Világgazdaság, 1985. május (17. évfolyam, 82/4085-102/4105. szám)

1985-05-03 / 82. (4085.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1985. MÁJUS 3., PÉNTEK XVII. ÉVFOLYAM, 82. (4085.) SZÁM ÜLÉSEZIK A VEZETŐ TŐKÉSORSZÁGOK CSÚCSÉRTEKEZLETE Eureca kontra SDI kiküldött tudósítónktól. Az állam- és kormányfők csütörtökön kezdték meg tanácsko­zásukat, de az előző nap sem mondható eseménytelennek. A Ni­caragua elleni embargó bejelentésével Reagan hű maradt a ha­gyományokhoz; ottawai fellépése óta (akkor a szovjet—nyugat­európai földgáz-megállapodás ellen ásta ki a csatabárdot) eddig minden évben volt valami új ötlete az embargó témájában. Naka­­szone és Kohl találkozott, s újból megerősítette az­­ egyes újsá­gok emlékeztetője szerint az egykori tengelyidőkből eredő­­ ha­gyományos barátságot. Ezt csak megkönnyíti, hogy az SDI prog­rammal kapcsolatban (a csúnya kifejezés: „csillagháború” mintegy karmesteri intésre eltűnt a nyugatnémet lapokból) azonos az állás­pontjuk, és ez az álláspont, mondani sem kell, lényegében igenlő. A sajtó értesülései szerint az amerikai elnök és a nyugatnémet kancellár négyszemközti megbeszéléseinek­ ugyancsak a csillaghá­borús program volt és lesz az egyik fő témája. Minthogy gazdasági vonalon még nem történt semmi, a lapok tovább rágják a lerágott csontokat: a ke­reskedelmi forduló, az amerikai de­ficit, a pénzügyi együttműködés té­máit. Ez utóbbi vonatkozásokban azért van új: ismét kedvezőtlen ada­tok kerültek nyilvánosságra az ame­rikai gazdaságról; kiábrándító az összesített mutatók indexe; tovább romlik a­ kereskedelmi mérleg. Ilyen módon már nincs alapja azoknak a reményeknek, amelyek szerint a megtorpanás az első ne­gyedévre korlátozódik. A szakértők hat-kilenc hónapos szünetre számí­tanak. Ebből pedig az is következik, hogy szemben az előző évek gyakorlatá­val gazdasági téren az amerikaiak­nak is van kívánnivalójuk partne­reiktől. Az előző csúcsértekezleteken az európaiak fennkölt elvekre, az amerikai vezető szerepből fakadó kötelezettségekre hivatkozva kérték (s többnyire hiába) kívánságaik megszívlelését. Most azonban Wa­shingtonnak is fontosabb a gazda­sági együttműködés. A kölcsönös ér­dekre, az adok-vészekre épülő alku pedig jobb talaj az eredmények el­éréséhez. Egyébként házi használatra a bennfentesek „temetőcsúcsnak” ke­resztelték el a bonni konferenciát, de ez a téma ma már nincs annyira első helyen, miután végképp eldőlt, hogy Reagan ellátogat Bitburgba. A ténytől függetlenül azonban a látogatás fordítva sül el — írják a Kohlra szórt elmarasztalások köze­pette­ a lapok. El akarta temetni a múltat, de, éppen hogy exhumál­ta. A külföldi újságok s őket kö­vetve a nyugatnémet lapok tele let­tek olyan képekkel, amelyekre er­refelé nem nagyon szeretnek emlé­kezni : csontvázsovány foglyokéval, boglyákba rakott hullákéval, a gáz­kamrába induló öregek, gyerekek riasztó menetével. Ennek reakció­jaként pedig fölidéződnek másféle emlékek is. Alig tíz percre a mo­dern,­ de sivár kormányzati negyed­től,­ahol a konferencia folyik, fes­tői környezetben a Bonn piacterét övező patinás kiskocsmákban, a boxokban söröző társaságok — ja­varészt meglett polgárok — szinte mind a háborúról beszélgettek. Iz­gatottan emlegették a szörnyű borubázásokat, a menekülést a rommá lett otthonokból, s fölele­venedtek az egykori hadifoglyok kevéssé szívderítő emlékei is. Mindennek dacára lehet, hogy utóbb Bonnt nem vagy nemcsak temetőcsúcsként emlegetik majd. Meglehet, véli sok megfigyelő, hogy a műszaki fejlesztés, az európai— amerikai együttműködés vagy kü­lönállás, illetve a kettő kombiná­ciója a konferencia egyik fő kér­désévé nő. Közelebbről és konkré­tabban ez nagyrészt az­­ Stl-prog­ramhoz való csatlakozás problémá­ját jelenti. A műszaki fejlesztés kérdését a franciák már az 1932-es versailles-i csúcskonferencián fölvetették, de nem sok sikerrel. Napirenden tar­tották a témát a Közös Piac ta­nácskozásain is, ahol kezdeménye­zések eredményeként létrejött a közös­­ technikai kutatásokra vonat­kozó Esprit-program. Idén ezt ki­bővítették, az új terv neve: Eureca program. Ennek szellemében De­­lors, a brüsszeli bizottság francia elnöke a közelmúltban , javasolta, hogy a műszaki kutatásokra elő­irányzott 3 százalékot emeljék fel a közös költségvetés 6 százalékára. Itt tartottak, amikor belépett a történetbe a csillagháborús terv. Ez megrémítette a nyugat-európaiakat, mert a háborús veszély eszkaláció­ját jelenti, s kérdőjeleket vet fel Nyugat-Európa védelmével kapcso­latban. Sebtiben fölélesztették a nyugat-európai uniót, amelynek ülé­sén Dumas francia külügyminiszter, de a kancellárjától magát finoman elhatároló nyugatnémet Genscher is hosszú nyilatkozatokban fejtette ki az európai műszaki együttműködés kiépítésének és meggyorsításának szükségességét. Viszont az SDI- programban­­ való közreműködés nagy csábítást is rejt: zsíros üzle­tek és a technológiatranszfer terén a rejtett amerikai protekcionizmus áttörésének lehetőségét ígéri. Itt tehát megnyílt egy válaszút az önállóbb, az európai unió felé való haladást könnyebbé tevő egyik és az amerikaiaktól való technikai függést tovább erősítő másik út között. Ez akkor lett teljesen vilá­gos, amikor Reagan kijelentette: nagyon érdekli az Eureca-terv, Mitterrand pedig ekképp felelt ne­ki: ez a nyugat-európaiak ügye, ne üsse bele az orrát. Sok jel mutat azonban arra­, hogy csak a franciák ügye. Az EGK ku­tatási hozzájárulás alapjához való hozzájárulás felemelésére a nyu­gatnémetek még nem mondták ki az igent. S ha Kohl a számlát a Pershing rakéták nyugatnémetor­­szági telepítéséért bitburgi látoga­tás ki­erőltetésével egyenlítette ki, úgy Reagan túl nagy árat fizetett, most neki van követelni valója. Az SS-sírokat is rejtő temetőkben le­rótt kegyeletnek talán az SDI- programba való beszállás lehet az ára. Az események e lehetséges irá­nyát már előrevetíti a Die VJ ért. Ezt írja: a lelkesedés ,Jligh Tech, Európáért” veszélyes, fékezheti a részvételi szándékot az SDI-prog­­ramban. Vajna János iV Szgrarország tagja lett is SFC-nek és ui IDA-nak Washingtonban aláírták azokat az okmányokat, amelyek alapján Magyarország csatlakozik a Nemzet­közi Pénzügyi Társasághoz (IFC) és a Nemzetközi Fejlesztési Társulás­­hoz (IDA). Ezzel hazánk tagja lett a Világbank e két leányvállalatá­nak. A Magyar Népköztársaságnak az IFC-hez való csatlakozásával az or­szág nemzetközi kapcsolati rendsze­re új elemekkel gazdagodott, s ezek révén további lehetőségek nyílnak meg a szövetkezeti szektor támoga­tására, valamint közös vállalatok alapítására. Az IDA révén a multi­laterális alapon is — részt vehetünk a fejlődő országok gazdaságfejlesz­tési programjainak támogatásában és megvalósításában. (Az IFC-ről a VILÁGGAZDASÁG április 2-i szá­mának 4. oldalán közöltünk ismer­tetést.) Mi a Nemzetközi Fejlesztési Társulás? a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA), a Világbank, továbbá e pénzintézetnek a másik­­ leányvál­lalata, a Nemzetközi Pénzügyi Tár­saság (IFC) alkotja az, úgynevezett Világbank-csoportot. Az IDA (In­ternational Development Assoc­­ia­tion) a szegény fejlődő országok pénzintézete. Hasonlóan a Világ­bankhoz, elsősorban kormányoknak és hivatalos­ pénzügyi intézmények­nek kölcsönöz. Az IDA különféle fejlesztési prog­ramok, mezőgazdasági, oktatási cé­lú befektetések finanszírozásában vesz részt. Lényegesen kedvezőbb feltételekkel folyósít kölcsönöket, mint a Világbank. A futamidő oly­kor eléri az 50 évet is, a törlesztés­­mentes türelmi idő általában 10­ év. Bizonyos esetekben a hiteleket nemzeti valutában is törleszteni le­het. Az IDA kölcsönei gyakorlatilag kamatmentesek, csupán a kölcsön­összeg 0,75 százalékának megfelelő kezelési költséget és egyéb járulékot számít fel. Az IDA négy forrásból szerzi be kölcsönalapjait. A legfontosabb pénzforrásnak a gazdagabb tagor­szágok hozzájárulásai számítanak. Általában háromévenként szoktak dönteni arról, hogy ezeket a hozzá­járulásokat kipótolják, ezek az úgynevezett „IDA-alap-feltöltések”. Az IDA tőkéhez juthat még a gaz­dagabb államok adakozásai, a Vi­lágbank bevételeinek átcsoportosí­tása és saját nettó bevételei révén. Spanyol-portugál kereskedelmi és h­alászati mepikipédés Portugália és Spanyolország elv­ben elfogadta kereskedelmi és ha­lászati megállapodásuk­ feltételeit. A megállapodás előírásai az EGK­­-hoz való csatlakozást követően lép­­­t­ek életbe — jelentették be a két ország külügyminiszterei tanácsko­zásuk befejeztével. A megállapodás egyes részeit még ki kell dolgozni, az elvi egyezség azonban minden­képpen pozitívan értékelendő — hangsúlyozták a külügyminiszterek —, mert ez megteremti a két ország­­ közötti kereskedelmi kapcsolatok­­javításának az alapját. A megállapodás értelmében­­az EGK-hoz való csatlakozás után a spanyol halászok engedélyt kapnak, hogy a 12—200 mérföldet a zónában Portugália felségvizein halásszanak. A tárgyalópartnerek elvileg meg­egyeztek abban is, hogy milyen elő­írások szabályozzák majd az egymás piacára irányuló exportot. (Reuter) NAPRÓL NAPRA + AZ ÖNÁLLÓSODÁSRA PÁLYÁZÓ NAGYVÁLLALATI GYÁREGYSÉGEKNEK tervük meghiúsulása esetén megtor­lással, jóváhagyás esetén a megmaradt nagyvállalat versenyé­­vel és elmaradó rendeléseivel számolniuk. (3. oldal) + FÉNYMÁSOLÓGÉPEK GYÁRTÁSÁRA JUGOSZLÁVIÁBAN KÖZÖS VÁLLALATOT alapított ottani partnerrel az ameri­kai Clark Copy International. (2. oldal) + KÉSIK AZ USA-BA EXPORTÁLHATÓ OLCSÓ JUGOSZLÁV SZEMÉLYAUTÓK értékesítésének megkezdése, mert a ko­csik „minőségi finomításra” szorulnak (4. oldal) + HÚSZEZER SVÉD KÖZALKALMAZOTT KEZDETT CSÜ­TÖRTÖKÖN SZTRÁJKBA, amely érinti a külföldi áru- és személyforgalmat is. (2. oldal) A BUDAPESTI SZÉKHELYŰ CSOMAGKÜLDŐ ÁRUHÁZ ALAPÍTÁSÁRÓL írt alá megállapodást a Hungarotex és a nyugatnémet Quelle. (3. oldal) Nicaragua­­átrendezi külkereskedelmét Találgatások az amerikai embargó várható hatásairól Miközben a sajtó a Nicaragua ellen elrendelt amerikai keres­kedelmi embargó várható hatásait találgatja, Washingtonban jelez­ték: újabb lépéseket fontolgatnak a közép-amerikai ország ellen. Reagan döntése még azok körében sem talált egyöntetű helyeslésre, akik a Nicaragua elleni kemény fellépés hívei. Sokan közülük rá­mutatnak: meglehet, hogy az embargó nagy károkat okoz a nica­­raguai gazdaságnak, de éppen a még most is embargó sújtotta Kuba példája bizonyítja, hogy Managua a kereskedelem átrende­zésével talpon maradhat. Ortega kelet-európai körúton levő nicara­­guai elnök Szófiába való elutazása előtt Belgrádban kijelentette: azzal számol, hogy Washington katonailag is beavatkozik. Ortega néhány nappal ezelőtt — mint ismeretes — gazdasági megálla­podásokat is­ aláírt a szovjet vezetőkkel. Reagan amerikai elnök az úgyne­vezett külkereskedelmi szükségálla­pot-törvény alapján május 7-től lép­teti életbe a Nicaragua elleni intéz­kedéseket. Ettől az időponttól kezd­ve amerikai vállalatok nem keres­kedhetnek nicaraguai cégekkel. A ti­lalom a már megkötött üzletekre is vonatkozik. Az elnöki dekrétum, amelyet a kongresszusnak nem kell jóváhagynia, a kereskedelmi ügyle­tekre és szolgáltatásokra, tehát a ha­józásra és a légiközlekedésre is vo­­natkozik, viszont nem érinti a kül­földi amerikai leányvállalatok üz­leti kapcsolatait. Motley amerikai külügyminiszter-helyettes jelezte, hogy Washington más megtorló lé­péseket is fontolgat az, úgymond, agresszív Nicaragua, ellen, így töb­bek között az USA-ban levő nica­raguai vagyon befagyasztását (érté­két 130 millió dollár körüli összeg­re teszik), továbbá utazási tilalmat. A kelet-európai körúton levő Or­tega nicaraguai elnök Belgrádban kijelentette: az USA valószínűleg ka­tonai akciókra is készül Nicaragua ellen. Az amerikai visszhang vegyes, így Dole republikánus szenátor, a szenátus többségi frakciójának ve­zetője támogatásáról biztosította az elnököt, míg Michel, aki a képviselő­házban vezeti a köztársaságiak cso­portját, „aggodalmát” fejezte ki a „kemény szankciók és kereskedelmi korlátozások” politikájával kapcso­latban. Sokan utalnak arra a lehe­tőségre, hogy a kongresszusban ezek u­tán még hangosabb lesz azoknak a tábora, akik Dél-Afrika ellen köve­telnek, az eddigieknél hatékonyabb lépéseket. Ami az embargó gazdasági hatá­sait illeti, Nicaraguát nyilvánva­lóan nagy károk érik. A 148 ezer négyzetkilométeres, de mindössze 2,7 millió lakosú Nicaragua jelen­tős exportpiacát veszíti el, noha az utóbbi időben az USA részesedése fokozatosan csökkent Nicaragua ki­vitelében. A főként kávét, gyapo­tot, banánt, cukrot, húst és halat exportáló Nicaragua az 1979-ben elért 250 millió dollár helyett csak 57 millió dollár értékben szállított az Egyesült Államoknak (teljes ta­valyi exportja 461 millió dollár volt), míg Nicaragua amerikai vá­sárlásai elérték a 111,5 millió dol­lárt. Nicaragua főként csomagoló­anyagot, alkatrészeket és rovarirtó­szereket importál az USA-ból. Meg­jegyzendő, hogy Nicaragua azon ke­vés országok egyike,­­amellyel az Egyesült Államok tavaly kereske­­delmi felesleget tudott felmutatni. Az ötvenegynél hány millió dollá­ros export kiesése egy nagyobb ál­lam esetében nem jelentős, de Ni­caragua esetében mijdnem a teljes Cxport ötödrészét érinti. Nem is szólva arról, hogy az ország súlyo­san el van adósodva (bruttó adós­ságállományát 3,5 milliárd dollárra becsülik, miközben a nemzeti össz­termék 1982-ban 2,7 milliárd dollár volt). A dollármilliókra Nicaraguá­nak égetően szüksége van az adós­ságok törlesztése végett. Managua még az IMF-fel és a Világbankkal fennálló adósságait sem tudja me­netrendszerűen törleszteni, holott még a legeladósodottabb országok is gondosan ügyelnek rá, hogy leg­alább e két nemzetközi szervezet­nek időben fizessék az adósságokat. Az export átirányítása ennek ellenére még­ könnyebb feladatnak látszik, mint az amerikai import leállításának elviselése. A nicara­guai géppark nagy része amerikai eredetű, és az importtilalom az al­katrészekre is vonatkozik, amelyek híján a gépek használhatatlanok. A nicaraguai légitársaságnak minden bizonnyal le kell állítani járatait, mivel az amerikai gyártá­sú repülőgépek tartalékalkatrészek nélkül aligha működhetnek. A nicaraguai termelőeszközöknek mintegy fele magántulajdonban van, és a nicaraguai vezetés több­ször hangoztatta, hogy „vegyes gaz­daságot” akar. Az embargó most a magánszektort is érinti, egyrészt gazdaságilag, mert nem tud ke­reskedni az USA-val, másrészt po­litikailag is: nyilván sokan az ame­rikaiakkal azonosítják a magántő­késeket, és követelik majd a ma­gánszektor határozottabb visszafo­gását. Nicaragua nyilván megkísérli, hogy kivédje az embargó kedve­zőtlen hatásait, és szorosabb kap­csolatot alakítson ki­ más országok­kal. Ezzel kapcsolatban figyelem­re méltó Ramirez alelnök "nyilat­kozata, aki rámutatott: országa minden ország segítségét elfogadja, nemcsak a Szovjetunióét. „Húsun­kat, banánunkat, kávénkat, dohá­nyunkat, halászati termékeinket megkíséreljük más piacokon elhe­lyezni. A forradalom gazdasági, társadalmi céljainak megvalósítása nincs veszélyben”. (Reuter, AP— DJ, DPA) IMF-kölcsön Jugoszláviának A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) igazgatótanácsa véglegesen jóvá­hagyta a Jugoszláviának nyújtandó 300 millió dolláros kölcsönt — kö­zölte az IMF szóvivője. A kölcsön révén Belgrád lélegzetvételnyi szü­nethez jut, hogy­ átütemezési meg­állapodást köthessen nyugati hitele­zőivel. A­ tetemes adósságállomány — 19 milliárd dollár — a rohamo­san növekvő infláció és egyéb gaz­dasági nehézségek arra késztették az ország gazdasági vezetőit, hogy átütemezési kérelemmel folyamod­janak a Jugoszláviának hitelező nyugati kereskedelmi bankokhoz. Mint ismeretes, Belgrád az 1985— 1938. között esedékes 3,4 milliárd dollár visszafizetésére kért haladé­kot, az­ ezzel kapcsolatos tárgyalá­sok azonban április elején megsza­kadtak, de várhatóan ebben a hó­napban folytatódnak. (Reuter)

Next