Világgazdaság, 1984. június (16. évfolyam, 104/3858-125/3879. szám)
1984-06-01 / 104. (3858.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1984. JÚNIUS 1., PÉNTEK XVI. ÉVFOLYAM, 104. (3858.) SZÁM Kharg térségében ismét találat ért egy tartályhajót Válaszúton az öböl menti országok Irak, elébevágva a beígért iráni offenzívának, rakétatámadást intézett egy tartályhajó ellen. A libériai nyilvántartásban szereplő hajó — két másik szupertankerrel együtt — Kharg szigetéhez, a nagy iráni kikötőhöz tartott, hogy olajat rakodjon az európai szabadpiacok számára. Ezzel véget ért a múlt hét óta tartó viszonylagos nyugalom, amikor a legnagyobb aktivitást a különböző békemissziók fejtették ki. A megfigyelők egyébként nem fűztek túlzott reményeket a szíriai, török, iszlám, arab békéltetők tevékenységéhez. Úgy vélték, ha a teheráni ultimátumnak (és a Bagdadot 35 milliárd dollárral kisegítő öböl menti országok diszkrét nógatásának) nem sikerült távozásra bírnia az iraki elnököt, akkor a közvetítőknek sem fog. Enélkül pedig az ajatollahok aligha kötnek békét. Számoltak azzal is, hogy hamarosan újra kezdődik a hajóforgalom megbénítása, mivel Irak minden áron meg akarja akadályozni, hogy Irán eladhassa olaját. Nem megy bele az eddigi helyzet fenntartásába, amikor Irán tengeri úton is exportálhatott, ő meg nem. Teherán erre azt a választ adta: ha elütik a háború folytatásához létfontosságú exportbevételtől, akkor lehetetlenné teszi a Bagdadhoz húzó (pontosabban: Teherántól még jobb erő féle) öböl menti országok üzletét is. A szakértőket már nem is a csökkent forgalmú Kharg sorsa foglalkoztatja a legjobban, hanem a Közel-Kelet legnagyobb olajtermináljának, a szaúd-arábiai Ras Tanurának a biztonsága. Ha figyelmen kívül hagyjuk a lehetséges távolabbi következményeket, Bagdad számításai beválnak. Irán, a vezető „árhéja”, az OPEC- árak emelésének fő szószólója, máris komoly árengedményekre kényszerül; a jelentések szerint egy 4 millió barreles tételt 2 dolláros barrelenkénti engedménnyel kínált föl az egyik nagy japán kereskedőháznak. A dolog hátterében az van, hogy Kharg forgalma napi egymillió barrel alá süllyedt az év eleji 1,8 millióról. Az engedmény azonban nagyrészt látszólagos: a biztosítási költségek és a fuvardíjak emelkedése ellensúlyozza az árengedményt. Teherán nyugtalan, a vevők viszont tüntetnek hidegvérűségükkel. A nagy francia olajtársaság, az Elf-Aquitaine elnöke szerint a szabadpiaci árak stabilak, s ez jelzi, hogy a szakértők úgy gondolják, továbbra is bőségesen áll majd rendelkezésre olaj. Ha a térség szállítmányai átmenetileg kiesnének, semmi baj, igen rövid idő alatt 2,5 millió barrel többlettermelés mozgósítható. Sőt nem is lenne jó, ha Irak és Irán háborúja hirtelen véget érne: megzavarná a piacot, keresztülhúzná a beruházási és feltárási programokat. A londoni Economist szerint nem ilyen egyszerű a dolog. Az öböl menti háború következtében az árak amúgy is 15—25 százalékkal magasabbak. Ha le kell mondani az öböl országainak olajáról, úgy ez 5 százaléktól 25 százalékig terjedően tovább drágítaná az olaj árát. Márpedig minden 10 százalékos áremelkedés évi 0,5 százalékkal hajtja fel nemzetközileg az inflációt, az olajimportőrök (például Brazília, Japán) fizetési mérlegét a GNP 0,5 százalékával terheli meg, a reáljövedelmet pedig ugyancsak 0,5 százalékkal apasztja. A jelenlegi „korlátozott” háború máris hozzávetőleg 1 százalékot ad hozzá az inflációhoz, nagyjában 1 százalékot von el az egyes gazdaságok növekedésétől; ha az öböl termelése veszendőbe menne, e százalékok — az 1973 utáni helyzethez hasonlóan — megkétszereződnének. Ez még nem minden — hangoztatják más szakértők. A jelenlegi bőséget a kereslet növekedése váltja majd fel, ha folytatódik a világgazdaság expanziója, s a Hormuz mégiscsak az egyik fő szállítási útvonal, amelyen a nyugati import 20 százaléka halad át. Emellett a háború kiterjedése nemcsak a termelés ingadozásának kockázatait rejti, hanem a hatalmi eltolódásokét is. Irán a megtorlás hevében lerohanhatja az öböl országait, ami merőben új erőegyensúlyt teremthet ebben a létfontosságú térségben. Ez nem valami elvont spekuláció. Ez reális lehetőség. Teheránban azt állítják, hogy „az öböl országai és Irak összeesküdtek, hogy megakadályozzák Irán olajexportját” és sűrűn célozgatnak a Szaúd- Arábiában és Kuvaitban élő siíta kisebbségre. A Kayhan című teheráni újság ígyír: „A politika oldaláról nézve: Iránnak nyerő kártyái vannak, ebben a két országban. Ami a katonai oldalt illeti: gyengébbek és sebezhetőbbek mint gondolnák. Csapatainknak csak néhány napba kerülne, hogy bebizonyítsák ezt.” Az öböl országai abban a hiszemben álltak Irak oldalára — írja a londoni The Guardian —, hogy semmi sem lehet olyan veszélyes számukra, mint Irán győzelme, a siíta fundamentalizmus mindent elborító hulláma, hiszen Irán számára az öböl királyságai és sejkségei éppolyan „sátáni” rendszerek, amilyen az iraki is, csak jóval gyengébbek. Ebben a helyzetben az öböl országainak , uralkodói segítők és közvetítők után néztek. Támogatást kértek a többi arab országtól, de Tuniszban az arab külügyminiszterek értekezletén, csupán az együttérzés kifejezését hallhatták. Közvetítőnek jelentkezett Törökország k özül miniszterelnök ellátogatott Bagdadba is és Teheránba is, de útjának eredményé- ről — azonkívül, hogy mindkét országgal kitűnő üzleteket kötött — nem sokat hallani. Az iszlám orszáágok szervezete is jelentkezett, csapatszétválasztási tervet dolgozva ki, ami igen érdekes íeh£t, de csak akkor, ha a szembenálló felek békét vagy legalábbis fegyverszünetet kötöttek. Szíriakorlátozottabb, de komolyabban veendő ajánlattal állt elő, s kezdeményezésének komolyságát növeli, hogy a térség dolgai iránt egyáltalán nem közömbös Szovjetunióval is konzultál próbálkozásáról, amelynek lényege: megakadályozni a háború tovább terjedését. Szíria Irán barátja és Irak ellensége, de a szaúdiaktól nagy pénzeket kap. A közvetítésre is a szaúdiak kérték föl, s tekintettel kettős kötöttségére, szívesen ráállt erre. Missziója azonban nem lehetett sikeres. Irak immár teljes világossággal kifejezett célja a háború kiszélesítése abban a reményben, hogy ez megakadályozza a vereséget és közelebb hozza a megbékélést. A libériai hajóba eresztett tegnapi rakéta egyben a szíriai kezdeményezést is derékba találta. És a maga szempontjából * — írja a Guardian — „Iraknak igaza van. Etaktika révén valamelyest erősödött az utóbbi időben Bagdad pozíciója, az ő számára hasznos, ha az öböl menti olajkereskedelem megszűnik, mindaddig, amíg nincs béke.” Kézenfekvő lenne, hogy az öböl országai az Egyesült Államok segítségét kérjék, annál is inkább, mert Reagan többször elismételte, nem nézné tétlenül a tengeri olajút eltorlaszolását. De nem kérik. Most üt vissza az amerikai tengerészgyalogság kevéssé dicsőséges libanoni szereplése. Az arabok félnek, hogy megismétlődhet a történet: az amerikaiak félidőben levonulnak a pályáról, rosszabb helyzetben hagyva barátaikat, mint amilyenben a játszma kezdetén voltak. És most, amikor itt a cselekvés órája, az Egyesült Államoknak sem akarózik. Az Egyesült Államok, „amely még libanoni sebeit nyalogatja”, nem kíván aktívan beavatkozni a robbanékony helyzetbe — írja a Reuter washingtoni tudósítója. A hadügyminisztérium ellenzi: a választók helytelenítenék. A választók érzékenysége pedig nem hagyható figyelmen kívül, ha Reagan másodszor is elnökké akarja magát választatni. Eddig a hírforrások folyvást arról cikkeztek, hogy Szaúd-Arábia mennyire sebezhető, hadifelszerelése modern ugyan, de katonáinak — és főleg pilótáinak — képzettsége alacsony színvonalon áll. De most 180 fokos fordulat következett be. Kezdve a The Economiston és a többi angolszász újságon, folytatva a nagy nyugati hírügynökségeken, mind a szaúdiakat biztatják,, mondván: van elég fegyverük, újakat is kapnak, amennyi csak kell, védjék meg magukat és főleg védjék a nagy olajterminál, Ras Tanara övezetét. „Meg fogjuk védeni — mondják Szaúd-Arábiában és Kuvaitban, hozzátéve,, hogy riadókészültségbe helyezték légvédelmüket. „Bászrától Abu Dhábiig áthatolhatatlan védelmi vonallá tesszük az öböl partját és a tenger vizét tűzbe borítjuk, amely elemészti a hajóinkra vadászó repülőket” — írja hangzatosan egy kuvaiti újság. „Meglehet — jegyzi meg szkeptikusan a Guardian. — De az is meglehet, hogy az öböl országai fontolóra veszik, nem kisebb kockázat e Khomeini kiengesztelése, mint Szaddam támogatása tűzön vízen át.” V. J. NAPRÓL NAPRA VÉGET ÉRT A TAVASZI BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR, amely, mint dr. Kőrösvölgyi László, a HUNGEXPO vezérigazgatója elmondta, sikeresen segítette a vállalatok tapasztalatcseréjét. (3. oldal) + A MAGYAR HŰTŐIPAR ÉS A SVÉD FINDUS CÉG forgalma tavaly elérte a 16 millió svéd koronát; a Hűtőipar éves szállítása 3—4 ezer tonna mélyhűtött termék. (4. oldal) + SZAPORODNAK A MEGRENDELÉSEK AZ EGK ACÉLIPARÁBAN, a termelés azonban változatlanul csekély és csökken a foglalkoztatottság. (4. oldal) + NAGY ÁRFOLYAMESÉS VOLT A FRANKFURTI ÉS A LONDONI ÉRTÉKTŐZSDÉN részben a sztrájkhelyzet, részben a bolíviai adósságtörlesztés felfüggesztése miatt. (2. oldal) -f OSZTRÁK CÉG SZÁLLÍT LENGYELORSZÁGNAK két nagy teljesítményű transzformátort egy 245 és egy 400 kilovoltos rendszer összekapcsolásához. (4. oldal) -f NÉGYOLDALAS MELLÉKLETÜNK ezúttal Svájc gazdasági életével foglalkozik. A brüsszeli bizottság új gazdasági egyezményt ajánl Kínának A nyugat-európai körútjának első állomásán Párizsban tartózkodó kínai miniszterelnököt szerdán egyórás megbeszélésen fogadta Mitterrand francia köztársasági elnök, s a tervek szerint ma ismét találkoznak. Nemzetközi politikai és gazdasági kérdéseken kívül elsősorban azokat a terveket vizsgálták meg, amelyek szerint Franciaország atomerőműveket épít Kínában és korszerű telefonközpontokat szállít neki. A francia szóvivő szerint e kérdésekben haladást értek el. A párizsi lapok úgy tudják, hogy az atomerőművek ügyében létrejött elvi megállapodás megvalósítását eddig a hitelfeltételek körüli viták hátráltatták. A lapok egyszersmind hangsúlyozzák: a kínai vezető nyugat-európai körútja azt demonstrálja, hogy Kína erőteljesebben akarja fejleszteni kapcsolatait a térség országaival, miután felismerte a kínai—amerikai kapcsolatok fejlesztésének korlátait. Csütörtökön a Cie Frangaise des Pétroles leányvállalata, a TotalChine bejelentette: megállapodott Kínával, hogy megkezdik a Tonkiniöbölben feltárt olaj próbáló termelését. A Délkínai-tengeren egyébként Kína és nemzetközi olajvállalatok nagy kiterjedésű lelőhelyek után kutatnak. A brüsszeli bizottság új gazdasági egyezmény aláírását javasolja Kínának, felváltandó az 1978-as kereskedelmi megállapodást. A javaslatot a kínai miniszterelnök június 5-én esedékes brüsszeli látogatására időzítették. Az új egyezmény, amely kezdetben öt évre szólna, nem csupán a kereskedelemre, hanem az iparra, a bányászatra, a mezőgazdaságra, a tudományos és a műszaki együttműködésre, az energetikára és a szállításra is kiterjedne. (AP—DJ, Reuter, MTI) Tervek az EGK és Jugoszlávia harmadik piaci fellépéséről A jugoszláv fővárosban csütörtökön kezdődött meg a valutakereskedők nemzetközi szervezetének (Forex) 29. kongresszusa, amelyen rendszerint a nemzetközi pénzpiaci trendekről cserélnek véleményt a szakemberek. A mostani konferenciát viszont olyan aktuális témák dominálják, mint az öböl menti háborúnak a világ olajellátására gyakorolt hatása, illetve azok a találgatások, hogy a túlzott hitelkihelyezés miatt néhány amerikai nagybank iránt megrendült a bizalom. Először fordul elő, hogy ezt a rangos pénzügyi találkozót valamelyik szocialista országban rendezzék meg. Jugoszlávia azonban mindent megtett, hogy a helyszínt elfogadtassa, ezen az úton is reméli, hogy javítja kapcsolatait a pénzvilág befolyásos tagjaival, s elősegítheti adóssághelyzetének javulását (AP—DJ) PÁRIZS ÉS BAGDAD ÚJ OLAJSZÁLLÍTÁSI SZERZŐDÉSRE KÉSZÜL Az Elf-Aquitaine és a Cie Frangaise des Pétroles állami ellenőrzés alatt álló francia olajvállalatok szerdán tárgyalásokat kezdtek az iraki állami olajvállalat képviselőivel a két ország közötti, június végén, lejáró olajszállítási szerződés meghosszabbításáról. Tavaly elsősorban azzal a céllal kötötték meg az egy évre szóló államközi szerződést, hogy Irak törleszteni tudja a francia segítséggel épülő beruházások és Párizs fegyverszállításai révén keletkezett adósságai egy részét. A megállapodás értelmében a franciák napi 80 ezer barrel — a fenti két cég között egyenlően elosztva — birkuk minőségű olajat vettek át a hivatalos 29,83 dolláros áron. A francia kormány tavaly a két érintett cég között kötötte meg a szerződést, idén viszont a jelek szerint teljesen rájuk bízta a feltételek kialakítását, így az új ármegállapodás minden bizonnyal jobban tükrözi majd az olajpiac telítettségét Az Elf elnöke kijelentette, hogy cége szigorúan kereskedelmi szempontok figyelembevételével kívánja megkötni az új szerződést, s csak elfogadható ár esetén hajlandó a napi 40 ezer barrelnyi iraki olaj további átvételére. A CFP elégedettebbnek látszik az eddigi együttműködéssel, szóvivője közölte, hogy kész az iraki kapcsolat fenntartására. (AP—DJ) A Prognos a fellendülés kifulladásával számol Jövőre megtorpan a gazdasági fellendülés a vezető tőkésországokban — állítja a svájci Prognos gazdaságkutató intézet —, a jelek arra vallanak, hogy lanyhulni fog a konjunktúra, további erősödésre nemigen lehet számítani. Nyugat- Európában a reálértékben mért társadalmi össztermék kevesebb, mint 2 százalékkal fog bővülni, a tavalyi több mint 2 százalékos növekedési ütem után. A nemzetközi gazdasági fejlemények szempontjából mértékadó amerikai konjunktúra is veszít erejéből megfelelő pénzügyi impulzusok hiányában, valamint a központi jegybank által hozott inflációellenes intézkedések következetes megvalósítása nyomán. Mindezek együttesen fékezőleg hatnak majd a nyugat-európai exportőrök kivitelére. Mindazonáltal fordulatról még korai lenne beszélni — mondják a Prognos szakértői (Reuter) Pénzügyi konferencia Belgrádban Közös piaci és jugoszláv vállalatok harmadik országok piacán megvalósítandó ipari együttműködésének lehetőségeiről rendeznek hamarosan tanácskozást a jugoszláviai Bledben — közölték a brüszszeli bizottság illetékesei. Mintegy 40—50 nyugat-európai nagyvállalat (köztük az Alsthom Atlantique, a FIAT, a Rolls-Royce, a Siemens) vezetői, s ugyanennyi jugoszláv vállalat képviselői vesznek részt a tervezett tanácskozáson. Az EGK-ban úgy látják, hogy a fejlődő, el nem kötelezett országokban Jugoszlávia tekintélye jól kiegészítheti a nyugat-európai cégek gazdasági és technológiai erejét, és így előnyös üzleti megállapodások köthetők. A majdani ipari együttműködés kiterjedhet utak, autópályák építésére, közlekedési eszközök, szerszámgépek gyártására, komplett ipari berendezések szállítására, mégpedig elsősorban Afrikában és a közelkeleti államokban — mondják a brüszszeli bizottságban. (MTI)