Világgazdaság, 1989. november (5. évfolyam, 211/5217-232/5238. szám)

1989-11-01 / 211. (5217.) szám

1989. november 1. VILÁGGAZDASÁG MAGYAR GAZDASÁG 3 ✓ A HICL részvényei „...csak bízzák rám” - nyilatkozik Ózd magántőkése a londoni tőzsdén? NAGYÜZEM - CSALÁDI VÁLLALKOZÁSBAN Mit kezd egy magánvállalkozó azzal a vagyonnal, amelyre ilyen vagy olyan okokból az állam már nem tart igényt? Mint a múlt hét végi híradásokból ismertté vált, Ózdon a reprivatizálásnak egy sokakat meglepő formája valósult meg. Petrenkó János ózdi magánvállalkozó közel 100 millió forintért megvásárolta az Ózdi Kohászati Üzemek által már leépítettnek tekintett, a nagyüzemi keretek között veszteségesen működtetett durvahengerművet. A ma még ritkaságszámba menő üzlet körülményeiről, az ötlet születéséről és a további tervekről faggatta munkatársunk a Pekó Művek tulajdonosát. - Vállalkozásom és az ötlet nem mostani keletű. Cégemet, a Pekó Műveket 1971-ben alapítottam. Az első időkben másodállásban működtettem, miközben főállásban még az Ózdi Kohászati Üzemeknél dolgoztam. Főállású magánvállalkozóvá 1979-ben váltam. Úgy vélem, hogy az én cégem másfajta elkötelezettségű, mint egy hagyományos magánvállalat. Olyan termékek fejlesztésébe fektettem 10 éves kutatómunkát, amelyekből addig űr volt a piacon. Az azóta már szabadalmaztatott termékeim, a nagy kopásállóságú görgők és a speciális talajfogazású ekevas drágán és jól eladható termékek. A saját műhelyemben készülő termékek eladásából évi 20- 25 millió forint a Pekó Művek bevétele és részesedésünk a szabadalmaimat hasznosító külső cégek forgalmából. A nagyságrendeket érzékelteti, hogy ezek a gyártók csak a találmányokból évi 35- 40 millió forintnyit forgalmaznak. A durvahengermű megvásárlásának az ötlete viszont tavasztól érlelődött bennem. Úgy éreztem, hogy én jobban tudnám működtetni, mint a gyári vezetés, amelynél szerintem az a baj, hogy nincs igazi kapcsolatban a piaccal, nem tud még piaci módon gondolkodni. A döntés meghozatala azonban nem lehetett ilyen egyértelmű, mert egy-két héttel ezelőtt még arról is szó volt, hogy végül is nem megveszi az üzemrészt, hanem beszáll a nagyvállalat részvénytársasági elképzeléseibe... - Valóban felmerült egy ilyen terv is, de amikor az ÓKÜ vezérigazgatója megkérdezte, hogy miért nem tetszik nekem ez utóbbi ötlet, azt válaszoltam neki, hogy nem tudom mitől menne minden másképp és főleg jobban. Azt mondta, például attól is, hogy én ott lehetek és beleszólhatok. Én viszont erre azt feleltem, hogy nem érek rá az emberekkel vitatkozni, a saját elképzeléseimet akarom megvalósítani, így végül is a megvásárlás mellett döntött. Mit fog ezentúl másképpen csinálni? - Más, piacképes késztermékeket gyártok, rugalmasabban, összességében olcsón, és pontos szállítást ígérek. - Mitől tud olcsóbb lenni attól, hogy kisebb a termelés adminisztrációs költséghányada? - Sok mindenben olcsóbb lehetek. Főképpen abban, hogy a közvetlen kereskedelmet pártolom. Ez konkrétan azt jelenti, hogy jövendő vevőkörömet, amely eddig a közvetítő kereskedőkön keresztül jutott a szükséges termékekhez, az év végéig értesítem arról, hogy közvetlen megrendeléssel a helyszínre szállítom a kért terméket, és még ha kilogrammonként 5-6 forinttal esetleg emelem is az árat, a felhasználó összességében akkor is olcsóbban jut az adott termékhez. Ha már a gyártmányainál tartunk, korábbi nyilatkozataiból az derült ki, hogy termékeinek hozzávetőlegesen 30 százalékát konvertibilis piacokon akarja értékesíteni. Erre már van biztos külföldi vevő? - Bár cégem olyan termékeket gyárt, amilyeneket akár 100 százalékig is el lehetne a belföldi piacon adni, szükség van az életképes külpiaci mozgásokra is. És ez nem álom, mert például a speciális ekevasat már 3 éve forgalmazom a nyugati piacokon. A lényeg, hogy semmiképpen se adja ki az ember a kezéből a világszínvonalúnak számító szabadalom gyártásának a jogát, mert ez önmagában nagyon magas haszonkulcsot jelent. A külföldi szállításoknál a hosszú távú megállapodásokat vagy inkább az egyedi megrendeléseket tartja fontosabbnak? - Ezt is, azt is. A kapcsolatépítés részének tartom még a szakmai bemutatókon való részvételt. Jövőre ott leszek a hannoveri szerszámgépipari kiállításon mint magyar magánvállalkozó, amit én óriási dolognak tartok. Már ötödik éve ott vagyok a BNV-n is, és én voltam az első magánember, aki 1987-ben BNV- nagydíjat kapott találmányáért. - Hogyan alakult ki a 100 millió forintos vételár, egyáltalán reálisnak tartja? - Mivel a berendezések rossz állagúak, a szakértők az ár kialakításánál a hulladékáron való vásárlás elvét követték, így jött ki 50 millió forint, amelyet, sajnos, további 50 millió forinttal terhel az ötéves lízingkonstrukció díja. Nem is értem, hogy gondolja a kormány a magánvállalkozások nagyobb arányú kibontakozását, mikor nem ad lehetőséget arra, hogy a vállalkozó nagyértékű berendezéseket ne csak az adózott jövedelméből vásárolhasson. Kevés olyan vállalkozó kedvű magánember van ma Magyarországon, aki ezt megteheti. Egyébként reálisnak tartom a 100 milliót is, mert én tudom működtetni az üzemet. Aki erre nem képes, annak ezért még a 100 forint is sok, nem? - Ön a vállalkozása kibővítéséhez bankhitelt is igénybe vehetett. Melyik banktól kapta, és az a kamatokon túl miért lát még ebben üzletet? - Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank egri kirendeltsége adta a 20 millió forint forgó- és a 30 millió forint készenléti hitelt. A banknak egyébként, úgy gondolom, abból a szempontból is megéri, hogy a számításaim szerint akár 2 milliárd forintra is felfutó forgalmunk számlavezetését is rábízzuk. Egyébként a későbbiekben a magánvállalkozások rendelkezésére bocsátott egyéb hitellehetőségekkel is élni szeretnék, beleértve a munkahelyteremtő beruházásokra adott keretet is. - Mennyire függetlenítheti új tulajdonát, a durvahengerművet, régi üzemeltetőitől? - Jó ideig egymásra leszünk utalva. Jelen pillanatban csak tőlük szerezhetem be a szükséges acélalapanyagot, én viszont bérhengerlést vállalok számukra olyan áron, amilyenért sehol máshol nem végeznék el számukra ezt a munkát. A későbbiekben azonban az acélgyártást is függetleníteni akarom tőlük azzal, hogy megveszem a leállítandó martinkemencét. - A martinkemencés acélgyártás energiaigényes, emiatt nagyon drága eljárás. Nem kerül majd többe a leves, mint a hús? - Ezt csak bízzák rám. Ha külön választom az alapanyaggyártást a készterméktől, akkor drága, de ha olyan eladható termékem van, amelyért magas árat kérhetek, akkor megéri. Különben a durvahengersori berendezések is, mint már említettem, nem a legkorszerűbbek, de én például nem siránkozom a vásárló előtt, hogy ezt vagy azt a terméket a 100-150 éves gépsoron gyártottuk le, hanem arra hívom fel a figyelmét, hogy nekem olyan hengersorom van, amelyen a világon egyedülállóan meg tudom oldani például a nagy költségmegtakarítást is jelentő oda-visszahengerlést. Őt a végtermék minősége érdekli, nem az, hogy honnan kerül ki. Hogyan képzeli el a vállalkozás további vezetését és a termelés emberi oldalát? - Az általam kiválasztott ügyvezető, valamint a gazdasági és kereskedelmi igazgató bizonyos fokig szabad kezet kap a döntésekben, de a nagy horderejű kérdésekben enyém marad a végső szó kimondása. A dolgozókat az eddiginél jobban meg akarom fizetni. Januártól az üzemben foglalkoztatott 450 fő átlagosan 20 százalékos fizetésemeléssel kezdheti az új életét, de ezért cserébe többet is várok tőlük. Már most kérdezték például az ottani emberek: nálam is úgy lesz-e, hogy a hengercserék idejére az abban nem érintett emberek szabadnapot kapnak, mint eddig. Én azt mondtam, hogy majd találok nekik arra az időre más hasznos munkát. A jelenlegi gazdálkodási feltételek egyik rendkívül érzékeny pontja a pénzszűke, amely a megrendelő átmeneti fizetésképtelensége miatt a szállítók sorban állását eredményezi. Hogyan viszonyul ehhez a jelenséghez a Pekó Művek? - Szerintem a tisztességes üzlet ott kezdődik, hogy ne engedjük magunkat sorba állítani. Ha ez így megy tovább, a magyar gazdaság le fog ülni, ezen a lehetetlen helyzeten csak a bankok gazdagodnak meg, ráadásul különösebb munka nélkül. Én azt az elvet vallom, hogy amelyik cég nem tud 8 napon belül fizetni, annak többet nem szállítok, még ha a hagyományos megrendelők így szép lassan el is fogynak. Be tudunk rendezkedni az átmeneti vegetálásra is az új partnerek megtalálásáig. November 1-jétől önálló exportimport jog alapján bonyolíthatja le külföldi üzleteit. Mit kezd majd az így befolyó konvertibilis vagyonnal? - Bár talán korai ma még erről beszélni, de a jövő év második felében fel akarom építeni a városban a Pekó-üzletházat, ahol az általam devizáért vásárolt autókat, autóalkatrészeket és egyéb speciális termékeket szándékozom majd forintért árulni. - Egyre bővülő vállalkozása kapcsán tervezi-e a cég kibővítését akár tőkeerős belföldi, akár külföldi partner bevonásával? - Ez kizárt. Én ezt egy tradicionális családi vállalkozássá akarom fejleszteni, a két fiamra alapozva, akik már a művekben tanulják meg a szakmát, de mindenekelőtt az irányításhoz szükséges ismereteket kell megszerezniük, mert a vállalkozás élén elsősorban nem jó gépészre vagy lakatosra, hanem jó menedzserre lesz szükség. Saját költségemen ki is vittem a fiaimat a közelmúltban az NSZK-ban tartott menedzserképzésre, ahová engem 14 másik hazai vállalkozóval együtt meghívtak. Egyébként ajánlkozó nyugati partnerem nekem is lett volna, és talán sokkal egyszerűbb lett volna így indítani a nagyobb üzletet, de úgy gondoltam, minek kótyavetyéljek én el most kis pénzért egy későbbi nagy lehetőséget. Sági Gyöngyi Magyarországi befektetésekre alakult Tudósítónktól. A John Govett & Co. Limited bejelentette azt a szándékát, hogy befektetési társaságot hoz létre, amely magyar részvényekbe és értékpapírokba kíván beruházni. A Hungarian Investment Company Limited (HICL) székhelye Jersey lesz. A társaság részvényeit a londoni tőzsdén kívánják bevezetni. A HICL megalakítása már előrehaladott stádiumban van, és a John Govetttársaság máris számos beruházási lehetőséget térképezett fel Magyarországon. A beruházási alapot egyébként különböző londoni tőzsdeügynökségek fogják működtetni, szindikátusi formában. Kevin Pakenham, a John Govett egyik vezetője kijelentette: Örömmel látjuk, hogy a londoni pénzügyi világ intézményei az elsők között hajlandók gyakorlati támogatást is nyújtani a Magyarországon végbemenő gazdasági, pénzügyi folyamatoknak. A John Govett és az intézményes befektetők szindikátusa képviselőket küldött Magyarországra, hogy első kézből szerezhessenek ismereteket a magyar helyzetről, és hogy felmérjék a potenciális beruházási lehetőségeket. E munkában magyarországi ügynökök, bankok, könyvszakértők, ügyvédek és kormányszervek segítségét is igénybe vették. A vizsgálatok alapján úgy látják, hogy van lehetőség a nyugati beruházásokra Magyarországon. A finomított értékelést a továbbiakban a számba jöhető magyar vállalatokról Ernst & Young magyarországi vállalkozása készíti el számukra. E cég szakemberei az elismert nyugati könyvelési szabályok szerint vizsgálják fölül a magyar cégek vállalati kimutatásait. A John Govett képviselői mintegy három hónappal ezelőtt tárgyalásokat kezdtek a magyar kormányszervekkel és a Magyar Nemzeti Bankkal a megfelelő garanciák megszerzése végett. A HICL alaptőkéje egyébként 50 millió dollár, ám ha további befektetésekre látnak lehetőséget, nincs akadálya az alaptőke emelésének. NYITOTT KAPUK NYUGATRA Pályát módosít a szerszámgépipar Jól érzékelhető pályamódosításra készül a szerszámgépipar. Hosszú évtizedekig az iparág a középkelet-európai országok és elsősorban a Szovjetunió felé orientálódott. De az elmúlt években mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy ez a piac már nem kínálja a korábbi értékesítési lehetőségeket, így a szerszámgépipar egyre inkább Kínában látta a potenciális partnert. A kínai piacról azonban hamarosan kiderült, hogy ugyanolyan csapdákat rejt, mint a szovjet Már kezdetben nyilvánvaló volt, hogy a kis magyar piac nem képes fogadni az egyre növekvő mennyiségű kínai szerszámgépet, a kínai partnerek ugyanis a gépimporthoz változatlanul exportot kötöttek. A kontingensen felüli szocialista export, barterkonstrukciók keretében, ugyancsak járhatatlan útnak bizonyult, hiszen nem lehet igazán hosszú távú perspektívának nevezni, ha a magyar szerszámgépekért cserébe alsóruházati cikkeket és kálcsót kell importálni. Mindemellett nagyon valószínű, hogy egy-két éven belül ezek a kényszerű kompenzációs megállapodások is kifulladnak. Ha ugyanis a magyar kereskedelem mind kínai, mind szovjet relációban a készpénzes dollárüzletekre áll át, a kompenzációk jelentősége tovább csökken. Egyébként is nehéz barterkonstrukciót úgy létrehozni, hogy igény csak az egyik oldalon van az adott árura, az ellentétekt viszont sokszoros kompromisszumokkal kell összeállítani. A pályamódosítási szándék tehát nyilvánvaló: nyugati piacokon próbálja megerősíteni pozícióit a magyar szerszámgépipar. A jelek szerint a SZIM- érdekcsoport inkább német nyelvterületen talál magának partnereket, míg a másik nagy gépgyártó, a közben ugyancsak részvénytársasággá átalakult Csepeli Szerszámgépgyártó Rt. amerikai, angol és olasz cégekkel kokettál. Gyakorlatilag ennek az új orientációnak az előnyeit bizonyította a szerszámgépipar hagyományos őszi nagyszabású rendezvényén a két házigazda, Erdei István, a Csepeli Szerszámgépgyártó Rt. elnöke és Horacsek Gábor, a SZIMKER elnöke. Az Open House (Nyitott Kapuk) programot öt esztendővel ezelőtt rendezte meg először - külső cégek közreműködésével - a szerszámgépipar két nagyvállalata. Az egyszeri akcióból mára bevált gyakorlat lett, tavaly óta főszereplői a kisvállalkozók is, akik ma a legnagyobb hazai vásárlóerőt képviselik. A csepeliek kiállításán egyébként - ugyancsak a szokásoknak megfelelően - nemcsak a magyarok szerepelnek, hanem kiállítanak kínai, lengyel, jugoszláv és osztrák cégek is. A magyar vállalatokat többek között a Forcon, a Kontakta, a Kőbányai Szerszámkészítő Ipari Szövetkezet képviseli. Az október 30. és november 3. között megrendezett Nyitott Kapuk szervezői tegnap a Technoimpex székházában tartottak sajtótájékoztatót. A bemutatóra elsősorban a környező országok képviselőit hívták meg - hangsúlyozta Erdei István -, annak ellenére, hogy rövid távon nem reméljük a kontingensek kereteinek szélesítését. De nem adjuk fel a reményt, hogy barterkonstrukcióban olyan áruk szerezhetők meg, amelyek valóban hiányt pótolnak a magyar gazdaságban. Tény az is, hogy mind nagyobb súlyt kapnak a kereskedelemben a távoli országok, így például fontos érdeklődőket várnak az USA-ból, s bejelentette részvételét Dél-Korea is. A fejlett országokat elsősorban a specialitások érdeklik, így például a maga nemében unikumnak számító ultraprecíziós eszterga. Olyan gépeket lehet csak eladni Nyugaton - emelte ki Erdei István -, amelyek gyártása sajátos munkakultúrát igényel, s amelyek sajátos érdeklődést elégítenek ki. A SZIM-csoport nevében Horacsek Gábor a magyar piac szerepét emelte ki. Elmondotta többek között, hogy a SZIM-vállalatok termelési produktumának mintegy 25 százalékát a hazai piacon értékesítik. Jelentős az új vállalkozói réteg megjelenése, amely a számítások szerint évente mintegy 7 százalékkal növeli az értékesítési lehetőségeket belföldön. Három-négy éve egyre erősödik a tőkés export dinamizmusa, de az átlagosan évi 10 százalékos növekedés még mindig nem kompenzálja a szocialista export csökkenését. A pályamódosítás első eredményei már jelentkeznek. A SZIM-csoport vegyes vállalat létesítéséről ír alá szerződést novemberben egy nyugatnémet céggel, a Csepeli Szerszámgépgyártó Rt. pedig olasz vállalkozókkal kötött hosszú távú megállapodást és hasonló szerződésről tárgyal amerikai és angol partnereivel. B. Zs. Előkészületek a Globe ’90-re Kanada 1990 márciusában Vancouverben „Globe ’90" néven nemzetközi környezetvédelmi ipari vásárt és konferenciát rendez, s azt az elképzelések szerint a jövőben kétévenként tartják meg. A rendezvény célja a nemzetközi környezetvédelmi együttműködés előmozdítása. Kanadai részről szívesen vennék, ha ezen Magyarország, illetve a magyar vállalatok, intézmények részt vennének országunk környezeti állapotát, környezetvédelmi politikáját és az utóbbi műszaki feltételeit bemutató előadásokkal, kiállítással. A témákkal kapcsolatban a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (Meszlényi Andrásné: 135-3176), illetve a Kereskedelmi Minisztérium kanadai referatúrája (Szollár István: 153-0000), a kiállításra vonatkozóan a Hungexpo KKI (Dénes István: 184-3395) ad felvilágosítást. (KeM) Helyesbítés Lapunk tegnapi számának 3. oldalán a „Hogyan kereskedjünk Argentínával” című cikkünk utolsó bekezdésének harmadik mondatában téves adat jelent meg. A mondat helyesen: „Például Argentínában egy olyan, 200 millió forintos üzlet, amelynek hitellevelére már három éve várunk, most tető alá kerül.” VOSZ-hírek A PATENT Műszaki Koordinációs Iroda GMK megkezdte NSZK-beli alapanyagok felhasználásával a sokak által keresett hidraulikahengerek gyártását. Ezzel párhuzamosan, a felmért igényeknek megfelelően, kibővítette korábbi szolgáltatásait, segít többek között az egyedileg szerelt hidraulikatömlők folyamatos biztosításában. Felvilágosítást kaphatnak az érdeklődők az 161-2437-es telefonon, a 22-7113-as telexen, illetve a vállalkozás telephelyén: 1112 Bp., Brassó u. 52.* CADAC-Akkumulátor Kft. néven új vállalkozás alakult speciális akkumulátorok fejlesztésére, gyártására, forgalmazására és szervizelésére.A vállalkozás törzstőkéje 4,5 millió forint, amit a Mechanikai Művek, az Iparbank Rt., az Industrialexport, a Villamosipari Kutató Intézet és 12 magánvállalkozó adott össze. A vállalkozás, amelynek tervezett évi forgalma 10 millió forint lesz, elsősorban a különleges igényeket kívánja kielégíteni. Ezért olyan lúgos nikkel-kadmium akkumulátorokat gyárt, melyek elektródszerkezete korszerűbb, mint a hagyományos lúgos akkumulátoroké, ennek eredménye a sokkal jobb terhelhetőség, a nagy áramerősségű kisütés. Hasonlóan a világ élvonalába tartozó termékük a lúgos ezüst-cink akkumulátorcsalád. Ezek az áramforrások egyedülállóan kis súlyúak és térfogatúak, előszeretettel használják őket a híradástechnikában, a hobbiberendezésekhez, a számítástechnikában szünetmentes áramforrásokhoz, továbbá motorindítási, -hajtási célokra is. HÍREK A KAMARÁRÓL * A Santiagói Nemzetközi Vásár kongresszusi központjában október 26-27-én üzletember-találkozót és szemináriumot szervezett a Magyar Gazdasági Kamara. Előadások hangzottak el a magyar gazdasági és politikai reformokról, a magyar-chilei gazdasági kapcsolatok fejlesztésének távlatairól. A Ganz Danubius bemutatta kikötői berendezéseit és konténereit, a Ganz Villamossági Művek trolibusz- és villamosmotorjait, a Medicor orvosi műszereit, kórházi berendezéseit, az Elektroimpex pedig a sportlétesítmények és hirdetési ügynökségek részére készített eredményjelző berendezéseit. A Birminghami Ipari és Kereskedelmi Kamara szervezésében október 30. és november 3. között brit üzletember-delegáció tartózkodik Budapesten. Tegnap az angol üzletemberek az MGK-ban előadást hallgattak meg a magyarországi reformfolyamatokról és találkoztak magyar partnereikkel.