Világgazdaság, 1984. szeptember (16. évfolyam, 169/3623-189/3643. szám)
1984-09-01 / 169. (3623.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILAGGAZDASAG 1984. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT XVI. ÉVFOLYAM, 169. (3623.) SZÁM Önelszámolás, anyagi érdekeltség Aganbegjan a gazdasági kísérlet kínálta leheteségekre! Moszkvai tudósítónktól: A munkaerőforrások kimerülésével és a felhalmozási ráta csökkentésével a szovjet gazdaság egyetlen növekedési lehetősége a termelékenység javítása. A január óta tartó és a jövő évtől újabb ágazatokra kiterjesztendő gazdaságirányítási kísérlet éppen ezt a célt szolgálja — írja a Trud című napilapban kétrészes cikkében Aganbegjan akadémikus. Figyelmeztet, hogy a brigádmozgalom csak akkor eredményes, ha anyagi érdekeltséggel párosul. Az anyagi érdekeltséget az anyagtakarékossághoz, önköltségcsökkentéshez, szerződés szerinti teljesítéshez kell kötni. Helyteleníti acikkíró, ha a minisztériumok beavatkoznak a mindennapi operatív vállalati tevékenységbe. Az utóbbi években új helyzetbe került a szovjet gazdaság. Olyanba, amellyel korábban sohasem kellett számot vetnie. Az előző ötéves tervidőszakban még 11 millióval nőtt a munkaképes korúak száma, a jelenlegiben mindössze 3 millióval, ebből is 2,5 millióval a közép-ázsiai köztársaságokban és Azerbajdzsánban. A következő, XXI. tervidőszakokban tovább lassul a munkaképes korúak számának növekedése. Mindezek következtében hosszú távon azzal kell számolni, hogy a szovjet gazdasági növekedés csak a termelékenység javításával valósítható meg. Jobb lenne természetesen a helyzet, ha például a mostani ötéves tervidőszakban a korábbihoz hasonlóan másfél százalékkal nőne a beruházásokra fordított összeg. De nem így van; a munkaerőforrások apadásával egyidejűleg a beruházási növekedés is lassul. Ennek különböző okai vannak. Az egyik, hogy a szocialista szempontok előtérbe kerülésével a nemzeti jövedelem fogyasztásra fordított része nő, automatikusan csökken tehát a felhalmozás. Emellett a fűtőanyag- és a nyersanyaglelőhelyek mind keletebbre és északabbra kerülnek, olyan körzetekbe, ahol településeket kell kialakítani. Aganbegjan ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy azország fűtőanyag- és energiaforrásainak mindössze 9 százaléka található az európai országrészeken, 88 százaléka pedig Szibériában és a Távol-Keleten. Ráadásul a kitermelés üteme is csökken. Mindezek következtében ahhoz, hogy a nemzeti jövedelem például 4 százalékkal növekedjék, a termelés hatékonyságának 2,5—3 százalékkal kell nőnie. Más szavakkal: a gazdaság normális növekedéséhez a munka termelékenységének javulási ütemét legalább másfélszeresére kell felgyorsítani. Ezek után azt tárgyalja cikkében Aganbegjan, az akadémia szibériai tagozatához tartozó ipargazdasági intézet igazgatója, hogy hol vannak tartalékok a termelékenységnöveléshez. A gépiparban, az átlagos műszakszám alig több mint 1,3 ez azt jelenti, hogy az első műszakban 100 gépből 17 nem dolgozik, a másodikban már 70. Azaz 17 gép egyáltalán nem dolgozik, be sem kapcsolják egész nap, nem is beszélve ráadásul arról, hogy mennyi időbe tellett a felesleges gépek gyártása. Emlékeztetve a január elsején öt minisztérium vállalatainál megindított gazdasági kísérletre, Aganbegjan elmondta, hogy az egyik legfontosabb cél: érdekeltté tenni a vállalatokat a termelés végső eredményének a kívánalmak szerinti elérésében. Ha egy vállalat tehát tökéletesen teljesíti szállítási vállalását, a Serémium alapja 15 százalékkal nő, az elektrotechnikai és a szállító- és nehézgépgyártási minisztérium vállalatainál a felére csökkent a szerződéseket nem teljesítőkszáma, a három köztársasági minisztériumnál pedig 100 százalékig a szerződések szerint szállítottak. Mindemellett, mint azt az utóbbi időben több felső szintű elemzés is hangsúlyozta, „az új gazdálkodási körülmények adta lehetőségek nincsenek teljesen kiaknázva”. Szól a cikk a brigádmozgalomról mint a termelékenység növelésének formájáról. Az akadémikus véleménye szerint önmagában csupán a brigádba szervezés még nem jelent hatékonyságnövelést. Az iparban minden 10 munkásból 6 brigádtag, a termelési hatékonyság növekedése azonban alig tapasztalható. Megvannak azonban a brigádok anyagi ösztönzésének formái, jó a tapasztalat például az ismert scsokinói módszerrel. .Ha a dolgozók önelszámoló alapon kevesebb munkaerővel, anyag- és energiafelhasználással termelik meg a tervezett árut vagy végzik el a vállalt munkát, a keletkezett jövedelem többletén osztozhatnak. Az ilyen jellegű elszámolásra való áttérés várhatóan növeli majd a munka termelékenységét. Arról is szól Aganbegjan, hogy helyes lenne a vállalatoknál hagyni az amortizációs összeget, sőt lehetővé kellene tenni a gyorsított gépleírásokat. ha az amortizációs alappal az önelszámoló egységeknek kell gazdálkodniuk, akkor érdekeltek lesznek a minél jobb gepfehasználásban. Hogyan lehet érdekeltté tenni a vállalatokat az anyag- és energiamegtakarításban? — teszi fel a kérdést az akadémikus. Ma az a helyzet, hogy például egy aranybányában a következőképpen fizetik a dolgozókat: a bulldózerkezelőt a megmozgatott föld szerint, az aranymosót az átmosott mennyiség alapján, a műszakiakat pedig az el-'' töltött munkaidőnek megfelelően. Helyesebb lenne a következőképpen: mondjuk, 3 gramm aranyért három rubelt adnak. Ennyibe ,meg ennyibe kerül a géphasználat, a víz, az egyéb anyagok. Gazdálkodjanak, a brigádok úgy, hogy a megtakarítást kioszthassák a dolgozók között. Volt már ilyen kísérlet, s az eredménye fényesen bizonyított, azt a munkát, amit korábban 1200 dolgozó végzett az aranybányában, ma már csak 284, a munka termelékenysége négyszeresére nőtt, a termelési önköltség a felére csökkent. Az efféle önelszámoló alapon való gazdálkodáshoz arra is szükség van, hogy a vállalatok, azon belül pedig a brigádok önállóan szervezhessék meg a legésszerűbbnek látszó módon a saját munkájukat. Ezért Aganbegjannak, az a véleménye, hogy a minisztériumok ne feleljenek a vállalatok operatív tevékenységéért, ne szóljanak bele a vállalatok munkájába, de a kolhozokéba, szovhezokéba se. A minisztérium maradjon a tudományosműszaki, gazdasági, fejlesztési irányító. Gazdálkodjanak a vállalatok a beruházási eszközökkel is, munkájukat pedig gazdasági szabályozókkal kell irányítani, úgy mint az árrendszerrel, a finanszírozási körülmények meghatározásával stb. A vállalaton belül pedig valamiféle szerződéses rendszernek kellene működnie, amelyben az adminisztratív vezetés felelősséget vállal a gazdálkodó egységekkel szemben a szükséges anyag, gép, pénzeszközök rendelkezésére bocsátásáért. Ha nem teljesíti, érintse ez a prémiumát — mondja Aganbegjan. Hosszabb távon az önelszámoló alapon azt kellene megvalósítani, hogy a vállalat ne csak az újratermelés,hanem a bővített újratermelés eszközeivel is önállóan gazdálkodjék. Legyen lehetősége tehát saját eszközeivel önállóan beruházni, saját elhatározásból fejlesztési hitelt felvenni a banktól. Minden ilyen jellegű kísérlet azt bizonyítja, hogy jó irányban változik az emberek közötti kapcsolat, javul a munkaszellem, nő a fegyelem, nő a dolgozók szerepe saját termelési körülményeik kialakításában, végső soron „teljesebben képesek kihasználni azokat a jogokat, amelyeket, a dolgozó kollektívákról szóló törvény tesz lehetővé számukra” — fejezi be cikkét az akadémikus, hozzátéve, hogy mindezeket a XII. ötéves terv legfontosabb kérdéseinek kell tekinteni. Pető András Lambsdorff élesen bírálja az amerikai technológiaembargót Lambsdorff volt nyugatnémet gazdasági miniszter óva intette Washingtont annak kierőszakolásától, hogy nyugat-európai szövetségesei is alkalmazkodjanak az amerikai rendszabályokhoz a szocialista országokba irányuló technológiatranszfer szigorításában. A gazdasági miniszteri tisztet közel 8 évig betöltő Lambsdorff egy újságcikkben reagált azokra a jelentésekre, amelyek szerint az USA meg akarja szigorítani a nyugati technológiaexportot, például ami a számítógépek műszaki adataira vagy a szoftverprogramokra vonatkozik. Lambsdorff örömét fejezte ki, hogy utódja Bangemann, egyértelműen kifejtette Bonn rosszallását, s azt, hogy , ha szükséges, akkor a nyugatnémet kormány ellenintézkedésekkel tiltja meg vállalatainak, hogy alkalmazkodjanak az amerikai rendszabályokhoz. Egy augusztus eleji sajtóértekezleten Bangemann hingoztatta, hogy Bonn nem tolerálja tovább azokat az amerikai törekvéseket, amelyekkel diktálni próbálja, hogy a nyugatnémet cégek mit exportálhatnak és mit nem a szocialista országokba. „A nyugat-európaiakkal szemben ebben a kérdésben indokolatlan a bizalmatlanság” — írja Lambsdorff, különösen egy olyan kormány részéről, amely a szocialista országokba irányuló gabonakivitelt teljesen mentesítette a kereskedelmi korlátozásoktól. (Reuter) NAPRÓL NAPRA -1 A SVÉD—MAGYAR KERESKEDELEM BŐVÍTÉSÉRE jó lehetőséget kínál a svéd piacon tovább tartó konjunktúra. (3. oldal) -1 FRANCIAORSZÁGBAN A SZIGORÚ GAZDASÁGPOLITIKA ELLENÉRE sem tudták még felszámolni a külgazdasági és a költségvetési deficitet. (2. oldal) + ALIG NÖVEKSZIK A REPCEOLAJ-FELHASZNÁLÁS a következő idényben szakmai értesülés szerint, mivel a piac telítődni látszik. (4. oldal) + PORTUGÁLIÁBAN SIKERÜLT MEGVALÓSÍTANI AZ IMF AJÁNLÁSAINAK NAGY RÉSZÉT, a fő gond a gyors ütemű infláció. (2. oldal) + A FORMALDEHID VESZÉLYESSÉGÉRE NEM TALÁLT BIZONYÍTÉKOT a nyugatnémet vegyipari szövetség, de az egészségügyi miniszter szigorú intézkedésekre készül. (4. oldal) A gyors infláció semlegesítheti a javuló gazdasági eredményeket Jugoszláviában A jugoszláv gazdaság idei viszonylag kedvező alakulásáról számolt be a szövetségi kormány egyik alelnöke, hangoztatva egyúttal, hogy a gazdaságszilárdítás sikere szempontjából döntő jelentőségű az inflációellenes program megvalósítása. Szrebrics a Tanjug hírügynökségnek adott nyilatkozatában rámutatott, hogy a január és július közötti időszakban megélénkült a termelés: 5,3 százalékkal növekedett. Ebben jelentős része volt a szükséges nyersanyagok és félkésztermékek javuló bevitelének. A kivitel növelése eredményeként az export az importnak 88 százalékát fedezte — szemben a múlt évi 78, vagy például az öt évvel ezelőtti 48 százalékos szinttel. A kereskedelmi mérleg hiánya 700 millió dollár alá csökkent. Több mint egy évtized után pozitív a fizetési mérleg, növekedtek a devizatartalékok és Jugoszlávia — a megkötött átütemezési megállapodások alapján — rendszeresen eleget tesz külső fizetési kötelezettségeinek. Ezzel öszszefüggésben Szrebrics elmondotta, hogy Jugoszlávia most olyan megállapodásokat szeretne elérni, amelyek körülbelül 20 milliárd dollárnyi adósságának eddigi évenkénti átütemezése helyett hosszabb időtartamot, legalább négy-öt évet fognának át. Egy ilyen „pénzügyi pihenő” — mondotta — lehetővé tenné a fejlesztési politika fokozottabb előtérbe állítását, és ezáltal megteremtődnének az adósságok gyorsabb visszafizetésének feltételei is. Az adósságszolgálat miatt ugyanis — valamint a stabilizációs politikával összhangban — Jugoszlávia 10 százalékkal csökkentette népgazdasági beruházásait, amelyekre az előző időszakban nemzeti össztermékének 35—40 százalékát fordította. A jugoszláv kormány alelnöke aggasztónak nevezte az infláció gyors ütemét. Emlékeztetett rá, hogy július végén a múlt év azonos időszakához viszonyítva a fogyasztói árak 61 százalékkal emel-1kedtek, így megeshet, hogy az év végére az infláció már háromszámjegyűvé duzzad. Megfékezése elsősorban a termelés még intenzívebb növelése útján lehetséges — hangoztatta Szrebrics a jugoszláv hírügynökségnek adott nyilatkozatában. (MTI) hi UNCIAI) a harmadik világ fejlődésének meggyorsítását sürgeti Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) reformot sürget a világkereskedelemben és annak finanszírozási módjában, hogy valamennyi állam, köztük a fejlődő országok számára is biztosítani lehessen a gazdasági növekedés lehetőségeit. Pénteken közzétett éves jelentésében az UNCTAD megállapítja, hogy a harmadik világ elmaradott gazdaságai nem fognak az iparosodott országok gazdasági fellendülésének egyszerű melléktermékeként felélénkülni. Megfontolt politikai tervezésre van szükség, hogyan lehet oly módon a kereskedelmi és a fizetési rendszer szerkezetét átalakítani, hogy jobb gazdasági előmenetelt tegyen lehetővé a nemzetgazdaságok számára — hangzik a jelentés. Az UNCTAD nem áll elő konkrét javaslatokkal, ehelyett egy alternatív megközelítési módot sürget, amely a kereskedelmi és a financiális problémákat összekapcsolja a foglalkoztatás és a fejlesztés kérdéseivel. A jelentés szerint az 1944-es Bretton—Woods-i egyezmény logikus folytatása lenne annak elismerése, hogy az egész világgazdaság számára elengedhetetlen a harmadik világ gyors fejlődése. Míg az említett egyezmény a teljes foglalkoztatásra összpontosított inkább, mint a gyors fejlődésre, most össze kellene kapcsolni a krét célt. Miközben a fejlett tőkésországok a második világháború óta bekövetkezett legsúlyosabb recessziót lassan maguk mögött hagyják, igen sok fejlődő ország továbbra is válságban van, fejlődésük megállt, súlyos szociális problémákat okozva. Az UNCTAD szerint csak arra lehet számítani, hogy a fellendülés rendkívül lassan terjed át a harmadik világra, a magas kamatok, a stagnáló exportbevételek és az erős dollár azt jelentik, hogy a fejlődő országok csak úgy képesek törleszteni adósságaikat, hogy az UNCTAD szerint elfogadhatatlan mértékben kényszerülnek létfontosságú importjuk visszafogására. (Reuter) VESZTESÉGES MARADT A VOLKSWAGEN AZ ELSŐ FÉLÉVBEN Százhatvankét millió márka volt a Volkswagen első félévi vesztesége, szemben a múlt esztendő azonos időszakában kimutatott 147 millió márkával. A cég vezetői szerint az első öt hónapban még nyereséges autógyár deficitjének okai a június végén véget ért 50 napos fémipari sztrájkban keresendők. Bíznak abban, hogy az év végi jelentésben — az előző két, év 300 millió, illetve 215 millió márkás veszteségeit követően — újra profitról adhatnak számot. A nyár eleji sztrájk miatt a VW- nél és legnagyobb leányvállalatánál, az Audinél állítólag 160 ezer autóval kevesebbet gyártottak. Ennek tulajdonítják, hogy az év első hat hónapjában a csoport gépjárműtermelése 1 millió 2000-re, az egy év előttinél 11,5 százalékkal kevesebbre süllyedt. Amellett, hogy az NSZK- ban 12,3 százalékkal, 653 ezerre esett a termelés, a brazil és a mexikói összeszerelő üzemekből is kevesebb autó került ki. A termelés csökkenése nem tükröződik az eladási adatokban: az eladások értéke június végéig 22 milliárd 258 millió márkára, az egy évvel ezelőttit 10,5 százalékkal meghaladó szintre emelkedett. A sztrájk számlájára 2,8 milliárd márkányi eladáskiesést írnak a cégnél. Az Egyesült Államokban a VW- és az Audi-eladások a múlt év első feléhez viszonyítva 35 százalékkal, 142 ezerre nőttek. Tekintettel a dollár " magas árfolyamára, ez kedvezően befolyásolta a bevételek alakulását. A Volkswagen szóvivője szerint a második félévben jobb lesz a helyzet, mert változatlanul nagy az amerikai és a nyugat-európai kereslet. Mint mondta, ennek kielégítésére a VW minden eszközt megragad, a sztrájkból eredő termeléskiesést külön műszakok bevezetésével is ellensúlyozza. (AP—DJ)