Világgazdaság, 1986. június (18. évfolyam, 104/4354-124/4374. szám)

1986-06-03 / 104. (4354.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1986. JÚNIUS 3., KEDD XVIII. ÉVFOLYAM, 104. (4354.) SZÁM Tények és gondolatok A hét krónikája De Vita, az olasz kereszténydemokraták vezetője, számot vetve avval, hogy a gazdaság a többékevésbé fennmaradt strukturális problémák ellenére (az állami hitelszükséglet továbbra is gyorsabban nő a nemzetközi jövedelemnél) lényegében kikerült a kátyúból, megfújta a csatakürtöt. „Rohamra a kormányfői poszt visszahódításáért” — szólott a kürtszó, híven a párt, és főként De Mita, a leendő várományos akaratához. De azután elbizonytalanodott. Akkor csuklott meg, amikor a hogyanról kellett volna zengeni. Hét úgy — hangzott meglehetős tétovasággal —, hogy a szocialista Craxi átadja a helyét, ő, aki minden háború utáni miniszterelnöknél hosszabban ül a bársonyszékben, föláll, mert belátja, hogy a Democrazia Cristiana, amely végtére is a közélet és a kormánykoalíció legnagyobb pártja, jogosan perli vissza a hatalmat, meg a vele járó javakat és állásokat. Az ötlet nem lenne rossz, csak az a baj, hogy kettőn áll a vásár. Craxi pedig nem veszi önként a kalapját. Azt mondja, ha megbuktatják, új választásokat ír ki. Márpedig ez aligha lenne jó a kereszténydemokratáknak, és kivált az ingatag" alapokon álló ötpárti koalíciónak. De van a kormányfőnek egy nagyobb aduja is: békejobbot nyújthat a kommunistáknak. Ezt a lehetőséget, igaz, csak taktikai megfontolásokból, már meg is csillogtatta a CGIL, a legnagyobb szakszervezeti szövetség kongresszusán. A Democrazia Cristiana baloldalán is kacérkodnak egyesek a „történelmi kompromisszum” felújításával, De Mita azonban — bizonyos várakozásokkal ellentétben — kizárta ezt a lehetőséget. Nafta, az OKP főtitkára, a Der Spiegelnek adott minapi nyilatkozatában ugyancsak eltemette a történelmi kompromisszumot, ellenben ismét felajánlotta az együttműködést a szocialistáknak. „Az európai baloldal integráns részének tekintjük magunkat, s nem hisszük, hogy a szocializmus megvalósulhat demokrácia, szabadság nélkül. A demokrácia kreatív értékét semmi sem pótolhatja” — hangoztatta a főtitkár. A kérdés, amit föl kell tennünk magunknak — folytatódott a nyilatkozat — így hangzik: Miként tudjuk azokat a haladó társadalmi erőket tömöríteni, amelyek köré más társadalmi rétegek is csoportosulhatnak? „Csupán a munkásokkal nem jutunk messzire. Éppúgy, mint a különböző európai országok baloldali pártjainak, meg kell valósítanunk a szövetségetaz értelmiségiekkel, a technikai szakemberekkel, az új foglalkozásokkal keletkező új rétegekkel. Ez az úgynevezett közép meghódításának problémája. Egyébként a baloldal egységénekmegvalósítása nemcsak a mi célunk. Olyan gondolat, ami nagy szociáldemokrata vezetőket is hatalmába kerített. A sok közül csak egyet nevezek meg: Olof Palmét.” Most pedig fel Mexikóba, a hét legfontosabb eseményének színterére. Megkezdődött a futball-világbajnokság, és ez jótékonyan feledteti a latin-amerikai ország eladósodását, ami súlyos volt, de most, az olajárak csökkenése után tragikus lehet: háttérbe szorul az Egyesült Államok,és Mexikó konfliktusa, oka a kábítószer-csempészet aggasztó növekedése; átmenetileg lekerül a napirendről a Nicaragua körüli béke megteremtésével próbálkozó Contadora-csoport új javaslata. Egy dolog számít csak helyben és szerte az egész világon: a labdarúgás, ami már rég nem játék, hanem üzlet és megszállottság, egyes nézetek szerint újfajta vallás. Még mindig Latin-Amerika és még mindig vallás. De ezúttal nem valami idézőjeles pótlék, hanem igazi vallás. Sőt, az egyedül üdvözítő, íme: a brazíliai Sao Luis érseket kiátkozta Maranháo állam kormányzóját, rendőrfőnökét meg a „fazendorosok” — a nagybirtokosok — szövetségének számos vezetőjét. A történethez tudni kell, hogy Brazíliában a művelhető 500 millió hektár föld 86 százaléka nagybirtokosok tulajdona, s ebből 150 millió hektár parlagon hever. A csupán papíron létező földreformtörvény szerint azonban az Amazonast szegélyező őserdők szélén elterülő Parlagföldeket bárki elfoglalhatja. A nincstelen és tudatlan parasztokat az egyház rábeszélte e földek elfoglalására, de a földfoglalókat és az őket segítő papokat „pistoloirosok”, a birtokosok által kibérelt bérgyilkosok fogadták. Az állam bürokráciája (és a központi kormány több tagja) a birtokosok oldalára állt; az egyháznak szerintük nincs joga beavatkozni a földreformba, ami „világi probléma”. Szóval, ha százszázalékos, vegytiszta osztályharcot akarunk látni, lehet, hogy csak el kell menni a Papagálycsőr vidékére, Északkelet-Brazíliába. Illetve ez sem egészen klasszikus eset a papok szerepe miatt. Hogy mennyire nem az, mutatja a színvonalas, de egyre militánsabban (és az előkelőségből engedően) jobboldali Frankfurter Allgemeine Zeitung, amely a felszabadítási teológiát támadó cikkének ezt a címet adja: „A baloldali fasiszta eretnekség”. Még mindig a vallás és még mindig a nyugatnémet lap, amely ugyanebben a május 28-i számban egy ankarai tudósítást is közöl. A törökök be szeretnének kerülni a Közös Piacba, de reményeiket tompítani kell — írja a tudósító, mert a csatlakozás lehetővé tenné a török vendégmunkások szabad mozgását és munkavállalását az EGK területén. „A közösség országai sose lesznek képesek 50 millió török befogadására ... Integrálásuk a nyugatnémet társadalomba, egyes kivételektől eltekintve, csupán jelszó, maradt... A legtöbb nehézséget a kereszténység és az iszlám összeütközése okozza... Az iszlám jelenlegi vallásfenomenológiai státusza: preindusztriális vallás az indusztriális korszakban.” Végezetül az apartheid rendszerről. „A különbség a jelenlegi délafrikai zavargások és az előző megmozdulások között a kritikus küszöb átlépése” —írja a The Guardian. „A feketék tudják, hogy most már győznek. Ez eltarthat öt évig vagy tizenötig is, de a vég bizonyos.” A legutóbbi fejlemények tükrében nem mernénk határozottan az öt évi tartamra szavazni. A Neue Zürcher Zeitung május 18— 19-i számának vezércikke fölött még ezt hirdette a cím: „Dél-Afrikában esély nyílt a dialógusra”. A szűnni nem akaró zavargások füstkulisszái mögött — írja a svájci lap — olyan mozgások válnak láthatóvá, amelyek komoly figyelmet érdemelnek. De amire az újságot kihordták, az olvasók másfajta mozgásra , lettek figyelmesek: a Zimbabwére, Zambiára, Becsuánára árasztott dél-afrikai bombák vésztjósló zuhanására. A „Zürcher” optimizmusát a meghirdetett reformok, mindenekelőtt a feketék szabad mozgását akadályozó, gyűlölt útlevéltörvény visszavonása ösztönözte, meg a nemzetközösség küldöttei által előterjesztett javaslatok látszólag kedvező fogadtatása. A Fraser Volt ausztrál kormányfő és Obasanjo egykori nigériai elnök vezette küldöttség az ANC, az Afrikai Nemzeti Kongresszus engedélyezését, meg Nelson Mandelának, az ANC 20 éve bebörtönzött vezetőjének szabadon bocsátását ajánlotta. Ennek ellentétele az lett volna, hogy a radikális fekete mozgalom lemond az erőszakról és tárgyalásba kezd a kormánnyal. Botha elnököt kezdetben nyitottá tette a felismerés, hogy a dél-afrikai gazdasági válságnak politikai mellékíze is van: a nyersanyagárak esése nem kizárólagos oka a recessziónak. De Botha durbani visszatáncoló beszédét annak idején a rand hirtelen gyen lgülése követte: a gazdasági partnerek magatartásában visszatükröződött az apartheidre záporozó kritika. Ami nem volt tisztára humanitárius indítékú: kiviláglott, hogy a dél-afrikai gazdaságban érdekelt nyugati konszernek szeretnének valami — a zimbabweihez hasonló rendezést. Ez átmenthetné a szabadpiaci gazdálkodást, és lehetővé tenné további működésüket. A szomszédokat elárasztó bombák azonban telibe találták a Commonwealth megbízásából tárgyaló úgynevezett „eminens személyiségek” javasolta kompromisszumot is. Pretoria egyébként azt mondja: a támadásra a terrorizmus elleni föllépés kívánalma, az amerikaiak líbiai akciója adott ösztönzést. De a hírforrások másutt keresik az okot, s egy dél-afrikai városban, Pietersburgban vélik megtalálni. Ott ugyanis hitlerista mintára öltöztetett és szervezett rohamosztagosok szétverték az elnök névrokonának, Pik Botha külügyminiszternek a gyűlését. Ez egyfajta premier volt, ami a kormányt a jobboldal vitorláit dagasztó szél kifogására késztette. A The Guardian azonban nem fogadja el ezt az okoskodást. „Amikor Botha belátta, hogy az apartheid fönntartása gazdasági okok miatt lehetetlen, s rászánta magát az első tétova reformokra, tudta, mire számíthat a transvaali ültetvényesek részéről.” De időközben a választások megmutatták, hogy az „afrikanerek” — a búrok — szolidaritása mítosz csupán, az elvándorlást jobbfelé teljes mértékben ellensúlyozza az angolul beszélő népesség újkeletű támogatása. A jobboldali nyomás nem mentség, a kormányfőre nehezülő igazi nyomást a jogaikat követelő feketék jelentik. A külföld egyetlen tényleges eszköze a szankció — véli a liberális lap.. De Thatcher erre nem kapható, jóllehet emiatt felbomolhat a Commonwealth. Az automatikus angol—amerikai vétő az apartheid utolsó külföldi védelmezőinek színében láttatja azokat, akik még mindig nem „restellnek élni vele. Vajna János NAPRÓL NAPRA ! -f CSAK AZ ADATSZOLGÁLTATÁSI RENDSZER g GYÖKERES MEGVÁLTOZTATÁSA csökkentheti a vállalatok jelentéskészítésre fordított idejét. (3. oldal) -f HELYI SZABÁLYOK ALAPJÁN FEL AKARNAK SZÁMOLNI Kínában egy tartósan veszteséges vállalatot. (2. oldal) + A JÖVŐ ÉVEZRED ELEJÉRE FÖLDGÁZHIÁNYT jósol az TEA a most elmaradó beruházások miatt. (3. oldal) + A HAZAI HÚSNYÚLTENYÉSZTÉST IS HÁTRÁNYOSAN érintette a Közös Piac átmeneti importkorlátozása. (5. oldal) + AZ ELŐREHOZOTT JAPÁN VÁLASZTÁSOK ELŐTT Nakaszone népszerűségét növelő gazdasági intézkedéseket tesz. (2. oldal) + HOSSZABB TÁVON NEM VALÓSZÍNŰ a világ uránkeresletének csökkenése. (3. oldal) ■f A KÍNAI VÁLLALATVEZETŐKRE RÓTT NAGYOBB FELELŐSSÉG megváltoztatja a vállalati igazató és párttitkár viszonyát. (4. oldal) + A NEMZETKÖZI ATOMENERGIA ÜGYNÖKSÉGNEK NEM FELADATA a világ atomreaktorainak biztonsági ellenőrzése. (5. oldal) ■•a vsziej £3 Norvégia óriási nyugat-európai földgázügylete Szállítások 68 milliárd dollár értékben Hat nyugat-európai ország hétfőn hatalmas földgázügyletről szóló keretmegállapodást írt alá Norvégiával — jelentette a norvég NTB hírügynökség. Norvégia az egyezmény alapján 500 milliárd korona (68 milliárd dollár) értékben fog földgázt szállítani e partnereknek 1993-tól kezdve, 27 éven keresztül, a még kitermelés előtt álló tenger alatti lelőhelyről, a Troll-mezőről. A földgáz eladói nevében a norvég állami olajvállalat, a Statoil vett részt a tárgyalásokon, míg a hat ország — az NSZK, Franciaország, Hollandia, Belgium, Luxemburg és Olaszország — gázszolgáltató vállalatait a nyugatnémet Ruhrgas képviselte. Az ügylet azt jelenti, hogy Nyugat-Európa gázellátásában Norvégia a következő évszázadba is belenyúlóan biztosította vezető pozícióját a nagy versenytársak, a Szovjetunió és Algéria előtt. A Troli lelőhely a feltáró kutatások szerint Észak-Európa legjelentősebb gázmezője, tartalmát 1300 milliárd köbméterre becsülik a szakemberek. Ez a mennyiség, több mint húsz évig csaknem a teljes nyugat-európai gázfelhasználást fedezhetné. (Reuter) Iraki—szíriai tárgyalások az olajvezeték újramegnyitásáról Irak és Szíria hivatalosan meg nemerősített hírek szerint tárgyalásokat kezdett annak az olajvezetéknek az újranyitásáról, amely Szírién és Libanonon át a Földközitenger partjára viszi az iraki olajat. A vezetéket Szíria 1982-ben lezárta, s ezzel jelentős exportbevételtől fosztotta meg az Iránnal 1980 óta háborúzó Irakot. A damaszkuszi lépés után az iraki—szíriai határokat lezárták, és a két ország között igen feszültté vált a viszony. Szíria azon kevés arab ország közé tartozik, amely az iraki—iráni háborúban Irán pártjára állt, s Irántól a baráti gesztusért cserébe kedvezményes feltételek között kapott olajat .Az iraki tranzitszállítások beszüntetése Szíriának is veszteséget okozott, elesett a Bagdadban évi 150 millió dollárra, Damaszkuszban csupán 20 millió dollárra becsült — tranzitdíjaktól.) A vezeték újbóli megnyitásáról az Arab Olajexportáló Országok Szövetsége (OAPEC) keretében évek óta folynak sikertelen egyezkedések, s nem hoztak előrelépést a tavaly szaúdi közvetítéssel létrejött iraki—szíriai határ menti tárgyalások sem. A mostani, állítólag Damaszkuszban folyó megbeszéléseket a Szíriával javuló kapcsolatú Husszein jordániai király hozta össze, Szaúd- Arábia és Kuvait, a mind Szíriát, mind Irakot pénzelő olajállamok támogatásával. Az új iraki—szíriai tárgyalások sikerére az eddiginél több az esély. Igaz, hogy a két ország vezetése közötti ellentétek nem szűntek meg, de Szíriának, az egyre romlógazdasági helyzetben jól jöhetnek fixanzitbevételek. Ráadásul Damaszkusz és Teherán kapcsolataiban az utóbbi időben egyre több a feszültség — a két ország egymással harcoló frakciókat támogat Libanonban. Irán nemrég felfüggesztette kedvezményes olajszállításait (VILÁGGAZDASÁG, 1986. május 21., 1. oldal), a szíriai fizetési késedelmekre hivatkozva. A Szírián átvezető vezeték megnyitásának lehetőségei aggasztják Iránt. Részben azért, mert ezzel ellenfele napi 500 ezer barrel kapacitású új exportlehetőséghez, és ezzel bevételi forráshoz jutna, részben a politikai erőviszonyok ezzel járóétrendeződése miatt. Több iráni újság foglalkozik az üggyel. A teheráni Resalat leszögezi, hogy Irán és Szíria jó viszonyát nem befolyásolja Damaszkusz és Aramán kapcsolatainak javulása, de arra figyelmeztet, hogy „ha Szíria közeledése Jordániához egyben közeledést jelent Irakhoz is, akkor ezzel veszélybe kerül Szíria progresszív szerepe a Közel-Keleten”. A Tehran Times vezércikke elítéli a jordániai békítési kísérletet, amelyet amerikai összeesküvésnek minősít, és óva inti Szíriát attól, hogy újra nyissa a rajta áthaladó olajvezetéket. (Reuter, AP—DJ) NŐ AZ ENERGIATERMELÉS ÉS -FELHASZNÁLÁS LENGYELORSZÁGBAN A lengyel bányászok az év első öt hónapjában 79,5 millió tonna kőszenet termeltek ki, ezen belül májusban 15,8 millió tonnát. Az év eleje óta Lengyelország 13 millió 750 ezer tonna szenet exportált, ebből 8 millió 940 ezer tonnát a tőkésországokba — közölte a PAP hírügynökség. Lakossági felhasználásra ebben az időszakban több mint 9 milló tonna került, szemben a tavalyi 8,2 millió tonnával. A többit az ipar és az energiatermelés használta fel. A január—május közötti időszakban a lengyel bányászok 27,6 millió tonna barnaszenet jövesztettek, 3 millió tonnával többet, mint a tavalyi azonos időszakban. Az év eleje óta Lengyelországban összesen 60,5 milliárd kilowattóra áramot termeltek. Figyelemre méltó az a tény, hogy az áramtermelésben nőtt a barnaszén felhasználása. Az év első öt hónapjában a népgazdasági és lakossági földgázfelhasználás 8,835 milliárd köbméter volt, 200 millió köbméterrel több, mint a tavalyi időszakban. (MTI) A Chrysler eladja Peugeot-részvényeit Az amerikai Chrysler autógyár 2 milliárd francia frankért eladja a francia Peugeot autógyárban lévő 12,5 százalékos részesedését. A Chrysler cégnek e pillanatban 2,37 millió Peugeot-részvény van a tulajdonában. Ebből a Peugeot cég maga 600 ezer részvényt értékesített a vállalathoz közelálló francia cégeknek. A maradék 1,77 millió részvényt részben az amerikai, részben a nemzetközi tőkepiacokon értékesítik. A tervek szerint Amerikában 400 ezer részvényt adnak el, Nyugat-Európában pedig 1,37 milliót. Az árat június 12-én szabják meg. Az elképzelések szerint a részvényeket 5 százalékos diszkonttal dobják piacra. (AP—DJ)