Világgazdaság, 1987. július (19. évfolyam, 124/4623-146/4645. szám)

1987-07-01 / 124. (4623.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILÁGGAZDASÁG 1987. JÚLIUS 1. SZERDA XIX. ÉVFOLYAM, 124. (4623.) SZÁM JUGOSZLÁVIA FIZETÉSI HALADÉKOT KÉR HITELÉ­TŐL Ugrásszerűen nőttek a vállalati veszteségek Jugoszlávia egyre súlyosabb pénzügyi zavarokkal küszködik, 1983 óta első ízben fordul elő, hogy nem tudja kifizetni esedékessé vált tartozásait, s átmeneti haladékot kér hitelezőitől. A problémák mögött a külföldi megfigyelők és az IMF szerint is a jugoszláv gazdaság strukturális gyengeségei állnak. A veszteséges vállalatok szanálását célzó csődtörvényt az eredeti ütemterv szerint ma kell életbe léptetni. Jugoszlávia értesítette külföldi hi­telezőit, hogy nem tudja visszafi­zetni esedékessé vált 200—300 mil­lió dolláros tartozását, és halasztás­ról akar tárgyalni — jelentik belg­rádi diplomáciai körökből. Borisz Konte, a jugoszláv nemzeti bank kormányzó-helyettese a­­ Reuter belgrádi tudósítójának, elmondta: nem moratóriumot, hanem csak rö­vid haladékot kérnek a június 30-a és július 15-e között esedékes 240 millió dolláros tartozási visszafize­tésére. Jugoszlávia tárgyalásokat folytat a Nemzetközi Fizetések Bankjával (BIS) egy 300 millió dol­láros hitelről, a döntés július 14-re várható. Jugoszlávia nyugati adósságállo­mánya közel 20 milliárd dollár, en­nek több mint 70 százaléka bank­hitel, a többi kormányhitel, s eb­ből az idén 5,5 milliárd dollárt kel­lene visszafizetnie. Az ország idén márciusban lélegzetvételnyi szünet­hez jutott, amikor megállapodott a Párizsi Klubba tömörült hitelezők­kel: átütemeznek 1988 májusáig ese­dékessé váló, 475 millió dolláros adósságot. A külföldi hitelezőkkel kötött ko­rábbi megállapodásokat is figye­lembe véve, Jugoszlávia ezzel a jö­vő évig elvileg rendezte a hitelek visszafizetésével kapcsolatos kérdé­seket, ezért a külföldi bankárokat váratlanul érte Jugoszlávia kérelme. A hitelezők álláspontját koordináló Manusdclurers Hanover Trust bank­c képviselője Londonban a Reuter tudósítójának elmondta: Belgrád jú­nius 26-án telexet küldött vala­mennyi hitelezőjének, amelyben je­lezte, hogy péntekre meghívta a jugoszláv fővárosba a Manufactu­­rers Hanover Trust, a Barclay's Bank, a Bank of Tokyo és a West­­deutsche Landesbank Girozentrale képviselőit. Nyugati közgazdászok szerint még nem világos, hogy a visszafizetéssel kapcsolatos bonyodalmak rövid vagy hosszútávú problémákat sej­tetnek-e. A nemzeti bank kormány­zó-helyettese azt hangoztatja, hogy a nehézségek átmenetiek, hátterük­ben szezoniális tényezők állnak. „Jugoszláviában rendszerint­­ az év első felében utalják át a pénzeket külföldre, míg a bevételek, első­sorban a turizmusból származó ösz­­szegek az év második felében foly­nak be” — mondta Konte. Több elemző viszont úgy véli, hogy ennél mélyebbre nyúlnak a gyökerek. A jugoszláv exportőrök gyenge szereplése miatt az idén fizetésimérleg-problémákkal kell szembenézni, s emiatt kell újabb átütemezési megállapodást kérni. Hozzáteszik azonban: Jugoszlávia mindig is igyekezett időben teljesí­teni fizetési kötelezettségeit, így ez lesz az első alkalom az 1983-ban kirobbant adósságválság­ óta, hogy nem fizeti vissza tartozásait. Jugoszlávia 1983 óta rendszeresen átütemezi adósságait, tavaly pedig készenléti hitelt kapott a­ Nemzet­közi Valuta Alaptól. Ennek a meg­állapodásnak az értelmében az IMF félévenként felülvizsgálja a jugo­szláv gazdaság állapotát, a mostani fizetési válságot is 6 hónappal ez­előtt előre megjósolták. A múlt hé­ten Belgrádban járt újabb IMF- küldöttség sem volt megelégedve a jugoszláv gazdaság teljesítőképes­ségének alakulásával — mondják nyugati diplomaták —, s ez megke­ményítheti az IMF álláspontját Ju­goszláviával szemben, tovább mé­lyítve a pénzügyi válságot. A gazdaság stabilizálását célzó kormányprogram egyik sarkalatos pontja a csődtörvény, amelynek az eredeti ütemterv szerint július 1- jén kellene életbe lépnie, lapzár­táig azonban még nem érkezett er­re vonatkozó hírügynökségi jelen­tés. A vállalatoknak elvileg június 30-ig kellett elkészíteniük mérle­güket tevékenységükről. Szakértők becslése szerint a jugoszláv válla­latoknak a fele krónikus mérleg­hiánnyal küszködik. A vállalati veszteségek körülbelül három éve ugrásszerű növekedésnek indultak: az 1984. évi 133 milliárd dinárról 1985-ben 318 milliárdra, 1986-ban 634 milliárd dinárra, az idei ,év első negyedében pedig a tavalyi hasonló időszak négyszeresére szöktek fel. Úgy becsüli, hogy ha most vezetnék be a szanálási tör­vényt, több mint 7 ezer cég jutna csődbe, s 600 ezer munkahely ke­rülne veszélybe. A tervezett csődtörvény értelmé­ben a kormány csökkentené az ál­lami támogatás összegét, ami évti­zedeken át életben tudott tartani olyan üzemeket is, amelyek nem termeltek nyereségesen. Az első lépcsőben csökkentenék a béreket a veszteségesen működő vállalatok­nál, s ha a megadott 6 hónapos tü­relmi időn belül sem javul a pénz­ügyi helyzetük, akkor felszámolják őket. A jugoszláv szövetségi parla­ment a napokban arról már határo­zott, hogy a veszteséges üzemekben a béreket a tavalyi átlagkeresetek 80 százalékára csökkentik. (VILÁG­GAZDASÁG, 1987. június 27. 1. ol­dal). Már döntött a parlament a csődtörvénnyel együtt ugyancsak július elsején bevezetni kívánt új bértörvényről is. Az új törvény a február 27-én elrendelt, országos sztrájkhullámot kiváltó bérstop he­lyébe lép. Legfontosabb rendelke­zése, hogy a bérek megállapításá­nál a jövőben figyelembe veszik az inflációt is. Egyes sajtójelentésekből arra le­het következtetni, hogy a kormány csak nagy körültekintéssel fog él­ni hatalmával , a szociális fe­szültségek éleződésétől tartva. Egyes jelekből úgy látszik, hogy a szö­vetségi kormány a csődtörvény életbe léptetésének elhalasztását fogja kérni. Ezzel kapcsolatban az International Herald Tribüne belg­rádi tudósítója idézi a nyugati együttműködés kérdéseivel megbí­zott tárca nélküli miniszter, Osz­kár Kovács szavait: ,,a parlament minden bizonnyal elfogadja a csőd­törvényt, alkalmazása azonban to­vábbra sem lesz megoldott”. K. K. FGK-csúcs: fordulópont az agrárpolitika reformjában? A közös piaci csúcstalálkozón az NSZK-nak és Franciaországnak hosszas alkudozás után végül is si­került megállapodásra jutnia az idei mezőgazdasági árakról és a közös­ségi agrárpolitika szükséges re­formjának fő irányelveiről, elhárít­va a pénzügyi csőd fenyegető ve­szélyét — jelentették a hírügynök­ségek tegnap délután a belga fővá­rosból. A nyugatnémet—francia kompro­misszumos javaslatot a tizenkét mezőgazdasági miniszter — lapzárta után — vitatta meg kedd este. Thatcher brit miniszterelnök ki­jelentette, hogy csak akkor fogad­ja el a javasolt új hozzájáruláso­kat a közös kassza bővítésére, ha előzőleg végrehajtják a kiadásokat csökkentő takarékossági intézked­é­­seket; mindenekelőtt leépítik a me­zőgazdasági túltermelést okozó ma­gatartásokat. Brüsszelben kulcsfontosságúnak tart­ják az idei mezőgazdasági árak­ban való megegyezést. A Reuter ér­tesülései szerint Franciaországnak sikerült kiharcolnia a lefölözés és az exportszubvenció mérséklését, a felvásárlási árak márkához kapcso­lásának megszüntetését. A közös mezőgazdasági politika (CAP) re­formját­ célzó intézkedésekben a végső döntés legkorábban a követ­kező, hat hónap múlva esedékes csúcstalálkozón várható. (Reuter) A Legfelsőbb Tanács megszavazta a vállalati törvényt Moszkvai tudósítónktól. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa tegnap egyhangúlag elfogadta a szovjet gazdaságirányítás átala­kításában fontos lépést jelentő vállalati törvénytervezetet. A TASZSZ hírügynökség emlékeztet rá, hogy a fél évvel ezelőtt társa­dalmi vitára bocsátott törvényter­vezethez 140 ezer hozzászólás ér­kezett, mielőtt a múlt heti KB- plénum vitája után elfogadásra ja­vasolták. Az új gazdaságirányítási rend­szer előnyeit és a megoldandó fel­adatokat fejtegette hétfői sajtótá­jékoztatóján Liszicskin a szocialis­ta világrendszerrel foglalkozó moszkvai kutatóintézet munkatár­sa. Egyebek mellett azt mondta, hogy az új vállalati törvény végre­hajtása egyben harc a monopol­helyzet ellen, amely a fejlődés ke­rékkötője. Külön kiemelte a vál­lalati törvényben a törvényterve­zetnek a vállalat elszámolással foglalkozó cikkelyének fontosságát. A közgazdász hatalmasnak nevezte a szovjet gazdaság lemaradásait, s hangoztatta, az előrelépéshez segít­séget nyújthat az új árrendszer. A rubel konvertibilitásának megte­remtése azonban nem könnyű fel­adat, mondta, hiszen szabad át­válthatósága feltételezi az árukon­vertibilitást. Liszicskin végül kije­lentette: nem tartja kizártnak, a reformfolyamatok elakadásának és a gazdaság régi állapotába való visszaállásának lehetőségét. Leszö­gezte: a peresztrojka legfőbb bizto­sítéka, ha demokratikusan építenek az alulról jövő kezdeményezésekre, a gazdaságban pedig mindent meg­tesznek az önigazgatás kiteljesíté­séért. H. Gy NAPRÓL NAPRA + AZ ELSŐ ÖT HELYET JAPÁN BANKOK foglalják el a vi­lág legnagyobb pénzintézeteinek sorában. (2. oldal) + HOGYAN ALAKUL A LENGYEL GAZDASÁGI REFORM második szakasza? (4. oldal) + LEÁLLÍTOTTÁK LYON MELLETT a világ legnagyobb telje­sítményű gyorsreaktorát a hűtőrendszer szivárgása miatt. (8. oldal) + IPARI SZERKEZETÁTALAKÍTÁS ÉS FEJLESZTÉSI STRA­TÉGIA — képviselői vélemények a parlament ipari bizott­ságának ülésén. (3. oldal) .A kamara elnökségi ülésének napirendjén Adóreform és a vállalatok A vállalatok nyugtalanok. Fel kell arra készülnünk, hogy ja­nuártól bevezetik az általános forgalmi adót, s a személyi jövede­lemadót, de ehhez kapcsolódóan még számos feltétel és megoldás ismeretlen. A rendelkezésre álló információk bizonytalanok. A vár­ható jövedelmi pozíciók megítéléséhez szükséges irányértékek pedig kialakulatlanok, időről-időre változnak.­ ­ A munkának ebben a fázisá­ban persze nem lehet még végle­ges adókulcsokat, pontos működési szabályokat kívánni, de arra min­denképpen szükség lenne, hogy a változások csak olyan határok kö­zött mozogjanak, hogy ne billent­sék át a vállalat jövedelem­pozíció­ját az egyik végletből a másikba — mondta lapunknak dr. Zányi Jenő, a Magyar Kereskedelmi Kamara al­­elnöke. Ilyen adatok birtokában — hangsúlyozta az alelnök — aligha lehet jól felkészülni az adóreformra. A mértékeken túl számos elv sem tisztázott az általános forgalmi adó bevezetésével kapcsolatban. Ezeket a kamara múlt heti ügyvezetőségi ülésén tekintette át és a mai el­nökségi ülésen vitatja meg. Isme­retes, hogy jelenleg 0, 12 és 22 szá­zalékos ÁFA kulcsokkal számolnak, a vállalati jövedelemszabályozásban 45 százalékos nyereségadóval prog­nosztizálunk, a városi és községfej­lesztési adó, valamint a vállalati különadó (a kisvállalkozások meg­bízása után) várhatóan megszűnik. Nincs még végleges álláspont az egyik lényeges elemről, a felhalmo­zási adóról. Több javaslat is az asz­talon van, de mint Zányi Jenő el­mondta, elképzelhető olyan megol­dás is, hogy az adó ugyan megszűn­ne, de a túlzott felhalmozásnak gá­tat vetnének. Mégpedig úgy, hogy a beruházási javak beszerzésének ál­talános forgalmi adóját nem a be­szerzéskor, hanem csak több éven keresztül lehetne levonni. Így elejét lehetne venni annak, hogy az ol­csóbbodás miatt egyik pillanatról a másikra, túlzottan felértékelődjenek a beruházások. Sokat vitatott, de rendkívül lé­nyeges kérdés az árindexek kiala­kítása. A korábban megadott in­dexekkel végzett próbaszámítások után kiderült, hogy a feldolgozó­szektor pozíciója romlik. Ha ezen változtatni akarunk, valószínűleg nem tartható az az elgondolás, hogy a szakágazati jövedelempo­zíciók változatlanok maradjanak. Ugyanis már az árindexek kiala­kításánál bizonyos átcsoportosítást kellene végrehajtani, a feldolgozot­­tabb termékcsoport javára — hang­súlyozta a kamara elnöke. Az új számítások egyébként már en­nek az elvnek a szem előtt tartá­sával készülnek, persze csak szak­ágazati szintig, mivel a vállalatok számításaihoz még számos adat hiányzik. Azt ígérik, — mondta Zányi Jenő —, hogy az új árin­dexek és a végleges adókulcsok július közepén állnak majd a vál­lalatok rendelkezésére. Nem kevésbé érdekli a vállala­tokat az, hogy milyen intézkedése­ket tervez a kormány az átmenet idejére. Hiszen elképzelhetetlen, hogy egy vállalat 24 óra alatt al­kalmazkodjon ahhoz a­z alapvető változáshoz, mely az adóreform kapcsán az egyik napról a másik­ra előállhat. Ezért — mint Zányi Jenő hangsúlyozta — minél előbb­­ közre kellene adni, milyen konkrét eszközöket, például kiegészítő, le­épülő támogatást kíván alkalmaz­ni a gazdaságirányítás. Az átme­neti intézkedéseket egyértelműen, és hosszabb időtartamra vonatko­zóan kell meghatározni, például több évre elnyúlóan, egyre csök­kenő mértékkel, mert csak így le­het korrekten előre számolni ve­lük. A vállalati gazdálkodást egy — sarkalatos — ponton érinti a sze­mélyi jövedelemadó is. A bérbrut­tósításról van szó, ami miatt sok vállalatnak okoz gondot. Szinte le­hetetlen vállalkozás ugyanis, hogy egyéni szinten mindenkinek fillér­re garantálják a nettó keresetét, ott, ahol teljesítménybérezés van, s nem fix fizetés. Nem elhanyagol­ható az sem, hogy a vállalat el­bírja-e majd azokat a terheket, amelyek a bérbruttósítás következ­tében, a bérköltségek emelkedése miatt keletkeznek. Sokan felvetik, hogy a személyi jövedelemadó bevezetése egyszer­smind korszerűsíti-e a vállalati ke­resetszabályozást is, hiszen vállalati szemszögből leginkább ezért érde­kes az új adónem. A kamara azon­ban úgy látja, hogy amennyiben a jelenlegi bérrendszer megmarad, te­hát nem lesz bérreform, a vállalat ennek a feladatának aligha tud ele­get tenni. Ma még a bérek jelentős hányadát teszik ki a pótlékok, ki­egészítő juttatások, amelyek első­sorban a vállalati munkakörül emé­­­nyektől függenek, és nem teljesít­ményarányosak, így a személyi jö­vedelemadót egyébként sem lehet az eredeti elképzeléseknek megfe­lelően következetesen alkalmazni — véli a kamara. Mivel a vállalatoknak szinte el­viselhetetlen terhet jelentene, ha az adórendszer két jelentős elemét (ÁFA, személyi jövedelemadó) egy­mástól elszakítva, különböző idő­pontban vezetnék be, a kamara a következőt javasolja. Az általános forgalmi adót konkrét, következe­tes formájában alkalmazzuk, a sze­mélyi jövedelemadónak azonban — addig, amíg nem kerül sor bérre­formra — elsősorban a helyét te­remtsük meg a vállalati bérköltsé­gek között a főmunkaidős keresete­ket illetően. Ezt pedig a legegy­szerűbb módszerrel érdemes meg­valósítani, például a főmunkaidős jövedelmekre vonatkozó lineáris il­letményadóval. (Az illetékes hatósá­gok egyébként olyan javaslatot is kidolgoztak, amelynek lényege, hogy a bérezés továbbra is a jelen­legi szabályokat kövesse, a vállalat viszont meghatározná a kifizetett keresetekhez tartozó adóterhet, és befizetné. Más vélemények szerint azonban ez lényegében vállalati adót jelentene, így ellentmondana a személyi jövedelemadó elveinek.) A kamara sajátos helyzetéből fa­kadóan külföldi kapcsolatait is fel­használja arra, hogy hasznos ta­pasztalatokat gyűjtsön az adóre­form bevezetésével kapcsolatos munkához. A megkérdezett külföldi adóügyi szakemberek tanácsait és a gyakorlati tapasztalatokat továb­ (Folytatás a 3. oldalon) A FIAT új ajánlata a lengyelországi autógyár felépítésére A FIAT továbbra is várja a vá­laszt a lengyel hatóságoktól arra az ajánlatára, hogy kész kis- és köze­pes gépkocsikat gyártó üzemeket építeni Lengyelországban — jelen­tette be Giovanni Agnelli, az olasz konszern elnöke. Sőt, a FIAT arra is hajlandó, — tette hozzá —, hogy megossza az üzletet egy japán vál­lalattal, ha lengyel részről csupán részesedést ajánlanának fel a FIAT- nak az üzletből. Ez — mutat rá a Reuter — a FIAT álláspontjának lényeges módosulását jelenti, eddig ugyanis az olasz cég magának akar­ta megszerezni az egész üzletet. Agnelli nem nevezte meg a lehet­séges japán partnert, csak arra utalt, hogy elképzelése szerint a FIAT gyártaná a kiskocsikat, a ja­pánok pedig a közepes méretűe­ket. Mint ismeretes, Jaruzelski lengyel államfő tokiói tárgyalásainak egyik fő témája az autógyár létrehoza­tala. (Lásd VILÁGGAZDASÁG, jú­nius 30., 1. oldal.) (AP—DJ)

Next