Világgazdaság, 1984. június (16. évfolyam, 104/3858-125/3879. szám)

1984-06-01 / 104. (3858.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1984. JÚNIUS 1., PÉNTEK XVI. ÉVFOLYAM, 104. (3858.) SZÁM ­ Kharg térségében ismét találat ért egy tartály­ha­jót Válaszúton az öböl menti országok Irak, elébevágva a beígért iráni offenzívának, rakétatámadást intézett egy tartályhajó ellen. A libériai nyilvántartásban szerep­lő hajó — két másik szupertankerrel együtt — Kharg szigetéhez, a nagy iráni kikötőhöz tartott, hogy olajat rakodjon az európai sza­badpiacok számára. Ezzel véget ért a múlt hét óta tartó viszonyla­gos nyugalom, amikor a legnagyobb aktivitást a különböző béke­missziók fejtették ki. A megfigyelők egyébként nem fűztek túl­zott reményeket a szíriai, török, iszlám, arab békéltetők tevékeny­ségéhez. Úgy vélték, ha a teheráni ultimátumnak (és a Bagdadot 35 milliárd dollárral kisegítő öböl menti országok diszkrét nógatá­sának) nem sikerült távozásra bírnia az iraki elnököt, akkor a köz­vetítőknek sem fog. Enélkül pedig az ajatollahok aligha kötnek bé­két. Számoltak azzal is, hogy hamarosan újra kezdődik a hajófor­galom megbénítása, mivel Irak minden áron meg akarja akadá­lyozni, hogy Irán eladhassa olaját. Nem megy bele az eddigi hely­zet fenntartásába, amikor Irán tengeri úton is exportálhatott, ő meg nem. Teherán erre azt a választ adta: ha elütik a háború folytatásához létfontosságú exportbevételtől, akkor lehetetlenné teszi a Bagdad­hoz húzó (pontosabban: Teherántól még jobb erő féle) öböl menti országok üzletét is. A szakértőket már nem is a csökkent forgalmú Kharg sorsa foglalkoztatja a legjobban, hanem a Közel-Kelet leg­nagyobb olajtermináljának, a szaúd-arábiai Ras Tanurának a biz­tonsága. Ha figyelmen kívül hagyjuk a le­hetséges távolabbi következménye­ket, Bagdad számításai beválnak. Irán, a vezető „árhéja”, az OPEC- árak emelésének fő szószólója, má­ris komoly árengedményekre kény­szerül; a jelentések szerint egy 4 millió barreles tételt 2 dolláros barrelenkénti engedménnyel kínált föl az egyik nagy japán kereskedő­háznak. A dolog hátterében az van, hogy Kharg forgalma napi egy­millió barrel alá süllyedt az év eleji 1,8 millióról. Az engedmény azonban nagyrészt látszólagos: a biztosítási költségek és a fuvardí­jak emelkedése ellensúlyozza az árengedményt. Teherán nyugtalan, a vevők vi­szont tüntetnek hidegvérűségükkel. A nagy francia olajtársaság, az Elf-Aquitaine elnöke szerint a sza­badpiaci árak stabilak, s ez jelzi, hogy a szakértők úgy gondolják, továbbra is bőségesen áll majd rendelkezésre olaj. Ha a térség szállítmányai átmenetileg kiesné­nek, semmi baj, igen rövid idő alatt 2,5 millió barrel többletter­melés mozgósítható. Sőt nem is lenne jó, ha Irak és Irán háború­ja hirtelen véget érne: megzavar­ná a piacot, keresztülhúzná a be­ruházási és feltárási programokat. A londoni Economist szerint nem ilyen egyszerű a dolog. Az öböl menti háború következtében az árak amúgy is 15—25 százalékkal magasabbak. Ha le kell mondani az öböl országainak olajáról, úgy ez 5 százaléktól 25 százalékig terje­dően tovább drágítaná az olaj árát. Már­pedig minden 10 száza­lékos áremelkedés évi 0,5 száza­lékkal hajtja fel nemzetközileg az inflációt, az olajimportőrök (pél­dául Brazília, Japán) fizetési mér­legét a GNP 0,5 százalékával ter­heli meg, a reáljövedelmet pedig ugyancsak 0,5 százalékkal apasztja. A jelenlegi „korlátozott” háború máris hozzávetőleg 1 százalékot ad hozzá az inflációhoz, nagyjában 1 százalékot von el az egyes gazda­ságok növekedésétől; ha az öböl termelése veszendőbe menne, e szá­zalékok — az 1973 utáni helyzet­hez hasonlóan — megkétszereződ­nének. Ez még nem minden — hangoz­tatják más szakértők. A jelenlegi bőséget a kereslet növekedése vált­ja majd fel, ha folytatódik a világ­­gazdaság expanziója, s a Hormuz mégiscsak az egyik fő szállítási út­vonal, amelyen a nyugati import 20 százaléka halad át. Emellett a há­ború kiterjedése nemcsak a terme­lés ingadozásának kockázatait rejti, hanem a hatalmi eltolódásokét is. Irán a megtorlás hevében lerohan­hatja az öböl országait, ami merő­ben új erőegyensúlyt teremthet eb­ben a létfontosságú térségben. Ez nem valami elvont spekulá­ció. Ez reális lehetőség. Teherán­ban azt állítják, hogy „az öböl or­szágai és Irak összeesküdtek, hogy m­egakadályozzák Irán olajexport­ját” és sűrűn célozgatnak a Szaúd- Arábiában és Kuvaitban élő siíta kisebbségre. A Kayhan című tehe­ráni újság így­­ír: „A politika ol­daláról nézve: Iránnak nyerő kár­tyái vannak, ebben a két országban. Ami a katonai oldalt illeti: gyen­gébbek és sebezhetőbbek mint gon­dolnák. Csapatainknak csak néhány napba kerülne, hogy bebizonyítsák ezt.” Az öböl országai abban a hi­­szemben­­ álltak Irak oldalára — ír­ja a londoni The Guardian —, hogy semmi sem lehet olyan veszélyes számukra, mint Irán győzelme, a siíta fundamentalizmus mindent el­borító hulláma, hiszen Irán szá­mára az öböl királyságai és sejksé­gei éppolyan „sátáni” rendszerek, amilyen az iraki is, csak jóval gyengébbek. Ebben a helyzetben az öböl­ országainak , uralkodói se­gítők és közvetítők után néztek. Támogatást kértek a többi arab or­szágtól, de Tuniszban az arab kül­ügyminiszterek értekezletén, csu­pán az együttérzés kifejezését hall­hatták. Közvetítőnek jelentkezett Törökország k özül miniszterelnök ellátogatott Bagdadba is és Tehe­ránba is, de útjának eredményé-­ ről — azonkívül, hogy mindkét­­ országgal kitűnő üzleteket kötött — nem sokat hallani. Az iszlám orszá­­á­gok szervezete is jelentkezett, csa­­patszétválasztási tervet dolgozva ki, ami igen érdekes íeh£t, de csak ak­kor, ha a szembenálló felek békét vagy legalábbis fegyverszünetet kö­töttek. Szíria­­korlátozottabb, de komolyabban veendő ajánlattal állt elő, s kezdeményezésének komoly­ságát növeli, hogy a térség dolgai iránt egyáltalán nem közömbös Szovjetunióval is konzultál próbál­kozásáról, amelynek lényege: meg­akadályozni a háború tovább ter­jedését. Szíria Irán barátja és Irak ellensége, de a szaúdiaktól nagy pénzeket kap. A közvetítésre is a szaúdiak kérték föl, s tekintettel kettős kötöttségére, szívesen ráállt erre. Missziója azonban nem le­hetett sikeres. Irak immár teljes vi­lágossággal kifejezett célja a hábo­rú kiszélesítése abban a reményben, hogy ez megakadályozza a veresé­get és közelebb hozza a megbéké­lést. A libériai hajóba eresztett teg­napi rakéta egyben a szíriai kezde­ményezést is derékba találta. És a maga szempontjából * — írja a Guardian — „Iraknak igaza van. E­­taktika révén valamelyest erősödött az utóbbi időben Bagdad pozíciója, az ő számára h­asznos, ha az öböl menti olajkereskedelem megszűnik, mindaddig, amíg nincs béke.” Kézenfekvő lenne, hogy az öböl országai az Egyesült Államok segít­ségét kérjék, annál is inkább, mert Reagan többször elismételte, nem nézné tétlenül a tengeri olajút el­torlaszolását. De nem kérik. Most üt vissza az amerikai tengerészgya­logság kevéssé dicsőséges libanoni szereplése. Az arabok félnek, hogy megismétlődhet a történet: az ame­­rikaiak félidőben levonulnak a pá­lyáról, rosszabb helyzetben hagyva barátaikat, mint amilyenben a játsz­ma kezdetén voltak. És most, amikor itt a cselekvés órája, az Egyesült Államoknak sem akarózik. Az Egyesült Államok, „amely még libanoni sebeit nyalo­gatja”, nem kíván aktívan be­avatkozni a robbanékony helyzetbe — írja a Reuter washingtoni tudó­sítója. A hadügyminisztérium ellen­zi: a választók helytelenítenék. A választók érzékenysége pedig nem hagyható figyelmen kívül, ha Rea­gan másodszor is elnökké akarja magát választatni. Eddig a hírforrások folyvást ar­ról cikkeztek, hogy Szaúd-Arábia mennyire sebezhető, hadifelszerelé­se modern ugyan, de katonáinak — és főleg pilótáinak — képzettsége alacsony színvonalon áll. De most 180 fokos fordulat következett be. Kezdve a The Economiston és a többi angolszász újságon, folytatva a nagy nyugati hírügynökségeken, mind a szaúdiakat biztatják,, mondván: van elég fegyverük, úja­kat is kapnak, amennyi csak kell, védjék meg magukat és főleg véd­jék a nagy olaj­terminál, Ras Ta­nara övezetét. „Meg fogjuk védeni — mondják Szaúd-Arábiában és Kuvaitban, hozzátéve,, hogy riadókészültségbe helyezték légvédelmüket. „Bászrá­­tól Abu Dhábiig áthatolhatatlan védelmi vonallá tesszük az­­ öböl­ partját és a tenger vizét tűzbe bo­rítjuk, amely elemészti a hajóinkra vadászó repülőket” — írja hangza­tosan egy kuvaiti újság. „Meglehet — jegyzi meg szkeptikusan a­ Guardian. — De az is meglehet, hogy az öböl országai fontolóra ve­szik, nem kisebb kockázat e Kho­meini kiengesztelése, mint Szaddam támogatása tűzön vízen át.” V. J. NAPRÓL NAPRA­ ­ VÉGET ÉRT A TAVASZI BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁ­SÁR, amely, mint dr. Kőrösvölgyi László, a HUNGEXPO ve­zérigazgatója elmondta, sikeresen segítette a vállalatok ta­pasztalatcseréjét. (3. oldal) + A MAGYAR HŰTŐIPAR ÉS A SVÉD FINDUS CÉG forgal­ma tavaly elérte a 16 millió svéd koronát; a Hűtőipar éves szállítása 3—4 ezer tonna mélyhűtött termék. (4. oldal) + SZAPORODNAK A MEGRENDELÉSEK AZ EGK ACÉLIPA­RÁBAN, a termelés azonban változatlanul csekély és csökken a foglalkoztatottság. (4. oldal) + NAGY ÁRFOLYAMESÉS VOLT A FRANKFURTI ÉS A LONDONI ÉRTÉKTŐZSDÉN részben a sztrájkhelyzet, rész­ben a bolíviai adósságtörlesztés felfüggesztése miatt. (2. oldal) -f OSZTRÁK CÉG SZÁLLÍT LENGYELORSZÁGNAK két nagy teljesítményű transzformátort egy 245 és egy 400 kilovoltos rendszer összekapcsolásához. (4. oldal) -f NÉGYOLDALAS MELLÉKLETÜNK ezúttal Svájc gazdasági életével foglalkozik. A brüsszeli bizottság új gazdasági egyezményt ajánl Kínának A nyugat-európai körútjának első állomásán Párizsban tartózkodó kí­nai miniszterelnököt szerdán egy­órás megbeszélésen fogadta Mitter­rand francia köztársasági elnök, s a tervek szerint ma ismét találkoz­nak. Nemzetközi politikai és gaz­dasági kérdéseken kívül elsősorban azokat a terveket vizsgálták meg, amelyek szerint Franciaország atomerőműveket épít Kínában és korszerű telefonközpontokat szállít neki. A francia szóvivő szerint e kérdésekben haladást értek el. A pá­rizsi lapok úgy tudják, hogy az atomerőművek ügyében létrejött el­vi megállapodás megvalósítását ed­dig a hitelfeltételek körüli viták hátráltatták. A lapok egyszersmind hangsúlyozzák: a kínai vezető nyu­gat-európai körútja azt demonstrál­ja, hogy Kína erőteljesebben akarja fejleszteni kapcsolatait a térség or­szágaival, miután felismerte a kí­nai—amerikai kapcsolatok fejleszté­sének korlátait. Csütörtökön a Cie­ Frangaise des Pétroles leányvállalata, a TotalChi­­ne bejelentette: megállapodott­ Kíná­val, hogy megkezdik a Tonkini­­öbölben feltárt olaj próbáló termelé­sét. A Délkínai-tengeren egyébként Kína és nemzetközi olajvállalatok nagy kiterjedésű lelőhelyek után ku­tatnak. A brüsszeli bizottság új gazdasá­gi egyezmény aláírását javasolja Kí­nának, felváltandó az 1978-as ke­reskedelmi megállapodást. A javas­latot a kínai miniszterelnök június 5-én esedékes brüsszeli látogatására időzítették. Az új egyezmény, amely kezdetben öt évre szólna, nem csu­pán a kereskedelemre, hanem az iparra, a bányászatra, a mezőgazda­ságra, a tudományos és a műszaki együttműködésre, az energetikára és a szállításra is kiterjedne. (AP—DJ, Reuter, MTI) Tervek az EGK és Jugoszlávia harmadik piaci fellépéséről A jugoszláv fővárosban csütörtö­kön kezdődött meg a valutakeres­kedők nemzetközi szervezetének (Forex) 29. kongresszusa, amelyen rendszerint a nemzetközi pénzpiaci trendekről cserélnek véleményt a szakemberek. A mostani konferen­ciát viszont olyan aktuális témák dominálják, mint az öböl menti há­borúnak a világ olajellátására gya­korolt hatása, illetve azok a talál­gatások, hogy a túlzott hitelkihe­lyezés miatt néhány amerikai nagy­bank iránt megrendült a bizalom. Először fordul elő, hogy ezt a rangos pénzügyi találkozót vala­melyik szocialista országban ren­dezzék meg. Jugoszlávia azonban mindent megtett, hogy a hely­színt elfogadtassa, ezen az úton is reméli, hogy javítja kapcsolatait a pénzvilág befolyásos tagjaival, s elősegítheti adóssághelyzetének ja­vulását (AP—DJ) PÁRIZS ÉS BAGDAD ÚJ OLAJSZÁLLÍTÁSI SZERZŐDÉSRE KÉSZÜL Az Elf-Aquitaine és a Cie­ Fran­gaise des Pétroles állami ellenőr­zés alatt álló francia olajvállalatok szerdán tárgyalásokat kezdtek az iraki állami olajvállalat képviselői­vel a két ország közötti, június végén, lejáró olajszállítási szerződés meghosszabbításáról. Tavaly első­sorban azzal a céllal kötötték meg az egy évre szóló államközi szer­ződést, hogy Irak törleszteni tudja a francia segítséggel épülő beru­házások és Párizs fegyverszállítá­sai révén keletkezett adósságai egy részét. A megállapodás értelmében a franciák napi 80 ezer barrel — a fenti két cég között egyenlően elosztva — birkuk minőségű ola­jat vettek át a hivatalos 29,83 dol­láros áron. A francia kormány tavaly a két érintett cég között kötötte meg a szerződést, idén viszont a jelek sze­rint teljesen rájuk bízta a felté­telek kialakítását, így az új ármeg­állapodás minden bizonnyal­ jobban tükrözi majd az olajpiac telítettsé­gét Az Elf elnöke kijelentette, hogy cége szigorúan kereskedelmi szempontok figyelembevételével kí­vánja megkötni az új szerződést, s csak elfogadható ár esetén haj­landó a napi 40 ezer barrelnyi ira­ki olaj további átvételére. A CFP elégedettebbnek látszik az eddigi együttműködéssel, szóvivője közöl­te, hogy kész az iraki kapcsolat fenntartására. (AP—DJ) A Prognos a fellendülés kifulladásával számol Jövőre megtorpan a gazdasági fellendülés a vezető tőkésországok­ban — állítja a svájci Prognos gazdaságkutató intézet —, a jelek arra vallanak, hogy lanyhulni fog a konjunktúra, további erősödésre nemigen lehet számítani. Nyugat- Európában a reálértékben mért tár­sadalmi össztermék kevesebb, mint 2 százalékkal fog bővülni, a tava­lyi több mint 2 százalékos növeke­dési ütem után. A nemzetközi gaz­dasági fejlemények szempontjából mértékadó amerikai konjunktúra is veszít erejéből megfelelő pénzügyi impulzusok hiányában, valamint a központi jegybank által hozott inf­lációellenes intézkedések követke­zetes megvalósítása nyomán. Mind­ezek együttesen fékezőleg hatnak majd a nyugat-európai exportőrök kivitelére. Mindazonáltal fordulat­ról még korai lenne beszélni — mondják a Prognos szakértői (Reu­ter) Pénzügyi konferencia Belgrádban Közös piaci és jugoszláv vállala­tok harmadik országok piacán megvalósítandó ipari együttműkö­désének lehetőségeiről rendeznek hamarosan tanácskozást a jugoszlá­viai Bledben — közölték a brüsz­­szeli bizottság illetékesei. Mintegy 40—50 nyugat-európai nagyvállalat (köztük az Alsthom­ Atlantique, a FIAT, a Rolls-Royce, a Siemens) vezetői, s ugyanennyi jugoszláv vállalat képviselői vesznek részt a tervezett tanácskozáson. Az EGK-ban úgy látják, hogy a fejlődő, el nem kötelezett orszá­gokban Jugoszlávia tekintélye jól kiegészítheti a nyugat-európai cé­gek gazdasági és technológiai ere­jét, és így előnyös üzleti megál­lapodások köthetők. A majdani ipari együttműködés kiterjedhet utak, autópályák építésére, közle­kedési eszközök, szerszámgépek gyártására, komplett ipari berende­zések szállítására, mégpedig első­sorban Afrikában és a közel­keleti államokban — mondják a brüsz­­szeli bizottságban. (MTI)

Next