Világgazdaság, 1987. május (19. évfolyam, 83/4582-102/4601. szám)

1987-05-05 / 83. (4582.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1987. MÁJUS 5., KEDD XIX. ÉVFOLYAM, 83. (4582.) SZÁM Tények és gondolatok A hét krónikája A nemzetközi kereskedelem jövőjét is erőteljesen befolyásoló törvényjavaslatot fogadott el az amerikai képviselőház, csúcstalálkozón folytatódott — avagy szünetelt — a japán—amerikai kereskedelmi háború, Washington és Tokió kamatintézkedésekkel próbálta stabilizálni a dollár és a jen árfolyamát, több ázsiai ország pedig az árforgalmat új piacokra terelő lépéseket fontolgat. A kereskedelmi határozatok, tárgyalások és spontán fejlemények az utóbbi hét nap legfontosabb eseményei voltak, ezért krónikánkat ezúttal nekik szenteljük. Dacolva a kormány fenyegetőzéseivel, az amerikai képviselőház a múlt hét végén megszavazta az utóbbi 25 év legszigorúbbnak ítélt kereskedelmi törvényjavaslatát. Noha az elnök kijelentette, hogy a csupán a kereskedelmi háború kirobbantására alkalmas javaslatot meg fogja vétózni, a kongresszus alsptára 29.:137 arányban szavazta meg és küldte a szenátusba. A rendkívül összetett, sok részből álló törvényjavaslat például arra kötelezi az elnököt, hogy vámokkal és mennyiségi korlátozásokkal illesse azoknak az országoknak az USA-ba irányuló szállításait, amelyekről úgy találtatik, hogy nem versenyeznek tisztességesen az amerikai termelőkkel. Szerepel a tervezetben az is, hogy a külföldi verseny „áldozatául esett” amerikai munkásoknak pénzügyi segítséget kell nyújtani, elő kell mozdítani átképzésüket is. Bizonyos korszerű technológiájú termékek exportellenőrzésén lazítani enged a törvényjavaslat, felszólítja viszont a pénzügyminisztériumot, interveniáljon a dollár versenyképesebb árfolyamának kialakítása végett, a kormány pedig vizsgálja meg, hogy az amerikai távközlési ipar exportját külföldön milyen akadályok korlátozzák. Reagriznnek már akad kivetnivalója az eddig felsoroltakban is, de ami kereskedelmi politikájára nézve még nagyobb csapás: a képviselőház elfogadta a Gephadt képviselő nevéhez fűződő kiegészítést, amely az USA-val szemben „módszeresen” kereskedelmi aktívumot elérő országok megleckéztetésére szolgál. Eszerint, ha egy adott országnak az USA-val szemben legalább 3 milliárd dolláros kereskedelmi többlete halmozódott fel, továbbá az amerikai importnak az exporthoz viszonyított aránya legalább 175 százalékos, akkor az USA 1988-tól négy esztendőn át évente 10 százalékkal csökkenteni fogja a „vétkes országból” származó vásárlásait. Gephardt, tavalyi kereskedelmi adatokat figyelembe véve, jelenleg hét országot fenyítene meg, természetesen Japánt, azután az NSZK-t, Tajvant, Dél-Koreát, Olaszországot, Hongkongot és Brazíliát. A jövő évi elnökválasztásokon demokrata jelöltségre pályázó Gephardt megfigyelők szerint legfeljebb hírhedtségét növelte kezdeményezésével, de annak, hogy ebből törvénylesz, csekély az esélye. A kormányzat joggal hivatkozik arra, hogy e javasat ellenkezik a GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) előírásaival, s nemhogy növelné az amerikai kivitelt, kereskedelmi megtorlások sorozatát indíthatja el. Amerikai üzleti köröknek sem nyerte meg a Gephardt-ötlet a tetszését, az amerikai munkahelyeket óvó szakszervezetek viszont lelkesek, s a jövőre gondoló honatyának ez nagyon fontos szempontja. Miért hát, hogy a képviselőház, ha csak négyfős többséggel is, elfogadta a túlzónak látszó felvetést? A válasz az időzítésben keresendő, pontosan abban, hogy a szavazás napján érkezett Washingtonba a japán miniszterelnök. Rosszkor jött, a feltüzelt amerikai törvényhozók meg akarták mutatni neki erejüket. Ráadásul a látogatás idején jelentették be Tokióban, hogy a márciussal zárult pénzügyi évben a japánok megint rekordot értek el kereskedelmi többletükben, az aktívum 100 milliárd körüli értékre duzzadt az előző évi mintegy 60 milliárd dollárról. Pedig az amerikaiak már azt sem tudják lenyelni, hogy tavalyi, 170 milliárd dolláros deficitjüknek körülbelül egyharmadáért a japánok a felelősek. Ez a düh fejeződött ki abban az április közepi döntésben, amely százszázalékos büntetést szabott ki 300 millió dollár értékű japán elektronikai termék importvámjára. A kereskedelmi folyamatokat higgadtan szemlélő szakértők már egy ideje határozottabban állítják, hogy az utóbbi csaknem két esztendő árfolyammozgása, amely csak a legutóbbi két hétben 45 százalékponttal tette erősebbé a jent a dollárral szemben, előbb-utóbb megmutatkozik a kereskedelmi mérlegekben is, a japán többlet fogyni fog. Kétségtelen, hogy a tények mindmáig nem támasztják alá ezt az egyébként ésszerű feltevést, s az amerikai belpolitikai fejlemények is (a demokraták a kereskedelmi törvényt szánják stratégiai fegyvernek az elnökségért vívandó csatában) annak kedveznek, hogy a japánok bűnbakká váljanak. Pedig Nakaszone nagy elszánással, titkos reményekkel érkezett az USA-ba, azt remélte, hogy odahaza megingott politikai pozícióját Washingtonban fogja megerősíteni. Maga elé küldte volt külügyminiszterét, akinek állítólag komoly szerepe volt abban, hogy a látogatás végül is nem lett egyértelmű kudarc. A japán kormányfő nem is jött üres kézzel, beígérte, hogy a nyáron 34 milliárd dolláros pótköltségvetést készítenek a japán belgazdaság és persze, az import felvirágoztatására, továbbá 30 milliárd dollárt a fejlődő országok adóssággondjainak enyhítésére áldoznak. Az amerikai fővárosból üzent haza Nakaszone pénzügyi vezetőinek, hogy csökkentsék a rövid lejáratú hitelek kamatát, ez jó a gazdaság felpezsdítésére, meg arra is, hogy egy picit gyengüljön a jen a dollárral szemben. Az utóbbit már Washington is jónéven venné, ezt szolgálta a prime rate (a kereskedelmi bankok által a legjobb ügyfeleknek nyújtott kamat) megemelése, azután a FED elnökének nyilatkozata, hogy most már eleget gyengült a dollár, és az elnök hasonló szellemű megjegyzése is. S noha Nakaszone még azt is megígérte, hogy harci repülőgépeket vásárol Japán az USA-tól, s helyeslően bólogatott, amikor Reagan Amerika barátjának, első számú csendes-óceáni szövetségének nevezte Japánt, nem tudta kieszközölni, hogy az elektronikai termékekre kiszabott amerikai büntetővámot megszüntessék. Reagan azt mondta, Tokiónak előbb be kell bizonyítania, hogy immár indokolatlan a dömpingvád, s csupán azzal tudta kecsegtetni régi, hozzá hasonlóan megfáradt harcostársát, hogy a legfejlettebb tőkés országok június eleji velencei csúcstalálkozójáig megbocsátanak. Azzal ugyanis az amerikai kormány is egyetért, hogy a japánok az ígérgetésekben utolérhetetlenek, de szabadkereskedelmi fogadkozásaikból nemigen válnak tettek. Nakaszone igyekezett némi erélyt is mutatni, az amerikai vállalatokat versenyképességük erősítésére buzdította, ha a japán piacon meg akarják vetni a lábukat. Útban, hazafelé pedig Hawaiiban tartott sajtóértekezletén fogadkozott, hogy akár a parlamenti ülésszakot is meghosszabbítja, hogy keresztülhajtsa a gazdaság ösztönzésére szolgáló intézkedéseket. Ám hiába a szép szó, a szigor, az alárendelődé és az önállóság, Nakaszone nem kapta meg, amit kért, mint ahogyan néhány hete odahaza sem szavazták meg a parlamentben az értéknövekedési adó bevezetését. Az újabb pofon egyes japán politikai megfigyelőket már arra a következtetésre juttatta, hogy Nakaszone az egyébként októberig tartó megbízatása előtt, rögtön a velencei csúcstalálkozó után lemond. Hawaiiban azonban a japán miniszterelnök félreérthetetlenül célzott arra, hogy hivatalában marad. A nem csupán Japán ellen irányuló amerikai protekcionista törvényjavaslat talán növelheti Velencében a Nakaszone iránti rokonszenvet, és az ottani sikeres szereplésből még mindig alkalma lehet politikai tőkét kovácsolni. Az érintettektől egyébként világszerte érkeznek a felháborodott nyilatkozatok, Genscher nyugatnémet külügyminiszter például a javaslat szellemét is, a tervezet időzítését is bírálta, hiszen, mint mondta, a kereskedelem pangásából kivezető alagút végén „már látszik a fény”. Tajtékoznak az ázsiai sikergazdaságok, de Szöul, Tajpej és Hongkong csendben cselekvésre is készül, igyekszik kereskedelmének egy részét átterelni Európába. S miközben az Egyesült Államokban újabb ütközetre készülnek a szabadkereskedelem és a protekcionizmus hívei, az amerikai Eximbank bejelentette, hogy 53 ország számára biztosít pénzügyi támogatást amerikai exportcikkek vásárlásához. Eredetileg csak Argentínáról volt szó, de a pénzintézet még 52 európai, latin-amerikai, ázsiai és afrikai orságot felvett a listára. Földvári Zsuzsa A kanadai külügyminiszter Varsóban A háromnapos hivatalos látogatásra vasárnap Varsóba érkezett Joe Clark kanadai külügyminiszter Jaruzelski államfővel, Messner miniszterelnökkel és Orzechowski külügyminiszterrel folytatandótárgyalásainak középpontjában a Reuter hírügynökség jelentése szerint a" kétoldalú gazdaságikapcsolatok kérdéseinek megvitatása, továbbfejlesztésük lehetőségei" állnak. Kanada Lengyelország negyedik legnagyobb hitelezője. A Reuter rámutat, hogy az észak-amerikai ország a hitelembargó idején sem diszkriminálta a lengyel kölcsönigényeket. Az utóbbi három évben a kanadai—lengyel árucsere-forgalom átlagosan évi 56 millió USA dollárra rúgott. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A TERMÉKEK 1 SZÁZALÉKÁT szűrte ki a minőségellenőrzés a Szovjetunió 1500 vállalatánál. (2. oldal) TÖBBET VÁSÁROLTAK tavaly a nyugat-európai fogyasztók. (2. oldal) + RIJEKA LEGNAGYOBB ELŐNYE földrajzi közelségében rejlik. (3. oldal) + MAGÁNKÉZBE ADJÁK Japán legsikeresebb állami vállalatait, emelik a fogyasztási adókat — ezt nevezik adminisztratív reformnak a szigetországban. (4. oldal) + STAGNÁL a lengyel külkereskedelem tőkés forgalma. (5. oldal) - A GÉNSEBÉSZET TERMÉKEIT szabadalmi oltalomban részesítik az Egyesült Államokban. (6. oldal) + LÉTREJÖTT a Szovjetunió és az USA között az utóbbi évek legnagyobb gabonaüzlete. (8. oldal) + EURÓPÁBA HELYEZI ÁT gépgyártásának jelentős részét az IBM. (8. oldal) Az osztrák koalíciós partnerek az állami ipar támogatásáról Ésszerű kompromisszumnak, kiegyensúlyozott pénzügyi csomagtervnek nevezte Vranitzky, osztrák kancellár a koalíciós partnereknek az állami ipar talpraállítása céljából hozott döntését, amelynek értelmében az államkasszából 32,9 milliárd schillinget nyújtanak az állami vállalatoknak veszteségeik fedezésére 1990-ig. A kormány akkor tervbe vette, hogy megválik az egyes állami vállalatokban lévő részvényeinek egy részétől, ettől 8 —10 milliárd schillinges bevételt remél. A tervek szerint az állam áruba bocsátja részesedését az osztrák légitársaságban, az állami kőolajipari vállalatban s az ország két legnagyobb bankjában, a Creditanstalt-Bankvereinben és az österreichische Landerbankban. Azt egyelőre még nem lehet tudni, hogy az állam a részvények hány százalékától válik meg, előzetes értesülések szerint részesedése nem fog 51 százalék alá süllyedni. Az említett vállalatok közül az osztrák légitársaság és az olajvállalat teljes egészében az állam tulajdonában van, s a két bank részvényeinek 60 százalékát birtokolja. A koalíciós partnerek abban is megállapodtak, hogy az innovatív beruházások ösztönzése céljából különleges támogatási alapot hoznak létre, az ehhez szükséges tőkét az osztrák áramszolgáltató vállalatokban lévő állami részesedés egy részének eladásából biztosítják. (APA, Reuter) GAZDASÁGSTABILIZÁLÓ INTÉZKEDÉSEK EGYIPTOMBAN Egyiptom megkezdte azoknak a gazdasági reformintézkedéseknek a bevezetését, amelyek annak feltételei, hogy hozzájusson az IMF által ígért, három év alatt mintegy 1 milliárd dollárra rúgó kölcsönhöz, és hogy a nyugati hitelező országok átütemezzék összesen 38,6 milliárd dollárra becsült adósságát. A múlt héten erősen emelték a belföldi energiaárak jó részét. A fűtőolaj ára háromszorosára, a dízelolaj, a repülőgépbenzin és a gázolaj ára több mint 50 százalékkal emelkedett. Nem nyúltak viszont a politikailag kényesebb energiaárakhoz, így a benzin és a háztartásokban főzésre használt földgáz árához. A hét végén pedig Szidki minszterelnök megbeszélést tartott vezető gazdasági tanácsadóival. A hírek szerint a többszintű árfolyamrendszer egységesítéséről és egyéb pénzügyi intézkedésekről volt szó. Várható, hogy bankbizottságot hoznak létre, amely napi lebegő árfolyamot állapít majd meg, várhatóan a jelenleg a központi bank által megszabott napi árfolyam (nagyjából egy USA dollár / 1,36 egyiptomi font) és a nem hivatalos, de megtűrt 2,16 fontos szabadpiaci ár-rfolyamával. Valószínű, hogy 2 százalékponttal emelik a belföldi kamatlábakat is. Ezek az intézkedések is a hitelezők által sürgetett gazdaságpolitikai reformok közé tartoznak. (Reuter, MTI) Joyi ítsatés net vélemény a szocialista országok technikai fejlődéséről A szocialista országokban az utóbbi években nagy léptekkel haladt előre a tudományos-technikai kutatás a nyugati országokhoz képest — írja a nyugatnémet szociáldemokrata párthoz közelálló Friedrich Ebert-alapítvány Bonnban közzétett tanulmánya. Az elemzés okfejtése szerint nem érte el célját a tőkésországok embargópolitikája, amellyel meg akarták akadályozni a fejlett technológia exportját Kelet-Európa országaiba, sőt hatására a 80-as évek kezdete óta a Szovjetunió és a többi KGST-tagország fokozta erőfeszítéseit, hogy behozza műszaki lemaradását. Ennélfogva a Szovjetuniónak világszínvonalon álló eredményei vannak az űrkutatásban és az űrtechnikában, a termonukleáris kutatások, a lézertechnika, a részecske sugárzás, a molekuláris genetika és bizonyos tekintetben a biológia területén. Az alapítvány tanulmánya azonban azt is leszögezi, hogy a Szovjetunió még hátrányban van a távközlési és információs technikában, valamint a gépgyártásban. A tanulmány szerint az is ennek a technikai előrelépésnek a bizonyítéka, hogy az iparilag fejlett tőkésországok 1976 és 1980 között 720 ipari szabadalmat vásároltak a Szovjetuniótól, háromszor annyit, mint amennyit ugyanezen időszak alatt eladtak neki. (Reuter, MTI) Franciaország is bérbe adna tankhajókat Kuvaitnak Franciaország is kész Kuvait részére bérbe adni tartályhajóit — közölte egy kuvaiti lap. A jelentés szerint a francia döntés válasz Kuvaitnak a Biztonsági Tanács öt állandó tagjához intézett kérésére, hogy az országok védelmezzék meg az öböl vizén olajszállítmányait. A kuvaiti külügyminiszter nemrégiben tett nyilatkozata szerint az iráni-iraki háborúban Irakot támogató Kuvait saját zászló alatt szállító hajóira iráni repülőgépek 1934 óta 23 alkalommal támadtak rá. A háborúskodó felek összesen 300, idegen zászló alatt hajózó vízijárművet támadtak meg eddig. A kuvaiti lap arra nem tért ki, hogy a francia haditengerészet térségében lévő hajói ellátják-e a francia olajszállító hajók védelmét. Mint ismeretes, a közeljövőben a Szovjetunió és Kuvait megállapodott, hogy három tartályhajó szovjet zászló alatt bérszállítást végezzen Kuvaitnak. (VILÁGGAZDASÁG, 1987. április 16. 1. oldal) Az Izvesztyija beszámolója szerint a kuvaiti bérlők és a szovjet hajózási társaság általkötött szokványos kereskedelmi ügyletnek nincsenek katonai vonatkozásai. (AP MTI)