Világgazdaság, 1988. június (20. évfolyam, 105/4854-127/4876. szám)
1988-06-01 / 105. (4854.) szám
1988. JÚNIUS 1., SZERDA XX. ÉVFOLYAM 105. (4854.) SZÁM vii.«fimmMsgR A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK GAZDASÁGI NAPILAPJA Személyi kérdések, nemzetiségi problémák a pártértekezlet előtt Szovjet kormány vita a központi tervezésről Moszkvából a legnagyobb érdeklődést kiváltó csúcstalálkozó mellett figyelemre méltó belpolitikai eseményekről is érkeznek hírek. Kompromisszum született a szovjet kormány elnökségének ülésén, amelyen a testület egyes tagjai nyíltan felvetették: teljesen szakítani kellene a központi tervezéssel. Nem teszi könnyebbé a pártértekezlet amúgy is feszültséggel teli előkészületeit az sem, hogy Jelcin, a moszkvai városi pártbizottság novemberben leváltott titkára úgy nyilatkozott a BBC-nek: Ligacsov, az ideológiai ügyekért felelős KB-titkár és PB-tag gátolni igyekszik a politikai reformokat, ezért le kellene őt váltani. A pártértekezleti küldöttválasztás körüli visszásságok miatt a júniusi konferencián nem kerül sor a KB megújítására — idézte Gorbacsovot egy moszkvai sajtókonferencián Burlackij politológus. A szovjet kormány elnöksége legutóbbi, a gazdasági reform felgyorsításáról folytatott ülésén vita után úgy foglalt állást, hogy nem kell teljesen megszüntetni a termelés központi irányítását — adta hírül a hétfői Pravda. A vezető állami testületnek Rizskov miniszterelnökön kívül a 12 miniszterelnök-helyettes, köztük az állami tervbizottság elnöke a tagja. Mint a Pravdának a központi tervgazdálkodás melletti és ellene szóló érveket meglepő őszinteséggel ismertető beszámolójából kiderül, a testület viszont elrendelte: dolgozzanak ki olyan intézkedéseket, amelyekkel korlátozzák a központi szervek által kiadható állami megrendeléseket — vagyis a központi terveződ és irányító apparátus jogkörét. „Egyes közgazdászok azt javasolják, hogy teljes autonómiát kell adni az üzemeknek, és egyesek ezt a véleményt képviseljék az elnökség ülésén” — írja a Pravda, hozzátéve: „Világosan szólva, lényegében a központi tervezés és irányítás felszámolásáról folyt a szó.” A lap szerint mindez az állami megrendelések kapcsán került szóba. Ismeretes, hogy bár a szovjet ipar 60 százaléka az új vállalati törvény keretében elvben önállóan gazdálkodik, kapacitásaiknak átlag 80 százalékát lekötik az őket irányító minisztériumok által feladott állami megrendelések. Ily módon a központi szervek olykor a gyárak teljes termelését meghatározzák, viszont nem biztosítják — mint korábban — a szükséges nyersanyagokat, és gyakran eladhatatlan áruk termelésére szorítják rá a vállalatokat — írja a lap. A Pravda óvott azért attól,hogy „a fürdővízzel a gyereket is kiönt sük”, azt állítva, hogy a problémát tervezők túlbuzgósága okozza, mert ők több mint 24 millió termékre vonatkozó megrendeléssel öntik nyakon a vállalatokat. A cikk elmondja, hogy a legutóbbi húsz évben 170 kulcságazat maradt el a tervteljesítéssel, ezzel láncreakciót indítva el azon vállalatok sorában, amelyek az ő termékeiket használták fel. Ez a tervezési anarchia rubelmilliárdokba kerül évente — írja a lap. A Pravda szerint az a megoldás, hogy az állami tervezést néhány száz kulcstermékre kell korlátozni, és engedni kell, hogy ezen felül az ipar, a fogyasztói keresletet mérlegelve, maga döntse el, mit akar termelni.Nem világos hogy ez az értelmezés — a központi megrendelések, a központi tervezéssel kapcsolatos bajok mennyiségi problémaként való felfogása — azonos-e azzal a kompromisszummal, amelyre az elnökség jutott.) Az új vállalati törvény és az állami megrendelések közti ellentmondást már az év elején több közgazdász feszegette. Most már jóval szélesebb körben kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a központi hatósági jogkörök fennmaradása mellett a meghirdetett vállalati önállóság üres szólam maradhat. A Moszkovszkije Novosztyiban egy moszkvai acélmunkás bírálja az állami megrendelések rendszerét. Az olvasó beszámol arról is, hogy gyárában az emberek kezdenek zúgolódni amiatt, hogy az országban az állami szektort hátrányosan kezelik a szövetkezetekhez képest. A levél épp akkor jelent meg a múlt héten, amikor a Legfelsőbb Tanács jóváhagyta azt a törvényt, amely július lejétől az állami szektorral azonos jogokat ad a szövetkezeteknek. A parlamenti állásfoglalás értelmében a márciusi, a szövetkezeti tagokat rendkívül progresszívan adóztató rendeletet átdolgozzák. A kormányelnökség ülése és az ott hozott határozatok valószínűleg azzal is összefüggnek, hogy a vezetés az állami vállalatokat gúzsba kötő, így bérfizetési lehetőségeiket is erősen korlátozó központi jogkör lazításától azt reméli, ily módon leszerelheti a szövetkezeti tagok jogtalan előnyei miatt zúgolódó, a munkásosztály érdekeinek védelmét követelő dolgozókat. Ez a feszültség, ha úgy tetszik, a peresztrojka szülötte, hiszen a szövetkezeteknek komoly szerepet szánnak az élelmiszer-ellátás, a fogyasztási cikkek és szolgáltatások kínálata javításában, ez pedig nem megy működési lehetőségeik, kockázatukat ellensúlyozó magasabb jövedelmük garantálása nélkül. Nem a Gorbacsov meghirdette átalakítás teremtette meg, de kétségkívül az új szellem is engedi felszínre jutni a régóta lappangó nemzetiségi feszültségeket. A csúcstalálkozóra érkezett külföldi újságírók részére készült egyik sajtókiadvány megfogalmazása szerint konstruktív párbeszéd folyik a Karabah-hegyvidéki autonóm terület hovatartozása körüli feszültségek enyhítésére, de ez időbe telik. Jerevánban hétfőn is tömegek követelték a vitatott terület Örményországhoz csatolását. Ellenzéki körök beszámolója szerint a múlt héten általános sztrájk bénította meg Sztyepanakertet, a karabahi autonóm terület tagköztársaság székhelyét. A grúz fővárosában Tbilisziben pedig a rendőrség oszlatott szét egy tüntetést, amelynek résztvevői az Oroszországtól független Grúzia kikiáltásának 70. évfordulóját ünnepelték. (Három évi függetlenség után Grúzia 1921-ben lett a Szovjetunió tagköztársasága.) Még vasárnap, órákkal Reagan elnök megérkezése előtt Moszkvában 2000 örmény Ligacsov ellen tüntetett, azzal vádolva az ideológiai ügyekért felelős KB-titkárt és PB-tagot, hogy lezártnak nyilvánította Karabah hovatartozásának ügyét. A Legfelsőbb Tanácshoz is eljuttatott levelükben a tüntetők hangoztatták, hogy ez az állásfoglalás ellentmond a reform szellemének és azoknak a terveknek, hogy az ügyben különleges bizottságot állítanak fel, és a nemzetiségi problémákról KB-ülést tartanak. (Az azerbajdzsáni KP központi bizottsága egyébként tegnap magas rangú volt pártvezetőket zárt ki a pártból a februári zavargások idején elkövetett súlyos politikai hibák miatt.) A szovjet politikai reformok lelassításával vádolta Ligacsovot Borisz Jelcin a volt moszkvai párttitkár, a BBC-nek adott, hivatalos úton szervezett interjúban. A Szovjetunióban merőben szokatlan, személyre szóló kritikában Jelcin Ligacsov lemondását vagy leváltását sürgette. Megerősítette azokat a találgatásokat, hogy leváltásának igazi oka a november 7-i évfordulót előkészítő KB-ülésen tartott beszéde, nem pedig moszkvai párttitkári tevékenysége volt. Mint mondta, ott is név szerint bírálta Ligacsovot a változások lassítására irányuló próbálkozásaiért. Jelcin nehezményezte ugyan, hogy annak idején Gorbacsov nem állt ki mellette, mégis a főtitkár őszinte hívének mondta magát, és csak azt kifogásolta, hogy szerinte Gorbacsov a kívánatosnál lassabban halad, és határozottabb lehetne a legfelső vezetés megújításában. A nyugati hírügynökségek úgy látják, hogy a szókimondó Jelcinnyilatkozat nemigen lehet Gorbacsov ínyére most, amikor javában zajlanak a pártértekezlet előkészületei. Továbbra is arról érkeznek hírek, hogy a helyi pártvezetőségek rendre ejtik a reformpárti jelölteket, és helyettük az apparátus szemléletét képviselő küldötteket választanak. Így, mondják, Gorbacsovnak nagy szüksége lehet a mérsékeltebb konzervatívok megnyerésére, ha el akarja fogadtatni a pártértekezletre készült radikális téziseket. Burlackij, a neves politológus egy sajtóértekezleten arról számolt be, hogy sem ő, sem a közismert szociológus, Zaszlavszkaja — a tagság támogatása ellenére — nem került be az értekezlet küldöttei közé. Ugyanígy járt az ismertebb reformpártiak közül Popov közgazdász és Afanaszjev történész, valamint első menetben a Moszkovszkije Novosztyi és az Ogonyok főszerkesztője is. Elmondta, hogy moszkvai városi pártbizottság egy a héttel elhalasztotta a küldöttek kiválasztását. Burlackij szerint talán azért, hogy helyrehozzák a jelölés során elkövetett hibákat, ez ugyanis nem felelt meg a PB által javasolt demokratikus eljárásnak. Hozzátette: az említett két főszerkesztőt egy másik, alsóbb szintű moszkvai helyi pártszervezet ismét felvette a jelöltek listájára. Burlackij talán legfontosabb információja szerint Gorbacsov egyik legutóbbi beszédében kijelentette: a küldöttek kiválasztásával kapcsolatos problémák miatt a pártértekezleten nem újítják meg a KB összetételét. „Nincs biztosítékunk arra, hogy az új KB-tagok megválasztásának nem lenne negatív hatása, így várjunk inkább a következő kongresszusig” — idézte Burlackij Gorbacsovot. S. G. NAPRÓL NAPRA ♦ A CSEHSZLOVÁK VÁLLALATOKNAK az első negyedév végén 44,8 milliárd korona adósságuk volt. (2. oldal) ♦ A KUTATÁS-FEJLESZTÉS költségeinek csupán 18 százalékát adja Magyarországon a költségvetés. (3. oldal) ♦ ÖT ÉVIG TARTÓ SIKERSOROZAT UTÁN a svéd ipar felkészült a nehezebb időkre. (4. oldal) ♦ LENINGRÁDBAN MEGALAKULT az első szovjet konzorcium. (5. oldal) ♦ HAMAROSAN ALÁÍRJÁK a moszkvai telefonállomások korszerűsítéséről szóló megállapodást a spanyol Telefónica céggel. (8. oldal) A szövetkezeti lehetőségek és korlátok Az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága társasági törvényről tárgyalt Milyen (új) szervezeti formában működnek majd 1989. január elseje után a külkereskedelmi és a belkereskedelmi vállalatok, pontosabban a szerződéses üzletek? Többek között ez a kérdés is felvetődött az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának tegnapi ülésén, ahol Pulai Miklós, a tervhivatal elnökhelyettese és Sárközy Tamás, a Minisztertanács parlamenti titkárságának vezetője tartott előadást a készülő társasági törvényről. A vita elsősorban a szövetkezetek átalakulási lehetőségeiről és korlátairól folyt. Sárközy Tamás előadásában kereskedelemre vonatkozó részeket a emelte ki a várható változásokból. Elmondta, hogy a jövőben gmk-k a közkereseti társaság alfaajaként dolgozhatnak. Rámutatott, hogy a külkereskedelmi társaságok polgárjogi társaságként, a polgári törvények hatálya alá fognak tartozni. A szerződéses üzletek eddig véletlenszerűen működtek csak pjt formájában, inkább a gmk-hoz hasonló konstrukciók éltek. A továbbiakban két útja van e tevékenységnek: vagy a pjt, vagy a közkereseti társasági formát választják, a jelek szerint az utóbbi lesz a többség. A vgmk-ról szólva hangsúlyozta, ha az kifelé is vállalkozik, létszámkötöttség nélkül a közkereseti társaság kategóriájába sorolható. Ha csak vállalaton belül tevékenykednek, akkor a társasági törvény nem rendelkezik felőlük, ez esetben vállalati autonóm munkacsoportról van szó. A szövetkezeti átalakulásról szólva Sárközy Tamás elmondta, hogy a szövetkezeti szakcsoportokat is a társasági törvény hatálya alá vonták volna, szerintük ez nem sértette volna a szövetkezeti érdekeket, hiszen ezek működését a szövetkezeti törvény amúgy sem szabályozza. Ezt az elképzelést azonban nem sikerült végigvinni. A kereskedelem szempontjából fontos előrelépésnek minősítette a csendestársi kapcsolatok helyett a betéti társaságok intézményesítését. Ugyancsak könnyítést jelent a vállalkozóknak, hogy kft-t nemcsak jogi személyek, hanem kellő állami ellenőrzés mellett természetes személyek is alapíthatnak. Megjegyezte, hogy a társasági törvény életbelépésével a kereskedelmi törvény legtöbb rendelkezése hatályát veszti. Arról is tájékoztatta a képviselőket, hogy az eredeti elképzelésekhez képest valamelyest visszaléptek a dolgozói részvétel kérdésében. A jelenlegi álláspont szerint csak a 200 dolgozónál többet foglalkoztató vállalatoknál, az operatív vállalatvezetés feletti felügyelő bizottság egyharmadában jelenik meg a dolgozói képviselet. A kamara álláspontja szerint még ilyen arányú részvételre sincs szükség. A képviselők észrevételei zömmel ideológiai vonatkozásúak voltak, kevésbé foglalkoztak speciális szakmai gondokkal. Többen arra hívták fel a figyelmet, hogy a társasági törvény elfogadásával egyidőben ismerniük kell a későbbiekben bevezetendő gazdasági reformok hatásait. A vitához hozzászólt Szilvasán Pál, a SZÖVOSZ elnökhelyettese. Véleménye szerint nem ideológiai indítékok miatt zárkóznak el a szövetkezetek az átalakulás lehetőségétől. A szövetkezeti tulajdonforma azonban még nem „fáradt el”, számos további lehetőséget rejt magában — mondta az elnökhelyettes. Álláspontjuk kialakításában fontos tényező volt, hogy a fogyasztási szövetkezetek jól körülhatárolt, speciális helyi érdekeket képviselnek. Az „egy tag — egy szavazat” elve minőségileg többet jelent, mint a társas vállalkozásokban a vagyon alapján kapott beleszólás. Az elzárkózás természetesen csak a közösség egészére vonatkozik, a tagok bármilyen társas formában működő vállalkozást szervezehetnek. A szövetkezetek támogatják a társasági törvény tervezetét. Ez egyben azt jelenti, ha a jövőben a szövetkezeti törvényt nem sikerül oly módon megújítani, hogy az számukra igazi mozgáslehetőséget biztosítson, esetleg fontolóra veszik, hogy éljenek a társasági törvény adta lehetőségekkel. R. .1. Árfolyam- és importliberalizálás Jugoszláviában Keveslik az intézkedéseket a pártértekezleten A gazdasági válságból való kilábalást célzó program újabb intézkedéseit vezették be hétfőn Jugoszláviában. A valutapiac és az import részleges felszabadítása csatlakozik a dinár múlt héten bejelentett 23 százalékos leértékeléséhez. A gazdaság hét évvel ezelőtti — ugyancsak válságos — helyzetében ellenőrzés alá vont valutapiac mostani felszabadításától a kormány azt reméli, hogy a dinár árfolyama a napi kereslet és kínálat alapján alakul, és megtalálja valós értékét, a vállalatok pedig könnyebben juthatnak valutához. Az import negyven százalékára kiterjedő liberalizálás mintegy 200 fogyasztási cikk fajtát érint, többek között elektromos készülékeket, személyautókat és ruhaneműt. Az import felszabadítása a Mikulics-kormány elképzelései szerint elősegíti majd a reális árak kialakulását, és versenyképesebb termékek előállítására ösztönzi a belföldi vállalatokat. Megfigyelők szerint a valutapiac a liberalizáció első napján még nem volt túl élénk. A bankok 5,3 millió dollárt kínáltak eladásra, a kereslet ugyanakkor 12,8 millió volt. A hiányt a jugoszláv nemzeti bank abból a 400 millió dollár körüli összegből pótolta, amely a nyugati bankok által 1988-ra ígért 1,2 milliárd dollárnyi új hitel része. A gazdasági reformról tárgyalt a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége országos értekezletének munkacsoportja is tegnap, a kongresszus harmadik napján. Jelentések szerint a tanácskozást éles hangnem és helyenként önbírálat jellemezte. A gazdasági válságra és a párt iránti bizalom megrendülésére való tekintettel sok felszólaló sürgette rendkívüli pártkongresszus összehívását. A mai plenáris ülés után, az állásfoglalás elfogadásával program szerint véget ér a párta konferencia. (Reuter, MTI)