Világgazdaság, 1987. szeptember (19. évfolyam, 166/4665-187/4686. szám)

1987-09-01 / 166. (4665.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1987. SZEPTEMBER 1., KEDD XIX. ÉVFOLYAM, 166. (4665.) SZÁM Tények és gondolatok A hét krónikája Ismét az Öböl tájékáról befutó hírek állnak a távirati irodák slá­gerlistáinak élén. Pedig a hét fo­lyamán már megszakadt a hosszú ideje tartó vezetés, a Bonnból, Jo­hannesburgból, Manilából érkező jelentések kerültek az eseményeket fontossági sorrendben tálaló hír­csokrok első helyére. Bonnban lefújták a Pershing ra­kéták körüli utóvédharcot, épp ide­jében ahhoz, hogy Reagan Los An­gelesben bejelenthesse: elhárulnak az akadályok a kettős nullamegos­­ztás elnevezésére hallgató egyez­mény megkötése előtt. Az utóvéd utóvédjeként a Szófiából Mün­chenbe siető Strauss (aki jobbol­­daliságát ötletesen egyezteti bizo­nyos népi demokráciák iránt tanú­sított rokonszenvével) háborog a megállapodás miatt. De eme há­borgásnak — csakúgy, mint a Rea­­gan-beszéd barátságtalan felhang­jainak—az van a hátterében, hogy a jobboldalt benn akarják tartani a karámban. Kompromisszummal végződött a dél-afrikai bányászok sztrájkja. De ez a kompromisszum későbbi győ­zelmek ígérete. A 300 ezer bányász majd egy hónapig tartó helytállá­sa azt jelenti, hogy új erő kapcso­lódott be az apartheid elleni küz­delembe. Mert ez valójában kétirá­nyú harc volt. Egyrészt bérharc, s e vonatkozásban a nagyobbrészt külföldi, a Botka-kormány engesz­telhetetlen politikáját hol csende­sebben, hol hangosabban opponáló bányatulajdonosokkal álltak szem­ben. Másfelől ez új nyitás a fő fronton, a politikai jogokért vívott harc területén a tavalyi föllángo­­lásra következő átmeneti kifáradás után. A Fülöp-szigeteken leverték a puccsot, az ötödiket, a legkomo­lyabbat. Nem vagy nemcsak azért volt a legkomolyabb, mert most folyt a legtöbb vér. Inkább azért, mert a viszonyok romlását jelző sztrájkok, tüntetések előzték meg, s kirobbantása egybeesett egy álta­lános sztrájk előkészületeivel. A jobboldali katonák meg akarták lo­vagolni a hangulatot: baloldali jel­szavakat kiáltozva indultak az el­nöki palota elfoglalására. Nem fog­lalták el. A kísérlet megbukott. El­ültek a hullámok Manilában, csend van. Vihar utáni és vihar előtti csend. Az Öböl hullámai azonban nem ültek el. Zajlik, forr az Öböl vize. Bagdad a hét végén fölújította az iráni olajrakodók elleni támadáso­kat, mert látta, hogy­­ az ENSZ fegyverszüneti felhívását követő csend Teheránnak kedvez: meg­könnyíti a legfontosabb muníció­nak, a pénznek a felhalmozását. Még nagyobb súllyal eshetett a lat­ba­nt háttérbe szorítva Washington (váratlan és nagyon kedvező keres­kedelmi megállapodással is meg­fejelt) óhaját —, hogy a mullahok ámulatba ejtő ügyességgel takti­káztak. Nem utasították el, de nem i­s fogadták­ el a Biztonsági Tanács felszólítását, vagyis időhúzásra ját­szottak. A taktikázást megkönnyít­­hette a legjobb esetben is fele­más tuniszi értekezlet, amely ugyan közös, de meglehetősen semmitmon­dó nyilatkozattal zárult, és föltár­ta — Teherán szempontjából ez volt a legfontosabb —, hogy nem­csak az úgynevezett radikális arab országok ellenzik a határozott föllé­pést.­A Szaúd-Arábia vezette (és avval katonai, gazdasági szövetség­ben álló) kis Öböl menti sejksé­gek sem mernek Iránnal ujjat húzni, nem követik a közös intéz­kedést sürgető szaúdiakat. Bebizo­nyosodott, hogy erről az oldalról nem fenyeget komoly veszély. Ami a potenciális — de legfőbb — ellen­felet illeti, Teherán ügyelt, hogy elkerüljék az összetűzést a kuvaiti konvojokat kísérő amerikai cirká­lókkal, sőt, egyfajta mosolypoliti­kával próbálkozott. Iránban föltű­nően kedvesek voltak a váratlanul — hosszú idő után először — oda­invitált népes nyugati újságírótá­borral. De az volt mindennek a teteje, hogy (valószínűleg a Da­­maszkusszal közösen kifundált terv alapján), sejtetni engedték, hogy a túszokat tulajdonképpen el is lehet­ne engedni. És erre a tetőre aztán ráhúztak még egy emeletet. Kiszi­várogtatták, hogy halálra ítélték a libanoni túsztartókat kéziben tartó, a North alezredessel és MacFar­­lene-nel folytatott titkos tárgyalá­sokat eláruló Mehdi Hasemit, Montazeri ajatollah jobbkezét. Mindez, persze, elérte a kívánt ha­tást; a nyugati fővárosokban már olyasmiket is rebesgettek, hogy a béke közelebb van, mint ahogy gondolnánk. Szóval már félig kész volt a leves, amikor Irak belekö­pött. Távoli vizek után ismerős tájak. A szomszéd rétje zöldebb? — hesse­­getném az elcsépelt kérdést, de új­ra és újra eszembe ötlik, miközben az Ausztria helyzetével foglalkozó cikket olvasom. A Frankfurter All­­gemeine Zeitung körképét, amelyet a lap egykori — és most régi állo­máshelyére visszalátogató — tudó­sítója állított össze friss szemmel, de nagy és megbízható terepisme­rettel. Tudom, Jugoszláviával kap­csolatban ugyancsak fölmerülhetne ez a kérdés, meg kereskedhetnék más égtájak irányában is. (De ta­lán nem minden irányban: előfor­dulhat, hogy szomszéd van, ám rétje nincsen. Nem is volt, vagy már csak emlék.) De ez már mesz­­sze vezetne. Maradjunk a témánk­nál. Ausztria még egyszer sem volt ilyen nehéz helyzetben az 1955-ös államszerződés megkötése óta, a hangulat eddig nem ismert mély­pontra süllyedt — állítja a szerző. „A félelem a visszaeséstől, ami az­előtt ritkaságszámba ment az op­timizmusra és elégedettségre hajla­mos osztrákok között, most szinte általános. Különösen a fiatalok közt terjed. Ehhez köze van annak, hogy a külföld a Waldheim-ügy miatt ferde szemmel, nézi őket, de kivált annak, hogy az államélet fontos te­rületein jóformán egyszerre prob­lémák merülnek föl, és az embe­rek egyre kevésbé hiszik, hogy eze­­ket önerőből meg tudják oldani. Kezdenek rájönni, hogy az utóbbi esztendők jólétéért csak részben dolgoztak meg, nagyobbik felében hozamra kapták, és a számlát most ki kell fizetni.” A gazdaság eleinte észre sem vett bajai a 70-es évek második felében kezdődtek. Az olajsokk után, ami­kor az ipari országok fájdalmas, a munkanélküliséget, is vállaló szerkezetváltásba fogtak.­ Nem úgy Kreisky. ..Abban a hiszemben, hogy el tudja kerülni a struktúrák át­alakítását, politikai dogmává fújta föl a teljes foglalkoztatottságot, és a nem rentábilis munkahelyek fi­nanszírozásával adósságokba haj­totta az államot. Ez drámai méretű deficitekhez vezetett.” Ebből, ezt ma már tudják az osztrákok, csak a nadrágszíj meg­húzásával lehet kikecmeregni. „A felduzzasztott állami ipar a túl­­élésért küzd, de mind­ többen kétlik, hogy még megmenthető. Veszélybe kerül sok tízezer munkahely. Nem lesz pénz a széleskörűen kifejlesz­tett jóléti állam finanszírozására. Az ismertetéshez két megjegyzés. Az egyik az a fajta, amit így szok­tak kezdeni: „A gyengébbek ked­véért ..Nos, a gyengébbek ked­véért megsúgom, nem azért repro­dukáltam ezt az alpesi naplementét, hogy a saját bajainkat bagatellizál­­jam, netán másokra kenjem. Azt esszük, amit főztünk, pontosabban, ami itt főzetett. A másik: a FAZ tu­dósítójának nyilván igaza van, az osztrákok bizonyára tudják, hol tar­tanak. De ha lehet, inkább másról beszélnek. Mostanában például a házasságon belüli erőszakról. Több osztrák nő­politikus, és velük együtt a bécsi rádió szombati díszvendége, a nyu­gatnémet családügyi miniszter (a téma import: „Made in Cermany”) ugyanúgy büntetné ezt, mint a há­zasságon kívüli nemi erőszakot. Hát a védelemre szoruló férfiakkal mi lesz? — kérd­ezikep Tem. De nem te­szem, mert Schssnuth asszony — aki a családvédelmi tárcát Geissler­­től örökölte, s elődjével meg Biu­m munkaügyi maiz­iszterrel a CDU „modern”, balközépre húzódó szár­nyának vezéregyénisége — kijelen­tette: a férfiak cinizmussal beszél­nek az efféle kérdésekről. És nem is ez a veleje a mondandómnak. Komolyabb ennél. Azt tartom ér­dekesnek, hogy a családügyi tárca birtokosa nőpolitikát folytat. Igaz, a mindennapi életben a két téma rendszerint összekeveredik, meg se lehet különböztetni egymástól. De ami a tendenciát illeti, szemben áll egymással. Az utóbbi­ meg akarja valósítani a nők társadalmi egyen­jogúságát, nemcsak a papíron, ha­nem a valóságban is, bár eközben túlzott — s mint az idéztem példa mutatja —, csak üggyel-bajjal ve­rifikálható kívánságai támadnak. Az előbbi, amelyiknek címerét a család, a meleget adó házitűzhely díszíti, gyakorlatiasabb, de végső soron a hierarchikus, a családfői te­kintélyen alapuló értékrendet akar­ja konzerválni, vagy — mint az Egyesült Államokban és néhány más országban, ahol már előbbre tartanak — visszaállítani. Társa­dalmi konzekvenciáit tekintve, az egyik a szabad, az autonóm sze­mélyiséget tekinti ideáljának, a má­sik titkos, talán­ önmagának sem bevallott ideálképe az autoritás előtt főt hajtó alattvaló. A nők tényleges egyenjogúságáért küzdő mozgalom és a különböző fundamentalista mozgalmakkal ro­konságot tartó családpolitika kö­zötti elvi különbséget több lakmusz is láthatóvá teszi. De ezek között is a legbiztosabb: a születésszabá­­lyozás. Persze, vannak ezzel szem­ben is elgondolkoztató érvek: a népszaporulat igénye, az anya vé­del­me, a magzat élőlényként való felfogása. De az ellenzés végső ér­telme mégis a középkor szemlélés­e szerinti bűn, büntetés, bűnhödés restaurálásának óhaja, a vágyait beteljesülése elé állított tilalomra. A szerelem egy a szenvedélyek kö­zül, de ellenkező a töltése, mint a többinek. Az alkoholba bánatukat fojtják az emberek, a meg nem élt élet, a munkahelyen, a közéletben való gyávaságok kárpótlását kere­sik benne. De: nincs szerelem ge­rinc nélkül. „Szabadság, szerelem” — írta Petőfi, és nemcsak egymás mellé rakta a szavakat. Valami na­gyon­­mélyen, nagyon szervesen ösz­­szetartozó dolgot fejezett ki. Vajna János NAPRÓL NAPRA + NEM SZÁNDÉKOZIK BELÉPNI az IMF-be a Szovjetunió. (2. oldal) + ÉSZ­AKI-TENGERI OLAJAT vásárol finomítói számára a ku­vaiti olajtársaság. (2. oldal) + AKÁR NYÍRJÁK, AKÁR VÁGJÁK, nem jövedelmező a ma­gyar birka. (3. oldal) + IGEN BÜSZKE ötéves kormányzásának gazdasági eredményei­re a spanyol kormány. (5. oldal) + MINDEN ESZKÖZZEL meg akarja védeni egyeduralmát az új típusú számítógépek piacán az IBM. (6. oldal) + A VILÁG VALUTÁI. (7. oldal) + EREDMÉNNYEL KECSEGTETNEK a szovjet-amerikai tex­tiltárgyalások. (8. oldal) A Szovjetunió be akar lépni a Nemzetközi Textilegyezmény tagjai közé A Szovjetunió az USA-ból érke­ző hírek szerint be­­kíván lépni az Általános Vámtarifa és Kereske­delmi Egyezmény, a GATT keretén belül működő Nemzetközi Textil­­egyezménybe (MFA) — közölte Reagan elnök kereskedelmi külön­­megbízottjának szóvivője, Garry Holmes. Kormánykörökre való hi­vatkozással a New York Times an­nak a véleményének ad kifejezést, hogy a Szovjetunió a jelenleg 54 államot magában foglaló textil­egyezménybe azért kíván bejutni, hogy utóbb tagjává váljék a GATT- nak is. Ilyen értelmű javaslatát ugyanis tavaly az USA erős ellen­állása miatt visszautasították. A washingtoni külügyminiszté­rium most igyekszik a legújabb szovjet javaslathoz pozitív állás­foglalást kieszközölni a társtárcák­nál, hogy ezzel is jó légkört te­remtsen a leszerelési tárgyalások­hoz. Magát megnevezni nem kívánó kormánytag kijelentése szerint a külügyminisztérium miniszteriközi csoport felállítását szorgalmazza a szovjet javaslat megvizsgálására. A hadügyminisztérium állítólag to­vábbra is legnagyobb ellensége, hogy a Szovjetuniót felvegyék a textilegyezmény vagy más, a GATT-on belül létrejött megállapo­dás tagjai közé. (A szovjet—ame­rikai textiltárgyalásokról lásd hí­rünket az utolsó oldalon.) (APA, AP—DJ) Tajvan milliárdos vásárlásokat tervez N­yugat-Európában Tajvan helyre kívánja állítani Nyugat-Európával a kibillent ke­reskedelmi mérleg egyensúlyát. A tajpeji gazdasági minisztérium a hét végén bejelentette, hogy most­ készítik elő egy gazdasági szakem­berektől álló delegáció európai út­ját. A­ novemberi körúton 110 üz­letember mintegy 2 milliárd dol­lárért akar Európában vásárolni. A delegációban a hírek szerint olyan vezető tajvani cégek képviselői is helyet kapnak, mint a Formosa Plastics Corp., a Nav­ia Plastics Corp. és a China Steel Corp. Az APA osztrák hírügynökség jelenté­se szerint a bevásárlóküldöttség elsősorban gépeket, ipari berende­zéseket, elektronikai termékeket, vasat és acélt, szállítási eszközö­ket, valamint élelmiszereket kíván beszerezni. A hírek szerint az európai célországok között szerepel többek között az NSZK, Francia­­ország, Hollandia és Ausztria is. Tajvan Nyugat-Európába irá­nyuló eladásai az év első 7 hónap­ja során 4,19 milliárd dolláros szintre emelkedtek, s ez 70 száza­lékkal múlja felül a tavaly január -júniusi adatot. Az első hét hónap során az exportétól valamelyest el­maradó mértékben, 61,7 százalékkal nőttek a tajvani cégek nyugat­­európai beszerzései is, összesített értékük 2,85 milliárd dollárra rú­gott. Az egyre növekvő külkeres­kedelmi mérlegtöbblet miatt erő­södnek azok a tajvani aggodalmak, hogy az európai országok protek­cionista intézkedésekkel állítanak gátat a tajvani áruk elé. (APA) Gazdasági szükségintézkedéseket jelentett be a nic­aragyai elnök Gazdasági megszorító intézkedé­seket jelentett be a hét végén Da­niel Ortega nicaraguai elnök. A takaré­kossági program keretében 100 százalékkal fölemelték az üzemanyagok árát, csökkentették a havi benzinfejadagokat, megdrágult a tömegközlekedés, és 5000-rel mér­séklik az állami alkalmazottak szá­mát, oly módon, hogy nem töltik be a megüresedő munkahelyeket. Ortega hangsúlyozta, hogy a lépé­sek semmiképp sem érintik az or­szág védelmi képességét, továbbá az egészség- és az oktatásügyet. A Varricada, a kormány lapja szerint egy gallon (3,8 liter) benzin ára ezentúl 1000 cordoba lesz. Ez hivatalos árfolyamon körülbelül 14 dollár, a dollár feketepiaci árfolya­ma azonban 1500 cordoba körül mozog. A magángépkocsik tulajdo­nosainak havi benzinellátmánya 75 literről 66 literre csökken. Az ország komoly nyersolaj­hiánnyal küzd, az alapvető szükség­let fedezéséhez körülbelül 153 ezer tonna többletolajra lenne szükség — mondta Ortega. Hangsúlyozta, hogy Nicaragua ,,számít, és a jö­vőben is számítani fog a szovjet támogatásra”. Mint ismeretes, a Szovjetunió májusban jelezte, hogy különféle nehézségek miatt a jövő­ben csak részben képes biztosítani Nicaragua olajszükségletét. Az USA által támogatott kor­mányellenes erők elleni harc sú­lyosan megterheli a nicaraguai gaz­daságot. Ortega szerint a háború 1982 óta 3 milliárd dollár kárt oko­zott. (MTI, Reuter, AP—DJ) KÍNAI BANK RÉSZVÉNYKIBOCSÁTÁSA Egy sanghaji bank a Kínai Nép­köztársaság fennállása óta első íz­ben szombaton részvények értékesí­tését kezdte meg — jelenti az Új Kína hírügynökség. A pénzintézetet a hírügynökség „szocialista rész­vényünkként” jellemezte, amely úgy bővíti alaptőkéjét, hogy külön­böző n­évértékű értékpapírokat kí­nál megvásárlásra az államnak, az állami vállalatoknak és — kisebb összegben — a lakosságnak. A bank mostani akciójában 100 millió j­üan (27 millió dollár) érték­ben ajánl részvényeket. Az egyen­ként 10 ezer jüant érő papírok garantált osztaléka jelenleg nem haladja meg a lekötött bankbeté­tek harmadát. Az osztalék a pénz­intézet eredményeitől, profitjától függ. A bank a tervek szerint össze­sen 2 milliárd jüan értékű új tő­kéhez kíván jutni részvénykibocsá­tás útján. Ennek felét a tervek sze­rint az állam vásárolja majd meg, 5 százaléknyi pedig magánszemé­lyeknek jutna. Az áprilisban nyílt pénzintézet bevételei alapján maga dönthet hitelezési gyakorlatáról is. Több mint 10 európai, japán és hongkongi bank érdekelt a Kínai Mezőgazdasági Bank által Hszia­­men különleges övezetben alapítan­dó közös bankban — írja a China, Daily angol nyelvű kínai lap. A Mezőgazdasági Fejlesztés Nemzet­közi Bankja nevű vegyesbank fel­adata a kínai mezőgazdaság fej­lesztése, az agrárexport előmozdí­tása és a külföldi tőke bevonása lesz. (MTI, Reuter) lapzártakor érkezett A Világbank és Magyarország képviselői Washingtonban hétfőn aláírták azokat a megállapodásokat, amelyek alapján a Nemzetközi Új­jáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD) 150 millió dollár értékű kölcsönt nyújt a Magyar Nemze­ti Banknak az iparszerkezet átala­kítását szolgáló célokra. (MTI)

Next