Világgazdaság, 1984. november (16. évfolyam, 212/3666-231/3685. szám)
1984-11-01 / 212. (3666.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VLLÁGGAZDASÁG 1984. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK XVI. ÉVFOLYAM, 212. (3666.) SZÁM KÉRDŐJELEK AZ INDIRA GANDHI ELLENI MERÉNYLET UTÁN India kormányépületein félárbocra eresztették a nemzeti zászlókat, bezártak a boltok, a bankok és atőzsdék. A világ második legnépesebb, államának kormányfője, az el nem kötelezett országok mozgalmának vezetője halott. A szerda reggeli merényletért a szikh szélsőségesek vállalták a felelősséget, a gyilkosság körülményeiről szóló hírekben egyelőre sok az ellentmondás. A világ vezető politikusai a Gandhihoz, a jelenlegi indiai politikai irányvonalhoz való viszonyuktól függetlenül megdöbbenésüknek adnak hangot, pótolhatatlan veszteségről beszélnek, Gandhi nagyformátumú politikusi erényeit méltatják. Az utódlás kérdése gyorsan eldőlt, Indira Gandhi fia, Radzsiv Gandhi vette át a miniszterelnöki posztot, s már le is tette a hivatali esküt. A TASZSZ hírügynökség a Szovjetunió legfontosabb fejlődő világbeli barátjának nevezi Indira Gandhit, a gyilkossághírére a Moszkvában tárgyaló indiai honvédelmi miniszter haladéktalanul hazautazott. Thatcher brit miniszterelnök, akivel szemben alig három hete szintén merényletet kíséreltek meg, az indiai kormányfőben „személyes barátját siratja” úgy véli, hogy „Gandhi halála éppen anyyira a világ, mint India tragédiája”. India már hónapok óta választási lázban ég, a szavazásra jogosultaknak január elején kell az urnákhoz járulniuk. Már eddig is úgy látszott, hogy a választásokat nem a gazdasági kérdések fogják uralni, hanem az egyre élesebbé, kíméletlenebbé váló belpolitikai konfliktusok, a vallási, az etnikai feszültségek, a tagállamok és a szövetségi állam közötti hatalmi viszály. Ez a gyilkosság nyomán még biztosabbnak látszik. Nem mintha a gazdasági helyzet Gandhi 1980-as újbóli hatalomra kerülését követően nem javult volna látványosan. Sőt a Far Eastern Economic Review legutóbbi jelentése szerint az indiai gazdaság, az 1982—83-as súlyos szárazságot kiheverve, magára talált, élénk a növekedés. A mezőgazdasági termelés a márciussal zárult pénzügyi évben 10 százalékkal növekedett az előző évi 4 százalékos visszaesést követően. Az élelmiszergabona-termés 153 millió tonnás rekordot ért el, mennyisége öt év alatt 14 százalékkal gyarapodott. Az áprilissal kezdődött pénzügyi év első négy hónadjában az ipar helyzete tovább javult, fellendülőben vannak a kulcsfontosságú ágazatok, a szénbányászat, az áramtermelés, az olajtermelés és az acélgyártás, s a szakértők szerint az idén megismétlődik a tavalyi 6-7 százalékos gazdaságnövekedési terhpó. A kedvező eredményekhez tartozik, hogy javult az indiai fizetésimérleg pozíciója, a valutatartalékok március végén elérték a 3,89 milliárd dollért. Ám a jó gazdasági eredmények ellenére a közvélemény figyelme éppen azon politikai konfliktusok felé fordul, amelyek egyes tagállamokban az általános gazdasági javulás nyomán erőteljessé vált regionális különbségek hatására éleződtek ki. Az utóbbi hónapok regionális, vallási, politikai autonómiát követelő megmozdulásai sorában elég csak az asszami eseményekre, a májusban Bombayában kirobbant hindu-muzulmán összecsapásokra, az őszi Andhras Prádeshi főminiszter-válságra gondolni. A pandzsabi események mindazonáltal nagyobb jelentőségűek, mint az országmás részein fellobbanó szeparatista megmozdulások. Pandzsab ugyanis India leggazdagabb tagállama, az ország kenyereskosara, a beruházók egyik legkedveltebb területe. Nem is beszélve stratégiai jelentőségéről, lévén szomszédos Pakisztánnal, amellyel Indiának igen törékeny a kapcsolata. Maguk a szikhek a több mint 700 milliós indiai lakosságnak még 2 százalékát sem alkotják (Pandzsabban 55 százalékát), de egy rendkívül jól szervezett kisebbségről van szó, amely arányát meghaladóan van képviselve, a hadseregben s a gazdaság minden területén. Indira Gandhi valamennyi konfliktus esetében — Mahatma Gandhihoz és apjához, Nehruhoz hasonlóan — a soknemzetiségű ország egységének megőrzését, az erős központi hatalom megtartását tartotta szem előtt. Azon volt, hogy India ne hulljék darabokra, sem a belülről fejlődő, sem a kívülről támogatott erők nyomására. „Indira Gandhi sokunk számára azonos volt Indiával” — szögezte le a merénylet után a brit miniszterelnök. S valóban, az indiai politikus nemcsak az állam egységén munkálkodott, hanem pártjának, az 5 személynevével megkülönböztetett Kongresszusnak az összetartásán is. Karizmatikus személyiségének, példátlan szervezőkészségének köszönhető, hogy a 70-es évek végi mélypontról ismét országos erejűvé tette a Kongresszust, szemben az eltérő érdekektől ma is erőtlenné szabdalt ellenzéki pártokkal.. Ám éppen ezek az erények azok, amelyek eltűntével politikai válságtól kell tartani Indiában. Kérdéses, hogy meg tudja-e őrizni egységét a Kongresszus, alkalmas lesz-e új vezetője, hogy a választások közeledtével, a felizzott politikai légkörben garantálja a stabilitást, legyűrje a széthúzást, óvja a demokráciát, folytassa a gazdasági fejlődésért, a szegénység leküzdéséért vívott harcot. A nyitott kérdések közé tartozik, hogy mennyire lesz képes összeszedni erejét az ellenzék. A rövid, megszakításokkal csak,nem 20 évig hatalmon volt Indira Gandhi kormányzásának utolsó, 1980-nal kezdődött időszakában változatlanul feladatának tartotta a szociális szempontok érvényesítését, de a korábbinál jobban tekintettel volt a gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlennek ítélt nagyipar érdekeire. Kesztyűs kézzel bánt a nagytőkével, s liberálisabbá vált a külföldi tőkével szemben is, miközben, a helyi ipart fenntartotta a gyengén foglalkoztatott milliók számára. A korpomentárok világszerte azt hangsúlyozzák, hogy tovább kell járni a meggyilkolt miniszterelnök által kitaposott utat, ezért tartják elengedhetetlennek, hogy az Indiára szakadt politikai válság gyorsan és békésen oldódjék meg. Szovjet felszólalások a havannai KGST-értekezleten: Az energia- és a nyersanyagellátás kérdései Havannában folytatódik a KGST 39. ülésszaka, amelyen túlnyomó többségben a tagországok kormányfői képviselik országukat. Hírügynökségek a felszólalások közül Tyihonov szovjet miniszterelnök és Bajbakov, a KGST tervkoordinációs bizottsága elnökének beszédét emelik ki. Mindketten nagy súlyt helyeztek a szocialista országok energia- és nyersanyagellátására, az ezen a téren várható főbb fejlődési irányokra. A KGST-országoknak 45—55 milliárd rubelt kell beruházniuk a nehéz- és ,az alapanyagipar, mindenekelőtt az energiatermelés hosszú távú fejlesztésébe — mondotta Bajbakov. A KGST tervkoordinációs bizottságának elnöke szerint kiemelten kell fejleszteni a nukleáris energia termelését, a szilárd tüzelőanyagok és a földgáz kitermelését, valamint minden olyan technológiát, amely hozzájárul a nyersanyagkészletekkel való takarékossághoz. Atomerőművekben kell megtermelni 1985-ben a KGST energiaszükségletének 13 százalékát, ezt az arányt 1990-ig 20 százalékra kell emelni — mondta. Súlyt kell helyezni a szénbányászatra, amely jelenleg a Szovjetunió energiaszükségletének 22, Lengyelországénak 73 százalékát fedezi. Bajbakov beszéde — mutat rá elemzésében a Reuter — azt jelzi, hogy a KGST-együttműködés súlyponti területe az energia- és a nyersanyag-gazdálkodás. (Havannai felszólalásában Tyihonov szovjet miniszterelnök is erre utalt.) Bajbakov utalást tett rá, hogy rövidesen be kell fejezni a Szibériát a Szovjetunió nyugati határaival összekötő 4800 kilométeres földgázvezeték építését. „Úgy véljük, hogy a KGST-országok közreműködnek majd egy Szovjetunió-beli katalizátorgyár felépítésében, ez az üzem évi 15 ezer tonna, az olajfinomításhoz szükséges adalékanyagot állít majd elő, lehetővé téve a kapitalista országokból származó vásárlások megszüntetését” — mondotta Bajbakov. Bajbakov arról is beszámolt hogy a Szovjetunió és a többi KGST- ország nagyszabású metángázprogramon dolgozik. Az elképzelések szerint sűrített metángázzal kellene üzemeltetni mindennemű járművet, tehát a teherautókon, kívül a személygépkocsikat is, így ugyanis csökkenteni lehetne a szovjet olaj iránti keresletet. „A KGST- országok részéről jelentkező olajkereslet kielégítésére hozzákezdtünk annak az együttműködésnek a kidolgozásához, amelynek során sűrített és cseppfolyósított metángázt használnánk a motorok üzemanyagaként” — mondta Bajbakov. Tyihonov már említett beszédében egyébként kijelentette: a Szovjetunió folytatja az olaj- és a földgázszállításokat a kisebb KGST-országokba. Vázolva az ipari együttműködés várható főbb irányait, a kormányfő megemlítette, hogy KGST-együttműködéssel új vasércdúsító üzemet építenek Krivoj-Rogban, földgázvezetéket az észak-szibériai Jamburg gázmezőiről a keleteurópai szocialista országokba, s közösen aknáznak ki egy olajmezőt a Kaszpi-tenger közelében. Tyihonov felhívta a figyelmet az energiával való fokozott takarékosság jelentőségére. Közölte, hogy a műszaki-tudományos együttműködésnek a júniusi moszkvai legfelsőbb szintű KGST-értekezleten elhatározott felgyorsítása már érződik az elektronika, az automatizáció, az atomenergia és a technológia területén. Tyihonov kijelentette: cserébe azért, hogy a Szovjetunió fokozza a többi KGST-országba irányuló kivitelét ércekből, fémbányászati és -feldolgozó berendezésekből, repülőgépekből, traktorokból és útépítő gépekből, az onnan származó import jelentős növelését szeretné előírni. (Reuter, AP—DJ) O! Yjf Optimista a Bundesbank elnöke A stabil árszínvonal, az export növekedése és az alacsony kamatok jó alapot biztosítanak a nyugatnémet gazdaság további fejlődéséhez — mondta Pöhl,a Bundesbank elnöke, aki Stoltenberg pénzügyminiszterhez hasonlóan (VILÁGGAZDASÁG, 1984. október 31., 1. oldal) bizakodóan ítélte meg az ország gazdasági kilátásait. Ezek közül a viszonylag stabil árszínvonalat említette a fejlődés egyik motorjaként, hangsúlyozván: az infláció fékentartása nagyobb reáljövedelmet eredményezett a legtöbb ipari munkás számára. . Sokat lendített a nyugatnémet ipar versenyképességén a márka leértékelődése az amerikai dolárhoz képest. Az is hasznára vált az iparnak, hogy csökkentek a kamatlábak. _ (Eltörölték a külföldiek tulajdonában levő nyugatnémet kötvények kamatjövedelmére kivetett 25 százalékos különadót, s ez kamatcsökkentő hatással is járt.) Mindezek eredményeként látványos növekedésnek indult a nyugatnéémet export, a gazdaság fejlődésének , motorja. Elsősorban az Amerikába irányuló kivitel nőtt meg ugrásszerűen a dollár felértékelődése nyomán. Ezzel kapcsolatban Kohl utalt rá, hogy a dollár árfolyamának emelkedése megdrágította a nyugatnémet importot : az idei év első kilenc hónapjában 5,4 százalékkal szöktek fel az importárak, a tavalyi év azonos időszakában mért szinthez képest i s ez veszélyezteti az árstabilitást. ,az Egyesült Államok szemszögéből nézve, a magas dollárárfolyam csökkentette az amerikai termékek versenyképességét, s rekordnagyságú kereskedelmi deficitet eredményezett. Ha ez a tendencia tovább folytatódik, akkor félő, hogy az Egyesült Államokban erősödnek a protekcionista tendenciák, ezek árthatnak a nyugatnémet exportnak, s ezen keresztül az egész gazdaságnak — hangsúlyozta a Bundesbank elnöke. Másik visszahúzó erő lehet még a nyugatnémet gazdaság továbbfejlődése szempontjából a viszonylag nagy munkanélküliség, amelyet Pöhl szerint nem a heti munkaidő csökkentésével kellene megoldani, hanem az egész nyugatnémet bérrendszeren kellene változtatni. (AP—DJ) AZ OPEC-NEK SIKERÜLT MEGÁLLAPODNIA A KVÓTACSÖKKENTÉSEKBEN Szerdán véget ért az OPEC rendkívüli értekezlete, a kartell összesített termelésében már hétfőn elhatározott csökkentést sikerült felosztani a tagországok között, a megegyezés — legalábbis kifelé ezt mutatják a miniszterére .— "simábban jött létre, mint ahogyan azt a megfigyelők várták. . .A konferencia, végül tehát csak a szervezet termelését módosította, nem váltak be a hivatalos OPEC- olajár leszállításáról szóló jóslatok, de a szervezet nem döntött a tagországok olajminőségei közötti árdifferenciák reálisabbá tételéről sem, pedig azt nemcsak a külső szakértők tartják fontosnak, hanem több tagállam olajügyi minisztere is. Annyi azért történt az ügyben, hogy Szaúd-Arábia, Líbia és az Emírségek részvételével bizottságot állítottak föl az árkülönbözetek módosításának tanulmányozására, s e testület jelentést készít az OPEC decemberi rendes miniszteri konferenciájárról. A mostani értekezlet után kiadott közlemény szerint „a konferencia tüzetesen áttekintette a világ olajpiacán azt követően kialakult helyzetet, hogy a norvég Statoil és a brit BNOC leszállítottaárait, s hogy az OPEC-tag Nigéria, követte lépé- ■ésüket. A konferencia arra az álláspontra helyezkedett, hogy fenn kell tartani az olajárak eddigi rendszámét ,és helyre kell állítani a Piaci ■egyensúlyt, mzert ez elengedetetlen a világ energiaellátásának stabilizálásához és a világkereskedelem növekedésének előmozdításához. Az így kialakuló stabilitásnak nemcsak az OPEC-tagállamok a haszonélvezői, hanem az egész világ, minden ország, legyen az olajtermelő vagy -felhasználó. Az értekezlet ezért elhatározta, hogy megvédi az Arabian Light olajminőség barrelenkénti £9 ■ dolláros árát, az úgynevezett QPEC referenciaárat, s hogy egyensúlyt alakít, ki az olajpiacon. Hogy az utóbbi megvalósuljon, az értekezlet november 1-i hatállyal — átmenetileg — 1,5 millió barrellel leszállította a tagországok együttes termelésének napi 17,5 millió barreles, felső határát.” A termelésvisszafogásnak közel felét Szaúd-Ariába vállalta magára,az átlagosnál nagyobb, önkorlátozásba ment 'bele' Líbia, Kupait és azEmírségek, Nigériának 'és Iraknak nem' kell csökkentenie termelését,,s Irájlinak is jóval kisebb arányban kell korlátoznia magát, mint az átlagos 8,6 százalék (a kvóták újrafelosztásáról,, valamint az OPEC termelésének alakulásáról a 2. oldalon közlünk táblázatokat). Itt kell emlékeztetni azokra a kételyekre, amelyeket a szakértők támasztottak azzal kapcsolatban, hogy a csökkentéseket nem a tagországok tényleges termelése, hanem az elvi jellegű kvóták alapján határozták meg, holott'a kettő lényegesen eltérhet egymástól, így még middig' kérdéses, hogy milyen hatással lesz az intézkedés az olajpiacra, bár kétségtelennek látszik, hogy a tagállamok egyedi elbírálásával a miniszterek a vártnál jobban oldották meg a problémát. Közülük a legtekintélyesebb, a szaúdi Jamani így nyilatkozott az OPEC-döntés várható hatásairól. „Feltehetően lesz egy azonnali, lélektani reakció is, de az igazi következményekkel akkorra lehet számolni, amikor az olajcégek ténylegesen érezni kezdik az olajkínálat korlátozottságát. Ez szerintem november második hetére következik be, de mindenesetre fokozatosan. A hónap végére — úgy gondolom — a szabadpiaci árak a hivatalos árszintre fognak emelkedni, de nem lennék meglepve, hamindez már korábban lezajlik”. Nigéria amely a közlemény szerint „egy ideig” még megmaradhat a leszállított hivatalos ár mellett, „nagyon hamar” emelni fogja árait — mondta aszaúdi olajügyi miniszter. (Reuter, AP—DJ) A NAPRÓL NAPRA + AZ ÉPÍTÉSTERVEZÉSI TEVÉKENYSÉG megérett a korszerűsítésre, az ÉVM erre vonatkozó komplex javaslatát tagozati ülésen vitatták meg a kamarában. (3. oldal) + A BÁNYÁSZSZTRÁJK MIATT A BRIT HŐERŐMŰVEK Inkább tartalékolják a szenet, s olcsó szabadpiaci olajjal fűtenek. (8. oldal) + ÚJABB ÉLELMISZER-SZÁLLÍTMÁNYOK INDULTAK . ÜT■ NAK az éhínség sújtotta Etiópiába. (2. oldal) + REAGAN ELNÖK ALÁÍRTA az Egyesült Államok új külkereskedelmi törvényét. (2. oldal) + AZ AMERIKAI VÁLLALATOK csökkenteni igyekeznek béreköltségeiket. (5. oldal) M TI