Világgazdaság, 1985. április (17. évfolyam, 64/4067-81/4084. szám)

1985-04-02 / 64. (4067.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK TILAGGAZMLAG 1985. ÁPRILIS 2., KEDD XVII. ÉVFOLYAM, 64. (4067.) SZÁM MAGYAR-SZOVJET EGYÜTTMŰKÖDÉS! PROGRAM 2000-IG Megnyílt a magyar jubileumi kiállítás Moszkvában Moszkvai tudósítónktól: Moszkvában hétfőn Lázár György magyar miniszterelnök és Gejdar Alijev szovjet első miniszterelnök-helyettes aláírta azt a hosszú távú, 2000-ig szóló programot, amely a két ország gazdasági és tudományos műszaki együttműködésének fejlesztését körvonalazza. A magyar kormányfő látogatását a népgazdaság 40 éves fejlődését bemutató kiállítás megnyitásának napjára időzítették. A nagyszabású árubemutatón mindenekelőtt azokat a gyártmányokat állították ki a magyar vállalatok, amelyeket már eddig is exportáltak a Szovjetunióba, vagy amelyeket a következő ötéves tervidőszakban kínálnak szovjet partnereiknek. Lázár György és Gejdar Alijev hétfőn Moszkvában aláírta a magyar—szovjet gazdasági és műszakitudományos együttműködés fejlesztésének 2000-ig szóló hosszú távú programját. A program kiemelt területei egyebek között a mikroelektronika, a számítástechnika széles körű alkalmazása, a komplex automatizálás, az atomenergetika gyorsított ütemű fejlesztése ,a villamosenergia-előállítás céljából), a biotechnológia fejlesztése. A termelésben hazánk és a Szovjetunió arra összpontosítja a figyelmet, hogy kibővítse a kölcsönösen előnyös gyártásszakosítást és kooperációt. Fontos feladat az együttműködés a két ország népgazdaságának tüzelőanyagokkal, energiával és nyersanyagokkal való ellátásában. Ehhez egyaránt szükség van a kölcsönösségre, a saját erőforrások mobilizálására, valamint ezen áruk szállításának fejlesztésére és a gazdaságos, ésszerű felhasználásra. A vas- és színesfémkohászatban a program előirányozza a termelési technológiák és a termékválaszték korszerűsítését, a termékcsere bővítését. A tartós közszükségleti cikkek, az elektronikai készülékek gyártásának és szervizelésének összehangolására a jövőben több figyelmet kell fordítani. Az élelmiszer-gazdaságban jelentős célkitűzés az élelmiszeripari termékek előállításának növelése, az ehhez szükséges ipari háttér kiszélesítése, továbbá a korszerű technológiák bevezetése, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar anyagi-műszaki bázisának fejlesztése, korszerűsítése. Hétfőn Lázár György Moszkvában ünnepélyesen megnyitotta a magyar népgazdaság eredményeit bemutató jubileumi kiállítást. Megnyitó beszédében egyebek között emlékeztetett rá, hogy „az ipar fejlesztésében erőinket adottságainknak megfelelően a szocialista munkamegosztásba jól beleilleszthető területekre kívánjuk összpontosítani, a mezőgazdaságban folytatjuk bevált agrárpolitikánkat”. Kiemelte a Szovjetuniónak mint kereskedelmi partnernek a jelentőségét, tekintettel egyebek között arra, hogy energiaés, nyersanyagforrásaink szűkösek, ezért számunkra mindig is elsőrendű volt — és a jövőben is pótolhatatlan marad — a Szovjetunió energiahordozó- és nyersanyagszállítása. Nagy jelentőségű, hogy iparunk és mezőgazdaságunk legnagyobb vásárlója is a Szovjetunió — hangoztatta többek között a kormányfő. Alijev első miniszterelnök-helyettes, gazdasági kérdésekről szólva, felsorolt több magyar vállalatot, amelynek, termékei jól ismertek a Szovjetunióban. A hoszszú távú programra utalva, emlékeztetett rá, hogy a két ország gazdasági együttműködése beleilleszkedik azoknak a döntéseknek (Folytatás a 3. oldalon) AZ EGK KIBŐVÍTÉSÉNEK FELTÉTELEI Az EGK múlt heti csúcsértekezletén másfél milliárd dollárnyi segély odaítélésével sikerült leszerelni az ellenkező Görögországot, így elhárult az utolsó akadály is az elől, hogy Spanyolország és Portugália 1986. január 1-én a Közös Piac új, teljes jogú tagországai lehessenek. A ma még tíz tagország vezetői lelkesen ünneplik magukat, valamint a soros olasz elnökség profi tárgyalási taktikázását. Valóban, júniusban aláírhatják a csatlakozási okmányokat, Európa nyugati részének gazdasági összeolvadásával módosulnak a kontinens belső politikai erővonalai is. . Több mint hét év után most már az újságírók valóban felkészülhetnek rá, hogy január 1-től kezdve az eddigi „tízek” helyett „tizenketteket” írjanak, ha a Közös Piacról esik szó. Spanyolország és Portugália hivatalosan 1977. március—július között terjesztette első csatlakozási kérelmét, de egy esetleges belépésről az első spanyol—közös piaci megbeszélések már 1967-ben lefolytak. A hivatalos előkészítő tárgyalások Lisszabonnal 1978 októberében, Madriddal 1979 januárjában kezdődtek. Franciaország sokáig igyekezett feltartóztatni a két ország felvételét, de Mitterrand 1981-es hatalomra jutásával enyhült Párizs merevsége, 1982-ben meg is születtek az első megállapodások (a tőkeforgalomról, a közlekedéssel és a regionális fejlesztésekkel összefüggő kérdésekről). Az 1983. júniusi stuttgarti csúcsértekezleten a résztvevők elkötelezték magukat a kibővítés mellett. 1984 februárjában a mezőgazdasági miniszterek elfogadták a belépés mezőgazdasággal összefüggő pontjait, de a spanyolok túl keménynek tartották és visszautasították Brüsszel feltételeit. A tárgyalások 1984 szeptemberében folytatódtak, de a bizakodás nem tartott sokáig, mert a tavaly decemberi dublini csúcsértekezleten Görögország, az EGK legifjabb tagországa bejelentette: megvétózza a két ország felvételét, ha nem kap rendkívüli zsaootatást mezőgazdasága fejlesztésére, illetve védelmére a spanyol és a portugál konkurrencia ellen. A múlt héten azután a külügyminiszterek órákkal a csúcsértekezlet előtt megállapodtak a spanyol és a portugál csatlakozás még vitás feltételeiről — halászat, bortermelés és -forgalmazás — is. Ardyn azonban megismételte fenntartásait, s pénzt követelt. A légkör olyannyira feszültté vált, hogy a résztvevők egy része már a hazamenetelen gondolkodott, de Craxi olasz miniszterelnök, illetve Andreotti külügyminiszter, az EGK soros elnöksége visszatartotta őket, kompromisszumot és pénzt ígért Görögországnak. Athén hazardírozott, a többi kilenc tagországnak, illetve Spanyolországnak és Portugáliának az egyesülési vágyára játszott, s nyert. Megkapta pénzét, 1,5 milliárd dollárnak megfelelő összeget, nagyrészt térítésmentes segélyt, amelyet hét éven keresztül vehet fel az Integrált Mediterrán Program keretében. (Ebből a programból egyébként öszszesen 3,5 milliárd dollárnyit kap Dél-Franciaország és Dél-Olaszország is, de túlnyomórészt — igaz, kedvező feltételeikkel — visszatérítendő kölcsön formájában.) Cserébe elállt attól, hogy megvétózza a két ország felvételét. Az, hogy a múlt heti csúcsértekezleten rendezték a görög kérdést, s döntöttek Spanyolország és Portugália beléptetésének feltételeiről, nagy lökést adhat a közösség továbbfejlődésének, pusztán technikai oldalról is. Az EGK kibővítése után az NSZK nem ellenzi a tagországi befizetések növelését. S miután a görögöket kielégítették, Athén ezután már azt sem vétózza meg, hogy pótköltségvetést adjanak össze az 1985-ös költségvetés hiányának fedezésére, a briteknek fizetendő idei visszatérítés előteremtésére. A hét végi megállapodást ezért Nagy-Britanniában is lelkesedéssel fogadták, s csak egyetlen disszonáns hang hallatszott: Thatcher kormányfőé, aki kijelentette, hogy a görögöknek tett ígéret az 1,5 milliárdos segélyre i mégy nem készpénz, s nem a legvégső szó. S ha a mediterrán program részleteiről lesznek is még viták (állítólag Írországnak sem tetszik, hogy a közösségi fejlesztések súlypontja Északról Délre csúszik át), a spanyol és portugál belépésről legmagasabb szinten hozott határozatot most már aligha lehet „visszacsinálni”. A csatlakozási feltételek egyébként eléggé kemények. Az iparcikkek kereskedelmében a vámokat 1986. január 1. után hétéves átmeneti időszak alatt bontják le. Ez idő alatt, az EGK mennyiségi korlátozásokat tart életbena spanyol acél és autók importjára. Hét év kell a mezőgazdasági termékek szabad forgalmának eléréséhez is, s tíz év a spanyol zöldség és gyümölcs (a legkényesebb terménycsoport) esetében. Mi több, ez utóbbira az EGK minimális árat szab meg. A spanyol bortermést évi 27,5 millió hektoliter fölött ipari alkohollá kell feldolgozni. Négy évig Spanyolország korlátozhatja az EGK-ból származó gabona, tej és hús importját. A spanyol halászflotta hajói csak hosszú idő elteltével dolgozhatnak közösségi vizeken ,egyébként is le kell építeni a hatalmas spanyol halászármádát. H. V. NAPRÓL NAPRA + A NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI TÁRSASÁG, A VILÁGBANK EGYIK LEÁNYVÁLLALATA az utóbbi időben mindinkább előtérbe helyezi a szövetkezeti vállalkozások finanszírozását. (4. oldal) + A FEJLETT TŐKÉSORSZÁGOK IMPORTJA jelentősen élénkült tavaly — mondja az IMF. (2. oldal) - A DÁN KORMÁNY RENDELETBEN TILTOTTA MEG a sztrájkmozgalom folytatását. (2. oldal) ■f A KAMATOK VILÁGSZERTE CSÖKKENNEK, miközben az árfolyamok szeszélyesen alakulnak. (2. oldal) + MINTEGY 15 EZER KISIPAROS DOLGOZIK A KÖNNYŰIPARI SZAKMÁKBAN — hangzott el az Országos Kisipari Könnyűipari Szaknapokon. (3. oldal) + A KGST-ORSZÁGOK VEGYIPARÁNAK NÖVEKEDÉSE egyre kevésbé választható el a környezetvédelmi szempontoktól. (8. oldal) + AZ IBM BESZÜNTETTE EGYIK SZEMÉLYI SZÁMÍTÓGÉPÉNEK GYÁRTÁSÁT, és az új termék bevezetése előtt átmeneti előnyhöz jutottak versenytársai. (8. oldal) KAMARAI ÉS VÁLLALATI FELADATA AZ MSZMP XIII. KONGRESSZUSA Tir Beck Tamás nyilatkozata Munkatársunktól: Az MSZMP XIII. kongresszusán hozott határozatok, céljaink megvalósítása jelentős feladatot ró a gazdálkodó egységekre és a vállalatok érdekképviseleti szervére, a Magyar Kereskedelmi Kamarára. A kongresszus tanulságairól, a kongresszus utáni munka fő irányairól nyilatkozott munkatársunknak Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, a Budaflax vezérigazgatója, akit a Központi Bizottság a KB mellett működő Gazdaságpolitikai Bizottság tagjává választott. — Hogyan jellemezné a XII. kongresszus óta eltelt időt, melyek a gazdaságunk előtt álló legfontosabb feladatok? — Nehéz időszakot éltünk át. A szocialista gazdálkodó egységekben meg kell lennie a vállalkozás kész,ségének és képességének, akárcsak egész társadalmunkban. De nehézségeink vannak ezen a téren. Veszteségeket szenvedünk el, mert nem idomulunk kellő mértékben vagy kellő gyorsasággal a körülményekhez. Mégis bízom benne, hogy erre az időszakra majdan úgy fogunk visszatekinteni, mint a reformkorra a múlt században, mint olyan korszakra, amikor a szükség, a kényszer felszínre hozta a bennünk rejlő tartalékokat, gyorsabb cselekvésre és gyorsabb gondolkodásra késztetett. A nyolcvanas évek első esztendeit későbbi korok történészei talán úgy fogják megítélni, hogy az egy hosszabb fejlődési szakasz előkészítője volt. A gazdaságirányítás tökéletesítésének, továbbfejlesztésének menete gyorsabbá vált. E folyamat jelentős állomása az 1985. január elsején bevezetett intézkedéssorozat. Ennek célja nyilvánvalóan az, hogy megteremtsük a feltételeket saját teljesítményünk növelése számára. A nyolcvanas évek második fele döntően fontos lesz ugyanis, ekkor fog eldőlni, fel tudjuk-e gyorsítani a műszaki fejlődést, korszerűsíteni tudjuk-e gyártási technológiáinkat, termékstruktúránkat. Hogy a fejlődést dinamikusabbá tehessük, nyilvánvalóan fel kellett oldanunk azokat a fékeket, amelyeket nem külső erők, hanem saját magunk építettünk be a gazdaságba. Az utóbbi években sok olyan megalapozott vélemény hangzott el, hogy a szabályozók, az intézményi rendszer, de még a vállalati szervezeti rendszer megmerevedése is hátráltatja a teljesítmény kibontakoztatását, a vállalati adóztatás és támogatás túlságosan nivellál, és igen reális a túladóztatás veszélye. Pedig világos, hogy ha a kiugró teljesítmény nem mutatkozhat meg a társadalom által szembeszökően — sőt látványosan — elismerve, úgy lemondunk a társadalmi dinamizmus egyik lényeges eleméről.— Ön Pest megye küldötte volt a kongresszuson, hogyan látja e megye vállalatainak helyzetét? — Természetesen Pest megyében is érzékeltük, hogy , nehéz időket élünk. Iparvállalataink például 1980 és 1984 között változatlan áron számítva 10,2 százalékkal növelték termelésüket, foglalkoztatottaik száma ellenben 8,5 százalékkal zsugorodott. Helyzetükre, eltekintve a kiemelt nagyberuházásoktól, egyre inkább az eszközhiány nyomta rá a bélyegét. Kedvező jel, hogy 1983- ban az ipar által üzemszerűen gyártott termékek már 21,4 százaléka volt versenyképes, szemben az 1980. évi 7,5 százalékkal. Az érem másik oldala viszont az, hogy az állami ipar értékesítésének nagy része, több mint 60 százaléka olyan árukból tevődik össze, amelyek termelését 1970 előtt kezdték meg. — A kongresszusi munkának, a kongresszus határozatának fényében hogyan látja a Magyar Kereskedelmi Kamara előtt álló feladatokat? — Gazdaságunk bonyolult áttételek alapján működik. Hogy milyen hatása lesz a gazdaságirányítás korszerűsítésének, az nemcsak attól függ, hogy milyen irányban változik maga a gazdaságirányítás, hanem attól is, miképp reagálnak azok, akiknek e lépések végrehajtása, alkalmazása feladatuk: a vállalatok. Kibontakozásunk legfontosabb záloga a nyolcvanas évek második felében, hogy megteremtsük a szemléleti és cselekvési egységet a gazdaságirányítás és a vállalati munka között. A termékszerkezet-váltáshóz például az átgondolt iparpolitika csak kereteket és útmutatást adhat,a végrehajtás a vállalatok feladata. A vállalatoknak viszont érdekképviseleti szervükön, a Magyar Kereskedelmi Kamarán keresztül lehetőségük van rá, hogy jelzéseket adjanak a gazdaságirányításnak a megtett intézkedések fogadtatásáról, véleményt mondjanak a döntések meghozatala előtt, és szükség esetén alternatív javaslatokat tegyenek. A döntéselőkészítésnek ez a mechanizmusa megalapozottabbá teszi az intézkedéseket, és biztosítékot ad rá, hogy a vállalatok az őket érintő döntéseket azokkal jobban azonosulva hajtják végre. Az érdekképviselet mellett a vállalatok közötti érdekegyeztetést tekintjük a Magyar Kereskedelmi Kamara alapvető feladatának, hiszen a gazdaságban érdekviszonyok jelennek meg, érdekellentétek kerülnek felszínre. A vállalati önállóság növekedése többek között azt is maga után vonja, hogy a gazdálkodó szervezetek közötti érdekellentétek egyre élesebben mutatkoznak meg. A vállalatoknak, a szövetkezeteknek természetesen maguknak kell feloldaniuk ezeket az ellentéteket, összeegyeztetniük érdekeiket. Ez jobb együttműködést tételez fel a gazdálkodó szervezetek között. A vállalatok, a vállalatcsoportok közti megállapodásoknak kell alkotniuk a vállalati gazdálkodás szilárd alapját. Az a célunk, hogy ezt a folyamatot társadalmi úton, a kamara eszközeivel is segítsük, egyeztessük az érdekeket, javítsuk a vállalatközi kapcsolatok etikai színvonalát. — S maguknak a vállalatoknak mit adott a XIII. kongresszus? — Az MSZMP XIII. kongresszusa megteremti a politikai és gazdasági feltételeket, hogy a gazdálkodó egységek innovatív szellemben, még önállóbban, még konstruktívabban tevékenykedjenek, cselekedjenek. Természetes, hogy ezzel arányban felelősségük is nő. Helytelen az a felfogás, amely a kongresszus után állami rendeletcsomagokat, intézkedéscsomagokat vár, amelyek majd előírják, listaszerűen felsorolják a vállalatok előtt álló feladatokat. Ne várjunk ilyeneket! A légkör lesz olyan, és a körülmények lesznek olyanok, hogy az önálló, felelősségteljes munkának javulnak a feltételei. Ha mottószerűen kellene megfogalmaznom az előttünk álló feladatokat, ezt mondanám: a technológia hatalom, a minőség életszínvonal, az idő pénz.