Világgazdaság, 1988. november (20. évfolyam, 215/4964-235/4984. szám)
1988-11-01 / 215. (4964.) szám
1988. NOVEMBER 1. KEDD XX. ÉVFOLYAM, 215. (4964.) SZÁM ÜH&GGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK GAZDASÁGI NAPILAPJA Krónika Tények és gondolatok „Mit ér a hatalom, ha nem élünk vissza vele?” — kérdezte hajdanán báró Bánffy Dezső, a szókimondásáról és kíméletlen módszereiről egyaránt nevezetes magyar miniszterelnök. Zümmög a fejemben a kérdés, miközben az újságokat böngészem, hogy olyasvalamire leljek, amit még nem írtak le, nem csépeltek el az izraeli és az amerikai választással kapcsolatban. Hogy jön ide a néhai kormányfő? Úgy, hogy lapozgatás közben régi ismerősre bukkanok, Jan Winieckinek, a lublini katolikus egyetem közgazdász professzorának tanulmányára. Az írásról — amelyet a Frankfurter Allgemeine Zeitung „A nómenklatúra eltörlése: ez legyen a kezdet” címmel múlt keddi számában ismertetett — már régen beszámoltunk a Világgazdaságban. De most talán még aktuálisabb. Rakowski, az új lengyel kormányfő ugyanis megígérte, hogy fölszámolja a nehézipari és a bányászlobbi hatalmát, mégpedig, mint, a jelek mutatják (a legújabb, a gdanski hajógyár bezárása), az ellenzék közreműködéséről lemondva, sőt a konfrontáció kiélezését is vállalva. Nem akarom véka alá rejteni észrevételeimet, de mielőtt erről szólnék, visszatérek az izraeli választáshoz. Izraelben képviselő-választást tartanak, ám valójában népszavazásra készülnek. Sok olyan probléma van, ami a választók állásfoglalását igényelné, például a gazdasági növekedés megtorpanása. Az ígért 3 százalékos növekedést elvitte ugyanis a palesztinok fölkelése, az intifáda. De most az összes probléma mellékes, csak egy számít: belemenjenek-e vagy sem a mérsékelt arabok által ajánlott alkuba, ami így hangzik: területért békét. Menjenek bele, mondja Peresz külügyminiszter, a baloldali pártszövetség vezetője. Ugyanezt mondja az Egyesült Államok, Európa és a Szovjetunió is. Vessék el — kívánja Samir, a jobboldali miniszterelnök, mert ez az első lépés lenne Izrael állam fölszámolása felé. Ha ő győz, még veszélyesebb tűzfészek lesz a térség, valószínű egy új, minden eddiginél pusztítóbb közelkeleti háború. Ha Peresz kerekedik fölül, hosszú, keserves, a kudarc lehetőségét sem kizáró tárgyalássorozatra kell számítani. Peresz elképzelése még mindig elég távol áll a tárgyalni hajlandó arabok kívánságaitól. Először is kisebb területet kínál a kértnél. Másodszor: nem fogadja el (legalábbis ma még) Arafatot a palesztinok vezetőjeként, s csak ahhoz a tárgyalóasztalhoz hajlandó leülni, amelynél Arafat mint a jordániai küldöttség tagja foglal helyet. Izrael állami létének elismerése a tárgyalások előfeltétele. De Arafat úgy van evvel, mint egyes vezetők a többpártrendszerrel. „Hogyne”, „persze”, „természetesen” — ismételgeti, de azért még mindig nem ismeri el. Kétségtelen azonban, hogy az utóbbi hetekben nagy lépéseket tett efelé, és azt is kimutatta, hogy szívesen látná Peresz győzelmét. Ez összefügg az arabkai erőviszonyok változásaival, többek közt avval, hogy véget ért — mégpedig Irak erősödésével ért véget — az Öböl menti háború, és Irak (sőt félig, meddig még Líbia is) betársult a megegyezésre törekvő Jordánia és Egyiptom vezette táborba. Arafatot is meggyőzték. Rávették, mondjon le az egész Palesztinára vonatkozó igényéről, érje be a Jordán nyugati partjának arab lakta területeivel és a gázai övezettel. Ez azonban nem tetszikaz Irakkal Libanonban is szemben álló Szíriának, amely mozgósítja palesztin segédcsapataiit a készülő „árulás” ellen. A következő fejezet tehát palesztin beli háború lesz, s Arafat ellenfeleihez csatlakoznak a szélsőséges libanoni síiták is. A jelenlegi helyzet már nem tartható fenn. Dea jövő is nagy kockázatokat hord a méhében. Ezek közé tartozik az is, hogy az arab vezetők — akik odaadó hívei az arab egységnek, de nem szeretik túlasúgásan arab szomszédaikat — esetleg arra a gondolatra jutnak, hogy az ingadozó egységet egy Izrael elleni szent háború révén szilárdíthatják meg a legjobban. Intő jel, hogy gőzerővel fegyverkeznek. Ez elég nagy dilemma elé állíthatja az izraeli választókat. Az amerikai elnökválasztás favoritja Bush, a jelenlegi alelnök. Nyár derekáig Dukak is vezetett, de aztán fordult a kocka. Ebben valószínűleg része van a konjunktúra folytatódásának. De nem ez az egyetlen ok. Egy sokat idézett kommentár szerint Bush nem tudja a gondolatait, Dukakis nem tudja az érzelmeit kifejezni Márpedig az utóbbi a nagyobb bűn ebben a kampányban, ami jobban hasonlít egy színiakadémiiai felvételi vizsgához, mint a választók politikai döntését lényegi információkkal megkönnyítő propagandához. Dominál a személyeskedés: Bush azt hajtogatja, hogy ellenfele „liberális”, ami az Egyesült Államokban inkább progresszívet jelent. Dukakis pedig, ahelyett, hogy vállalná és kifejtené a programját, cáfolja a „vádat”, mert vissza akarja hódítani az úgynevezett „Reagandemokratákat”, vagyis azokat a demokrata érzelmű választókat, akik cserben hagyták Cartert, és Reagainhez pártoltak. Nem sok sikerrel. Viszont a defenzív taktika elkedvetleníti híveit, „ellenszemélyeskedései” pediig nem ülnek. A kommentátorok nem értik, miért nem használja ki, hogy Bush „ezüstkanállal a szájában született”, azaz: a felső rétegek képviselője. Még hosszan lehetne részletezni ezeket a fonákságokat, de a lényeg az, hogy egyik jelölt sem nyilatkozik arról, miként akarja eltüntetni a költségvetés és a kereskedelmi mérleg deficitjét, és egyik sem vázolja föl külpolitikai programját. Sok az esemény, a szokottnál rövidebbre kell fognom ezt a krónikát. De még elmondom, miért hozott most lázba a lublini profeszszor írása. Azért, mert otthon éreztem magam az olvasása közben. Lelki szemeim előtt kavalkádot jártak a Móricz Zsigmond tollára méltó tiszakécskei botrány szereplői. Eszembe jutott a film a szépleányok, lakáshivatalokba is — hajaj, de még mennyire — bejáratos szépfiújáról, ami fölvillant egy új lehetőséget: a nem túl gátlásos fezőr és a nomenklatúrához tartozó vagy azáltal pártfogolt személy perszonáluniójáról. Újból hallani véltem a szórakoztató magyarázatokat a közpénzből épült pártház, talán nem egész egyedülálló esetéről. És persze csapongó képzeletem vissza-viszszatért a „bundáról” adott beszámolókhoz. Ezekhez kedvtelve tért viszsza, mert ezt a botrányt képzeletem egybelátja a másik, a nagyobb, a történelmi méretű bundával. Gondolatban előresietve, hallani vélem a hiteles felvilágosítást a parlamentben lejátszott meccs szakvezetői, edzői instrukcióival kapcsolatban, a tájékoztatást, az érdekszövevények sűrű hálójáról, a machinációk egész történetéről. A titokzatos kezdettől a keserű végig, az ezer éven át magyar Duma expatriálásáig. Vajna János Hollandia nagy hitelt készül nyújtani a Szovjetuniónak Hollandia rövidesen félmilliárd gulden (mintegy 250 millió dollár) összegű hitel folyósításáról köt megállapodást a Szovjetunióval — jelenti az AFP hírügynökség Hágából. A hitel teljes összegét a holland állam garantálja. A Rabobank szóvivője szerint a hitelekkel holland beruházási javak exportját finanszírozzák. A hitelfolyósítás feltételeiről még tárgyal a holland Rabobank és a szovjet Külgazdasági Bank. (A Rabobank Hollandia harmadik legnagyobb pénzintézete, amely általában mezőgazdasági szövetkezeteknek nyújt kölcsönöket.) Az NSZK, Franciaország, Nagy- Britannia és Olaszország után Hollandia lesz immár az ötödik nyugateurópai ország, amely nagy hitelekkel járul hozzá a peresztrojka megvalósításához. A Rabobank hiteleivel együtt immár 6 milliárd dolláros hitelkeret áll a Szovjetunió rendelkezésére. Az Egyesült Államokban sokan bírálják Nyugat-Európa hitelezési gyakorlatát a Szovjetunióval kapcsolatban, abbéli fenntartásuknak adva hangot, hogy a hitelek — áttételesen — segíthetik korszerű fegyverzetek kiépítését is. (AFP) Jóslatok az amerikai költségvetés hiányáról Mélyponton a dollár Négyhavi mélypontra esett hétfőn az amerikai dollár, mert a piacok aggódnak, hogyan alakul az USA gazdasága a november 8-iki elnökválasztások után. Hétfőn délután Londonban az amerikai valuta jegyzése 1,77 nyugatnémet márkára esett vissza. A jennel szemben is esett, Londonban 1 dollárért már csak 125 jent adtak, s ez június 10-e óta nem fordult elő. Még a Wall Streeten is estek az értékpapír-árfolyamok, a hanyatlást a szakemberek a dollár gyengeségével hozzák összefüggésbe. A másik ok, amely miatt elfordulhattak a befektetőik a dollártól, az, hogy a jóslatok szerint jövőre sem csökken az USA költségvetési mérlegének hiánya. Az elemzések szerint a passzívum a következő pénzügyi évben is 150-165 milliárd dollár között lesz. Erre a pénzügyi évre 155,1 milliárd dolláros hiányt mértek az előző év 149,7 milliárdos passzívumával szemben. (Reuter, AP—DJ) NAPRÓL NAPRA ♦ A SZOVJET HATÓSÁGOK VÉGLEG ELVETETTÉK a Jenyiszej folyón tervezett óriás vízerőmű megépítését. (2. oldal) ♦ EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁSOKAT KÖTÖTT KÍNÁVAL a nyugatnémet Siemens és az MBB. (2. oldal) ♦ „AZ IRÁNYÍTOTT ÉS GYORSÍTOTT FELSZÁMOLÁS” után kétséges, javul-e valójában a Ganz-Mozdony helyzete. (3. oldal) ♦ A REFORM MEGVALÓSÍTÁSÁT ELŐSEGÍTENI HIVATOTT TÖRVÉNYEK egyelőre nem érték el céljukat, a vállalkozók kapcsolatában nem sikerült érvényesíteni a piaci, üzleti szempontokat — állapították meg a badacsonytomaji pénzügyi találkozón. (3. oldal) ♦ AZ ÖSSZESSÉGÉBEN KEDVEZŐNEK ÍGÉRKEZŐ KAKAÓTERMÉS ELLENÉRE várhatóan tovább tart a hiány a jó minőségű áruból. (7. oldal) Fizetőképesek az egyiptomi magánvállalkozók Nyilatkozik az EBA elnöke Hétfőn kezdetét vette az a vasárnapig tartó, egyhetes, kiállítással egybekötött megbeszéléssorozat, mely a Magyar—Egyiptomi Gazdasági Együttműködési Tanács III. ülésszakának égisze alatt biztosít lehetőséget az egyiptomi és a magyar üzleti élet képviselőinek az eszmecserére. A megnyitó plenáris ülésen Kallós Ödön, az MGK társelnöke, Gombocz Zoltán, a kereskedelmi miniszter helyettese és több egyiptomi vezető mellett Abdel Aziz Abdel Nabi, a Magyar—Egyiptomi Gazdasági Együttműködési Tanács egyiptomi társelnöke, a Cateco Co. elnöke (ez a magyar erőműipari berendezések és szolgáltatások fő egyiptomi importőr cége) üdvözölte a megjelent 50 egyiptomi és 70 magyar vállalati vezetőt. Hétfő délután a Konsumex székházában 30 egyiptomi cég kamarakiállítást nyitott, s az itteni tárgyalási alkalmakat, valamint a Magyar Gazdasági Kamarában megrendezett szekcióüléseket kihasználva a szervezők elsősorban a vállalati kapcsolatok terén várnak fejleményeket, előrelépést. A kétoldalú kapcsolatok egyik jelenlegi feszültsége abból származik, hogy a magyar kormány szintjén nyújtott korábbi kerethitel lehetősége megszűnt, s most emiatt a jelentős kereskedelmi forgalom zsugorodása várható. Erről és néhány más aktuális kérdésről lapunknak külön is nyilatkozott Nabi, az egyiptomi delegáció vezetője. — Mi a véleménye a Magyarország által nyújtott exporthitel-lehetőség megszüntetéséről? — Ha az egyiptomi cégek folyamatosan tudnák növelni, fejleszteni exportjukat Magyarországra, akkor ez a lépés várhatóan nem vezetne a kereskedelmi kapcsolatok zsugorodásához. — Milyen árucikkek körében lát lehetőséget az egyiptomi export növelésére? — A fogyasztási cikkekre gondolok főleg, mindarra tehát, amit a magyar vásárlók keresnek, így például a ruházati cikkekre, cipőkre és élelmiszeripari termékekre. Véleményem szerint egyébként az exporthitel megszüntetése hátrányos a magyar exportőröknek, hiszen az ő értékesítési lehetőségeik csökkenhetnek. A jelen helyzetben várható, hogy a kereskedelmi mérleg a korábbinálkiegyensúlyozottabbá válik, mivel egyfelől nő majd az egyiptomi export, esetleg csökkennek a magyar eladások. A kialakuló egyensúlyi helyzet várhatóan az áruért áru kereskedelmi forma fokozott előretörését is magával hozza. — A mostani egyiptomi kiállítás ezek szerint elsősorban az egyiptomi eladások fokozását szolgálja? — Erről van szó. Szeretnénk, ha a magyar cégek a jövőben az egyiptomi magánszektor kínálta lehetőségeket is jobban megismernék, s arra is törekszünk, hogy az eddigiekkel ellentétben az egyiptomi kivitel ne csak nyersanyagokból és energiahordozókból álljon, hanem mind több fejlett műszaki tudást, know-how-t, licencet, engeeneringszolgáltatást is nyújtson. — Ön az Egyiptomi Üzletemberek Szövetsége, az EBA elnöke, úgy látja, hogy az egyiptomi magánszektor a jövőben vásárlóként is jelentkezhet a magyar piacon? — A helyzet jelenleg az, hogy beruházási célokra a magánszektornak Egyiptomban több pénze van, mint az államiköltségvetésnek. A szövetségünkhöz tartozó vállalkozók fizetőképesek. — Milyen jelenleg Egyiptomban a magánszektor súlya? — Öt éve a magántőke még csak 18 százalékos részarányt képviselt, a nem is oly távoli jövőben pedig már 50 százalékosra fog nőni a mi szektorunk részesedése a GDP-ből. Mindezt összhangban a kormány törekvéseivel úgy kívánjuk elérni, hogy ne az állami szektor által megtermelt érték csökkenjen, hanem a magánszektoré nőjön. E cél eléréséhez egyébként kormányunk a legkülönfélébb pénzügyi, hitel-, adózási, vám- és egyéb gazdaságpolitikai segítséget nyújt a magánvállalkozóknak. (Folytatás a 3. oldalon.) Thatcher holnap érkezik Lengyelországba Rakowski is őt csodálja Margaret Thatcher személyében — többszöri halasztás után — először látogat brit miniszterelnök Lengyelországba, és a tervek szerint először találkozik Gdanskban nyugati kormányfő Lech Walesával, a betiltott Szolidaritás vezetőjével. Rakowski a látogatást megelőzően interjút adott, amelyben hangoztatta, hogy „szeretne tanuló lenni a brit miniszterelnöknek a kemény kormányról szóló osztályában”. Szavaiból kiderült, hogy kívánt tanítómesterénél is keményebb akar lenni a sztrájkok elleni harcban. Úgy látszik, a tanulópénz megfizettetését már elkezdte: bejelentették, hogy december elsejével bezárják, majd fokozatosan fölszámolják a gdanski Lenin hajógyárat. Walesa ezt a lépést Rakowski — aki sokak szerint a Szolidaritás kitartó ellenfele — „személyes provokációjának” minősítette, és kijelentette: a Szolidaritás kész átvenni és nyereségesen működtetni a hajógyárat. Thatcher brit kormányfő háromnapos látogatása során megbeszéléseket folytat Jaruzelski államfővel és Rakowski miniszterelnökkel, de találkozik Lech Walesával is. A tervek szerint ellátogat az annak idején a Szolidaritást támogató és 1984-ben a rendőrség által brutálisan meggyilkolt pap, Popieluszko sírjához, és Gdanskban, Walesával közösen, virágot helyez el a tengermelléken 1970-ben a tüntetések során áldozatul esett munkások emlékművénél. (1970-ben Jaruzelski volt a honvédelmi miniszter, s a fegyveres erők főparancsnoka, ismeretes, hogy annak idején személy szerint ellenezte az erőszak alkalmazását a tüntetők ellen.) A várakozások szerint Thatcher tárgyalásain azt a nyugati véleményt fogja hangoztatni, hogy a reformok nem sikerülhetnek és Lengyelország nem lesz hitelképes addig, amíg a LEMP nem jut megegyezésre a demokratikus ellenzékkel, hogy tervei mögé sorakoztathassa föl a hitét vesztett nemzetet. A látogatást megelőzően interjú jelent meg Jaruzelskivel a The Cuardianben. A lengyel államfő, nyilvánvalóan Thatcherre és a brit miniszterelnök szándékaira utalva azt mondta: „néha szürrealisztikusnak látszik, hogy azok, akik hazájukban aligha nevezhetők a szakszervezetek híveinek, azt követelik, hogy Lengyelország olyan jogokat adjon szakszervezeteinek, amelyek ellen ők otthon harcolnak”. (Folytatás a 2. oldalon.)