Világgazdaság, 1988. július (20. évfolyam, 128/4877-149/4898. szám)
1988-07-01 / 128. (4877.) szám
1988. JÚLIUS 1., PÉNTEK XX. ÉVFOLYAM, 128. (4877.) SZÁM gUBcmmusoR A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK GAZDASÁGI NAPILAPJA Próbára teszi az új adótörvény a nyugatnémet kormányt A nyugatnémet kancellárt a dicséretek özönével halmozták el az Európai Közösség hannoveri csúcsértekezletén — és még utána is — a jó munkáért, amelyet az NSZK elnökségének hat hónapja alatt végzett. De nem pihenhetett meg a babérokon. Kormánya csak az eddigi legkisebb többséggel tudta elfogadtatni az új adótörvényt, s pártjának képviselői, azok, akik masszív nyomás, a pártfegyelemre való hivatkozások eredményeként „lenyelték a békát” — ez az általános szóhasználat —, rendre tudatják a felháborodott közvéleménynyel, hogy valójában elítélik az új törvény kibúvóit. A helyzetet súlyosbítja, hogy a kormány — ellentétben az 1990-ben életbe lépő törvénnyel —, már az új év elejétől fölemeli számos fogyasztási cikk forgalmi adóját. Az Emuid közvélemény-kutató intézet nagy figyelemmel fogadott jelentése közli: az SPD — 1973 óta először — népszerűbb a CDU—CSU pártszövetségnél; ha most szavaznának, 42 százalék a szociáldemokratákra adná szavazatát, a két uniópárt csak 41 százalékot kapna. A Reuter, diplomáciai körökre hivatkozva, azt írja, hogy Kohl, aki ma adja át az EGK elnökségét a görög kormányfőnek, függetlenül senki által nem vitatott európai elkötelezettségétől, azért is törekedett az európai integráció előmozdítására, hogy ellensúlyozza személye és pártja népszerűségének otthoni gyöngülését. De az eredmény tagadhatatlan. A hannoveri záróközlemény leszögezi, hogy nagy lépést tettek egy igazi közös piac felé, amelyben megvalósul a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások akadálytalan, teljesen szabad áramlása. Az 1992-ig teljesítendő feladatok nagyobb (bár talán könnyebb) részét teljesítették; az NSZK elnöksége alatt 23 jelentős akadályt teljesen elhárítottak, 14 elvégzendő feladat tekintetében pedig elvi megegyezésre jutottak. Kohl maga sem fukarkodott Hannoverben az elért eredmények méltatásával. Azt állította: az Európai Közösséget most már nagyhatalomnak tekintik, s ez kifejezésre jutott a legfejlettebb ipari országok torontói csúcskonferenciáján is. Az amerikaiak és a kanadaiak, meg a japánok már látták a jövőt: a három nagy gazdasági övezetet, az észak-amerikait, a Japán vezette délkelet-ázsiai térséget és az immár egy nyelven beszélő Európát. Delors, a brüsszeli bizottság francia vezetője, kijelentette: az NSZK többet ért el ebben a félévben, mint az elmúlt tíz évben az előző elnökök együttvéve. Bonnban azt mondják, hogy Kohl és Delors jó viszonya volt az elért haladás egyik fő tényezője. A kancellár kifejezésre juttatta, hogy a jó teljesítmény elismerésének azt tartja, ha Delorsnak — akinek megbízatását újabb két évre meghosszabbították — majdan nyugatnémet utóda lesz. Bangemann volt gazdaságügyi miniszter. Bangemann az új évtől kezdve a brüsszeli bizottság tagja lesz, ami ugródeszkául szolgálhat az elnökség elnyeréséhez. Ha így lesz, nyugatnémetek kerülnek két döntő fontosságú nyugati intézmény kulcspozícióiba: mától ugyanis Wörner, volt nyugatnémet hadügyminiszter a NATO főtitkára. E határokon túli szép eredmények azonban nem oszlathatják el a szorongást, amellyel a bonni kormánytábor július 8-át várja. A nyugatnémet parlament egyik háza, a Bundestag ugyanis már elfogadta az adótörvényt, de a tartományok küldötteiből álló Bundesrat csak akkor mondja ki ítéletét. És egyáltalán nem biztos, hogy az ítélet kedvező lesz. Albrecht, Alsó-Szászország miniszterelnöke (jóllehet a kancellár pártjának tagja), jelezte, hogy csak akkor adja áldását a törvényre, ha a központi kormány átvállalja a „szegény” északi tartományok szociális kiadásainak felét. Mert a tartományi bevételek csökkennek az adóreform következtében, viszont a nagy munkanélkülliség miatt növekszenek a szociális kiadások. A helyzetet nemcsak az bonyolítja, hogy Stoltenberg pénzügyminiszternek nincs miből előteremteni a kért hozzájárulást, de az is, hogy a déli „gazdag” tartományok (Bajorország, Baden-Württemberg) élesen ellenzik a források átcsoportosítását, mert az az ő bőrűikre is megy. A hangulat szempontjából nagyon kedvezőtlen, hogy az adótörvény — ha átjut az összes akadályon — 1990-ben lép életbe, de a fogyasztási cikkekre kivetendő adók árfelhajtó hatása már 1989 januárjától érvényesül. Ezt a hátteret kell látni akkora felháborodást a szenvedélyes hobbipilótának, Strauss bajor miniszterelnöknek a — végül is fogcsikorgatva elfogadott — követelése: a „repülőgép-úrvezetőknek” nyújtott kedvezmény. Az e gépekben használt benzin adómentes lesz, ami átlagosan évi 3500 márkás megtakarítást jelent e pilótáknak, akkor, amikor eltörölték az üzemi ebédekhez meg a temetkezési segélyekhez nyújtott adókedvezményt. De Albrecht lázadása és szövetkezése a szociáldemokrata tartományi vezetőkkel azt eredményezi, hogy a kormány elveszítheti többségét a Bundesratban, és az eddiginéljobban rá lesz utalva a hatalmi helyzetének kihasználásához különösen értő bajor kormányfőre. A Süddeutsche Zeitung a történteket kommentálva a következőket írja: még mielőtt a polgárok élvezhetnék az átlagember számára egyébként sem lenyűgöző könnyítéseket, már az új év elején nagyobb fogyasztási adók terheit veszik a vállukra. Az előirányzott fogyasztási adók, együtt a szociális hozzájárulások növekvő terheivel, avval a következménnyel járnak, hogy az évi 40—50 ezer márka közötti jövedelemhez jutó átlagkereső számára alig marad valami az 1990-es adóreform ígért kedvezményeiből. E tényt szem előtt tartva, csakugyan semmi sem lehetett volna alkalmasabb, mint a repülőgépbenzin körüli vita a kormány diszkreditálására. Az, aki a kavarodás és a sok szép szó ellenére egy márkával többet sem mondhat a magáénak, aligha tör ki örömujjongásban. És sajnos, ezek közé fog tartozni a lakosság többsége. V. J. MÁTÓL GÖRÖGORSZÁG AZ EGK ELNÖKE Az NSZK, amely az elmúlt hat hónapban az Európai Közösség tanácskozásain elnökölt, ma, július elsején átadja Görögországnak a vezetést. A következő félévben Papandreu lesz az EGK soros elnöke, s őt január elsején Gonzalez spanyol miniszterelnök követi. Görögországra ugyan már másodszor kerül sor, de ennek ellenére igaz a The Wall Street Journal észrevétele: még nem is olyan régen szerencsétlenségnek tartották — különösen a Közös Piac magját alkotó, hat alapító országban —, hogy Athén jogosult lehet a tanácskozások előkészítésére, a napirend öszeállítására. A görög kormányfő ugyanis többször erőszakos és a tanácskozást felborítással fenyegető — de eredményes — harcot folytatott a mediterrán országok fejlesztésére hivatott (elvben jogos, de a pénzszűke miatt örökké időszerűtlennek tekintett) alapok kiutalásáért, a görög parasztság javát szolgáló kedvezményekért. Erről a szokásáról még ma sem mondott le: Hannoverben például az agrármegállapodás felülvizsgálatát kérte, mégis — mint a lap írja — ma már nem tekintik „rossz fiúnak”, a pályán kívülállónak, hanem „olyan játékosnak, aki megtalálta a helyét a csapatban”. Aggodalmak azért vannak. A brüsszeli diplomatákat nyugtalanítja, hogy Görögországnak túl jók a kapcsolatai a Közel-Kelet és a keleti tömb országaival. Attól is félnek, hogy túlzottan erőltetni fogja a harmadik világ szegényeinek segítését. És aztán itt van Törökország, amelylyel az ígéretes davosi kezdés ellenére változatlanul feszült a viszonya. Ráadásul — jóllehet Görögország tagja a NATO-nak —, barátság fűzi Líbiához, amellyel a nyugati országok egy része kerüli az érintkezést. Bizonyos szkepszis mutatkozik avval kapcsolatban is, hogy Papandreu nagyon hangsúlyozza az integráció továbbfejlesztéséről szólva, a szociális vonatkozást. Némelyek félnek, hogy megpróbálja a középpontba állítani ezt a dimenziót, háttérbe szorítva a gazdasági és pénzügyi tennivalókat. Általában azt hiszik, hogy a túl sok beszéd a szociális problémáról egyenetlenséghez vezet a közösségben. (Folytatás a 2. oldalon.) ♦ A PIACOK VÁRAKOZÁSÁNAK MEGFELELŐEN a Bundesbank 0,5 százalékponttal növelte a leszámítolási kamatlábat, a lépést követte az osztrák nemzeti bank. (2. oldal) ♦ LENGYELORSZÁGBAN MÁTÓL FÖLEMELIK a mezőgazdasági felvásárlási árakat, elsősorban a marhahúsé és a tejé nő. (2. oldal) ♦ A RECSKI RÉZVAGYON közös magyar—szovjet hasznosításának feltételei egy tanulmány szerint igen kedvezőek lennének, ennek azonban ellentmond, hogy a beruházás csak 1900 dollárosnál nagyobb világpiaci rézár esetén gazdaságos. (3. oldal) ♦ A KOMPAKTLEMEZEK TARTÓSSÁGA lényegesen elmarad a várakozásoktól — állítja egy brit tanulmány. (4. oldal) AZ IPARI MINISZTER ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉDE Az ipar szerkezetátalakítási feladatairól tartott beszámolót tegnap a Parlamentben Berecz Frigyes ipari miniszter. Mint mondta, a struktúraváltás nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglévők megújítását, többnyire a méretek csökkentése mellett. A szerkezetváltás átmeneti ellátási és foglalkoztatási gondokkal járhat — példaként a szénbányászatot hozta fel az előadó —, de ezek a gondok feloldhatók. Az ezt célzó szociálpolitikai intézményrendszer átgondolt módosításai között említette Berecz Frigyes a rugalmas nyugdíjkorhatár bevezetését. A szénbányászat mellett a vaskohászat kényszerül fogyókúrára, mivel a folyamatos támogatást itt is le kell építeni. 1991-től kizárólag jövedelmező kohászati tevékenységek folytathatók, így az átrendeződést követően a jelenlegi évi 3,6 millió tonnáról 2,5-3 millió tonnára csökken az acélgyártásunk, kevesebb nyers vasat fogunk előállítani, s a termékösszetétel a magasabb feldolgozottságú áruk javára rendeződik át. Mi az, amit viszont kiemelten kell fejlesztenünk? Egyrészt a gépipart, mivel a közvéleményben élő képpel szemben az ipar dinamikusan fejlődő ágazata volt, miközben a szabályozók szigorúsága alól alig és ritkán kapott felmentést. Az ágazaton belül az elektronika szinte minden területen meghatározza a versenyképességet Az elektronika vívmányainak széles körű alkalmazása elől a magyar társadalom sem térhet ki, de választ kell adnunk arra, hogy mekkora legyen a hazai ipar szerepe az elektronizálásban. Nyilvánvaló, hogy önellátásra nem rendezkedhetünk be, de kívánatos partnerekké kell válnunk a külföld számára az alkatrészgyártásban — hangsúlyozta a miniszter. A kormány az alkatrészek területén vállalkozik központi segítségnyújtásra, hogy ezzel mintegy „tolóerőt” gyakoroljon az elektronikai berendezések gyártására is. Ugyanolyan húzóágazatnak tartja az ipari vezetés a személygépkocsigyártást. Ennek meghonosítása a háttéripar egészének fejlesztése szempontjából lehet jelentős. Az előadó szavaiból azonban az is kiderült, hogy még nem világos: gazdaságos lenne-e kész személygépkocsik hazai gyártása. Az valószínű, hogy igenlő válasz esetén is legfeljebb egy típust érdemes belföldön előállítani, s a minszter csak egyetlen szóba jöhető céget jelölt meg beszédében — a Suzukit. A Zaporozsec-kooperáció eredményeként viszonylag alacsony fogyasztói áron kínált típusból lehetne kielégíteni a lakosság keresletét — hangzott el. (MTI) Kedvező terméskilátások A Gabona Tröszt sajtótájékoztatója Ha nem köszönt be rendkívül száraz, fülledt időjárás július első felében — amitől még megszorulhat az érés utolsó szakaszában levő gabona —, akkor az idén igen jó gabonatermésre lehet számítani — tudtuk meg dr. Lacsi Dánieltől, a Gabona Tröszt vezérigazgatójától a tegnap megtartott sajtótájékoztatón. Ennek hatására 5 millió tonnás gabonafelvásárlást terveznek, amelyből várhatóan 4,3—4,4 millió tonna étkezési kenyérgabona, a többi pedig takarmánygabona lesz. Ez a mennyiség 10 százalékkal magasabb a tavalyinál. A múlt évi exportértékesítés alig néhány tízezer tonnája után az idén 1 millió 700 ezer tonnás gabonaexportot terveznek. E mennyiség teljesítésének a szállítókapacitáson kívül minden feltétele megvan. A szállítási nehézségekkel azonban — szárazon és vízen egyaránt — sajnos továbbra is számolni kell. Elmondta a vezérigazgató, hogy egy idő óta szilárdulási irányzat tapasztalható az élelmiszeripari termékek zöménél a világpiacon, igaz, hogy ez a legkevésbé a gabonaféléknél érzékelhető. (Bár az amerikai szárazság következményei esetleg nagymértékben is kihatnak a gabonapiaci árakra, mint erről lapunk tegnapi számának 8. oldalán is beszámoltunk. Mai számunk 8. oldalán ezt az EGK piacára gyakorolt hatás ismertetésével egészítjük ki.) A termelőüzemeket bizonyára érdekli a gabonafelvásárlásra szánt hitelkeret és a vele kapcsolatos fizetési módok. Az MNB az idén 15 milliárd Ft hitelt bocsátott a két nagy kereskedelmi bank részére gabonafelvásárlás céljára. A finanszírozást csak jelentős mennyiségű váltó kibocsátásával tudják megoldani. A váltó- és készpénzfizetések aránya 50—50 százalékosra tehető, és a Gabona Tröszt garanciális váltói részben 90, részben 180 nap lejáratúak, de a vezérigazgató hangsúlyozta, hogy még hosszabb idejű váltók is kellenének. Ennél is nagyobb szükség lenne azonban arra, hogy a kereskedelmi bankok (a sajtó segítségével) népszerűsítsék a váltók használatát, saját érdekükben is barátkoztassák meg a mezőgazdasági üzemeket a számukra oly nehezen befogadható — régóta bevált, nálunk most mégis újszerű — fizetési eszközzel. S. E. Létrejött a megállapodás Magyarország és az EGK között Brüsszelben eredményesen befejeződtek az Európai Gazdasági Közösség és Magyarország tárgyalásai, és parafálták az EGK és Magyarország között létrejött kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezményt. Magyarország kész a diplomáciai kapcsolatok felvételére a nyugat-európai közösséggel. Az EGK és Magyarország között még tavaly elkezdődött hivatalos tárgyalások e héten Brüsszelben újabb fordulóval folytatódtak, és eredményesen be is fejeződtek. A megtárgyalt és közös egyetértéssel kialakított kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezmény értelmében . — Az EGK záros határidőn belül feloldja a kereskedelmi áruforgalom még érvényben lévő mennyiségi korlátozásait, és Magyarország számára azonos kereskedelmi elbánást biztosít a GATT minden más tagjával. — Az EGK megerősíti: elismeri Magyarország GATT-tagságából eredő jogait minden egyéb tekintetben is. — Az egyezmény további tárgyalásokat irányoz elő arról, hogy a két fél a kölcsönösség alapján kedvezményeket nyújt egymásnak a mezőgazdasági termékek kereskedelmében, továbbá arról, hogy egyes ipari termékeknél kölcsönös vámcsökkentéseket hajtanak végre. A kereskedelem szabályozásán túl az egyezmény kiterjed a gazdasági és ipari együttműködésre is. Bátorítja a kooperációs kapcsolatok kialakítását, vegyesvállalatok létesítését, a szabadalmi megállapodásokat és a kapcsolatok egyéb korszerű formáit, a műszaki-tudományos együttműködést. Felvázolja ezek területeit: ipar, bányászat, mezőgazdaság, tudományos kutatás, energetika, idegenforgalom, szállítmányozás, környezetvédelem. A felek intézkedéseket tesznek, hogy megkönnyítsék a kereskedelem és az üzleti élet gyakorlati feltételeit a hátrányos megkülönböztetésektől való mentesség és a kölcsönösség alapján. — Vegyes bizottságot hoznak létre, amely rendszeresen áttekinti az egyezmény végrehajtását, javaslatokat tesz az együttműködés továbbfejlesztésére, az esetleges nehézségek elhárítására. Az egyezményt csütörtökön délután az EGK brüsszeli központjában parafálták. Az okmányt Antalpéter Tibor kereskedelmi minisztériumi főosztályvezető, a magyar delegáció vezetője, és Pablo Benavides igazgató, az EGK-főbizottság küldöttségének vezetője látta el kézjegyével. A parafálást követően Göbölyös Gábor, a külügyminisztérium főosztályvezetője, aki a hivatalos politikai kapcsolatok felvételével összefüggő tárgyalásokat folytatta, hivatkozva az Európai Közösségek és a Magyar Népköztársaság részéről az előzetes megbeszéléseken kifejezésre juttatott kölcsönös érdekeltségre és kívánságra, tájékoztatta az EGK- főbizottság képviselőjét a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának azon döntéséről, hogy, diplomáciai kapcsolatokat létesít az Európai Közösségekkel, és átnyújtotta az erről szóló jegyzéket. A felek képviselői ez alkalommal is hangsúlyozták a diplomáciai kapcsolatfelvétel jelentőségét, mert az intézményes keretet teremt Magyarország és az EGK, s azok politikai testületei — az Európai Parlament és a magyar Országgyűlés — közötti kapcsolatok és együttműködés számára. (MTI)