Világgazdaság, 1984. június (16. évfolyam, 104/3858-125/3879. szám)

1984-06-13 / 112. (3866.) szám

1984. JÚNIUS 13. GAZDASÁGI életen. Az Adidas kettős stratégiája Függetlenül attól, hogy mely or­szágok sportolói nyerik az aranyér­met a Los Angeles-i olimpián, egy ember már mindenképpen győztes­nek érezheti magát. Ez pedig Horst Dassler, az Adidas alelnöke — írja a Newsweek. Agresszív reklámkam­pányának köszönhetően tíz olimpi­kon közül nyolc az Adidas három­­csíkú lábbelijét és sportcikkeit vi­seli. Minden sikere és népszerűsége el­lenére a nyugatnémet sportszer­­gyárnak is megvannak a maga problémái. A marketingmunkában elkövetett tévedések az amerikai piacon elfoglalt vezető pozíciójának elvesztésével jártak. De a cég for­galma másutt is visszaeshet, ha a cégnek nem sikerül megragadnia a fejlett régiók korosodó lakosságá­nak érdeklődését. Az Adidas évi 20 százalékos növekedési rátája irigy­ségre ad okot Nyugat-Európában, ahol a legtöbb cég csak most kezd kikecmeregni a recesszióból. A vállalatot még 1920-ban alapí­totta Horst Dassler apja, Adolf (Adi) fivérével Rudolffal együtt a bajorországi Herzogenaurachban. Már az 1928-as amszterdami olim­pián többen Adidas cipőben futot­tak, 1936-ban pedig Jesse Owens e cég lábbelijében nyerte négy ara­nyát. Az Adidas tavalyi forgalma 1,5 milliárd dollárra rúgott és 158 országban az egyes számú sportszer­forgalmazó volt. A legtöbb vásárló­ja nem sportoló: sokmillió olyan ember hordja az Adidas teniszci­pőit, akiknél az otthoni testmozgás­ nem terjed túl a tévé távkapcsoló­jának nyomogatásánál és a sörös­pohár emelgetésénél. A fehér tex­til-bőr kombinációk a Szovjetunió­ban is népszerűvé váltak. Sikerei a cég kettős stratégiájá­nak tulajdoníthatók: tervezz csúcs­­minőségű cipőket, majd hordasd őket a világ legjobb sportolóival. Adi Dassler az 1934-es svájci labda­rúgó világbajnokságra hozta ki for­radalmi újítását: a felcsavarozható stoplis (vagyis a változó talajviszo­nyokra is alkalmas) futballcipők­­ben verte meg a magyarokat az NSZK csapata. Hat évvel ezelőtt be­következett haláláig a cég alapító­ja (és névadója) több mint 700 sza­badalmat regisztráltatott cipőire. Los Angelesben egyébként 30 cipő­­modellen mutatnak be javításokat, az üvegszál-erősítésű talptól a pe­helykönnyű hővisszaverő textilig.) Edzők, orvosok és biomechanikai szakértők működnek közre egy-egy új cipő megtervezésében. A legjobb sportolókat hívják meg a herzoge­­naurachi Adidas Hotelbe, a kísérle­ti példányok tesztelésére, mág mi­előtt a cipők sorozatgyártásához hozzákezdenének. A legismertebb profiknak nagy összegeket juttatnak, hogy Adidas-termékekkel verse­nyezzenek. Bár az Adidas titokban tartja ezeket az összegeket, a cseh­szlovák teniszsztár, Ivan , Lendl hí­rek szerint évi félmillió dollárt kap a cégtől. Az Adidasnak is megvan az Achilles-sarka. A 70-es évek elején forgalmazói azt tanácsolták az Adi­dasnak, hogy ne költsön a drága jogging-cipők kifejlesztésére, mivel a kocogás csak múló hóbort lesz. A vállalat megfogadta a tanácsot, és meg is fizette ennek az árát, ami­kor a jogging több millió dolláros biznisszé­ fejlődött a következő év­tizedben. Az Adidast amerikai első helyéről leszorította az oregoni Ni­ke, amely csúcstechnológiájú cipő­ket kínált a korfioly futók számára. „A Nike sokkal gyorsabban kihasz­nálta az őrületet mint mi” — ismer­te el Horst Dassler. Bár a Nike ma készlettöbblettel küzd, elég erőssé vált ahhoz, hogy kihívást intézzen az Adidas ellen a nyugatnémet pia­con is. Az utóbbi hat évben a Nike milliókat költött az NSZK-beli rek­lámra, amivel 2 százalékos rész­arányt szerzett ott, ami máris ag­gasztja a piac 50 százalékát birtok­ló Adidast. Gondokkal küzd az Adidas a ja­pán piacon is. Itt nemcsak a Nike, hanem a szigetország legnagyobb gyártói a Mizuno és az Asics is megelőzte. Az Asics gyártja a Ja­pánban eladott kocogócipők nagy részét, de szinte az összes többi sportághoz is kínál cipőket. A legnagyobb kihívást azonban otthon intézték az Adidas ellen. A háború után Adi fivére, Rudolf — az egyre súlyosabb vitákat köve­tően — megalakította saját cégét, a Pumát. Bár a világforgalmat te­kintve a Puma eltörpül az Adidas­­hoz képest, magában az NSZK-ban a nyomába szegődött (VILÁGGAZ­DASÁG, 1984. június 6., 6. oldal). Az Adidasnak megvannak az erő­forrásai vezető pozíciójának meg­őrzésére — hacsak nem ítéli meg ismét tévesen a piacot. A cég vi­lágméretű forgalmazási rendszere hatékony. A Dél-Koreában és Taj­vanon létesített összevarró üzemek nagyobb piaci részesedéshez segít­hetik hozzá a céget Japánban is. Széles körű kapcsolatai vannak az Adidasnak Magyarországga­l is. Mint ismeretes, a Tricotex közvetítésével a Váci Kötöttárugyárban magyar anyagból gyártanak az Adidas szá­mára tréningruhákat. A nyugatné­met cég adja a modelleket, bizo­nyos kellékeket is, s rendszeresen ellenőrzi a termékek minőségét. Ugyancsak tőkés exportra készülnek tréningruhák a Debreceni Ruha­gyárban. A tréningruha-kivitelből évi 7 millió márka bevétel szárma­zik. Ennél is nagyobb, mintegy 8 millió dolláros exportot bonyolít le a HUNGAROCOOP a martfűi Tisza Cipőgyárban készült termékekkel, míg a TANNIMPEX a Debreceni Cipőgyárban összevarrt sportcipőket exportálja. A Simontornyai Bor­­gyában készült labdákat és a Delta Szövetkezetben előállított sporttás­kákat az ARTEX közvetíti az Adi­dasnak. A családi tulajdonban levő válla­latnak bőven van készpénze, és nem kell a részvényesek szem­pontjait előtérbe állítania, akik a hosszú távú fejlődést háttérbe szo­rítva pénzük gyors kamatoztatását tekintik elsődlegesnek. (Newsweek, 1994. június 4.) Ráduplázott a veszteségre a Pirelll Az Industrie Pirelli, az olasz ká­bel- és abroncsipari csoport leány­vállalata által nyilvánosságra ho­zott üzleti adatok a veszteségek megkétszereződéséről tanúskodnak 1983-ban. Noha a forgalom 14 szá­zalékkal 2,093 ezer milliárd lírára nőtt tavaly, ebből 33,3 milliárd lí­rányi veszteséget voltak kénytele­nek elkönyvelni szemben az egy évvel korábbi 15 milliárdos nega­tívummal. A rosszabb eredményért az Olaszországban késedelmesen terjedő gazdasági fellendülést okol­ja a cég. A termelékenységi­­ és technológiai javulás ahhoz nem volt elegendő, hogy a lanyha piac okoz­ta keresletkiesést kiegyensúlyozza. Az idei év azonban kedvezőbb­nek ígérkezik: az első negyedévi forgalom 19 százalékkal haladta meg a tavalyi időarányos adatot, a kábelrészleg pedig 40 százalékkal több árut értékesített. A vállalati racionalizálási terv részeként a Pi­relli lízingszerződést kötött a Ceat­­tal annak Torino környéki ab­roncsgyártó , üzemére. (A Ceat, Olaszország másik abroncscége, ugyancsak veszteségekkel küszkö­dik.) A nagy abroncsok termelését a Pirelli át kívánja telepíteni eb­be az üzembe saját milánói gyá­rából. (Financial Times, 1084. má­jus 5.) A japán abroncsgyártól­ jobb profitra számítanak A három nagy japán abroncs­ipari cég — a Bridgestone Corpo­ration, a Yokohama Rubber Com­pany Ltd és a Sumitomo, Rubber Industries Ltd. — a profit javulá­sára számít az idén a tavalyi „visz­­szafogott” eredményesség után — hangsúlyozták a vállalatok szóvi­vői Tokióban. Az optimizmust a kül és belföldön egyaránt igen élénk üzletmenetre alapozzák. A Bridgestone,­­ a három közül a legnagyobb, úgy kalkulál, hogy az idén 550 milliárd jenes forgalom­ból 35 milliárd jen profitot tud majd elkönyvelni. (Tavaly 513,45 milliárd jen forgalomból 32 k1l mil­liárd jen profittal zárta az évet.) A cég az idén 20 millió dollárt költ amerikai üzemének korszerűsítésé­re, s ennek eredményeként napi 2300 darabra emeli annak jelen­legi 1600 darabos kapacitását. A japán lista második helyezett­je, a Yokohama Rubber, az idén 220 milliárd jenes forgalomra és ebből 2,5 milliárd jen profitra szá­mít. Tavaly a 208,42 milliárd jen bevételből 1,02 milliárd jen profit­ra tettek szert.­­ A Sumitomo pedig úgy véli, hogy forgalma az idén eléri a 210 mil­liárd jent, s ebből 2,4 milliárd lesz a profitja, míg a tavalyi 199,05 milliárdos forgalomból 2,35 milliárd jen volt a cég haszna. (Reuter) Csökkent a Firestone profitja A világ második legnagyobb ab­roncsipari cége, a Firestone, Tire and Rubber Co. az 1983—84-es pénzügyi év áprilisban végződött második negyedében a profit nagymértékű visszaeséséről szá­molt be annak ellenére, hogy a termelés nagyobbik hányadát fel­vevő észak-amerikai autóipar ré­széről továbbra is igen erőteljes a kereslet. Az észak-amerikai piacon (a forgalomnak több mint a fele) kétharmadával, 10 millió dollárra csökkent az üzemi nyereség. A cég a növekvő bérköltségeket hozza fel ennek indokaként. A termelés nö­vekedését Észak-Amerikában lé­nyegében a személygépkocsigyárak szívták fel, a csereabroncsok for­galma gyakorlatilag stagnált. A cég külföldi tevékenységéből viszont 36 százalékkal jobb, 30 millió dolláros üzemi haszon szár­mazott, elsősorban a libériai ültet­vények és a latin-amerikai forga­lom jobb eredményei miatt. A Firestone nettó haszna azon­ban így is 38 százalékkal 13 mil­lió dollárra csökkent. A legutóbbi negyedévben a cég forgalma 18 százalékkal 988 millió dollárra, s ezzel a pénzügyi év áprilisban zá­rult első felében 14 százalékkal 1,9 milliárd dollárra nőtt. A Firestone a következő 5 év­ben 1 milliárd pesetát (71,8 millió dollárt) invesztál a Firestone His­­pania-ba — jelentette be azután, hogy részesedését a spanyol cég­ben 26-ról 49 százalékosra növelte. A beruházási program keretében racionalizálják és bővítik a Fires­tone Hispania bassauri-i (Bilbao mellett), burgosi és torrelavegai (Santander közelében) üzemeit. A program eredményeként a Fires­tone Europe legnagyobb abroncs­gyártói közé kerül. A racionalizá­lás értelmében a bassauri-i üzem csupán nehézteherautókhoz szük­séges abroncsokat, a burgosi ha­gyományos személygépkocsi-abron­csokat és a torrelavegai gyár pe­dig kis teherautókhoz és trakto­rokhoz való abroncsokat állít majd elő. (Financial Times, 1984. május 24.) I­­ Az Ipari Minisztérium pályázatot hirdet a Budapesti Bútoripari Vállalat (BUBIV) vezérigazgatói munkakörének betöltésére A kinevezés meghatározott időtartamra szól, alkalmasság esetén megújítható. A munkáltatói jogkört gyakorló minisztériumi vezető­k a kinevezésre kerülő vezérigazgató számára — az általános követelményeken kívül meghatározott feladatok teljesítését írja elő. A BUBIV új vezérigazgatójának a hatékony és eredményes gazdálkodás feltételeinek megte­remtésén kívül feladata, a gyárak önálló vál­lalkozóképességének lényeges növelése, a ter­mékszerkezet korszerűsítése, hogy a jelenlegi­nél is nagyobb részt­ vállalhassanak a gyárak a lakosság elemes bútorokkal való ellátásából és a házgyári lakásokba alkalmas jobb bútorok kí­nálatának kialakításából. Bérbesorolás: az 5/1983. (XI. 12.) ME sz. ren­delet 4. sz. melléklete szerint. A Budapesti Bútoripari Vállalat A-kategóriá­­jú, címe: Budapest IV., Lórántffy Zsuzsa u. 15/b. 1043. A közel 2500 embert foglalkoztató vállalat szobabútorokat, szekrényfalakat, kárpi­tozott termékeket, szállodai berendezéseket, asz­talokat, székeket, stílbútorokat gyárt, közvetle­nül belföldi eladásra és exportra. Budapesten is négy (a IV., a XIII. és a XV. kerületben), vi­déken is négy (Egerben, Gyulán, Jászberény­ben és Encsen) gyáregysége van. A vállalat a szakágazat termelésének több mint a tíz százalékát adja. Termelési szerkeze­tét szakosított, vertikális felépítés jellemzi. Ter­melésének több mint a húsz százaléka exportra kerül. Termékei — különösen az elemes bútorok — igen jelentős szerepet játszanak a hazai igé­nyek kielégítésében. Termelési folyamatainak gépesítettsége egyes keresztmetszetekben kor­szerű. A munkakör betöltésének feltételei: — egyetemi (főiskolai) végzettség, — felsőfokú politikai iskolai végzettség vagy ennek elismerhető képzettség, — legalább tízéves, a bútorgyártásban szer­zett szakmai és ötéves vezetői gyakorlat, — erkölcsi feddhetetlenség. A pályázatban szerepeljen a pályázó — munkahelyének neve, beosztásának, mun­kaköri besorolásának és jövedelmének megne­vezése, — eddigi munkaköreinek és tevékenységének felsorolása, — idegennyelv-tudásának ismertetése, — kitüntetéseinek felsorolása, — részletes önéletrajza, — iskolai végzettségét, szakmai (tudományos) tevékenységét, politikai iskolai végzettségét, egyéb végzettségét, illetve alkalmazási­­ feltétel meglétét tanúsító okiratainak hiteles másolata. A pályázattal kapcsolatban további felvilágo­sítást ad: a vállalatnál Márai Sándor osztályvezető, a 893-323-as telefonon, a minisztériumban Varga Győző főmunkatárs, 161-589-es telefonszámon. A pályázatokat július 16-ig nyújtják be a minisztérium személyzeti és oktatási főosztá­lyára, cím: Budapest II., Mártírok útja 85. 1525. A pályázatokat erre­ felkért bizottság bírál­ja el. A döntéséről a pályázók levélben kapnak ér­tesítést. A bizottság a pályázatok elbírálásánál a tudományos fokozatot, a másoddiplomát (mér­nök, közgazdász, gazdasági mérnök stb.) az ide­­gennyelv-ismeretet és a vállalat gazdálkodásá­nak, jövedelmezőségének javítására benyújtott írásos elképzeléseket külön is értékeli. A ROMÁN REP­­LŐGÉPIPAR DINAMIKUS FEJLŐDÉSE Romániában 1978-ban mindössze szem­ek előállítására. Az alkatrészek három repülőgép-javítóüzem műkö­dött (Bukarestben, Bacauban és a Brassó megyei Ghimbavban). Ezek mindössze néhány száz millió lej értékű állóalappal rendelkeztek, és összesen 2484 dolgozót foglalkoztat­tak (tizenhármat a kutatás terén). Az elmúlt tizenhat év folyamán jelentős anyagi erőfeszítésekkel lét­rehozták Bukarestben az INCREST (Institutul national de creatie sti­­intifica si technica) elnevezésű in­tézetet, amely egyebek között repü­léstechnikai problémákkal is fog­lalkozik. Brassóban, Craiován és Bukarestben gyártóüzemeket létesí­tettek és korszerűsítettek. Az eltelt tizenhat év folyamán a román re­pülőgépipar állóalapjainak értéke 16-szorosára, termelési értéke 17- szeresére, az iparágban foglalkoz­tatott dolgozók száma pedig tízsze­resére növekedett. A YUROM néven ismert, Jugo­szláviával közösen beindított prog­ram keretében már 1969-ben elké­szült — Rolls-Royce licenc alapján — az IAR—93 típusú turbómeghaj­tású repülőgép, amely teljesítmé­nyei alapján világviszonylatban is­ elismerést aratott. Ugyancsak külföldi licenc alapján gyártják az IAR—316-os könnyű és az IAR—330-as közepes helikoptert. Eddig háromszáz darab készült el, és gyártásuk folytatódik — nem­csak belföldi szükségletek fedezésé­re, hanem exportra is. Mindkét he­likopter berendezéseit román szak­emberek tervezték, a beépített tur­bómotorokat pedig a bukaresti Turbomecanica vállalat állította elő. 1969-ben indult be a BN—2 IS­LANDER típusú könnyű (tíz férő­helyes) utasszállító repülőgép gyár­tása a Britten-Norman angol cég­től kapott dokumentáció alapján. Ezekből a kizárólag exportra­­gyár­tott repülőgépekből eddig 380 da­rab készült el a bukaresti repülő­­gépgyárban. Felfigyelve e gépek versenyképességére, a British Aero­space 1974-ben szerződést kötött Romániával a BAC 1—11 típusú utasszállító gép bizonyos alkatré­mintegy 10 százaléka Romániában készül. A mezőgazdasági repülőgépek­ gyártása terén a bukaresti és a brassói üzemek kis szériában gyár­tott gépekkel kezdték tevékenysé­güket. Az utóbbi évek folyamán tö­kéletesített 600 lóerős IARO 827 tí­pusú mezőgazdasági repülőgép 800—1000 kilogramm vegyi anyag szállítására alkalmas. Jelenleg a ghimbavi üzemek foglalkoznak az összeszerelésével, valamint 100— 1200 kilogramm vegyi anyag szál­lítására alkalmas újabb (IAR—828 típusú) , turbóhajtó­műves repülőgép gyártásával. Pilótaképzés céljaira készül az IAR—823-as motoros gép, amelyet a hazai szükségletek fedezésén túl­menően exportálnak is. A brassói üzemek fémvázas vitorlázó gépeit a hazai pilótaiskolák számára gyár­tották, de exportálják is számos or­szágba. Ugyancsa­k a brassói üze­mekben készülnek a 65 lóerős ha­gyományos motoros vitorlázó gépek, amelyekből három darabot 1980-ban légi úton szállítottak Ausztráliába, többszöri leszállással üzemanyag­felvétel céljából. A Brassó és Ausztrália közötti 22 000 kilométert 154 órai repüléssel tették meg, át­lagosan 143 kilométeres óránkénti sebességgel. A bacaui repülőgépgyár 1975-ig csak repüléstechnikai berendezések javításával foglalkozott. Napjaink­ban a román repülőgépgyártó ipar legjelentősebb vállalata. Értékes ta­pasztalatokra tett szert a szovjet vállalatokkal folytatott együttműkö­dés révén, ezek alapján , nagy szé­riában gyárt könnyű iskolagépeket (IÁK—52). Alapításának 30. évfor­dulóján, 1983-ban szállította le a Szovjetuniónak az ötszázadik IÁK— 52-es gépet. Ezen túlmenően moto­rokat és hajtóműveket állít elő a K—26-os, szovjet gyártmányú me­zőgazdasági helikopterek számára. Az iparág erőfeszítéseinek legje­lentősebb eredményeként két évvel ezelőtt elkészült az első román utasszállító gép a (ROMBAC I— 11). (Revista Economica, 1984. 19. szám)

Next