Világgazdaság, 1990. október (22. évfolyam, 188/5446-208/5466. szám)

1990-10-09 / 193. (5451.) szám

1990. október 9 CIPŐGYÁRTÁS 11 VILÁGGAZDASÁG Bally Tulajdonost váltana a luxuscipőgyár­tó Néha egészen hétköznapi esetekből is születhet nagy üzlet. Carl Franz Bally, egy Zürich környéki nadrágtartógyáros az 1800-as években egy pár, akko­riban luxusnak számító francia cipővel akarta meglepni felesé­gét. Nem emlékezett azonban a lábméretre, ezért végül is több tucat, különböző méretű cipő­vel érkezett haza Párizsból. Állítólag ennek az utazásnak a során határozta el, hogy cipő­ket fog gyártani, és a pincéjé­ben létrehozott, kezdetben egyszerű cipőket készítő kis műhelyből jött létre a mai, világszerte 500 üzletet fenntar­tó, elegáns, hagyományos vona­lú termékeket kínáló Rally Intercontinental Ltd. A vállalat tavaly több mint 8 millió pár lábbeli eladásával 1,25 milliárd svájci frank értékű forgalmat bonyolított le. Napjainkban, mikor a divat­cikkiparban olyan éles a ver­seny, még egy ilyen hatalmas cégnek is komoly erőfeszítése­ket kell tennie, hogy piaci helyzetét megőrizze. Ráadásul a gazdasági fejlődés ütemének lassulása és a mostani olajvál­ság a luxuscipőüzletet sem kíméli: a vevőkért naponta meg kell küzdeni. A kevésbé divat­orientált férficipőgyártásban a Rally stabilan tartja helyét a vezető cégek között, a női cipőket illetően azonban számá­ra is komoly konkurenciát je­lentenek az olasz formaterve­zők. A Rally ezért is jelent meg a közelmúltban egy kevésbé drága, a fiatalok számára ké­szült merészebb, kísérletezőbb stílusú cipőcsaláddal, és tért át különböző kiegészítő termékek vagy például a habfürdőzselé gyártására. A cég történetének legújabb fejleményeként felmerült a tu­lajdonosváltás gondolata. 1977 óta a Rally ugyanis egy veszte­séges svájci fegyvergyár, a zürichi Buehrle tulajdonában van, de a cipőgyár tavalyi impozáns forgalma sem volt képes pozitívvá tenni a tulaj­donos mérlegét. Egyes tőzsdei szakvélemények szerint a Rally jobban járna, ha a maga lábára állna, de a Rally elnöke, Alfred Niederer nem tartja valószínű­nek, hogy a fegyvergyár egy­könnyen megválna legjobban jövedelmező üzletétől. A kér­désben döntés még nem született. (Reuter) Válságban az Adidas és a Puma Előretörtek az amerikai sportcikkgyártók A hobbisport világszerte virágzó üzletággá vált. 1985 és 1989 között csak a sportcipők forgalma 7,4 milliárd márkáról 14,8 milliárdra emelkedett. Egy londoni piackutató szerint 1991- ben az NSZK-ban, Franciaországban, Olaszországban és Nagy- Britanniában 14 milliárd márkát költenek majd sportruhá­zatra, és az említett országok közül is a nyugatnémet piac lesz a legjelentősebb: a nyugatnémetek 1994-ben várhatóan 5,5 milliárd márkát fognak hobbisportra kiadni. Ha a vezető sportszergyártók forgalmát nézzük, az Adidas konszern (beleértve a licencé­­vel működő arena, Prima, Le Coq Sportiv és Pony cégeket is) 1989-ben 4,6 milliárd márkás összesítet forgalmat ért el. Az amerikai Nike forgalma 3,66 és a szintén amerikai Reebok In­ternational cégé 3,44 milliárd márka volt. Ezek alapján egye­lőre az Adidas AG a világ első sportruházatgyártója. Az Adidas és a Puma e konjunktúra ellenére is válság­ban van. Az Adidas a tavalyi évben 120 millió márka adó utáni veszteséget könyvelt el, a Puma forgalma 1989-ben pedig csak 1,16 milliárd márka volt az előző évi 1,37 milliárdhoz képest. A német cégek egyfe­lől ott követték el a hibát, hogy nem mérték fel kellő időben: a kilencvenes évek igazán nagy fogyasztói nem a profik, hanem a sportot hobbiszerűen űző fiatalok közül kerülnek ki. Mikor pedig már fel is ismerték a helyzetet, termékeiket még mindig nem a fiatal korosztály ízlésének megfelelően tervezték: az Adidast és a Pumát az ifjú­ság túl komolynak, szolidnak, unalmasnak találta. Az elhibá­zott marketingstratégia követ­keztében az Adidas elsősorban az amerikai piacról szorult ki: ottani 160 millió dolláros for­galmával messze lemaradt a Nike (1,192 milliárd dollár) és a Reebok (1,15 milliárd dollár) mögött. A német gyártók másik nagy hibája az volt, hogy a drága hazai termelésről túl későn tértek át az olcsó ázsiaira. Míg az ame­rikaiak termékeik 100 százalé­kát kezdettől fogva tajvani, indonéziai és Fülöp-szigeti gyárakban állították elő, az Adidas-cipőknek csak 83, ruhá­zati cikkeinek 95 százaléka készül a Távol-Keleten. A Pumának pedig csak a közel­múltban sikerült hazai termelé­sét 3,5 százalékra visszaszoríta­nia. A Nike és a Reebok időköz­ben divatos, ötletes formater­vezéssel, valamint agresszív reklámpolitikával egyre nagyobb vevőkört hódít meg magának, a terjeszkedésüket elsősorban a külföldi piacok növelésére ala­pozva. A Nike forgalma 1989- 90-ben Amerikában 28, külföldön 38 százalékkal nőtt, és a közelmúltban létesített értékesítési hálózatot az NDK- ban. A Reebok nyugatnémetor­szági forgalmát az 1988-as 40 millió márkához képest 1989- ben 48 millió márkára növelte, és ezzel ezen a piacon az Adi­das, a Puma és a Nike után a negyedik helyen áll. A jövőben a németeknek még egy amerikai gyártóra is oda kell majd figyelniük: az 1985-ben alapított és Amerikában ma már a harmadik helyen álló L. A. Gear cégre, mely 1989-ről 1990- re mintegy félmilliárd márká­val növelte forgalmát, s ez a Michael Jackson által kialakí­tott és a tinédzser korcsoport­nak szánt legújabb kollekciójá­nak augusztusi megjelenése után várhatóan tovább fog nőni. Az amerikaiak mellett a japá­nok szintén feltörekvőben van­nak a sportruházati piacon. Az Asics-Tiger és a Mizuno 1989/ 90-ben 1,8 milliárd, illetve 1,66 milliárd márkás forgalmat ért el, és a világranglistán az elő­kelő 4. és 5. helyet foglalják el. A konkurencia felismerte a németek gyenge pontjait, és ha azokat kellő időben nem erősí­tik meg, olyan helyzet állhat elő, hogy az Adidas és a Puma hazai piacának fontos részeit veszíti el. Az a tény, hogy a verseny­társakat jóval megelőzve, már áprilisban megjelentek a kelet­német piacon, rövid távon nem sokat javít helyzetükön: a ke­letnémet vevők bevásárlólistá­ján a sportruházat ugyanis nem az első helyen áll. A Puma és az Adidas számára fellendülést tehát egyelőre csak a szigorú szanálás hozhat. Célkitűzéseik szerények: a Puma 1990- ben nagy veszteség helyett csupán kisebbet szeretne elköny­velni. Az Adidas, a közelmúlt­beli francia tőkeinjekció jóvol­tából pedig ,jó esélyt­ lát az idén egy 20 millió márkás (adó előtti) nyereségre. Az amerikai és japán cégek hatalmas, több száz milliós növekedési rátája mellett ez valóban csekély összeg. (Handelsblatt) centrális lízing következő szolgáltatásait ajánlja figyelmébe: FT-LÍZING BELFÖLDI SZÁLLÍTÓTÓL mi megvesszük a kiválasztott gépeket, hogy Önök azokat használhassák­­ FT-LÍZING KÜLFÖLDI SZÁLLÍTÓTÓL mi Önök helyett kifizetjük az import gép ellenértékét, hogy azzal mielőbb termelhessenek “SALE AND LEASE BACK” mi megvásároljuk meglévő használt eszközeiket és lízingbe adjuk Önöknek, hogy likviditásukat javítsuk TERMÉKEIK ÉRTÉKESÍTÉSÉNEK ELŐSEGÍTÉSE a lízing bekapcsolásával mi megvesszük az Önök által gyártott vagy forgalmazott berendezéseket, hogy azokat másnak lízingbe adjuk. Alacsony lízingszorzók! Előre kidolgozott és egyedi - a lízingbevevő igénye szerint kialakított - kedvező lízingajánlatok. A maradványérték 0-10%. Ne feledje, hogy minden lízingdíjnak közel a fele adó lenne, ha ön nem lízingelne! Címünk: Centrál Lízing Kft. Budapest, Gyula u. 4. 1118. Telefon: 165-5239, 165-1714, 185-3468, telefax: 185-3468. ok ! Csúcstechnológia a cipőiparban Mennyibe kerül a Nike-nak a K+F? A reklámra fordított, több tízmilló dolláros összegekhez képest a sportcipőgyártók viszonylag keveset költenek kutatásra és fejlesztésre. Az 1990-es pénzügyi évben 2,2 milliárd dolláros forgalmat és ebből 243 millió dollár nyereséget realizáló Nike nem egész 8 millió dollárt fordított K+F-re - ami forgalmá­nak fél százalékát sem éri el. A cipőipar azonban nem ha­sonlítható a fejlesztésre milliárdokat áldozó autóiparhoz. A japán ASICS Corp. után a szektorban még így is a Nike K+F- kiadása a legmagasabb. A Nike kutatólaboratóriuma az összes közül messze a leg­jobb - állítja Joseph Hamill, aki több cipőgyártónak is tanács­adója és a massachusettsi egye­tem biomechanikai laboratóriu­mának vezetője. A kutatást­­fejlesztést a Nike-nál 10 ter­mékfejlesztő mérnökből álló csoport alkotja. Az angol elne­vezés (advanced product engi­neers) kezdőbetűi alapján APE- eknek (magyarul: emberszabá­sú majmoknak) keresztelt, póló­ba és sortba öltözött csapat irodájának ketrec aj­tószerű bejá­ratát egy kitömött gorilla őrzi. Vezetőjük, az „emberszabású majmok királya”, Bruce J. Kilgo­re, az ő feladata, hogy legalább öt évre előre megtervezze a jövő cipőmodelljeit. Kilgore csoport­ja fejlesztette ki, többek között, a többféle sportágban is hasz­nálható „cross-edzőcipőt” és az úszók körében ma már közked­velt, „aqua” zokninak nevezett vízi lábbelit. Ők tervezték to­vábbá a Denevérember csizmá­ját és azt az önműködően bekö­tődő edzőcipőt, melyet Michael J. Fox viselt a Vissza a jövőbe II. című filmben. Az APE-műhelyen kívül a különböző fröccsöntött talpak vizsgálatára a Nike egy úgyne­vezett gumilaboratóriumot is fenntart, valamint egy korsze­rű műszerekkel ellátott sport­­kutató-laboratóriumot, melyben biomechanikai és anatómiai vizsgálatokat végeznek. A Nike-nál nem a divatter­vezők, hanem a mérnökök dik­tálnak. Mikor a 80-as évek közepén a cég a kelleténél nagyobb hangsúlyt fektetett a divatra, egyik legfőbb vetély­­társa, a Reebok International rövid időn belül átvette az amerikai piacon a vezető sze­repet. A Nike válaszul kifejlesz­tette „látható légpárnás” mo­delljét: ennek különlegessége, hogy a cipő sarkába beépített légpárna egy kis ablakon keresz­tül megtekinthető. A nemcsak jól eladható és tetszetős, de a sportolók körében is sikert arató modell meghozta az eredményt: az elmúlt 18 hónapban a Nike már mind piaci részesedés, mind forgalom tekintetében megelőz­te a Reebokot. A Nike rende­léseinek dollárértéke az idei pénzügyi évre 42 százalékkal haladja meg a múlt évit, piaci részesedése 25 százalék, szem­ben a Reebok 23 százalékával. A látható légpárnás modell sikere nyomán Kilgore még nagyobb légpárnás és ablakos, új modellt tervezett, az „Air 180"-ast. Miután a sportkutató­laboratóriumban meggyőződtek a gumi, poliuretán és levegő összetételű talp szilárdságáról és rugalmasságáról, az összera­­gasztás tömeggyártási problé­máját kellett megoldani. Ez a fejlesztők többhavi munkájába került. A késztermék kipróbálása a Nike-nál a fejlesztés szerves része. 186 sportoló a legkülön­bözőbb terepeken, 90 napi próbafutás során vizsgálta az Air 180 as legfontosabb paraméte­reit: jelentéseik alapján a fej­lesztők mindaddig módosítják a modellt, míg az több mint 500 mérföldnyi koptatást is kibír. Az Air 180 várhatóan január­ban kerül az üzletekbe. „A kiskereskedők annyira lelkesed­nek érte, hogy rendeléseik máris meghaladják a gyár termelőka­pacitását” - mondja a cégalapító Philip H. Knight. Tavaly nagy reményeket fűzött ahhoz a fel­fújható cipőmodellhez is, me­lyet a Reebok hasonló, igen sikeres, Pump nevű modelljére válaszul dobott piacra. A Nike modellje, mivel a pumpot nem építették bele, könnyebb volt, mint a Reeboké, így a Nike remélte, a vevőknek majd az utóbbi tetszik jobban. A fo­gyasztók azonban, 20:1 arány­ban, a Reebok mellett szavaz­tak. A Nike elismerte veresé­gét: beépített pumpával ellátott modellje ősszel kerül az üzle­tekbe. Egyes Wall Street-i tőzsdei szakértők azonban megkérdő­jelezik, hogy a technológiai fejlesztés előbbre viszi-e az alapvetően marketing szemléletű sportcipőüzletet. Mások szerint a Nike más gyártóknál mégis többet nyújt a komoly sporto­lók számára, tehát a fejlesztés korántsem fölösleges. A kérdés végül is az, milyen cipő kerül a Nike tervezőasztalairól a boltokba: egy műszakilag való­ban korszerűbb, jobb sporttel­jesítményt lehetővé tevő termék, vagy csak egy piaci szempont­ból eladhatóbb darab? A Nike-nál mindenesetre bíznak abban, nem hiába áldoz­nak a kutatásra és fejlesztésre, és állandóan korszerűsített ter­mékeik révén sikerül megőriz­niük vezető piaci pozíciójukat. (Business Week) A Nike Magyarországon - még gyermekcipőben A budapesti Nike sportáruház 6 hónapja működik a Demicoop osztrák-magyar vegyes vállalat leányvállalatának üzleteként. A Nike kelet-európai kizárólagos képviselőjétől, az osztrák Wulf cégtől a Demicoop márciusban szerezte meg a Nike kizáróla­gos forgalmazói jogát Magyar­­országra. A 49 százalékban osztrák és 51 százalékban magyar tulajdonú, 1989-ben létesített Demicoop magáncég egyébként élelmiszerimporttal és -exporttal foglalkozik, és egy éjjel-nappal nyitva tartó buda­pesti élelmiszerüzlet-hálózatot üzemeltet. A Petőfi Sándor utcai üzlet egyébként egész Európában az egyetlen olyan márkabolt, mely kizárólag Nike-termékeket áru­sít. Forgalma, mely 60 száza­lékban a cipők és 40 százalék­ban a ruházati cikkek eladásá­ból tevődött össze, az első fél­évben 60 millió forint volt, ami elmaradt a várakozástól - tájé­koztatta lapunkat Perényi Iván, a Demicoop nemzetközi ügyek­kel megbízott igazgatója. Kétségtelen tény, hogy a sportcipőszektorban a csúcs­­technológiát képviselő Nike­­cipők a magyar vevők többsé­ge számára meglehetősen drá­gák. A hazai vásárlóközönséget az is kevéssé vigasztalja, hogy a budapesti Nike-üzletben az ausztriai áraknál még így is minden 30 százalékkal olcsóbb.(A Demicoop Nike­­termékekre alkalmazott haszon­kulcsa egyébként 20 százalékos.) Az áru beszerzése, valamint a kínálat rugalmas kialakítása nem kis gondot jelent a Nike-képvi­­selet számára, mivel az ameri­kai cég világszerte 9 hónapos előrendelési rendszert vezetett be. (A Demicoop eddig 12,5 millió schilling értékben hozott be a magyar piacra Nike sport­cikkeket.) A Demicoop-Nike egyelőre nem tűnik nyereséges vállalko­zásnak, de az­ első néhány évben nem is ezt várják tőle. Első számú feladat most a márka magyarországi megismertetése. Ennek jegyében kerül sor októ­ber harmadik hetében a Budapest-Bécs Nike szuper­­maratoni versenyre is, melyet egyébként ezentúl minden év­ben meg kívánnak rendezni. A Demicoop igazgatója, dr. Szo­­koly Csaba úgy véli, ilyen nagy márkanév bevezetése a viszony­lag kicsi, évi 200 millió forin­tos forgalmat elkönyvelő Demi­coop számára meglehetősen nagy feladat: egy átfogó és a már jól ismert nevekkel versenyezni képes kampányhoz számításaik szerint legalább 15 millió forint­ra lenne szükség. A Nike magyarországi reklámozására, amit az amerikai anyavállalat egyébként egy centtel sem támogat, ez ideig több mint kétmillió forintot fordítottak. Az amerikai vezetők ugyan öröm­mel veszik a magyarországi megjelenést, de közlésük sze­rint az üzletben közvetlenül csak akkor hajlandók részt venni, ha nálunk is valódi szabadpiac alakul ki - mondja Perényi Iván. Hogy mégis miért éri meg a Demicoopnak nyereségéből az amerikai Nike bevezetésére áldozni? Ez a vállalkozás még csak a kezdet kezdetén van, talán valahol ott, ahol néhány évvel ezelőtt az Adidas - hangsúlyoz­za a nemzetközi igazgató. Az országos nagykereskedelmi hálózat kifejlesztése most van folyamatban, ennek megterem­tésével feltétlenül nagyobb nyereségre számítanak. Ugyan­akkor azt is el akarják érni, hogy a Nike-termékeket a magyar üzletek és kft.-k jogszerűen csak tőlük vásárolják. A nem kis feladatnak tűnő és nálunk még gyermekcipőben járó gyakorlat­nak számító ellenőrzést még októberben kívánják megkezde­ni a Nike-Európa németországi szakembereinek és egy magyar ügyvédi irodának bevonásával. A Demicoop a hazai vásárló­erő jóval nagyobb hányadát szeretné megszerezni, ami azonban feltételezi a jelenlegi­nél rugalmasabb árpolitikát. Ez csak az anyavállalattal való szorosabb kapcsolat megterem­tésével, valamint a magyaror­szági gyártás beindításával képzelhető el, ezt első lépésben a ruházati cikkeknél tervezik. Ez ügyben hamarosan tárgyalá­sokat folytatnak a Nike ameri­kai képviselőivel. B. J. A legelegánsabb kalendáriumcsalád­ - modulrendszer/gyűrűs szerkezet - kézzel festett, egyedi bőrtokok - szakmai változatok - angol változat is PROFiNFO kalendáriumcsalád 1991 Kérjen katalógust! De inkább rendelje meg, amíg még nem késő! PROFiNFO Kft. Bp. 1399 Pf. 701 Tel.: 135-0771

Next