Világgazdaság, 1993. március (25. évfolyam, 41/6048-61/6068. szám)
1993-03-02 / 41. (6048.) szám
1993. március 2. Spanyol lesz a tokaji A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát privatizálásakor — az új szövetkezeti törvény alapján — tizennyolc pinceszövetkezet, s külföldi befektetők belépésével négy részvénytársaság alakult Tokaj- Hegyalján az utóbbi két évben. Az ötödik gazdasági társaság alapító okiratát, hathavi tárgyalássorozatot követően március 1 -jén írták alá — tájékoztatta a Világgazdaságot Bacsó András vezérigazgató. Az alapítók — a kombinát és a spanyol Badegas Rega Sicilia — több mint 200 millió forintos alaptőkével létrehozták a Badegas Oremus Kft.-t. A spanyol cég a világ egyik legrangosabb szakmai befektető partnereként jelent meg a térségben. A szőlőtermelés és a borászat technikai fejlesztését, a kiváló minőségű bor előállítását kívánják megvalósítani Tokaj-Hegyalján is. Az Oremus Kft. Erdőbényén, Tolcsván és Sátoraljaújhely környékén vásárolt szőlőterületeket. A társaság a legnagyobb befektetetést a tokaji borok marketingjére fordítja, s mintegy 130 millió forint értékű borkészletet vásárolt meg a Tokaj-hegyaljai Borkombináttól. Kötelezettséet vállaltak arra, hogy a követező három évben mintegy 150 millió forint értékű fejlesztéssel segítik a borászati kultúra színvonalának emelését. A borkombinát az Oremus társaság megalakításával befejezte a decentralizált privatizálást, s terveik szerint április végéig maga a borkombinát is átalakul majd Tokaj Kereskedőház Részvénytársasággá. A borkombinát folytatja a tárgyalásokat olyan befektető partnerekkel, amelyek a borvidéken nagyobb területen kívánják hasznosítani a kombinát borászati kapacitását, s ezzel megteremtik az úgynevezett borvidéki hasznosítás lehetőségét. A befektetőktől a tokaji borok értékesítésére vonatkozó üzleti terveket is elvárnak majd. M. Vadas Zsuzsa Magyar Suzukiba magyar kuplung Munkatársunktól A világ második legnagyobb kuplunggyártója, a japán Dalkin vegyes vállalatot hoz létre a tatabányai Bákány Művek Bákersz Kft.-jével, és a szintén a világ élvonalába tartozó japán Itodával. A szerződéskötéskor bejelentették, hogy a 115 millió jen alaptőkéjű Dalkin—Bákány cég induláskor ötven százalékban a Dalkin, negyven százalékban a Bákersz Kft., tíz százalékban pedig az Iroda tulajdona. A Bákány Művek tulajdonosa, Bákány Ferenc lapunknak elmondta, hogy a magyar félnek a tervezett öt év helyett már egy éven belül lehetősége lesz újabb tíz százalékos részvényhányad megvásárlására a Dalkintól. A vegyes vállalat a Suzukik tengelykapcsolóinak összeszerelésére, minősítésére és forgalmazására jött létre. Kezdetben a kuplung valamennyi alkotórészét Japánból hozzák Tatabányára, ahol kész tengelykapcsolóvá szerelik össze az alkatrészeket. Várhatóan két éven belül több vállalkozás, így a Bákány Kft.-k is fokozatosan ráállnak az alkatrészek gyártásra, s Tatabányán magyar alkatrészekből szerelik majd össze a kuplungokat. Erre majd akkor kerülhet sor, ha a magyar Suzuki termelése meghaladja az évi ötvenezret. Bár a Suzuki Swift gyártásának felfutása után évi 50-60 ezer kocsi készül majd Esztergomban, de a Dalkin más, határainkon túli piacokra is szállítani kíván. A termelés a tervek szerint már nyáron megkezdődik, s októbertől magyar kuplungokkal szerelik az esztergomi Swifteket. A második termelési évtől évi 160-200 millió jen értékű kuplungot szeretnének eladni. Az APEH is szeretne nyomozati jogkört Tavaly 26 milliárd forint volt az adóhiány A Pénzügyminisztérium új politikai államtikárához hasonlóan az APEH is szeretné, ha lehetősége lenne nyomozásra. Ez ugyan nem mindenható eszköz, de segítene az adócsalások felderítésében — hangzott el az APEH tegnapi sajtótájékoztatóján. Monostori Lajosné elnökhelyettes beszámolt a hivatal terveiről. Eszerint idén 150 ezer adóellenőrzést terveznek, amelynek jelentős része az áfa-befizetések teljesítését vizsgálja, mivel ez más adókra is hatással van. Az áfa havi bevallásának kötelezettségével az APEH-nek nő ugyan a munkája 1993-ban — minden hónapban 300 ezer áfabevallás várható —, viszont így jobban érzékelheti az aktuális helyzetet, hamarabb feltárhatja a szabálytalanságokat. A hivatal 1992-ben a beszedett 823 milliárd forint adó mellett 26 milliárd adóhiányra derített fényt. Az ellenőrzés hatékonyságának növelése céljából az apparátus egy része olyan adatgyűjtést folytat, amely alapul szolgálhat az ellenőrzés lefolytatásához. A vagyonnyilatkozatokról várható alkotmánybírósági döntéstől függetlenül, a vagyonosodási vizsgálathoz kapcsolódóan továbbra is vagyonnyilatkozatokra kötelezik azokat, akiknél nagyobb jövedelemgyarapodást tapasztalnak. A lefolytatott vizsgálatokról szólva elhangzott: több esetben a piaci versenytárs jelzett szabálytalanságot a hatóságnak, sőt volt arra is példa, hogy a cég dolgozója hívta föl a figyelmet az adóvisszaélésre. A gépkocsiimportőrök körében lefolytatott vizsgálat eddig mintegy 15 milliós adóhiányt tárt fel. A tapasztalatok szerint sok esetben más áron adják és számlázzák az autókat a vevőknek. A próbavásárlásoknál előfordult, hogy egy 700 ezer forintos autóról 300 ezer forintos számlát adtak. Az importőrök gyanús vásárlási számláival kapcsolatban az APEH megkeresi a külföldi adóhatóságokat is. A kávéimportőrök körében lefolytatott közel 500 vizsgálat 60 milliós hiányt mutatott ki. Ebben az esetben is a szabályosan adózó cégek hívták fel a visszaélésekre a hivatal figyelmét, mivel az az adót lenyelők komoly veszteséget okoznak nekik kisebb áraikkal. Aligha kardinális jelentőségű, de érdekes, hogy az APEH megvizsgálja a kutya-, macska- és agancsexportban részt vevők adózását, mivel olyan üzletté vált ez Magyarországon, hogy tízmilliós tételekről is szó lehet. Tóth Levente Szerződés a törvény felett Biztosítási kódex kell? (Folytatás az 1. oldalról) Ráadásul az értékcsökkenés, az ügyintézésre elpocsékolt szabadság és az elmaradt jövedelem miatt a vétlen károsultnak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha autóját üzemképessé akarja tenni. Eközben a kétezer köbcentiméter fölötti kategóriájú személyautók után 28 800 forint az éves kötelező felelősségbiztosítás díja. Igaz, a kifizetésnek — talán éppen a kamatok miatt — egyre több a nehezen magyarázható adminisztratív akadálya. Az ÁB-Aegon például azt a “megoldást” választotta, hogy ha a károkozó nem ismeri el a betétlapon a felelősségét, vagy nem is ad betétlapot, akkor nem fizet, még ha rendőrségi eljárás dönt is az ügyben. Azaz amennyiben a helyszínelő rendőr jegyzőkönyvezi a balesetet, majd a hivatalos eljárás lezárása után megállapítja a felelősséget, s erről megfellebbezhetetlen határozatot hoz a rendőrhatóság, ezt nem fogadja el az ÁB-Aegon. Legalábbis a Belvárosi, Budai Régió Gépjármű Kárrendezési Centrumában az ügyintéző ezt a felvilágosítást adta. A helyi biztosítási szakember szerint ugyanis társaságuk a károkozóval kötött szerződést, s eszerint az ügyfelük érdekét kell képviselniük. Tehát amíg nem hoz a károsult elismerő nyilatkozatot a károkozótól, addig a vétkes biztosítása terhére nem “tudnak” fizetni. Mivel a rendőrségi helyszínelést akkor kéri a károsult, ha a balesetet okozó nem ismeri el felelősségét, akkor be is zárul az ördögi kör. A jogszabályok által előírt kártalanítási számla terhére szintén nem lehet rendezni a kárt, hiszen azt a felelősségbiztosítást nem kötők okozta károk rendezésére különítik el az autósok befizetéseiből . Más biztosítási szakemberek is úgy vélekednek — ha a károkozó nem vállalja a felelősségét és a rendőrség nem jár el —, hogy marad a bíróság, de ez legalább másfél éves pereskedést jelent. A másik sajátos biztosítási kitétel a 58/1991 (IV. 13.) rendelet értelmében az, hogy csak a gépjármű rendeltetésszerű üzemeltetésével okozott kár miatt támadt igényeket fogadják el. A terrorcselekmények során keletkezett autós kár után tehát — ha egy felrobbant autó szétrepülő darabjai totálkárossá zúznak egy másik járművet — nem fizet a kötelező a vétlen károsultnak. Például az emlékezetes 1991-es ferihegyi terrortámadás alkalmával, az Izraelbe kivándorló volt szovjet állampolgárok elleni robbantással összeroncsolt autók tulajdonosait “jogszerűen” azóta sem kárpótolták. Sőt, talán éppen emiatt, fontos kitétellé vált, hogy az ilyen terrortámadásokra nem vonatkozik a felelőségbiztosítás. Sokak szerint azonban ráfizetéses üzletág a gépkocsi-biztosítás. Legalábbis erre hivatkoznak a biztosítótársaságok , amelyek már többé-kevésbé külföldi tulajdonban vannak és talán ezért is nyugati profittal számolnak —, amikor időrőlidőre felemelik a kötelező biztosítás alapdíját. Azonban nehezen ellenőrizhető, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás valóban rossz üzlet, vagy csak a gazdálkodás nem olyan eredményes, mint kellene. Egyes szakemberek szerint talán hasznos lenne megfogalmazni valamilyen biztosításetikai kódexet is, amely eligazíthat az ilyen vitás ügyekben. Valószínűleg nemcsak az autóstársadalom, hanem a szélesebb néptömegek, például a díjemelés miatt egyoldalúan felbontott lakásbiztosítási szerződések érintettjei is üdvözölnék. Sz. S. P. GAZDASÁG Az Állami Vagyonügynökség beperelte a Dimagot Húszmillió dollár a tét Az ÁVÜ viszontkeresettel fordult a Dimag Rt. ellen, azt követően, hogy a Nuevometal GmbH beperelte a Vagyonügynökséget, megtámadva a szerződést és mintegy 20 millió dollár kártérítést követelve az elmaradt haszon és a céget ért erkölcsi kár miatt. Az ügy előzménye, hogy az ÁVÜ még 1991. december 29- én adásvételi szerződést kötött a Nuevometal GmbH és a Szojuzruda Egyesüléssel a Dimag Rt. részvényeinek eladásáról. A részvények vételárának megfizetése két részletben történt volna. A szerződés szerint — állítja az MTI —, a Nuevometal úgynevezett követelésengedményezéssel egyenlítette volna ki az első részletet. Ez azt jelenti,hogy a neki tartozó cég közvetlenül az ÁVÜ-nek fizet. Erre azonban nem került sor. A második részletet a vevőnek készpénzben kellett volna teljesítenie, még a múlt év októberében, amit az nem tett meg. Az ÁVÜ szerint a vevők megszegték a korábban létrejött adásvételi szerződést. A viszontkeresetben az ÁVÜ arra kéri a Választottbíróságot, hogy állapítsa meg a vevők fizetési kötelezettségét. Az ÁVÜ kérelme több részből áll: elsődlegesen annak a megállapítását kéri, hogy a vevő teljesítse az engedményezéshez nélkülözhetetlen feltételeket, így nevezze meg a követeléseket, illetőleg csatolja a szükséges devizangedélyt. Ha ez 15 napon belül nem teljesül, az ÁVÜ arra kéri a Választottbíróságot, hogy kötelezze a vevőt a teljes vételár készpénzben való megfizetésére. Amennyiben ez is eredménytelen, az ÁVÜ érdekmúlás miatt el akar állni a szerződéstől, és visszakéri a Dimag-részvényeket. A Dimag-ügyben a következő tárgyalás május 13-án lesz. Klicsu-válasz a vádakra Nem igaz az Állami Vagyonügynökségnek az az állítása, hogy a Nuevometal GmbH elmulasztotta volna kifizetni az első részletet a Dimag Rt. részvényeiért. A részvények árának második részletét azért nem egyenlítette ki a cég, mert akkor már perben állt az ÁVÜ-vel — mondta Klicsu András, a Dimag Rt. vezérigazgatója, arra a hírre reagálva, hogy az ÁVÜ beperelte a Nuevometalt. A cég már korábban peres úton támadta az adásvételi szerződést, és húszmillió dollár kártérítést követelt. Klicsu András elmondta: a Dimag Rt. az ÁVÜ-t már korábban beperelte valótlan adatok szolgáltatásáért. Szerinte ugyanis az ÁVÜ az adásvételt megelőzően sem a Dimag adósságának teljes mértékét, sem pedig azt nem közölte, hogy a vállalatcsoport ellen az APEH már korábban felszámolási eljárást kezdeményezett. A VILÁGGAZDASÁG 3 Védelmi záradék A kelet-európai országokból származó acélimportot korlátozó EK-büntetővámok kivetését az a védelmi záradék teszi lehetővé, amely a Közösség és a kelet-európai országok közötti társulási szerződés része. A záradék ugyanis alkalmi intézkedéseket enged meg. Itt azonban akad néhány elgondolkodtató mozzanat. Például az, hogy a közösségi illetékesek maguk is elismerik, hogy országaik kelet-európai acélbehozatala nem túl jelentős, vagyis nem elsősorban Kelet-Európa hozza rájuk a rontást. Furcsa az a fel-fellángoló vita is, amelyet a térségünkből származó, a közösségi átlagáraktól kisebb-nagyobb mértékben elmaradó termékek ára szít. A dömpingár ismérve ugyanis nem a fenti összehasonlításnál alkalmazott fogyasztói, hanem a termelői ár, és itt sem a terméket fogadó, hanem az előállító ország termelői árát kellene vizsgálni. Az EK acéltermelői megteszik ezt is, burkolt állami ártámogatást emlegetve egyes kelet-európai országokkal kapcsolatban. Kérdéses persze, hogy a vádolt exportőrök, vagy saját házuk táján mutatható-e ki több szubvenció. Ettől persze még ugyanúgy fájhat az EK-országok acéltermelőinek a feje, de mint tudvalevő, más-más okok által kiváltott fejfájásra más-más tabletta való. Így aztán azon is el lehet gondolkodni, hogy az EK termelői szemszögéből mire lesz elég a kelet-európai acéleladások visszaszorítása. Az EK-országok acélipari kapacitásai ugyanis — saját szakértőik becslése szerint — évi 50 millió tonnával haladják meg a piac jelenlegi igényeit. Túlkínálatukat inkább lehet a világgazdasági recesszió miatt leszűkült kereslettel, saját termelési és piaci stratégiájuk túlzott derűlátásával (netán elhibázottságával) magyarázni, mint a keleteurópaiak dömpingjével. Az EK acéliparának szükségessé vált karcsúsítása és megfiatalítása 240 millió ECU-s ráfordítással jár. A mintegy 50 ezer acélipari alkalmazottat sújtó “véráldozatot" azonban ismét csak körülményes dolog a méginkább elnehezült kelet-európai acélipar okozta veszélyekre visszavezetni. Bár a Kelet-Európából érkező acél mennyiségét sokallják, a közösségi acélvállalatok maguk is igyekszenek piacot bővíteni. Ezt szépen példázzák az USA által a közelmúltban kivetett dömpingvámok is. A tengerentúli termelők — akik szintén keveslik a termékeik iránti belföldi keresletet, s többük korszerűsítések előtt áll —, túl olcsó és túl nagy szállításokkal vádolják az EK exportőreit. A kör tehát bezárult — de néhány cseh, román és bolgár acélipari vállalatot “becsípett. ” Horváth Lilla Válás érdek nélkül Nem állíthatja senki, hogy Szlovákia a pénzéért nem szereti Csehiát, és a vagyonáért vált el tőle. De azért valószínű, hogy hasonló csalódások érik a pozsonyi vezetőket, mint azt az ifjú asszonyt, aki Mikszáth novellájában az esküvő után ébred rá, hogy sok előneves sárosi férjének nemhogy kastélya nincs, de az adósság visszafizetésére a hozományból sem fogja futni. Válás után is jöhetnek meglepetések. Míg korábban 15 százalékra becsülték a Szlovákia és Csehország közötti kereskedelem visszaesését, mostanában már 30—40 százalékról beszélnek cseh hivatalos körökben, de a szlovák vélemény is reálisnak tartja a 30 százalékot. Miközben az IMF és a pozsonyi kormány között vita folyik a szlovák korona leértékelésének szükségességéről, a szlovák valutatartalékokat elolvadással fenyegeti, hogy a csehszlovák fizetési megállapodás szerint a február 8-ika előtti szlovák adósságokat május 15-ike után konvertibilis valutában kell kiegyenlíteni. Szlovákia helyzete így a válás után a szabadságát élvező friss agglegényé helyett egyre inkább ahhoz az elvált magyar férjéhez kezd hasonlítani, akit a bíróság most tett ki a közös lakásból és kötelezett két gyermek után tartásdíjra. Ezt az illetékes szlovák pénzügyi hatóságok is érzik, ezért devizamegtakarító rendelkezéseket hoznak. Ebben korlátozza őket az Európai Közösséggel kötött szerződés érvényességének kiterjesztésére való törekvés, a GATT-tagság, de a Csehországgal kötött megállapodás is. Az is kétséges, hogyan befolyásolja a szlovák—cseh vámuniót az a pozsonyi rendelkezés, amely a kereskedelmi fizetések kötelező késleltetése révén a szállítók kényszerhitelezésével igyekszik javítani a pillanatnyi devizalikviditáson, egyúttal az import nehezítésével az iránta való keresletet is próbálja csökkenteni. Szlovák illetékesek azzal oszlatták el a csehek aggodalmait, hogy ez rájuk nem vonatkozik, ami viszont legalábbis magyarázkodást tesz szükségessé a GATT előtt, hogy a csehszlovák vámunió mennyiben számít regionális integrációnak. Amennyiben igen, ez jövedelmező üzleteket fog hozni a cseh közvetítő cégeknek, persze a szlovák vevők rovására. Ha ez az üzletág elterjed, nemcsak a pozsonyi jegybankban fogják megtudni, hogy aki a kisujját nyújtja a devizagazdálkodás ördögének, attól az előbb-utóbb a lelkét is követeli. Mert a kerülőút nem fogja kímélni a cseh fizetési mérleget sem, s végül is a prágai jegybanknak kell majd finanszíroznia azt az időt, amíg a szlovák ellenérték konvertibilis devizában az eladóhoz érkezik. Kérdés: lesz-e ehhez elég türelem a Moldva két partján. Ha nem, a szabad kereskedelem is bánja. U.L.