Világgazdaság, 1987. december (19. évfolyam, 230/4729-250/4749. szám)

1987-12-01 / 230. (4729.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1987. DECEMBER 1., KEDD XIX. ÉVFOLYAM, 230. (4729.) SZÁM Tények és gondolatok A hét krónikája A lengyelek kis többséggel — de így is a vártnál nagyobb többséggel — részt vettek ugyan a népszava­záson, ami a megfigyelőkben azt a hitet keltette, hogy igent mondanak a szavazólapon olvasható két kér­désre, és a kormány megkapja (a valójában nem szükséges, de általa igényelt) felhatalmazást a gazdasá­gi és társadalmi reformprogram gyorsabb változatának megvalósítá­sára. Hétfő délután azonban gyors­hírben jelentették a távirati iro­dák, hogy vissza az egész, a több­ség elveti a gyorsabb változatot, és ez most már kötelezi a népszava­zást kiíró vezetést e variáns elve­tésére. Ez az első eset, hogy vala­mely népi demokráciában megvon­ják a bizalmat, valamilyen kor­mányprogramtól, és ez kétségkívül meglepetés. De talán nem akkora a meglepetés, ha számba vesszük, hogy miben kérték ki a lakosság véleményét. Mi volt a tét? A gyor­sabb változat csak azt ígérte tel­jes bizonyossággal, hogy már a leg­közelebbi jövőben megkétszerező­dik az élelmiszerek ára, a jelenlegi­nek a háromszorosára emelkedik a lakások bére, az energia költsége. De arra nézve, hogy mikor telik meg ismét a bőség kosara, és hogy abból mindenki egyaránt vehet-e majd, nem adtak és nem is adhat­tak megbízható tájékoztatást. Főleg erre a tényre hivatkozva, jelentős erők értelmetlennek minő­sítették a népszavazást, és bojkott­ra szólítottak fel. ..Elsőnek — írja a Neue Zürcher Zeitung — a be­tiltott, de többé-kevésbé nyíltan működő Szolidaritás, azután az eb­ből kivált, föld alatt tevékenykedő “harcoló Szolidaritás", továbbá az ifjúság soraiban tért hódító, paci­fista “Szabadság és Béke" csoport, a “Független Lengyelország Kon­föderációja", valamint a nemrég újjáalakult, de nem legális “Len­gyel Szocialista Párt".” A szavazás eredménye mégsem tekinthető teljességében negatív­nak. Az emberek akaratának érvé­nyesülése — ha merőben gazdasági szempontból esetleg helytelen is —, politikai szempontból tartalmaz pozitív elemet. Megnyilvánulása a jogaiba visszahelyezett pluralizmus­nak, lépés az úgynevezett demok­ratizálástól a jelző nélküli demok­rácia felé. . . És ki tudja, talán gazdasági szempontból sem történt igazi tra­gédia. Idézett cikkében a Neue Zürcher Zeitung megkockáztatja a föltevést, hogy a népszavazáson el­szenvedett vereség nem is lenne el­lenére a kormányzatnak. A lap e megállapítást olyan értesülésekkel támasztja alá, amelyek­­szerint az IMF és a Világbank megajánlotta új kölcsönök feltételei tették szük­ségessé, hogy ennyire radikális in­tézkedésekhez folyamodjanak. Ha a lakosság visszautasítja az elképze­lést — folytatódik a cikk okfejtése —, akkor a kormány olyan reform­intézkedésekhez folyamodhat, ame­lyeknek megvalósítására több idő jut, és ilyenformán nincs szükség az­­ életszínvolhal ennyire .. drasztikus csökkentésére. Még két helyütt járultak a sza­vazóurnákhoz a hét végén. Haiti­­ban, ahol csak elkezdték, de nem fejezték be a szavazást, mert a száműzött Duvalier ma is hatal­mon lévő klikkje, fölöslegesnek tartván a parlament luxusát, egy­szerűen szétlőtte a választást. A procedúra tényleges eredménye: 27 halott, 45 sebesült. A törökök is választottak. A lényeg az, hogy Özal minisz­terelnök jobboldali liberális pártja nagy többséget szerzett. A kor­mányfő — noha már kiállítást ren­dezhetne a kosarakból, amiket a Közös Piactól kapott —, változat­lanul azt tekinti a legfontosabbnak, hogy bevigye az országot az Euró­pai Közösségbe, és minden cseleke­detével arra törekszik, hogy a tö­rök gazdaságot elfogadhatóvá tegye Brüsszel számára. Egyébként nem áll egyedül ebben a törekvésben. Az osztrákoknak is az a legnagyobb gondja, hogy — a csatlakozás elő­készítéseként — egy ütemre lép­kedjenek az integráció 12 országá­val. Csak maga a Közös Piac nem tart lépést — önmagával. Az ag­rárminiszterek után a külügymi­niszterek sem jutottak előbbre ab­ban a nem mellékes kérdésben, hogy miből fedezzék az egyre nö­­vekő közös kiadásokat, úgyhogy a hét végén összeülő koppenhágai csúcskonferencia nem sok jót ígér. A sokak által már előre leírt Koppenhága nem is foglalkoztatja különösebben a hírforrásokat. Két vezető téma van. Az egyik: a pénz­ügyi helyzet. A másik: a Rea­gan—Gorbacsov találkozó. Ami a pénzügyeket illeti: a foly­ton beígért és a piacok által eped­­ve várt konferencia, amilyen a vezető ipari hatalmaknak rendez­ni kéne soraikat, még mindig ké­sik, és ez a késedelem a legvadabb találgatások táptalaja. A következ­mény: folytatódik a dollár esése, és a devizapiaci, értéktőzsdei ber­kekben mind gyakrabban hallható a jelszó: „Tessék a biztonsági öve­ket becsatolni!” Csak december 7-én ül össze a két szuperhatalom vezetője, de a cikkek, jelentések, hírek élén súlyra (de faj­súlyra is) ez a már most — előlegbe — történelminek mondott találkozó áll, meg az, hogy a szovjet főtitkár, Washing­tonba mentében, stációt tart Ang­liában és megbeszélést folytat That Cherrel. Evvel kapcsolatban emlegetni szokták, hogy Angliának, amely Franciaországgal együtt szintén atomhatalom, előbb-utóbb meg kell találnia helyét a most kibontakozó új nukleáris világ­rendben. A kommentárok néha ki­térnek arra is, hogy Thatcher nem nézi jó szemmel a mind határo­zottabb körvonalaikat öltő francia— nyugatnémet fegyverbarátságot, mondván, hogy az meglazíthatja a NATO kötelékeit. Olykor még azt is megjegyzik, hogy a bírálat ki­­parírozásának szándéka késztette Miterrand-t arra, hogy rábeszélje római látogatásakor az ola­sz kor­mányfőt: csapjon föl harmadik bajtársnak. De az ingatag pozí­cióban lévő Gom­a kitért a szíves invitálás elől, jelezte, hogy van enélkül is elég baja. Visszatérve a Reagan—Gorbacsov találkozóhoz, az újságcikkek kieme­lik, hogy az INF-egyezmény aláírá­sán meg a későbbi leszerelési meg­állapodások előkészítésén túl­ nagy problémák­ és a regionális bonyo­­dalmak is. Az utóbbiak közül a helyet kapnak a humanitárius, legfontosabb valószínűleg az Öböl menti , békéhez vezető utak kita­­pogatása lesz, minthogy­­ a nyári ENSZ-határozat fogatlan volt, s valójában a háborút folytatni aka­ró Iránnak kedvezett: megkönnyí­tette olajkivitelét és a hatékony szankciók elodázását szolgáló tak­tikázást. Washingtonban szeretnék, ha a­­Szovjetunió belemenne a szankciókba. De lehet, hogy a francia—iráni, kapcsolat látványos javulása egyébként is időszerűt­lenné teszi az efféle gondolatokat. A harciasságával dicsekvő Chirac beadta a derekát: futni hagyta két francia túszért cserébe Gorgit, az iráni követség alkalmazottját, a Párizst tavaly rettegésben tartó Abdallah-fivérek állítólagos felső kapcsolatát. Emellett felújította a diplomáciai kapcsolatokat, kárté­rítést fizet Teheránnak, és talán olyan kötelezettségeket is vállalt, amelyeket még nem hoztak nyilvá­nosságra. Nagy kérdés Afganisztán is. Meg­lehet, hogy közelebb kerül a szov­jet csapatok kivonásának időpont­ja, és egyben járható (a vasárnapi kabuli rakétatámadások fényétől is bevilágított) utat találnak az ország „abanonizálásának” vagy — amit Reagan sem akarhat — második iszlám köztársasággá alakításának elkerülésére. Kambodzsa sem könnyű eset, de vannak biztató jelek. Vietnam a múlt héten jelentős erőket vont ki a szomszédos országból, s holnap, ha igaz, találkozik Hun Sen kam­bodzsai miniszterelnök és Szihanuk a volt király, a fegyveres ellenzéki csoportosulás vezetői". A találkozó előtt a­ phnampeni kormány jelez­te: hajlandó szóba állni a vörös khmerekkel, vagyis elébemegy az ügyben érdekeit, a rendezést a szovjet kapcsolatok fejlesztésének kérdésévé is tevő Kínának. Sziha­­nukot viszont épp egy ellenkező szempont motiválja: többek közt azért vág bele a dologba, hogy a közeledés lehetővé tegye az irányí­tása alatt álló koalícióba tartozó, de szívből gyűlölt polpotisták hát­térbe szorítását. A remény lámpái villognak Kö­zép- Amerikában is. Mi több, egész Latin-Amerikában változik a széljárás. A nicaraguai konfliktus fegyveres megoldásának tűzön-vi­zén át való erőltetése és e meg­oldás kudarcának visszahatása összevegyül a nagy adósok — Mexikó, Brazília, Argentína, Peru — keserűségével, és ahogy a most lezárult acapulcói értekezlet is mu­tatta: növekvő, Közép-Ameri­kára is kiterjedő együttműködési, önál­lósodási hajlamban nyilvánul meg. Megkönnyítette ezt a folya­matot, hogy Nicaragua jó, sőt talán stréber tanuló módjára teljesíti az Arras-tervből rá háruló kötelezett­ségeket, olykor azt a benyomást keltve: nem is bánja, hogy erővel térítik vissza a Kuba által kitapo­sott ösvény végig járásától. ..Az embereknek kezd derengeni, hogy nem Nicaragua az igazi kemény dió, hanem Salvador” — írja az International Herald Tribüne. „Ni­caragua azért kemény dió, mert van forradalma. Általában bírál­ják a második, a szandinista for­radalmat, de a többség támogatja az első, a Somoza elleni forradal­mat. Valahol az első és a második forradalom között lehet az a ter­rénum ahol a politikát tekintve, megvethetik a lábukat a nicara­­guaiak.” Salvador épp az ellenke­ző okból kemény dió. . ..mert nem volt forradalma” — hangoztatja a cikk. A Duarte elnök képviselte demokratikus tendenciák nyomán megingott, de nem tört meg a ha­gyományos feudális-militarista oli­garchia uralma. ..Az Egyesült Ál­lamok a víz fölött tartotta ugyan a Duarte-kormányt, de az egyes sikerek dacára, kudarcnak bizo­nyult. A gerillafenyegetés nem enyhült, a gazdaság romokban he­ver, a demokrácia valószínűleg nem élné túl, ha az Egyesült Ál­lamok feladná kötelezettségvállalá­sát.” Vajna János Körvonalazódik a nyugatnémet gazdaságélénkítő program Újabb történelmi mélyponton a dollár Pánikszerű dolláreladási hullám vonult át hétfőn a valutaköz­pontokon. Frankfurtban 1,63 nyugatnémet márka körül, Tokióban 132 japán jenen, Zürichben 1,33 svájci frankon állt a dollár árfo­lyama. Ezek a jegyzések történelmi mélypontnak számítanak. Az amúgy is dollárellenes hangulatot csak szította: a jelek szerint nem sok esély van arra, hogy a hét legfejletebb tőkesország az év vé­ge előtt tárgyalni fog az árfolyamok megszilárdításáról. Csak Londonból és Tokióból sürgetik az eszmecserét, a többieknek nem ennyire sürgős. Még Washingtonnak sem — álla­­pítják meg a szakemberek. A valu­tapiacokon elterjedt a szóbeszéd, hogy az amerikai kormány legszí­vesebben kivárná, amíg a dollár még lejjebb süllyed. (Ez a feltéte­lezés egyébként önmagában is to­vább gyengítette a dollárt. Oly­annyira, hogy bár a japán köz­ponti bank interveniált, még lassí­tani sem tudta a dollár esését, nemhogy megfordítani az irányza­tot.) Az amerikai valuta ezúttal is magával rántotta a részvényárfo­lyamokat. Londonban, Tokióban és a W­all Streeten újra besszhangu­lat uralkodott hétfőn. Annál élén­­kebb a forgalom a nemesfémpia­cokon. Az arany unciánkénti (31,104 gramm) jegyzése 493 dollár fölé ugrott hétfőn reggel. A pén­teki zárás óta több mint 15 dollár­ral lett drágább. A Wall Street Journal­ Europe elemz­ése szerint e pillanatban m­i­­den szem­pontra szegeződik. Min­denki azt találgatja, hogy a nyu­gatnémet kormány miféle gazda­sági ösztönző intézkedésekre ké­szülődik. Ám abban is mindenki biztos, hogy az NSZK az amerikai költségvetési deficit lefaragásának sikerétől teszi függővé: valóban rálépnek-e a nyugatnémet gazda­ság gázpedáljára­­ vagy sem. Bingemann nyugatnémet gazda-­ sági miniszter és Stoltenberg pénz­ügyminiszter a napokban tárgyalja meg a tervbe vett 15 milliárd nyu­gatnémet márkás program részle­teit. Az összeget a Kreditanstalt für Wiederaufbau (KFW) állami tulajdonban lévő intézménynek fo­lyósítanák, és a KFW osztaná szét a különböző nyugatnémet ipari ágazatok között. Kormánykörökben azt remélik, hogy a nyugatnémet gazdaság növekedése a program következtében 1988-ban több mint két százalékos lesz. Ha a két mi­niszter megállapodik, akkor a programot már ezen a héten a kormány többi tagja elé terjesztik. A gazdaságélénkítő csomagterv mellett Bonnban arra számítanak, hogy a Bundesbank legalább fél százalékponttal leszállítja a jelen­leg 3 százalékos leszámítolási ka­matlábat. Ez az a kamat, amelyet a központi bank akkor számít fel, ha a kereskedelmi bankok váltók ellenében fordulnak hozzá hitelért. A Der Spiegel című magazinra hi­vatkozva a Reuter hírügynökség azt jelentette, hogy a kamatleszál­lításnak nem lehet akadálya, mivel a Bundesbank igazgató tanácsának többsége mellette van. A hitel ol­csóbbításra állítólag egy héten be­lül számítani lehet. A kamatcsökkentést külföldön és belföldön egyaránt szorgalmazzák, annak ellenére, hogy a Bundesbank az utóbbi napokban többször is lej­jebb, vitte egyik-másik hitelének a kamatlábát. Ezeknek azonban nem volt olyan jelentőségük, mint az esetleges leszámítolási kamatcsök­kentésnek. Inkább gesztusnak vol­tak tekinthetők — mondják a szak­emberek. Most viszont már ez nem elég, annál kevésbé, mert az ameri­kaiak szempontjából a nyugatnémet kereskedelmi mérlegadatok egyene­sen kiábrándítók. Mert bár októ­berben csak 10,1 milliárd márkás aktívumot mértek a szeptemberi 1­5 milliárd után, de ez még min­dig óriási összeg ahhoz, hogy Wa­shingtonban elégedettek lehessenek. A szakemberek szerint az egyet­len kedvező jel a nemzetközi gaz­dasági együttműködés esélyeinek szempontjából, hogy a novemberi adatok szerint ,jelentős mértékben csökkent a japán kereskedelmi mérleg aktívuma. A hónap első húsz napján a szufficit alig volt több 2 milliárd dollárnál, s ez majdnem a fele az egy évvel ko­rábbinak. Tokióban azt mondják, hogy a kereskedelmi többlet o­va­dása nem az export hanyatlásával, hanem az import megugrásával magyarázható. „Éppen ez az, amit az USA kö­vetelt” — mondotta a japán keres­kedelmi mérleget elemezve Gers­­ti­nhaber, a Morgan Stanley Inter­national vezető közgazdásza. Az import felfutása ugyanis kézen­fekvő jele a belföldi gazdaság élénkülésének — tette hozzá. (Reu­ter, AP—DJ) Jugoszlávia átütemezést és Jugoszlávia nem moratóriumot, csupán fizetési könnyítéseket kér külföldi hitelezőitől 20 milliárd dol­lárra rúgó adósságának törlesztésé­re — idézi a Tanjug hírügynökség Mojszov államelnök szavait. Jugo­szlávia vezető politikusai hivatalos formában sohasem beszédtek a visz­­szafizetések befagyasztásáról — mondta az államelnök, hozzátéve, hogy az adósságok visszafizetése nem történhet az adott ország gaz­dasági és szociális biztonságának, függetlenségének a rovására. Jugoszlávia jelenleg keményvalu­­ta-bevételeinek 45 százalékát for­ nem moratóriumot akar­ ­ítja adósságszolgálatra, ezt az arányt jövőre 25 százalékra szeret­nék leszállítani. A jugoszláv kor­mány csak úgy tudja megvalósíta­ni a szükséges változtatásokat a gazdaság szerkezetében, ha átüte­mezi külföldi adósságait — hang­súlyozta az államelnök. A hírügy­nökségi jelentés emlékeztet arra, hogy Jugoszlávia idén augusztusban átmenetileg felfüggesztette adóssá­gainak a visszafizetését. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások a jövő hó­nap elején kezdődnek Belgrád és a Nemzetközi Valuta Alap­­képviselői között. (Reuter) 'K­H NAPRÓL NAPRA ♦ AZ OPEC-ORSZÁGOK ZÖME amellett van, hogy jövőre tart­sák fenn a jelenlegi 18 dolláros barrelenkénti olajárat (2. oldal) ♦ A SZIBÉRIAI LÉGIKÖZLEKEDÉSBEN rendkívüli helyzet alakult ki kerozinhiány miatt'— adja hírül a szovjet sajtó. (2. oldal) ♦ A FAIPAR ÉS A BÚTORIPAR KÉPVISELŐi egyelőre nem képesek érdekeik kölcsönösen előnyös összehangolására (3. oldal) ♦ CIKKSOROZATUNK ELSŐ RÉSZE A CSEHSZLOVÁK GAZ­DASÁGI REFORMRÓL (4. oldal) ♦ MILYEN VÁLTOZÁSOK ELŐTT ÁLL a lengyel külkereske­delem? (5. oldal) Az olasz kormány ellenáll a szakszervezetek bérköveteléseinek Az olasz kormány nem hajlandó engedni a szakszervezetek béreme­lési követeléseinek, nem emeli a sztrájkoló vasutasok, illetve a pol­gári légiforgalom dolgozóinak bé­rét — jelentette ki a hét végén a kormány szóvivője. A kormány állásfoglalása szerint a béremelés az infláció növekedését hozná ma­gával, a kormány viszont elköte­lezte magát: jövőre 4,5 százalékos­ra szorítja le az inflációt és csök­kenti az ország tetemes költségve­tési hiányát. A szakszervezetek tiltakoztak a kormány döntése miatt: a repülő­téri alkalmazottak újabb három napos sztrájkot helyeztek kilátásba december első két hetében, illetve további megmozdulásokat az év hátralevő részében, hasonlókat ter­veznek a vasutasok is. (Reuter)

Next