pénzügyi re­formra? Számos probléma legalábbis átmeneti megoldásával a kép­let ma ez: a sürgető költségvetési rendezés egyetlen kerékkötője a brit követelés: „I want my money back”, vissza akarom kapni a pénzemet, ahogyan Thatcher kormányfő fogalmazott több ízben. Brüsszelben „forradalminak”, „tör­ténelminek” minősítik a közös­ség agrárminisztereinek 1984-re vo­natkozó, de hosszú távra fejlő­dési irányt mutató reformintézke­déseit. Lezárult egy korszak a kö­zös mezőgazdasági politika húsz­éves történelmében: nincs rá to­­vább mód, hogy a Közös Piac in­tézményei felvásárolják a parasz­toktól terményeiket, bármennyit termeljenek is, így garantálva ne­kik biztos megélhetést, állandó jö­vedelememelkedést. Az ötvenes években, a nagy újjászervezések idején kitűzött célt, önellátóvá, tenni élelmiszerekből Nyugat-Euró­­pát, sikerült elérni. Olyannyira, hogy a közös agrárpolitika saját sikerének lett áldozata. A fölösle­gek készletezése, a világpiacihoz képest mesterségesen magas árak fenntartása, a termelés szubvencio­nálása az EGK legsúlyosabb pénz­ügyi terhévé vált. S bár a közös­ség 1980—81-től kezdve restriktív árpolitikát folytat — több termény­fajta nominálára elmaradt az infláció ütemétől —, az árak tény­leges csösik­entésére most kerül sor először. A döntés: átlagosan 1 százalékkal csökkentik 1984—85-ben a legtöbb, közös rendtartás alá vont cikk — közös elszámolási egységben elszá­molt — felvásárlási árát. A cél: el­venni a gazdák kedvét a termelés­től, igaz, nemzeti valutára számol­va a nominális árak a legtöbb or­szágban némileg emelkednek. A legsúlyosabb gondokat okozó, leg­nagyobb mértékben felhalmozódott árucsoport, a tej és a tejtermékek, esetében azonban a miniszterek ennél is szigorúbb termeléscsökken­tő eszközökhöz nyúltak. Elfogadták a hosszabb ideje vitatott kvóta­rendszert, amely az 1983—84-es szezonban mért 108 millióról 99,5 millióra csökkenti az idei közösségi tejtermelést. A megállapodást az tette lehető­vé, hogy megoldódott az ír tej­­probléma: mind Írország, mind a többi kilenc tagország kölcsönösen engedményt tett. Dublin lehetőséget kapott rá, hogy 1984—85-ben az előző évinél 4,65 százalékkal több tejet termelhessen­­az ír minisz­terelnök, mielőtt kivonult volna az ülésteremből, a brüsszeli csúcson évi 5 százalékos termelésnövelést követelt országának, amelynek gaz­dasági életében a tejtermelés meg­határozó jelentőségű­. Néhány or­szág azért ment bele az írekkel való­ kivételezésbe, mert maga is kivé­teleket kapott, köztük Észak-Íror­­szág, London követelésére. Észak­­írország és Olaszország a tavalyi szinten tarthatja tejtermelését, Lu­xemburg pedig 3 százalékkal nö­velheti. Ezzel szemben Nagy-Bri­­tannia, Hollandia és az NSZK 6—7 százalékkal, Franciaország pedig 2 százalékkal csökkenti tejtermelését 1984-ben. Oly módon, hogy a fölös­leget termelő gazdákat súlyosan megadóztatják, így számukra vesz­teségessé válik a termelés. A miniszterek arról is döntöttek, hogy három lépésben eltörlik az úgynevezett határkiegyenlítő illeté­keket, amelyek sok francia—nyu­gatnémet vitát okoztak. E lépés részletei egyelőre nem ismeretesek. A miniszterek ezenkívül elhatároz­ták: az Általános Vámtarifa és Ke­reskedelmi Egyezmény, a GATT égisze alatt tárgyalásokat kezdenek az Egyesült Államokkal az onnan származó s a belső túlkínálatot nö­velő egyes takarmányfélék import­jának csökkentéséről — más szóval a tárgyalások útját választották a veszélyes retorziók, egyoldalú szi­gorítások helyett. Az ülés után az elnöklő Rocard francia miniszter kijelentette: „A közös mezőgazdasági politika ez­után aligha lesz olyan népszerű, mint eddig. De meg kellett ten­nünk az első elkerülhetetlen lépést az anyagi csőd kivédésére. A pa­rasztok úgy érzik, mintha elárul­ták volna őket; ezt franciaországi, brit, sőt írországi tiltakozó hangok sokasága jelzi. Nagy-Britanniában például várhatóan minden hatodik tejtermelő gazda kénytelen lesz fel­hagyni a termeléssel. S hogy mennyire igaza lehet Rocard-nak abban is,­ hogy ez csak az első lépés, azt mutatja: a közös költségvetési kiadások az idén még így is, a korlátozások életbe léptetése után is 2—2,5 mil­liárd dollárral meghaladják a be­vételeket, s ha váratlan, kedvezőt­len fordulat áll be év közben, a deficit még nagyobb lesz. Csak a tej- és tejtermékfölöslegek raktáro­zása 125 millió dollárba kerül majd. A „lyuk” betömése a tagországok feladata lesz: az év során rendkí­vüli befizetésekkel, kell majd átsegí­teniük a közösséget pillanatnyi pénzzavarain. Hosszabb távon pe­dig a tagországi befizetések növe­lése ígér megoldást , amire a brüsszeli csúcs résztvevői már utal­tak. De minderre Nagy-Britannia nem hajlandó. J­ovnin­g brit agrár­­miniszter a mostani ülés után ki is jelentette: ez a megoldás London számára elfogadhatatlan. Legalább­is addig, amíg nem rendezik a bri­tek közös költségvetési terheit. A júniusi, következő csúcsértekezlet sikere is főként ezen múlik majd. H. W. Belpolitikai válságot okozhat a francia kormány acélipari programja A francia kormánynak az acél­ipar korszerűsítésére vonatkozó programja, amely egyszersmind 20 ezer munkahely megszüntetését is jelenti, az eddigi legsúlyosabb vál­ságot hozta a szocialista vezetésű kormány számára — mutatnak rá a szakértők. Ha a tervvel szembe­ni ellenállás növekszik, elképzel­hető, hogy a kormány a program enyhítésére kényszerül. Eleddig a parlament négy szocialista tagja — egy szenátor és három képviselő —, akik az acéltermelő régiókat kép­viselik, lemondtak a párt parla­menti csoportjában való tagságuk­ról, és függetlenként folytatják te­vékenységüket. A kormány szerint a következő négy évben 20 ezer munkahely vá­lik fölöslegessé az állami acélipar­ban, de a szakszervezetek szerint a veszendőbe menő munkaalkalmak száma ennél több lesz. A korszerűsí­tés a kormánynak 26—28 milliárd frankjába kerül, ebből 16 milliárd frankot beruházásra fordít, a töb­bit pedig részben az elbocsátások­ból adódó szociális költségek fede­zésére, részben az iparág eladóso­dottságának enyhítésére. A korszerűsítés által leginkább sújtott Lotharingiában a szakszer­vezetek április 4-ére sztrájkot hir­dettek, amelyben várhatóan vas­utasok és szénbányászok is részt vesznek. A sztrájkkal egyidőben Mitterrand sajtóértekezletet fog tartani, elnöksége óta mindössze a harmadikat. A nyitott kérdések kö­zé tartozik, hogy a kormányban részt vevő FKP miként foglal állást a szocialisták acélipari terveivel kapcsolatban. A párt lapja, a L’Humanité szombati vezércikké­ben a korábbi jobboldali és közép­­jobb kormányokat tette felelőssé a francia acéliparban kialakult vál­ságért. (Reuter, AP—DJ) A IM­­F a fejlett tőkésországok konjunktúrájáró­l A fejlett tőkésországok ipari ter­melése gyorsan növekedett tavaly — mondja az IMF jelentése. A valutaalap által figyelembe vett 19 fejlett tőkésországban az ipar 1983- ban 3 százalékkal adott többet, holott egy évvel korábban még 4 százalékos visszaesést jeleztek. Az USA-ban és Norvégiában 6 százalékos volt az élénkülés, Ja­pánban 3 százalékot meghaladó, Angliában, Dániában és Finnor­szágban 3 százalék körüli, Belgium­ban 2 százalékos, Franciaországban 1 százalékos. Stagnált a termelés az NSZK-ban és Hollandiában. Gyorsult a pénzellátás növeke­dési üteme, tavaly 8,2 százalékkal növekedett a forgalomban levő pénz mennyisége az egy évvel ko­rábbi 6,6 százalék helyett. (AP- DJ) Éljen Április 41 NAPRÓL NAPRA + ARGENTÍNA JELENTŐS ÁTHIDALÓ KÖLCSÖNT KAPOTT, hogy megmeneküljön a fizetésképtelenné nyilvánítástól. (2. oldal) + A MINŐSÉGJAVÍTÁST tekinti fő céljának az év elején ala­kult Ablak és a Tetőszigetelő Szerkezetek Minőségfejlesztő Társulás (3. oldal) -1 JUGOSZLÁVIÁBAN AZ ÁRBEFAGYASZTÁS FOKOZATOS FELOLDÁSÁT a tervezettnél korábban kezdik meg. (2. oldal) + A XEROX ÚJ ÜZLETI STRATÉGIÁVAL, a vállalati döntési rendszer átszervezésével állította meg a nyereség folyamatos apadását. (6. oldal) -f A LENGYEL TAKARMÁNYIMPORT 1984-BEN elérheti az 1,2 millió tonnát. (8. oldal) + VEGYI ÜZEMET ÉPÍT A SZOVJETUNIÓBAN az olasz Tecni­­mont. (8. oldal) + GHÁNÁBAN NEHÉZSÉGEKBE ÜTKÖZIK A KÖLTSÉGVE­TÉSI HIÁNY VISSZASZORÍTÁSA, miközben az ország csak új hitelek felvételével tudja felszínen tartani gazdaságát. (5. oldal) Bécs és Prága megállapodása az atomerőművek biztonságos üzemeltetéséről Ausztria és Csehszlovákia meg­egyezett, hogy június 1-től érvé­nyesíti annak a megállapodásnak a rendelkezéseit, amelynek keretében határmenti együttműködést irányoz­nak elő az atomerőművek bizton­ságos üzemeltetésére. A megállapo­dás részleteit még 1982-ben dolgoz­ták ki Bécsben, s a múlt héten Lánc, osztrák külügyminiszter prá­gai látogatása alkalmából öntötték végleges formába. Ezzel elsőként jött létre ilyen jellegű megállapo­dás egy szocialista és egy tőkésor­szág között. Bécsben aggódnak amiatt, hogy a csehszlovák atom­erőművek túl közel vannak osztrák területekhez. A megállapodás értelmében a fe­lek vállalják, hogy hasonló előírá­sokat vezetnek be az atomerőmű­vek biztonságos üzemeltetésével kapcsolatban, s folyamatosan tájé­koztatják egymást atomerőmű-prog­ramjuk legújabb fejleményeiről. Az egyezmény egyúttal lehetőséget ad arra is, hogy Ausztria és Csehszlo­vákia bővítse energetikai együtt­működését — Ausztria nagy meny­­nyiségű üzemanyagot és elektromos áramot vásárol Csehszlovákiától —, s adott esetben együttműködjön az atomerőművi berendezéseknél fel­merülő problémák megoldásában. Csehszlovákiában hamarosan négy atomerőmű kezdi meg üze­melését, az osztrák határ közelé­ben. Ebből egy, a 440 megawatt teljesítményű már működik Bo­­hunicében, a másikat most építik Dukoványban, a további kettőn egyelőre még dolgoznak a terve­zők. Csehszlovák tervek szerint 1990-ben az ország villamosener­­gia-szükségletének egyharmadát atomerőművek adják majd. Ausztriában egyelőre csak egy atomerőmű van, a zwentendorfi, de az sem működik. A már évek óta megépített atomerőmű beindí­tását elhalasztották, mert ellenzői, illetve pártolói nem tudtak egyez­ségre jutni. (Reuter) AZ OSZTRÁK KANCELLÁR INDIAI LÁTOGATÁSÁNAK EREDMÉNYEIRŐL Sikeresnek minősítette múlt heti indiai látogatását Sinowatz osztrák kancellár. Elégedetten nyilatkozott az indiai kormány tagjaival foly­tatott megbeszélésének eredményei­ről, amelyek jó alapot teremtettek a gazdasági együttműködés tovább­fejlesztése számára. A kancellár in­diai politikusokkal folytatott meg­beszélésein síkraszáll az Észak— Dél közötti párbeszéd megélénkíté­­se, a kelet—nyugati kapcsolatok rendezése mellett. Sinowatz a tár­gyalások befejeztével tartott sajtó­­tájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy napjaink legfontosabb feladata egy új világgazdasági rend megteremté­se, amely a korábbinál jobban fi­gyelembe veszi a fejlődő országok szükségleteit is. Ez — hangsúlyoz­ta a­­kancellár —, nemcsak a har­madik világ, hanem a fejlett tőkés világ országainak is elsőrendű ér­deke. A gazdasági együttműködést há­rom területen kell szélesíteni, mondta Sinowatz­, elsősorban a közvetlen árucserében, másodsorban a technológiai transzfer területén, harmadsorban pedig a harmadik piacon való közös fellépésben. Az osztrák kancellárt népes gaz­dasági delegáció kísérte el indiai útjára, és a hét folyamán tárgyaló­­asztalhoz ültek indiai gazdasági szakemberekkel, hogy konkr­ét meg­állapodások részleteiről tárgyalja­nak. Az Indiában tárgyaló cégek közül a VOEST 1,3 milliárd schil­linges megrendelést kapott szén­mosó berendezések szállítására, s arra is minden esélye megvan, hogy részt vehet az indiai acélipar ter­vezett korszerűsítésében, ami több­­milliárd schillinges megrendelése­ket hozhat neki. Az ausztriai elekt­romos művek bekapcsolódik az in­diai energiaszektor kiépítésébe, a Hofman und Maculan cég össze­sen 35 hotelt épít az arab térség országaiban és Észak-Afrikában az indiai Oberoi konszernnel közösen. (APA) _________ A kínai külügyminiszter Bécsben Elsőként érkezett kínai külügymi­niszter Vu Hszüe-csian személyé­ben vasárnap Bécsbe. A kínai kül­ügyminiszter tárgyalásainak közép­pontjában gazdasági jellegű kérdé­sek állnak. A látogatás kapcsán az APA hírügynökség áttekintést ad a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok alakulásáról, megálla­pítva: tavaly a kereskedelmi for­galom 1,3 milliárd schillingre rúgott, az 1982. évi 1,4 milliárddal szem­ben. Ezen belül az osztrák export 23 százalékkal 731 millió schilling­re esett vissza, az import viszont 14 százalékkal 570­­millió sci­llingre nőtt. (APA) Drasztikus pénzügyi korlátozások Zimbabwéban Zimbabwéban drasztikus intézke­désekkel próbálják csökkenteni a tőkekiáramlást. Bernard Chidzero pénzügyminiszter közölte, hogy be­fagyasztanak mindennemű külföldi átutalást, s a kormány átveszi az összes külföldön jegyzett, de Zim­babwéban levő részvényt és egyéb értékpapírt. A miniszter ritkán ta­pasztalt egyszerűséggel indokolta meg a lépést: a megszorításokra Zimbabwe kritikussá vált fizetési­mérleg-problémái miatt került sor. A bajokat legfőképpen a már-már katasztrofális élelmiszer-ellátási helyzet idézte elő. Zimbabwe, az élelmiszer hagyományos exportőre az idén tetemes mezőgazdasági im­portra szorul. Ez körülbelül 170— 180 millió amerikai dollárba kerül, míg a most bejelentett intézkedé­sek révén várhatóan 216 milliót sikerült megtakarítani. Zimbabwé­ben az utóbbi három esztendőben óriási károkat okozott az aszály, valamint a nemzetközi recesszió, amely elsorvasztotta az ország ex­portját, közrejátszott az ipari ter­melés csökkenésében és az infláció felgyorsulásában. S miután a múlt hónapban egy robbanás tönkretet­te a Hwange-ben levő, legjelentő­sebbnek tartott erőművet, a ha­­rarei vezető pénzügyi lap címolda­lán tette fel a kérdést: „Ez Zim­babwe legsötétebb órája?” (Reuter)

Next