Világgazdaság, 1985. december (17. évfolyam, 230/4233-247/4250. szám)

1985-12-03 / 230. (4233.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILÁGGAZDASÁG 1985. DECEMBER 3., KEDD XVII. ÉVFOLYAM, 230. (4233.) SZÁM " Tények és gondolatok A hét krónikája Ismét egy csúcs, de ezúttal nem a Mount Everest, csak a Mont Blanc, de az is lehet, hogy csak egy dombocska. Gondolom, kitalál­ták, hogy a közös piaci vezetők lu­xembourgi értekezletéről van szó. Ennek részleteibe azonban itt nem megyünk bele, majd a krónika vé­gén, hátha történik addig valami. Luxembourgba új kormányfő rándult át a szomszédos Belgium­ból, Mar­tens, aki egyben a régi is. Az új jobbközép kormány is azonos nagyjában az előzővel, a program sem változott: folytatódik a szigorú takarékossági politika. Kissé arrébb, Olaszországban ke­vésbé egyértelmű a stabilizációs irányzat támogatása, de azért ott is halad, ha megállókkal, kitérők­kel is. Most, úgy látszik, megszüle­tik, több évi vajúdás és több med­dő erőpróba után a bérezés új rendje. A kormány, megállapodásra, jutott az állami alkalmazottak kép­­v­iselőivel a bérek pótlékolásának új módjáról, és ez valószínűleg mo­dell­je lesz az iparban érvényesí­tendő új, mozgó — de az eddiginél jóval lassabbab mozgó — bérská­lának is. A még aláírásra váró, de már végleges egyezség szerint nem az egész bért „indexálják” (azaz pótolják ki attól függően, hogy ho­vá emelkedik az inflációs kosár), csak a havi 580 ezer líráig terjedő keresetet. Ezenfelül az élet meg­drágulásának csupán 25 százalékát térítik meg. Ez, a számok prózá­jára lefordítva, annyit tesz, hogy az eddigi 70 százalékkal szemben ezentúl csak az infláció 50 százalé­káért kárpótolják a bérből, fize­tésből élőket. Még mindig Itália földjén maradunk, de nem Olasz­országban, hanem a Vatikánban, ahol­ éles viták közepette folyik a zsinat. A hírügynökségek arról be­szélnek, hogy növekszik az „Észak —Dél” ellentét az egyházon belül­. A „szegények egyházának” a la­tin-amerikai főpapok a szószólói, de általában mögéjük sorakozik fel a harmadik világ többi püspöke is, kifejezve az ázsiai és az afrikai katolikusok érzelmeit. Még egy (részben) vallási téma. Az energikus Thatcher keresztül­hajtotta a parlamenten az ulsteri rendezési tervet, nem vette szívére az észak-ír protestáns képviselők lemondását. Három héten belül ösz­­sze is ülnek az Egyesült Királyság és az Ír Köztársaság megbízottai, hogy hozzálássanak a program meg­valósításához. Fitzgerald ír minisz­terelnök egyébként is jó partner: alkotmánymódosítási kampányt in­dít, hogy országa elfogadható le­gyen a protestánsok számára is. A britek közben a spanyolokkal is tárgyalnak Gibraltár vitatott státu­száról. De most nem ez a Gonzá­ Zez-kormány legnagyobb gondja, hanem a NATO-tagság. Erről a kér­désről parlamenti vitát és népsza­vazást kellene rendezni. A­ közvé­­­leménykutatások szerint azonban­­csak az állampolgárok 20 százaléka támogatja a Csatlakozást a NATO politikai szárnyához.. A kormányfő már harmadszor veszi le a témát a parlament napirendjéről és állí­tólag új választások kiírásával kí­sérel meg kijutni a dilemmából. Egy másik közvéleménykutatás. Ezúttal olyan, amiben kedvét leli a kormány­. Ez tudtul adja, hogy — a változatlanul igen nagy munka­nélküliség ellenére — a nyugatné­metek derűsebben ítélik meg a jö­vőt. A Frankfurter Allgemeina Zeitung az­ első oldalon foglalkozik a jelentéssel, azon a helyen, ahol a világvégét szokta megjósolni, ami bizonnyal eljövend, mert a hesseni szociáldemokraták nem átallottak egy zöldet is megtenni miniszter­nek. Az ipar kipusztul a tarto­mányból, a szociáldemokraták el­vesztik hitelüket, a zöldek elvesztik identitásukat, jövendölte makacsul ez az újság. Most pedig épp itt, ebben a komor jóslatokat ontó lap­ban olvasható, mégpedig az öt fő­ből álló vezetői kollektíva egyik tagjának tollából, hogy „már nem jó üzlet a politikai félelemkeltés”, persze, a­ kancellár ellenfelei szá­mára. E tekintetben a vezércikk önkéntelen hurkoreszk. Más tekin­tet­ben azonban elgondolkoztató. Több fontos ágazat, megrendelésál­­­lománya biztató, a gépiparé, az autóiparé egyenesen lelkesítő — hangoztatja a cikk ..A károgók végső érve az volt, hogy e virág­zás csak látszólagos, a dollár felér­tékelődésének köszönhető. De lám, a Bundesbank megállapítja, hogy élénkül a belföldi kereslet, vagyis a fellendülés akkor se inog meg, ha a dollár gyengül.’’ A következte­tés: a szociáldemokraták korán örültek, amikor azt hitték, hogy az 1087-es választás győzteseinek te­kinthetik magukat. Igaz, ami igaz: javultak a Kohl­­kabinet esélyei. És a Bundesbank jósolta fellendülésnek is hitelt ad­nak szinte az összes bel- és külföldi szakértők. Még rá is licitálnak. Ez pedig már baj. Azt mondják, füg­getlenül attól, hogy a belföldi ke­reslet is támasztéka a konjunktúrá­nak, túl nagy a nyugatnémet kivi­tel, túl szerény az igyekezet a dol­lár értékének leszállítására. Az amerikaiak már a bonni csúcskon­ferencián javasolták — mivelhogy náluk lassul a növekedés — az Egyesült Államok és az NSZK kö­zötti „lokomotívcserét”, azt, hogy le­gyen ezentúl az NSZK a világgaz­daság húzóereje. A kívánságot leg­utóbb Mulford pénzügy­mini­szter­­helyettes hangoztatta. De mások is. A londoni Economist szerint a dollár értékének leszorítására ösz­­szefogó öt ország közül­ valójában csak Japán teljesítette a vállalást: több dollárt adott el a többi or­szágnál, emelte kamatait, növelte költségvetési­­ deficitét Az a kiala­kult felfogás — írja az újság —, hogy a dollár reális ellenértéke 195 jen, 0,65 font sterling, 2,05 márka lenne. Ebből következik, hogy ötven nappal a New York-i megállapodás után a dollár a jen viszonylatában 5 százalékkal, a fontéban 10, de a márkáéban 25 százalékkal van túl­értékelve. A nyugatnémet költség­­vetési deficit, a GNP arányában ki­fejezve, talán a legkisebb az OECD-országok között, a kormány mégsem siet az adók leszállításá­val. Szép lenne elhinni, hogy „a germánok külső késztetés nélkül is levetik bőrnadrágjukat. Szép, de irreális.”’ Bennt­ szek­tálni kell a reflációs politikára: bőkezűbb, mun­kahelyeket is terem­ítő állami­ ki­adási politikára, az adók leszállítá­sára. Az Egonomist követeléséb­en a bonni kormány számára talán az a legbosszantóbb, hogy részben talál­kozik a szociáldemokraták kíván­ságlistájával. Az NSZK kitart a megfontolt nö­vekedés és pénzügyi stabilitás kom­binációja mellett — válaszolt a bí­­rála­tokra Stoltenberg pénzügymi­niszter. Megszólaltak a Bundesbank vezetői is. Schlesinger, a bank al­­elnöke azt bizonygatta, hogy sze­rény dolláreladásokkal is jó hatást, értek­ el a piacokon.­ De támadott is: „az intervenció,nem lehet elég”. Csak akkor lesznek egészséges ál­lapotok, ha Washington mérsékli a költségvetési deficitet. Amíg ez várat magára, az amerikai kamatok magasak lesznek, a külföldi tőke Amerikába áramlása folytatódik, a dollár árfolyama újra és újra föl­szökik. Most itt tartunk. De ez nem az utolsó szó. Folytatása, en­gedékenyebb folytatása következik. Talán már hamarosan is: szavak­ban és tettekben. Nem volt érdemes várni: a Luxemburgból érkező jelentések to­vábbra is szkepszist árasztanak.­­„Csak kisebb, kozmetikai értékű változtatásokra lehet számítani.” Ha így lesz, nagy remények temetőd­nek el vagy halasztódnak későbbi bizonytalan távolokba. A nyáron Milánóban három okot is találtak a nekigyűrkőzésre­, megállt a közös­ség fejlődése; állni kell a sarat az Egyesült Államokkal és Japánnal szemben; a spanyol és a portugál csatlakozás előtt meg kell gyorsíta­ni a döntéshozatali mechanizmust. Ezért át kell dolgozni az EGK alapokmányát, a Romnai Szerződést, el kell indulni az Európai Unió fe­lé vezető úton. Hogyan? Úgy, hogy a strasbourgi parlamentet európai törvényhozó testületté, a brüsszeli bizottságot európai kormánnyá kell fejleszteni, a javak, tőkék és embe­reik szabad mozgását gátló akadá­lyokat föl kell számolni a térségen belül. Biztatást kaptak erre olya­noktól is, akiknek a tanácsát meg szokták fogadni. Nyugat-Európa 27 vezető nagyvállalata, többek között a FIAT és az Olivetti, a Siemens és a Grundig, a holland Philips, a brit Thorn—EMI, a francia Malta és­­Thomson nógatta cselekvésre a po­litikusokat. Ez is kevés azonban. Anglia és az NSZK jelezte, hogy a pénzügyi együttműködést — a gazdasági nagytérség kialakításának előfeltételét — nem engedik bele­foglalni az új szerződésbe. Anglia, Dánia és Görögország mindig is a vétó fenntartása mellett volt, de időközben világos lett, hogy Fran­ciaország meg az NSZK se hajlan­dó másra, csak a vétójog némi la­zítására. Az európai parlament se kap nagyobb hatáskört, legföljebb holmi szépségtapaszt a sebeire. A miniszterek azonban összes jogai­kat féltékenyen őrzik, semmit se adnak le belőlük a brüsszeli bi­zottságnak. A Reuter tudósítója a luxembourgi értekezletet nem az előző, nagy terveket melengető mi­lánói találkozással állítja párhu­zamba,­ hanem az 1983-as stuttgarti csúccsal, ahol első osztályú teme­tést rendeztek a nagy terveknek: beértek egy senkit semmire sem kö­telező „Ünnepélyes Nyilatkozattal”, aztán szépen hazamentek. Andre­otti, a reformok legőszintébb híve most azt mondja, amit nem tudnak elvégezni Luxembourgban, azt el­végzik majd márciusban, a követ­kező, hágai csúcsértekezleten. De­­ ebben, kevesen­­ hisznek." Úgy vélik, ilyen esély nem lesz, mégegyszer.­­talán évekig. A m­árciusi francia választásokkal megkezdődik a par­lamentek­ újjáválasztásának idősza­ka : a rákövetkezőt az NSZK-ban tartják, s mire ennek hullámai el­ülnek,­ Angliában kezdődik a küz­delem, ami mindig elvonja a fi­gyelmet az európai kérdésektől. .Mindez elég vigasztalanul hangzik. De, ez a hétfői látásmód, Luxem­bourgban kedden...a késő esti órák­ban húzzák le a rolót. A kormány­fők — erre is volt már példa — addig, még meggondolhatják magu­kat. Mert hazamenni üres kézzel, az se jó. Vajna János ­t ------------------1 NAPITÓL NAPRA + HAT KÜLFÖLDI TAGJA 13 LESZ jövő tavasztól a tokiói értéktőzsdének. (2. oldal) FELEMELTÉK A BENZIN ÁRÁT Lengyelországban. (2. oldal) -1 ÁRUSZÁLLÍTÁSSAL ELLENTÉTELEZHETŐ hitelekről tár­gyal Finnországgal a Szovjetunió. (2. oldal) KERESKEDŐHÁZZÁ szeretne alakulni az INTERAG. (3. oldal) -f FELKÉSZÜL új feladataira a SZKIV. (3. oldal) -f A VILÁG IMPORT ADATAI. (4. oldal) -f CSÖKKEN A TEHERAUTÓN SZÁLLÍTOTT áruk mennyisé­ge, romlik a gyártók üzlete. (6. oldal) -f A TEH­ERHAJÓK 10 SZÁZALÉKA tétlenül vesztegel a dok­kokban. (5. oldal) - OLASZ CÉG vegyiművet épít Szaúd-Arábiában. (8. oldal) -f ELBOCSÁTÁSOKKAL igyekszik áramvonalasítani a termelé­­­­sét a Dow Chemical. (8. oldal) + GYORSÍTJÁK A SZÉNPROGRAMOT, Nagy-Britanniában. (3. oldal) A SZOVJET MEZŐGAZDASÁG FEJLESZTÉSI TERVEI Moszkvai tudósítónktól: Nagyszabásúak a szovjet mezőgazdaság fejlesztésének tervei, s csak igen nagy erőfeszítéssel, a mezőgazdaság ipari módszereinek alkalmazásával, a termelési hatékonyság növelésével, minden lehet­séges erőforrás maximális kihasználásával lehet elérni őket. Ezt sugallja a Pravda, amely ismét áttekinti a lakosság élelmiszer-ellá­tásának javításával kapcsolatos legfontosabb feladatokat. A következő öt évben a szovjet mezőgazdasági termelésnek­­ 14—16 százalékkal kell nőnie. A jövő évi terv 4,4 százalékos növekedést irá­nyoz elő. Az SZKP központi lapja számos kolhozt és szovhozt sorol fel, amelyek ügyesen, gazdaságo­san, rendkívül eredményesen hasz­nálják fel az állami segítséget, amely az anyagi—műszaki ellátás­ban, műtrágyaszállításban, a talaj­művelésben nyilvánul meg. Ezzel szemben számos olyan szövetkezet van, ahol a gabonatermés a hek­táronkénti 10—15 mázsát sem éri el, ahol kevés takarmányt készíte­nek, gyenge a mezőgazdasági ter­mények minősége. A szovjet mezőgazdaságban év­tizedek óta a legfontosabb mutató­nak tekintik, az egész ágazat tel­jesítményének mércéjeként szokták említeni a gabonatermesztési ada­tokat. A nemrég­­ közzétett hosszú távú gazdaságfejlesztési program azt irányozza elő, hogy 1990-re 250 —255 millió tonnás legyen a gabo­natermés. Hogy ehhez képest hol tartanak, azt nem könnyű felmér­nie egy kívülállónak, mert hivata­los adatokat a gabonatermésről 1980-ban tettek utoljára közzé. Az eddigi rekordtermést 1978-ban ér­ték el 237 millió tonnával, az 1979- es adat 179, az 1980-as 195 millió tonna. Az 1983-as termésről Cser­­nyenko akkori pártfőtitkár szólt egy beszédében, megemlítve, hogy az több volt, mint 190 millió ton­na. A jövő évi terv adatainak elő­terjesztésekor a legfelső tanács ülé­sén Talizin, a tervhivatal elnöke 26 millió tonnás gabonatermesztési növekményt helyezett kilátásba az intenzív talajgazdálkodás kiterjesz­tése révén. A Pravda szükségesnek tartja, hogy erősebb búzafajták te­lepítésével, a kukorica, a cukor­répa, a gyapot, a burgonya, a zöld­ség és a gyümölcs betakarításánál keletkező veszteségek csökkentésé­vel javítsák a gazdaságok a mező­­gazdasági eredményeket. Nem először tesz említést a szov­jet sajtó arról sem, hogy az állat­tenyésztési eredmények csak a ta­karmánynövények termesztésének fokozásával, a takarmánygyártás felfuttatásával érhetők el. Márpe­dig az ötéves tervidőszak végére a tavaly évi 16,7 millió tonnás hús­termelést 21 millió tonnára, a 97,6 millió tonnás tejtermelést 106—110 millió tonnára, a 76 milliárd dara­bos tojástermelést 80—82 milliárd darabosra kell felfuttatni. E nehe­zen teljesíthető feladatokra a Leg­felsőbb Tanács agráripari bizottságá­nak legutóbbi ülésén is, felhívták a figyelmet, amikor megemlítették, hogy az élelmiszerprogram céljai csak akkor teljesülhetnek, ha az ideihez képest 9 százalékos lesz jö­vőre a növénytermesztés és az ál­lattenyésztés növekedése. Az élelmiszer-ellátásban nagy sze­repük van a Szovjetunióban az egyéni háztáji gazdaságoknak, ha­bár erről nem esik gyakran szó. A statisztikai adatok azonban bizon­y­­nyitanak. A háztájikból származik a hús- , a tej-, a tojástermelés kö­zel 30 százaléka, a zöldségtermesz­tés egyharmada, a burgonyater­mesztésnek ennél is nagyobb része. Egy főtitkári beszédben hangzott el már több mint három éve, hogy „elfogadhatatlan az az állapot, hogy sok falun élő család semmiféle ál­latot nem tart”. A háztájikkal kap­csolatban ismert a gond: általában olyan nehéz a megfelelő mennyisé­gű takarmányhoz hozzájutniuk az állattulajdonosoknak, és annyi gond van a felvásárlások körül, hogy nem túl nagy az állattartási kedv. Néha szó esik róla, hogy kistrakto­­rok gyártásával, vetőmag, műtrá­gya, növényvédőszer, takarmány és takarmányadalékok nyújtásával az államnak erőteljesebben kellene tá­mogatnia az egyéni háztáji gazda­gságokat. A Pravda most ugyaneze­ket sorolja fel, hozzátéve, hogy a lakossági értékesítésre szánt háztá­ji eredetű mezőgazdasági terménye­ket, termékeket jobban megszervez­ve kell felvásárolni. Szó esik emellett a cikkben ar­ról is, hogy fontos a termékek mi­nősége, a veszteségek csökkentése, a gyermekélelmezés, a diétás ételek választékának és mennyiségének növelése, több feldolgozott mező­­gazdasági termékre van szükség, növelni kell a gyorsfagyasztott áruk, az alkoholmentes italok kínálatát. P. A. GYÖNGÜL A DOLLÁR Két és félévi mélypontra süly­­lyedt tegnap a dollár a nyugat­német márkával szemben a frank­furti tőzsdén: egy dollár 2,50 már­káért cserélt gazdát. Az amerikai valutával szemben a márkát az nyomta fel, hogy a piacokon a nyugat-európai pénzügyi rendszer, az EMS árfolyamainak küszöbön álló átrendezéséről suttognak. „A tendencia mindaddig folytatódik, amíg ki nem derül, mennyire iga­zak vagy hamisak a jóslatok” — így egy nyugatnémet alkusz. A szó­beszéd szerint az EMS-kiigazítás keretében felértékelnék a márkát, (s talán a holland guldent is) a többi tagvalutával szemben — még­pedig azért, mert a nyugatnémet, valuta a múlt­­héten eléggé jelen­tősen erősödni kezdett. A gyenge EMS-valutának tartott olasz,líra és francia, illetve belga frank gyen­gesége isi az átrendezést, sejteti Megbízható források azonban ki­zárnak tartották, hogy a Közös Piac vezetői luxembourgi csúcsér­tekezletükön kitérjenek az EMS- átrendezés kérdésére is — írja az AP—DJ. ­ Kib­er­iíyben az OPEC fejlesztési alapja A Kőolajexportáló Országok Szervezete, az OPEC tagjai az olaj­bevételek esése miatt beszüntették a szervezet fejlesztési alapjába való befizetéseket — mondta a kuvaiti An Aliba című lapban közölt nyi­latkozatában Ali Kalifa al Szabah olajügyi miniszter. Az alapot pilla-­­natnyilag csak a már folyósított hi­telek után befolyó kamatok töltik fel. Az alap döntően az OPEC- államokban megvalósuló fejlesztési tervek finanszírozását szolgálja. (APA)

Next