Világgazdaság, 1990. április (22. évfolyam, 63/5321-80/5338. szám)
1990-04-03 / 63. (5321.) szám
XXII. évfolyam, 63. (5321.) szám MUGABE ÚJRAVÁLASZTÁS A ZIMBABWÉBAN Egypártrendszer és liberális gazdaságpolitika Liberális gazdaságpolitika az egypártrendszer keretein belül - ebben foglalható össze a második zimbabwei elnökválasztásokból győztesen kikerülő Robert Mugabe filozófiája. A háromnapos választások vasárnap közzétett hivatalos végeredménye szerint Mugabe ugyan továbbra is az ország élén marad, és pártja, a ZANK is megingathatatlan parlamenti többséget szerzett, az eredmények azonban azt sugallják, hogy az Edgar Tekere által vezetett ellenzéki Zimbabwei Egységmozgalmat (ZANU) a jövőben nem lehet figyelmen kívül hagyni. A választásra jogosult 4,8 millió lakosnak mindössze 54 százaléka jelent meg az urnák előtt. Négyötödük - 78,3 százalék - a kormányzó Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) mellett voksolt, a 120 parlamenti mandátumból 116-ot juttatva a pártnak. A ZUMU két helyet szerzett, a ZANU-Ndonga nevű kis ellenzéki párt egyet, egy parlamenti hely sorsáról pedig később döntenek. A szakértők még a választások előtt kétségbe vonták a liberális gazdaságpolitika és a Mugabe által régóta szorgalmazott egypártrendszer összeegyeztethetőségét. A kérdésre a választ maga az elnök fogja megadni, gazdasági elemzők mindenesetre veszélyesnek tartják vállalkozását. Tény, hogy Mugabe politikájában a Kelet-Európában már megbukott „húzd meg, ereszd meg”-politika jegyei lelhetők fel. Engedékenység a gazdaságban, megszorítás a politikában. Mugabe személy szerint ellenzi ugyan a kapitalizmust, ennek ellenére megfogadni látszik pénzügyminisztere, Bernard Chidzero javaslatát a külföldi tőke bevonásáról, a kereskedelem óvatos liberalizálásáról. Ezzel párhuzamosan, deklaráltan ellenzi a többpártrendszert. (A szavazási eseményekből azonban arra következtetnek, hogy az egypártrendszer alkotmányba ikatása elmarad.) Ez a politika Dr. Jonathan Moyo politikus szerint hasonlatos a Kenyában, Zambiában és Malawiban folytatott politikához, ahol a kapitalizmusnak zöld utat adtak, az ellenzéki pártokat azonban illegalitásba kényszerítették. Egy másik hazai szakember azt emelte ki, hogy Zimbabwe a más - közelebbről meg nem nevezett - afrikai országokban elkövetett rossz gyakorlatot ismétli, és elveszti azokat az értékeket, amelyekért Mugabe gerillái harcoltak a fehér kisebbséggel szemben. Az egypártrendszert, illetve a pártállamot érintő bírálatokkal szemben Mugabe egyebek között azzal érvel, hogy a többpártrendszer rossz Afrika népeinek, akik egy családban akarnak élni. S mindezt, úgymond, alátámasztják a gazdasági eredmények is: amióta a Nkomo vezette Zimbabwei Afrikai Népi Unió (ZAPU) 1987 decemberében összeolvadt a ZANU-val, megszűnt a két párt közti háborúskodás és ezért Zimbabwe gazdasági helyzete javult. Igaz, a bruttó hazai termelés (GDP) éves növekedése ugyan az egész évtized alatt 4 százalék körül volt, de az ország lakossága is 3 százaléknál gyorsabban növekedett évente, s a gazdaság nem tud lépést tartani a folyamatosan növekvő mértékű munkanélküliséggel. Évente 8000 új munkahelyet hoznak létre, de ez csepp a tengerben: idén várhatóan 300 ezer, tanulmányait befejező fiatal lép ki a munkaerőpiacra. Zimbabwe jó eredményeket tud ugyan felmutatni az oktatás és az egészségügy terén, ugyanakkor nagyon hiányzik a továbblépéshez szükséges külföldi valuta. Krónikusan rosszak a szállítási feltételek - az ország területe mintegy négyerese hazánkénak és burjánzik a korrupció is. Talán javít valamit a helyzeten, hogy Mugabe földet ígért a zsúfolt közös földeket művelő parasztoknak. A kérdés ezek után az, sikerül-e Mugabénak annyit lendítenie a gazdaságon, hogy a lakosság eltekintsen az egypártrendszer hátrányaitól, vagy pedig a szavazatoknak most 20 százalékát megszerző, többpártrendszert és vegyes gazdaságot hirdető ZUM párt legközelebb már a szavazók nagyobb hányadának a bizalmát fogja élvezni? B.E.M. BULGÁRIA MÉGIS FIZETÉSKÉPTELEN LESZ? A múlt hét végén még ellentmondó hírek jelentek meg Bulgária fizetőképességének megingásával kapcsolatban, de mostanra már hivatalos bolgár források is megerősítették, hogy a bolgár külkereskedelmi bank után a kormány is napokon belül bejelenti a külföldi kormányoktól kapott hitelek tőketörlesztésének felfüggesztését (lásd VILÁGGAZDASÁG, 1990. március 31., 1. oldal). Mint ismeretes, a külkereskedelmi bank múlt csütörtökön a kormány javaslatára fagyasztotta be a külföldi kereskedelmi bankokkal szemben fennálló tartozásai tőkéjének törlesztését. Egyelőre nem ismeretes, hogy a bank által bejelentett fizetésképtelenség mekkora összeget érint. A bolgár hírügynökség szerint az adósságtörlesztés befagyasztása a rövid lejáratú betétekre, az import és a beruházások rövid távú finanszírozására felvett hitelekre, valamint a közép- és hosszú lejáratú finánchitelekre vonatkozik. Kamattörlesztési kötelezettségeit a bank változatlanul teljesíti. Múlt pénteken Belcse Belcsev bolgár pénzügyminiszter azt indítványozta az ország hitelezőinek, hogy kezdjenek tárgyalásokat az adósságtörlesztés ügyében, de részleteket nem árult el. Egy pénzügyminisztériumi tisztviselő pedig úgy nyilatkozott, hogy a tartozások visszafizetésének felfüggesztésével azt is jelezni kívánják, hogy immár elviselhetetlen az adósságteher, és a Lukanov miniszterelnök által tervezett piaci reformok végrehajtásához a terhek átmeneti könnyítésére van szükség. A bolgár parlament éppen a napokban tárgyalta meg Lukanov gazdasági elképzeléseit a leva konvertibilissé tételéről, a fizetési mérleg deficitjének lefaragásáról. Ennek egyik első lépéseként a bolgár kormány a leva nagyarányú, a feketepiaci árfolyamot is meghaladó leértékelését tervezi. Ez azt jelenti, hogy a jövőben egy dollár 9-10 levát fog érni. (Jelenleg a feketepiaci árfolyam alapján egy dollár 8 levát ér, hivatalosan a vállalatok egy dollárért 3,5 levát, a magánszemélyek 2,5 levát kapnak.) A valutának az országból való kiáramlását megakadályozandó, az eddigi 65 dollár helyett csak 30 dollárt vihetnek majd magukkal a külföldre utazó bolgár turisták. A kibontakozási program egyik fontos tényezője, hogy a fogyasztói árak 40 százalékát még az idén felszabadítják. Vasárnap óta 19 áru és szolgáltatás árát a kereslet-kínálat törvényszerűségei határozzák meg. Viszont egyes alapvető élelmiszerek árát a múlt héten befagyasztották. (Reuter, APA) TŐZSDE JÁTÉK ’90 (9. oldal) A Magyar Gazdasági Kamara napilapja AVILÁGGAZDASÁG 1990. április 3., kedd A pénzügyminiszterek és központi bankárok hét végi tárgyalásain Előrehaladás az európai monetáris unió megteremtésének útján A vadregényes ír kastélyban, Ashford Castle-ben tartott hét végi megbeszéléseiken az Európai Közösség pénzügyminiszterei és központi banki elnökei, valamint a brüsszeli bizottság vezetői a sajtójelentések szerint meglepően harmonikus tárgyalásokat folytattak, de több fontos kérdésben az álláspontok még nem közeledtek túl sokat. A lényeg: a monetáris unió megvalósításának elvében és a közös központi bank felállításában egyetértenek, ám továbbra is folyik a vita a központi bank hatásköréről, illetve - különösen élesen - a nemzeti költségvetések hiányának kordában tartásáról. A kollégái körében debütáló Major brit külügyminiszter változtatni látszik London taktikáján (ami valószínűleg hozzájárult a tárgyalások olajozott és eredményes lefolyásához), elvi obstrukció helyett a részleteken akad fenn. Ennek ellenére a legtöbb ellenvélemény ezúttal is a britek részéről hangzott el. Albert Reynolds, az Európai Közösség (EK) soros elnökét adó Írország pénzügyminisztere, aki a hét végi megbeszélés elnöki tisztét ellátta, elégedetten jelentette ki a tárgyalások végeztével, hogy egyetértés született a pénzügyminiszterek és központi banki elnökök között abban, hogy a közösség központi bankja a nyugatnémet Bundesbankhoz, illetve az amerikai jegybank szerepét ellátó Fedhez hasonlítson, s hálózatát is a nyugatnémet, illetve amerikai központi bankéhoz hasonlóan építse ki. A brüsszeli zsargonban Eurofednek nevezett központi banknak az egyes országok politikai vezetésétől függetlennek, az infláció elleni harc iránt elkötelezettnek, valamint tevékenységéért demokratikus úton elszámoltathatónak kell lennie - szögezték le a pénzügyminiszterek. A beszámolók szerint konszenzus alakult ki abban is, hogy az Eurofed lenne a jövőbeni közös valuta kibocsátásának és értékállósága fenntartásának, valamint a napi pénzpiaci műveletek szabályozásának a felelőse. Nem született megegyezés viszont arról, ki határozza meg a valutapolitika stratégiáját. Nagy-Britannia és Franciaország szerint ez az EK pénzügyminisztereinek a feladata lenne, míg az NSZK vezette csoport ezt a jogkört és feladatot is az Eurofedhez delegálná. Delors, a brüsszeli bizottság elnöke úgy vélte, a kérdésben kompromisszum jöhet létre, amelynek keretében lényegében a brit-francia állásponthoz közelebb álló megoldást fogadnának el. Nem született egyetértés abban sem, hogy az Eurofed milyen valutát használjon, legyen-e egyetlen, egységes EK- valuta, s ha igen, akkor ezt a szerepet a jelenlegi „valutakoktél”, az ECU töltsee be. Számítva arra, hogy az egyes tagállamok évszázados valutáinak megszüntetése sértené a nemzeti büszkeséget, néhányan máris kompromisszumon törték a fejüket. Leon Brittan, a brüsszeli bizottság mértékadó brit tagja - a „brit hagyományoknak megfelelően” a legkevésbé közösségi álláspontot képviselve - úgy véli, az egyetlen valuta megteremtése helyett az EK-tagok rögzítsék a tagvaluták árfolyamát. Henning Christophersen, a brüsszeli bizottság pénzügyekért felelős tagja pedig azt javasolja, hogy azon tagállamok, amelyek nem akarják elveszteni saját valutájuk „identitását”, új bankjegyeik egyik oldalára nyomassák az ECU-t, a másikra pedig a saját valutájukat. A legélesebb vita a pénzügyminiszterek között az egyes országok költségvetésébe való közösségi beleszólási jog határa körül alakult ki. Abban majdnem mindenki egyetértett, hogy a költségvetési deficitek alakulására valamiféle közös szabályozásokon kidolgozni, hogy így fenn lehessen tartani az egyensúlyt a költségvetési és monetáris politika között. Az NSZK viszont, félve attól, hogy a közös valutát és monetáris politikát aláássák a magukat hagyományosan túlköltő országok - mint Olaszország, Görögország vagy Belgium - elszaladó költségvetési deficitjei, kemény szabályokat akar, a költségvetési hiány nagyságát szigorúan az adott kormány befektetési kiadásainak arányához kötve. (Ily módon a deficitet fedező hitel későbbi megtérülése biztosabbnak látszik.) Bonn a szabályok betartatására szintén szigorú, a közösség által kikényszeríthető szankciókat szeretne elfogadtatni. Az ellenpólust képviselő Nagy-Britannia szerint mindez azt jelentené, hogy Brüsszel túlságosan nagy hatalomra tenne szert az egyes országok kormányai ellenében. London a kérdésben szövetségesekre talált a szegényebb tagállamok körében, amelyek attól tartanak, hogy a költségvetési kiadások mértékének központi rögzítése csak tovább mélyítené a szakadékot a szegény és a gazdag országok között. Nagy-Britannia emellett továbbra is szkeptikus a Delors-terv megfelelő volta és végrehajthatósága iránt, amit Major a hét végén újra kinyilvánított, ismét hangsúlyozva, hogy a fontnak az európai monetáris unióba való beléptetése előtt az EK átlagának szintjére kell leszorítani a brit inflációt, amire a Delorsterv első szakaszának július elsejére tervezett kezdete előtt már nemigen van remény. Delors maga mindenesetre reménykeltőnek nevezte a hét végi megbeszélések eredményét, és úgy vélte, sikerült a Római Szerződés módosításáról decemberre tervezett konferencia alapjainak lerakása. A brüsszeli bizottság elnöke - aki a szükséges kompromisszumokra esélyt lát - hangsúlyozta, az írországi találkozó után „az európai monetáris unió megteremtésére irányuló folyamat viszafordíthatatlanná vált”. N. G. Lengyelország: leszorított infláció, elszaladó munkanélküliség A januári 78,6 és a februári 23,9 százalék után márciusban az előzetes adatok szerint reál -japán 53 százalék között alakult az áremelkedések nagysága - jelentette be a hét végén Varsóban Wojciech Misiag lengyel pénzügyminiszter-helyettes, és azt is elégedetten állapította meg, hogy a dollár árfolyama továbbra is stabilan 9500 zlotynál áll. Aggodalmát fejezte ki viszont a termelés visszaesése miatt, bár megjegyezte: „kezdeti jelek vannak arra, hogy a negatív növekedés a végéhez közeledik”. Mising úgy ítélte, április a január elsején bevezetett szigorú reformok „drámai” szakaszát hozza majd. Kijelentését nem indokolta, ám varsói kormányzati hivatalnokok korábban hangsúlyozták, hogy beérik a Balcerowiczprogram szigorú restrikciója és támogatásmegvonása: egyre több veszteséges állami vállalat jelent csődöt. Az infláció leszorítását eredményező restriktív gazdaságpolitika következtében így jelentősen megugrott a munkanélküliség: március 30-án már 266.572 hivatalosan bejegyzett munkanélküli volt Lengyelországban. Január elsején, a Balcerowicz-program indításakor az országban még csak 9600 munkanélkülit tartottak nyilván, ám számuk gyorsan gyarapodott: január 31-én elérte az 55.800-at, február 28-án pedig a 152.190- et. Mising pénzügyminiszter-helyettes optimista beszámolóját ellenpontozta Niezabitowska kormányszóvivő, aki Lengyelország továbbra is súlyos adósságterheit hangsúlyozta: az ország gazdasága csak akkor lesz képes megállni a lábán, ha mérséklik Varsó jelenleg már több mint 40 milliárd dolláros adósságállományát. Niezabitowska hozzáfűzte: Camdessus, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ügyvezető igazgatója Mazowiecki múlt heti washingtoni megbeszélésein közölte a lengyel miniszterelnökkel, hogy Varsó álláspontját adósságterhének mérsékléséről „szimpatikusnak” tartja, és a kérést támogatva levelet ír a hét vezető tőkésország vezetőjének. Emlékezetes, hogy Varsó február közepén megállapodott a hitelező nyugati kormányokat tömörítő Párizsi Klubbal az 1991. március 31-ig esedékes tartozások törlesztésének elhalasztásáról (VILÁGGAZDASÁG, 1990. február 16., 1-2. oldal; 17., 1. oldal), és a kereskedelmi bankokkal is megbeszéléseket folytat, hasonlóan kedvező megállapodás megkötését remélve (VILÁGGAZDASÁG, 1990. március 27., 1-2. oldal; 31., 1. oldal). Francisco Fernández Ordónez spanyol külügyminiszter pedig varsói tárgyalásai végeztével jelentette be a hét végén, hogy Spanyolország 250 millió dolláros hitelt nyújt a lengyel reformok támogatására. Éppen ezen reformok végrehajtását tartotta lassúnak szombaton, a Szolidaritás vezető aktivistái és a szakszervezetet támogató állampolgári bizottság tagjai előtt mondott beszédében Walesa, aki javasolta, hogy a reformok felgyorsítása érdekében hatalmazzák föl a kormányt a rendeleti úton való kormányzásra. A javaslat nyilvánvalóan a szejm - a parlament alsóháza - ellen irányul, amelybe tavaly a nemzeti kerekasztal-megbeszéléseken történt megállapodás értelmében nem igazi szabad választásokon kerültek be a képviselők, hanem meghatározott mennyiségű mandátumot kapott az azóta szétesett LEMP. A tavaly nyári paktum fölött pedig — a viharos kelet-európai változások közepette eljárt az idő, s a Szolidaritás soraiból egyre gyakrabban vetik föl az 1992-re kitűzött igazi szabad választások előrehozását, ami a kommunisták parlamenti képviseletének drasztikus csökkenésével járna. Az említett szombati találkozón ezt sürgette a Walesa által most először nyíltan bírált Mazowiecki kormányfő is, javasolva, hogy az alsóházi választásokat már 1991 tavaszán tartsák meg. Elemzések szerint várható, hogy ezzel párhuzamosan Walesa is sorompóba áll majd Jaruzelski posztjáért, az államelnökségért. Nem tartják lehetetlennek, hogy Walesa már májusban - miután a Szolidaritás kongresszusa várhatóan megerősíti elnöki tisztében - megkezdi kampányát az államfői tisztért. (Reuter, AP-DJ) Az EK és Argentína kereskedelmi és együttműködési megállapodása A Közös Piac és Argentína - rekordsebességű tárgyalások után - tegnap öt évre szóló kereskedelemi és együttműködési megállapodást írt alá. Az egyezmény az 1971-ben kötött egyezmény helyére lép, amely 1980-ban lejárt, s az argentin katonai vezetők nem újították meg. Ezzel rendeződnek a közösség és Argentína kapcsolatai, amelyek gyakorlatilag befagytak a falklandi háború óta, s helyreállításuk csak azóta kezdődött meg, hogy Nagy-Britannia és Argentína tavaly év végén újra felvette a diplomáciai kapcsolatot. Az új egyezménybe, Argentína kérésére olyan kitételt vettek fel, miszerint a kapcsolatok alapja a demokratikus elvek és az emberi jogok tiszteletben tartása. Mint Domingo Cavallo argentin külügyminiszter hangsúlyozta, fontos, hogy a EK megfogalmazza: támogatja a demokráciát és a regionális integrációt Latin-Amerikában, ahol hosszú ideig tekintélyuralmi rendszerek voltak jellemzőek. A mostani megállapodás azt célozza, hogy diverzifikálja Argentína közös piaci exportját (amelynek 80 százaléka ma mezőgazdasági termék), és hogy felszámolja a kereskedelmi akadályokat. A kétoldalú kereskedelem 1988-ban (erre az évre állnak rendelkezésre adatok) mintegy 1,45 milliárd dolláros argentin többlettel zárt. (Reuter)