Világgazdaság, 1989. április (21. évfolyam, 62/5068-80/5086. szám)

1989-04-01 / 62. (5068.) szám

ÉLJEN ÁPRILIS 4! IRÁNI HELYZETKÉP Változnak a személyek, változik a politika Montazeri lemondatása az utód­lásról és két másik, mérsékeltnek tekintett politikus távozása meg a további személycserékre vonatkozó találgatások mind azt mutatják, hogy Iránban ismét változik a vonal. A tűzszünet a mérsékeltek műve volt, és ők próbálkoztak a külvilághoz, mindenekelőtt a Nyugathoz fűződő gazdasági, politikai szálak újraszövésével. De ennek — miként ezt már a Sal­man Rushdie elleni „fetva” is előrevetítette — egyelőre vége: Khomeini teljes mértékben a radikálisok oldalára állt Az ipari országokban, kivált az Egyesült Államokban, ismét nagyon ag­gódnak a Libanonban foglyul ejtett túszok sorsa miatt. Visszapergetve az eseményeket, a hírforrások elmondják, hogy az augusz­tusi tűzszünetet követően Irán felélesz­tette vagy magasabb szintre emelte kapcsolatait Franciaországgal, Angliával, Kanadával és Kuvaittal. Washington is próbálkozott, de Bush szirénhangjai süket fülekre találtak Teheránban. Aztán feb­ruárban két esemény történt: Montazeri ajatollah, Khomeini kijelölt utódja, nyíltan kikelt a kivégzések szakadatlan árja ellen. „Ártatlanok vagy kis bűnösök vérét ontjuk, a gyilkosok országa leszünk a világ szemében” — hangoztatta a Ba­­zargannal, a forradalom utáni első, libe­rálisnak mondott miniszterelnökkel politikai barátságot tartó főpap. A másik esemény Rafszandzsani nyilatkozata volt. A parlament elnöke jelezte, hogy ma­gasabbra tör, közölte, hogy megpályáz­za a köztársasági elnöki tisztséget. Khomeini nyomban válaszolt a háború értelmét is kétségbe vonó Montazerinek: „Mily rövidlátás is azt hinni, hogy a mártírium és az önfeláldozás hiábava­ló” — majd február 14-én minden mohamedán kötelességévé tette Salman Rushdie író megölését, jóllehet a „Sá­táni versek” című könyv már hónapok óta a piacon volt. Evvel — írja az AP hírügynökség — szétszaggatta az összes szálat, amelyet Rafszandzsani, Velajati külügyminiszter és Laridzsani külügy­miniszter-helyettes szorgos aprómunká­val összefércelt. Válaszul Anglia megszakította a dip­lomáciai viszonyt, a közös piaci orszá­gok hazarendelték nagyköveteiket. De — és ez valószínűleg fontos mozzanata a történetnek — kisvártatva visszaküld­ték őket. „Most megtépázva visszakul­lognak, megszégyenülten és nyomorú­ságosan, teljes tudatában annak, amit tettek. Nem láttak előre, nem gondol­ták, hogy gonosz célra törő kísérletük ennyi szégyent és gyalázatot hoz rájuk” — kezdődött Khomeini triumfáló, a nagykövetek visszatérésében a kemény vonalhoz való hátra­arc igazolását vélő üzenete. Március közepén felgyorsultak az események. Menesztették Mahallafit, Irán ENSZ-képviselőjét és Laridzsani külügy­miniszter-helyettest. Mindkét diploma­ta az Egyesült Államokban tanult és nagy szerepet játszott abban, hogy megvaló­sult a fegyvernyugvás. Vasárnap Kho­meini tanácskozásra ült össze a vallási szakértők, a „fagid”-ok tanácsával, s kedden nyilvánosságra került, hogy Montazeri (aki erre levélben felszólítást kapott) lemondott tisztségeiről és ezen­túl csupán hitoktatással foglalkozik. Minden jel arra vall, hogy Rafszandzsani csillaga is elhalványul, de a vélemények megoszlanak arról, hogy a háború ab­bahagyásában „főbűnös" politikus csil­laga teljesen kihuny-e. A Rafszandzsa­ni jövőjét sötéten látók emlékeztetnek arra is, hogy a parlament elnöke a viták kiéleződésének szakaszában megpróbál­ta Khomeini érdeklődését a földi dol­gokra terelni. Felhívta a figyelmét az inflációra és a nagy adókra. De Kho­meini azt mondta, a felelősök ne hagy­ják figyelmüket elterelni holmi gazda­sági gondokkal, a fő feladat továbbra is az iszlám terjesztése. Velajati külügyminiszter távozását szintén emlegetik, de rá — mondják a beavatottak — „helytelen nézetei” elle­nére még szükség van. A külügyminiszter csütörtökön Moszkvába repült, s az IRNA hírügynökség közlése szerint levelet vitt Mihail Gorbacsovnak Ali Khamenei köztársasági elnöktől. Egyes hírmagya­rázók azt állítják, hogy sok radikális szívesen látná a közeledést a Szovjet­unióhoz. Khameini nyilatkozatai azon­ban nem mutatnak ebbe az irányba. Az EK-országok nagykövetei vissza­térése alkalmából kibocsátott — fentebb már idézett — üzenetben az ajatollah kijelenti: „Újból felszólítom az Iszlám Köztársaság tisztségviselőit, ne féljenek mástól, csak Istentől.” Felszólította őket arra is: „Húzzuk szorosabbra a nadrág­szíjat, hogy megvívjunk a kapitalizmus­sal és a kommunizmussal, mert a Nyu­gat és a Kelet elleni háborúnk még csak az első szakaszába ért.” Montazeri letűnt, de még nem tudni, ki kapja meg a funkcióit. A megfigye­lők a kemény, tereszkedő vonal vezér­alakjaiként Muszavi miniszterelnököt, Mohtasemi belügyminisztert, Mesniki ajatollahot, a fagidok, az iszlám szakér­tők tanácsának vezetőjét tartják nyilván. A következő fejezet, a várakozások­kal ellentétben, nem Iránban zajlott le, hanem Brüsszelben, és még az sem derült ki, hogy szervezeti összefüggés, vagy csak eszmei összefüggés van-e a dol­gok közt. Az történt, hogy a belga fővárosban megölték az ottani iszlám közösség szaúd-arábiai származású vezetőjét és Tunéziából való helyette­sét. Bűnösök voltak, mert elítélték ugyan Salman Rushdie regényét, de azt meré­szelték mondani, hogy azért talán nem muszáj megölni a szerzőt. „Az iszlám világban, de Nyugat-Eu­­rópában is, ahol már ötmillió muzulmán él, elég fanatikus található, aki az iráni vezető szavára hallgat és közvetlen utasítás nélkül is hajlandó a halálos ítélet végrehajtására” — írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A Reuter amerikai szakértőket szólal­tat meg a teheráni fordulattal kacsolat­­ban. A szakértők szerint a Bejrút déli negyedében, vagy időközben már Te­heránban fogva tartott amerikai túszok helyzete ismét aggasztó. De az Egye­sült Államoknak „nincs mit tennie, nincs semmiféle opciója” a Montazeri levál­tása utáni szituációra. A kemény vonal híveinek térnyerése valószínűleg a ter­rorizmus erősödésével jár. (Reuter, NZZ, IHT) A magáncégek importja korlátozásá­nak megszüntetését és a valutaforgalom ellenőrzésének enyhítését jelentette be tegnap a jugoszláv kormány. Az árak, az import és a valutarendszer fokozatos liberalizálásának legújabb intézkedése eltörli a keményvalutában vezetett la­kossági bankszámlákról való felvételre eddig érvényes 250 dolláros napi felső határt. Megszűnik az a 70 ezer dolláros éves korlátozás is, amely a magáncégek berendezés-, nyersanyag- és félkészter­­mék-importjának szabott eddig határt. A jugoszláv hírügynökség, a Tanjug által tegnap nyilvánosságra hozott köz­leményben az is szerepel, hogy Ante Markovics kormánya kizárta a bérek ellenőrzésének újbóli bevezetését. Em­lékezetes, hogy a korábbi miniszterel­nök, Branko Mikulics tavaly év végi bukásához nagyban hozzájárult az álta­la elrendelt bérstop miatti elégedetlen­ség. Az ország történetének — Sztane Dolanc, a jugoszláv államelnökség alel­­nökének szavaival élve — eddigi leg­súlyosabb, Jugoszláviát alapjaiban megrázó gazdasági és politikai válsága kérdésessé teszi a liberális intézkedések eredményességét és tartósságát. Jugoszláv és nyugati közgazdászok véleménye szerint az évi rátán 346 százalékos inf­lációval és 22 milliárd dolláros külföldi adóssággal terhelt jugoszláv gazdaságot végleg felboríthatja a koszovói válság. A Reuter hírügynökség jelentése szerint a külföldi cégek java befagyasztotta beruházási terveit, a nyugati utazási ügynökségek sorra mondják le jugosz­láviai útjaikat és valószínűleg a külföl­dön dolgozó jugoszláv állampolgárok is kevesebb valutát utaltatnak a hazai bankokba. Az egyik nyugati ország nagykövet­ségének közgazdász szakértője úgy véli, hogy a valutabevételek elmaradása az ország fizetési mérlegét érintheti a leg­érzékenyebben, ennek további hatása a valutatartalékok esése, majd az adósság­­szolgálati képesség csökkenése lesz. A koszovói véres események gazda­sági hátrányait leginkább Horvátország érzi majd meg — véli Zoran Popov, a belgrádi Ipargazdasági Intézet közgaz­dásza. A külföldi turisták ugyanis nemigen tudják, hogy Koszovó messze fekszik a tengerparti üdülőhelyektől, Koszovótól való félelmük így a tenger­parti szakasz legnagyobb részét ellátó horvát szálloda- és vendéglátóipart sújt­ja. A londoni The Times Koszovóval kapcsolatban arról ír, hogy a második világháború után, különösen Titónak a Szovjetuniótól való távolodása után — ha nem is nyugat-európai, de — euró­pai országnak tartották Jugoszláviát. Az elmúlt napok kiábrándító, véres koszo­vói eseményei alapján azonban a bal­káni tradíciók feléledését vélik felfedez­ni Jugoszláviában. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kemény szavakat használ; úgy véli, hogy Koszovó hosszú időn át az egyik leg­sötétebb folt marad Európa térképén. A dán Jyllands Posten napilap pedig megjegyzi, hogy az el nem kötelezett politikát folytató Jugoszlávia nemzetközi jelentősége egyre halványabb. E megál­lapításban különösen az kedvezőtlen Belgrádra nézve, hogy a jugoszláv gazdaságnak eddig komoly segítséget nyújtó közös piaci döntéshozók is kez­dik elveszíteni bizalmukat az ország iránt. Szintén a dán lap írja, hogy a szerbiai főtitkár, Milosevics pánszerb törekvései túlmutatnak Koszovón és a Vajdaságon, és ezt Horvátországban és Szlovéniában is érzékelik. Paradox módon amíg a koszovói válság negatív hatással van a horvátországi és a szlovéniai gazdasági helyzetre, addig segíti a két köztársa­ságban a liberalizálódási folyamatot. A Milosevics nemzetiségi, politikai és gazdasági vonalától való távolodás ki­fejezésének egyik módja ezekben a köztársaságokban ugyanis a demokra­tizálódási folyamatok erősítése. Különösen érvényes ez Szlovéniára, ahol vasárnap, az eddigiektől eltérően, közvetlen úton választanak elnököt a köztársaság élére. Az alkotmány ugyan a közvetett választást írja elő, de Szlo­vénia, úgy tűnik, az új alkotmányt megelőlegezendő, példát akar mutatni a többi köztársaságnak. Igaz, formailag most is a parlament választja majd meg az új elnököt, de a szlovén parlamenti választás ezúttal már csak megerősíti az előzőleg tartandó népszavazás eredmé­nyét. Közvélemény-kutatások szerint a népszavazás minden eddigi érdeklődést felülmúl majd, a részvétel az előrejel­zések szerint 94 százalékos lesz. A korábbi hat jelölt közül kettő maradt talpon: az esélyesnek tartott 63 éves Marko Bulc vegyészmérnök és a 39 éves gazdasági szakember, Janez Dmovsek. A kitűnő szónok hírében álló Bulc , aki aktív politikus és a Szlovén Gaz­dasági Kamara elnöke — beszédeiben határozottan elítélte a koszovói esemé­nyeket. Vetélytársa, Dmovsek elsősor­ban a jelenlegi gazdaságpolitikai irány­vonalat támadta. A szlovéniai választások kimenetelét a köztársaság határain kívül is érdeklő­déssel figyelik, hiszen a választásokból nyertesként kikerülő politikus tagja lesz a jugoszláv államelnökség testületének, és mivel a rotáció elve alapján éppen Szlovéniára kerül a sor, hamarosan egy évre átveszi az államelnöki teendőket a bosznia-hercegovinai Raif Dizdarevics­ Rendhagyó elnökválasztás Szlovéniában Már az egész jugoszláv gazdaságot veszélyezteti a koszovói helyzet A jugoszláv kormány — a tavaly megkezdett gazdasági reformin­tézkedések újabb lépéseként — feloldotta a magáncégek importjára vonatkozó korlátozásokat és enyhítette a valutaforgalom ellenőrzését. Az ország jelenlegi belgazdasági és belpolitikai helyzetének fényében kérdéses azonban, hogy a liberalizáló intézkedéseket meddig lehet érvényben tartani. A kételyt erősítik azok a minap elhangzott véle­mények, melyek szerint a koszovói válság már az egész jugoszláv gazdaságot veszélyezteti: a külföldi tőke tartózkodása és a nyugati turistacsoportok elmaradása a fizetési mérleg teljes felborulásához vezethet A koszovói helyzet romlásával egy időben a demokratizá­lódás erősödő jelei láthatók Szlovéniában, ahol először kerül sor közvetlen úton történő elnökválasztásra. NAGY KÜLFÖLDI RÉSZESEDÉS A TUNGSRAMBAN Az osztrák Girozentrale pénzintézet nemzetközi befektetői konzorciu­mot hoznak létre, amely megvásárolja a magyar Tungsram Rt. izzólám­­pagyár részvényeinek 49,65 százalékát — erről írtak alá szerződést az érintett felek Budapesten, csütörtök este. A konzorcium a részvényeket azért vásárolja meg, hogy a későbbiekben külföldi befektetőknek áruba bocsássa. A Tungsram-részvények 91 százalékával jelenleg a Magyar Hitel Bank rendelkezik. Az eladás után a bank részesedése 41,38 százalékra csökken, míg a többi magyar részvényesek 8,97 százalékos tulajdoni hányada to­vábbra is megmarad. Ez a megállapodás az első, amelynek eredményeként meglévő magyar vállalat részvényeinek egy része nyugati befektető tulajdonába kerül. A Tungsram az egyik legnagyobb magyar iparvállalat, jelentős nemzetközi érdekeltségekkel bír. 14 magyarországi üzemén és egy vegyes vállalatán kívül 13 leányvállalattal rendelkezik külföldön. Mint ismeretes, a magyar gazdasági diplomácia a közelmúltban már hozzálátott ahhoz, hogy megteremtse a feltételeket a külföldi tőke meg­lévő magyar vállalatokba történő bevonásához. Külföldi befektetőkkel megismertették azoknak a magyar vállalatoknak a listáját, amelyek haj­landók ilyen jellegű együttműködésre. Ezen a mintegy 50 vállalatot tar­talmazó listán a Tungsram neve is szerepelt. (MTI) A mezőgazdaság a peresztrojka kulcsproblémája Vezető szovjet újságírók előtt mondott szerdai beszédében Mi­hail Gorbacsov, az SZKP főtitká­ra, államfő elismerte, hogy a vasárnapi parlamenti választáso­kon a szavazók türelmetlenségü­ket fejezték ki a reformok lassú­sága miatt. A főtitkár ismét arra figyelmeztetett, hogy az egész peresztrojkát bukással fenyegeti, ha nem sikerül több élelmiszert juttatni az üzletek polcaira. Az USA mezőgazdasági minisztériumában pedig úgy vélik, a Szovjetunió gabonaimportja rövid távon még a mezőgazdasági reformok sikere esetén sem csökken. „Jelenleg az élelmiszer-probléma az alapvető problé­m­a. Ha megoldjuk, az óriási győzelem lesz, nemcsak a gaz­daság, hanem a politikai és a társadalmi szféra számára is” — idézi Gorbacsov szerdai beszédét a Pravda. Az SZKP főtitkára, a KB legutóbbi plénumán elfogadott agrárreformokhoz (VILÁG­­GAZDASÁG, 1989. március 18. 1. oldal) támogatást sürgetve, figyelmeztetett: „Ha nem tudjuk megoldani ezt a problémát, akkor tönkre tehetjük az egész pere­sztrojkát, és a társadalom súlyos desta­bilizálódását idézhetjük elő.” Elkészítették első elemzéseiket a ter­vezett szovjet agrárreformról az ameri­kai mezőgazdasági szakértők is, termé­szetesen a Szovjetunióba irányuló amerikai gabonaexport kilátásait kutat­va. Nem várják a szovjet gabonavásár­lások jelentős visszaesését rövid távon, ám a gépeket és berendezéseket szállító amerikai vállalatok eladásaik csökke­nésére számíthatnak — teszik hozzá. „A reformok után még mindig sok megkötöttség marad. Tovább él a bü­rokrácia, az árakat változatlanul ellen­őrizni fogják, és a parasztok szkeptiku­sak maradtak” — mondta a Harvard Egyetem Szovjetunióval foglalkozó kutatóintézetének igazgatóhelyettese. Hozzátette: a szovjet agrárreformok valószínűleg növelni fogják az étkezési célokra alkalmas, jobb minőségű búza termelését, ám várhatóan növekedni fog a Szovjetunió kereslete a jelenleg is hazai termésből csak részben fedezett takar­mánygabona iránt. A Szovjetunió ugya­nis, hűvösebb éghajlata miatt, képtelen a szükséges mennyiségű kukoricát megtermelni, és ezért még sokáig rászorul az Egyesült Államokból érkező import­ra — véli a szakértő. Az amerikai mezőgazdasági minisz­térium becslései szerint az 1989-es pénzügyi évben a Szovjetunió 2,9 mil­liárd dollár értékű amerikai agrárterméket vásárol, és ezzel Kanadával együtt az amerikai mezőgazdasági cikkek harma­dik legnagyobb vevője lesz. Tavaly a Szovjetunió 9,05 millió tonna búzát és 5,53 millió tonna kukoricát vásárolt az Egyesült Államoktól. A mezőgazdasági minisztérium szak­értői megjegyzik: bár a reformokkal növelhető a szovjet mezőgazdaság ter­melékenysége, mindez egyelőre nem zavarja az amerikai exportkilátásokat, hiszen a kulcslépések megtételéhez legalább egy évre van szükség és még tovább tart, amíg a hatás vidéken is érződik. Hangsúlyozzák, hogy amennyiben nem születik egy világos törvény, amely (Folytatás a 2. oldalon)

Next