Világgazdaság, 1988. március (20. évfolyam, 41/4790-62/4811. szám)

1988-03-01 / 41. (4790.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1988. MÁRCIUS 1., KEDD XX. ÉVFOLYAM, 41. (4790.) SZÁM Krónika Tények és gondolatok Külföldiek leszünk Európában? kérdi a svájci Die Weltwoche. A kérdést — hogyan is lehetne másként —, a felsőbb osztályba lépő integráció teszi aktuálissá, a szándék komolyságát jelző sok új kezdeményezés, amilyen például a fáradhatatlan Genscheré, aki a hét végén fölkarolta — és evvel a megoldáshoz közelebb vitte — a közös jegybank és a közös pénz megteremtését célzó francia javas­latot. De olvassuk tovább a zürichi újságot. „Kénytelenek leszünk a beleszólás joga nélkül átvenni az Európai Közösségek határozatait, ha ezután is szállítani akarunk az európai piacra?” Pedig, írja a lap, mi is az európai csónakban ülünk, politikailag is, bár csak mint meg­tűrt utas, aki még ragaszkodik a semlegességhez. Holott az elvesz­tette eredeti értelmét, az ősi euró­pai gyűlölségek megszűntével. Ne legyenek illúzióink. Ha tétlenek maradunk, követnünk kell az euró­pai határozatokat, és ez „a csatla­kozással vállaltnál nagyobb sebet üt majd a függetlenségen”. Nehéz kérdések. És még csak azt se lehet mondani, hogy fájjon miattuk a svájciak feje. Most azonban függesszük föl a töpren­gést, de, ha lehet, csak átmeneti­leg. Tartsunk az Egyesült Álla­mokba, ahol már javában folyik a választási harc. „Ember ez magáért”, hirdeti a Bush megválasztásárt szolgáló pro­paganda; az a fő mondandója az elnökválasztási kampány leghatal­masabb, legolajozottabban működő gépezetének. Annáik, amelyiknek kasszáját a legtöbb adománnyal bélelték ki. Az eredmény azonban nincs arányban a ráfordítással. „A halálomról elterjedt híreik túlzot­tak voltak” — tréfálkozott New Hampshire után az alelnök. Túl­­zotak voltak, de túlzott lenne az az állítás is, hogy különösen jó egész­ségnek örvend. Azt mondta — és még mindig mondja — a fámja, hogy Bush gyönge akaratú, puha ember, aki nyolc éven át nem tu­dott kilépni Reagan árnyékából. A kormányzás csínját-bínját ismeri, de mi haszna, ha a döntés pillana­tában remegni kezd az ina. Dole, a szenátus köztársaságpár­ti csoportjának vezetője ugyancsak Reagan, a jelenlegi Reagan híve. (A distinkció fontos: a többi köz­társaságpárti jelölt a tegnapi, az egyértelműen hidegháborús Reagan örökösének vallja magát.) Dole azonban, Bushhoz hasonlóan, azt ígéri, hogy ott folytatja, ahol Rea­gan abbahagyta. De, ami a modort illeti, szöges elentéte a sima, dip­lomatikus alelnöknek. Mit üzen Bushnak? — kérdezték tőle. Azt, hogy „hagyja abba a hazudozást”, vágta oda. Az úgynevezett „negatív tévéreklámok” egyikében Bush em­berei azt fogták rá ugyanis, hogy föl akarja emelni az adót. Persze valójában mindketten tudják, hogy senki sem folytathatja ott, ahol Reagan­ abbahagyta. A Fehér Ház új lakójának, akárki lesz is, az lesz a dolga, hogy rendezze az adóssá­gokat, melyeket a könnyűkezű el­nök nyolc éven át fölhalmozott. Ennek nyilván része lesz az adó emelése is. De — ebben nincs kü­lönbség demokrata és köztársaság­párti jelölt között — ennek beval­lásától mindenki irtózik. A demokraták többségben van­nak a kongresszus két házában, de nincsenek ismert, vonzerőt sugárzó, a képzeletet izgalmas témákkal fel­gyújtó jelöltjeik. Egyelőre nem érezzük mulasztásnak, ha e jelöl­tek portékájával adósak maradunk. Március 8-án húsz jelölőgyűlést, il­letve előválasztást rendeznek, utá­na világosabb lesz a helyzet. De lehet, hogy a „szuperkedd” sem tisztázza a rangsort, és igaza lesz a párt választási főkorifeusának. Szerinte csak a koranyári demok­rata konvención dől el, ki lesz a párt jelöltje, és elképzelhető, hogy e személy nem is szerepel a színen ágáló mostaniak között. A francia elnökválasztás fél év­vel megelőzi az amerikait. Mégis, a Szajna partján kisebb a zaj. A botrányok szimatolásában, a lejá­­ratási kísérletekben ugyan nincs hiány, de a mérvadó jelöltek kö­zött voltaképp nincsenek lényeges bel- és külpolitikai ellentétek. A munkanélküliség csökkentését va­lamennyien a zászlajukra írták, az év második felére ígért gazdasági hanyatlás elhárítását szintúgy. Mitterrand csak tapsot kaphat Chiractól meg Barre-tól, ha szer­dán, a NATO-tanácskozáson — re­­vanzsálva Genschernek a közös jegybank ügyében mutatott szolgá­­latkészségét is — elmondja: nem időszerű a taktikai atomfegyverek „generáljavítása”, a fő, a hagyomá­nyos fegyverek alacsonyabb szin­ten létrehozott egyensúlya. A francia választási kampányt az is tompítja, hogy a legesélye­sebbnek látszó jelölt — a jelenlegi elnök —, nem igazán támadható, egyszerűen azért, mert még nem jelölt. A pártok fölött lebegő ál­lamférfi, aki csak március 15-én nyilatkozik (egyébként nem kétsé­ges) szándékairól. Barre és Chirac a polgári jobboldal két jelöltje is kíméli egymást. De ezt a luxust nem sokáig engedhetik meg ma­guknak: április 27-én, az első for­dulóban az dől el, ki lesz kettejük közül Mitterrand ellenfele. A NATO értekezletét előzi meg a legnagyobb várakozás, de nem ez az egyetlen fontos tanácskozás. Tegnap Hamburgban megbeszélés kezdődött a közös piaci és a latin­amerikai külügyérek között. Az egyik téma a gazdasági együttmű­ködés, a másik:­­Nicaragua. Az óceánon túli vendégek nagyobb tá­mogatást szeretnének, meg azt, hogy az európaiak (főleg a közvetítést vállaló Wischnewste­ révén már amúgy is aktív nyugatnémetek) el­lensúlyoznák az amerikaiakat és segítenék a kontrák és a sandinis­ták közt folyó — de mostanában inkább akadozó — tárgyalásokat kihúzni a kátyúból. A balkáni országok múlt heti tanácskozása előtt azt mondták, már az is siker, hogy összeülnek, utána pedig az volt a vélemény: a vártnál jobban sikerült. Miért? Először is azért, mert Albánia is képviseltette magát, a jelek azt mutatják, hogy kilép elzárkózottsá­­gából. Ez mérsékelheti az albánok és jugoszlávok közötti feszültséget. A javuló török—görög viszony ta­lán kiegészül a bolgárok és a tö­rökök közötti kapcsolatok javulá­sával is. Ez esetleg odavezet, hogy a bulgáriai törökök levethetik az idegen gúnyát, és visszanyerhetik identitásukat. Még esetlegesebben kisugározhat ennek hatása a más­féle identitást nem toleráló romá­nokra is, bár legutóbbi lépésük, pontosabban visszalépésük az ame­rikai legnagyobb kereskedelmi ked­vezmény igénybevételétől, azt mu­tatja, hogy továbbra is a dolgok kiélezésére törekszenek. Végül: Belgrád nem volt egyszeri alka­lom, a találkozások folytatódnak. Schultz hazautazott, befejezte a közel-keleti látogatást. A térség összes vezetőivel találkozott (kivé­ve persze a PFSZ golyóitól félő Palesztinai arab személyiségeket), de — a rossz nyelvek szerint — valójában Samir és Peresz között közvetített. Amikor a Közel-Kelet­re indult, azt mondták Washing­tonban: „Senki sem fogadja el az amerikai elgondolásokat, de min­denki azt akarja, hogy történjék valami.” Azóta sem jutottunk semmiféle olyan értesüléshez, ami ennél többet, ennél konkrétabbat mondana. De az nemcsak a képzelet biro­­d­almaiba tartozik talán, hogy a legutóbbi Sevardnadze—Schultz ta­lálkozó ígéretes regionális prog­ramja, a nagy alku, amely az ér­dekszférákat semleges övezetté fej­leszti vissza (avagy fel? — ez ízlés dolga), kiterjed a Közel-Keletre is. Meg a Közép-Keletre is, ahol már ma sem ugyanaz a helyzet, mint az előző években volt. Irán fenn­tartja támadási szándékát, de nem támad. Elmaradt az idei nagy of­­fenzíva. És nem fenyegeti az Öböl menti olajsejkségeket Épp fordít­va: szeretne barátkozni velük. A légitámadások ugyan ismét elkez­dődtek, a városok épületeit, ismét rakéták rombolják szét, de most Irak kezdte, valószínűleg azért, hogy megélénkítse az Irán elleni szankciókkal késlekedő Biztonsági Tanácsot. A szankciókkal kapcso­latban azonban több szempont is lehet, nemcsak Teherán jobb belá­tásra késztetése. Nem hagyható teljesen figyelmen kívül, hogy Iránnak hosszú közös határa van Afganisztánnal, s a szovjet kivonulást elősegítő (vagy fékező, halasztó) afgán—pakisztáni tárgyalások március 2-án kezdőd­nek Genfben. De nemcsak Pakisz­tánban vannak afgán menekültek: 2 milliót Irán is befogadott. Nincs semmiféle oksági összefüggés, de talán nem töröm meg a logikai láncot, h­a itt említem az örmény zavargásokat, főleg a zavargások­nak azt a fontosabbik részét, amelyik a szovjet Azerbajdzsánban lévő örmény enklávéban robbant ki. Azerbajdzsán ugyanis nem ott végződik, ahol a határa van: át­nyúlik Iránba, folytatódik az iráni Azerbajdzsánban. Persze, ami a lényeget illeti, az örmény tüntetés először, másodszor és harmadszor is szovjet belügy. A geopolitika legföljebb járulékos té­nyező. Belügy, de annak nem egy­szerű, bajos mindenkinek tetsző igazságot tenni kevert lakosságú vidékek vagy más etnikumú térsé­gekbe ékelt nemzetiségi szigetek esetében. Továbbá: a példa raga­dós is lehet, s ilyenformán új bo­nyodalmak forrása. Az ijedősek szerint előfordulhat még egy másik veszély is: íme a glasznoszty, mondhatja a szájkosárpárt. Ha megnő a konzervatívok hangja, ez esetleg lassíthat egy nagyon fon­tos és nagyon szükséges folyama­tot: Sztálin politikájának és Sztá­lin bűneinek egyesítését. Ma még hajlanak némelyek a kettő mes­terséges különválasztására, hogy azt mondhassák: a bűn rossz, a po­litika jó. Holott nyilvánvaló, hogy e politika feltételezte a bűnt, a bűn nélkül nem is valósulhatott volna meg. Ezt a múltban sokszor tagadták: a párt állítólag Sztálintól függetlenül létező külön vonalára hivatkoztak, és avval is megpróbál­koztak, hogy az embertelen takti­kákat és praktikákat objektív — azaz szükségszerű — tudományos törvények magaslatára emeljék. Vajna János A szovjet kamara új alapszabályának részletei Moszkvai tudósítónktól: A Szovjet Kereskedelmi és Ipar­kamara új alapszabálya híven tük­rözi a szervezet megn­öveke­dett feladat-, és jogkörét. A dokumen­tumot, amelynek egy példányát a kamara tájékoztatási osztályán most bocsátották rendelkezésemre, a testület egy hete tartott kong­resszusán hagyták véglegesen jóvá a kamarai tagvállalatok képviselői. Az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga még tavaly decemberben tekin­tette át a kamara tevékenységé­nek átalakítási kérdéseit, szerepé­nek növelését, a Szovjetunió kül­földi országokhoz fűződő gazdasá­gi, tudományos, műszaki és keres­kedelmi kapcsolatainak rendszeré­ben, valamint a kapcsolatok meg­erősítésében. Most az a kamara fő feladata, hogy cselekvően járul­jon hozzá a szovjet export fejlesz­téséhez. A kongresszuson többek között felszólalt Vlagyimir Kamencev mi­niszterelnök-helyettes, a Miniszter­­tanács mellett működő állami kül­gazdasági bizottság elnöke, vala­mint Vlagyiszlav Malkevics, a Szovjet Kereskedelmi és Iparka­mara elnökségének újonnan kine­vezett elnöke. A szónokok a párt- és kormánydokumentumok szellemében hangoztatták: a kama­rának a szovjet üzletemberek véle­ménycseréjének és találkozóhelyé­nek fórumává kell válnia, amely hozzájárul az iparral folytatandó együttműködés új formáihoz, így az ágazati szövetségek, az exportő­rök klubja és a különböző társa­dalmi szekciók létrehozásához. A kamarának ugyanakkor arra is, kell törekednie, hogy teljes mértékben kihasználja a köztársasá­g­i, a re­gionális és a városi kamarai szer­vezetekben rejlő lehetőségeket. Ilyenformán a kamara funkciói­nak kiszélesítése megkövetelte az alapszabály módosítását. Minthogy az EKOTASZSZ különszáma írja, e célra külön bizottságot hoztak létre, mivel gyakorlatilag új alap­szabályt kellett alkotni. A 40 cik­kelyből 24-et teljesen átdolgoztak. A leglényegesebb változtatásokat a „Kereskedelmi és Iparkamara funk­ciói” című részben hajtottak vég­re. Most a fő feladat abban áll, hogy elősegítsék az export fejlődé­sét, szerkezetének progresszív át­alakítását, valamint támogassák a vállalatok, szervezetek tevékenysé­gét és az együttműködés új for­máinak elsajátítását. E cél érdeke­(Folytatás a 2. oldalon) 1s NAPRÓL NAPRA ♦ CSÖKKENŐ MAGYAR AKTÍVUM az idei magyar—szovjet árucsere-forgalomban (3. oldal) ♦ TANULSÁGOS ÉS SZERTEÁGAZÓ VITA A SZOVJET SAJ­TÓBAN az atomerőművek felhasználásának célszerűségéről, az alternatív energiapolitikai megoldásokról (4. oldal) ♦ ROMÁNIA NEM TART IGÉNYT exporttermékei legnagyobb kedvezményes kezelésére az USA-ban, és felülvizsgálja az amerikai importcikkekre nyújtott vámkedvezményeket (2. ol­dal) ♦ TAVALY 4 SZÁZALÉKKAL BŐVÜLT A VILÁGKERESKE­DELEM VOLUMENE és a GATT szakértői szerint csökkent az idei világgazdasági recesszió veszélye (2. oldal) ♦ 6,4 MILLIÁRD DOLLÁROS ÚJ HITELCSOMAGRÓL és a törlesztések folytatásáról kötött előzetes megállapodást Brazí­lia bankhitelezőivel (2. oldal) Középpontban a vállalkozás A CSKP HETILAPJA A TERVEZETT REFORM RÉSZLETEIRŐL A csehszlovák gazdasági reform részletes terveit és bevezeté­sének menetrendjét tette közzé legfrissebb számában a CSKP gaz­dasági hetilapja, a Hospodárské Noviny. A dokumentum részlete­sen felsorolja azokat az elveket és szabályokat, amelyek értelmé­ben elő kell készíteni az 1991 januárjában beinduló csehszlovák gazdasági reformot. Emlékezetes, hogy a tavaly meghirdetett új gazdasági mechanizmusban növelik a vállalati önállóságot, nyere­ségességre törekednek, áttérnek az önfinanszírozásra és az önigaz­gatásra. A központi szervek a tervutasításos rendszer helyett első­sorban a fejlődés stratégiai irányait határozzák meg. A most közzétett dokumentum szerint döntő szerepe lesz a vál­lalkozásnak, a versenyek, a gazda­sági szerződéseknek. Új elem, hogy a vállalatok belső egységei is foly­tathatnak majd vállalkozói tevé­kenységet. A gazdasági szervezetek ágazatai, illetve területi korlátok nélkül hozhatnak létre társuláso­kat, ám nem kerülhetnek monopol­helyzetbe. A korábbiaknál széle­sebb körben fogják alkalmazni a kombinátformát, egyesítve a kuta­tást, a tervezést, a termelést, va­lamint a kül- és a belkereskedel­met. A gazdaság fő stratégiáját to­vábbra is az ötéves állami terv ha­tározza meg, a vállalatok ugyan­csak ötéves saját gazdálkodási ter­vet készítenek, éves lebontásban. A vállalatokat egyszemélyi felelős­séggel irányítják az igazgatók, de a gazdálkodás főbb kérdéseiben úgynevezett vállalati önigazgató tanácsok döntenek majd. Ami a hi­telpolitikát illeti, tervek szerint a hitelbankok az önfinanszírozás és a nyereségesség elve alapján működ­nek, és nem nyújtanak pénzügyi ellensúlyozására. A vállalatok át­meneti pénzügyi gondjainak enyhí­tésére rövid lejáratú hiteleket ad­hatnak, garanciát kell azonban kér­niük a kölcsön viszafizetésére. (A tervezett reformról lásd VILÁG­­GAZDASÁG 1988. febr. 23., 4. o.) A jövőben elérhetővé teszik azt is, hogy a vállalatok meghatáro­zott mennyiségben szabadon vásá­roljanak és adjanak el devizát. Ezt a korlátozott devizapiacot a köz­ponti bank irányítja majd. 1989 januárjától egyébként minden ága­zatban nagykereskedelmi és felvá­sárlási árreformot vezetnek be, a külkereskedelem, a közlekedés, a távközlés, a lakossági szolgáltatá­sok és a közétkeztetés kivételével. Lényegesen megnövelik a bér- és a vállalati vagyonadó szerepét, emel­lett jövedelemadót is fizetnek majd a gazdasági egységek. A vállalatok adózását két lépcsőben módosítják: 1989 januárjától ötven százalékos béradót vezetnek be, 1991 január­jától pedig további változtatásokat terveznek. A vállalati vagyonadót ugyancsak 1991 januárjától vezetik be, amikor teljes egészében beindul Csehszlovákiában a gazdasági re­form. (MTI) Az első belga exporthitelkeret a Szovjetuniónak Egy belga bankkonzorcium 4 mil­liárd frankos (1 USA dollár , 35,597 frank) exporthitelkeret meg­nyitásáról írt alá megállapodást a Szovjetunió Külgazdasági Bankjá­val — közölte a Générale de Banque, a konzorcium egyik veze­tője. A hitelkeret belga termékek Szovjetunióba irányult exportjának finanszírozására szolgál, s az első a maga nemében. A keretből a belga exporthitel­biztosító és egyéb finanszírozási ha­tóságok által jóváhagyott tőkejavak és szolgáltatások exportja értéké­nek 85 százalékába nyújtanak hitelt. A megállapodás eredetileg három évre szól, de meg lehet hosszabbí­tani. A konzorcium másik vezetője a Banque Bruxelles Lambert, tagjai még a Kredietbank NV, a Banque Indosuez Belgique és a The Royal Bank of Canada (Belgium). A hi­telfeltételekről nem érkezett hír. (Reuter)

Next