Világgazdaság, 1988. június (20. évfolyam, 105/4854-127/4876. szám)

1988-06-01 / 105. (4854.) szám

1988. JÚNIUS 1., SZERDA XX. ÉVFOLYAM 105. (4854.) SZÁM vii.«fimmMsgR A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK GAZDASÁGI NAPILAPJA Személyi kérdések, nemzetiségi problémák a pártértekezlet előtt Szovjet kormány vita a központi tervezésről Moszkvából a legnagyobb érdeklődést kiváltó csúcstalálkozó mellett figyelemre méltó belpolitikai eseményekről is érkeznek hí­rek. Kompromisszum született a szovjet kormány elnökségének ülé­sén, amelyen a testület egyes tagjai nyíltan felvetették: teljesen szakítani kellene a központi tervezéssel. Nem teszi könnyebbé a pártértekezlet amúgy is feszültséggel teli előkészületeit az sem, hogy Jelcin, a moszkvai városi pártbizottság novemberben leváltott titkára úgy nyilatkozott a BBC-nek: Ligacsov, az ideológiai ügyekért felelős KB-titkár és PB-tag gátolni igyekszik a politikai reformokat, ezért le kellene őt váltani. A pártértekezleti küldött­választás körüli visszásságok miatt a júniusi konferencián nem kerül sor a KB megújítására — idézte Gorbacsovot egy moszkvai sajtókonferencián Burlackij politológus. A szovjet kormány elnöksége leg­utóbbi, a gazdasági reform felgyor­sításáról folytatott ülésén vita után úgy foglalt állást, hogy nem kell teljesen megszüntetni a terme­lés központi irányítását — adta hí­rül a hétfői Pravda. A vezető ál­lami testületnek Rizskov minisz­terelnökön kívül a 12 miniszterel­­nök-helyettes, köztük az állami tervbizottság elnöke a tagja. Mint a Pravdának a központi tervgazdál­kodás melletti és ellene szóló ér­veket meglepő őszinteséggel ismer­tető beszámolójából kiderül, a tes­tület viszont elrendelte: dolgozza­nak ki olyan intézkedéseket, ame­lyekkel korlátozzák a központi szer­vek által kiadható állami megren­deléseket — vagyis a központi ter­vező­d és irányító apparátus jogkö­rét. „Egyes közgazdászok azt javasol­ják, hogy teljes autonómiát kell ad­ni az üzemeknek, és egyesek ezt a véleményt képviseljék az elnökség ülésén” — írja a Pravda, hozzáté­ve: „Világosan szólva, lényegében a központi tervezés és irányítás fel­számolásáról folyt a szó.” A lap szerint mindez az állami megrendelések kapcsán került szó­ba. Ismeretes, hogy bár a szovjet ipar 60 százaléka az új vállalati törvény keretében elvben önállóan gazdálkodik, kapacitásaiknak átlag 80 százalékát lekötik az őket irá­nyító minisztériumok által feladott állami megrendelések. Ily módon a központi szervek olykor a gyárak teljes termelését meghatározzák, vi­szont nem biztosítják — mint ko­rábban — a szükséges nyersanya­gokat, és gyakran eladhatatlan áruk termelésére szorítják rá a vállalatokat — írja a lap. A Pravda óvott azért attól,­­hogy „a fürdővízzel a gyereket is kiönt­­ sük”, azt állítva, hogy a problémát tervezők túlbuzgósága okozza, mert ők több mint 24 millió ter­mékre vonatkozó megrendeléssel öntik nyakon a vállalatokat. A cikk elmondja, hogy a legutóbbi húsz évben 170 kulcságazat maradt el a tervteljesítéssel, ezzel lánc­reakciót indítva el azon vállalatok sorában, amelyek az ő termékeiket használták fel. Ez a tervezési anarchia rubelmilliárdokba kerül évente — írja a lap. A Pravda szerint az a megoldás, hogy az állami tervezést néhány száz kulcstermékre kell korlátozni, és engedni kell, hogy ezen felül az ipar, a fogyasztói keresletet mérle­gelve, maga döntse el, mit akar termelni.­­Nem világos hogy ez az értelmezés — a központi megren­delések, a központi tervezéssel kap­csolatos bajok mennyiségi problé­maként való felfogása — azonos-e azzal a kompromisszummal, amely­re az elnökség jutott.) Az új vállalati törvény és az ál­lami megrendelések közti ellent­mondást már az év elején több közgazdász feszegette. Most már jóval szélesebb körben kezd nyil­vánvalóvá válni, hogy a központi hatósági jogkörök fennmaradása mellett a meghirdetett vállalati ön­állóság üres szólam maradhat. A Moszkovszkije Novosztyiban egy moszkvai acélmunkás bírálja az ál­lami megrendelések rendszerét. Az olvasó beszámol arról is, hogy gyá­rában az emberek kezdenek zúgo­lódni amiatt, hogy az országban az állami szektort hátrányosan kezelik a szövetkezetekhez képest. A levél épp akkor jelent meg a múlt héten, amikor a Legfelsőbb Tanács jóváhagyta azt a törvényt, amely július lejétől az állami szek­torral azonos jogokat ad a szövet­kezeteknek. A parlamenti állásfog­lalás értelmében a márciusi, a szö­vetkezeti tagokat rendkívül prog­resszívan adóztató rendeletet át­dolgozzák. A kormányelnökség ülése és az ott hozott határozatok valószínűleg azzal is összefüggnek, hogy a veze­tés az állami vállalatokat gúzsba kötő, így bérfizetési lehetőségeiket is erősen korlátozó központi jogkör lazításától azt­­ reméli, ily módon leszerelheti a szövetkezeti tagok jogtalan előnyei miatt zúgolódó, a munkásosztály érdekeinek védelmét követelő dolgozókat. Ez a feszültség, ha úgy tetszik, a peresztrojka szülötte, hiszen a szö­vetkezeteknek komoly szerepet szánnak az élelmiszer-ellátás, a fo­gyasztási cikkek és szolgáltatások kínálata javításában, ez pedig nem megy működési lehetőségeik, koc­kázatukat ellensúlyozó magasabb jövedelmük garantálása nélkül. Nem a Gorbacsov meghirdette átalakítás teremtette meg, de két­ségkívül az új szellem is engedi felszínre jutni a régóta lappangó nemzetiségi feszültségeket. A csúcstalálkozóra érkezett külföldi újságírók részére készült egyik saj­tókiadvány megfogalmazása szerint konstruktív párbeszéd folyik a Ka­­rabah-hegyvidéki autonóm terület hovatartozása körüli feszültségek enyhítésére, de ez időbe telik. Jere­vánban hétfőn is tömegek követel­ték a vitatott terület Örményor­szághoz csatolását. Ellenzéki körök beszámolója szerint a múlt héten általános sztrájk bénította meg Sztyepanakertet, a karabahi auto­nóm terület tagköztársaság székhelyét. A grúz fővárosában Tbili­sziben pedig a rendőrség oszlatott szét egy tüntetést, amelynek részt­vevői az Oroszországtól független Grúzia kikiáltásának 70. évforduló­ját ünnepelték. (Három évi függet­lenség után Grúzia 1921-ben lett a Szovjetunió tagköztársasága.) Még vasárnap, órákkal Reagan elnök megérkezése előtt Moszkvá­ban 2000 örmény Ligacsov ellen tüntetett, azzal vádolva az ideo­lógiai ügyekért felelős KB-titkárt és PB-tagot, hogy lezártnak nyil­vánította Karabah hovatartozásá­nak ügyét. A Legfelsőbb Tanácshoz is eljuttatott levelükben a tüntetők hangoztatták, hogy ez az állásfog­lalás ellentmond a reform szelle­mének és azoknak a terveknek, hogy az ügyben különleges bizott­ságot állítanak fel, és a nemzetiségi problémákról KB-ülést tartanak. (Az azerbajdzsáni KP központi bi­zottsága egyébként tegnap magas rangú volt pártvezetőket zárt ki a pártból a februári zavargások ide­jén elkövetett súlyos politikai hi­bák miatt.) A szovjet politikai reformok le­lassításával vádolta Ligacsovot Bo­risz Jelcin a volt moszkvai párttit­kár, a BBC-nek adott, hivatalos úton szervezett interjúban. A Szov­jetunióban merőben szokatlan, sze­mélyre szóló kritikában Jelcin Li­gacsov lemondását vagy leváltását sürgette. Megerősítette azokat a ta­lálgatásokat, hogy leváltásának igazi oka a november 7-i évfordu­lót előkészítő KB-ülésen tartott be­széde, nem pedig moszkvai párttit­kári tevékenysége volt. Mint mond­ta, ott is név szerint bírálta Liga­csovot a változások lassítására irá­nyuló próbálkozásaiért. Jelcin ne­hezményezte ugyan, hogy annak idején Gorbacsov nem állt ki mel­lette, mégis a főtitkár őszinte hí­vének mondta magát, és csak azt kifogásolta, hogy szerinte Gorba­csov a kívánatosnál lassabban ha­lad, és határozottabb lehetne a leg­felső vezetés megújításában. A nyugati hírügynökségek úgy látják, hogy a szókimondó Jelcin­nyilatkozat nemigen lehet Gorba­csov ínyére most, amikor javában zajlanak a pártértekezlet előkészü­letei. Továbbra is arról érkeznek hírek, hogy a helyi pártvezetőségek rendre ejtik a reformpárti jelölte­ket, és helyettük az apparátus szemléletét képviselő küldötteket választanak. Így, mondják, Gorba­­csovnak nagy szüksége lehet a mérsékeltebb konzervatívok meg­nyerésére, ha el akarja fogadtatni a pártértekezletre készült radikális téziseket. Burlackij, a neves politológus egy sajtóértekezleten arról számolt be, hogy sem ő, sem a közismert szociológus, Zaszlavszkaja — a tag­ság támogatása ellenére — nem került be az értekezlet küldöttei közé. Ugyanígy járt az ismertebb reformpártiak közül Popov közgaz­dász és Afanaszjev történész, vala­mint első menetben a Moszkovszki­je Novosztyi és az Ogonyok főszer­kesztője is. Elmondta, hogy moszkvai városi pártbizottság egy a héttel elhalasztotta a küldöttek ki­választását. Burlackij szerint talán azért, hogy helyrehozzák a jelölés során elkövetett hibákat, ez ugyan­is nem felelt meg a PB által ja­vasolt demokratikus eljárásnak. Hozzátette: az említett két főszer­kesztőt egy másik, alsóbb szintű moszkvai helyi pártszervezet ismét felvette a jelöltek listájára. Burlackij talán legfontosabb in­formációja szerint Gorbacsov egyik legutóbbi beszédében kijelentette: a küldöttek kiválasztásával kapcsola­tos problémák miatt a pártértekez­leten nem újítják meg a KB össze­tételét. „Nincs biztosítékunk arra, hogy az új KB-tagok megválasztá­sának nem lenne negatív hatása, így várjunk inkább a következő kongresszusig” — idézte Burlackij Gorbacsovot. S. G. NAPRÓL NAPRA ♦ A CSEHSZLOVÁK VÁLLALATOKNAK az első negyedév végén 44,8 milliárd korona adósságuk volt. (2. oldal) ♦ A KUTATÁS-FEJLESZTÉS költségeinek csupán 18 százalé­kát adja Magyarországon a költségvetés. (3. oldal) ♦ ÖT ÉVIG TARTÓ SIKERSOROZAT UTÁN a svéd ipar fel­készült a nehezebb időkre. (4. oldal) ♦ LENINGRÁDBAN MEGALAKULT az első szovjet konzorcium. (5. oldal) ♦ HAMAROSAN ALÁÍRJÁK a moszkvai telefonállomások kor­szerűsítéséről szóló megállapodást a spanyol Telefónica cég­gel. (8. oldal) A szövetkezeti lehetőségek és korlátok Az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága társasági törvényről tárgyalt Milyen (új) szervezeti formában működnek majd 1989. január elseje után a külkereskedelmi és a belkereskedelmi vállalatok, pon­tosabban a szerződéses üzletek? Többek között ez a kérdés is fel­vetődött az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának tegnapi ülé­sén, ahol Pulai Miklós, a tervhivatal elnökhelyettese és Sárközy Tamás, a Minisztertanács parlamenti titkárságának vezetője tartott előadást a készülő társasági törvényről. A vita elsősorban a szövet­kezetek átalakulási lehetőségeiről és korlátairól folyt. Sárközy Tamás előadásában kereskedelemre vonatkozó részeket a emelte ki a várható változásokból. Elmondta, hogy a jövőben gmk-­k a közkereseti társaság alfa­a­jaként dolgozhatnak. Rámutatott, hogy a külkereskedelmi társaságok polgárjogi társaságként, a polgári törvények hatálya alá fognak tar­tozni. A szerződéses üzletek eddig véletlenszerűen működtek csak pjt formájában, inkább a gmk-h­oz ha­sonló konstrukciók éltek. A továb­biakban két útja van e tevékeny­ségnek: vagy a pjt, vagy a közkere­seti társasági formát választják, a jelek szerint az utóbbi lesz a több­ség. A vgmk-ról szólva hangsú­lyozta, ha az kifelé is vállalkozik, létszámkötöttség nélkül a közkere­seti társaság kategóriájába sorolha­tó. Ha csak vállalaton belül tevé­kenykednek, akkor a társasági tör­vény nem rendelkezik felőlük, ez esetben vállalati autonóm munka­­csoportról van szó. A szövetkezeti átalakulásról szól­va Sárközy Tamás elmondta, hogy a szövetkezeti szakcsoportokat is a társasági törvény hatálya alá von­ták volna, szerintük ez nem sér­tette volna a szövetkezeti érdeke­ket, hiszen ezek működését a szö­vetkezeti törvény amúgy sem sza­bályozza. Ezt az elképzelést azon­ban nem sikerült végigvinni. A kereskedelem szempontjából fontos előrelépésnek minősítette a csendestársi kapcsolatok helyett a betéti társaságok intézményesítését. Ugyancsak könnyítést jelent a vál­lalkozóknak, hogy kft-t nemcsak jogi személyek, hanem kellő állami ellenőrzés mellett természetes sze­mélyek is alapíthatnak. Megjegyez­te, hogy a társasági törvény életbe­lépésével a kereskedelmi törvény legtöbb rendelkezése hatályát veszti. Arról is tájékoztatta a képviselőket, hogy az eredeti elképzelésekhez ké­pest valamelyest visszaléptek a dol­gozói részvétel kérdésében. A jelenle­gi álláspont szerint csak a 200 dolgo­zónál többet foglalkoztató vállala­toknál, az operatív vállalatvezetés feletti felügyelő bizottság egyhar­­madában jelenik meg a dolgozói képviselet. A kamara álláspontja szerint még ilyen arányú részvétel­re sincs szükség. A képviselők észrevételei zömmel ideológiai vonatkozásúak voltak, kevésbé foglalkoztak speciális szak­mai gondokkal. Többen arra hívták fel a figyelmet, hogy a társasági törvény elfogadásával egyidőben ismerniük kell a későbbiekben be­vezetendő gazdasági reformok ha­tásait. A vitához hozzászólt Szilvasán Pál, a SZÖVOSZ elnökhelyettese. Véleménye szerint nem ideológiai indítékok miatt zárkóznak el a szö­vetkezetek az átalakulás lehetősé­gétől. A szövetkezeti tulajdonfor­ma azonban még nem „fáradt el”, számos további lehetőséget rejt magában — mondta az elnökhe­lyettes. Álláspontjuk kialakításában fontos tényező volt, hogy a fogyasz­tási szövetkezetek jól körülhatárolt, speciális helyi érdekeket­­ képvisel­nek. Az „egy tag — egy szavazat” elve minőségileg többet jelent, mint a társas vállalkozásokban a vagyon alapján kapott beleszólás. Az elzárkózás természetesen csak a közösség egészére vonatkozik, a ta­gok bármilyen társas formában működő vállalkozást szervezehet­­nek. A szövetkezetek támogatják a társasági törvény tervezetét. Ez egyben azt jelenti, ha a jövőben a szövetkezeti törvényt nem sikerül oly módon megújítani, hogy az számukra igazi mozgáslehetőséget biztosítson, esetleg fontolóra ve­szik, hogy éljenek a társasági tör­vény adta lehetőségekkel. R. .1. Árfolyam- és importliberalizálás Jugoszláviában Keveslik az intézkedéseket a pártértekezleten A gazdasági válságból való kilá­balást célzó program újabb intéz­kedéseit vezették be hétfőn Jugo­szláviában. A valutapiac és az im­port részleges felszabadítása csat­lakozik a dinár múlt héten beje­lentett 23 százalékos leértékelésé­hez. A gazdaság hét évvel ezelőtti — ugyancsak válságos — helyzetében ellenőrzés alá vont valutapiac mos­tani felszabadításától a kormány azt reméli, hogy a dinár árfolyama a napi kereslet és kínálat alapján alakul, és megtalálja valós értékét, a vállalatok pedig könnyebben jut­hatnak valutához. Az import negy­ven százalékára kiterjedő liberali­zálás mintegy 200 fogyasztási cikk fajtát érint, többek között elektro­mos készülékeket, személyautókat és ruhaneműt. Az import felszaba­dítása a Mikulics-kormány elkép­zelései szerint elősegíti majd a reá­lis árak kialakulását, és verseny­képesebb termékek előállítására ösztönzi a belföldi vállalatokat. Megfigyelők szerint a valutapiac a liberalizáció első napján még nem volt túl élénk. A bankok 5,3 millió dollárt kínáltak eladásra, a kereslet ugyanakkor 12,8 millió volt. A hiányt a jugoszláv nemzeti bank abból a 400 millió dollár kö­rüli összegből pótolta, amely a nyu­gati bankok által 1988-ra ígért 1,2 milliárd dollárnyi új hitel része. A gazdasági reformról tárgyalt a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­ge országos értekezletének munka­­csoportja is tegnap, a kongresszus harmadik napján. Jelentések sze­rint a tanácskozást éles hangnem és helyenként önbírálat jellemezte. A gazdasági válságra és a párt iránti bizalom megrendülésére való tekintettel sok felszólaló sürgette rendkívüli pártkongresszus össze­hívását. A mai plenáris ülés után, az állásfoglalás elfogadásával program szerint véget ér a párt­a konferencia. (Reuter, MTI)

Next