Világgazdaság, 1985. július (17. évfolyam, 124/4127-145/4148. szám)
1985-07-02 / 124. (4127.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1935. JÚLIUS 2., KEDD XVII. ÉVFOLYAM, 124. (4127.) SZÁM Elvi ellentétek a formai kompromisszumok A Közös Piac a milánói csúcsértekezlet után kiküldött tudósítónktól. Már este 11 felé járt, amikor a kormányfők eredetileg szombat délután ötre meghirdetett sajtókonferenciájának befejezése után kialudtak az újságírók munkahelyéül szolgáló hatalmas sátorban a vakító jupiterlámpák, s véget ért a milánói csúcs utolsó aktusa. Craxi, a tanácskozás elnöke fontosnak, szükségesnek, „az egyesített Európa szempontjából döntőnek és hasznosnak” minősítette a milánói tanácskozást. A konferencia méltatásában nem maradt mögötte Kohl, aki szemlátomást jókedvűen méregette a szűkös nyugatnémet sajtószobában összezsúfolódó újságírókat.. Ezután — jelentette ki — jobban bízik a nyugat-európai összefogás jövőjében. Annyi bizonyos, hogy Milánó csak kérdéseket vetett fel, s a válaszokat elcsapolta. De az is bizonyos, hogy érdekesebb, izgalmasabb volt az előző csúcsértekezletek hosszú soránál, mert csupa jelentős, a közösségi lét alapvető problémáit feszegető kérdést járt körül, s felvázolta a nyugat-európai integráció továbbépítésének modelljét. Igaz, ennek fejében a szükségesnél távolabbra halasztotta a hozzákezdést e modell megvalósításához, függőben hagyta a megoldásra váró, sőt megoldható feladatokat. A milánói csúcs megérdemli, hogy munkaértekezletnek nevezzék. A kormányfők a pénteki, előbbre húzott kezdés után nem sok időt fecséreltek üdvözlő beszédekre, nyomban a tárgyra tértek. Ebbe a címszóba beletartozik a kül- és a biztonsági politika jobb egyesítése, amire nézve hamar kialakult az egyetértés. Elvben hozzájárultak a francia, nyugatnémet, meg az attól nem sokban különböző angol javaslatokhoz, a miniszteri tanács alá rendelt külpolitikai titkárság felállításához, a végső döntést azonban csakúgy, mint a napirend többi pontjaiban a decemberi, Luxembourgban tartandó csúcsértekezletre ruházták át. Az első tárgyalási nap túlnyomó részét azonban az igazi probléma, a döntéshozatal ésszerűsítéséről folytatott vita vette igénybe. Nem mentek a részletekbe, ezért viszonylag könnyű volt egyezségre jutni arról, hogy növelni kzed a strasbourgi Európai Parlament jelentőségét. Ebbe az általánosságba egyaránt belefér a brit felfogás, amely nagyobb befolyást, de nem nagyobb döntési jogot adna a strasbourgi képviselőknek és az álláspont, amely a testületet az integrálódó Nyugat-Europa tényleges jogkörrel felruházott parlamentjévé kívánja fejleszteni. Tehát igazi parlamentté, amelynek a brüsszeli bizottság — a leendő közös minkat-európai kormány magva — felelősséggel tartozik. Vétócsata A békességet csatazaj váltotta fel, amikor rátértek a vétó kérdésére. A határozatok ugyanis javarészt a külügyminiszterekből álló miniszteri tanácsban, illetve az állam- és kormányfők részvételével tartott csúcskonferencián dőlnek el, illetve — az esetek nagyobb részében — feneklenek meg, az egyhangúság 1966-ban bevezetett elve miatt. Ennek az elvnek a bénító hatása, az EGK kibővítésével egyenes arányban nő, s nem jogtalan a félelem, hogy a Spanyolországgal és Portugáliával 12 tagúvá növekedő Közös Piac teljesen cselekvésképtelenné válik. A problémát jól illusztrálja az úgynevezett integrált mediterrán program esete, amikor az ibériai országok felvétele napirendre került. Elvben kimondták, hogy a hasonló agrárstruktúrájú közösségi területek termelőit, kártérítésben részesítik a veszteségért, amit az új konkurrensek felvétele okoz. Erre hivatkozva, Papandreu az1984. decemberi dublini csúcsértekezleten előállt avval, hogy csak a mediterrán program konkretizálása után hajlandó aláírni a spanyolok és a portugálok csatlakozásáról intézkedő okmányt. A vétót illetően Milánóban egyetértés (de még nem döntés) jött létre. Eszerint a fontos nemzeti érdekre való hivatkozást megengedő kompromisszumot érvénytelenítik, a vétó nem lehetséges az egységes piac megteremtésére és működtetésére vonatkozó ügyekben, s minősített többséggel döntenek. Más területekre vonatkozóan marad az egyöntetűség, de az ellenkező álláspontot vallóknak tartózkodniuk kell a szavazástól, ám lehetővé teszik számukra, hogy bizonyos programokból kiváljanak, hosszabb-rövidebb ideig ne vegyék ki részüket a közösségi munkából. Pénteken, mielőtt szétváltak volna, a kormányfők eszmecserét folytattak a terrorizmusról, a Közelés Közép-Keletről, s jóváhagyták a külügyminiszterek állásfoglalását a KGST levelére adandó válasszal kapcsolatban. A külügyminiszterek, mint ismeretes, puhatolózó megbeszéléseket javasolnak annak tisztázására, van-e kellő alap az érdemi tárgyalásokra. Egyben újból leszögezték, hogy a két gazdasági szervezet párbeszéde nem gátolhatja az EGK és valamelyik szocialista ország különmegállapodását. Kohl és Craxi »puccsa*c Szombat reggel robbant a bomba, és a Zsinórját Kohl gyújtotta meg, aki egyértelmű feleletet kért arra, hogy akarják-e a partnerek az Európai Unió megvalósítását, igen vagy nem. Majd körbeadta a Denscher-okmány néven nyomban híressé, vált tervezetet, amely az Európai Unió felé vezető út első állomásaként rendkívüli „alkotmányozó” miniszteri konferencia öszszehívását javasolja, mégpedig október vége előtt. Ez szenzáció volt a javából. A gondolat nem volt új, főleg Andreotti szorgalmazta, hogy a közösségét előkészítő messinai konferencia mintájára tartsanak új, az integráció magasabb fokát bevezető miniszteri értekezletet. Ennek azonban senki nem adott esélyt. Az a hír járta, hogy a franciák sem akarják. Craxi, azösszeesküvés részese, szavazásra tette fel a kérdést. Kiderült, hogy az alapító tagokon, Franciaországon, Olaszországon, az NSZK-n és a Benelux-országokon kívül Írországnak sincs ellenvetése, s az ügyet támogatja az először jelenlevő, még csak tanácskozási joggal felruházott González és Sandres is. Ellenzi Nagy- Britannia, Dánia és Görögország. Ilyenformán az előző csúcsértekezleteken ad acta került volna a terv, hiszen nem volt egyhangú jóváhagyás ,de most Craxi betetőzte a „puccsot”. A római szerződésre hivatkozva, megállapította, hogy a többség elfogadta a tervet, a konferenciát tehát megtartják. Szünet következett a három ellenálló megpuhítására. De ezek nem hagyták magukat rávenni a kimondott nem visszaszívására. Csak abba egyeztek bele, hogy elmennek a rendkívüli konferenciára. Ez azonban csak formai engedmény. A konferencián ugyanis módosítani akarják az alapokmányt, és ez bonyolult procedúrát tesz szükségessé, többek közt az egyes nemzeti parlamenteknek meg kell szavazniuk a Római Szerződés kiegészítését. Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy a nemleges álláspontra helyezkedő kormányok erre biztatják parlamentjeiket, s még kevésbé biztos, hogy a parlamentek hozzájárulnak az EGK alkotmányának megváltoztatásához. Az sem világos, hogy mi lesz a szavazás rendje az októberi konferencián. Kohl szerint az új, tehát a többségi alapon hozzák majd meg a határozatokat, Thatcher viszont határozottan kijelentette, hogy a döntések csak egyhangú jóváhagyás esetén lehetnek érvényesek. E vita, amely egyes vélemények szerint előrevetíti az EGK szőkébb, gyorsabban haladó belső és lazábban kötődő külső csoportra oszlását, elvonta a figyelmet Is a Genseher-okmány egyéb pontjairól, amelyek többek között előirányozzák a korlátozás nélküli belső piac 1992-ig való megteremtését, egyebek mellett a szabványok egységesítése, a közületi megrendelések „európacizálása” és a jogi akadályok felszámolása útján. Emellett intézkedik az Eurékaprogram megkezdéséről. Rögös út Az utat, amelyre most ráléptek, nagyon göröngyösnek látják még azok a vezetője is, akik azt tartják, nincs más választás, ha Nyugat- Európa meg akarja őrizni identitását, és versenyben akar maradni Japánnal és az Egyesült Államokkal. De pozitívumnak tartják, hogy az elgondolásra igent mondó hat, illetve Iroszággal hét ország, meg a velük tartó spanyolok, portugálok jóval egységesebbek, mint a vonakodó három állam. Dániában a parlament és nem a kormány jelenti az akadályt. Az angol kormány nem kíván meszszebbre menni a Közös Piac funkcionálásának javításánál, ami meg Görögországot illeti, lehet, hogy Athénben azt mondják, ők a meglévő közösséghez, csatlakoztak. S talán nem is baj, jegyzik meg odakacsintva egyes nyugatnémet szóvivők, ha az új Közös Piac nem kell nekik. De ezt valószínűleg inkább Bonnban szeretnék, mint Görögországban. Persze, igazán Anglia számít az ellenpártból, s nem lehet figyelmen kívül hagyni a Thatcher okfejtésében rejlő igazságokat sem. Ő azt mirdk, hogy Milánó az elszalasztott alkalmak konferenciája volt. Nem született meg egyetlen szükséges döntés sem, a rendkívüli konferencia közjátéka pedig továbbrbi halogatást ígér. Hosszabb szünet következik — mondja —, a döntésre érett problémák megoldása egy évvel is elhúzódhat. Vajna János NAPRÓL, 4- AZ INFLÁCIÓ OKAIRÓL, ÉS MÉRSÉKLÉSI LEHETŐSÉGEIRŐL, VALAMINT A FOGLALKOZTATOTTSÁG JÖVŐJÉRŐL szóló előadásokat és vitát ismertetjük a Közgazdász Vándorgyűlés programjából. (3. oldal) + ALÁÍRTA VÉGSŐ MEGÁLLAPODÁSÁT KÍNÁVAL az Occidental Petroleum a Shansziban létesítendő közös szénbányavállalatról. (2. oldal) + AZ USA FOGYASZTÓI KIADÁSAIK CSÖKKENŐ HÁNYADÁT KÖLTIK élelmiszerekre, 1985 elején megállt az áruvásárlás növekedése. (6. oldal) + AZ IWC TITKÁRSÁGA DOLGOZIK AZ ÚJ BÚZAEGYEZMÉNYEN, amely előreláthatólag ugyancsak nem tartalmaz majd intervenciós eszközöket. (8. oldal) + SZÁMOTTEVŐEN NŐTT A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK KIVITELE tavaly, Ázsia vezet, Afrika exportja viszont stagnál. (2. oldal) + AZ ALBÁN GAZDASÁG ÓVATOS NYITÁSÁRA UTALÓ JELEK főként Jugoszláviának, Olaszországnak és az NSZK- nak ígérnek újabb üzleti lehetőségeket. (5. oldal) ----------------------te V 12 ia«*»kl ^ ^dvAay0^ 1 4 DRASZTIKUS SZÜKSÉGINTÉZKEDÉSEKET RENDELT EL AZ IZRAELI KORMÁNY Az izraeli kormány hétfőn 15,9 százalékkal leértékelte az ország valutáját a dollárrl szemben, s a következő három hónapra rendkívül szigorú gazdasági szükségintézkedéseket rendelt el, amelyekkel végre meg akarja fékezni a vágtató inflációt. A húsz órán át tartó, viharos kabinetülés után Modai pénzügyminiszter közölte, hogy körülbelül 10 ezer fővel csökkentik a közalkalmazottak számát, s 90 napra felfüggesztik a kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek között korábban létrejött háromoldalú bér- és ármegállapodásokat. Az a tény — mondta Modai —, hogy sikertelenek maradtak a korábbi erőfeszítések az öt év óta három számjeggyel mért infláció megzabolására, arra késztette a kormányt, hogy az új intézkedéseket — élve a rendkívüli esetekre fenntartott jogával — dekrétummal léptesse életbe, azaz felhagyjon a társadalmi konszenzusra való törekvéssel. Már a kormányülés kezdetén elhatározták, hogy 27 százalékkal fölemelik az üzemanyagárakat, s hogy újabb tételeket faragnak le az élelmiszerek ártámogatásából. Ennek következtében már hétfőtől 75 százalékkal drágult a kenyér, 05 százalékkal drágultak a tejtermékek és 45 százalékkal a húsfélék. A szakszervezetek haragját azonban nyilvánvalóan az a lépés váltja ki leginkább, hogy a kormány felfüggeszti a bérek inflációs kiigazításának intézményét. A pénzügyminiszter közölte, hogy júliusra még fizetnek valamekkora kiegészítést, azt követően viszont általános bérbefagyasztást léptetnek életbe. A Hisztadrut szakszervezeti szövetség hétfőn bejelentette: keddre 24 órás országos általános sztrájkot hirdet, s minden eszközzel harcolni fog a bérek vásárlóerejének csökkenését okozó intézkedések ellen. A leértékelés után egy dollár az eddigi 1260 helyett 1500 sékelt ér, ez 15,9 százalékos devalválásnak felel meg az IMF által elfogadott számítási mód szerint, az izraeli számítási gyakorlatban viszont közel 19 százalékosnak. A infláció, amely a múlt évben 445 sázalékos volt, jelenleg körülbelül 269 százalékos szinten áll. Modai elismerte, hogy június hónapra várhatóan 30 százalékos rekordmagasságot ér el a pénzromlás üteme, s hogy júliusban még ennél is nagyobb adatra számítanak, hangsúlyozta viszont, hogy azt követően rohamos javulás remélhető, a kormány tervei szerint októberben már csak 3 százalékos lesz az infláció. A kormányülés során Peresz miniszterelnök állítólag azzal fenyegette kormányának tagjait, hogy lemondásra fogja kényszeríteni közülük azokat, akik nem támogatják a szükségi intézkedéseket. Ennek ellenére a kabinet 22 tagja közül 7 a csomagterv ellen foglalt állást. A monstre vita után a megviselt Peresz rádiónyilatkozatot adott, amelyben kijelentette: „A mostani intézkedéseik megtétele nélkül a gazdasági összeomlás veszélye fenyegetett volna”. A kormányfő felszólította az ország lakosságát: a közös érdekeket helyezze mindenek fölé, hogy Izrael le tudja győzni az előtte álló óriási nehézségeket. (Reuter, AP— DJ) Erősödőben az amerikai gazdaság Májusban 0,7 százalékkal növekedett az Egyesült Államokban a legfontosabb gazdasági jelzőszámokat mutató öszesített index, megerősítve azokat a jelzéseket, amelyek szerint a gazdaság túljutott az első negyedévi lanyha időszakon. A bíztató jelek közé tartozik, hogy a tartós fogyasztási cikkekre szóló megrendelések 4,1 százalékkal növekedtek májusban, a gazdaság növekedésüteme pedig a második negyedévben éves szinten 3,1 százalékra gyorsult az első három hónap 0,3 százalékos tempójával szemben. Nyugtalanítónak tartja viszont a minisztérium, hogy májusban a kereskedelmi mérleg csaknem rekordnagyságú, 12,67 miliárd dolláros hiánnyal zárult. A tetemes deficit jelzi,, hogy az amerikai feldolgozóipar, amely a gazdaság más részeihez képest az utóbbi néhány évben lemaradt, továbbra is súlyos importversennyel kénytelen szembenézni. Az erős dollár következtében az amerikai gyártók termékei külföldön megdrágultak, miközben az USA-ba érkező import olcsóbbá vált. Baldrige kereskedelmi miniszter elsősorban az erős dollárt okolja a tavalyi 123 milliárd dolláros kereskedelmi deficitért. (Az előjelzések szerint az idén a hiány eléri a 150 milliárd dollárt.) A kereskedelmi hiánynak a gazdaság egészére gyakorolt káros hatása nyilvánvalóvá vált az első negyedévben, amikor a belföldi fogyasztás mintegy 4 százalékkal növekedett ugyan, de a kereslet szinte kizárólag az importra irányult. (Reuter) Négy OPEC-tagállam elutasítja az olajárcsökkesztés gondolatát A Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) péntekre kitűzött miniszteri konferenciájának előjátékaként a hét végén Algírban tanácskozott a kartell négy tagországának olajügyi minisztere, továbbá az OPEC irányvonalát többé-kevésbé követő mexikói kollégájuk. A találkozó után az algériai, a kuvaiti, a nigériai és a venezuelai miniszter egyaránt úgy nyilatkozott, hogy a hétvégi bécsi konferencián az OPEC-en belüli termelési és értékesítési fegyelem megszilárdítása lesz a fő napirendi pont, nem pedig a hivatalos árak leszállítása, ahogyan arról, nem egy találgatás elhangzott az utóbbi hetekben. A megfigyelők szerint az OPEC olaja iránti kereslet jelenleg napi 14 millió barrel körüli szinten van, 2 millió barrellel alatta marad, tehát a szervezet érvényben lévő 16 millió barreles együttes termelési plafonjának. A szakértők úgy vélik, hogy ezt a tényt az OPEC vezetői is tisztán látják, a termelési plafon újabb csökkentése azonban szinte lehetetlen feladatnak ígérkezik, mert ahhoz minden tagországgal el kellene fogadtatni a módosított egyedi termelési kvótát. Néhány tagállam pedig a jelenlegi kvótáját sem tartja be, a többiek rovására próbál valamivel nagyobb olajbevételre szert tenni. A fegyelem helyreállításának jelszaván ezek megregulázása értendő tehát, de kérdéses, hogy ez keresztülvihető-e, hiszen eddig még nem fordult elő, hogy bármilyen szankciót foganatosítottak volna valamelyik külön utat járó tagállammal szemben. (AP—DJ)