Világgazdaság, 1993. március (25. évfolyam, 41/6048-61/6068. szám)

1993-03-02 / 41. (6048.) szám

1993. március 2. Spanyol lesz a tokaji A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát priva­tizálásakor — az új szövetkezeti törvény alapján — tizennyolc pinceszövetkezet, s külföldi be­fektetők belépésével négy rész­vénytársaság alakult Tokaj- Hegyalján az utóbbi két évben. Az ötödik gazdasági társaság alapító okiratát, hathavi tárgya­lássorozatot követően március 1 -jén írták alá — tájékoztatta a Világgazdaságot Bacsó András vezérigazgató. Az alapítók — a kombinát és a spanyol Badegas Rega Sicilia — több mint 200 millió forintos alaptőkével létrehozták a Bade­gas Oremus Kft.-t. A spanyol cég a világ egyik legrangosabb szakmai befektető partnereként jelent meg a térségben. A szőlő­­termelés és a borászat technikai fejlesztését, a kiváló minőségű bor előállítását kívánják meg­valósítani Tokaj-Hegyalján is. Az Oremus Kft. Erdőbényén, Tolcsván és Sátoraljaújhely kör­nyékén vásárolt szőlőterülete­ket. A társaság a legnagyobb befektetetést a tokaji borok mar­ketingjére fordítja, s mintegy 130 millió forint értékű borkészletet vásárolt meg a Tokaj-hegyaljai Borkombináttól. Kötelezettsé­­et vállaltak arra, hogy a követ­ező három évben mintegy 150 millió forint értékű fejlesztéssel segítik a borászati kultúra szín­vonalának emelését. A borkombinát az Oremus tár­saság megalakításával befejez­te a decentralizált privatizálást, s terveik szerint április végéig maga a borkombinát is átalakul majd Tokaj Kereskedőház Rész­vénytársasággá. A borkombinát folytatja a tárgyalásokat olyan befektető partnerekkel, amelyek a borvidéken nagyobb területen kívánják hasznosítani a kombi­nát borászati kapacitását, s ezzel megteremtik az úgynevezett borvidéki hasznosítás lehetősé­gét. A befektetőktől a tokaji bo­rok értékesítésére vonatkozó üz­leti terveket is elvárnak majd. M. Vadas Zsuzsa Magyar Suzukiba magyar kuplung Munkatársunktól A világ második legnagyobb kuplunggyártója, a japán Dal­kin vegyes vállalatot hoz létre a tatabányai Bákány Művek Bá­­kersz Kft.-jével, és a szintén a világ élvonalába tartozó japán Itod­ával. A szerződéskötéskor bejelentették, hogy a 115 millió jen alaptőkéjű Dalkin—Bákány cég induláskor ötven százalék­ban a Dalkin, negyven százalék­ban a Bákersz Kft., tíz százalék­ban pedig az Irod­a tulajdona. A Bákány Művek tulajdonosa, Bá­kány Ferenc lapunknak elmond­­ta, hogy a magyar félnek a terve­zett öt év helyett már egy éven belül lehetősége lesz újabb tíz százalékos részvényhányad megvásárlására a Dalkintól. A vegyes vállalat a Suzukik tengelykapcsolóinak összesze­relésére, minősítésére és forgal­mazására jött létre. Kezdetben a kuplung valamennyi alkotóré­szét Japánból hozzák Tatabá­nyára, ahol kész tengelykapcso­lóvá szerelik össze az alkatré­szeket. Várhatóan két éven be­lül több vállalkozás, így a Bá­kány Kft.-k is fokozatosan rááll­nak az alkatrészek gyártásra, s Tatabányán magyar alkatré­szekből szerelik majd össze a kuplungokat. Erre majd akkor kerülhet sor, ha a magyar Suzu­ki termelése meghaladja az évi ötvenezret. Bár a Suzuki Swift gyártásának felfutása után évi 50-60 ezer kocsi készül majd Esztergomban, de a Dalkin más, határainkon túli piacokra is szál­lítani kíván. A termelés a tervek szerint már nyáron megkezdődik, s ok­tóbertől magyar kuplungokkal szerelik az esztergomi Swifte­­ket. A második termelési évtől évi 160-200 millió­ jen értékű kuplungot szeretnének eladni. Az APEH is szeretne nyomozati jogkört Tavaly 26 milliárd forint volt az adóhiány A Pénzügyminisztérium új politikai államtikárához hasonlóan az APEH is szeretné, ha lehetősége lenne nyomozásra. Ez ugyan nem mindenható eszköz, de segítene az adócsalások felderítésében — hangzott el az APEH tegnapi sajtótájékoztatóján. Monostori Lajosné elnökhe­lyettes beszámolt a hivatal terveiről. Eszerint idén 150 ezer adóellenőrzést terveznek, amelynek jelentős része az áfa-befizetések teljesítését vizsgálja, mivel ez más adókra is hatással van. Az áfa havi bevallásának kö­telezettségével az APEH-nek nő ugyan a munkája 1993-ban — minden hónapban 300 ezer áfa­bevallás várható —, viszont így jobban érzékelheti az aktuális helyzetet, hamarabb feltárhatja a szabálytalanságokat. A hiva­tal 1992-ben a beszedett 823 milliárd forint adó mellett 26 milliárd adóhiányra derített fényt. Az ellenőrzés hatékony­­ságának növelése céljából az ap­parátus egy része olyan adat­gyűjtést folytat, amely alapul szolgálhat az ellenőrzés lefoly­tatásához. A vagyonnyilatkoza­tokról várható alkotmánybíró­sági döntéstől függetlenül, a va­­gyonosodási vizsgálathoz kap­csolódóan továbbra is va­gyonnyilatkozatokra kötelezik azokat, akiknél nagyobb jöve­delemgyarapodást tapasztalnak. A lefolytatott vizsgálatokról szólva elhangzott: több esetben a piaci versenytárs jelzett sza­bálytalanságot a hatóságnak, sőt volt arra is példa, hogy a cég dolgozója hívta föl a figyelmet az adóvisszaélésre. A gépkocsi­importőrök körében lefolytatott vizsgálat eddig mintegy 15 mil­liós adóhiányt tárt fel. A tapasz­talatok szerint sok esetben más áron adják és számlázzák az au­tókat a vevőknek. A próbavá­sárlásoknál előfordult, hogy egy 700 ezer forintos autóról 300 ezer forintos számlát adtak. Az importőrök gyanús vásárlási számláival kapcsolatban az APEH megkeresi a külföldi adó­hatóságokat is. A kávéimportőrök körében le­folytatott közel 500 vizsgálat 60 milliós hiányt mutatott ki. Eb­ben az esetben is a szabályosan adózó cégek hívták fel a vissza­élésekre a hivatal figyelmét, mi­vel az az­ adót lenyelők komoly veszteséget okoznak nekik ki­sebb áraikkal. Aligha kardinális jelentősé­gű, de érdekes, hogy az APEH megvizsgálja a kutya-, macska- és agancsexportban részt vevők adózását, mivel olyan üzletté vált ez Magyarországon, hogy tízmilliós tételekről is szó lehet. Tóth Levente Szerződés a törvény felett Biztosítási kódex kell? (Folytatás az 1. oldalról) Ráadásul az értékcsökkenés, az ügy­intézésre elpocsékolt sza­badság és az elmaradt jövedelem miatt a vétlen károsultnak mé­lyen a zsebébe kell nyúlnia, ha autóját üzemképessé akarja ten­ni. Eközben a kétezer köbcen­timéter fölötti kategóriájú személyautók után 28 800 fo­rint az éves kötelező fe­lelősségbiztosítás díja. Igaz, a kifizetésnek — talán éppen a kamatok miatt — egyre több a nehezen magyarázható adminisztratív akadálya. Az ÁB-Aegon például azt a “meg­oldást” választotta, hogy ha a károkozó nem ismeri el a betét­lapon a felelősségét, vagy nem is ad betétlapot, akkor nem fi­zet, még ha rendőrségi eljárás dönt is az ügyben. Azaz amennyiben a helyszínelő rendőr jegyzőkönyvezi a bal­esetet, majd a hivatalos eljárás lezárása után megállapítja a fe­lelősséget, s erről megfellebbez­­hetetlen határozatot hoz a rendőrhatóság, ezt nem fogadja el az ÁB-Aegon. Legalábbis a Belvárosi, Budai Régió Gép­jármű Kárrendezési Cent­rumában az ügyintéző ezt a fel­világosítást adta. A helyi biztosítási szakember szerint ugyanis társaságuk a károkozóval kötött szerződést, s eszerint az ügyfelük érdekét kell képviselniük. Tehát amíg nem hoz a károsult elismerő nyi­latkozatot a károkozótól, addig a vétkes biztosítása terhére nem “tudnak” fizetni. Mivel a rendőrségi helyszínelést akkor kéri a károsult, ha a balesetet okozó nem ismeri el fele­lősségét, akkor be is zárul az ördögi kör. A jogszabályok által előírt kártalanítási számla ter­hére szintén nem lehet rendezni a kárt, hiszen azt a fe­lelősségbiztosítást nem kötők okozta károk rendezésére különítik el az autósok befi­zetéseiből . Más biztosítási szak­emberek is úgy vélekednek — ha a károkozó nem vállalja a felelősségét és a rendőrség nem jár el —, hogy marad a bíróság, de ez legalább másfél éves pe­reskedést jelent. A másik sajátos biztosítási kitétel a 58/1991 (IV. 13.) ren­delet értelmében az, hogy csak a gépjármű rendeltetésszerű üzemeltetésével okozott kár mi­att támadt igényeket fogadják el. A terrorcselekmények során keletkezett autós kár után tehát — ha egy felrobbant autó szétrepülő darabjai totálkárossá zúznak egy másik járművet — nem fizet a kötelező a vétlen károsultnak. Például az em­lékezetes 1991-es ferihegyi ter­rortámadás alkalmával, az Izra­elbe kivándorló volt szovjet ál­lampolgárok elleni robbantással összeroncsolt autók tulajdono­sait “jogszerűen” azóta sem kár­pótolták. Sőt, talán éppen emi­att, fontos kitétellé vált, hogy az ilyen terrortámadásokra nem vo­natkozik a felelőségbiztosítás. Sokak szerint azonban rá­fizetéses üzletág a gépkocsi-biz­tosítás. Legalábbis erre hivat­koznak a biztosítótársaságok , amelyek már többé-kevésbé külföldi tulajdonban vannak és talán ezért is nyugati profittal számolnak —, amikor időről­­időre felemelik a kötelező biz­tosítás alapdíját. Azonban nehezen ellen­őrizhető, hogy a kötelező gép­jármű-felelősségbiztosítás valóban rossz üzlet, vagy csak a gazdálkodás nem olyan ered­ményes, mint kellene. Egyes szakemberek szerint talán hasz­nos lenne megfogalmazni vala­milyen biztosításetikai kódexet is, amely eligazíthat az ilyen vitás ügyekben. Valószínűleg nemcsak az autóstársadalom, hanem a szélesebb néptöme­gek, például a díjemelés miatt egyoldalúan felbontott lakásbiz­tosítási szerződések érintettjei is üdvözölnék. Sz. S. P. GAZDASÁG Az Állami Vagyonügynökség beperelte a Dimagot Húszmillió dollár a tét Az ÁVÜ viszontkeresettel fordult a Dimag Rt. ellen, azt követő­en, hogy a Nuevometal GmbH beperelte a Vagyonügynökséget, megtámadva a szerződést és mintegy 20 millió dollár kártérítést követelve az elmaradt haszon és a céget ért erkölcsi kár miatt. Az ügy előzménye, hogy az ÁVÜ még 1991. december 29- én adásvételi szerződést kötött a Nuevometal GmbH és a Szojuz­­ruda Egyesüléssel a Dimag Rt. részvényeinek eladásáról. A részvények vételárának megfi­zetése két részletben történt vol­na. A szerződés szerint — állítja az MTI —, a Nuevometal úgy­nevezett követelésengedménye­zéssel egyenlítette volna ki az első részletet. Ez azt jelenti,hogy a neki tartozó cég közvetlenül az ÁVÜ-nek fizet. Erre azonban nem került sor. A második rész­letet a vevőnek készpénzben kel­lett volna teljesítenie, még a múlt év októberében, amit az nem tett meg. Az ÁVÜ szerint a vevők meg­szegték a korábban létrejött adásvételi szerződést. A viszont­keresetben az ÁVÜ arra kéri a Választottbíróságot, hogy álla­pítsa meg a vevők fizetési köte­lezettségét. Az ÁVÜ kérelme több részből áll: elsődlegesen annak a megállapítását kéri, hogy a vevő teljesítse az enged­ményezéshez nélkülözhetetlen feltételeket, így nevezze meg a követeléseket, illetőleg csatolja a szükséges devizangedélyt. Ha ez 15 napon belül nem teljesül, az ÁVÜ arra kéri a Vá­lasztottbíróságot, hogy kötelez­ze a vevőt a teljes vételár kész­pénzben való megfizetésére. Amennyiben ez is eredményte­­len, az ÁVÜ érdekmúlás miatt el akar állni a szerződéstől, és visszakéri a Dimag-részvé­­nyeket. A Dimag-ügyben a követke­ző tárgyalás május 13-án lesz. Klicsu-válasz a vádakra Nem igaz az Állami Vagyon­ügynökségnek az az állítása, hogy a Nuevometal GmbH el­mulasztotta volna kifizetni az első részletet a Dimag Rt. rész­vényeiért. A részvények árának második részletét azért nem egyenlítette ki a cég, mert akkor már perben állt az ÁVÜ-vel — mondta Klicsu A­ndrás, a Dimag Rt. vezérigazgatója, arra a hírre reagálva, hogy az ÁVÜ beperel­te a Nuevometalt. A cég már korábban peres úton támadta az adásvételi szerződést, és húszmillió dollár kártérítést követelt. Klicsu And­rás elmondta: a Dimag Rt. az ÁVÜ-t már korábban beperelte valótlan adatok szolgáltatásáért. Szerinte ugyanis az ÁVÜ az adásvételt megelőzően sem a Dimag adósságának teljes mér­tékét, sem pedig azt nem közöl­te, hogy a vállalatcsoport ellen az APEH már korábban felszá­molási eljárást kezdeményezett. A VILÁGGAZDASÁG 3 Védelmi záradék A kelet-európai országokból származó acélimportot kor­látozó EK-büntetővámok kivetését az a védelmi záradék teszi lehetővé, amely a Közösség és a kelet-európai orszá­gok közötti társulási szerződés része. A záradék ugyanis alkalmi intézkedéseket enged meg. Itt azonban akad néhány elgondolkodtató mozzanat. Pél­dául az, hogy a közösségi illetékesek maguk is elismerik, hogy országaik kelet-európai acélbehozatala nem túl jelen­tős, vagyis nem elsősorban Kelet-Európa hozza rájuk a rontást. Furcsa az a fel-fellángoló vita is, amelyet a térsé­günkből származó, a közösségi átlagáraktól kisebb-nagy­­obb mértékben elmaradó termékek ára szít. A dömpingár ismérve ugyanis nem a fenti összehasonlításnál alkalmazott fogyasztói, hanem a termelői ár, és itt sem a terméket fogadó, hanem az előállító ország termelői árát kellene vizsgálni. Az EK acéltermelői megteszik ezt is, burkolt állami ártámogatást emlegetve egyes kelet-európai orszá­gokkal kapcsolatban. Kérdéses persze, hogy a vádolt expor­tőrök, vagy saját házuk táján mutatható-e ki több szubven­ció. Ettől persze még ugyanúgy fájhat az EK-országok acél­termelőinek a feje, de mint tudvalevő, más-más okok által kiváltott fejfájásra más-más tabletta való. Így aztán azon is el lehet gondolkodni, hogy az EK termelői szemszögéből mire lesz elég a kelet-európai acéleladások visszaszorítása. Az EK-országok acélipari kapacitásai ugyanis — saját szakértőik becslése szerint — évi 50 millió tonnával halad­ják meg a piac jelenlegi igényeit. Túlkínálatukat inkább lehet a világgazdasági recesszió miatt leszűkült kereslettel, saját termelési és piaci stratégiájuk túlzott derűlátásával (netán elhibázottságával) magyarázni, mint a kelet­európaiak dömpingjével. Az EK acéliparának szükségessé vált karcsúsítása és megfiatalítása 240 millió ECU-s ráfor­dítással jár. A mintegy 50 ezer acélipari alkalmazottat sújtó “véráldozatot" azonban ismét csak körülményes dolog a méginkább elnehezült kelet-európai acélipar okozta veszé­lyekre visszavezetni. Bár a Kelet-Európából érkező acél mennyiségét sokall­ják, a közösségi acélvállalatok maguk is igyekszenek piacot bővíteni. Ezt szépen példázzák az USA által a közelmúltban kivetett dömpingvámok is. A tengerentúli termelők — akik szintén keveslik a termékeik iránti belföldi keresletet, s többük korszerűsítések előtt áll —, túl olcsó és túl nagy szállításokkal vádolják az EK exportőreit. A kör tehát bezá­rult — de néhány cseh, román és bolgár acélipari vállalatot “becsípett. ” Horváth Lilla Válás érdek nélkül Nem állíthatja senki, hogy Szlovákia a pénzéért nem szereti Csehiát, és a vagyonáért vált el tőle. De azért valószínű, hogy hasonló csalódások érik a pozsonyi vezető­ket, mint azt az ifjú asszonyt, aki Mikszáth novellájában az esküvő után ébred rá, hogy sok előneves sárosi férjének nemhogy kastélya nincs, de az adósság visszafizetésére a hozományból sem fogja futni. Válás után is jöhetnek meglepetések. Míg korábban 15 százalékra becsülték a Szlovákia és Csehország közötti kereskedelem visszaesését, mostanában már 30—40 száza­lékról beszélnek cseh hivatalos körökben, de a szlovák vélemény is reálisnak tartja a 30 százalékot. Miközben az IMF és a pozsonyi kormány között vita folyik a szlovák korona leértékelésének szükségességéről, a szlo­vák valutatartalékokat elolvadással fenyegeti, hogy a cseh­szlovák fizetési megállapodás szerint a február 8-ika előtti szlovák adósságokat május 15-ike után konvertibilis valutá­ban kell kiegyenlíteni. Szlovákia helyzete így a válás után a szabadságát élvező friss agglegényé helyett egyre inkább ahhoz az elvált ma­gyar férjéhez kezd hasonlítani, akit a bíróság most tett ki a közös lakásból és kötelezett két gyermek után tartásdíjra. Ezt az illetékes szlovák pénzügyi hatóságok is érzik, ezért devizamegtakarító rendelkezéseket hoznak. Ebben korlá­tozza őket az Európai Közösséggel kötött szerződés érvé­nyességének kiterjesztésére való törekvés, a GA­TT-tagság, de a Csehországgal kötött megállapodás is. Az is kétséges, hogyan befolyásolja a szlovák—cseh vám­uniót az a pozsonyi rendelkezés, amely a kereskedelmi fizetések kötelező késleltetése révén a szállítók kényszerhi­telezésével igyekszik javítani a pillanatnyi devizalikviditá­son, egyúttal az import nehezítésével az iránta való keres­letet is próbálja csökkenteni. Szlovák illetékesek azzal osz­latták el a csehek aggodalmait, hogy ez rájuk nem vonatko­zik, ami viszont legalábbis magyarázkodást tesz szükséges­sé a GATT előtt, hogy a csehszlovák vámunió mennyiben számít regionális integrációnak. Amennyiben igen, ez jövedelmező üzleteket fog hozni a cseh közvetítő cégeknek, persze a szlovák vevők rovására. Ha ez az üzletág elterjed, nemcsak a pozsonyi jegybankban fogják megtudni, hogy aki a kisujját nyújtja a devizagazdál­kodás ördögének, attól az előbb-utóbb a lelkét is követeli. Mert a kerülőút nem fogja kímélni a cseh fizetési mérleget sem, s végül is a prágai jegybanknak kell majd finanszíroz­nia azt az időt, amíg a szlovák ellenérték konvertibilis devizában az eladóhoz érkezik. Kérdés: lesz-e ehhez elég türelem a Moldva két partján. Ha nem, a szabad kereskede­lem is bánja. U.L.

Next