Világgazdaság, 1987. április (19. évfolyam, 63/4562-82/4581. szám)

1987-04-01 / 63. (4562.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK ÁLAGGAZDASÁG 1987. ÁPRILIS 1., SZERDA XIX. ÉVFOLYAM, 63. (4562.) SZÁM Tokió rászánta magát a cselekvésre ? A japán—amerikai viszály újabb stációja A tőkés világ két vezető gazdasági hatalmának viszonya megint egyszer pattanásig megfeszült, a mély érdekellentétek azonban nem fenyegetnek robbanással. A chipegyezmény ürügyén Tokiónak cím­zett pénteki washingtoni ultimátum után a jelek arra­l vallanak, hogy — bár a kedélyek még messze nem nyugodtak meg — a Csendes-óceán mindkét partján felülkerekedik a józan ész az indula­tokon. Ez létfontosságú most mindkét ország vezető politikusának is, akik a sorozatos kudarcok után igencsak rá vannak utalva a sikerre, vagy legalább annak látszatára. Brüsszel higgadtan, majd­­nemhogy semlegesen reagál a legújabb japán—amerikai kötélhúzás­ra, az EGK nem tervez újabb támadást a szorongatott Tokió ellen. A nemzetközi valuta- és tőkepiacok igen érzékenyen reagáltak a ki­újult washingtoni—tokiói viszályra: a Wall Street történelmének harmadik legnagyobb árfolyamzuhanását élte át, a dollár esését pe­dig a sokmilliárd dolláros intervenció sem tudta megállítani. A jen feltartóztathatatlannak lát­szó erősödése és a Tokió ellen inté­zett legutóbbi washingtoni támadás súlyosan beárnyékolja a nem is olyan régen még hatalma és önbi­zalma teljében levő Nak­aszone mi­niszterelnök politikai jövőjét, amely megfigyelők szerint már a vezető tőkésországok júniusi csúcstalálko­zója előtt lezárulhat. A kormány­fő pozíciója ugyanis felettébb inga­tag a vitatott adóreform miatt: a Nakaszone által erőltetett fogyasz­tási adó ellen a kormányzó párt rivális frakciói legalább olyan heve­sen fellázadtak, mint az ellenzéki pártok. A jen drámai felértékelő­dése­k árfolyama a dollárhoz ké­pest 70 százalékkal emelkedett másfél év alatt — következtében stagnálni kezdett a japán gazdaság, a teljes élethossziglani foglalkozta­tásról híres országban tömeges el­bocsátások voltak. Mindez alaposan megtépázta Nakaszone befolyását, akinek talán az utolsó aduja éppen a Washingtonhoz fűződő rendkívül szoros kapcsolata volt. A japán— amerikai szövetség erősítéséért oly sokat tevő Nakaszone most joggal érezheti úgy, hogy a pénteki wa­shingtoni ultimátummal hátba tá­madták. Reagan elnök bejelentette, hogy 300 millió dollárnyi pótlólagos vámot vet ki a japán elektronikai termékekre megtorlásként, mert a japánok állítólag nem tartották be a tavaly nyáron aláírt kétoldalú félvezető-egyezményt (VILÁGGAZ­DASÁG, 1937. március 31., 8. oldal). A szóban forgó egyezményben, mint ismeretes, Tokió megígérte, hogy nem zúdítja dömpingáron a külpia­cokra félvezetőit és nagyobb piaci részesedést enged át az amerikai szállítóknak­ a belpiacon. Tény, hogy az­­amerikai cs­ipszállítók piaci pozí­ciója nem erősödött, sőt valame­lyest gyengült tavaly óta. (Az egyezmény szerint piaci részará­nyuknak 1991-ig 20 százalék fölé kellene emelkednie a tavalyi 8,5 százalékosról.) Nakaszone amerikai jóbarátjá­nak, Reagannek a helyzete nem sokkal rózsásabb, ő is kénytelen jópontokat gyűjteni a nagy port kavart, „K­angate” által megtépázott renoméja helyreállítására, nem is beszélhet az újabb rekordokat dön­tő költségvetési és kereskedelmi deficitek, miatti kiábrándultságról. Az elnök nyilván úgy érezte­, gesz­tust kell tennie a japán konku­rensek sikere miatt frusztrált ame­rikai vállalatoknak, a határozott ellenakciókat követelő demokrata párt­­képviselőknek. A pénteki, 300 millió dollárnyi pótlólagos vám­ kivetése ugyanis inkább gesztus, mint hadüzenet, amely nem mérsékelheti érezhe­tően az USA által tavaly a sziget­­országgal szemben elszenvedett 58,6 milliárd dolláros kereskedelmi passzívumot. Az amerikai félveze­tőgyártók érthetően üdvözölték az elnöki bejelentést, bár illúzióik nekik sincsenek, de kevésbé ujjong­nak a japán elektronikai cikkeket felhasználó amerikai cégek. A li­berális, szabadkereskedelmi elve­ket hirdető Reagan-kormány a pénteki ultimátum kihirdetése után sietett békülékeny hangú nyilatko­zatokban tompítani a retorika élét, nyilvánvalóvá téve, hogy nem szí­vesen folyamodott a büntetővá­mokkal való fenyegetéshez. Bald­­rige kereskedelmi miniszternek egyenesen cáfolnia kellett, hogy a pénteki bejelentés elsődleges célja nem a képviselőházon belül erő­södő protekcionista törekvések le­csillapítása lenne. Tokióban meglehetősen higgad­tan reagáltak az újabb amerikai kihívásra. A politikusok már csak kötelező kincstári optimizmusuk miatt is siettek kijelenteni: bíznak benne, hogy tárgyalások útján kö­zös nevezőre jutnak az ameri­kaiakkal, elejét véve a büntetővá­mok kiszabásának. A japán külke­reskedelmi és ipari minisztérium (MITI) már a héten delegációt küld Washingtonba, hogy meg­győzze az amerikaiakat, hogy Tokió a maga részéről betartja a chipmegállapodást, amelytől azon­ban röpke hat hónap alatt nem le­het csodákat várni. Tokióban re­mélik, hogy a Washington által ki­szabott határidőig, április 17-ig si­kerül zöldágra vergődni az ameri­kaiakkal. Nakaszone egyébként április 29-én készül Washingtonba, és nagyon is tisztában van vele, hogy közelgő­ útjának — ha törik, ha­ szakad — sikeresnek kell lennie, a kudarc ugyanis politikai karrierjének végét jelenthetné. A tét nagy, így ért­hető, hogy a szorongatott helyzet­ben levő Nakaszone-kormány seb­tiben több jelentős lépést tett. Fel­szólította a félvezetőgyártókat, hogy az első negyedévi 23 százalékos ter­meléscsökkentés után a második negyedévben további 11 százalékkal mérsékeljék a kibocsátást. A MITI már pénteken felszólította a veze­tő elektronikai cégeket, hogy hala­déktalanul­­ rendeljenek amerikai chipeket, amelyekkel az általuk fel­használt félvezetők egy bizonyos százalékát­­ váltanák fel. Kérdes,­­ hogy a korábban oly jól bevált úgy­nevezett „adminisztratív irányítás”, amikor a vállalatok az össztőkés ér­dekeket képviselő hatóság felszólí­tásának önként eleget tettek, bevá­lik-e­ most is. Egyes amerikai véle­mények szerint ugyanis Japán azért nem teljesítette a kétoldalú chip­megállapodást, mert a legnagyobb gyártók a fülük botját sem mozdí­tották a szerződést betartatni kí­vánó MITI felszólítására. Az USA- ban egyébként is kétlik, hogy a ja­pánok bármit is tehetnének a bün­tetővám érvénybe lépése előtti rö­vidke két hétben. Kedden további, nagyobb jelen­tőségű bejelentéseket tettek Tokió­ban. Nakaszone kormányfő átütő erejű gazdaságélénkítő programra tett ígéretet az április 1-jén kez­dődő új pénzügyi évben. Közvetve utalt rá, hogy a nagyobb cél, a nö­vekedés belföldi hajtóerejének fel­szabadítása céljából átmenetileg háttérbe szorulhat az államháztar­tás szanálását célzó úgynevezett adminisztratív reform, amely szin­tén az ő nevéhez fűződik. A jövő héten kéreti magához Tamara, a MITI vezetője a japán nagyválla­latok 151 vezető képviselőjét, hogy személyesen kérje fel őket: vásá­roljanak minél több külföldi árut. A külkereskedelem kiegyensúlyozá­sát célozza a múlt héten elfogadott japán­­törvény az importőrök biz­tosításáról előre fizetés esetén az elmaradt szállítás kockázata ellen. A MITI értékelése szerint az új biztosítási törvény évi 5 milliárd dollárral fogja növelni a szigetor­szág importját és ugyanannyival a japán működőtőke-kivitelt. Az esetleges japán—amerikai konfrontáció veszélyének előszelét megérezték a tőkepiacok is. Hétfőn este a Wall Streeten a Dow­ Jones index, az eddigi harmadik legna­gyobb arányú eséssel 2278 pontra zuhant. (Igaz, az év eleje óta meg­­lepő kitartással emelkedtek a rész­vényárfolyamok.) A New York-i árfolyamesést követően kedden nyomottak voltak a részvényárfo­­lyamok Tokióban és Londonban is. Tokióban a dollár árfolyama hét­főn rekordszintre süllyedt a jennel szemben, a 145 jenes mélypontról kedden is alig mozdult el a sok­­milliárd dolláros pénzpiaci beavat­kozás ellenére. A valutakereskedők a dollár további gyengülésére, il­letve a jen további erősödésére számítanak.. Az amerikai kincstár szempontjából azonban az árfo­lyamnak valahol meg kell ál­lapodnia, hiszen egy bizonyos ponton­ túl a japán befektetők el­vesztik érdeklődésüket az amerikai kormánykötvények iránt, s ez lehe­tetlen helyzetbe hozná az ameri­kai költségvetést. A japán közpon­ti bank azonban nem adja fel a harcot a piaci erőkkel szemben: a bank a valutaawap-megállapodások kiterjesztésében hatékony eszközt lát a jen felértékelődésének meg­akadályozására. Villányi Katalin NAPRÓL NAPRA + A SZAKSZERVEZETI KÖZPONT ÉS A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ egyaránt megkérdőjelezi az áremeléseket Lengyelor­szágban. (2. oldal) + A KORMÁNY KÜLFÖLDI SEGÉLYPROGRAMJÁT vitatja az amerikai képviselőház. (2. oldal) + KEDVEZŐ FELTÉTELEKKEL szállít olajat Brazíliának Ku­­vait. (2. oldal) + NYERESÉGADÓ-KEDVEZMÉNYEKHEZ jutnak a jól gazdál­kodó vállalatok. (3. oldal) -­ ÉLÉNKÜLŐ VITÁK KÍNÁBAN a tervgazdaság és a piacgaz­daság hívei között. (4. oldal) + A JAPÁN DIGITÁLIS MAGNETOFONNAK csak a fogyasztók örülnek, a nyugati lemeztársaságok kétségbe vannak esve miatta. (6. oldal) + SZUPERSZÁMÍTÓGÉPET építenek a Szovjetunióban. (8. oldal) Több pénzt a mezőgazdaságnak! Hozzászólások a kínai kormányfő parlamenti beszámolójához Jóllehet alapvetően helyeslés fo­gadta a kínai parlamentben Csao Ce-jang beszámolóját, a korábbi esztendőkben szokatlan módon némi bírálat is elhangzott a kormány gazdaságpolitikájával szemben. Zsong Csi-jen, a Kína nemzetközi beruházásait, hiteltevékenységét irá­nyító szervezet, a Citic elnöke, aki mint Sanghaj képviselője vesz részt a tanácskozáson, a „profit minde­nekelőtt” szemléletet bírálta, amely pazarláshoz, drága ajándékokhoz, bankettek szervezéséhez vezet. Ő ezt a jelenséget annak tulajdoní­totta, hogy a gazdasági szférában érvényesül a burzsoá ideológia ha­tása. Egy másik felszólaló egyenesen a kormányt bírálta, kifogásolta, hogy az utóbbi három évtizedben már többször kialakult a túlfűtött gazda­sági növekedés, ideje volna tudni, miként kell szabályozni a gazdasá­got. Egy pártonkívüli képviselő ar­ról beszélt, hogy az embereket nyugtalanítja a költségvetési hiány, amely az előirányzatok szerint az idén 2 milliárd dollárnak megfelelő összegű lesz. Úgy vélte, hogy a hiány nemcsak az olajárak zuhaná­sának a következménye, hanem a pénzalapok herdálásának is, ame­lyet meg kell állítani. A mezőgazdaság­­ szempontjait hangoztatták három tartomány kép­viselői, akik azt mondták, hogy a miniszterelnök nem volt elég erő­teljes az agrárproblémák érintésé­ben. Egy küldött kifejtette, hogy az állam,ma az összes tőkeberuházások 3—4 százalékát fordítja a mezőgaz­daságra, szemben az 1979-es 11 szá­zalékkal. „Ez nem felel meg annak a fontosságnak, amelyet a mezőgaz­daság betölt.” Más küldöttek azt ál­lították, hogy az állam megszegte azt az ígéretét, hogy javítja tarto­mányuk ellátását műtrágyából, olaj­ból és vetőmagból. Külföldi megfigyelők arra számí­tanak, hogy a miniszterelnök programadó beszédét a parlament, miként tavaly, némi módosítással, szerény kiegészítéssel elfogadja. (Reuter, AP—DJ) SZOVJET-BRIT MEGÁLLAPODÁSOK THATCHER MOSZKVAI HÍJÁN Szovjet-brit együttműködési megállapodásokat írt alá Moszkvá­ban Sevardnadze szovjet és Howe brit külügyminiszter Gorbacsov fő­titkár, valamint Thatcher brit és Rizskov szovjet miniszterelnök je­lenlétében. A két ország külügymi­nisztere aláírta egyebek mellett a Szovjetunió és Nagy-Britannia űr­kutatási együttműködéséről szóló, valamint a Kreml és a londoni mi­niszterelnöki hivatal közötti közvet­len telexösszeköttetés javítását elő­irányzó kormánymegállapodásokat. A két politikus aláírt egy memo­randumot is, amely a két ország kormányainak kölcsönös egyetérté­sét rögzíti a tájékoztatásban, illetve a kulturális és oktatási téren való együttműködésben. Ugyancsak a brit miniszterelnök jelenlétében nyitották meg Moszk­vában a brit—szovjet kereskedelmi kamara képviseletét. A többszáz brit és több tucat szovjet céget tö­mörítő szervezet fontos szerepet tölt be a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésében. A meg­nyitó ünnepségen mondott beszédé­ben a brit miniszterelnök emlékez­tetett rá, hogy a kamarai képviselet felállítását Gorbacsov 1984. évi nagy-britanniai látogatása idején határozták el. A brit kormányfő el­mondta: Rizskov miniszterelnökkel folytatott megbeszélésein egyetértet­tek abban, hogy a kétoldalú áru­csere-forgalom értéke 1990-re elér­heti a 2,5 milliárd rubelt, s ebben nagy szerep , hárul a brit—szovjet kamara vállalataira. (Reuter, MTI) A konjunktúra lanyhulását jelzik a mutatók Ausztriában és az NSZK-ban Borúlátóan ítélik meg Ausztria idei gazdasági kilátásait a bécsi gazdaságkutató intézet (WIFO) szakértői: míg tavaly decemberben 2 százalékos növekedést jósoltak az idei évre, most azt mondják, hogy az ütem csak 1 százalék lesz. Ha jóslatuk beválik,, akkor ez azt je­lenti, hogy 1981 óta — akkor a belföldi össztermék 0,1 százalékkal csökkent — a legrosszabb év lesz az idei Ausztriában. De elmarad a többi nyugat-európai ország mö­gött is, ahol általában átlagosan 2 százalékos gazdasági növekedési ütemet jósolnak a szakemberek. Az elkedvetlenítő adatok hátterében mindenekelőtt az alapanyagipar, gyakorlatilag az államosított ipar strukturális problémái állnak — mondta a WIFO igazgatója. Az ál­lami vállalatok strukturális gyen­geségeivel magyarázható az is, hogy az osztrák exportőrök egyre inkább kiszorulnak a világpiacról. A WIFO szakértőinek előrejelzé­se szerint a beruházások az idén mindössze 2 százalékkal bővülnek (a tavalyi 3,8 százalékos növeke­dést követően), a magánfogyasztás 2,3 százalékkal, nő (1,9 százalék), az export stagnál, (0,1 százalékos növekedés), az import 1,8 száza­lékkal növekszik (4 százalékos nö­vekedés), a munkanélküliségi ráta 5,9 százalékra szökik fel (5,2 szá­zalék), a folyó fizetési mérleg té­telein keletkezett hiány (az ellen­szolgáltatások nélküli átutalásokat leszámítva) 4,2 milliárd schilling lesz, míg tavaly a mérleg 2,6 mil­liárd schilling aktívumot mutatott. Az NSZK-ban is egyre több jel arra mutat, hogy az idén lanyhul a konjunktúra. A wiesbadeni sta­tisztikai hivatal jelentése szerint az 1984. és 1985. évi rekordnövekedés után tavaly nem nőtt a beruházási javak iránti kereslet az NSZK-ban, és ez egyértelműen jelzi a lanyhu­lást. A jelenség egyebek mellett azzal magyarázható, hogy a külföl­di megrendelések 4,2 százalékkal visszaestek az egy évvel korábbi­hoz képest. (AP, APA) A KÖZÖS PIACI BIZOTTSÁG BONN­BA LÁTOGAT A Közös Piac brüsszeli bizott­ságának mind a 17 tagja Bonnba látogat ,szerdán. hogy.A helyszíni tárgyalásokon enyhítse a feszültsé­get az NSZK-val, a Közös­ Piac egykori­­lelkes tagjává­, ("am­ely az utóbbi­­időben egyre inkább­, elége­detlen volt a­­ közösség pénzügyei­nek rendezetlensége miatt. Kohl kancellár eredetileg azért hívta meg a bizottságot, hogy azo­kat a problémákat vitassák meg, amelyek az NSZK alkotmánya és a Közös­ Piac politikája közti ellen­tétet okozták. Azóta azonban a vi­szony romlott, mert a bizottság át akarja alakítani a Közös Piac me­zőgazdasági politikáját, ez ellentét­ben áll a német parasztok érdekei­vel, akik viszont az uniópártok fontos belpolitikai támaszát jelen­tik. De hozzájárul a súrlódásokhoz a munkahelyükért aggódó acélipari munkások és a bizottság acélkar­­tell-ellenes álláspontja miatt tá­madt viszály is. A helyzetet bonyolítja, hogy mi­közben a nyugatnémet kormány a bizottság politikáját kárhoztatja, a bizottság tagjai azt hangsúlyozzák, hogy ez csupán következménye an­nak a politikának, amelyért teljes mértékben a Közös Piac döntést hozó szerve, a miniszterek tanácsa felelős. (Reuter)

Next