Világgazdaság, 1987. június (19. évfolyam, 103/4602-123/4622. szám)

1987-06-02 / 103. (4602.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1987. JÚNIUS 2., KEDD XIX. ÉVFOLYAM, 103. (4602.) SZÁM Tények és gondolatok A hét krónikája Még nem tudni, hogy — mint Moszkvában fogalmaznak — „huli­gánkodásról vagy komolyabb dolog­ról” van-e szó, a Szovjetunióban nagyon komolyan veszik annak a nyugatnémet kamasznak a tettét, aki behatolt szovjet területre és a moszkvai Vörös teret szemelte ki átalakított Cessna típusú gépének leszálló­helyéül. A párt politikai bizottsága egy nappal az eset után, pénteken megbírálta a honvédelmi minisztérium munkáját. Nyugállo­mányba helyezték a honvédelmi minisztert, valamint a légvédelmi erők főparancsnokát. Nyugaton fő­ként az keltett feltűnést, milyen gyors volt a válasz. Falin volt bon­ni szovjet nagykövet, az APN hír­­ügynökség vezetője szerint „bizo­nyos szempontból köszönet is illet­heti a behatoló Mathias Ziustot, hogy felhívta a figyelmet egyes hiányosságokra”. A Rust-eset nyugati hírügynöksé­gek értékelése szerint másra is em­lékeztet. t­ Tevezetesen arra, hogy Gorbacsov pártfőtitkár helyzete szi­lárd, Gorbacsov habozás nélkül in­tézkedik az olyan kényes ügyekben is, mint amilyen például a hadse­reg vezetése. Abba még belegondolni is rossz, hogy milyen bonyodalmakat okoz­hatott volna, ha a határsértő — mint feltételezik — nem pusztán önmagára akarta volna felhívni a figyelmet, hanem másmilyen szán­dékai lettek volna. A Reuter hírügynökség a George­­towrn Egyetem terrorizmus-szakér­tőjét idézi. Kuppermann szerint „ostobaság volna azt képzelni, hogy ilyesfajta dolgok nem történhetné­nek'' meg akár Amerikában is”. Kuppermann emlékeztet arra az 1974-es esetre, amikor egy katona helikopterével a Fehér Ház kertjé­nek pázsitján szállt le. Az elnöki rezidenciát föld-levegő rakétarend­szer védelmezi, de „még a rakéták sem küszöbölik ki az emberi téve­dés lehetőségét”, arról nem is szól­va, hogy a rakétarendszer is meg­­hibásodhat. A világ mindennél jobban óhajt­ja, amit úgy neveznek: biztonság. Arról persze, hogy ki mit ért ezen, már megoszlanak a vélemények. A Varsói Szerződés mindenesetre most új katonapolitikai megközelítést ajánl a nyugatnak: tárgyalni kelle­ne — hangzik a múlt héten Ber­linben megfogalmazott indítvány — a két szövetségi rendszer katonai doktrínájáról, nyilvánossá téve őket, a NATO és Varsói Szerződés haderőinek szerkezeti aránytalansá­gairól is. (A NATO azt állítja, hogy a Varsói Szerződés hagyomá­nyos erői fölényben vannak Euró­pában.) A NATO válaszáról mindenesetre többet tudhatunk meg a jövő héten, amikor a vezető tőkésországok csúcsértekezletet tartanak Velencé­ben és a NATO Külügyminiszterei Reykjavíkban... üléseznek. Tegnap ér­kezett a hír (igaz, egyáltalán nem keltett meglepetést), hogy a nyu­gatnémet kormánykoalíció végül egységes álláspontot tudott kialakí­tani. Bonn immár támogatja az úgynevezett kettős nulla megoldást, azaz az "Európában elhelyezett kö­zepes hatótávolságú, illetve harcá­szati-hadműveleti atomrakéták le­­szerelését. Ez megkönnyítheti a NATO választ a Varsói Szerző­dés leszerelési indítványaira. Gyorshírben jelentették a hír­ügynökségek, hogy India a hét kö­­zepén ,,fegyvertelen” hajót küld a Sri lanka északi részén lévő ta­mil­ többségű Jaffna félszigetre. A tamil gerillák a többségi szingalé­­zek ofenzívája ellen küzdenek. A hír azért keltett meglepetést, mert Radzsiv Gandhi indiai miniszter­­elnök mind ez ideig óvakodott at­tól, hogy ilyen nyíltan a szakadár tamilok mellé álljon. Igaz, Indiá­ban 50 millió tamil él a Srí Lan­kával szemben lévő Tamil Nadu államban (ahol egyes hírek szerint kiképzőközpontokat tartanak fenn a srí lankai tamil gerillák számá­ra), de Gandhinak sem érdeke egy olyan szeparatista felkelés egyér­telmű támogatása, amely önálló tamil állam megteremtését tűzi ki céljául. Nyilván most akkora nyo­más nehezedik rá saját tamiljai részéről, hogy kénytelen némi se­gítséget nyújtani a gerilláknak. Srí Lankát még néhány éve is „minta­országként” állították a fejlődő vi­lág elé. A létviszonyolő tűrhetőek voltak, az önkény elviselhető, a fejlődés kielégítő, igaz, a kisebb­ségi tamilokat egyre jobban el­nyomták. A tamilok lázadása, amely immár több éve egyre na­gyobb mér­eteket ölt, csak betetézi a tea és a kaucsuk árának esésétől szenvedő ország gondjait. A fej­lesztési szakértők menekülnek a hajdani Ceylonból, amely egyre in­kább a hétfőn meggyilkolt Karami miniszterelnököt gyászoló Libanon­ra hasonlít. Libanonban Karami halála után pánikszerű felvásárlási hullám in­dult meg — jelentik a hírügynök­ségek. Az emberek attól tartanak, hogy , minden megtörténhet”. A 65 éves, nagy tekintélynek örvendő szunnita politikus annyira közel állt Szíriához, hogy szerinte Liba­non és Szíria „egy nemzet — két ország”. Karami februárban rend­teremtés céljából behívta a szíriai csapatokat, emiatt összekülönbözött Gemayel elnökkel (aki most nem­zeti gyászt hirdetett) és nyilván mindazokkal a mohamedán cso­portokkal is, amelyek nem rokon­szenveznek Szíriával. Fontos világgazdasági évforduló lesz június 5-én. Negyven eszten­dővel ezelőtt pontosan ezen a na­pon hirdette meg George Gat­iért Marshall, akkori amerikai külügyminiszter a Harvard egye­temen mondott beszédében azt a nagyszabású koncepciót, amely Marshall-tervként vonult be a történelembe. Amerika akkori­ban nagyon erős volt, Európa viszont le volt rongyolódva és tőkeéhesebb, volt, mint valaha. A mai árakon számolva 90 milliárd dolláros tervet csak­ Nyugat-Euró­­pa fogadta el, Kelet-Európa — Ju­goszlávia kivételével — nem (talán most nem lenne fenntartás nélkül visszautasító). A pénzt zömmel amerikai áruk exportjának finan­szírozására fordították. Az idők változnak. Manapság Amerika nem a­ világ fő hitelezője többé, hanem fő hitelfelvevője. Az akkori tetemes kereskedelmi aktí­vumokat egyre nagyobb passzívu­mok váltják fel (tavaly például 170 milliárd dollár összegű volt­ az im­porttöbblet) és Washingtonnak a protekcionizmus fegyverével is fe­nyegetőznie kell (sőt ezt a fegy­vert alkalmasint el is sütögeti), hogy a külkereskedelmében az ed­diginél jobban kiegyensúlyozza. Az amerikai állam tartozásai megközelítik a 2000 milliárd dol­lárt. Az „Egyesült Államokat on­­nan olyan válság”fenyegeti, mint 15 évvel ezelőtt a csődbe jutott New­­York városát” — mondotta a leg­nagyobb amerikai város pénzügyi képviselői előtt mondott beszédében Rohatyn vezető amerikai bankár. „Az, ami öt-hat esztendővel ezelőtt csak lehetőség volt, később pedig valószínűség, immár bizonyosság. Csak az a kérdés, hogy mikor kö­vetkezik be” — mondja a Laza­rd­­ veres pénzintézet neves bankára. A 2000 milliárd dolláros államadós­ságot csak tetézi, hogy a cégfelvá­sárlási hullám nyomán egyes vál­lalatok felettébb eladósodtak (mi­vel kölcsönpénzből vettek részvé­nyeket). „Amerika a nyolcvanas években túl sok külföldi pénzt használt fel, eretén felül költött ha­dikiadásokra és népjóléti célokra, miközben leszállította az adókat és túl sokat kölcsönzött a harmadik világnak. Az egyik, talán nem is a legszembetűnőbb jelenség, hogy im­már a külföldi tőkétől függünk az állami kiadások finanszírozásában. Az Egyesült Államok az utóbbi hét évben történelmének legfelelőtle­­nebb költségvetési politikáját kö­vette” — mondta Rohatyn. Ilyen háttérrel indul el a hét közepén Nyugat-Európába Reagan elnök. Feltehető, hogy a jövő hét­főtől szerdáig tartandó velencei tő­kés csúcson is arra fogja buzdítani Japánt és az NSZK-t: méginkább ösztönözzék gazdaságukat, mivel ez valószínűleg az amerikai áruk iránti keresletet is növelné, tehát hozzájárulna az amerikai kereske­delmi deficit lefaragásához. Japán, Velencére időzítve, 7 ezer milliárd jen értékű csomag­tervet jelentett­ be a múlt hét végén (VI­LÁGGAZDASÁG, 1987. május 29., 1. oldal). Tokió növeli kiadásait, és állami bevételekről mond le adó­kedvezmények nyújtásával. Yeutter, Reagan kereskedelmi főmegbízott­ja szerint Nakaszone miniszterelnök „büszke lehet a csomagtervre”. Baker pénzügyminiszter szerint vi­szont most még nem lehet megala­pozott véleményt mondani a tokiói ígéretek hatékonyságáról. Nyugat- Európa sem siet a dicséretekkel. Washington fő célpontja Velencé­ben feltehetően Bonn lesz. A nyu­gatnémetek eddig — az inflációtól tartva — méginkább ellenálltak a gazdaságélénkítésre vonatkozó ame­rikai buzdításoknak, mint Tokió. Pöh­l, a Bundesbank elnöke heidel­­bergi beszédében leszögezte: az NSZK-nak szűk a mozgástere a gazdaság élénkítésére, egyáltalán nem biztos, hogy valamiféle gazda­ságösztönző terv segítségével a nyu­gatnémet exporttermékek egy részét át­­ lehetne irányítani a belső piac­ra. Az adós országok mindenesetre aggodalommal tekintenek a jövőbe: ha Washington kamatemeléssel igyekszik betömni a költségvetés lyukait, akkor bizony az ő terheik is számottevően növekednek. Kelet-európai körútra indul a héten Csao Ce-jang kínai ügyvezető pártfőtitkár és miniszterelnök. Mi­közben a politikai kapcsolatok szí­vélyessé váltak Pekiing és Kelet- Európa között, a kereskedelem fej­lesztési lehetőségeit a fizetőképesség és a termékválaszték­­ behatárolja. Az Új-Kína jelentéséből kiderül, hogy Kína kereskedelme Lengyelor­szággal, az NDK-val, Csehszlová­kiával, Magyarországgal és Bulgá­riával az idén a tavalyi 2,8 milliárd dollárról 2,6 milliárdra zsugorodik, mivel Kínának keveseb pénze van az importra. A körútnak az egyik fő célja lesz minden bizonnyal új lelket lehelni a gazdasági-kereske­delmi kapcsolatokba. Boronkay Tamás NAPRÓL NAPRA + LENGYELORSZÁG EXPORTBŐVÍTŐ HITELEKRE számít a Világbanktól. (2. oldal) + NICARAGUA KŐOLAJSZÜKSÉGLETÉNEK mindössze 40 százalékát szállította az idén a Szovjetunió. (2. oldal) + A LÍZING NÉPSZERŰSÉGE hazánkban nemcsak e konstruk­ció előnyeivel magyarázható — mutat rá cikkünk, a hazai és az osztrák tapasztalatokat egybevetve. (3. oldal) + A THATCHER-KORMÁNY NYOLC ÉVÉNEK gazdasági mér­legét vonja meg ma kezdődő, kétrészes cikkünk. (4. oldal) + HOGYAN ALAKULT A KÉT NÉMET ÁLLAM KERESKE­DELME tavaly? (5. oldal) + CSEHSZLOVÁKIA AGRÁREXPORTJÁBAN szerkezeti átala­kulás megy végbe. (6. oldal) Negyedéves mérleg Nőttek a jugoszláv vállalati veszteségek Jugoszláviában az idei év első negyedében az ipari termelés 3,1 százalékkal, a konvertibilis export 4,6 százalékkal, a szocialista szek­torban foglalkoztatottak reáljöve­delme pedig 2,5 százalékkal emel­kedett a tavalyi év azonos idősza­kához viszonyítva — mutatják a most közzétett hivatalos belgrádi adatok. A foglalkoztatottak havi átlagkeresete a legmagasabb — 178 508 dinár — ezúttal is Szlové­niában, a legalacsonyabb — 82 853 dinár — Makedóniában volt. Folyó áron számítva a nemzeti jövedelem 80,6 százalékkal haladta meg az időarányos tavalyit. Ennek a növekedésnek a hátterében szinte kizárólag az infláció áll, a termelé­kenység gyakorlatilag nem javult. Az idei első negyedévben az ország több mint 7 ezer termelő vál­lalata gazdálkodott ráfizetésesen, veszteségeik együttesen elérték a 912 milliárd dinárt, vagyis a nega­tív szaldó 143 százalékkal múlta felül az időarányos tavalyit. Már­cius végén 3400 vállalatnak nem volt pénze a folyószámláján, ezek a vállalatok 840 ezer embert fog­lalkoztatnak. Enyhíthet a gazdasági gondokon, hogy az EGK kész 550 millió ECU (megközelítőleg 610 millió dollár) hitelt folyósítani Jugoszláviának. Ennek részleteiről várhatóan a kö­zeli napok­ban végleges megállapo­dás születik (VILÁGGAZDASÁG, 1907. május 28. X. oldal). A hitelt az EGK miniszteri tanácsának ja­vaslata szerint a jugoszláv közle­kedési hálózat korszerűsítésére szánják, s 6 év alatt kellene visz­­szafizetni. Az EGK a megemelt kölcsönnel -- írják a belgrádi lapok - gya­korlatilag jelt adott a többi kül­földi hitelezőnek: ne emeljenek akadályokat az idén esedékes ju­goszláv törlesztések refinanszírozá­sa elé. Jugoszláviának az idén mintegy 3 milliárd dollárt kellene visszafizetnie. Belgrádban azt is remélték, hogy Brüsszel, az új hitel kamatköltsé­geinek a csökkentésére is jóvá­hagy bizonyos összeget — 40 millió ECU-t — visszatérítési kötelezett­ség nélkül, ezt a kedvezményt azonban az EGK nem adta meg. (MTI) Eisie­kdik a refifian­szírál­ si­kressilák megyarországisrí A Magyar Nemzeti Bank - a vállalatok és szövetkezetek hitel­keresletének befolyásolása és az egyensúly javítása érdekében -- jú­nius 1-jei hatállyal 2 százalékkal megemelte a bankok és pénzintéze­tek által igénybe vett rövid lejára­tú refinanszírozási hitelek kamatát. Ugyanilyen mértékben emelkedik a június 1-je után viszontleszámítá­­solásra benyújtott váltók kamatlá­ba is. Nem módosul az exportból származó követeléseket finanszírozó jegybanki hitelek kamatlába. Az in­tézkedés a lakosság által igénybe vett hitelek kamatait nem érinti. (MTI) MEGALAKULT A FLEXYS RT. Vegyesvállalat a gyártásautomatizálás elterjesztésére Számítógéppel irányított gyártórendszerek, és technológiák el­terjesztésére részvénytársasági formában, 34 százalékos külföldi részvétellel, vegyesvállalat alakult Budapesten Flexys Gyártásauto­­matizálási Rt. néven. A magyar—osztrák közös tulajdonban lévő Rt. közgyűlése után tegnap az alapítók sajtótájékoztatón ismertet­ték elképzeléseiket. A magyar fél elsősorban szellemi exportban, az osztrák partner pedig az automatizálási rendszerekben való be­szállításban érdekelt. A részvénytársasági forma elég ritka­ a vegyes vál­la­la­t­o­k­ná­l, annak ellenére, hogy ot­t­­ 1987. január elejéig csak akkor lehetett létre­hozni, külön minisztertanácsi enge­dély nélkül, ha a részvényesek kö­zött külföldi partner is volt. A közgyűlését tegnap megtartott Flexys Rt-vel is csupán féltucatra tehető számuk. Az okok a vegyes­­vállalatokra vonatkozó pénzügyi szabályozásban rejlenek, amely el­lentmond az érvényben lévő 1875-ös kereskedelemi törvényben leírtak­nak, például az alapítás meghirde­tésének nyilvánosságáról. Az alapítók, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete, a Transmerkx GmbH (a második legnagyobb osztrák bank, az Ös­­terreichische Landerbank leányvál­lalata), és — mivel az alapítás öt­lete már évekkel ezelőtt felmerült — az Állami Fejlesztési Bank. A részvénytársasági formát Ede­­lényi László, a Flexys Rt. ve­zérigazgatója szerint elsősorban az aránylag nagy, 150 millió forintnyi alaptőke indokolta, valamint az, hogy ez a­­forma felel meg legjob­ban a tulajdonosi érdekeknek. Miután a részvények jegyzése ja­nuár 30-ig tartott, az Állami Fej­lesztési Bank helyébe a Budapest Bank Rt. lépett, és az MTA— SZTAKI, mint főrészvényes mel­lett, a legnagyobb magyar részvény­­hányadot tartja a kezében. (Meg­jegyzendő, azonban, hogy az MTA— SZTAKI részvénytőkéjének döntő részét az OMFB adta.) Az osztrák Transmerkx GmbH az MTA— SZTAKI-val közel azonos mérték­ben részesedik az alaptőkéből. (Az Rt-ben van még egy belföldi rész­vényes, igaz, elenyésző részvényhá­nyaddal. Ez az USA-beli Compu­­max kisvállalat, amely az MTA— SZTAKI-val régebbről jó kapcso­latot tart fenn. A részvénytársaság további tagja a Technova, az In­­vest­ Bank, az Intercooperation, az Orient Kisszövetkezet, és a SZAMALK.­ Milyen előnyöket várnak a fő részvényesek a tervezett 10 száza­lékos osztalékon túl a vegyesválla­lattól? Edelényi László vezérigaz­gató úgy látja, hogy ily módon job­ban lehet kamatoztatni azt a ma­gyar szellemi tudást, amely a gyár­tásautomatizálási rendszerek to­­továbbfejlesztésében, a számítógé­pes konstrukciók tervezésében ki­­teljesedett. Ausztriában ugyanis ép­pen erre a tudásra van szükség, mivel ott a könnyen elérhető kor­szerű technika következtében nem alakult ki olyan kutatási-fejlesztési háttér, mint amilyen az előbbi hiá­nya miatt, kényszerből, megterem­tődött Magyarországon. A szellemi exportért cserébe pe­dig valószínűleg megnő a lehetősé­ge a hardverbehozatalnak, azaz a számítógépek, technikai berendezé­sek importjának. Ebben egyébként az osztrák fél is érdekelt, hiszen bővíteni kívánja az osztrák ipari cégek automatizálási rendszerekbe való beszállítási lehetőségeit. Az osztrák—magyar együttmű­ködési lehetőségeket jelzik azok a tárgyalások, amelyeket a Flexys már elkezdett az ausztriai ELIN villamosgépipari tröszttel, a Sie­(Folytatás a 3. oldalon)

Next