Világgazdaság, 1988. november (20. évfolyam, 215/4964-235/4984. szám)

1988-11-01 / 215. (4964.) szám

1988. NOVEMBER 1. KEDD XX. ÉVFOLYAM, 215. (4964.) SZÁM ÜH&GGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK GAZDASÁGI NAPILAPJA Krónika Tények és gondolatok „Mit ér a hatalom, ha nem élünk vissza vele?” — kérdezte hajdanán báró Bánffy Dezső, a szókimondá­sáról és kíméletlen módszereiről egy­aránt nevezetes magyar minisz­terelnök. Zümmög a fejemben a kér­dés, miközben az újságokat böngé­szem, hogy olyasvalamire leljek, amit még nem írtak le, nem csépel­tek el az izraeli és az amerikai vá­lasztással kapcsolatban. Hogy jön ide a néhai kormányfő? Úgy, hogy lapozga­tás közben régi ismerősre bukkanok, Jan Winieckin­ek, a lub­­l­ini katolikus egyetem közgazdász professzorának tanulmányára. Az írásról — amelyet a Frankfurter Allgemeine Zeitung „A nómenklatú­ra eltörlése: ez legyen a kezdet” cím­mel múlt keddi számában ismerte­tett — már régen beszámoltunk a Világgazdaságban. De most talán még aktuálisabb. Rakowski, az új lengyel kormányfő ugyanis megígér­te, hogy fölszámolja a nehézipari és a bányászlobbi hatalmát, mégpedig, min­t, a jelek mutatják (a legújabb, a gdanski hajógyár bezárása), az el­lenzék közreműködéséről lemondva, sőt a konfrontáció kiélezését is vál­lalva. Nem akarom véka alá rejteni ész­revételeimet, de mielőtt erről szól­nék, visszatérek az izraeli választás­hoz. Izraelben képviselő-választást tartanak, ám valójában népszava­zásra készülnek. Sok olyan problé­ma van, ami a választók állásfogla­lását igényelné, például a gazdasá­gi növekedés megtorpanása. Az ígért 3 százalékos növekedést elvitte ugyanis a palesztinok fölkelése, az intifáda. De most az összes prob­léma mellékes, csak egy számít: be­­lemenjenek-e vagy sem a mérsé­kelt arabok által ajánlott alkuba, ami így hangzik: területért békét. Menjenek bele, mondja Peresz külügyminiszter, a baloldali párt­­szövetség vezetője. Ugyanezt mond­ja az Egyesült Államok, Európa és a Szovjetunió is. Vessék el — kí­vánja Samir, a jobboldali minisz­terelnök, mert ez az első lépés len­ne Izrael állam fölszámolása felé. Ha ő győz, még veszélyesebb tűzfé­szek lesz a térség, valószínű egy új, minden eddiginél pusztítóbb közel­­keleti háború. Ha Peresz kerekedik fölül, hosszú, keserves, a kudarc le­hetőségét sem kizáró tárgyalássoro­zatra kell számítani. Peresz elkép­zelése még mindig elég távol áll a tárgyalni hajlandó arabok kívánsá­gaitól. Először is kisebb területet kínál a kértnél. Másodszor: nem fo­gadja el (legalábbis ma még) Ara­­fatot a palesztinok vezetőjeként, s csak ahhoz a tárgyalóasztalhoz haj­landó leülni, amelynél Arafat mint a jordániai küldöttség tagja foglal helyet. Izrael állami létének elismerése a tárgyalások előfeltétele. De Arafat úgy van evvel, mint egyes vezetők a többpártrendszerrel. „Hogyne”, „persze”, „természetesen” — ismé­telgeti, de azért még mindig nem ismeri el. Kétségtelen azonban, hogy az utóbbi hetekben nagy lépéseket tett efelé, és azt is kimutatta, hogy szívesen látná Peresz győzelmét. Ez összefügg az arabk­ai erőviszonyok változásaival, többek közt avval, hogy véget ért — mégpedig Irak erősödésével ért véget — az Öböl­ menti háború, és Irak (sőt félig­, meddig még Líbia is) betársult a­ megegyezésre törekvő Jordánia­­ és Egyiptom vezette táborba. Arafatot is meggyőzték. Rávették, mondjon le az egész Palesztinára vonatkozó igé­nyéről, érje be a Jordán nyugati partjának arab lakta területeivel és a gázai övezettel. Ez azonban nem tetszik­­az Irak­kal Libanonban is szemben álló Szí­riának, amely mozgósítja palesztin segédcsapataiit a készülő „árulás” el­len. A következő fejezet tehát pa­lesztin beli háború lesz, s Arafat el­lenfeleihez csatlakoznak a szélsősé­ges libanoni síiták is. A jelenlegi helyzet már nem tart­ható fenn. De­­a jövő is nagy koc­kázatokat hord a méhében. Ezek közé tartozik az is, hogy az arab vezetők — akik odaadó hívei az arab egységnek, de nem szeretik túl­a­súgásan arab szomszédaikat — eset­leg arra a gondolatra jutnak, hogy az ingadozó egységet egy Izrael el­leni szent háború révén szilárdíthat­ják meg a legjobban. Intő jel, hogy gőzerővel fegyverkeznek. Ez elég nagy dilemma elé állíthatja az iz­raeli választókat. Az amerikai elnökválasztás favo­­ritja Bush, a jelenlegi alelnök. Nyár derekáig Dukak is vezetett, de aztán fordult a kocka. Ebben valószínűleg része van a konjunktúra folytatódá­sának. De nem ez az egyetlen ok. Egy sokat idézett kommentár sze­rint Bush nem tudja a gondolatait, Dukakis nem tudja az érzelmeit ki­fejezni Márpedig az utóbbi a na­gyobb bűn ebben a kampányban, ami jobban hasonlít egy színiakadé­­miiai felvételi vizsgához, mint a vá­lasztók politikai döntését lényegi információkkal megkönnyítő propa­gandához. Dominál a személyeske­dés: Bush azt hajtogatja, hogy el­lenfele „liberális”, ami az Egyesült Államokban inkább progresszívet je­lent. Dukakis pedig, ahelyett, hogy vállalná és kifejtené a programját, cáfolja a „vádat”, mert vissza akar­ja hódítani az úgynevezett „Reagan­­demokratákat”, vagyis azokat a de­mokrata érzelmű választókat, akik cserben hagyták Cartert, és Reagain­­hez pártoltak. Nem sok sikerrel. Vi­szont a defenzív taktika elkedvet­leníti híveit, „ellenszemélyeskedései” pediig nem ülnek. A kommentáto­rok nem értik, miért nem használ­ja ki, hogy Bush „ezüstkanállal a szájában született”, azaz: a felső ré­tegek képviselője. Még hosszan lehetne részletezni ezeket a fonákságokat, de a lényeg az, hogy egyik jelölt sem nyilatko­zik arról, miként akarja eltüntetni a költségvetés és a kereskedelmi mérleg deficitjét, és egyik sem vá­zolja föl külpolitikai programját. Sok az esemény, a szokottnál rö­­videbbre kell fognom ezt a króni­kát. De még elmondom, miért ho­zott most lázba a lublini profesz­­szor írása. Azért, mert otthon érez­tem magam az olvasása közben. Lelki szemeim előtt kavalkádot jár­tak a Móricz Zsigmond tollára mél­tó tiszakécskei botrány szereplői. Eszembe jutott a film a szépleá­­nyok, lakáshivatalokba is — hajaj, de még mennyire — bejáratos szép­fiújáról, ami fölvillant egy új le­hetőséget: a nem túl gátlásos fezőr és a nomenklatúrához tartozó vagy azáltal pártfogolt személy perszonál­­uniójáról. Újból hallani véltem a szórakoztató magyarázatokat a köz­pénzből épült pártház, talán nem egész egyedülálló esetéről. És per­sze csapongó képzeletem vissza-visz­­szatért a „bundáról” adott beszámo­­lókhoz. Ezekhez kedvtelve tért visz­­sza, mert ezt a botrányt képzeletem egybelátja a másik, a nagyobb, a történelmi méretű bundával. Gondolatban előresietve, hallani vélem a hiteles felvilágosítást a par­lamentben lejátszott meccs szakve­zetői, edzői instrukcióival kapcsolat­ban, a tájékoztatást, az érdekszöve­vények sűrű hálójáról, a machiná­ciók egész történetéről. A titokzatos kezdettől a keserű végig, az ezer éven át magyar Duma expatriálá­­sáig. Vajna János Hollandia nagy hitelt készül nyújtani a Szovjetuniónak Hollandia rövidesen félmilliárd gulden (mintegy 250 millió dollár) összegű hitel folyósításáról köt meg­állapodást a Szovjetunióval — je­lenti az AFP hírügynökség Hágából. A hitel teljes összegét a holland ál­lam garantálja. A Rabobank szóvi­vője szerint a hitelekkel holland be­ruházási javak exportját finanszí­rozzák. A hitelfolyósítás feltételeiről még tárgyal a holland Rabobank és a szovjet Külgazdasági Bank. (A Rabobank Hollandia harmadik leg­nagyobb pénzintézete, amely általá­ban mezőgazdasági szövetkezeteknek nyújt kölcsönöket.) Az NSZK, Franciaország, Nagy- Britannia és Olaszország után Hol­landia lesz immár az ötödik nyugat­­európai ország, amely nagy hitelek­kel járul hozzá a peresztrojka meg­valósításához. A Rabobank hitelei­vel együtt immár 6 milliárd dollá­ros hitelkeret áll a Szovjetunió ren­delkezésére. Az Egyesült Államok­ban sokan bírálják Nyugat-Európa hitelezési gyakorlatát a Szovjetunió­val kapcsolatban, abbéli fenntartá­suknak adva hangot, hogy a hite­lek — áttételesen — segíthetik kor­szerű fegyverzetek kiépítését is. (AFP) Jóslatok az amerikai költségvetés hiányáról Mélyponton a dollár Négyhavi mélypontra esett hétfőn az amerikai dollár, mert a piacok aggódnak, hogyan alakul az USA gazdasága a november 8-iki elnök­választások után. Hétfőn délután Londonban az amerikai valuta jegy­zése 1,77 nyugatnémet márkára esett vissza. A jennel szemben is esett, Londonban 1 dollárért már csak 125 jent adtak, s ez június 10-e óta nem fordult elő. Még a Wall Streeten is estek az értékpapír-árfolyamok, a hanyatlást a szakemberek a dollár gyengeségével hozzák összefüggésbe. A másik ok, amely miatt elfor­dulhattak a befektetőik a dollártól, az, hogy a jóslatok szerint jövőre sem csökken az USA költségvetési mérlegének hiánya. Az elemzések szerint a passzívum a következő pénzügyi évben is 150-165 milliárd dollár között lesz. Erre a pénzügyi évre 155,1 milliárd dolláros hiányt mértek az előző év 149,7 milliárdos passzívumával szemben. (Reuter, AP—DJ) NAPRÓL NAPRA ♦ A SZOVJET HATÓSÁGOK VÉGLEG ELVETETTÉK a Jenyi­szej folyón tervezett óriás vízerőmű megépítését. (2. oldal) ♦ EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁSOKAT KÖTÖTT KÍ­NÁVAL a nyugatnémet Siemens és az MBB. (2. oldal) ♦ „AZ IRÁNYÍTOTT ÉS GYORSÍTOTT FELSZÁMOLÁS” után kétséges, javul-e valójában a Ganz-Mozdony helyzete. (3. oldal) ♦ A REFORM MEGVALÓSÍTÁSÁT ELŐSEGÍTENI HIVATOTT TÖRVÉNYEK egyelőre nem érték el céljukat, a vállalkozók kap­csolatában nem sikerült érvényesíteni a piaci, üzleti szempon­tokat — állapították meg a badacsonytomaji pénzügyi találko­zón. (3. oldal) ♦ AZ ÖSSZESSÉGÉBEN KEDVEZŐNEK ÍGÉRKEZŐ KAKAÓ­TERMÉS ELLENÉRE várhatóan tovább tart a hiány a jó minő­ségű áruból. (7. oldal) Fizetőképesek az egyiptomi magánvállalkozók Nyilatkozik az EBA elnöke Hétfőn kezdetét vette az a vasárnapig tartó, egyhetes, kiállítás­sal egybekötött megbeszéléssorozat, mely a Magyar—Egyiptomi Gaz­dasági Együttműködési Tanács III. ülésszakának égisze alatt biztosít lehetőséget az egyiptomi és a magyar üzleti élet képviselőinek az eszmecserére. A megnyitó plenáris ülésen Kallós Ödön, az MGK társ­elnöke, Gombocz Zoltán, a kereskedelmi miniszter helyettese és több egyiptomi vezető mellett Abdel Aziz Abdel Nabi, a Magyar—Egyip­tomi Gazdasági Együttműködési Tanács egyiptomi társelnöke, a Ca­­teco Co. elnöke (ez a magyar erőműipari berendezések és szolgáltatá­sok fő egyiptomi importőr cége) üdvözölte a megjelent 50 egyiptomi és 70 magyar vállalati vezetőt. Hétfő délután a Konsumex szék­házában 30 egyiptomi cég kamara­kiállítást nyitott, s az itteni tárgya­lási alkalmakat, valamint a Ma­gyar Gazdasági Kamarában meg­rendezett szekcióüléseket kihasznál­va a szervezők elsősorban a válla­lati kapcsolatok terén várnak fej­leményeket, előrelépést. A kétoldalú kapcsolatok egyik je­lenlegi feszültsége abból származik, hogy a magyar kormány szintjén nyújtott korábbi kerethitel lehető­sége megszűnt, s most emiatt a je­lentős kereskedelmi forgalom zsugo­rodása várható. Erről és néhány más aktuális kérdésről lapunknak külön is nyilatkozott Nabi, az egyiptomi delegáció vezetője. — Mi a véleménye a Magyaror­szág által nyújtott exporthitel-lehe­tőség megszüntetéséről? — Ha az egyiptomi cégek folya­matosan tudnák növelni, fejleszteni exportjukat Magyarországra, akkor ez a lépés várhatóan nem vezetne a kereskedelmi kapcsolatok zsugoro­dásához. — Milyen árucikkek körében lát lehetőséget az egyiptomi export nö­velésére? — A fogyasztási cikkekre gondo­lok főleg, mindarra tehát, amit a magyar vásárlók keresnek, így pél­dául a ruházati cikkekre, cipőkre és élelmiszeripari termékekre. Véle­ményem szerint egyébként az ex­porthitel megszüntetése hátrányos a magyar exportőröknek, hiszen az ő értékesítési lehetőségeik csökken­hetnek. A jelen helyzetben várható, hogy a kereskedelmi mérleg a ko­rábbinál­­kiegyensúlyozottabbá vá­lik, mivel egyfelől nő majd az egyiptomi export, esetleg csökken­nek a magyar eladások. A kialaku­ló egyensúlyi helyzet várhatóan az áruért áru kereskedelmi forma fo­kozott előretörését is magával hoz­za. — A mostani egyiptomi kiállítás ezek szerint elsősorban az egyipto­mi eladások fokozását szolgálja? — Erről van szó. Szeretnénk, ha a magyar cégek a jövőben az egyip­tomi magánszektor kínálta lehető­ségeket is jobban megismernék, s arra is törekszünk, hogy az eddi­giekkel ellentétben az egyiptomi ki­vitel ne csak nyersanyagokból és energiahordozókból álljon, hanem mind több fejlett műszaki tudást, know-how-t, licencet, engeenering­­szolgáltatást is nyújtson. — Ön az Egyiptomi Üzletembe­rek Szövetsége, az EBA elnöke, úgy látja, hogy az egyiptomi magánszek­tor a jövőben vásárlóként is jelent­kezhet a magyar piacon? — A helyzet jelenleg az, hogy be­ruházási célokra a magánszektor­nak Egyiptomban több pénze van, mint az állami­­költségvetésnek. A szövetségünkhöz tartozó vállalkozók fizetőképesek. — Milyen jelenleg Egyiptomban a magánszektor súlya? — Öt éve a magántőke még csak 18 százalékos részarányt képviselt, a nem is oly távoli jövőben pedig már 50 százalékosra fog nőni a mi szektorunk részesedése a GDP-ből. Mindezt összhangban a kormány törekvéseivel úgy kívánjuk elérni, hogy ne az állami szektor által megtermelt érték csökkenjen, hanem a magánszektoré nőjön. E cél eléré­séhez egyébként kormányunk a leg­különfélébb pénzügyi, hitel-, adózá­si, vám- és egyéb gazdaságpolitikai segítséget nyújt a magánvállalko­zóknak. (Folytatás a 3. oldalon.) Thatcher holnap érkezik Lengyelországba Rakowski is őt csodálja Margaret Thatcher személyében — többszöri halasztás után — először látogat brit miniszterelnök Lengyelországba, és a tervek sze­rint először találkozik Gdanskban nyugati kormányfő Lech Walesá­val, a betiltott Szolidaritás vezetőjével. Rakowski a látogatást meg­előzően interjút adott, amelyben hangoztatta, hogy „szeretne tanuló lenni a brit miniszterelnöknek a kemény kormányról szóló osztályá­ban”. Szavaiból kiderült, hogy kívánt tanítómesterénél is keményebb akar lenni a sztrájkok elleni harcban. Úgy látszik, a tanulópénz meg­fizettetését már elkezdte: bejelentették, hogy december elsejével be­zárják, majd fokozatosan fölszámolják a gdanski Lenin hajógyárat. Walesa ezt a lépést Rakowski — aki sokak szerint a Szolidaritás kitartó ellenfele — „személyes provokációjának” minősítette, és kije­lentette: a Szolidaritás kész átvenni és nyereségesen működtetni a hajógyárat. Thatcher brit kormányfő három­napos látogatása során megbeszélé­seket folytat Jaruzelski államfő­vel és Rakowski miniszterelnökkel, de találkozik Lech Walesával is. A tervek szerint ellátogat az annak idején a Szolidaritást támogató és 1984-ben a rendőrség által brutáli­san meggyilkolt pap, Popieluszko sírjához, és Gdanskban, Walesával közösen, virágot helyez el a tenger­­melléken 1970-ben a tüntetések so­rán áldozatul esett munkások em­lékművénél. (1970-ben Jaruzelski volt a honvédelmi miniszter, s a fegyveres erők főparancsnoka, isme­retes, hogy annak idején személy szerint ellenezte az erőszak alkalma­zását a tüntetők ellen.) A várakozások szerint Thatcher tárgyalásain azt a nyugati véleményt fogja hangoztatni, hogy a reformok nem sikerülhetnek és Lengyelország nem lesz hitelképes addig, amíg a LEMP nem jut megegyezésre a de­mokratikus ellenzékkel, hogy tervei mögé sorakoztathassa föl a hitét vesztett nemzetet. A látogatást megelőzően interjú jelent meg Jaruzelski­vel a The Cuardianben. A lengyel államfő, nyilvánvalóan Thatcherre és a brit miniszterelnök szándékaira utalva azt mondta: „néha szürrealisztikus­­nak látszik, hogy azok, akik hazá­jukban aligha nevezhetők a szak­­szervezetek híveinek, azt követelik, hogy Lengyelország olyan jogokat adjon szakszervezeteinek, amelyek ellen ők otthon harcolnak”. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next