Világgazdaság, 1989. március (21. évfolyam, 42/5048-61/5067. szám)

1989-03-01 / 42. (5048.) szám

XXI. évfolyam, 42. (5048.) szám 1989. március 1., szerda ÚJABB ÉRVEK NAGY-BRITANNIA EMS-TAGSÁGA MELLETT Nagy-Britannia sokkal hatéko­nyabban tudna szembeszállni az inflációval, ha csatlakozna az európai pénzügyi rendszerhez, az EMS-hez - közölte Sir Leon Brittan, a brüsszeli bizottság ver­senyügyekkel megbízott tagja. Két héten belül ez már a második eset, hogy a politikus Thatcher mi­niszterelnök álláspontjával ellen­tétes véleményének adott hangot az ügyben. Mint ismeretes, a brit kormányfő évek óta hallani sem akar arról, hogy a font sterlinget bevigyék ebbe a rendszerbe, ahol a valuták jegyzése csak korlátok között mozoghat. A jegybankoknak ugyanis a rendszer játékszabályai sze­rint interveniálniuk kell, ha valutájuk meghatározott középárfolyamától a jegyzés 2,5 (az olasz líra esetében 6) százalékkal lefelé vagy felfelé eltér. Londonban eddig mindig azzal az indokkal utasították el a csatlakozást, hogy a fontot nehezebb kordában tar­tani, mint a többi európai pénznemet, mert a font olajvaluta, amelynek jegy­zése érzékenyen reagál a nemzetközi olajhírekre. De a tartózkodás mögött az is felfedezhető, hogy London félti pénz­­árfolyam- és kamatpolitikai függet­lenségét. Brittan érvelése egyébként így hang­zik: az EMS-hez való csatlakozás nyil­vánvaló jel lenne a piacok számára, hogy a brit kormány valóban elkötelezte magát az inflációellenes harc mellett, és ez az elhatározás intézményi kereteket is öl­tött. Ez igen nagy jelentőséggel bírna, mivel mérsékelné az inflációs várako­zásokat. Ráadásul maga a rendszer is az infláció ellen hat, pusztán azzal, hogy egyik kulcsvalutája a nyugatnémet márka, az NSZK-ban pedig igen mérsékelt az áremelkedés - mondotta Brittan. A brit ipar is jól járna, hiszen a mérsékeltebb árfolyammozgások követ­keztében könnyebben tervezhetnék a Közös Piacra irányuló export fontban számolt ellenértékét. Különösen fontos ez a kisvállalatoknak, amelyek nem tudják megvédeni magukat a szélsőséges árfo­lyamkilengésekkel szemben. Nagy-Britanniában egyébként január­ban az infláció éves üteme 7,5 száza­lékos volt (6 év óta a legmagasabb), és az egész fejlett nyugati világban csúcs­nak számít. Az egyik brit gazdaságku­tató intézet jóslata szerint az infláció­­ellenes harc következtében nincs sok remény arra, hogy a kamatok gyorsan csökkenhessenek. Ahhoz, hogy a kor­mány terveinek megfelelően évi 5 szá­zalék alatt stabilizálják az áremelkedés ütemét, viszonylag szilárd árfolyamok és magas kamatok kellenek - hangzik a vélemény. Valószínű azonban: a jelen­legi 13 százalékos kamatszint elég magas ahhoz, hogy további hiteldrágítás nél­kül is lefékezze a belföldi keresletet. (Reuter, AP-DJ) Nem a piac, hanem a szabályzók sújtanak Sajtótájékoztató a könnyűiparról Munkatársunktól. Tegnap az Ipari Minisztériumban Cseh József miniszterhelyettes tájékoztatta a sajtó képviselőit a könnyűipar helyze­téről. Mint megtudtuk, az ágazat 1988. évi termelése összehasonlító áron nem érte el az előző évit, attól közel 1 szá­zalékponttal maradt el. Folyó áron a realizált 188,7 milliárd forint termelési érték lényegében 102,9 százalékos tel­jesítést jelent. A termelési tényezőkben és a szabályozásban bekövetkezett ked­vezőtlen folyamatok nagyobb termelés­leépülési ütemet eredményeztek volna, ha ezt részben nem ellensúlyozza a vállalati gazdálkodás. Éves szinten növelte termelését a papír-, a nyomda- és a textilipar, míg lényegében szinten maradt a bútoripar teljesítménye. Je­lentősen csökkent a cipő- és bőripar termelése, a textilruházati iparé pedig 0,5 százalékkal maradt el az előző évi­től. A termelési volumen bővülését alapvetően befolyásolta a belföldi igé­nyek jelentős csökkenése - összefüg­gésben az életszínvonal alakulásával -, valamint a szocialista export kényszerű leépítése. Az­ elmúlt évben a könnyűipar la­kossági célú értékesítése 100,7 százalék volt, ami összehasonlító áron lényegé­ben nem változott. Ezen belül a ruhá­zati cikkek kiskereskedelmi forgalma csupán 82,1 százalékot ért el. A tárca információi szerint a kereskedelmi vál­lalatok készletei 27 százalékkal nőttek, ami azt jelenti, hogy az iparnak az idén fel kell készülnie a nagy- és kiskeres­kedelmi eladások csökkenésére, így nem valószínűsíthető a terv szerinti 97,4 százalékos könnyűipari nagy- és kiske­reskedelmi értékesítés. A könnyűipar 1982-85 között elért, évente mintegy 430 millió dollár értékű konvertibilis exportja a 86-87-es évek­ben két esztendő alatt közel 50 száza­lékkal növekedett, s meghaladta a 640 millió dollárt. Az exportnövekedés 1987- ben az export-import egyenleg több mint 70 millió dolláros javításával is páro­sult. 1988-ban a konvertibilis kivitel dollárban számítva - a minisztérium véleménye szerint irreális, 8,9 százalé­kos előirányzattal szemben - 6,2 száza­lékkal (683 millió dollár) nőtt. Ugyan­akkor a konvertibilis export-import egyenleg további 50 millió dollárral javult, még oly módon is, hogy a papír­és nyomdaipar szaldója jelentősen ne­gatív. A könnyűipari vállalatok rubelexport­teljesítése tavaly 93 százalékos volt. A szerződéssel lekötött mennyiséghez viszonyítva mintegy 10 százalék körüli (65 millió rubel) értékű a Szovjetunió­ba irányuló export elmaradása. Legin­kább a konfekcióiparban (81,2 százalék) és a cipőiparban (84 százalék) csökkentek a kiszállítások, s a rubelelszámolású export veszteségei a könnyűiparban megközelítették az 1 milliárd forintot. Az idei tervek szerint a könnyűipari gép- és alkatrészimport liberalizációja támogatást nyújthat a termelési és a termékszerkezet javításához, de nem szabad illúziókat kergetni. Szembe kell nézni ugyanis a liberalizálás adta elő­nyök mellett az ingatagabb pénzügyi helyzettel és a kedvezőtlenebb hitelel­látással, s nem zárható ki az alapanyag­ellátás lehetőségeinek erős ingadozása. Nem remélhető a bérfejlesztés jobb pozíciója sem, s ez feltehetően tovább gerjeszti az ágazat leépülését. Ezzel kapcsolatban keserűen jegyezte meg a miniszterhelyettes, hogy tavaly a nye­reségtömeg mindössze 40 százaléka volt az­ 1987. évinek, sem bérre, sem műszaki fejlesztésre nem elegendő. Új indiai költségvetés a szegények támogatására „Szavazatnyerő’­ költségvetési terve­zetet készített az indiai pénzügyminiszter az április 1-jével kezdődő pénzügyi évre - mondják a külföldi megfigyelők, arra utalva, hogy az év végén általános vá­lasztások lesznek Indiában. A jövő héten előterjesztendő költségvetési tervezetben nem lesznek benne azok az intézkedé­sek, amelyeket az indiai üzleti körök már régóta szorgalmaznak: a jövedelemadó és a fogyasztási adók csökkentése, a gazdaság további liberalizálása. Ehelyett az indiai gazdasági vezetés azt tervezi, hogy növeli a közvetlen, illetve a közvetett adókat, amiből na­gyobb támogatást tudnak nyújtani a szegényeknek, a parasztoknak. Tekintettel arra, hogy India lakosságának közel 70 százaléka falvakban él, Gandhi választási győzelme szempontjából igen fontos ezeknek a tömegeknek a megnyerése. (Reuter) A Magyar Gazdasági Kamara napilapja / SZ0­ A nn A ZT­­A 0 A VIL­AG­G­AZD­AS­AG GATT-jelentés a világkereskedelemről A világkereskedelem négy év óta a legmagasabb növekedést érte el 1988- ban, és rekordnövekedés várható 1989- re is - jelentette a GATT (Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény) a tavalyi évet összefoglaló előzetes beszámolójában. A világkereskedelem növekedése névlegesen 14 százalékos volt, ám ennek egy része az áremelkedésekből, illetve az árfolyamváltozásokból (főleg a dol­lár leértékelődéséből) adódott, így az árukereskedelem reálértékben 8,5 szá­zalékkal nőtt tavaly, ezzel elérte az 1984- es rendkívül jó gazdasági év eredmé­nyeit, meghaladva a legmerészebb elő­rejelzéseket is. A feldolgozóipari ter­mékek forgalma 10 százalékkal, a bá­nyászatiaké 7 százalékkal, a mezőgaz­dasági termékeké pedig 4 százalékkal növekedett. A legjelentősebb exportőrök az NSZK és az USA voltak 1988-ban, a világ­exportból való 11,4, illetve 11,3 száza­lékos részesedéssel. Őket Japán, Fran­ciaország és Nagy-Britannia követi 9,3, 5,9, illetve 5,1 százalékkal. Változatla­nul az USA a világ legjelentősebb importőre 15,6 százalékos részesedés­sel, messze megelőzve az NSZK-t (8,4 százalék), Nagy-Britanniát (6,4 száza­lék), Japánt (6,3 százalék), valamint Franciaországot (5,9 százalék). A 15 legeladósodottabb fejlődő ország kereskedelmi forgalma már a második egymást követő év során nőtt, ezzel összesen 28 milliárd dollár kereskedel­mi többletet értek el. Ezekben az or­szágokban azonban - jegyzi meg a GATT jelentése - az általános gazdasági hely­zet tovább romlik, döntően az adóssá­gok után fizetendő kamatterhek, vala­mint a tőkehiány miatt. (Reuter) Berlini lapok az „NDK-színezetű” Az NDK sajtója újult erővel lendült támadásba a néhány szocialista ország­ban lezajló átalakítási folyamat ellen - összegzik berlini tapasztalataikat a nyugati hírügynökségek. Olvasói levelekre válaszolva két fő­városi lap is hitet tett az NDK-ban lé­tező szocializmuskép mellett, elutasítva „egyes szocialista országok” gazdasági téveszméit. „Mindaz,ami egyes szocia­lista országokban jelenleg végbemegy, nem illik a mi szocializmusképünkbe” - írja a Berliner Zeitung. A cikket kommentálva egy nyugati diplomata a Reuter tudósítójának kije­lentette, hogy azt, ami Magyarországon történik, az NDK-ban többé nem tartják a szocializmuson belüli kísérletnek. Hogy mi ez a sajátos, NDK-módon értelmezett, vagy ahogy a helybeli sajtó az utóbbi időben írja, „NDK-színezetű” szocializmus? A Neues Deutschlandban Werner Micke helyettes főszerkesztő erre így ad választ tömören egy olvasónak: az NDK-színezetű szocializmus annyit tesz, hogy ebben az országban jó élni. Ezt követően kifejti, miért. Az NDK társadalmi berendezkedésé­nek legfőbb jellemzője a munkás-paraszt hatalom, a marxista párt vezető szere­pe, a termelőeszközök döntő többségé­nek állami tulajdona - bizonyos mérté­kű magántulajdonnal párosulva -, vala­mint az árak szubvencionálása - írja a szerző. Majd rátér a sajátosságokra: a gazdaság- és szociálpolitika egységére, a teljes foglalkoztatottságra, az alapve­tő cikkek és szolgáltatások stabil áraira, az átfogó lakásépítési programra, a többpártrendszerre, a széles körben kibontakozó szocialista demokráciára, a szocialista jogállamiságra. A továbbiakban a cikkíró kifejti, hogy az NDK sajátos helyzetben van két társadalmi és katonai rendszer határán, s ki van téve a nyugati sajtóorgánumok felforgató tevékenységének. „Ilyen kö­rülmények között rendkívüli jelentősé­gű nemcsak az NDK, hanem az egész nemzetközi szocializmus és földrészünk számára a gazdasági és szociális stabi­litás és annak megbízható védelme”­­ szocializmusról írja, hozzátéve, hogy az NDK-beli szo­cializmus egyik legfőbb jellemzője az ország szilárd elkötelezettsége a Varsói Szerződés iránt. Az egyes szocialista országokban tapasztalható „gazdasági téveszméket” bírálva a Berliner Zeitung pálcát tör azok felett, akik szerint összeegyeztethető a szocializmus és a munkanélküliség. „Jelenleg néhány szocialista országban már nem biztosított a teljes foglalkoz­tatottság, vannak közgazdászok, akik szerint ma már a szocializmus sem nélkülözheti a munkanélküliséget. Sze­rintük szükség van némi munkanélküli­ségre, mert ezzel nyomást tudnak gya­korolni a dolgozókra a nagyobb terme­lékenység elérése érdekében” - fejtegeti a cikkíró. Mindennek semmi köze sincs a szo­cializmusról vallott NDK-beli elképze­lésekhez - szögezi le a szerző -, az NDK változatlanul a teljes foglalkozatottság megvalósításáért küzd, nem tűri el a munkanélküliséget, de az alacsony ter­melékenységet sem. (Reuter, MTI, APA, AP-DJ) Javulóban Magyarország megítélése az USA-ban Kilátások a legnagyobb kedvezmény állandósítására Jó esély van arra, hogy az Egyesült Államok még az idén állan­dósítja a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt Magyarországnak, s egyúttal megadja a kormánygaranciákat a magyarországi tőkeberu­házásokhoz - eképp nyilatkozott Charles Vanik, az ismert demokrata párti politikus az MTI washingtoni tudósítójának. A hosszú évekig képviselői tisztet is betöltő Vanik nevéhez fűződik a korábbi kereskedelmi törvény 1974-es módosí­tása (az úgynevezett Jackson - Vanik módosítás), miszerint csak az a szocia­lista ország kaphatja meg az amerikai piacon a legnagyobb kedvezményes elbánást - azaz a normális kereskedelmi feltételeket -, amely nem akadályozza polgárainak kivándorlását. Az 1974-es lépést közvetlenül az váltotta ki, hogy az akkori szovjet vezetés nemcsak gá­tolta, hanem magas illetékhez is kötötte egyes, főként zsidó nemzetiségű értel­miségiek kivándorlását. A kongresszus tágabb értelmezése szerint a módosításba az emberi jogok általános helyzetének az értékelése is beletartozik. Charles Vanik, az elzárkózás egyik hajdani kezdeményezője, most maga szorgalmazza a korlátozások feloldását. Véleménye szerint 1988 - lévén választási év - nem volt szerencsés a magyar igények felvetésére, ezért utasította el a képviselőház azt a javaslatot is, hogy az amerikai kormány által támogatott Tengerentúli Magánbefektetési Társaság (OPIC) - amely politikai kockázatok ellen biztosítja az amerikai beruházókat az úgy­nevezett,baráti fejlődő országokban - segítse az amerikai magáncégek magyarországi beruházásait. 1989-ben sokkal nyugodtabb a lég­kör, így jó remény van mindkét kérdés rendezésére - hangoztatta a politikus. Így van ez annál is inkább, mivel Magyar­­ország kivándorlási politikájában nincs kifogásolni való, ebben a törvényhozás mindkét pártja egyetért - tette hozzá. Az amerikai törvényhozásban a tér­ség gyors változásai nyomán most kezd kibontakozni az­ érdeklődés Kelet-Európa iránt - mondotta az egykori képviselő. Mint ismeretes, a szocialista országok közül Lengyelország mellett Kína és­­ 1978-ban - Magyarország megkapta a legnagyobb kedvezményt, és Magyar­­ország esetében ezt évente meg kell hosszabbítani. Ez mind a magyar, mind az amerikai üzleti körök szerint gátolja a hosszú távú gazdasági kapcsolatok építését. Vanik véleménye szerint egyébként az NDK és Bulgária is ér­deklődik a legnagyobb kedvezmény iránt, Románia jelenleg nem. Emlékezetes, hogy Románia 1975-ben megkapta az USA-tól a legnagyobb kedvezményt, amelyért szintén évenként kellett folyamodnia. Tavaly júliusban azonban Bukarest nem kérte e státus meghosszabbítását. A háttérben az állt, hogy az amerikai kongresszus a ked­­vez­mény megvonására készült, mert úgy vélte: Romániában nem tartják tiszte­letben az emberi jogokat. A román vezetés ezt belügyeibe való elfogadha­tatlan beavatkozásnak tartotta és kije­lentette, hogy a kongresszusi eljárásnak nem hajlandó alávetni magát. Elkerülendő az amerikai törvényhozás visszautasítá­sát, Bukarest önként lemondott a ked­vezményes besorolásról, amivel becslé­sek szerint évi 200-250 millió dolláros kiviteltől esett el. Vanik utalt rá, hogy egy fejlemény mégis késleltetheti a magyar igények teljesítését: ha a washingtoni kormány és a törvényhozás elsőként a Szovjet­unióval folytatott kereskedelem norma­lizálását tűzi napirendre. Vanik szerint a hangadó amerikai zsidó szervezetek­ben többség alakult ki a Szovjetunióval szembeni korlátozások feloldása mellett, hiszen az 1987-es 8 ezerrel szemben tavaly 20 ezer szovjet zsidó vándorol­hatott ki s az idén legalább 50 ezer hagyhatja el a Szovjetuniót. Ha a Szovjetunióban az ígéreteknek megfelelően hamarosan törvénybe ik­tatják az új kivándorlási gyakorlatot, várható, hogy a Bush-kormány kezde­ményezni fog a kereskedelem kérdésé­ben, s a kongresszusban támogatásra is talál - véli Vanik. A tervek szerint a Szovjetunió először 18 hónapra kapná meg a legnagyobb kedvezményt, és ezt évenként meg kellene hosszabbítani, ahogy az jelenleg Magyarország eseté­ben történik. (MTI) HITELÜGYI TANÁCSADÓ BIZOTTSÁG TERVE MANILÁBAN Corazón Aquino, a Fülöp-szigetek elnöke olyan tanácsadó testület létesí­tésére tett javaslatot, amely segítséget nyújtana az ország külföldi adósságai­nak kezelésében. „A külföldi adósságok törvényhozó és végrehajtó tanácsa” Aquino tervei szerint 13 tagból állna. A szakértők közül hetet az elnök, hármat-hármat pedig a parlament két kamarája jelölne ki. A tanács feladata az lenne, hogy javaslatokat tegyen az ország 28,2 mil­liárd dolláros külföldi adósságállománya által okozott gondok enyhítésére, az adósságcsökkentés módjaira, a jövőben felveendő hitelek feltételeire, és tanul­mányokat készítsen az adósságokkal kapcsolatos politika alternatíváiról. Értesülések szerint a képviselőház tagjai a hétfői 90 perces, zárt ajtók mögötti tárgyaláson elfogadták az el­nöknő javaslatát, de a 23 tagú szenátus a keddi megbeszélés után csak annyit közölt, hogy tanulmányozni fogják azt. Az Aquino által javasolt tanács an­nak a hitelügyi bizottságnak a szerepét venné át, amelynek életrehívását a kongresszus indítványozta, de az el­nökasszony januárban megvétózta az előterjesztést. Vétóját azzal indokolta, hogy egy ilyen bizottság, amelyben törvényhozók is helyet kapnának, sértené az elnöki előjogokat.(Reuter, AP-DJ)

Next