Világgazdaság, 1989. február (21. évfolyam, 22/5028-41/5047. szám)

1989-02-01 / 22. (5028.) szám

1989 február 1. szerda XXI. évfolyam 22. (5028.) szám OECD-jelentés Ausztriáról A jó bizonyítvány is magyarázatra szorul Hosszú esztendők óta először kapott Ausztria kiváló osztályzatot gazdasági teljesítményére a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettől. A múlt esztendő utolsó napjaiban készült el az OECD jelentése, amelyet hivatalosan csak márciusban hoznak nyilvánosságra, de amelyből több­kevesebb részletet az osztrák lapok már megszereztek. A jelentés meghajlik az osztrák gazdaság nagyszerű eredményei előtt, de hangsúlyozza, ezek jó része véletlen szerencse. A siker tartósításához több tudatos tettre van szükség. Az osztrák gazdaságkutató intézet szerint viszont éppen a gazda­ságpolitika érdemel jelest, de ő az exportteljesítményt osztályozza. A párizsi gazdasági guruk véleményét nagyra tartják Ausztriában, kormányon és ellenzékben lévő politikusok egyaránt sűrűn hivatkoznak rá, és elismerik, hogy e szakértői vélemény az ország nemzetközi bonitá­­sát komolyan befolyásolja. 1988 kedvező év volt az osztrák gaz­daság számára - állapítja meg az OECD -, az eredmények 1987 közepe óta látvá­nyosan javultak. Ismét jelentőssé vált a gazdaság növekedési üteme, az infláció mind osztrák, mind nemzetközi mércével mérve alacsony maradt, a munkanélkü­liségi ráta pedig nem emelkedett. Az OECD több okot sorol fel az ör­vendetes eredmények magyarázatául, olyanokat, amelyek megismétlődésére szerinte nemigen lehet számítani. Először is: hála az export szerkezetének, Ausztria a nemzetközi kereskedelem fellendüléséből nagyon hamar tudott profitálni. Másod­szor: a valuta- és a devizapiacok megle­pően ellenállónak bizonyultak a tőzsde­válsággal szemben, s ez megerősítette a beruházók és a fogyasztók bizalmát. Harmadszor: kedvező versenyfeltételek teremtődtek 1988 elején az építőipar és beszállítói számára. S végül: az 1989 januárjától életbe lépett adóreform nem csupán a beruházások előrehozásához és a forgalom növekedéséhez vezetett, hanem a gazdaság iránti bizalmat is növelte a lakosság körében. , A gazdaság egy éve még nem is álmodott erejének jó része - szögezi le az elemzés - az osztrák közgazdászok számára nem túl szívderítően nemzetközi fejleményekből táplálkozik.” Imrs már három éve az Ausztriáról szóló OECD elemzések középpontjában áll a költségvetési deficit problémája. A szak­értők most is megállapítják, hogy a költ­ségvetés konszolidálása Ausztriában később kezdődött meg, mint az OECD-tagorszá­­gok többségében, ennek ellenére a mér­leg kiegyensúlyozása csak igen kis lépték­kel halad előre. Sikerült ugyan megaka­dályozni a költségvetési mérleg gyors romlását, de például a deficit 1989-es csökkentésének előirányzata csak fele annak az összegnek, amit eredetileg terveztek. A kedvező 1988-as esztendő ugyanis a vártnál nagyobb bevételeket eredménye­zett. A munkanélküli biztosításból szárma­zó megtakarítások és a nem remélt adó­bevételek 8 milliárd schillinggel javítot­ták a költségvetést. Takarékosságra töre­kedett a kormány is: csak szerényen emelték a közalkalmazottak fizetését, a korábbi­nál kisebb szubvenciót kapott a mező­­gazdaság, az ipar és a vasút. A privati­zálások során eladott állami tulajdon 21 milliárd schillinget hozott. Szemére veti az OECD-jelentés az osztrák kormány­­koalíciónak, hogy az 1989-es költségve­tésben is a privatizálásból származó bevételekre és bizonyos állami beruhá­zások csökkentésére épít, olyan tényezőkre, amelyek tartósan nem segítik elő a költ­ségvetés mérséklését. Az osztrák állami ipar átszervezésével a párizsi szervezet lényegében elégedett, de ezen a területen is látja, hogy a javu­lás jórészt a nemzetközi konjunktúra áldásának köszönhető. Az állami ipar 1988- at becslések szerint 1 milliárd schillinges nyereséggel zárta, szemben az előző évi 7,5 milliárdos veszteséggel. De a racio­nalizálás, a konszolidálási erőfeszítések számlájára a javulásnak talán ha 25 szá­zaléka írható. Nem elégedett az elemzés azzal, ami a szubvenciók leépítésében, a deregulációban történt. Elmaradtak azok az intézkedések, amelyek elsősorban a kisiparban és a szolgáltatások bizonyos területein segíthették volna a versenyhely­zet kialakulását. Az OECD a bécsi pénzügyminisztériumtól hoz példát: pillanatnyilag 220 olyan szakmát, illetve foglalkozást érintő rendelet van érvényben, amely erőteljesen korlátozza a versenyt. „Az előírásoknak ez a szöve­vénye csak arra jó, hogy az árak maga­sabbak lesznek a feltétlenül szükséges­nél, lelassul a struktúraváltási folyamat, elvész a versenyképesség.” Most hozta nyilvánosságra a 80-as évek exporteredményeinek értékelésével foglal­kozó tanulmányát a bécsi gazdaságkuta­tó intézet, a WIFO. Ausztria ebben az évtizedben növelni tudta piaci részese­dését az európai szocialista országokban, továbbá a Közös Piac államaiban. De a piaci térnyerés - állítja Jan Stankovsy, az intézet külkereskedelmi szakértője - in­kább köszönhető az ügyes gazdaságpoli­tikának, mint az osztrák vállalatok dina­mizmusának. A közös piaci országokba irányul az osztrák exportnak közel kétharmada. Ausztria ezen a piacon jobban tudta erősíteni je­lenlétét, mint általában az EFTA-országok. Az előretörést Stankovsky annak tulajdo­nítja, hogy sikerült multinacionális vál­lalatokat letelepíteni Ausztriában, elsősorban ezeknek a termékeik kelendőek az EK- országokban. Helyes döntésnek bizonyult az autóipar átépítése is, nevezetesen, hogy Ausztria ráállt az alkatrészek szállításá­ra. A kelet-európai sikereket magyarázza, hogy Ausztria a lengyel finanszírozási válságot követően a többi fejlett ország­nál később lépett a hitelfékre, és nem is minden ország esetében, így tudta meg­erősíteni pozícióit a Szovjetunióban és az NDK-ban. A WIFO szerint alapvetően kielégítő az osztrák vállalatok teljesítménye, ter­mékeik minősége, de az exporton belül még mindig túl sok az egyszerű termék és a nyersanyag. Földván T SZERKEZETVÁLTÁS AZ IPARBAN? ,Jelem ismerem a miniszterelnök szempontjait...’’ Sajnos nincsenek kiugró eredményeink az iparszerkezet átalakításában - mondta az Ipari Minisztérium sajtótájékoztatóján Berecz Frigyes miniszter. Többek között azzal magyarázta mindezt, hogy a minisztérium szerepe az elmúlt években megváltozott. Korábbi hatáskörök leépültek, de még nem alakultak ki a mai körülményeiknek megfelelő eszközök. A minisztérium felügyelete alá tartozó ipari termelés volumene lényegében vál­tozatlan volt 1988-ban. És bár a terv 1,1 százalékos növekedést irányzott elő, dehát az ipari teljesítmény mérése amúgy is 1 százaléknál nagyobb hibahatárral törté­nik - hallhattuk. A bányászati termelés volumene 95 százalékra, a tervezettnél jobban csökkent, a villamosenergia-ter­­melés stagnált. Fájdalmas viszont - mondta Berecz Frigyes -, hogy a gépipar terme­lése csak 100,6 százalékra nőtt, ami első­sorban a közlekedési eszközök szocialista exportjának csökkenése miatt történt. A tervektől eltérően a kohászat termelése 2,6 százalékkal nőtt a csökkenés helyett, ezen belül viszont több mint 40 százalék­kal nőtt a nem rubelelszámolású export. A kedvező tőkés konjunktúra adta lehe­tőséget bűn lett volna kihasználatlanul hagyni - mondta a miniszter - s ráadásul mindez nem a szerkezetátalakítás rovására tör­tént. Tavaly jelentős változás történt a „piaci szerkezetátalakítás” terén. A belföldi értékesítés több mint 2 százalékkal nőtt, míg a rubelelszámolású export stagnált. Ez utóbbi rendkívül előnyös volt a nép­gazdaságnak, de néhány vállalat számára igen kritikus helyzetet idézett elő. A tőkés export majd 20 százalékos növekedésé­nek 40 százalékát a kohászat érte el, s egyötödét a vegyipar. Kevéssé nevezhe­tő viszont „szerkezetátalakulásnak”, hogy a dollárexport-növekmény 47 százaléka alacsony feldolgozotttságú termék volt Tavaly a dollárelszámolású kereskedelem egyen­lege 684 millió dollárral javult, és így kis híján sikerült elérni a nullszaldót. A tavaly 67 milliárd forintra csökkent ipari beruházásoknak már „csak” 54 százaléka jutott az energia- és az alapanyag-kiter­­melő iparnak. Igaz, mint a VILÁG­­GAZDASÁG kérdésére adott válaszból kiderült, ezek az adatok nem tartalmaz­zák a tengizi beruházás költségeit, amelyek a miniszter szerint 1988-ban 11 milliárd forintra rúgtak. A műszaki fejlesztésre tavaly 18 milliárd forintot fordítottak , noha a műszaki fejlesztés és a beruházás közötti megfelelő arány tízszeres. Ezt azonban természetesen nem a műszaki fejleszté­sek csökkentésével kellene elérni, hiszen egy komolyabb fejlesztés költsége a nyugati országokban a 300-350 millió dollárt is eléri. Folyamatosan csökken, és az idén gyakorlatilag meg is szűnik a miniszté­rium által felügyelt iparban a költségve­tés újraelosztó szerepe, ami akár elő is segíthetné a szerkezetátalakítást. A sza­bályozás számos eleme azonban a szer­kezetátalakítás ellen hat - mondta Berecz Frigyes. Ilyen a SZJA, a rubelexport ösztönzésének rendszere, a pénzszűkítő intézkedések megoldási módja, és a 20 millió forint alatti bértömeggel rendelkező gazdálkodók bérszabályozási kivételezett­­sége, mely a munkaerő-allokációt tereli kedvezőtlen irányba Berecz Frigyes szerint. A szerkezetátalakítás irányába mutató beruházások között említette a Dunai Vasmű meleghengerművet, a Borsodi Vegyi Kombinát fejlesztéseit, a Rába most fo­lyó 8 milliárdos beruházását, valamint a bükkábrányi bányanyitást. Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke hétfő este az osztrák TV-nek azt nyilatkozta, hogy néhány miniszterével elégedett, más tárcák élén azonban hónapokon belül változást kezdeményez. Ismertek-e a kormányon belül a miniszterelnök szempontjai? - tette fel ezzel kapcsolatosan kérdését az egyik újságíró. Én nem ismerem őket - hangzott az ipari miniszter válasza. Az évente 130-140 milliárd forintot megmozgató autóközlekedésből 40-50 milliárd a költségvetés bevétele. Személy­­gépkocsik hazai összeszereléséről legfel­jebb csak ellátási szempontok alapján lehetne dönteni, s nem gazdasági és szerkezet­­átalakítási megfontolások szerint. Olyan méretű alkatrészgyártáshoz pedig, mellyel ellentételezhető lenne megfelelő személygépkocsi-import, 50 milliárd forintnyi beruházásra volna szükség. L.F. A Magyar Gazdasági Kamara napilapja Kanadai-dél-afrikai kereskedelem Kanada külügyminisztere, Joe Clark bejelentette, hogy meg fogják tiltani a Dél- Afrikával folytatott kereskedelmet, amennyiben az 1985-ben bevezetett ön­kéntes korlátozásokat nem veszik figye­lembe a vállalatok. A szankciók ellenére tavaly a Dél-Afrikából származó import 68 százalékkal, míg a kanadai export mintegy 4­ 4 százalékkal bővült. (Reuter) ✓Uj formában változatlan tartalommal, de a legkorszerűbb eljárással - teljesen elektronikusan - készült lapot tart kedves Olvasónk a kezében.A szerkesztőség mindent megtett, hogy kényszerűségből rekord­idő alatt, elsajátítsa a ma Magyarországon létező legkorszerűbb technika. A­z újságírók, a műszakiak és a kiadó együttes erőfeszítése, hogy ez ma sikerült. Mégsem merjük megígérni, hogy ez minden nap így lesz. Az új techniká nem tudtuk még igazán bejáratni, és ezért előfordulhat, hogy lapunk nem készül el időben, és aznap nem jut el az olvasóhoz, sőt, meg sem jelenik. A magyar módra történt elektronizáás arra kényszerített bennünket, hogy ámenetileg az oldal­számot is csökkentsük, amiért Önöktől szíves elnézést kérünk. Eddig heti három akdommd jelentünk meg 8 oldaon, mostantól kezdve csak egy napon jelenik meg ekkora terjedelemben. Mindent megteszünk, hogy ez csak néhány hétig tartson. Az új eljárás együtt a kísérlet is, hiszen Budapesten ez az első napilap, amelyik végig elektronikus úton készül. A kísérlettel, sajnos, együtt jár, hogy nem sikerül szépre az olda, a legnagyobb gondosság ellenére is nagyobb számban fordulnak elő tördelési és nyomdatechnika hibák. Sőt, szeretnénk mielőbb kidakítani a lap végleges képét, és ezért - szíves engedelmükkel - kísérletezünk, ami azt jelenti, hogy az old­ak képe egyik napról a másikra is lényegesen megváltozhat. Bí­zunk abban, hogy olvasóink megértik helyzetünket, és tanárokka, észrevéte­leikkel segítenek bennünket. Mi egyet ígérünk: mindent megteszünk a lap fo­lyamatos megjelenéséért és tartamának magas színvonaáért. A Szerkesztőség ­ A legnagyobb kedvezmény elve Dél-Korea és Magyarország között Szöul folytatja az importliberalizálást Ma írja alá Szöulban a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló jegyzőkönyvvel együtt a legnagyobb kedvezmény kölcsönös megadá­sáról is intézkedő gazdasági és kereskedelmi együttműködési egyez­ményt Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár és Csoj Ho Dzsung dél-koreai külügyminiszter. Ebből az alkalomból adott az MTI-nek exkluzív interjút Dél-Korea kereskedelmi és ipari minisztere. Szöuli kormányzati kijelentésekből az is kiderül, hogy Dél-Korea tovább kívánja az idén folytatni importliberalizáló lépéseit, ám ezek során komoly belföldi ellenkezéssel kell szembenéznie, és növekszik az üzleti körök elégedetlensége a von felértékelődése miatt is. Dél-Korea a jövőben kölcsönösségi alapon megadja a legnagyobb kedvezményes elbánást a magyar vállalatokkal kiépülő kapcsolataiban - jelentette ki Han Szung Szo dél-koreai kereskedelmi és ipari miniszter. Interjújában kiemelte: „az a tény, hogy Magyarország Dél-Koreával diplomáciai kapcsolatot létesít, mutatja a magyar nép bátorságát és eltökéltségét, hogy új ho­rizontot nyisson”. A miniszter rámutatott, hogy az 50-es és a 60-as években Dél-Korea még az egyik legelmaradottabb ország volt, és az egy főre eső nemzeti jövedelem 1962- ben mindössze 80 dollár volt (jelenleg alig kevesebb, mint 4 ezer dollár). 1964- ben lépték át a 100 millió dolláros export­határt, a múlt évben pedig Dél-Korea külkereskedelmének értéke elérte a 100 milliárd dollárt. (Dél-Korea lendületes gazdaságfejlődéséről lásd VILÁGGAZ­DASÁG, 1988. április 12., 6. oldal.) Han Szung Sze elmondta, hogy orszá­ga nyitási politikájának részeként fordul­tak a szocialista országok felé. (Erről lásd VILÁGGAZDASÁG, 1988. december 20., 1. oldal.) Ma még Dél-Korea külkeres­kedelméből ez az országcsoport csak 2,5 százalékkal részesedik, de a fejlődés dinamikáját rendkívülinek minősítette. A magánszektor és a vállalkozók szá­mára kizárólagos szempont a haszon, tehát azokkal kereskednek, alapítanak vegyes­vállalatot, és ott hajtanak végre beruhá­zást, ahol az megtérül - tette hozzá. A miniszter ezzel kapcsolatban kedvezőnek nevezte a Magyarországgal kötött beru­házásvédelmi megállapodást (VILÁG­­GAZDASÁG, 1988. december L, 1. oldal). Ahhoz azonban, hogy a fokozódó dél­koreai érd­eklődést a magyar vállalatok ki tudják használni, több konkrét infor­mációra lenne szükség a magyarországi gazdasági környezetről, a legújabb törvé­nyekről, például a beruházások és a vál­lalatalapítás feltételeiről - hangsúlyozta a miniszter. A szocialista országokkal szélesedő kapcsolatoknak Szöulban a politikai fel­hangok mellett a gazdasági szükségszerűségek is irányt és ütemet szabnak, Dél-Koreá­­nak ugyanis hatalmas kereskedelmi több­lete miatt eddigi piacain protekcionista fenyegetéssel kell szembenéznie. Ezért egyre újabb importliberalizáló lépéseket tesz­nek, jelenleg pedig - amint az szintén egy, a kereskedelmi és ipari miniszterrel készí­tett interjúból derült ki - már 540 mező­gazdasági és halászati termék importjá­nak 1989 végéig végrehajtandó lépcső­zetes szabaddá tételét tervezik, és szó van 46, eddig tilalmi listán lévő feldolgozott ipari termék behozatalának engedélyezé­séről is. A részleteket február végére ígérik. (Az importliberalizálásról lásd még VILÁGGAZDASÁG, 1989. január 17., 2. oldal.) Az agrártermékek importjának liberali­zálásával azonban a dél-koreai kormány kényes ponthoz érkezett, ugyanis ez már befolyásos körök érdekeit, és az ország dolgozói között még mindig nagy súllyal bíró mezőgazdasági kistermelők megél­hetését sértené, így várhatóan megnehe­zedik minden további liberalizáló lépés megtétele. Érdekes módon a lendületet megtöri a demokrácia kiszélesedése is, eddig ugya­nis a tekintélyelvi vezetőknek nem kel­lett számolniuk egy bizonyos szűk körön kívül az intézkedésekkel szembeni ellen­állással, jelenleg pedig a munkások is egyre nagyobb politikai súlyra tesznek szert - derült ki a dél-koreai tervezési miniszter főtanácsadójának, a befolyásos gazdaság­­tervezési hivatal vezetőjének szavaiból. A magas rangú gazdasági szakember azt is elmondta, hogy a kis- és közép­­vállalatok egyre nagyobb erővel követe­lik a gazdaság eddigi hajtómotorjai, a hatalmas, különféle kapcsolatok szöve­vényein keresztül működő konglomerá­tumok előjogainak megnyirbálását, és a kisvállalkozók segítését. Szöulban azt is világosan megfogalmaz­zák viszont, hogy nem szeretnék mester­ségesen megakadályozni az ország eddi­gi lendületes gazdasági fejlődését tápláló export növekedését, és éppen ezért óva­tosabban kívánják ezentúl kezelni a dél­koreai valuta, a von felértékelődését. Tavaly a von 16 százalékot erősödött a dollár­hoz képest, az idén pedig további leg­kevesebb 10 százalékra számítanak Szöul­ban, ennek ellenére a hírek szerint az USA még mindig elégedetlen, és vált­atlanul valutája mesterséges segítésével vádolja Dél-Koreát. Bár az erősebb valuta csökkenthetné az importárakat, és segítene az infláció kézbentartásában - ami jelenleg a dél-koreai kormány elsődleges gazdasági célja -, a kétszámjegyű gazdasági növekedés gerjesztette béremelkedés, és a nagykereskedelmi árak növekedése maga után vonta a von felértékelődését. (Reuter, AP-DJ, MTI)

Next