Világgazdaság, 1990. december (22. évfolyam, 232/5490-248/5506. szám)

1990-12-04 / 232. (5490.) szám

XXII. évfolyam, 232. (5490.) szám ÜZLETI NAPILAP 1990. december 4., kedd A JELENTI TÁMOGATJA GORBA­CSOV ELKÉPZELÉSEIT A SZÖVETSÉGI SZER­ZŐDÉSRŐL a szovjet par­lament, míg a köztársasági vezetők a tervezetet jelenlegi formájában nem tartják elfo­gadhatónak. A három balti köztársaság ismételten leszö­gezte kiválási szándékát. PETRE ROMAN BE­AVATKOZOTT A SZOV­JETUNIÓ BELÜGYEIBE, amikor a Die Weltben Buka­rest legfontosabb feladatának nevezte a Moldvai Köztársa­ság függetlenné válásáért folytatott küzdelmet - közöl­te tiltakozásában a Szovjet­unió külügyminisztériuma. KUVAIT ELUTASÍT MINDEN KOMPRO­MISSZUMOT IRAKKAL -közölte az emigráns kuvaiti kormány pénzügyminisztere. A Szovjetunió ugyanakkor üdvözli Bush törekvését az Irakkal folytatandó párbeszéd­re: a külügyminisz­térium sze­rint most „Irak térfelére került a labda”. AZ OROSZ PARLA­MENT ELFOGADTA A FÖLDMAGÁNTULAJDON lehetőségét: erős korlátozás azonban, hogy a földeket csak tízévi birtoklás után és csak a helyi tanácsnak lehet eladni. CSEHSZLOVÁKIÁBAN MEGTIZEDELIK A MAR­HAÁLLOMÁNYT: a követ­kező 3 évben 130 ezer szar­vasmarhát kell levágni és elégetni, mert szervezetükben veszélyesen nagy arányban halmozódtak fel mérgező anyagok. Az állatok húsa és teje poliklór-bifenillel fertő­zött. BRÜSSZELBEN VÍZ­ÁGYÚKAT VETETTEK BE a GATT-tárgyalások alkal­mából tüntető mintegy 30 ezer közös piaci farmer ellen. 2. oldal JAPÁN SZAKÉRTŐI SEGÍTSÉGET NYÚJT A SZOVJETUNIÓNAK, hogy az élelmiszerek eljussanak a fogyasztókhoz - jelentették be a tokiói közlekedési minisz­tériumban. A japán hatóság magánvállalkozókkal együtt januárban küldöttséget indít útnak Moszkvába, hogy a helyszínen tárják fel a hi­ányosságokat a szállításban és az értékesítésben. ÜZBEGISZTÁNBAN CIVILEK ÉS KATONÁK összetűzése halálos áldozato­kat követelt. PAKISZTÁN REFOR­MOKRA SZÁNTA EL MA­GÁT: ezek értelmében pri­vatizálni kívánják az ország távközlési hálózatát, és en­gedélyezik magánbankok tevé­kenységét is. A KORMÁNY RENDKÍ­VÜLI TANÁCSKOZÁSON tárgyalta az 1991. évi va­gyonpolitikai irányelveket, a szövetkezeti törvény téziseit, az állam által az állampol­gároknak 1949 júniusa után okozott károk rendezéséről szóló tervezetet és a társa­dalombiztosítás 1991. évi költségvetését. A PARLAMENT ELFO­GADTA a köztársasági megbízott jogállására, hiva­talára és feladatkörére vonat­kozó törvényjavaslatot. Esze­rint minden megyében létre fogják hozni a hivatalokat, és a köztársasági megbízott kinevezéséhez szükséges a belügyminiszter egyetértése is. HÍRLEVELET JELEN­TET MEG az Állami Va­gyonügynökség a rendszeres tájékoztatás végett. A kiad­vány a privatizáció előreha­ladását mutatja majd be. 3. oldal AZ USA IGAZSÁGÜGY­MINISZTERE ANTALL JÓZSEFNÉL JÁRT, majd partnerével, dr. Balsai István­nal áttekintette, mely terüle­teken számít Magyarország amerikai segítségre. VIZSGÁLAT INDULT A SKODA VEZÉRIGAZGA­TÓJA ELLEN, akit a Pol­gári Fórum lapjának értesü­lése szerint sikkasztással gyanúsítanak. December közepére várható a csehszlo­vák kormány döntése arról, hogy a Skoda a Renault-val vagy a Volkswagennel ala­­kít-e vegyes vállalatot. AZ OLASZ-ALBÁN KORMÁNYKÖZI VEGYES BIZOTTSÁG megtartotta első ülését a hét végén. A két külkereskedelmi miniszter vezetésével tartott tárgyalá­sokon megállapodtak arról, hogy az AGIP olajkutatáso­kat végez Albániában, ipari együttműködést alakítanak ki vízerőművek létesítésére, Olaszország részt vesz új vasútvonalak építésében és idegenforgalmi beruházások­ban. Albánia kormánya itt jelentette be: kapcsolatokat kíván létesíteni az EK-val. ARGENTÍNÁBAN SZÜK­SÉGÁLLAPOTOT REN­DELT EL Menem elnök a hétfői katonai zendülés nyo­mán. A latin-amerikai körút­ja első állomására, Brazíliá­ba érkezett Bush kijelentet­te: az események ellenére szerdán felkeresi Buenos Airest. SZABAD GYÖRGY AZ OLASZ SZENÁTUS külügyi bizottságának tagjait fogadta, a két ország kapcsolatain kívül a megbeszéléseken különös figyelmet fordítottak a Pen­­tagonale keretében kibonta­kozó együttműködésnek. NYOLC VÁLLALAT KÖZVETÍTŐRE TALÁLT Kik privatizálhatják elsőként a magyar cégeket? Milyen vállalatok kerülnek be a második fordulóba? 3. oldal A PEUGEOT NÉLKÜL? Az európai autóipari vállalkozók szövetsége elfogadta, hogy 1992 után egységesítik Nyugat-Európa autópiacát is. A Peugeot - vonakodása miatt - lehet, hogy kiszorul a szervezetből. 12. oldal Koalíciós megállapodás a földtulajdon rendezéséről Nem lesz reprivatizáció Nem reprivatizációval, hanem kárpótlással kell megoldani a földtulajdon rendezését - egyeztek meg november 26-án a koalíciós pártok elnökei és frakcióvezetői, megbízva egyúttal az illetékes tárcákat, hogy ebben a szellemben dolgozzák ki a megfelelő törvényeket. A mindeddig nyilvánosságra nem hozott megállapodás azt is jelenti, hogy a Kisgazdapárt - legalábbis a vezetősége - lemondott az 1947-es földtulajdoni állapot vissza­állításáról, illetve a teljes kártérítésről. Az Igazságügyi Minisz­térium által vezetett szakértői csoport, a múlt héten - alig több mint 20 óra alatt (!) - ki is dolgozta a kárpótlási törvényt, amelyről a kormányfő, valószínűleg a mai parlamenti ülésen tájékoztatja a honatyákat. A most kidolgozott kárpótlási törvénytervezet általánosan ren­dezi a tulajdonsérelmek orvos­lását, s külön foglalkozik a föld­del. Nem tesz különbséget az 1956 előtt, valamint az 1967/IV- es törvény alapján elvett földek tulajdonosai között. Senki nem kaphatja vissza földjét térítés­­mentesen, s a károsultak csak kárpótlásra jogosultak. A kár­pótlás kiindulópontjául a föld­osztás utáni tulajdonviszonyok szolgálnak, alapja a később el­vett föld és vagyontárgyak mai piaci értéke. A tervezet figyelembe veszi az Alkotmány­­bíróság határozatát és tisztelet­ben tartja a mai tulajdonviszo­nyokat, vagyis a tsz-tagságot tekinti a termelőszövetkezeti közös (föld és egyéb) vagyon tulajdonosának. Amennyiben bizonyítható az elszenvedett tulajdonsérelem, a károsultak kárpótlási vagyonje­gyet kapnak, amely szabadon forgalmazható értékpapír lesz. Az állam csak arra vállal garan­ciát, hogy öt év alatt - részletek­ben és a megfelelő jegybanki kamattal növelve - kifizeti az értékét. A vagyonjegyért ezen­felül bármilyen állami tulajdon vásárolható, illetve vásárláskor a vagyonjegy értéke beszámítható. Ha a kárpótlásra jogosult ra­gaszkodik a földvásárláshoz, akkor szintén felhasználhatja a vagyonjegyet, de a földet csak a mai piaci áron veheti meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vagyonjegy a visszaigényelt földterület árának csak egy részét fedezi. A törvénytervezet meg­állapítja a kárpótlás mértékét is. Ha a kárpótlási igény nem halad­ja meg a 100 ezer forintot, akkor az érték 60 százalékát, 100-300 ezer forintig 40, 300-600 ezer forintig 30, 600 ezer-1 millió forintig 20, 1 millió forint felett pedig 10 százalékát kapják meg a jogosultak vagyonjegyben. A kárpótlás forrását részben a mezőgazdasági termelőszövet­kezeteknek mint a földek jelen­legi tulajdonosainak megadóz­tatásával teremtik elő. A tsz-ek ezt az államadósságot törleszt­hetik azokkal a vagyonjegyekkel is, amelyeket a kárpótlásra jo­gosultaktól kapnak, ha azok földet vásárolnak tőlük. A kárpótlási törvénnyel pár­huzamosan készül egy „átmene­ti” tsz-törvény is. Az eddig ki­dolgozott alapelvek szerint kö­telezővé tennék a tsz-vagyon 100 százalékos nevesítését. M. Zs. Nem látogatókra, üzletemberekre van szükség Újabb javaslatok Kelet-Európa megsegítésére A nyugati országoknak pénz­ügyi segélyekkel kell megóvniuk az összeomlástól a kelet-euró­pai országokat, ha el akarják kerülni, hogy elárasszák őket az onnan származó menekültek - hangoztatták azon a párizsi értekezleten, amelyen az OECD és a Világbank égisze alatt kormányok, nemzetközi szer­vezetek, gyárosszövetségek és szakszervezetek körülbelül 250 képviselője tárgyalta meg a kelet-európai átmenet problé­máit. (VILÁGGAZDASÁG, 1990. november 30., 1. oldal). Christophersen, a Közös Piac gazdasági ügyekben illetékes bizottsági tagja rámutatott, hogy Kelet- és Közép-Európában a gazdasági helyzet romlik, s ha nem sikerült itt a gazdaságot stabilizálni és a társadalmi válságot elkerülni, az a veszély fenyeget, hogy diktatórikus rendszerek kerekednek felül. Christophersen szerint a Közös Piac bizottsága a 24-ek cso­portjának december 5-i ülésén 7-8 milliárd ECU-s hitelkeretet fog kérni a térség országai számára, az együttes finanszí­rozási hiány azonban 1991-ben 13 milliárd ECU lesz a KGST összeomlása és az olajárak emelkedése miatt. Úgy hiszi, hogy a Szovjetuniónak nyújtan­dó segély szükségességét nem vitatja a Közös Piac, de még nem döntötték el az összeget és nem oldották meg az elosztást. Tardos Márton, a Közgazda­ságtudományi Intézet osztály­­vezetője, aki a magyar kormány képviselőjének távollétében az ország álláspontját kifejtette, úgy fogalmazott, hogy elég volt a konferenciákból és a látoga­tókból, olyan pénzemberekre, gyárosokra van szükség, akik azért jönnek, hogy üzleteket kössenek. Alfred Biec lengyel gazdaságügyi helyettes állam­titkár beruházásokat sürgetett - elsősorban a távközlésben -, míg Angelov, a volt bolgár minisz­terelnök tanácsadója az IMF-től remél stabilizáló kölcsönt, ezenkívül áru- és beruházási hiteleket kért országa számára. Salvatore Zecchini, az átala­kulóban lévő európai gazdasá­gokkal foglalkozó OECD-köz- - pont vezetője a kelet-európai országok romló gazdasági hely­zetére utalva rámutatott: társa­dalmi egyetértésre van szükség az átalakulások ütemének kér­désében, tekintettel a növekvő politikai és gazdasági feszült­ségekre. A felszólalók rámutattak, hogy a lakosság túlzott várakozásai­val kell szembenézniük, s hogy a nyugati országoknak meg kell könnyíteniük az átalakuló or­szágok számára az adósságszol­gálat terhét. Herbert Giersch, a kieli Világgazdasági Intézet volt elnöke szerint a tőkének Nyugatról Keletre kell áramol­nia, különben a munkaerő fog Keletről Nyugatra vándorolni. (APA, Reuter) NÉMETORSZÁG: VÁLASZTÁSOK UTÁN - ADÓEMELÉS ELŐTT? A mézesheteknek vége, kez­dődnek a dolgos, szürke hét­köznapok - így kommentálható Kohl kancellárnak és pártjának elsöprő győzelme a vasárnapi össznémet parlamenti választá­sokon. A neheze ugyanis való­jában most kezdődik: a kan­cellárnak és hamarosan felálló koalíciós kormányának be kell bizonyítania, méltó a választók bizalmára, képes talpra állítani Kelet-Németország gazdaságát, képes megbirkózni a 78 milli­ósra "duzzadt Németország prob­lémáival. Az egyik legnagyobb gond az, hogy miként ösztönözzék a beruházásokat a keletnémet gazdaságban. A választásokon igen jól szereplő szabaddemok­raták szerint az ország keleti felében alacsonyabb adókat kellene megállapítani, mint a nyugati részben, s ez odavon­­zaná a tőkét. Kohl kancellárnak viszont az a véleménye, hogy Bonn már éppen elég támoga­tást ad a keleti tartományoknak, Waigel pénzügyminiszter pedig úgy véli, hogy a kettős adó­rendszer bevezetése visszaélé­sekre adhatna okot. Mindamel­lett a koalíciós tárgyalásokon figyelembe fogják venni a sza­baddemokraták kívánságait is, tekintettel a vártnál jobb válasz­tási eredményeikre, melyet nem utolsósorban annak köszönhet­nek, hogy következetesen elle­nezték az adóemelést. A választási előkészületek állandóan visszatérő témája volt az, hogy kell-e adót emelni az egyesülés költségeinek a finan­szírozása címén vagy sem. Kohl kancellár többször is leszögez­te: ilyen címen nem lesz adó­emelés, az viszont egyáltalán nem kizárt, hogy környezetvé­delmi illeték néven vagy más elnevezésbe csomagolva az adókat, mégiscsak „a kasszához kérik” a németeket. Minden­esetre Kohl és pénzügyminisz­tere - amint azt már korábban kifejtették , elsősorban nem adóemeléssel, hanem rövid le­járatú hitelek felvételével, a privatizáció felgyorsításával, a kiadások csökkentésével akarja ellensúlyozni az egyesüléssel járó terhek növekedését. Sok múlik azon is, hogy milyen lesz az új koalíciós kormány összetétele. Hauss­­mann, az eddigi szabaddemok­rata gazdasági miniszter már bejelentette távozását; mint mondta, vissza akar térni az üzleti életbe, további részle­tekkel azonban nem szolgált. A minisztert gyakran érte támadás gazdaságpolitikája miatt azóta, hogy napirendre került a két Németország egyesülése. Egyéb­ként az új kormányban a sza­baddemokraták az eddigi négy poszt - a külügyi, a gazdasági, az igazságügyi, az oktatási - helyett ötöt szeretnének betölteni. (Reuter, AP-DJ) Sikeresen kezdődött a privatizálás Lengyelországban Varsóban pénteken hosszú sorok kígyóztak - ezúttal a bank­fiókok előtt. Lengyelországban a múlt hét végén kezdték ugyan­is árusítani annak az öt vállalat­nak a részvényeit, amelyek el­sőként kerülnek ki az állam tu­lajdonából (VILÁGGAZDA­SÁG, 1990. november 29., 1. oldal). Az akciót nagyszabású reklámhadjárat előzte meg, egyik szlogenje így mozgósította a lakosságot: „Adjon esélyt pén­zének, kifizetődik”. A privatizálási miniszter helyettese, Krzysztof Lis a rész­vénykibocsátásról (amelynek értéke dollárban számolva meg­haladta a 30 milliót) azt tartotta szükségesnek megjegyezni, hogy az értékpapírok megvásárlása magától értetődően kockázatos, mivel létük egyértelműen a piac­­gazdasághoz kötődik. Ezzel együtt úgy vélekedett, hogy a „bátor” első vásárlók nagy nye­reségre fognak szert tenni (ő maga is vett 10-10 részvényt minden vállalatéból), mivel „valóban kitűnő cégek" papírja­it kezdték árulni. Az öt kiváló egység közt van az Exbud építőipari vállalat, a Prochnik ruházati cég, a Tonsil elektronikai társaság, a krosnói üveggyár és a sziléziai kábel­gyár. A privatizálás előtt mind az öt céget nyugati bankok, jogá­szok és könyvviteli szakemberek világították át. Nyugati piacokon való jelenlétükből ítélve lengyel körülmények között valóban jól menő vállalatokról lehet szó: a magánkézbe juttatott első öt közül a legnagyobb, all ezer munkást foglalkoztató Exbud éves forgalma dollárban kifejez­ve 13,7 millióra rúg, teljesítmé­nyének 78 százalékát nyugati piacokon értékesítik. A lengyel kormány pillanatnyi tervei szerint három éven belül várható 7 ezer állami vállalat magánkézbe adása. A soron levők közt már olyanok is van­nak, amelyeket 100 millió dol­lárra (vagy ennél is többre) ér­tékelnek, köztük például az Orbis utazási iroda. (Reuter) Gázerőmű lesz a zwentendorfi atomerőműből Mint arról szombati számunkban beszámoltunk (VILÁGGAZ­DASÁG, 1990. december 1., 2. oldal), tegnap kellett eldőlnie annak, hogy végül is mi legyen a sorsa az 1978-ban épült zwen­tendorfi atomerőműnek, amelyet azóta sem helyeztek üzembe. A döntés valóban megszületett: a Gemeinschaftskraftwerk Tullner­feld GmbH (GKT) hétfői közgyűlése úgy határozott, hogy az atomerőművet 6-7 éven belül gázerőművé kell átalakítani. Az előzmények után a döntés, ha nem is volt puszta formali­tás, semmiképp sem jelent­­meglepetést, mint ahogyan az sem, hogy az osztrák zöldek rögtön hangot adtak mélységes elégedet­lenségüknek, környezetvédelmi és energiapolitikai okokra egy­aránt hivatkozva. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az átalakítási program előzetes tervezetét, és kiadta a megbízást a további tervek elkészítésére. Ezek magukban foglalják majd többek között a részletes szak­értői véleményt az üzembe helyezésről, valamint foglalkoznak az egyes részegységek (így például a gázturbinák) beszerzésének különböző lehetőségeivel. Az építkezés megkezdéséről csak e részletek ismeretében dönt majd a GKT közgyűlése, várhatóan még a jövő év folyamán. (APA)

Next