Világgazdaság, 1989. szeptember (21. évfolyam, 168/5174-189/5195. szám)

1989-09-01 / 168. (5174.) szám

XXL évfolyam, 168. (5174.) szám Készülődés az IMF-Világbank közgyűlésre Konferenciák a monetáris politikák nemzetközi összefonódásáról Még egy hónap van hátra a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank közös közgyűléséig, a nemzetközi pénzügyi szakem­berek máris készülődnek a szep­tember végi washingtoni pénzügyi „nagyhét” eseményeire. A napok­ban Japánban és az USA-ban rendeznek nagyszabású pénzügyi tanácskozást arról, hogy mikép­pen lehetne biztonságosabbá ten­ni a nemzetközi pénzügyi rend­szer működését. Tokióban a japán pénzintézetek ve­zetői elemezték a dollár árfolyamának mozgását és az emögött meghúzódó gazdasági és politikai okokat. Abban mindenki egyetértett, hogy a dollár jegyzését elsősorban az alapvető gaz­dasági folyamatoknak kellene mozgat­niuk, csak éppen abban nem sikerült közös nevezőre jutniuk, hogy ezek közül melyik legyen az árfolyamok „vezére”. A fejlett tőkésországok többsége bizo­nyos benne, hogy a dollár mostani ereje nem lehet tartós és hogy az amerikai valutának feltétlenül le kell értékelőd­nie, máskülönben nem fogják tudni helyreállítani a nemzetközi egyensúlyt. A konferencia résztvevői mindeneset­re rövid távon a dollár erősödését vár­ják, mert a jelek arra utalnak, hogy az USA-ban fenntartható a mérsékelt, ala­csony inflációval párosuló növekedés. Az Amerikából folyamatosan érkező kedvező gazdasági statisztikai adatok növelték a dollár iránti bizalmat, ami­nek az lett a következménye, hogy az amerikai valuta jelentősen megerősödött a japán jenhez képest. Mivel a dollár ereje mögött valódi gazdasági teljesít­mény húzódik meg, a japán szakembe­rek szerint egyelőre semmit sem lehet tenni ellene. Úgy látszik, a japán köz­ponti bank is belátta ezt, mert noha interveniált a valutapiacokon a dollár ellen, ezt csak félszívvel tette, nem olyan elszántan, mint általában. A biztató amerikai gazdasági adatok nemcsak a dollárt erősítik, hanem to­vábbra is vonzóvá teszik a külföldi befektetők számára az­ amerikai érték­papírokat. Mindez komoly gondot jelent például Japánban is, hiszen a távol-keleti ország megtakarításait ily módon az USA- ban hasznosítják. A japán szakemberek szerint az a legfőbb gond, hogy Japán­ban kevés a vonzó befektetés, ezért kiáramlik a pénz az országból. Az egyik lehetséges megoldás az lehetne, hogy fölemelik a belföldi befektetések hoza­mát. Ehhez fel kellene emelni a japán kamatlábakat, ami viszont nehezen jár­ható út, mert ezzel lassulna a belföldi kereslet növekedése, ráadásul keresztez­nék a tokiói kormány azon erőfeszíté­seit, hogy leépítse az óriási japán keres­kedelmi aktívumot. A japán bankárok mindenesetre sürgetik, hogy a wa­shingtoni pénzügyi konferencián a fej­lett tőkésországok erősítsék meg együtt­működésüket a nemzetközi árfolyam­­mozgások befolyásolásában. Az amerikai Wyoming államban ar­ról rendeztek konferenciát, hogy a kü­lönböző országok jegybankjainak a jövőben fokozottabban ügyelniük kell arra, hogy belföldi monetáris politiká­juk kihathat a nemzetközi pénzügyi életre is. Világjelenség, hogy a pénzügyi élet egyre inkább nemzetközivé válik, ezért egy-egy belföldi monetáris intézkedés olykor nemzetközi hatású lehet, kivált­képp, ha olyan óriási gazdaságról van szó, mint amilyen az amerikai. Nem véletlen, hogy ha az USA 5 ezer mil­liárd dolláros gazdaságában történik valami, akkor az világszerte érezhető, hiszen Amerikának évi 100 milliárd dollár a külföldi tőkeigénye. Az amerikai és nyugat-európai ban­károk megállapították: a jegybankoknak egyre nagyobb a szerepük abban, hogy közös erővel megakadályozzák az olyan típusú válságot, mint amilyen az 1987. októberi tőzsdei összeomlás volt. A világ három nagy pénzügyi központja egyéb­ként is mindinkább integrálódik, s köz­tük még a jelenleginél is aktívabbá válnak a valutapiacokon át a kamatarbitrázs­akciók, kiegyenlítve a különbségeket. Mindezt figyelembe kell venniük a hetek csoportjába tömörülő legfejlettebb tő­késországoknak, amikor az IMF és a Világbank közgyűlése előtt újra tár­gyalóasztalhoz ülnek. Feltétlenül meg kellene állapodniuk az árfolyamkérdé­sekben és abban, hogy egyes országok­ban mekkora legyen a kereslet nomi­nális növekedése. (Reuter) Amerikai biztosítók magyarországi tervei Amerikai biztosítótársaságok szívesen bekapcsolódnának az Állami Biztosító és a Hungária Biztosító szakembereinek kiképzésébe, s felajánlották szakembe­rek kölcsönös cseréjét is - nyilatkozta az APA tudósítójának az amerikai szak­értők delegációjának vezetője, James Long, aki NDK-beli, csehszlovákiai és magyarországi látogatása után Bécsben tájékozódik a biztosítási lehetőségekről. Az amerikai szakember felhívta a figyelmet az amerikai és a szocialista országok biztosítási rendszerének a különbségeire: míg az USA-ban meg­számlálhatatlanul sok a biztosítótársa­ság, a szocialista országokban a biztosí­tók monopolhelyzetben vannak. A kü­lönbségek ellenére az amerikaiak sze­retnének együttműködni a szocialista, s elsősorban a magyar biztosítókkal, fő­ként a vagyon- és életbiztosítás terüle­tén, bevonva esetleg nyugat-európai biztosítókat is, például az osztrák Erste Allgemeine-Generali biztosítót - mond­ta az amerikai szakember. (APA) A Bank of England mexikói adósságelengedési programja A Bank of England ismertette a szi­getország bankjaival, hogy a hitelezők és Mexikó közti hitelmegállapodásban szereplő 3 adósságcsökkentési javaslat alapján milyen programot állított össze. Mint ismeretes, a júliusban kötött megállapodás lehetővé teszi a bankok számára, hogy hiteleiket a névérték 65 százalékát érő, 30 éves lejáratú, piaci kamatozású kötvényekre váltsák át, vagy 30 éves lejáratú, kedvezményes kama­tozású kötvényekre cseréljék, vagy új hitelt nyújtsanak. A kétfajta kötvény tőkerészére az amerikai kormány, a kamatokra pedig a Nemzetközi Valuta­alap, a Világbank és a japán kormány vállal garanciát. A Bank of England irányelveinek értelmében az első megoldást választó bankok hiteleik névértékének 35 száza­lékát elengedik, de nem kell újabb tar­talékokat képezniük, hacsak a jövőben a mexikói adósságokra nem írnak elő új tartalékképzési szabályokat. A második lehetőséget választó ban­kok az eredeti hitelekre meghatározott tartalékokat kötelesek képezni. Az új hitelt nyújtó bankok a központi bank által a Mexikóra meghatározott tartalékot kötelesek képezni. A leértékelt kötvényeket a Bank of England ugyanolyan módon kezeli majd, mint a Mexikó és a J. P. Morgan cég között kötött 1987-es hitel-kötvény csereakció esetében. A brit bankok közül eddig csak a Midland Bank hozta nyilvánosságra, hogy melyik változatot választja. Augusztus elején jelentette be, hogy hiteleit csök­kentett névértékű kötvényekre cseréli. Az ügylet 872 millió font értékű közép- és hosszú lejáratú mexikói hitelét érinti a banknak. A többi nagybank egyelőre még nem döntött, de bankkörökből szárma­zó értesülések szerint a legtöbb bank a kötvényre való konvertálást tartja von­zóbbnak, mert így nem kell új tartalé­kokat képezniük. A bankok döntését azonban még befolyásolhatják a készü­lőben lévő belföldi adószabályok. (AP-DJ) 1989. szeptember 1., péntek ______________________________________ AZ OSZTRÁK KÜLÜGYMINISZTER SÜRGETI KELET-EURÓPA TÁMOGATÁSÁT Bécs 6 milliárd dolláros akciót kezdeményezett Bécsi tudósítónktól. Bécs jelentős gazdasági és politikai eszközökkel kívánja támogatni Magyarországot és Lengyelországot - jelentette ki a Die Pressének adott nyilatkozatában az osztrák külügyminiszter. Nyilvánosságra hozta, hogy Ausztria már júniusban 6 milliárd dolláros nemzetközi segély­akciót kezdeményezett, sajnos, mindeddig visszhangtalanul. Mock felszólította az osztrák politikai és gazdasági szervezeteket, hogy ne várják ki a központi intézkedéseket, hanem önerőből is kezdeményezzenek támogatást. Hangoztatta, hogy Ausztria a segélyezettek érdekeit tartja szem előtt, ezért az elvi megfontolásokkal szemben a praktikus le­hetőségeket részesíti előnyben. Hasonló értelemben foglalt állást a nyugati támogatás és a menekültek kérdésében az osztrák kancellár is. Ausztria 6 milliárd dolláros segély folyósítását javasolta a reformelkötele­zett kelet-európai országoknak még júniusban, az Európai Szabadkereske­delmi Társulás (EFTA) Norvégiában tartott miniszteri értekezletén. Alois Mock osztrák külügyminiszter a Die Presse ch­mi bécsi lap csütörtöki számában hozta nyilvánosságra két hónappal ezelőtti felhívását, amelyet nem csupán az EFTA- országokhoz, hanem a Közös Piac és Észak-Amerika államaihoz is intézett. Ezzel jelentős gazdasági, s az összeg nagyságánál fogva egyúttal politikai támogatást is kapnának a lengyelorszá­gi és a magyarországi reformok - han­goztatta Mock az interjúban. Egyúttal sajnálkozásának adott han­got, mert a széles nyilvánosság elől mindeddig elzárt javaslatra egyetlen ország sem válaszolt, jóllehet az oszt­rák diplomácia vezetője a kezdeménye­zéshez biztatást kapott francia kollégá­jától, Dumas-tól. Mock kivált az EFTA- országok hallgatását fájlalta, már csak azért is, mert a javaslat határozottan növelte volna az Európai Szabadkeres­kedelmi Társulás tekintélyét. Az osztrák külügyminisztert feltehe­tően az késztette a kezdeményezés „bevallására”, hogy minisztertársa, Erhard Busek, aki szintén az Osztrák Néppárt (ÖVP) vezető politikusai közé tartozik, s a legelkötelezettebb „Kelet-Európa­­felelős”, bírálta az osztrák politikusokat és szervezeteket, amiért nem nyújtanak hathatós támogatást a reformtörekvések­nek, illetve az új mozgalmaknak. Ezzel összefüggésben Mock hangoztatta, hogy az osztrák segítséget nem felülről, gombnyomásra, minden részletre kiter­jedően kell irányítani, hanem a politi­kai, gazdasági és kulturális szervezetek mindegyikének önállóan kell kezdemé­nyeznie. Az osztrák politikus elmondta, hogy Ausztria nemzetközi fórumokon is támogatni kívánja a kelet-európai re­formországok érdekeit. Az EFTA-nál például ki akarja eszközölni, hogy amit Jugoszlávia elért, azt Lengyelország és Magyarország is kapja meg. Arra a kérdésre, hogy Walesa segélyigényeivel összemérve elegendőnek tartja-e a támo­gatást, Mock azt válaszolta, hogy nem. „Az igény óriási, de mindenki keveset tett csak.” „Ahhoz, hogy a kelet-euró­pai reformoknak esélyük legyen a si­kerre - fejtegette a miniszter -, hatal­mas erőbedobásra, ráfordításra van szükség. Az emberek rövid idő alatt kedvező gazdasági eredményeket várnak. Mindnyájan tudjuk, milyen sokáig tart, amíg a gazdasági reform beérik. Fenn­áll tehát a politikai veszély.” Mock szerint akkor válnak kockáza­tossá a dolgok, ha nem lesz fokozatos fejlődés. Itt sokan a visszarendeződés kockázatát mérlegelik, és kivárnak - mutatott rá a miniszter, helytelenítve a túlzott óvatoskodást. Bécs igyekszik minden szinten gya­korlatiasan eljárni. Mock példaadónak nevezte az Európai Közösség eljárását, hogy tudniillik az első 300 ezer tonna gabona szállításával nem várja ki, amíg elkészül a hitelektől az élelmiszer-tá­mogatásig mindent átfogó segélyterv. A következő hetekben kell kiderül­nie, hogy Ausztria milyen gyorsan tud bekapcsolódni a közös piaci segélyek­be. Mock egyértelműen kijelentette, hogy Ausztriának nem csupán az élelmiszer­­szállításokban kell részt vennie. Min­denesetre jelezte, országa valószínűleg nem tudja tartani a szeptember 1-jei terminust. Eddig az időpontig kell össze­állítaniuk az EK-val megállapodásra jutott országoknak saját, Lengyelországnak szánt segítségüket. Az NDK-menekültek ügyében is a gyakorlati megközelítés fontosságát hangsúlyozta a miniszter, mondván: „Azoknak az embereknek, akik minde­nüket hátrahagyva menekülnek, Auszt­ria meg kell hogy adjon minden konk­rét segítséget.” (Tegnapi hír, hogy Ausztria felfüggesztette az NDK állam­polgárainak vízumkötelezettségét.) Az alpbachi nemzetközi gazdasági fórumon az osztrák kancellár is hasonló szellemben foglalt állást. Vranitzky kijelentette, hogy Ausztria meggyőző­dött a magyar és a lengyel reformok komolyságáról, arról, hogy nem csupán kozmetikázó intézkedésekről van szó, hanem alapvető változásokról. Szerinte a két országnak olyan mérvű segítségre van szüksége, amely meghaladja az egyes támogató országok erejét. Ezért nem­zetközileg is összehangolt intézkedés­­csomagra van szükség. Az EK által koordinált, Lengyelországnak folyósí­tandó nyugati gyorssegélyt a kancellár az első lépésnek nevezte. De ennél jóval fontosabbnak mondta a szerkezetváltoz­tató kooperációs válalkozásokat, a piaci nyitás és az infrastruktúra-fejlesztés támogatását, a know-how átadást és a képzést. Az osztrák kormányfő is érintette a menekültproblémát: „A Kelet-Európából kivándorlók előtt a határok nem lesz­nek zárva. A humanitárius megfontolá­sok és a demográfiai fejlemények alap­ján kell megtalálni azokat a lehetősé­geket, amelyek elősegítik, hogy a mene­kültek, akik nálunk akarnak élni és dolgozni, gyorsan, bürokráciamentesen és hatékonyan integrálódni tudjanak a társadalomba.” Ugyanilyen fontos mondandójának a második fele: „Az viszont senkinek sem áll érdekében, hogy Kelet-Európából Nyugatra tömeges népvándorlást bátorítson, támogasson.” Földvári Zsuzsa LENGYEL BANKOK IGYEKEZNEK MÁRKABETÉTET GYŰJTENI A lengyel bankok igyekeznek nyugatnémet márkára szert tenni azzal, hogy az NSZK-beli piaci kamatlábaknál magasabb kamatot kínálnak a márkabetétek után - közölte a nyugatnémet szövetségi bankfelügyeleti hivatal, amelynek szóvivője hozzátette, nem tudják, mekkora összegre rúgnak az NSZK banktörvényei által egyébként nem tiltott tranzakciók. A szóvivő elmondta, hogy a nyugatnémet márka lengyel számlákra gyűjtését a Mitteleuropäische Handelsbank végzi, amelyben lengyel bankoknak van többségi részesedésük. A Handelsbank szóvivője tagadta a Frankfurter Allgemeine Zeitung azon állítását, hogy már négymilliárd dollárnak megfelelő összeg került ilyen számlákra, és a tranzakciók értékét „jelentéktelennek” nevezte. A nyugatnémet szövetségi bankfelügyeleti hivatal adatai szerint a befektetők a lengyel számlákon tartott márkájukért egyéves lekötés esetén mintegy évi 9 szá­zalékos kamatot is kapnak, miközben az NSZK-ban az egyéves lekötésű betétek piaci kamatlába jelenleg 7,2-7,3 százalék körül mozog. A hivatal szóvivője való­színűnek tartja, hogy a márkabetéteket Lengyelország keményvaluta-szükségleté­­nek fedezéséhez használják fel. (Reuter) AZ ELSŐ VÁLLALATI DEVIZAAUKCIÓ PRÁGÁBAN Vezetésváltást sürget egy csehszlovák szociológus Prágában a vállalatok számára meg­rendezték az első kísérleti devizaaukicót. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy 10 szervezet összesen 5 millió 650 ezer devizakorona értékben ajánlott fel nyu­gati fizetőeszközt, ezzel szemben a kereslet: 180 vállalat 156 millió devi­zakorona értékben jelentett be vásárlási szándékot. A devizahiányt mutatja, hogy a dollár hivatalos árfolyama 15 korona, az aukción viszont hétszeres áron, 105 koronáért adták el. A korlátozott devizapiac megterem­tésével a szűkösen rendelkezésre álló külföldi valuta hatékonyabb elosztását akarják­ megvalósítani. A megfigyelők egyébként már a korlátozott devizapia­cot is jelentős előrelépésnek tekintik - figyelembe véve a meghirdetett, de jobbára még csak bevezetésre váró re­formokat­­, annál is inkább, mert mos­tantól kezdve minden hónap utolsó szerdáján rendszeresen megtartják az aukciót. Az ország gazdasági bajaiért egyértelműen az ország vezetését okolja Milos Zeman prágai szociológus. A szakember a Technicky Magazin című műszaki lap hasábjain szokatlanul éles hangnemben bírálja a kormányt, leszögezve: Csehszlovákia hamarosan Európa legelmaradottabb országa lesz, s ezt csak úgy lehet megakadályozni, ha gyökeres változások lesznek az ország vezetésében. Megfigyelők az írást azzal hozzák összefüggésbe, hogy Csehszlovákiában is egyre növekszik az elégedetlenség a reformpártiak körében a keményvonalasokkal szemben. Az évek óta legkeményebb hangú bírálatban a szociológus azt említi a hibák fő forrásaként, hogy az embereknek nincs semmi beleszólásuk saját ügyeik irá­nyításába. „Semmi szocializmusellenes­­ség nincs az ellenőrzés nélküli hatalom inkompetenciájának bírálatában, sőt ellenkezőleg: az szocializmusellenes, ha ezt a hozzá nem értést toleráljuk, illetve segédkezet nyújtunk hozzá” - írja cik­kében a prágai közgazdász. (Reuter, APA)

Next