Világgazdaság, 1988. október (20. évfolyam, 194/4943-214/4963. szám)

1988-10-01 / 194. (4943.) szám

1988. OKTÓBER 1. SZOMBAT XX. ÉVFOLYAM, 194. (4943.) SZÁM viimr.Kazaftsun A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA TAGVÁLLALATAI MÁK GAZDASÁGI NAPILAPJA Osztrák—jugoszláv beruházásvédelmi megállapodás terve Kon­krét eredmények születtek az osztrák és a jugoszláv kormányfő kíséretében levő delegációk tárgya­lásain — írja az APA abból az al­kalomból, hogy Mikulics jugoszláv kormányfő megtartotta első eszme­cseréjét Vranitzky osztrák kancel­lárral Ausztriában. A tárgyalópartnerek megállapod­tak abban, hogy hamarosan aláírják a két ország közötti beruházásvé­­delmi megállapodást és környezet­­védelmi szerződést; ez utóbbi ma­gában foglalja majd a kölcsönös tá­jékoztatást, illetve az esetleges atom­­erőművi balesetről időben való ér­tesítést. Aláírták a légügyi együtt­működési egyezményt is, amely a két ország között 1953 óta érvény­ben levő megállapodást egészíti ki. Ennek értelmében az osztrák nem­zeti légitársaság a saját menetje­gyeit is eladhatja Jugoszláviában. Eddig ugyanis a legtöbb légitársaság Jugoszláviában csak az IATA, a Nemzetközi Légiközlekedési Szerve­zeten — amelynek 144 légitársaság a tagja — keresztül elszámolt jegye­ket árusíthatott. A két kormányfő találkozóján Mi­­kulics köszönetet mondott vendég­látójának azért a segítségért, ame­lyet Ausztria nyújt Jugoszláviának adósságproblémái megoldásához és gazdasági reformja végrehajtásához. Hangoztatta: ausztriai útjának nem pénzszerzés a célja, hanem további, közös érdeklődésre számot tartó együttműködési lehetőségek megvi­tatása. Ezek között szerepel az auszt­riai Spielfeld és a jugoszláviai Zág­ráb közötti autópálya megépítése. Vranitzky kancellár kifejezte kor­mánya készségét, hogy segíti Ju­goszlávia és az EFTA-tagországok kapcsolatainak fejlesztését. Belgrád arra törekszik, hogy az EFTA-tagor­­szágokkal azonos pozícióba kerül­hessen, ami gyakorlatilag egyenlő lenne a teljes jogú tagsággal. (APA, Reuter, MTI) A KKP KB határozata a reform lelassításáról Pénteken befejezte ötnapos ülését a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága. A plénumon elfogadott határozat szerint az elkövet­kező két évben a gazdaság konszolidálására, a gazdasági körülmé­nyek megjavítására helyezik a hangsúlyt és lefékezik a reformok ütemét. Az ülésről kiadott közlemény rá­mutat, hogy az említett célkitűzé­sek megvalósítása érdekében erőfe­szítéseket kell tenni a társadalmi fo­gyasztás csökkentése, az infláció megfékezése, a gazdasági tevékeny­ségben mutatkozó zavarok felszámo­lása céljából. Növelni kell a mező­­gazdaság és a melléküzemek terme­lését, a könnyűipar és az energia-, illetve az alapanyagipar tejesítmé­­nyét. Ezeknek a célkitűzéseknek a valóra váltása hosszú távra szóló erőfeszítést igényel, a jó eredmé­nyek szempontjából kritikus idő­szaknak számít az elkövetkező két esztendő. A jövő évben lassabban hajtják végre az árreformot és megfelelő erőfeszítéseket tesznek avégett, hogy az árak emelkedése kisebb legyen, mint az idén — mu­tat rá a közlemény. Az ülés részvevői megállapítot­ták, hogy Kína gazdasági helyzete általában véve jónak mondható, de egész sor nehézség és probléma van, amelyek közül a gyors áremelkedés a legjelentősebb. A közlemény azon­ban hangsúlyozza: meg kell terem­teni az árstruktúra ésszerűsítésének a feltételeit, mert enélkül lehetetlen az új gazdasági rend alapjainak le­rakása. A reform elmélyítése azon­ban nem kizárólag az árak módosí­tását jelenti, hanem átfogó reformot a különböző területeken, különösen a vállalatok, mindenekelőtt a nagy és közepes méretű állami vállalatok esetében. A Központi Bizottság ülésén elvi­leg jóváhagyták az árak és a bérek megreformálásának ideiglenes prog­ramját. Javasolták: a központi kor­mány tegye meg a szükséges lépése­ket annak érdekében, hogy a prog­ramot az elkövetkező öt évben, vagy ennél hosszabb időszakban lépésről lépésre megvalósítsák — az áremel­kedések szigorú ellenőrzésének kö­vetelménye alapján. Végül elvi ha­tározatot fogadtak el arról, hogy meg kell javítani az ideológiai és a politikai munkát az üzemekben és a vállalatoknál, mert a most követke­ző két év célkitűzéseinek megvaló­sításában fontos feltétel és biztosí­ték a párt vezető szerepének az erő­sítése. (MTI) Inflációellenes megállapodás Brazíliában Braz­ia történetében először for­dul elő, hogy a szakszervezetek és az üzleti körök képviselői infláció­­ellenes megállapodást írnak alá. A gazdasági növekedés visszaállítását és a stabilitás megteremtését célzó megállapodás aláírására a jövő hé­ten kerül sor. Elemzők szerint az esemény csak első lépés egy hosz­­szabb úton, amely a magánszektor, a munkások, a kormány és a poli­tikai pártok között kötendő egyez­ményhez vezet. A jövő héten aláírandó megálla­podás árellenőrzési és bérindexálá­si (a béreknek az árakhoz való kö­tése) javaslatokat tartalmaz. Egyút­tal felhívja a kormányt a gazdaság stabilizálására. A kormány célja egyébként, hogy a költségvetési deficitet a hazai össz­termék (GDP) 2 százalékára szorít­sa le. A hiány tavaly a GDP 5,5 százaléka volt, becslések szerint idén már csak 4 százalék lesz. Az inflá­ció azonban változatlanul magas, augusztusban 20 százalékos volt, független közgazdászok szerint éves szinten 700 százalékot is elérhet. Az infláció elleni megállapodás­ról az utóbbi hónapokban sok szó esett Brazíliában, az üzleti élet ve­zetői az ország mindkét jelentős szakszervezeti szövetségét szerették volna megnyerni. Végül a mostani megállapodást csak az egyik, az ál­talános szakszervezeti szövetség (CGT) írja alá, a baloldali irányza­tú szakszervezeti szövetség (CUT) elutasította az együttműködési ja­vaslatot, és arra José Sarney elnök­sége alatt nem is lát módot. A brazil kormány nemcsak az inf­láció visszafogásával kívánja fokoz­ni a gazdasági növekedést, hanem nagyobb teret akar engedni a kül­földi tőkének is. A külföldi bankok örömmel fogadták, hogy a központi bank szakít a 20 éves gyakorlattal, és ezentúl a külföldi bankok felvá­sárolhatják a brazil bankok szava­zóképes részvényeinek egyharmadát, és a teljes részvénymennyiség felére tehetnek szert. Az intézkedés része egy szélesebb reformfolyamatnak, amelynek célja az ország pénzügyi rendszerének korszerűsítése. A programot a Világ­bank is támogatja 500 millió dollár­ral. (Reuter, Financial Times) Mitterrand javaslata az adósságterhek enyhítéséről A Nemzetközi Valuta Alapon (IMF) belül felállítandó alap létre­hozását javasolta Francois Mitter­rand francia elnök a kötvénnyé kon­vertált kereskedelmi banki hitelek után esedékes kamatfizetés garan­ciájaként. Az ENSZ-közgy­űlésen New York-i beszédében arra utalt, hogy a legtöbb fejlődő ország egyre nehezedő adósságterhe azonnali megoldást igényel. Az adósságprobléma megoldására már többféle javaslat született, a Mitterrand-féle francia elképzelés szerint az lenne az egyedüli meg­oldás, ha az IMF külön alapja biz­tosítaná a kamatfizetéseket. Ezáltal jelentősen csökkennének az adósor­szágok által fizetett pénzügyi járu­lékok és az alap segítségével tevé­kenyebben integrálódhatnának a vi­lágkereskedelembe. Az alap finanszírozását úgy olda­nák meg, hogy a fejlett országok er­re a célra lemondanának a fejlődő országok által felhasználható új SDR-kibocsátásból rájuk eső rész­ről. Michel Camdessus, az IMF vezér­­igazgatója örömmel fogadta Mitter­rand javaslatát, de hozzátette, hogy a szervezet szakértőinek még meg kell vizsgálniuk a terv részleteit.­­Reuter) Szovjet közgazdász vállalatközi valutapiac kiépítését javasolja A szovjet kormánynak engedé­lyeznie kellene, hogy a vállalatok egymás között szabad árfolyamon eladhassanak és vehessenek ke­ményvalutát, ez lépés lenne a ru­bel konvertibilitásának megterem­tése felé — írta pénteken, a Szocia­­lisztyicseszkaja Indusztrijában meg­jelent cikkében A. Szarkiszjano, a kormány külgazdasági intézetének közgazdásza. A szakember hozzá­tette, hogy e vállalatközi valutapiac, amelyet az Állami Bank (Goszbank) ellenőrizne, lehetővé tenné, hogy a szovjet vállalatok hozzájuthassanak a számukra szükséges­­keményvalu­­tához. Jelenleg a gazdasági reformok kö­vetkezményeképpen több mint száz szovjet vállalat és vállalati egye­sülés közvetlenül kereskedhet a Nyugattal, de sok vállalatnak nincs valutája­­ahhoz, hogy a szükséges új technológiát külföldről behozza. A kivezető útnak a közgazdász a ver­senyen alapuló hitelosztást tartja, amely azután lehetővé tenné, hogy a sikeres vállalatok nagyobb valutabe­vételhez jussanak, és visszafizethes­sék adósságaikat. A szabad valutapiac kialakulásá­val a belföldi és a világpiaci árak közelítenének egymáshoz, a kereslet és kínálat hatására valós rubelárfo­lyam kezdene kialakulni — véli a közgazdász. Ez előzetes lépés lenne a rubel belső konvertibilitásának meg­teremtéséhez, ami viszont szükséges a szovjet valuta szabad átváltható­ságához. Ismeretes, hogy a rubel árfolya­mát jelenleg a nyugati valutákétól eltérően, központilag rögzítik. Egy rubel hivatalos árfolyamon 1,59 dol­lárt ér, de sok nyugati bank ennek ötödéért adja a szovjet valutát — szerintük ez tükrözi a rubel valódi értékét. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ „AZ IGAZGATÓK NÁLUNK KISZOLGÁLTATOTT HELYZET­BEN VANNAK'’ — kamarai vélemény egy vezetőleváltás álta­lánosítható tanulságairól (3. old.) ♦ SZIGORÚ MINISZTERTANÁCSI ÉS PÁRTHATÁROZAT KÖ­TELEZI A SZOVJETUNIÓBAN a hatóságokat az Aral-tó kör­nyékén kialakult súlyos ökológiai helyzet orvoslására (2. old.) ♦ MAGYARORSZÁGRA ÉS A SZOVJETUNIÓRA IS KITER­JESZTIK az Eurocsekk fizetési rendszert (2. old.) ♦ CSAK A MUNKAERŐ-KÍNÁLAT SZŰKÖSSÉGE GÁTOLJA a svájci gazdaság tartós növekedését a kilencvenes években (2. old.) ♦ ALIG ADHATÓ EL BORJÚHÚS AZ NSZK-BAN az augusztu­si hormonbotrány óta (4. old.) ♦ A TEHERFUVAROZÁSI KONFLIKTUSOK FELSZÁMOLÁSÁ­RÓL tárgyal a brüsszeli bizottság Ausztriával, Svájccal és Ju­goszláviával (4. old.) Az olasz gazdaság jobban teljesít a vártnál Jóváhagyták a jövő évi költségvetési tervezetet Az olasz kormány hosszan tartó vita után elfogadta a jövő évi költ­ségvetési tervezetet, amely a jövő héten kerül a parlament elé. Az olasz gazdaság legérzékenyebb pont­ja, a költségvetési hiány kérdésében nem sok a változás a tavalyi évhez képest: a hiány a hazai össztermék (GDP) 10,2 százalékára mérséklődik jövőre az idei 11 százalékról. Ez azt jelenti, hogy jövőre 117 ezer milliárd líra lesz a hiány az idei 116—118 ezer milliárdot követően. A költségvetési tervezet — amely­nek részletei még nem ismeretesek — 15 ezer milliárd lírával megnyir­bálja a kiadásokat, elsősorban az egészségügyben, a kulturális életben, a szállításban és a közlekedésben. A bevételek viszont 14 ezer mil­liárd lírával növekszenek azoknak a kisvállalkozóknak és szabad foglal­­kozásúaknak a megadóztatása révén, akik az elmúlt években sikerrel búj­tak ki adófizetési kötelezettségeik teljesítése alól. Az olasz kormány átértékelte a gazdaság idei és jövő évi növekedé­sére szóló hivatalos előrejelzést is. Az előrejelzés abból indul ki, hogy valamelyest csökken a gazdaság túl­fűtöttségének a veszélye. A bruttó hazai termék (GDP) eszerint ebben az évben az inflációtól megtisztítva 3,6 százalékkal növekszik, 1989-ben pedig 3 százalékkal bővül. (Ez az év már az ötödik, amelyben az olasz gazdaság 3 százalék körüli növeke­déssel dicsekedhet.) Tavaly szeptemberben a kormány csak 2,8 százalékos növekedést jósolt erre az évre, s júniusban egy belső dokumentum mindössze 2,5­­száza­lékra becsülte az 1989-es gyarapo­dást. A gyors gazdasági növekedés első­sorban a vártnál lényegesen jobb ex­porteredményeknek tudható be. Bár a kereskedelmi mérleg hiánya 1988- ban várhatóan meghaladja a tavalyi 11 ezermilliárd lírás deficitet, a hi­ány kevesebb lesz a vártnál. A ja­vuló kereskedelmimérleg-helyzet a fizetési mérlegben is érezteti hatá­sát. Többlet ugyan ebben az évben ■sem várható, de a hiány jóval alatta marad a GDP egy százalékának. Jö­vőre a kereskedelmi és a fizetési mérleg egyensúlyhelyzetének továb­bi javulására lehet számítani. Az olasz gazdaság legfigyelemre­méltóbb jelensége a beruházási kedv nagymérvű erősödése, ami azt jelzi, hogy a kínálat kezd felzárkózni a ke­reslethez. Ez egyben­­az inflációs nyomás enyhülését is magával hoz­za. Az olasz nemzeti bank az év fo­lyamán többször is figyelmeztetett az infláció megugrásának a veszé­lyére és a romló kereskedelmi mér­legre. Emiatt a nyáron több megszo­rító intézkedést léptettek életbe. (VILÁGGAZDASÁG, 1988. augusztus 25., 1. oldal.) A kormányjelentés a fogyasztói árak emelkedésén mért idei inflá­ciót átlagosan 4,8 százalékosra be­csüli. Az 1988-as előrejelzés eredeti­leg 4,6 százalék volt. Az eltérés oka, hogy júliusban a hozzáadott érték­­adó kulcsát 1 százalékkal 19 száza­lékra növelték. (A becslések 14,5 dolláros barrelenkénti olajár, vala­mint a dollár jelenlegi árfolyamá­nak alapulvételével készültek.) A munkanélküliség számottevő csökkenése a közeljövőben nem vár­ható ugyan, jövőre azonban az ipar­ban teremtett új munkaalkalmak ré­vén kissé javul a helyzet, tükrözve a gazdaság erőteljes bővülését. (AP— DJ, Reuter) Elhalasztottak egy OPEC-tanácskozást Esnek a kőolajárak Elhalasztják az OPEC úgyneve­zett technikai szakértőinek október 10-re tervezett tanácskozását, hogy megvárják, milyen eredményeket hoznak az árbizottság és a hosszú távú stratégiai bizottság együttes megbeszélései, amelyek időpontja azonban még nem ismeretes — je­lentette be Subroto, az OPEC főtit­kára. Mint ismeretes, ezen az együttes bizottsági ülésen fogják megvitat­ni az olajpiac stabilizálásának, az OPEC egysége helyreállításának kér­déseit, majd ezt november 21-én egy teljes körű, miniszteri szintű tanácskozás követi Bécsben. A tech­nikai szakértőknek általában az a feladatuk, hogy előkészítsék ezeket a miniszteri szintű tanácskozásokat, információkat gyűjtsenek az árak­ról és a kitermelésről. Az ülés elhalasztása tovább nö­velte a piacok kételyeit az OPEC egységének és tekintélyének helyre­­állítását illetően. Ez tükröződik az árakban is: két év óta nem voltak olyan alacsonyak a kőolajárak, mint most, a West Texas Intermediate minősége barrelenként 13,92 dollár­ra, az északi-tengeri Brent minősé­ge pedig 12,65 dollárra esett. Ugyancsak kétéves rekordot dön­tött az OPEC-tagországok kiterme­lése, utoljára 1986-ban volt ekkora a termelés, jelenleg megközelíti a napi 21 millió barrelt, miközben a hivatalos kitermelési plafon napi 17,5 millió barrel. (Reuter, AP—DJ) Szovjet lap az inflációról Adatokkal alátámasztott cikk je­lent meg a Trud című napilapban az alapvető árucikkek árának emel­kedéséről. A lakosság számára ed­dig is nyilvánvaló volt az áremel­kedés, de a hivatalos tájékoztatás sokáig az áremelkedést az áruk osz­tályba sorolásának megváltoztatásá­val leplezte. A Trud csütörtöki száma ismerte­ti egy árellenőrzéssel megbízott par­lamenti bizottság vizsgálatát, amely­ből kiderül, hogy egyes alapvető élelmiszerek, például a kenyér, a burgonya és más zöldségfélék ára 18 százalékkal emelkedett az utób­bi két évben. A szakszervezet lapja azt is meg­állapítja, hogy a kereskedelmi for­galom értékének 1986-os és 1987-es növekedésében az árak emelkedésé­nek szerepe 60 százalék volt. Meg­bízható éves szintű inflációs ráta ki­számításához azonban a lapban kö­zölt adatok sem elegendők. A Trud szerint az áremelkedés nem évek, de évtizedek óta tart, szemben az­zal a hivatalos állásponttal, amely szerint a Szovjetunióban az alapvető élelmiszerek árai évtizedek óta sta­bilak. A cikk azt is említi, hogy 1 rubel 1960-hoz viszonyítva ma már csak 42 kopejkát ér. A Szovjetunióban már hosszú ide­je folyik a vita a 90-es évek elejére tervezett árreformról. A radikális szárnyhoz tartozó közgazdászok sze­rint meg kellene szüntetni az álla­mi támogatások rendszerét, mert azok nem veszik figyelembe a vá­sárlói keresletet és tévútra viszik a gazdaságot. Az ellentábor azonban azzal érvel, hogy az áremelkedések — amelyeket már Mihail Gorbacsov is kilátásba helyezett a következő évtized elejére — népszerűtlenné teszik a reformot, és az életszínvo­nal csökkenéséhez vezetnek. (Reu­ter)

Next