Világgazdaság, 1987. január (19. évfolyam, 1/4500-21/4520. szám)

1987-01-03 / 1. (4500.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1987. JANUÁR 3., SZOMBAT XIX. ÉVFOLYAM, 1. (4500.) SZÁM Hatéves mélyponton a dollár Találgatások az árfolyam-kilátásokról Hatéves mélyponton állt a dollár a valutaközpontokban 1937 első tőzsdei napján. Ilyenkor a szakemberek a valuták adás-vételén kívül előrejelzések készítésével töltik az időt. A vélemények — mint rendesen — megoszlanak. Vannak, akik a dollár további le­morzsolódását jósolják, mások szerint viszont elérkezett a valuta­­árfolyamok viszonylagos stabilitásának az ideje. Frankfurtban alig valamivel 1,91 nyugatnémet márka fölött jegyez­ték január 2-án az amerikai dol­lárt. Nyugatnémet valutapiaci szak­emberek szerint az év első heté­ben bizonyosan 1,90 márka alatt lesz a dollárárfolyam. Akik hosz­­szabb távú jóslatokba mernek bo­csátkozni, azok között egyeseik úgy vélik: novemberig 1,80 nyugatné­met márka alatt lesz az amerikai dollár jegyzése, s ez alig valamivel magasabb a második világháború után mért minden időik legalacso­nyabb jegyzésénél, 1,7062 márká­nál. Ezt ,a mélypontot 1980. január 3-án mérték, a Carter-kormány ideje alatti iráni—amerikai túsz­­válság idején. Azok, akik meg vannak, győződ­ve a dollár további leértékelődésé­ről, elsősorban az amerikai keres­kedelmi mérleg mértéktelenül nagy kereskedelmi hiányára hivatkoz­nak. Az utóbbi 15 hónapban a dol­lár 35 százalékot vesztett a japáni jennel és 32 százalékot a nyugat­német márkával szemben, de az USA kereskedelmi mérlegének hiá­nya nemigen csökkent. Kaufm­an, a Salomon Brothers amerikai tőzsdei cég nemzetközi hírű, befolyásos közgazdásza is erre hivatkozott, amikor azt állította, hogy 1987 vé­géig­­1,75 márkára és 150 jenre süllyed az amerikai valuta jegy­zése. Még az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szer­vezet) is aggodalommal figyeli az amerikai kereskedelmi mérleg hiá­nyáról­ szóló riasztó adatokat. A szervezet úgy számolja, hogy 1987- ben a hiány 141,25 milliárd dollár­ra csökken a tavalyi 144,25 mil­­liárd­ról. Márpedig ez nem nagy ja­vulás, vagyis a nemzetközi keres­kedelemben fönnmaradnak az aránytalanságok, és ez alighanem, azzal jár majd, hogy az amerikai törvényhozás újabb nyomást gya­korol majd a kormányra: hozzon protekcionista­­intézkedéseket. A kereskedelmi korlátoknak pedig fékező hatásuk lesz az amúgy is csak­ mértéktartó gazdasági növe­kedésre. •„ • "­­ Hasonló szellemben nyilatkozott a napokban Pöhl, a nyugatnémet Bundesbank elnöke is. Azt hangsú­lyozta, hogy a dollár értékvesztése maga után vonja az amerikai inflá­ció megélénkülését, és akadályoz­hatja a nyugat-európai gazdasági növekedést, vagyis közvetve nyugat­európai munkahelyeket fenyeget. A nyugatnémet exportőrök amúgy is egyre hangosabban zúgolódnak ver­senyképességük hanyatlása miatt, amelyet a dollár gyengülése, a má­sik oldalról nézve, a nyugatnémet márka erősödése okozott. A derűlátóbb valutapiaci szakér­tők szerint 1987 a valutapiacokon a viszonylagos nyugalom éve lesz. Az idén megnyugszik az amerikai va­luta jegyzése. Ingadozása szűkebb sávban marad, mint tavaly volt. Erre utalnak az előjelek is — mond­ják ennek az álláspontnak a hívei. Mert azóta, hogy az amerikai va­luta árfolyama 1985 szeptemberében csökkenni kezdett, a látványos ér­tékvesztés csak a nyugatnémet márkával és a japán jennel szemben mutatható ki. Amennyiben a dollár mozgását 15 fontos tőkés valutából álló kosár alapján vizsgáljuk, úgy a dollár leértékelődése 10 százalékt körüli. Ennek a nagy része is 1986 első felére esett. Vagyis a konszoli­dációs időszak már augusztus vé­gén megkezdődött. A valutapiaci nyugalmat ígérő jóslatok nem mindenkit nyugtatnak meg. A tőzsdeügynökök határozot­tan aggódnak a stabilitás miatt, mondván: emiatt nem lesz alkal­muk „játszani” az árfolyamokkal, s nem tudnak annyi profitot bezse­belni, mint a szélsőséges árfolyamok mozgása idején. Ám az üzleti élet számára nem is lehet jobb hír, mint az árfo­lyamok lecsillapodása. Ez a bizton­ságot és a kockázat csökkenését je­lenti számukra. A könnyebb szá­molási lehetőségekről nem is be­szélve. A tavalyi év ugyanis ebből a szempontból igen nehéz volt. An­nál is inkább, mert nemcsak az elő­re látható és megjósolható gazda­sági és pénzügyi eredmények be­folyásolták az árfolyamokat, hanem a politikai nyilatkozatok is. Ezért a vállalatok és az ügynökök rengeteg időt töltöttek azzal, hogy elemezzék a politikusok és kormányszóvivők ilyen-olyan nyilatkozatait, és meg­próbálják kitalálni a valutapiacok reakcióit. (Reuter, AP—DJ) KILENCHAVI KÉSÉSSEL ELKÉSZÜLT SZAÚD-ARÁBIA KÖLTSÉGVETÉSE A hírek­­ szerint végre új költ­ségvetéssel kezdheti az évet Szaúd- Arábia: Fahd király bejelentése sze­rint a kormány szigorú költségve­tést fogadott el. Szaúd-Arábia ere­detileg március 11-én kezdte volna meg pénzügyi évét, de a költség­­vetést két ízben is elhalasztották, legutóbb augusztusban, minthogy a zuhanó olajárak miatt Rijád nem tudta felbecsülni bevételeit. Költ­ségvetés híján a minisztériumok kiadásait hónapról hónapra szabá­lyozták. A királyi bejelentés szerint az új évben szükség lesz a kiadások visszafogására, de az élelmiszerek ártámogatását és az egészségügyi ki­adásokat nem fogják megnyirbálni. Bár a király nem adta meg a ter­vezett kiadások pontos nagyságát, annyit elmondott: korábban 144 milliárd riál (38,4 milliárd dollár) fejlesztési kiadást irányoztak elő,­ de a január 1-jével induló új pénz­ügyi évben valószínűleg csak 50 milliárd riál körüli ilyen kiadásra lesz lehetőség. A március 10-ét megelőző 12 hónapra — ekkor a pénzügyi év még március 11-től március 10-ig tartott — 200 mil­liárd riál volt a kiadási előirányzat A tényleges kiadásokat a szakér­tők 160 milliárd riálra becsülik. Ez is 30 milliárddal haladta meg a bevételeket — a hiányt Szaúd-Ará­bia tartalékaiból fedezte. Fahd ki­rály beszédében reményét fejezte ki, hogy az új évben 17 dollárra emelkedik az olajár. (Reuter) Tovább éleződött a transzatlanti agrárvita Újabb stációhoz érkezett az el­mérgesedett transzatlanti agrárvita: az USA fenyegetéséhez híven sz­á­­mos közös piaci termék import­vámjának drasztikus felemelését jelentette be január 30-i hatállyal, amennyiben nem sikerül addig egyezségre jutni Brüsszellel a spa­nyol csatlakozás miatt kieső ameri­kai agrárexport kárpótlásáról. Y­­utter amerikai kereskedelmi főmegbízott a 200 százalékos vám­emelés bejelentésekor semmi kétsé­get nem hagyott afelől, hogy meg­torlásról van szó. Szerinte a vám­emelés elegendő lesz ahhoz, hogy 400 millió dollár értékű közös piaci árut — szeszes italokat, sajtokat, dobozolt sonkát, olajbogyót — szo­rítson ki az amerikai piacról, mint­hogy ezek ára kereken meghárom­szorozódna a büntető vám hatásá­ra. Washington szerint Spanyolor­szág és Portugália közös piaci csat­lakozása 400 millió dollárnyi takar­mányexporttal ütötte el az orszá­got. Megfigyelők szerint a kilátás­ba helyezett vámemelés a leginkább Franciaországot sújtaná. A brüsszeli bizottság haladékta­lanul reagált az amerikai fenyege­tésre: közölte, hogy azonos napon azonos fajsúlyú ellenintézkedést léptet életbe, amennyiben az ame­rikaiak a konfrontációt választják. Az éles retorika mellett mindkét fél hangsúlyozta, hogy bízik a ke­reskedelmi háborút elhárító meg­egyezésben. (Reuter, APA) Korszerűbb szemléletet sürget ez osztrák iparegylet A szellemi provincializmus levet­­kőzését, az EGK-hoz fűződő kap­csolatok szorosabbá fűzését és ru­galmasabb­­ gazdasági, társadalmi életet sürgetett újévi beszédében Herbert Krejci, az osztrák iparegy­let elnöke. Ausztriában sürgető feladat, hogy az igazgatási struktúrákat végre hozzáigazítsák a modern ipari ál­lam követelményeihez — fejtette ki Krejci. A következő évek­­ egyik legfontosabb teendőjeként említette a Közös Piachoz fűződő kapcsola­tok elmélyítését. Ez nemcsak gaz­dasági szempontból fontos, hanem a tizenkettekhez való szorosabb kapcsolódás mozgósíthatja az or­szágban parlagon heverő szellemi kapacitásokat is. Ausztriának az eddigieknél rugal­masabb munkatörvényre, iparfinan­szírozási és képzési rendszerre van szüksége — állítja az iparegylet. Megítélése szerint lehetővé kellenne tenni a szombati, vasárnap munkák engedélyezését, amennyiben arra a vállalatnak versenyképessége foko­zása miatt szüksége van. A női munkanélküliség terjedésének tük­rében az egylet szerint ajánlatos lenne a nők éjszakai foglalkoztatá­sát korlátozó rendeletek lazítása. Szükségessé válhat a már koráb­ban elhatározott munkaidőcsökken­tés visszavonása is. Az iparegylet szerint bővíteni kell a részvények szerepét a finanszíro­zásban. Ehhez növelni kell a vál­lalati információk megbízhatóságát, helyre kell állítani a mérlegbeszá­molók hitelességét. A tudományos kutatásokban, az oktatásban a nemzetközi vérke­ringésbe való fokozottabb bekap­csolódást sürget az osztrák iparo­sok szövetsége. (APA) NAPRÓL NAPRA + MÁSKÉNT ÉRTÉKELI a spanyol gazdasági eredményeket a kormány és az üzleti élet. (2. oldal) + A SZOVJETUNIÓBAN JELENTŐS GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI VÁLTOZÁSOK léptek életbe január 1-én. (2. oldal) + SZOVJET TALÁLMÁNYOKAT és eljárásokat importálnak Amerikába. (2. oldal) + A MAGYARORSZÁGON MŰKÖDŐ külföldi érdekeltségű cé­gek vezetőinek klubja alakult meg az MKK keretében. (3. oldal) -­ CSÖKKEN A KÁVÉ ÁRA a világpiacon. (4. oldal) + JAPÁN ACÉLGYÁR VEGYES VÁLLALATOT LÉTESÍT az Egyesült Államokban. (4. oldal) + ZÖLDSÉGBŐL ÉS G­YÜMÖLCSBŐL nem fedezi a keresletet a kínálat Csehszlovákéban. (4. oldal) ♦ NAGY-BRIT­ANNIA IS CSATLAKOZIK a nyugat-európai gyorsvasút tervéhez. (4. oldal) Az 1987. elé... Kedves Olvasóink! Kedves Barátaim! Idézettel kezdem, nem tudok ellenállni ennek a lehetőségnek: „Annak a vitorláshajó kapitány­nak, akinek nincs határozott célja, mindig rossz irányba fúj a szél” — mondotta Seneca, az ókori bölcs. A Központi Bizottság 1£ 86. no­vemberi és 1986. decemberi ülé­se, az Országgyűlés téli üléssza­ka segít, hogy olyan vitorosható kapitányokká váljunk, akik ha­tározott céljaink ismeretében, jól tudják hasznosítani a szél me­chanikai energiáját. A magunk területén is látjuk, hogy ez nem könnyű feladat! A magyar gazdaságban a vál­lalati szférában dolgozó szakem­berek túlnyomó többsége meg­győződéssel vallja, hogy nehéz­ségeinkből a kibontakozás — mai helyzetünket elemezve —, csak egyetlen úton lehetséges: a jó és konstruktív gazdasági reform mozgástere növelésével a vál­lalatokat a működésükhöz szük­séges optimális fordulats­zámra kell felfuttatnunk, és az ebből származó gazdasági többletet és előnyöket kell a költségvet­ésnek és a vállalatoknak okosan meg­osztaniuk. Sajnos az az 1935— 1936. évi szemlélet, amely első­sorban elvonásokban gondolko­zott,­ az előbbiekben igényelt vállalati lehetőségeket, működési területet, vállalkozási szellemet korlátozta, és a gazdálkodó egy­ségek előrehaladási sebességét fékezte, ez pedig sem a költség­­vetés, sem a vállalatok számára nem eredményezhet kielégítő nyereséget és exporteredménye­ket. A Magyar Kereske­delm­i Kamara elnöksége ezért évek óta konzekvensen vallja, hogy a gazdasági reform keretei között, csak a nagyobb mozgástér, több kezdeményezés, szélesebb műkö­dési lehetőség nyújthat kibonta­kozást az iparban, a mezőgazda­ságban, a kereskedelemben, a közlekedésben. Kedves Barátaim! A magyar vállalatok vezetői szellemi tudásuk, és fizikai ere­jük maximumával igyekeznek hazánk és társadalmunk javára, kollektívájuk örömére minél kedvezőbb gazdasági eredmé­nyeket elérni. Vannak kitűnő, és az iparilag fejlett világ élen­járó vállalataival azonos színvo­nalon dolgozó gyáraink, ame­lyekre méltán lehetünk büszkék. Vannak önhibájukon kívül igen nehéz helyzetbe került gazdál­kodó egységek, elég ha magya­rázatul csak­ az aszály következ­ményeit és az irreálisan ala­csony világpiaci élelmiszerára­kat említjük. Nem tagadhatjuk azt sem, hogy egyes vállalatok vezetési hiányosságok miatt ke­rülnek nehéz helyzetbe. Azt azonban, a gazdálkodók széles családját ismerve, bizton állít­hatjuk, hogy az akarat töretlen, és a becsületes magyar vállalat­vezetők többsége szívesen oda­adná férl karját is, ha ezáltal stabilizálhatná cége, vállalata, vagy gyára kollektívájának sor­sát, biztosíthatná eredményes, perspektivikus jövőjét. Ez pedig nem kevés! Az akarat, a tudás és a megfelelő gazdasági kör­nyezet, melynek kialakítása el­sősorban gazdaság-kormányzati feladat, meg kell hogy hozza azokat az eredményeket, ame­lyeket a párt, és az állam veze­tői tőlün­k várnak. Ehhez kívánok lapunk minden kedves olvasója, gazdaságunk minden szakembere, és a velünk együttműködő társadalmi és ál­lami szervek munkatársai szá­mára eredményes, békés, boldog jövőt, jó egészséget, és sok-sok munkasikert. Beck Tamás a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke r * Átruházható kötvény Jugoszláviában Jugoszláviában első ízben bocsá­tanak ki átruházható vállalati köt­vényeket. A szerbiai áramszo­gál­­tató vállalat január 5-én 22 mil­liárd dinár értékben bocsát ki köt­vényt, s az ily módon kapott hitelt erőművek építésére kívánja fordí­­tani. A kötvények lejárata 2 év, évi 68 százalékot kamatoznak, a kam­­at­­fizetésekre negyedévente kerül sor. A kötvények bemutatóra szól­nak, s szabadon átruházhatók. Jugoszlá­viában ritkaságszámba megy a vál­lalati kötvénykibocsátás, s az eddi­gi kötvények közül egy sem volt átruházható vagy visszaváltható. Az említett 68 százalékos kamat­láb egyelőre magasabb ugyan a bankbetétek után fizetett kamatlá­baknál, de az utóbbiak várhat­óan emelkedni fognak, mivel a belgrádi kormány azt ígéri, hogy lépéseket fog tenni a pozitív reálkamatok el­érése felé. Az infláció ugyanis jelen­leg megközelíti a 100 százalékot Ju­goszláviában. Ennek ismeretében te­hát a szóban forgó kötvény hozama nem a legkedvezőbb. A jugoszláv közgazdászok közül néhányan azt javasolják, hogy a vállalatok hoz­zanak forgalomba változó kamato­zású kötvényeket, amelyek kamata a kibocsátó eredményességétől füg­gene, s vannak olyan elképzelések is, hogy a vállalatok saját dolgozóik által megvásárolható részvények ki­bocsátásával növeljék tőkéjüket Mindebből eddig semmi nem való­sult meg. (Financial Times, 1986. december 29.) Agresszív exportösztönzési terv Mexikóban A mexikói kormány több mzint 3 milliárd dollárt szán az idén a nem-olajexport ösztönzésére — je­lentette be Alfredo Phillips Olme­­do, az állami tulajdonban levő kül­kereskedelmi bank igazgatója. Az El Nacionál című napilapban meg­jelent hír szerint ez az összeg 30 százalékkal nagyobb, mint 1986-ban volt. Mindez azt jelzi, hogy a mexi­kói kormány 1987-es gazdaságpoli­tikájában komoly súlyt helyez a feldolgozóipari kivitel felgyorsítá­sára. A mexikói külkereskedelmi bank kedvezményben részesíti az agráripari exportot, Morelos állam­ban például kedvezményes hitelben részesülnek azok a virág- és hagy­matermelők, akik termékeiket kül­földre szállítják. (AP—DJ)

Next