Világgazdaság, 1986. november (18. évfolyam, 212/4462-230/4480. szám)

1986-11-01 / 212. (4462.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A­ MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1986. NOVEMBER 1., SZOMBAT XVIII. ÉVFOLYAM, 212. (4462.) SZÁM Tokió rászánta magát a kamatleszállításra Japán-amerikai pénzügyi paktum A japán központi bank tegnap bejelentette, hogy 0,5 százalék­­ponttal 3 százalékra csökkenti a leszámítolási kamatlábat. A lépés egy nagyobb szabású japán—amerikai valutáris egyezség része, amelynek fő célja, hogy egyrészt megállítsák a jen további erő­södését a dollárral szemben, másrészt a japán konjunktúra élénkí­tésével segítsék a belföldi feldolgozóipart, s ugyanakkor az im­portkeresletet fokozva, megindítsák a nyomasztó japán kereskedel­mi aktívum lemorzsolását. A kamatleszállítás ■— bár önös érdekek állnak mögötte — gesztus a Reagan-kormánynak. A konjunktúrá­ért aggódó polgárok előtt sikerként lehet föltüntetni a kongresszu­si választások küszöbén, és lehetőséget ad az amerikai kamatszint további csökkentésére, az amerikai gazdaság újabb élénkítésére. A megállapodás azonban féloldalas és korlátozott hatású marad mindaddig, amíg nem csatlakozik hozzá a Bundesbank és rajta ke­resztül az EMS. Hosszú hónapok nyilatkozathábo­­rú­ja fejeződött­ be, legalábbis át­menetileg azzal, hogy a japán jegy­bank, az idén immár negyedszer, ismét leszállította a leszámítolási kamatlábat.­ A kamat, amelyre a jegybank a kereskedelmi bankok­nak kölcsönöz, 3 százalék, a hábo­rú után a legalacsonyabb. A kamatleszállítást követően nyilvánosságra hozták, hogy a ja­pán belföldi hitelek olcs­óbbítása egy tágabb japán—amerikai megál­lapodás része, amelyet Baker ame­rikai és Mijazava japán pénzügy­­miniszter dolgozott ki. Japán rész­ről vállalták meg, hogy pótkölt­ségvetéssel ösztönzik a belgazdasá­got, ezt tegnap már be is terjesz­tették a parlamentben. Cserébe az Egyesült Államok megígérte, hogy csökkenti költség­­vetési deficitjét (amely az idén meg fogja haladni a 220 milliárd dollárt), ellenáll a kongresszusban erősödő protekcionista nyomásnak, és a m­­aga részéről is erőfeszítése­ket tesz a gazdaság élénkítésére. Mijazava a legnyomatékosabban hangsúlyozta: Tokió értelmezése szerint a megállapodás azt jelen­ti, hogy a jen nem erősödhet to­vább a dollárral szemben, és szük­ség esetén az USA is kész Inter­veniálni a valutapiacokon a dol­lár—jen árfolyam jelenlegi szinten tartása céljából. Ugyancsak az egyezmény részének tekintenek egy kívülálló számára jelentéktelen, de a valutatőzsdéken igen nagy hord­erejű tényt, azt tudniillik, hogy amerikai részről felhagynak a dol­lárárfolyam „lefelé beszélésével”, az olyan nyilatkozatokkal, híresz­telésekkel, amelyek dollárellenes hangulatot teremtenek a piacokon, noha alkalmasint semmilyen konk­rét alapjuk sincs. Hiba volna azonban azt hinni, hogy a Renegan-barát Nakaszone­­kormány jótékonysági akciójáról van szó. Washington kétségkívül követelte a kamatleszállítást, de ugyanezt tette a japán feldolgozó­ipar is, amelynek versenyképessé­gét érzékenyen csökkentette a jen erősödése. A japán gazdaság nö­vekedése az utóbbi hónapokban erősen lelassult,­­ ezért a belföldi vállalatoknak legalább akkora érde­ke a hazai piac élénkítése, mint a külföldnek, amely importmegrende­lésekben bizakodik. A tegnap beterjesztett pótköltség­vetés mindamellett jellegzetesen ja­pán alkotás. 133 milliárd jent irá­nyoz elő közmunkákra, amelyek a gazdaság élénkítésére volnának hi­vatva, ugyanakkor az adóbevételek csökkenésével érvelve, 263 mil­liárd jent lefaragnak a rendes költségvetésből, magyarul kétszer annyit vesznek vissza, mint amennyit adnak. Ami a kamatleszállításnak és a pótköltségvetésnek a külgazdasági aktívumra gyakorolt hatását illeti, külföldi megfigyelők több mint szkeptikusak. Legföljebb azt lehet várni, hogy az exportdüh átmeneti­leg enyhül, nagyobb lesz a keres­let a hazai piacon, ebből azonban külföldi vállalatok kevés hasznot húznak, mert a „mindent szabad, de semmit sem lehet” politika marad. Baldrige amerikai kereskedelmi miniszter szerint az amerikai ke­reskedelmi deficit az idén 172 mil­liárd dollár lesz, s ennek zöme a japán—amerikai kereskedelemben keletkezik. Bár az USA deficitje szeptemberben csökkent (lásd teg­napi számunk második oldalát), ez kizárólag annak tulajdonítható, hogy az import nagyobb mértékben esett vissza, mint az export. Ugyanakkor a japán kivitel a jen erősödése és a különféle kereslet­­ösztönző programok ellenére szep­temberben 9,8 milliárd dolláros re­kordot ért el, szemben az egy év­vel ezelőtti 5,24 milliárd dollárral. Míg a japán fogyasztási struktúrá­ban nem megy végbe alapvető vál­tozás, addig a szigetország aligha­nem aktívumra van ítélve: egy ma­gasan fejlett gazdaság teljesítmé­nyével egy közepesen fejlett ország fogyasztási szintje és szokásai áll­nak szemben. Az amerikai valuta erősödött a piacokon, tegnap délután 164 jen és 2,07 márka körül jegyezték. Ez azonban nem annyira a japán ka­matleszállítás eredménye — ezt a tőzsdén már korábban „leszámítol­ták” —, hanem inkább az USA ke­reskedelmi deficitjének csökkenése és a vezető gazdasági mutatók 0,4 százalékos növekedése áll mögötte. Az index augusztusban csak 0,1 százalékkal növekedett. A piacokon most azt találgat­ják, hogy a nyugatnémet jegybank, s közvetve a nyugat-európai valu­tarendszer, az EMS, Tokió nyomá­ba szegődik-e miáltal lényegesen megnőne a kétoldalú paktum jelen­tősége. A Bundesbank egyelőre ne­met mond, de két hete még ugyan­ezt tette a japán jegybank is. (Reuter, AP—DJ, DPA) A Világbank javaslatai Nicaraguának Nicaraguának amely két éve szü­netelteti a Világbank-adósságok törlesztését, sürgősen meg kellene változtatnia gazdaságpolitikai, irányvonalát. Erre a következtetés­re jutott a Világbank igazgatótaná­csa a hét során, miután behatóan tanulmányozta a Nicaragua gaz­dasági­ helyzetéről készített­­jelen­tést. A dokumentum szerint az or­szág gazdasági helyzete igen sú­lyos, s ebből való kilábalásához számos strukturális változásra len­ne szükség Nicaragua gazdaságában — adta hírül a Reuter hírügynökség, jól értesült forrásokra hivatkozva. Latin-amerikai­­ diplomáciai for­rások szerint a jelentés, amely egy világbanki szakemberekből álló delegáció júliusi helyszíni látogatá­sa nyomán készült , a nicara­­guai gazdasági helyzetet igen ko­mornak tartja,é­s ez évre 650 száza­lékos fogyasztói áremelést prog­nosztizált. Mint ismeretes, a Reagan-kor­­mány gazdasági embargót rendelt el Nicaragua ellen, hogy ezzel za­vart okozzon az ellátásban, s ily­­módon is aláássa a szandinista ve­zetés helyzetét. Charles R­edman, az USA külügyi szóvivője most úgy jellemezte a nicaraguai gazda­ságot, hogy az a „teljes káosz álla­potában” van. A Reuter értesülése szerint a Vi­lágbank felajánlotta Nicaraguának, h­ogy 57 millió dolláros kölcsön tör­lesztése fejében újra hiteleket fo­lyósítana számára. (A pénzintézet 1984 novembere óta nem ad hitelt a latin-amerikai országnak, miután az azóta nem törleszt.) Értesülések szerint a szandinista vezetés üdvö­zölte a Világbank kezdeményezését, újonnan megerősítette azonban, hogy Nicaragua nem tud törleszteni te­kintettel a hadi gazdálkodás okozta terhekre. Erre való válaszként szü­letett a Világbank igazgatótanácsá­nak e heti ülésén az az állásfog­lalás, amely szerint a Világbank nem mondhat véleményt a hadigaz­dálkodás szükségességéről, ez nica­raguai bel­ügy. Ismeretes, hogy a latin-amerikai ország költségvetésének tekintélyes részét fordítja védelmi kiadásokra. Az Amerika-közi­ Fejlesztési Bank adatai szerint idén például a nicara­­guai hazai össztermék (GDP) 47,6 százalékát emészti fel a honvéde­lem. A Világbank már idézett tanul­mánya szerint csak a katonai költ­ségvetés megnyirbálásával lehet működőképessé tenni a­ nicaraguai gazdaságot. A jelentés azt is leszö­gezi, hogy Nicaraguának el kell döntenie, milyen szerepet szán a magánszektornak, milyen összetéte­lű legyen vegyes gazdasága, s azt is, hogy milyen (bel- és külföldi eredetű tőkére vonatkozó) beruhá­zási politikát akar követni. (Reuter) Nyugatnsm­ót—szovjet nukleáris együ­ttműködési szerződés Az NSZK­­és a Szovjetunió a nukleáris kutatás és az­ atomener­gia biztonságos felhasználásának te­rületén való együttműködésről szer­ződést fog kötni — mondta el új­ságíróknak Heinz Riesenhüber, az NSZK kutatási minisztere. Eszerint a szerződés aláírására előrelátha­tóan a jövő héten, november 4-én kerül sor Moszkvában,­­Riesenhüber látogatása alkalmával. A szerződés várhatóan komoly lökést ad majd a nyugatnémet atomenergiai kuta­tásoknak és a kutatási, eredmények ipari alkalmazásának — mondta a továbbiakban a miniszter. A doku­mentum, hatálya kiterjed majd a két ország magkutatási intézeteinek együttműködésére, a sugárzásvéde­lem és az atomerőművek biztonság­­technikai kérdéseire. (Reuter) l­ü­l (2 % ) át NAPRÓL NAPRA -) GYENGÉK AZ OPEC KILÁTÁSAI rövid időn belül megvaló­suló olajár-emelkedésre. (2. oldal) A NAGYOBB PIACI SZABADSÁG „ÁLDÁSAIT” ecsetelte a dijorti rendezvény megnyitóján Balladur francia állammi­niszter. (3. oldal)­­ TELJESEN AZ OLIVETTIRE BÍZZA AZ ATT a személyi számítógépek gyártását. (4. oldal) -­ A KÖZEL-KELETI EXPORTLEHETŐSÉGEK SZŰKÜLÉSE és a kisebb idegenforgalmi bevételek megnövelték a török mérlegdeficitet. (2. oldal) - CSAK A NYUGAT-EURÓPAI MEGRENDELÉSEKNEk kö­szönhető, hogy nem lassult le még jobban a nyugatnémet gép­ipar fejlődése. (4. oldal) -A KORMÁNYTÁMOGATÁSRA IS SZÜKSÉGE LENNE a ma­gyar textil- és ruházati iparnak az előbbrelépéshez. (3. oldal)­ ­ V Zr Tunézia erőfeszítései a külgazdasági egyensúly helyreállítására Vasárnap parlamenti választások A vasárnapi tunéziai parlamenti választásokon a kormányzó Szocialista Desztár Párt győzelme előtt nincs akadály: csütörtökön a harmadik legális ellenzéki párt is bejelentette: nem indít jelöltet. Burgiba örökös elnök 30 éves rendszerét ugyan az egyik legkon­szolidáltabb arab országnak tekintik, de a stabilitáson réseket ütött részben az 1982 óta élesedő gazdasági feszültségek, részben az idős elnök utódlásáért folyó hatalmi harc. A legális ellenzéki pártok — a Szocialista Demokraták Mozgalma, a Kommunista Párt és a Népi Egy­ség Mozgalma — bojkottálják a vasárnapi választásokat azzal a vád­dal, hogy a hatóságok zaklatták az ellenzék híveit, akadályozták vá­lasztási előkészületeiket, visszaéltek a választási körzetek megszabásá­nál. Az előző, 1981-es választáson indíthattak először, a kormánypár­ton kívül más pártok is jelöltet 1956, a függetlenség kikiáltása óta. Akkor az ellenzéki pártok csalás­sal vádolták a hatóságokat. A 70-es évekbeli gyors gazdasá­gi növekedését Tunézia jórészt a drága olajnak köszönhette, bár na­pi 110—120 ezer barreles termelé­sével arab összehasonlításban nem komoly termelő. Az olajárak 1932- ■ben megindult lemorzsolódása óta kereskedelmi és fizetési mérlegén tartós a deficit. A térségben vi­szonylag fejlettnek és sokoldalúnak mondható gazdaság egyéb fontos ex­portcikkeit, a foszfátot, a textiláru­kat, a mezőgazdasági termékeket is nehezedő feltételek közt értékesíti. Tavaly nyáron súlyos deviza­hiány alakult ki, amelyen — rész­ben az import visszafogásával, rész­ben az akkori rekordtermésnek kö­szönhető csökkent mezőgazdasági importigénnyel — sikerült úrrá len­ni, de az év végi devizatartalékok így is 233 millió dollárra csökken­tek. (Az éves import 2 milliárd dol­lár körül mozog.) Az ország adós­ságállománya mintegy 5,5 milliárd dollár, a GDP 65 százaléka. Az év elején az azóta leváltott Mzali miniszterelnök szigorú re­strikciókra szánta el magát, hogy a fenti arányt 50 százalék alá csök­kentse. Visszafogták a beruházások addigi gyors növekedését, a költ­ségvetés e téren tavalyhoz képest 18 százalékos csökkentést, az álla­mi szubvenciók újabb 15 százalé­kos lefaragását tűzte ki célul. Az olajárak idei erős esése sú­lyosbította a helyzetet: az olaj rész­aránya az exportbevételekben a ta­valyi több mint 40 százalékról az év első nyolc hónapjában 25 száza­lék alá csökkent. Az élelmiszerim­port 18 százalékos csökkentésével, s az olajon kívüli export támogatá­sával (augusztusban 10 százalékkal devalválták a dinárt) magyarázha­tó, hogy az első nyolc hónapban, dinárban mérve, csak kissé nőtt a kereskedelmi deficit. A második devizabevételi forrás a turizmus, az idei forgalomra azon­ban a PFSZ tuniszi főhadiszállása ellen intézett izraeli támadás, a szomszédos Líbia és az USA közti éles viszály nyomja rá bélyegét. A mezőgazdasági export kilátásait veszélyezteti, hogy a fő felvevő­piac, az EGK Görögország után újabb két mediterrán országgal bő­vült ki. (Az EGK-val bonyolítja le Tunézia kereskedelmének mint­egy felét.) A romló gazdasági helyzetben súlyos feszültséget okoz, hogy az idén végződő ötéves terv beruhá­zási előirányzatait erősen túltelje­sítették ugyan, de a két legfonto­sabb cél nem teljesült. Az elő­irányzott évi 50 ezernél 15—20 szá­zalékkal kevesebb új munkahely jött létre, így a munkanélkülisé­gi ráta hivatalosan is 15 százalé­kos, de a fiatalok körében ennek közel kétszerese. Másrészt a beru­házások zöme — szemben a szán­dékkal — nem az exportot diverzi­fikáló ágazatokba került, s a Vi­lágbank szerint 30—40 százalékos az ipari kapacitáskihasználatlan­ság. Rengeteg pénz folyt el presz­tízsberuházásokra, a stratégiai szektorokban a 60-es évek szocia­lista kísérletéből visszamaradt ál­lami iparvállalatok és mezőgazda­­sági nagyüzemek — az utóbbiak egy része sokak szerint nem egyéb a kormánypárt vezetőinek afféle szinekurájánál — nyelik a pénzt. Mindez­­élezi a szociális feszült­ségeket, amelyek az utóbbi hat év­ben kétszer is véres zavargásokban robbantak. Az erős szakszervezetek a 80-as évek elején ugyan nagy béremelést harcoltak ki, de a több mint két éve tartó bérbefagyasztás az utóbbi másfél évben egyre több nyílt összecsapáshoz vezetett a ha­tóságok­ és­ a szakszervezetek kö­zött. Az előző évtized hagyományos életformát felbomlasztó gyors növe­kedése is oka, hogy Tunéziában, akárcsak az arab világ más részein, terjed az iszlám fundamentalizmus, s a konzervatív irányzatnak nemcsak a szegény rétegek között, hanem az értelmiség és a katonaság körében is vannak hívei. Legálisan nem engedélyezett mozgalmuk úgy be­csüli, hogy ha indulhatna a válasz­tásokon, a voksok 15—20 százalékát megszerezhetné. A szükségesnek látszó gazdasági szigort így egyre kényesebb meg­valósítani. Burgiba elnök nyáron szélnek eresztette Mzali miniszter­elnököt, akit a piaci gazdálkodás s az óvatos demokratizálás hívének tartottak. Távozásával nyílttá vált az utódlási harc. Az alkotmány szerint az elnök utódja a minisz­terelnök, de Szfart, a jelenlegi kor­mányfőt sokan átmeneti személy­nek tartják. A hatalomért folyó ve­télkedésben bizonytalanná vált, hogy milyen irányt vesz a tunéziai bel- és gazdaságpolitika. A jövőre kezdődő ötéves tervből a választások előtt egy fontos prog­ramot tettek közzé: 1987—92 kö­zött — részben az önellátás köze­lítése, részben a fejlett és iparoso­dott észak és az elmaradott közép­ső és déli területek közti különbsé­gek enyhítése végett, részben az or­szág exportképességének javítására — az előző ötévi összeg közel há­rom és félszeresét, 722 millió di­nárt szánnak mezőgazdasági be­ruházásokra, az öntözéssel művel­hető területek növelésére. Ez a program szakértők szerint esek külföldi szakértelem és tőke erős bevonásával valósítható meg. S. G. Szovjet hitelfelvétel A szovjet külkereskedelmi bank felhatalmazta a francia Banque Nationale de Paris-t (BNP) egy 300 millió dolláros, nyolc évre szóló hitel szervezésére — közölte a fran­cia bank. Az első öt évben a ka­mat a londoni bankközi kamatláb (LIBOR) felett 1/8, a következő há­romban 1/4 százalékpont lesz. A bankszóvivő kiemelte, hogy először fordul elő, hogy egy nagy szovjet hitelfelvételben 1/8 százalékos ka­matfelár is szerepel. A hitelt öt nagy bank, a BNP, a Creditanstalt-Bankverein, a Kan­­sallis-Osaka-Bankki, a Monte dei Paschi di Siena és a Szumi­­tomo Bank jegyzi. (Reuter)

Next