Világgazdaság, 1988. július (20. évfolyam, 128/4877-149/4898. szám)

1988-07-01 / 128. (4877.) szám

1988. JÚLIUS 1., PÉNTEK XX. ÉVFOLYAM, 128. (4877.) SZÁM gUBcmmusoR A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK GAZDASÁGI NAPILAPJA Próbára teszi az új adótörvény a nyugatnémet kormányt A nyugatnémet kancellárt a dicséretek özönével halmozták el az Európai Közösség hannoveri csúcsértekezletén — és még utána is — a jó munkáért, amelyet az NSZK elnökségének hat hónapja alatt végzett. De nem pihenhetett meg a babérokon. Kormánya csak az eddigi legkisebb többséggel tudta elfogadtatni az új adótörvényt, s pártjának képviselői, azok, akik masszív nyomás, a pártfegyelemre való hivatkozások eredményeként „lenyelték a békát” — ez az ál­talános szóhasználat —, rendre tudatják a felháborodott közvélemény­nyel, hogy valójában elítélik az új törvény kibúvóit. A helyzetet súlyosbítja, hogy a kormány — ellentétben az 1990-ben életbe lépő törvénnyel —, már az új év elejétől fölemeli számos fogyasztási cikk forgalmi adóját. Az Emuid közvélemény-kutató intézet nagy figye­lemmel fogadott jelentése közli: az SPD — 1973 óta először — nép­szerűbb a CDU—CSU pártszövetségnél; ha most szavaznának, 42 szá­zalék a szociáldemokratákra adná szavazatát, a két uniópárt csak 41 százalékot kapna. A Reuter, diplomáciai körökre hivatkozva, azt írja, hogy Kohl, aki ma adja át az EGK elnökségét a görög kormányfőnek, függetlenül senki által nem vitatott európai el­kötelezettségétől, azért is törekedett az európai integráció előmozdítá­sára, hogy ellensúlyozza személye és pártja népszerűségének otthoni gyöngülését. De az eredmény tagad­hatatlan. A hannoveri záróközle­mény leszögezi, hogy nagy lépést tettek egy igazi közös piac felé, amelyben megvalósul a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások akadálytalan, teljesen szabad áram­lása. Az 1992-ig teljesítendő felada­tok nagyobb (bár talán könnyebb) részét teljesítették; az NSZK elnök­sége alatt 23 jelentős akadályt tel­jesen elhárítottak, 14 elvégzendő feladat tekintetében pedig elvi megegyezésre jutottak. Kohl maga sem fukarkodott Hannoverben az elért eredmények méltatásával. Azt állította: az Európai Közösséget most már nagyhatalomnak tekintik, s ez kifejezésre jutott a legfejlet­tebb ipari országok torontói csúcs­­konferenciáján is. Az amerikaiak és a kanadaiak, meg a japánok már látták a jövőt: a három nagy gaz­dasági övezetet, az észak-amerikait, a Japán vezette délkelet-ázsiai tér­séget és az immár egy nyelven be­szélő Európát. Delors, a brüsszeli bizottság fran­cia vezetője, kijelentette: az NSZK többet ért el ebben a félévben, mint az elmúlt tíz évben az előző elnö­kök együttvéve. Bonnban azt mond­ják, hogy Kohl és Delors jó viszo­nya volt az elért haladás egyik fő tényezője. A kancellár kifejezésre juttatta, hogy a jó teljesítmény el­ismerésének azt tartja, ha Delors­­nak — akinek megbízatását újabb két évre meghosszabbították — majdan nyugatnémet utóda lesz. Bangemann volt gazdaságügyi mi­niszter. Bangemann az új évtől kezdve a brüsszeli bizottság tagja lesz, ami ugródeszkául szolgálhat az elnökség elnyeréséhez. Ha így lesz, nyugatnémetek kerülnek két dön­tő fontosságú nyugati intézmény kulcspozícióiba: mától ugyanis Wörner, volt nyugatnémet hadügy­miniszter a NATO főtitkára. E határokon túli szép eredmények azonban nem oszlathatják el a szo­rongást, amellyel a bonni kormány­tábor július 8-át várja. A nyugat­német parlament egyik háza, a Bundestag ugyanis már elfogadta az adótörvényt, de a tartományok kül­dötteiből álló Bundesrat csak ak­kor mondja ki ítéletét. És egyálta­lán nem biztos, hogy az ítélet ked­vező lesz. Albrecht, Alsó-Szászor­­szág miniszterelnöke (jóllehet a kancellár pártjának tagja), jelezte, hogy csak akkor adja áldását a tör­vényre, ha a központi kormány át­vállalja a „szegény” északi tarto­mányok szociális kiadásainak felét. Mert a tartományi bevételek csök­kennek az adóreform következté­ben, viszont a nagy munkanélkül­­liség miatt növekszenek a szociális kiadások. A helyzetet nemcsak az bonyolítja, hogy Stoltenberg pénz­ügyminiszternek nincs miből előte­remteni a kért hozzájárulást, de az is, hogy a déli „gazdag” tartomá­nyok (Bajorország, Baden-Württem­berg) élesen ellenzik a források át­csoportosítását, mert az az ő bő­rűikre is megy. A hangulat szempontjából nagyon kedvezőtlen, hogy az adótörvény — ha átjut az összes akadályon — 1990-ben lép életbe, de a fogyasz­tási cikkekre kivetendő adók árfel­hajtó hatása már 1989 januárjától érvényesül. Ezt a hátteret kell lát­­ni akkora felháborodást a szenve­délyes hobbipilótának, Strauss ba­jor miniszterelnöknek a — végül is fogcsikorgatva elfogadott — köve­telése: a „repülőgép-úrvezetőknek” nyújtott kedvezmény. Az e gépek­ben használt benzin adómentes lesz, ami átlagosan évi 3500 márkás megtakarítást jelent e pilótáknak, akkor, amikor eltörölték az üzemi ebédekhez meg a temetkezési se­gélyekhez nyújtott adókedvezményt. De Albrecht lázadása és szövetke­zése a szociáldemokrata tartományi vezetőkkel azt eredményezi, hogy a kormány elveszítheti többségét a Bundesratban, és az eddiginél­­job­ban rá lesz utalva a hatalmi hely­zetének kihasználásához különösen értő bajor kormányfőre. A Süddeutsche Zeitung a történ­teket kommentálva a következőket írja: még mielőtt a polgárok élvez­hetnék az átlagember számára egyébként sem lenyűgöző könnyíté­seket, már az új év elején nagyobb fogyasztási adók terheit veszik a vállukra. Az előirányzott fogyasztá­si adók, együtt a szociális hozzá­járulások növekvő terheivel, avval a következménnyel járnak, hogy az évi 40—50 ezer márka közötti jö­vedelemhez jutó átlagkereső számá­ra alig marad valami az 1990-es adóreform ígért kedvezményeiből. E tényt szem előtt tartva, csakugyan semmi sem lehetett volna alkalma­sabb, mint a repülőgépbenzin kö­rüli vita a kormány diszkreditálá­­sára. Az, aki a kavarodás és a sok szép szó ellenére egy márkával töb­bet sem mondhat a magáénak, alig­ha tör ki örömujjongásban. És saj­nos, ezek közé fog tartozni a lakos­ság többsége. V. J. MÁTÓL GÖRÖGORSZÁG AZ EGK ELNÖKE Az NSZK, amely az elmúlt hat hónapban az Európai Közösség tanácskozásain elnökölt, ma, július elsején átadja Görögországnak a vezetést. A következő félévben Papandreu lesz az EGK soros elnöke, s őt január elsején Gonzalez spanyol miniszterelnök követi. Görögországra ugyan már másod­szor kerül sor, de ennek ellenére igaz a The Wall Street Journal ész­revétele: még nem is olyan régen szerencsétlenségnek tartották — kü­lönösen a Közös Piac magját alko­tó, hat alapító országban —, hogy Athén jogosult lehet a tanácskozá­sok előkészítésére, a napirend ösze­­állítására. A görög kormányfő ugyan­is többször erőszakos és a tanácsko­zást felborítással fenyegető — de eredményes — harcot folytatott a mediterrán országok fejlesztésére hivatott (elvben jogos, de a pénz­szűke miatt örökké időszerűtlennek tekintett) alapok kiutalásáért, a gö­rög parasztság javát szolgáló ked­vezményekért. Erről a szokásáról még ma sem mondott le: Hannover­ben például az agrármegállapodás felülvizsgálatát kérte, mégis — mint a lap írja — ma már nem tekintik „rossz fiúnak”, a pályán kívülálló­nak, hanem „olyan játékosnak, aki megtalálta a helyét a csapatban”. Aggodalmak azért vannak. A brüsszeli diplomatákat nyugtalanít­ja, hogy Görögországnak túl jók a kapcsolatai a Közel-Kelet és a kele­ti tömb országaival. Attól is félnek, hogy túlzottan erőltetni fogja a har­madik világ szegényeinek segítését. És aztán itt van Törökország, amely­­lyel az ígéretes davosi kezdés elle­nére változatlanul feszült a viszo­nya. Ráadásul — jóllehet Görögor­szág tagja a NATO-nak —, barátság fűzi Líbiához, amellyel a nyugati országok egy része kerüli az érint­kezést. Bizonyos szkepszis mutatkozik av­val kapcsolatban is, hogy Papand­reu nagyon hangsúlyozza az integ­ráció továbbfejlesztéséről szólva, a szociális vonatkozást. Némelyek fél­nek, hogy megpróbálja a középpont­ba állítani ezt a dimenziót, háttérbe szorítva a gazdasági és pénzügyi tennivalókat. Általában azt hiszik, hogy a túl sok beszéd a szociális problémáról egyenetlenséghez vezet a közösségben. (Folytatás a 2. oldalon.) ♦ A PIACOK VÁRAKOZÁSÁNAK MEGFELELŐEN a Bundes­bank 0,5 százalékponttal növelte a leszámítolási kamatlábat, a lépést követte az osztrák nemzeti bank. (2. oldal) ♦ LENGYELORSZÁGBAN MÁTÓL FÖLEMELIK a mezőgazdasá­gi felvásárlási árakat, elsősorban a marhahúsé és a tejé nő. (2. oldal) ♦ A RECSKI RÉZVAGYON közös magyar—szovjet hasznosításá­nak feltételei egy tanulmány szerint igen kedvezőek lennének, ennek azonban ellentmond, hogy a beruházás csak 1900 dollá­rosnál nagyobb világpiaci rézár esetén gazdaságos. (3. oldal) ♦ A KOMPAKTLEMEZEK TARTÓSSÁGA lényegesen elmarad a várakozásoktól — állítja egy brit tanulmány. (4. oldal) AZ IPARI MINISZTER ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉDE Az ipar szerkezetátalakítási fel­adatairól tartott beszámolót teg­nap a Parlamentben Berecz Fri­gyes ipari miniszter. Mint mondta, a struktúraváltás nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglévők megújítását, többnyire a méretek csökkentése mellett. A szerkezetvál­tás átmeneti ellátási és foglalkozta­tási gondokkal járhat — példaként a szénbányászatot hozta fel az elő­adó —, de ezek a gondok felold­hatók. Az ezt célzó szociálpolitikai intézményrendszer átgondolt mó­dosításai között említette Berecz Frigyes a rugalmas nyugdíjkorhatár bevezetését. A szénbányászat mellett a vasko­hászat kényszerül fogyókúrára, mi­vel a folyamatos támogatást itt is le kell építeni. 1991-től kizárólag jövedelmező kohászati tevékenysé­gek folytathatók, így az átrendező­dést követően a jelenlegi évi 3,6 millió tonnáról 2,5-3 millió tonná­ra csökken az acélgyártásunk, ke­vesebb nyers vasat fogunk előállí­tani, s a termékösszetétel a maga­sabb feldolgozottságú áruk javára rendeződik át. Mi az, amit viszont kiemelten kell fejlesztenünk? Egyrészt a gépipart, mivel a közvéleményben élő kép­pel szemben az ipar dinamikusan fejlődő ágazata volt, miközben a szabályozók szigorúsága alól alig és ritkán kapott felmentést. Az ágaza­ton belül az elektronika szinte min­den területen meghatározza a ver­senyképességet Az elektronika vív­mányainak széles körű alkalmazása elől a magyar társadalom sem tér­het ki, de választ kell adnunk ar­ra, hogy mekkora legyen a hazai ipar szerepe az elektronizálásban. Nyilvánvaló, hogy önellátásra nem rendezkedhetünk be, de kí­vánatos partnerekké kell válnunk a külföld számára az alkatrészgyár­tásban — hangsúlyozta a miniszter. A kormány az alkatrészek területén vállalkozik központi segítségnyúj­tásra, hogy ezzel mintegy „tolóerőt” gyakoroljon az elektronikai beren­dezések gyártására is. Ugyanolyan húzóágazatnak tartja az ipari vezetés a személygépkocsi­gyártást. Ennek meghonosítása a háttéripar egészének fejlesztése szempontjából lehet jelentős. Az előadó szavaiból azonban az is ki­derült, hogy még nem világos: gaz­daságos lenne-e kész személygép­kocsik hazai gyártása. Az valószínű, hogy igenlő válasz esetén is leg­feljebb egy típust érdemes belföl­dön előállítani, s a minszter csak egyetlen szóba jöhető céget jelölt meg beszédében — a Suzukit. A Zaporozsec-kooperáció eredménye­ként viszonylag alacsony fogyasztói áron kínált típusból lehetne kielé­gíteni a lakosság keresletét — hang­zott el. (MTI) Kedvező terméskilátások A Gabona Tröszt sajtótájékoztatója Ha nem köszönt be rendkívül szá­raz, fülledt időjárás július első felé­ben — amitől még megszorulhat az érés utolsó szakaszában levő gabona —, akkor az idén igen jó gabonater­mésre lehet számítani — tudtuk meg dr. Lacsi Dánieltől, a Gabona Tröszt vezérigazgatójától a tegnap megtartott sajtótájékoztatón. Ennek hatására 5 millió tonnás gabonafel­vásárlást terveznek, amelyből vár­hatóan 4,3—4,4 millió tonna étkezési kenyérgabona, a többi pedig takar­mánygabona lesz. Ez a mennyiség 10 százalékkal magasabb a tavalyinál. A múlt évi exportértékesítés alig néhány tízezer tonnája után az idén 1 millió 700 ezer tonnás gabonaex­portot terveznek. E mennyiség tel­jesítésének a szállítókapacitáson kí­vül minden feltétele megvan. A szál­lítási nehézségekkel azonban — szá­razon és vízen egyaránt — sajnos továbbra is számolni kell. Elmondta a vezérigazgató, hogy egy idő óta szilárdulási irányzat ta­pasztalható az élelmiszeripari termé­kek zöménél a világpiacon, igaz, hogy ez a legkevésbé a gabonafélék­nél érzékelhető. (Bár az amerikai szárazság következményei esetleg nagymértékben is kihatnak a gabonapiaci árakra, mint erről la­punk tegnapi számának 8. oldalán is beszámoltunk. Mai számunk 8. ol­dalán ezt az EGK piacára gyakorolt hatás ismertetésével egészítjük ki.) A termelőüzemeket bizonyára ér­dekli a gabonafelvásárlásra szánt hi­telkeret és a vele kapcsolatos fizetési módok. Az MNB az idén 15 milliárd Ft hitelt bocsátott a két nagy ke­reskedelmi bank részére gabonafel­vásárlás céljára. A finanszírozást csak jelentős mennyiségű váltó ki­bocsátásával tudják megoldani. A váltó- és készpénzfizetések aránya 50—50 százalékosra tehető, és a Ga­bona Tröszt garanciális váltói rész­ben 90, részben 180 nap lejáratúak, de a vezérigazgató hangsúlyozta, hogy még hosszabb idejű váltók is kellenének. Ennél is nagyobb szük­ség lenne azonban arra, hogy a ke­reskedelmi bankok (a sajtó segítsé­gével) népszerűsítsék a váltók hasz­nálatát, saját érdekükben is barát­­koztassák meg a mezőgazdasági üze­meket a számukra oly nehezen befo­gadható — régóta bevált, nálunk most mégis újszerű — fizetési esz­közzel. S. E. Létrejött a megállapodás Magyarország és az EGK között Brüsszelben eredményesen befeje­ződtek az Európai Gazdasági Közös­ség és Magyarország tárgyalásai, és parafálták az EGK és Magyarország között létrejött kereskedelmi és gaz­dasági együttműködési egyezményt. Magyarország kész a diplomáciai kapcsolatok felvételére a nyugat-eu­rópai közösséggel. Az EGK és Magyarország között még tavaly elkezdődött hivatalos tárgyalások e héten Brüsszelben újabb fordulóval folytatódtak, és eredményesen be is fejeződtek. A megtárgyalt és közös egyetértéssel kialakított kereskedelmi és gazda­sági együttműködési egyezmény ér­telmében . — Az EGK záros határidőn belül feloldja a kereskedelmi áruforga­lom még érvényben lévő mennyiségi korlátozásait, és Magyarország szá­mára azonos kereskedelmi elbánást biztosít a GATT minden más tagjá­val. — Az EGK megerősíti: elismeri Magyarország GATT-tagságából ere­dő jogait minden egyéb tekintetben is. — Az egyezmény további tárgya­lásokat irányoz elő arról, hogy a két fél a kölcsönösség alapján kedvez­ményeket nyújt egymásnak a mező­­gazdasági termékek kereskedelmé­ben, továbbá arról, hogy egyes ipa­ri termékeknél kölcsönös vámcsök­kentéseket hajtanak végre.­­ A kereskedelem szabályozásán túl az egyezmény kiterjed a gazda­sági és ipari együttműködésre is. Bátorítja a kooperációs kapcsolatok kialakítását, vegyesvállalatok létesí­tését, a szabadalmi megállapodáso­kat és a kapcsolatok egyéb korsze­rű formáit, a műszaki-tudományos együttműködést. Felvázolja ezek te­rületeit: ipar, bányászat, mezőgazda­ság, tudományos kutatás, energeti­ka, idegenforgalom, szállítmányozás, környezetvédelem.­­ A felek intézkedéseket tesznek, hogy megkönnyítsék a kereskede­lem és az üzleti élet gyakorlati fel­tételeit a hátrányos megkülönbözte­tésektől való mentesség és a kölcsö­nösség alapján. — Vegyes bizottságot hoznak létre, amely rendszeresen áttekinti az egyezmény végrehajtását, javaslato­kat tesz az együttműködés tovább­fejlesztésére, az esetleges nehézsé­gek elhárítására. Az egyezményt csütörtökön dél­után az EGK brüsszeli központjá­ban parafálták. Az okmányt Antal­­péter Tibor kereskedelmi miniszté­riumi főosztályvezető, a magyar de­legáció vezetője, és Pablo Benavides igazgató, az EGK-főbizottság kül­döttségének vezetője látta el kéz­jegyével. A parafálást követően Göbölyös Gábor, a külügyminisztérium főosz­tályvezetője, aki a hivatalos politi­kai kapcsolatok felvételével össze­függő tárgyalásokat folytatta, hivat­kozva az Európai Közösségek és a Magyar Népköztársaság részéről az előzetes megbeszéléseken kifejezésre juttatott kölcsönös érdekeltségre és kívánságra, tájékoztatta az EGK- főbizottság képviselőjét a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának azon döntéséről, hogy, diplomáciai kapcsolatokat létesít az Európai Kö­zösségekkel, és átnyújtotta az erről szóló jegyzéket. A felek képviselői ez alkalommal is hangsúlyozták a diplomáciai kapcsolatfelvétel jelentőségét, mert az intézményes keretet teremt Ma­gyarország és az EGK, s azok poli­tikai testületei — az Európai Parla­ment és a magyar Országgyűlés — közötti kapcsolatok és együttműkö­dés számára. (MTI)

Next