Világgazdaság, 1990. január (22. évfolyam, 1/5259-21/5279. szám)

1990-01-03 / 1. (5259.) szám

XXII. évfolyam, 253. (5259.) szám Egy hónappal a licit után derült ki MÉGSEM KELT EL A PÉTI NITROGÉNMŰVEK Visszalépett a Borsodi Vegyi Kombinát és a svájci Saurer Corporate Finance Inc. e célból alapított vegyes vállalata a Péti Nitrogénművek megvásárlásától. Öt héttel ezelőtt még 1,75 milliár­­dot ígértek a több mint 6 milliárd forint adósságot felhalmozott vál­lalatért, 50 millióval többet, mint a licitálásban második helyen végzett Chemolimpex-MEB­­ÁFI-OKGT konzorcium (VILÁG­­GAZDASÁG, 1989. november 28., 3.oldal). Elképzelhető, hogy a svájci cég ellen pert indít a Szanáló Szervezet, szerződéses kötelezett­ségének megszegése miatt. Nehéz felbecsülni, mekkora kárt okoz a további késedelem. Úgy látszik, újabb tanulságokkal let­tünk gazdagabbak e rendhagyó árverés óta. Az első árverés után amitt panasz­kodott a hazai sajtóban Tolnai Lajos, a BVK vezérigazgatója, hogy nem nyílt módja a licitálásra, mert a Szanáló Szervezet vezetője, aki az árverést is irányította, nem engedte kibontakozni a készülődő árharcot. A november végi második árverésen azonban szabadjára engedhette licitálószenvedélyét, és a résztvevőnek az a benyomása támadt, hogy a BVK-Laurer konzorcium nevé­ben fellépett vezérigazgatónak egyetlen célja volt: túlkínálni az „ollenlábas," Chemolimpex-csapatot, bár a verseny hevében - akkor még úgy tűnt - a szükséges bankári biztosítékokkal is rendelkezik. Az ajánlatok értékelésekor hangsúlyozta is Rédey László, a Sza­náló Szervezet igazgatója, hogy mind a két konzorcium rendelkezik a szüksé­ges bankgaranciákkal. Időközben kiderült: amit akkor bank­­garanciának neveztek, csupán fedezet­­igazolás. Letétet, bánatpénzt nem kért előre az árverést szervező Szanáló Szervezet. Feltehetően abból kiindulva, hogy a péti gyáróriást nehezebben érté­kesítheti a nemzetközi versenytárgyalá­sokon megszokott feltételekkel, s hogy a külföldi tőkét nehezebb becsalogatni, ha a meghirdetett vételár - eredetileg 2,8 milliárd forint­­ egy részét (nemzet­közi szokások szerint 10 százalékát) letétbe kell helyezni. Nyilván maguk a svájciak is visszautasították azt a felve­tést, hogy mi lesz, ha a későbbiekben mégis elállnak az üzlettől. A kívülálló nehezen ítélheti meg, nem tettek-e túl sok engedményt a külföldi tőke becsalogatására, hiszen a feltételek vonzók voltak: az 1,75 milliárd forintot Tolnai Lajos konvertibilis valutában ígérte befizetni, mégpedig készpénzben. Utólag annyi valószínűsíthető, hogy a BKV talán túl rózsás képet festett sváj­ci partnerének a Péti Nitrogénművek­ben rejlő lehetőségekről. A Saurer stra­tégiája az, hogy kemény, akár a létszám több mint felét érintő elbocsátásokkal, súlyos véráldozatok árán nyereségessé teszi az olcsón felvásárolt cégeket, majd nagy haszonnal továbbadja őket. Még alá sem írták a megállapodást a Szanáló Szervezettel, amikor - a licit másnap­ján - a BVK vezérigazgatója munkás­gyűlésen jelentette be a tulajdonosvál­tást, de hangsúlyozta, hogy csak a sváj­ci követelésekben foglaltaiknál kevesebb dolgozót bocsátanak el. Nem tudni, ez zavarta-e a Saurert, vagy pedig szakértői a vártnál lehangolóbb közvetlen információkhoz jutottak új szerzeményükről, mindenesetre tény, hogy meggondolták magukat. Ez egyéb­ként a második eset egy éven belül, amikor egy ígéretes külföldi tőkebevo­nás a BVK bábáskodása ellenére meg­hiúsul. Néhány hónapja a kanadai Nova holding jelezte, hogy egyelőre inkább várakozó álláspontra helyezkedik: sem a BVK-ba, sem más vállalatba nem kíván tőkét fektetni. (Folytatás a 3. oldalon) 1990. január 3., szerda Pénzügyi és gazdasági káosz Argentínában „Dollárosított gazdaság” A fél évvel ezelőtt hivatalba lépett argentin elnök, Carlos Saul Menem képtelen, úrrá lenni az elődjétől örökölt súlyos gazdasági válságon és a vág­áción. Az élelmiszerárak két-háromszoros növekedése követi­­ ünnepek alatt kitört felvásárlási láz és a dollár iránti megúj­­ís-­i.. *• lét szociális robbanással fenyeget. A kormány most új stabilizációs di­ogrammal igyekszik megállítani a hiperinflációt és rendet teremteni a gazdaságban. Menem az új évet új­­ hivatalba lépése óta a negyedik­­ gazdasági programmal kezdte, melyet harmadik gazdasági minisztere ismertetett hétfőn későn este az argentin televízióban. Az újévi terv­nek elnevezett stabilizációs program egyik legfőbb célja az austral hozzákö­tése a dollárhoz, azaz a bérek, az árak és a kötvények dollárban való megha­tározása, vagyis a gazdaság - nem hivatalosan már évek óta létező - „dollárosítása”. A program célul tűzi ki az austral elértéktelenedésének megállí­tását, a reálbérek stabilizálását, az inflá­ció megtörését, a költségvetési deficit csökkentését. (Az infláció éves szinten decemberben 5000 százalékos volt.) Egyelőre nem lehet tudni, az üzleti körök miként fogadják Menem újabb kísérletét, de néhány, nem túl kedvező szakértői vélemény máris napvilágot látott. Enrique Stewach, a Latin-Ameri­­kával foglalkozó Kutatási Alapítvány vezető közgazdásza az El Cionista Comercial című pénzügyi napilapban arról írt, hogy az austrál szabad átváltá­sának lehetővé tétele az állam csődbe menetelének burkolt bevallását jelenti. A tervet egy ismert argentin közgazdász egyenesen „gazdasági népirtásnak” nevezte. A hirtelen összeállított új program előzménye, hogy Antonio Ermán Gon­­zález gazdasági miniszternek sem sike­rült megfékeznie az inflációt és az austrál értékvesztését. Az ünnepek előtt néhány nappal hirtelen 100-200 százalékkal ugrott meg az alapvető élelmiszerek és fogyasztási cikkek ára, a benzinkutak­nál hosszú sorok kígyóztak, és a hiper­inflációtól, valamint a felvásárlók ro­hamától tartva sok kereskedő, sőt egész üzletláncok ki sem nyitottak, vagy vissza­tartották az árukat. Az ünnepek alatt teljesen kimerültek a bankok pénzautomatái, aki csak tehet­te, vásárolt, vagy dollárra, vagy dollár­ban jegyzett értékpapírokra váltotta a pénzét. A piacra kerülő pénz mennyi­ségének csökkentése végett tegnapra a központi bank - július óta hetedszer - szünnapot rendelt el, vagyis szünetelt a pénzkiadás és a pénzváltás. A forgalom­ba kerülő pénz mennyiségét továbbra is szigorúan ellenőrizni kívánják. A mai naptól esedékessé váló betétekre csak 1 millió austrál összegig adnak ki kész­pénzt, az ennél nagyobb részt a bankok hosszú lejáratú kötvénnyel fizetik ki. A központi bank csak annyi új pénzt nyomat, amennyi a bérek, a nyugdíjak kifizetéséhez és a folyó üzleti kiadások­hoz szükséges. Az elszabadult kamat­lábak (havi 600 százalék) visszafogására a rövid lejáratú kötvényeket hosszú lejáratúvá minősítették át. Ezzel is azt akarják elérni, hogy a dollár árfolyama ne emelkedjen tovább az austrállal szemben, mely tavaly 99 százalékot veszített értékéből. A valuta árfolyama az ünnep előtti utolsó munka­napon a dollárral szemben 1950 volt, ez mára várhatóan 3000-re módosul. Elemzések szerint, ha a héten a szükség­­intézkedések ellenére nagy mennyiségű australt váltanák dollárra, az árfolyam elérheti a 6000-t is. Az argentin kormány az új program valóra váltása céljából segítségért for­dult az Egyesült Államokhoz, több száz millió dolláros áthidaló kölcsönt kért, Washington válasza azonban egyelőre nem ismeretes. Buenos Aires-i kormány­körökből származó értesülések szerint Menem több nemzetközi pénzügyi szer­vezetet is megkeresett, de a tárgyalások eredményéről mindeddig semmit nem közöltek. Mint ismeretes, a hiperinfláció ta­vasszal már olyan feszült helyzetet idézett elő Argentínában, hogy utcai zavargá­sokra, üzletek kifosztására, sztrájkokra került sor, ami meggyorsította az elnöki hatalom átadását is. Mivel a helyzet kezd emlékeztetni a májusira, nem hagyható figyelmen kívül, hogyan reagált az új program bejelentésére a hadsereg. Isidro Cáceres tábornok, a fegyveres erők parancsnoka szerint a gazdasági prob­lémák „anarchikus állapothoz vezethet­nek”. Bár Cáceres a válságos helyzet ellenére támogatásáról biztosította Menem polgári kormányát, emlékezetes, hogy Chilében nemrég hasonló szavak­kal figyelmeztetett a hadsereg egyik vezetője a baloldali hatalomátvétel ese­tén kialakuló esetleges gazdasági káosz­ra, kilátásba helyezve, hogy a fegyve­res erők nem maradnak tétlenek. A LENGYEL SZEJM ELFOGADTA A BALCEROWICZ-PROGRAMOT gyás és az arra logikusan következő végleges IMF-megállapodás következ­tében valószínűleg felszabadítják a Lengyelország számára kilátásba helye­zett segélyeket. A varsói pénzügyminisz­térium egyik igazgatója szerint január végéig megkapják az egymilliárd dol­láros stabilizációs kölcsönt (VILÁG­­GAZDASÁG, 1989. december 16., I. oldal). A varsói parlament az alkotmány­­módosításról is határozott: törölték az alaptörvényből a kommunista párt ve­zető szerepére vonatkozó cikkelyt, és Lengyelország újra köztársaság, mint volt a kommunisták 1944. július 22-i, az országot népköztársasággá átminősítő kormányproklamációja - illetve a német megszállás - előtt. A gazdasági programnak 11 törvény teremt keretet, amelyek többek között szabályozzák a bank-, a vám-, a hitel­és az adórendszert, a valutaforgalmat, új feltételeket teremtenek a vállalkozá­sok, valamint a vegyes vállalatok ala­pítása és működése, számára, továbbá szabadabb kezet adnak a vállalatok vezetőinek cégük gazdálkodásának irá­nyításában s többek között a munkaerő­gazdálkodásban. A tervek között szere­pel az állami szektor nagyarányú priva­tizálása, valamint valódi tőkepiac és tőzsde létrehozása is. A Balcerowicz pénzügyminiszter, egyben miniszterel­nök-helyettes nevével fémjelzett prog­ram ugyanakkor - sokkterápiát alkal­mazva - a támogatások leépítésének és a pénzügyi szigor következetes alkalma­zásának következményeképp magas inflációt - ezzel párhuzamosan a bér­­emelkedések korlátozását - és tömeges munkanélküliséget helyez kilátásba. A számítások szerint januárban - és az év első szakaszában - havi 50-60 százalékosra szökik fel a már a tavalyi év végén éves szinten mintegy 900 százalékot elérő infláció, és Balcerowicz szerint elképzelhető, hogy Lengyelország 17,8 milliós munkaerő-állományának akár az 5 százaléka, azaz 890 ezer ember az utcára kerülhet 1990-ben. A munkanél­küliség okozta problémák kiküszöbölé­sére kidolgozták a munkanélküli-segély rendszerét, amelynek működtetéséért munkaügyi miniszterként az a Jacek Kuron felel, aki a hetvenes-nyolcvanas évek ellenállási mozgalmában a Munkás­önvédelmi Bizottság (KOB), majd az ebből alakult Társadalmi Önvédelmi Bizottság (KSS) vezetője volt Adam Michnik társaságában. (Folytatás a 2. oldalon) A menetrend szerint, még az idei év kezdete előtt elfogadta a lengyel parla­ment a Balcerowicz-programot, amely szigorú intézkedéseket és mintegy 20 százalékos életszín­vonal-csökkenést helyez kilátásba (VILÁGGAZDASÁG, 1989. december 19., 1. oldal; december 28., 1-2. oldal). A parlamenti jóváha- Már a legcsekélyebb kedvezmény is nagy változás Romániában Helyzetkép a forradalom után Mielőtt a kommunisták hatalomra jutottak, a román bruttó nemzeti termék, a GNP egyharmadát a mezőgazdaság szolgáltatta, ma ennek részesedését 15 százalékra becsülik - írja keddi számában a The Wall Street Journal. Az országnak, amely egykor Kelet-Európa egyik fő gabonatermelője volt, megvan azonban minden képessége, hogy ismét ellássa magát élelemmel, sőt néhány év múlva élelmiszert exportálhas­son. Románia csakugyan osztály nélküli társadalom, mindenki sze­gény. Faluhelyen az élet inkább középkori, mint modern; egyes fal­vakban a családok állatokkal osztják meg a szobát, és az utakon több szekeret látni, mint autót. Az ipari szerkezet átalakítása viszont nagyobb feladatnak ígérkezik 45 évi tervgazdaság és hozzá nem értő vezetés után. A nehézipar „sztálinista dino­szaurusz”, amely elavult, mérgező ólom­felhőket kibocsátó járműveket állít elő keleti exportra, s ezeket hitvány, kar­burátort szétrágó benzinnel töltik fel. A cigaretta szívhatatlan, olyannyira, hogy a Kent nem csak élvezeti cikk: átvette a valuta funkcióját is. „Mi azt vásárolhat­juk, amit más országokban eldobnának”, mondja egy fiatal nő, két nappal előbb vásárolt, de már lyukas cipőjét mutat­va, amelynek ára átszámítva 18 dollár lenne. Románia új, ideiglenes kormánya - folytatódik az amerikai gazdasági lap cikke­­ már megtette az első lépéseket, hogy könnyítsen a nép terhein. Hétfőn bejelentették, hogy áttérnek az ötnapos munkahétre, felfüggesztik a presztízs­­beruházások folytatását, háztáji földet utalnak ki a parasztoknak, engedélye­zik számukra további földek bérlését, és azt, hogy termésüket (ellentétben az eddigi beszolgáltatási kötelezettséggel) piacra vigyék. Az új vezetőknek vala­mivel több idő áll rendelkezésükre, mint közép- és kelet-európai kollégáiknak -véli a New York-i újság. „Abban az országban, ahol évek óta hiány van ennivalóban és még fűtés sincs, a leg­csekélyebb változás is örömet vált ki.” Változást jelent, illetve egy beígért változás elmaradását, hogy az Európai Közösség nem lépteti életbe a január elsejei hatállyal elrendelt szankciókat a román agrár- és ipari exporttal kapcso­latban - jelenti Brüsszelből a Reuter. Diplomáciai körökből származó értesü­lések szerint Románia számíthat rá, hogy a lengyelországihoz és magyarországi­hoz hasonló újjáépítési programot dol­goz ki számára - a segélyezésben részt vevő 24 ország megbízásából - az EK brüsszeli bizottsága, Románia új vezetése, amely ideigle­nes jellegű, az áprilisban tartandó válasz­tásoktól teszi függővé további jövőjét. Nem tervezi az azonnali áttérést a piac­­gazdaságra, először is a gazdasági tevé­kenység beindítására törekszik, de en­nek keretében hozzálát a decentralizá­láshoz - közölte Petre Roman minisz­terelnök. A glasznoszty vonatkozásában messzebbre mennek, mint a peresztroj­káéban, ez derül ki Iliescu elnök és a kormányfő nyilatkozataiból. A sajtót folyamatosan tájékoztatni fogják tevé­kenységükről. Silviu Brucan, a 145 tagból álló Honmentő Front Tanácsának és a tanács 11 tagú végrehajtó irodájának befo­lyásos tagja, elmondotta a Financial Times munkatársának, hogy Románia, amelynek nincsenek külföldi adósságai, a jövőben fölvesz kölcsönöket, de egyelő­re valószínűleg nem folyamodik nagyobb összegű hitelekért. Ugyanő arról is nyilatkozott, hogy a Román Kommunista Párt leszerepelt, örülhet, ha az áprilisi választásokon megszerzi a szavazatok 5 százalékát. „Nevetségesnek” minősí­tette azokat a híreszteléseket, amelyek szerint a Honmentő Frontot keményvo­nalas kommunisták vezetik. „A kom­munista párt semmiféle szerepet nem játszott a forradalomban..., kívül maradt a fronton, és kívül maradt a forradalmi folyamaton.” Brucan véleményével nincs teljesen összhangban az a jelentés, amely tudat­ja, hogy kísérletek történnek egy reform­kommunista csoportosulás talpra állítá­sára. Dinescu költő, a Honmente Front tagja pedig úgy nyilatkozott, hogy a párttagokat nem lehet kihagyni a köz­életből. A francia televíziónak nyilat­kozva kifejtette, a nyugatiak „túlzott jelentőséget" tulajdonítanak annak, hogy a vezetők közül volt-e valaki párttag vagy nem volt. „Romániában a párttagsági könyv éppoly kötelező volt, mint az autóvezetői jogosítvány.” Eközben - adják hírül a távirati iro­dák - megkezdődött a fronton kívül álló pártok szervezkedése. Közülük a legje­lentősebb a keresztény parasztpárt, amely a hajdani Maniu-párt örökösének tekinti magát. „Pártunk elnyerte a szavazatok 78 százalékát a legutolsó szabad válasz­táson, 43 évvel ezelőtt - mondotta Liviu Petrina, az új párt egyik szervezője. „A nép velünk van, most is megvan min­den esélyünk.” Ideiglenes programjuk a kollektivizálás felszámolását és a keresz­tény értékekhez való visszatérést ígéri. A program - vélik nyugati diplomaták - arra hivatott, hogy „vonzerőt fejtsen ki a két legfontosabb lobby - az orto­dox egyház és a parasztság - irányá­ban”. Bejelentette újjáalakulását a háború előtti idők másik legbefolyásosabb párt­ja, a liberális párt is. Új csoportosulás a román demokrata párt, amely pluraliz­must, szabad szakszervezeteket, a nemzeti kisebbségek érdekeinek képviseletét hangoztatja jelszóként. Jelentkeztek a zöldek is, pártjuk neve: Demokratikus Környezetvédelmi Párt. Több jelentés tudatja, hogy külön pártot alakít a romániai magyarság. A német kisebb­ség azonban - jelenti a keletnémet ADN hírügynökség - túl kicsinek érzi magát ahhoz (már csak 23 ezer német él Romániában), hogy külön pártot alakít­son. A megszületni kívánó csoportosulá­sok egyike, az „újjáépítési párt” elpa­naszolta, hogy nem kapott műsoridőt a televízióban, és azt állította, hogy a vezető posztokat továbbra is a volt uralkodó párt tagjai töltik be. De szemben a pesszimista jóslatokkal, amelyek szerint erősödni fog a párt és a hadsereg szorí­tása, a demokráciának jó esélyei van­nak - írja, nyugati diplomatákra hivat­kozva, a Reuter. A sajtót már nem lehet elnémítani, s a közvéleményt sem lehet elhallgattatni. Ez pedig ismert, és érté­keli a nyugati berendezkedést, piaci gaz­daságot akar és pluralizmust. V. J.

Next