Világgazdaság, 1984. június (16. évfolyam, 104/3858-125/3879. szám)
1984-06-13 / 112. (3866.) szám
1984. JÚNIUS 13. GAZDASÁGI életen. Az Adidas kettős stratégiája Függetlenül attól, hogy mely országok sportolói nyerik az aranyérmet a Los Angeles-i olimpián, egy ember már mindenképpen győztesnek érezheti magát. Ez pedig Horst Dassler, az Adidas alelnöke — írja a Newsweek. Agresszív reklámkampányának köszönhetően tíz olimpikon közül nyolc az Adidas háromcsíkú lábbelijét és sportcikkeit viseli. Minden sikere és népszerűsége ellenére a nyugatnémet sportszergyárnak is megvannak a maga problémái. A marketingmunkában elkövetett tévedések az amerikai piacon elfoglalt vezető pozíciójának elvesztésével jártak. De a cég forgalma másutt is visszaeshet, ha a cégnek nem sikerül megragadnia a fejlett régiók korosodó lakosságának érdeklődését. Az Adidas évi 20 százalékos növekedési rátája irigységre ad okot Nyugat-Európában, ahol a legtöbb cég csak most kezd kikecmeregni a recesszióból. A vállalatot még 1920-ban alapította Horst Dassler apja, Adolf (Adi) fivérével Rudolffal együtt a bajorországi Herzogenaurachban. Már az 1928-as amszterdami olimpián többen Adidas cipőben futottak, 1936-ban pedig Jesse Owens e cég lábbelijében nyerte négy aranyát. Az Adidas tavalyi forgalma 1,5 milliárd dollárra rúgott és 158 országban az egyes számú sportszerforgalmazó volt. A legtöbb vásárlója nem sportoló: sokmillió olyan ember hordja az Adidas teniszcipőit, akiknél az otthoni testmozgás nem terjed túl a tévé távkapcsolójának nyomogatásánál és a söröspohár emelgetésénél. A fehér textil-bőr kombinációk a Szovjetunióban is népszerűvé váltak. Sikerei a cég kettős stratégiájának tulajdoníthatók: tervezz csúcsminőségű cipőket, majd hordasd őket a világ legjobb sportolóival. Adi Dassler az 1934-es svájci labdarúgó világbajnokságra hozta ki forradalmi újítását: a felcsavarozható stoplis (vagyis a változó talajviszonyokra is alkalmas) futballcipőkben verte meg a magyarokat az NSZK csapata. Hat évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig a cég alapítója (és névadója) több mint 700 szabadalmat regisztráltatott cipőire. Los Angelesben egyébként 30 cipőmodellen mutatnak be javításokat, az üvegszál-erősítésű talptól a pehelykönnyű hővisszaverő textilig.) Edzők, orvosok és biomechanikai szakértők működnek közre egy-egy új cipő megtervezésében. A legjobb sportolókat hívják meg a herzogenaurachi Adidas Hotelbe, a kísérleti példányok tesztelésére, mág mielőtt a cipők sorozatgyártásához hozzákezdenének. A legismertebb profiknak nagy összegeket juttatnak, hogy Adidas-termékekkel versenyezzenek. Bár az Adidas titokban tartja ezeket az összegeket, a csehszlovák teniszsztár, Ivan , Lendl hírek szerint évi félmillió dollárt kap a cégtől. Az Adidasnak is megvan az Achilles-sarka. A 70-es évek elején forgalmazói azt tanácsolták az Adidasnak, hogy ne költsön a drága jogging-cipők kifejlesztésére, mivel a kocogás csak múló hóbort lesz. A vállalat megfogadta a tanácsot, és meg is fizette ennek az árát, amikor a jogging több millió dolláros biznisszé fejlődött a következő évtizedben. Az Adidast amerikai első helyéről leszorította az oregoni Nike, amely csúcstechnológiájú cipőket kínált a korfioly futók számára. „A Nike sokkal gyorsabban kihasználta az őrületet mint mi” — ismerte el Horst Dassler. Bár a Nike ma készlettöbblettel küzd, elég erőssé vált ahhoz, hogy kihívást intézzen az Adidas ellen a nyugatnémet piacon is. Az utóbbi hat évben a Nike milliókat költött az NSZK-beli reklámra, amivel 2 százalékos részarányt szerzett ott, ami máris aggasztja a piac 50 százalékát birtokló Adidast. Gondokkal küzd az Adidas a japán piacon is. Itt nemcsak a Nike, hanem a szigetország legnagyobb gyártói a Mizuno és az Asics is megelőzte. Az Asics gyártja a Japánban eladott kocogócipők nagy részét, de szinte az összes többi sportághoz is kínál cipőket. A legnagyobb kihívást azonban otthon intézték az Adidas ellen. A háború után Adi fivére, Rudolf — az egyre súlyosabb vitákat követően — megalakította saját cégét, a Pumát. Bár a világforgalmat tekintve a Puma eltörpül az Adidashoz képest, magában az NSZK-ban a nyomába szegődött (VILÁGGAZDASÁG, 1984. június 6., 6. oldal). Az Adidasnak megvannak az erőforrásai vezető pozíciójának megőrzésére — hacsak nem ítéli meg ismét tévesen a piacot. A cég világméretű forgalmazási rendszere hatékony. A Dél-Koreában és Tajvanon létesített összevarró üzemek nagyobb piaci részesedéshez segíthetik hozzá a céget Japánban is. Széles körű kapcsolatai vannak az Adidasnak Magyarországgal is. Mint ismeretes, a Tricotex közvetítésével a Váci Kötöttárugyárban magyar anyagból gyártanak az Adidas számára tréningruhákat. A nyugatnémet cég adja a modelleket, bizonyos kellékeket is, s rendszeresen ellenőrzi a termékek minőségét. Ugyancsak tőkés exportra készülnek tréningruhák a Debreceni Ruhagyárban. A tréningruha-kivitelből évi 7 millió márka bevétel származik. Ennél is nagyobb, mintegy 8 millió dolláros exportot bonyolít le a HUNGAROCOOP a martfűi Tisza Cipőgyárban készült termékekkel, míg a TANNIMPEX a Debreceni Cipőgyárban összevarrt sportcipőket exportálja. A Simontornyai Borgyában készült labdákat és a Delta Szövetkezetben előállított sporttáskákat az ARTEX közvetíti az Adidasnak. A családi tulajdonban levő vállalatnak bőven van készpénze, és nem kell a részvényesek szempontjait előtérbe állítania, akik a hosszú távú fejlődést háttérbe szorítva pénzük gyors kamatoztatását tekintik elsődlegesnek. (Newsweek, 1994. június 4.) Ráduplázott a veszteségre a Pirelll Az Industrie Pirelli, az olasz kábel- és abroncsipari csoport leányvállalata által nyilvánosságra hozott üzleti adatok a veszteségek megkétszereződéséről tanúskodnak 1983-ban. Noha a forgalom 14 százalékkal 2,093 ezer milliárd lírára nőtt tavaly, ebből 33,3 milliárd lírányi veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni szemben az egy évvel korábbi 15 milliárdos negatívummal. A rosszabb eredményért az Olaszországban késedelmesen terjedő gazdasági fellendülést okolja a cég. A termelékenységi és technológiai javulás ahhoz nem volt elegendő, hogy a lanyha piac okozta keresletkiesést kiegyensúlyozza. Az idei év azonban kedvezőbbnek ígérkezik: az első negyedévi forgalom 19 százalékkal haladta meg a tavalyi időarányos adatot, a kábelrészleg pedig 40 százalékkal több árut értékesített. A vállalati racionalizálási terv részeként a Pirelli lízingszerződést kötött a Ceattal annak Torino környéki abroncsgyártó , üzemére. (A Ceat, Olaszország másik abroncscége, ugyancsak veszteségekkel küszködik.) A nagy abroncsok termelését a Pirelli át kívánja telepíteni ebbe az üzembe saját milánói gyárából. (Financial Times, 1084. május 5.) A japán abroncsgyártól jobb profitra számítanak A három nagy japán abroncsipari cég — a Bridgestone Corporation, a Yokohama Rubber Company Ltd és a Sumitomo, Rubber Industries Ltd. — a profit javulására számít az idén a tavalyi „viszszafogott” eredményesség után — hangsúlyozták a vállalatok szóvivői Tokióban. Az optimizmust a kül és belföldön egyaránt igen élénk üzletmenetre alapozzák. A Bridgestone, a három közül a legnagyobb, úgy kalkulál, hogy az idén 550 milliárd jenes forgalomból 35 milliárd jen profitot tud majd elkönyvelni. (Tavaly 513,45 milliárd jen forgalomból 32 k1l milliárd jen profittal zárta az évet.) A cég az idén 20 millió dollárt költ amerikai üzemének korszerűsítésére, s ennek eredményeként napi 2300 darabra emeli annak jelenlegi 1600 darabos kapacitását. A japán lista második helyezettje, a Yokohama Rubber, az idén 220 milliárd jenes forgalomra és ebből 2,5 milliárd jen profitra számít. Tavaly a 208,42 milliárd jen bevételből 1,02 milliárd jen profitra tettek szert. A Sumitomo pedig úgy véli, hogy forgalma az idén eléri a 210 milliárd jent, s ebből 2,4 milliárd lesz a profitja, míg a tavalyi 199,05 milliárdos forgalomból 2,35 milliárd jen volt a cég haszna. (Reuter) Csökkent a Firestone profitja A világ második legnagyobb abroncsipari cége, a Firestone, Tire and Rubber Co. az 1983—84-es pénzügyi év áprilisban végződött második negyedében a profit nagymértékű visszaeséséről számolt be annak ellenére, hogy a termelés nagyobbik hányadát felvevő észak-amerikai autóipar részéről továbbra is igen erőteljes a kereslet. Az észak-amerikai piacon (a forgalomnak több mint a fele) kétharmadával, 10 millió dollárra csökkent az üzemi nyereség. A cég a növekvő bérköltségeket hozza fel ennek indokaként. A termelés növekedését Észak-Amerikában lényegében a személygépkocsigyárak szívták fel, a csereabroncsok forgalma gyakorlatilag stagnált. A cég külföldi tevékenységéből viszont 36 százalékkal jobb, 30 millió dolláros üzemi haszon származott, elsősorban a libériai ültetvények és a latin-amerikai forgalom jobb eredményei miatt. A Firestone nettó haszna azonban így is 38 százalékkal 13 millió dollárra csökkent. A legutóbbi negyedévben a cég forgalma 18 százalékkal 988 millió dollárra, s ezzel a pénzügyi év áprilisban zárult első felében 14 százalékkal 1,9 milliárd dollárra nőtt. A Firestone a következő 5 évben 1 milliárd pesetát (71,8 millió dollárt) invesztál a Firestone Hispania-ba — jelentette be azután, hogy részesedését a spanyol cégben 26-ról 49 százalékosra növelte. A beruházási program keretében racionalizálják és bővítik a Firestone Hispania bassauri-i (Bilbao mellett), burgosi és torrelavegai (Santander közelében) üzemeit. A program eredményeként a Firestone Europe legnagyobb abroncsgyártói közé kerül. A racionalizálás értelmében a bassauri-i üzem csupán nehézteherautókhoz szükséges abroncsokat, a burgosi hagyományos személygépkocsi-abroncsokat és a torrelavegai gyár pedig kis teherautókhoz és traktorokhoz való abroncsokat állít majd elő. (Financial Times, 1984. május 24.) I Az Ipari Minisztérium pályázatot hirdet a Budapesti Bútoripari Vállalat (BUBIV) vezérigazgatói munkakörének betöltésére A kinevezés meghatározott időtartamra szól, alkalmasság esetén megújítható. A munkáltatói jogkört gyakorló minisztériumi vezetők a kinevezésre kerülő vezérigazgató számára — az általános követelményeken kívül meghatározott feladatok teljesítését írja elő. A BUBIV új vezérigazgatójának a hatékony és eredményes gazdálkodás feltételeinek megteremtésén kívül feladata, a gyárak önálló vállalkozóképességének lényeges növelése, a termékszerkezet korszerűsítése, hogy a jelenleginél is nagyobb részt vállalhassanak a gyárak a lakosság elemes bútorokkal való ellátásából és a házgyári lakásokba alkalmas jobb bútorok kínálatának kialakításából. Bérbesorolás: az 5/1983. (XI. 12.) ME sz. rendelet 4. sz. melléklete szerint. A Budapesti Bútoripari Vállalat A-kategóriájú, címe: Budapest IV., Lórántffy Zsuzsa u. 15/b. 1043. A közel 2500 embert foglalkoztató vállalat szobabútorokat, szekrényfalakat, kárpitozott termékeket, szállodai berendezéseket, asztalokat, székeket, stílbútorokat gyárt, közvetlenül belföldi eladásra és exportra. Budapesten is négy (a IV., a XIII. és a XV. kerületben), vidéken is négy (Egerben, Gyulán, Jászberényben és Encsen) gyáregysége van. A vállalat a szakágazat termelésének több mint a tíz százalékát adja. Termelési szerkezetét szakosított, vertikális felépítés jellemzi. Termelésének több mint a húsz százaléka exportra kerül. Termékei — különösen az elemes bútorok — igen jelentős szerepet játszanak a hazai igények kielégítésében. Termelési folyamatainak gépesítettsége egyes keresztmetszetekben korszerű. A munkakör betöltésének feltételei: — egyetemi (főiskolai) végzettség, — felsőfokú politikai iskolai végzettség vagy ennek elismerhető képzettség, — legalább tízéves, a bútorgyártásban szerzett szakmai és ötéves vezetői gyakorlat, — erkölcsi feddhetetlenség. A pályázatban szerepeljen a pályázó — munkahelyének neve, beosztásának, munkaköri besorolásának és jövedelmének megnevezése, — eddigi munkaköreinek és tevékenységének felsorolása, — idegennyelv-tudásának ismertetése, — kitüntetéseinek felsorolása, — részletes önéletrajza, — iskolai végzettségét, szakmai (tudományos) tevékenységét, politikai iskolai végzettségét, egyéb végzettségét, illetve alkalmazási feltétel meglétét tanúsító okiratainak hiteles másolata. A pályázattal kapcsolatban további felvilágosítást ad: a vállalatnál Márai Sándor osztályvezető, a 893-323-as telefonon, a minisztériumban Varga Győző főmunkatárs, 161-589-es telefonszámon. A pályázatokat július 16-ig nyújtják be a minisztérium személyzeti és oktatási főosztályára, cím: Budapest II., Mártírok útja 85. 1525. A pályázatokat erre felkért bizottság bírálja el. A döntéséről a pályázók levélben kapnak értesítést. A bizottság a pályázatok elbírálásánál a tudományos fokozatot, a másoddiplomát (mérnök, közgazdász, gazdasági mérnök stb.) az idegennyelv-ismeretet és a vállalat gazdálkodásának, jövedelmezőségének javítására benyújtott írásos elképzeléseket külön is értékeli. A ROMÁN REPLŐGÉPIPAR DINAMIKUS FEJLŐDÉSE Romániában 1978-ban mindössze szemek előállítására. Az alkatrészek három repülőgép-javítóüzem működött (Bukarestben, Bacauban és a Brassó megyei Ghimbavban). Ezek mindössze néhány száz millió lej értékű állóalappal rendelkeztek, és összesen 2484 dolgozót foglalkoztattak (tizenhármat a kutatás terén). Az elmúlt tizenhat év folyamán jelentős anyagi erőfeszítésekkel létrehozták Bukarestben az INCREST (Institutul national de creatie stiintifica si technica) elnevezésű intézetet, amely egyebek között repüléstechnikai problémákkal is foglalkozik. Brassóban, Craiován és Bukarestben gyártóüzemeket létesítettek és korszerűsítettek. Az eltelt tizenhat év folyamán a román repülőgépipar állóalapjainak értéke 16-szorosára, termelési értéke 17- szeresére, az iparágban foglalkoztatott dolgozók száma pedig tízszeresére növekedett. A YUROM néven ismert, Jugoszláviával közösen beindított program keretében már 1969-ben elkészült — Rolls-Royce licenc alapján — az IAR—93 típusú turbómeghajtású repülőgép, amely teljesítményei alapján világviszonylatban is elismerést aratott. Ugyancsak külföldi licenc alapján gyártják az IAR—316-os könnyű és az IAR—330-as közepes helikoptert. Eddig háromszáz darab készült el, és gyártásuk folytatódik — nemcsak belföldi szükségletek fedezésére, hanem exportra is. Mindkét helikopter berendezéseit román szakemberek tervezték, a beépített turbómotorokat pedig a bukaresti Turbomecanica vállalat állította elő. 1969-ben indult be a BN—2 ISLANDER típusú könnyű (tíz férőhelyes) utasszállító repülőgép gyártása a Britten-Norman angol cégtől kapott dokumentáció alapján. Ezekből a kizárólag exportragyártott repülőgépekből eddig 380 darab készült el a bukaresti repülőgépgyárban. Felfigyelve e gépek versenyképességére, a British Aerospace 1974-ben szerződést kötött Romániával a BAC 1—11 típusú utasszállító gép bizonyos alkatrémintegy 10 százaléka Romániában készül. A mezőgazdasági repülőgépek gyártása terén a bukaresti és a brassói üzemek kis szériában gyártott gépekkel kezdték tevékenységüket. Az utóbbi évek folyamán tökéletesített 600 lóerős IARO 827 típusú mezőgazdasági repülőgép 800—1000 kilogramm vegyi anyag szállítására alkalmas. Jelenleg a ghimbavi üzemek foglalkoznak az összeszerelésével, valamint 100— 1200 kilogramm vegyi anyag szállítására alkalmas újabb (IAR—828 típusú) , turbóhajtóműves repülőgép gyártásával. Pilótaképzés céljaira készül az IAR—823-as motoros gép, amelyet a hazai szükségletek fedezésén túlmenően exportálnak is. A brassói üzemek fémvázas vitorlázó gépeit a hazai pilótaiskolák számára gyártották, de exportálják is számos országba. Ugyancsak a brassói üzemekben készülnek a 65 lóerős hagyományos motoros vitorlázó gépek, amelyekből három darabot 1980-ban légi úton szállítottak Ausztráliába, többszöri leszállással üzemanyagfelvétel céljából. A Brassó és Ausztrália közötti 22 000 kilométert 154 órai repüléssel tették meg, átlagosan 143 kilométeres óránkénti sebességgel. A bacaui repülőgépgyár 1975-ig csak repüléstechnikai berendezések javításával foglalkozott. Napjainkban a román repülőgépgyártó ipar legjelentősebb vállalata. Értékes tapasztalatokra tett szert a szovjet vállalatokkal folytatott együttműködés révén, ezek alapján , nagy szériában gyárt könnyű iskolagépeket (IÁK—52). Alapításának 30. évfordulóján, 1983-ban szállította le a Szovjetuniónak az ötszázadik IÁK— 52-es gépet. Ezen túlmenően motorokat és hajtóműveket állít elő a K—26-os, szovjet gyártmányú mezőgazdasági helikopterek számára. Az iparág erőfeszítéseinek legjelentősebb eredményeként két évvel ezelőtt elkészült az első román utasszállító gép a (ROMBAC I— 11). (Revista Economica, 1984. 19. szám)