Világgazdaság, 1996. május (28. évfolyam, 85/6845-105/6865. szám)
1996-05-15 / 94. (6854.) szám
8 Magyarországon egyre több hívet szereznek maguknak a kiváló minőségű, igényes munkával készített borok. Rovatunkban arra teszünk kísérletet, hogy útjelzőként bemutassuk („címkézzük”) a magyar élvonalhoz tartozó borászatokat. Vida Péter Egy kicsi borászat, amely a profizmusra törekszik. Szekszárdon, az elsők között, már 1990-ben piacra lépett palackozott termékeivel. Kicsi, mindössze háromhektáros területen művel szőlőt a borász. Az ültetvényekből egyhektárnyi azonban az egykor híres, és valamikor első számú, mára azonban csak nyomaiban megmaradt és teljesen beépített Szekszárd egyik gyöngyszemévé válhat. Az 1993-as jó év után 1994 nem hozta a várt “nagy évjáratot”. Az elmúlt esztendőben azonban ismét úgy látszott, ígéretes lesz a termés és kiváló alapanyag kerül a pincészet bódéiba. A vállalkozás palackozott borai között chardonnay-t, kékfrankost, merlot-t, cabernet francot és kadarkát találunk. SZEKSZÁRDI CABERNEE FRANC SZÁRAZ, MINŐSÉGI VÖRÖSBOR 1994 0RY QUALITY RED W1NE TERMELTE/PRODUCED BY PÉTER VIDA PALAC KOZTA/ B OTTLEO BY PÉTER VIDA M-7100 Sittetted, Alkotmány Street 9. • Te! 74-317-753 ■ fajt: 74-315-528 PRODUCT OF HUNGARY tWi 0,75 liter fik 7634100? 12,5% V/V Baktán, kéthektárnyi pedig a Baranya-völgyben van. Az ernyőművelésű ültetvények még a nagyüzemi termesztés örökségét tükrözik, a sortávolság zömmel három, a tőtávolság 1,2 méter. A hozamot hektáronként 60-70 hektó bor elkészítésére állítja be Vida Péter. Célja — bevallása szerint —, hogy a hozamot 50- 60 hektóra korlátozza. A kis vállalkozásban nagy lehetőségek vannak. Ha a kezdeti nehézségeket továbbra is kitartással gyűri le a pincészet, és mindennek ellenére ugyanolyan következetességgel ragaszkodik a borász a precíz munkához, mint eddig, akkor (Folyóbornak zweigelt termeléssel is foglalkozik a borász.) Csak sajnálni lehet, hogy a vállalkozás az idén nem indult a szekszárdi borversenyen. Különösen érdemes figyelemmel követni a még hordóban lévő cabernet-t, kékfrankost vagy kadarkát, amelyek már most is sokat ígérőek, s amelyekhez sokat tehet hozzá néhány hónapos (vagy éves) palackos érlelés. A pincészet eddig egyetlen nagyobb tételt exportált mindössze, ám az induló ár figyelemre méltó. Az első palackok négy márkáért kerültek a kereskedőhöz. Budapesten két borszakkereskedésben találhatók a pincészet italai. Palackból vagy hordóból? Az általunk végigkóstolt kadarkák közül két olyan tétellel találkoztunk, amelyről külön is érdemes megemlékezni. (Szunyogh István aranyérmes kadarkájához nem volt szerencsénk.) Az első Vesztergombi Ferenc 1995-ös évjáratú bora, amely méltán követi a termelőnek mind az 1994-es félliteres,mind a 0,75 literes palackozási kadarkáját. Az ital színe meglepően mély, miként illata is hónapról hónapra nemesül, gazdagodik. Savai és aromái dúsak, de játékosak, a további palackos érlelést nagyon meghálálja a bor. Egyetlen hibája, hogy a termelőnél is már csak ezer palacknyi van belőle. Nehéz ezzel a tétellel összehasonlítani Vida Péter kadarkáját, mivel ez a bor még a hordóban pihen. Az alapanyag szintén — miként Vesztergombi esetében is — öreg ültetvényről került a pincészethez. A borban benne van a nagy ígéret, bár a palackos pihentetés hiánya érezhető az előbbi tétellel szemben. Viszont vitathatatlan előnye a Vida-féle bornak, hogy — éppen mert még hordóban van — még sok meglepetéssel szolgálhat a jövőben. A következő boroldal május 29-én jelenik meg * Az oldalt írta és szerkesztette: Alkonyi László VILÁGGAZDASÁG BOROK ÉS VIDÉKEK: SZEKSZÁRD Az etióp császár vörösborra vágyott Az utolsó órában Szekszárd ritkasága Óvni kell a magyar borászat és szőlőkultúra hagyományait. Lehet, hogy a kijelentés giccsesnek hangzik, a valóságban azonban túlságosan is időszerű. Mi mutathatná meg jobban a kijelentés igazát, mint a szekszárdi kadarka, amiből ma már alig találunk igazán szép, értékéhez méltó tételt. Hailé Szelasszié Abeszin ugyancsak sok borban gyönyörködött, amikor etióp császárrá koronázták. Ám mind közül egyben sem lelte kedvét annyira, mint a szekszárdi vörösben — így szól a fáma. Az újsütetű fekete uralkodó utasította udvarát, hogy nyomban kezdjenek tárgyalásokat a tolnaiakkal. Az egyeztetések sikerrel haladtak, ám mivel Etiópia akkor sem volt gazdag ország, arany helyett vadállatok bőrét kínálták a szekszárdi nedűért. Ez önmagában még nem volt baj. Ám mire a sokat ígérő tárgyalások eredményt hoztak volna, az olasz hadsereg lerohanta az afrikai országot. A világtörténelem megakadályozta tehát, hogy a szekszárdi és pesti hölgyek körében divatba jöjjön a leopárdvagy zsiráfbunda. Többtől kellett azonban elbúcsúzniuk a vidék termelőinek, amikor a nagyüzemi módszerek lassan kiszorították a termelt fajták közül a híres kadarkát. Azt a fajtát, ami a magyarországi szőlőültetvényeknek ma mindössze négy százalékát adja, ráadásul a nem egészen négyezer hektárnyi terület java részét az Alföldön találjuk. Az állítólag Kis-Ázsiából származó szőlő neve a “szkutari”-ból származik, ami a rácokhoz kerülve szkadar, később szkadarka lett. A török elől menekülő szerbek hozták be a kadarkát hazánkba, ami az évszázadok alatt magyar szőlővé lett. Arad-Hegyalján világhírű aszúbort készítettek terméséből, miközben Szekszárdnak is megalapozta dicsőségét. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a kadarka — bár a kék szőlők között az egyetlen említésre méltó hungaricum —, nem csak hazánkban díszült. Jelentős mennyiséget exportál e borból Bulgária, és vannak már kadarkaültetvények Dél-Amerikában is. Amellett, hogy egyénisége vitathatatlan a világfajtákkal — mint cabernet, merlot, vagy pinot noir — uniformizálódó borvilágban, a kadarka szekszárdi tisztelői óvakodnak a túlzásoktól. Általában úgy tartják, hogy 10 évben legfeljebb kétszer hoz a rothadékony és jellegzetesen gyengécske színanyagú fajta olyan termést, amely versenghet a világfajtákból készült italokkal. De ami fontos: vannak ilyen évek, és a köztes esztendők jelentős részében is szép rozé készülhet a gyümölcsből. Minden adott volna tehát magyar kadarka sikeréhez, bár a déli országokban készült kadarka testesebb, illatban, fűszerességében gazdagabb a szekszárdi. Ez pedig igen fontos, mert a világ kiváló adottságú és gazdag új borvidékeinél (Kaliforniában, Ausztráliában vagy Dél-Afrikában) hagyományokban sokkal gazdagabbak a hazaiak. Márpedig Szekszárd egyik legfontosabb és még élő “relikviája” a kadarka. A gond a művelésmód változásában, és az évek alatt az új rendszerre épülő, csak lassan változó árrendszerben van. Nem lehet ugyanis eléggé hangsúlyozni a nagyüzemek azon erényét, hogy képesek jelentős mennyiségben tisztességes és elérhető árú bort készíteni. Vannak azonban olyan fajták, amelyek csak a kisüzemeket viselik el: tipikusan ilyen a kadarka. Ez a szőlő rendkívül munkaigényes bakművelésen, a legjobb fekvésekben és alacsony terméshozam mellett mutatja meg önmagát. Talán 20-30 hektárnyi ilyen kadarkaültetvény maradt csak Szekszárdon. Az 50-90 éves szőlők művelését azonban lassan elhagyják: a legkedvezőbb klímájú domboldalak művelése drága, gépi gondozásuk a művelésmód és a hektáronkénti tízezres (!) tőkeszám miatt lehetetlen. A piac ugyanakkor nem fizeti meg a kadarka művelésével járó, és az átlagost többszörösen meghaladó költségeket és kockázatot. (A korai szüretet a többi fajtánál is jobban megsínyli a kadarka.) Egy nagy hagyomány tehát elporladni látszik, hacsak nem ébrednek fel azok, akik még tehetnek valamit. A kadarka piacon tartása, presztízsének emelése önmagában is eredménynek számít. A fogyasztóra az marad, hogy megismerje, a kereskedőé, hogy megismertesse a bort. A legnagyobb felelősség — és legnagyobb kockázat — azonban a termelő vállán nyugszik. Ma ugyanis csak szép kadarkával szabad a piacra lépni — itthon is, de kiváltképpen külföldön. Lehet, hogy ma már nem ismerjük, milyen volt egykor a nagy kadarka, ám egy rosszul sikerült vagy hibás bor hosszú időre elveheti a piac felfedező és fizető kedvét. Márpedig a szekszárdi kadarka megmentésével a huszonnegyedik órában járunk. A hazai fogyasztónak nincsenek oroszlánbőrei — akármire. Már felvetődött egy díj alapításának gondolata, amelyet évről évre a legjobb szekszárdi kadarka termelőjének adnánk át. Még csak a megfogalmazásig jutott el az elképzelés, ám konkrét lépések egyelőre nem történtek, így arról sem beszélhetünk, hogy milyen díj is lehetne ez, illetve kik lennének az alapítói — tájékoztatta lapunkat Kocsis Imre Antal, a város polgármestere. Azt azonban már érdemes megemlíteni, hogy az idén a borversenyen a város különdíját nem a legmagasabb pontszámot elért bor termelőjének, hanem a legjobb kadarka készítőjének ajánlják fel. 1996. MÁJUS 15. Kadarka tanulságokkal Borverseny Tolna fővárosában Nemcsak a szőlőültetvények, hanem a borversenyek is tükrözik, hogyan szorul ki a kadarka a termesztésből napjainkban. Mára nemcsak számban, hanem a borok minőségében is egyre ritkábban veszi fel a versenyt a világfajtákkal — felértékelve természetesen a néhány még meglévő kivételt. Bőviben lehetnek a tapasztalatoknak manapság a szekszárdi bortermelők; május elején tartották meg a szekszárdi borvidék fővárosának borversenyét, ahová 254 bort neveztek be a környék termelői. A legtöbb ital a vörös újbor kategóriában indult (109 tétel). Fehér újborból 78 féle versengett, míg vörös óborból 51 -et, fehér óborból 13-at kóstoltak végig a bizottságok. Igencsak sok tanulsággal szolgál, ha összevetjük az egyes kategóriák díjazottjainak számát. Mindenek előtt vegyük a vörös újborokat, amelyekből mindössze 22 kapott arany-, 20 ezüst-, 31 pedig bronzérmet. Vagyis nem egészen hetven százaléknak jutott medál, s alig húsz százaléknak volt a jutalma a legfényesebb, az aranyérem. Természetesen figyelembe kell venni, hogy ebben a kategóriában kialakulatlan borok versengtek, amelyek közül sok még nem mutatta be értékeinek java részét. Ám még ezzel együtt is meglehetősen soványnak tűnik az arany- és ezüstérmesek csapata. A számokat böngésző könnyen juthat arra a megállapításra, hogy technológia terén bőven van még javítanivaló. Csak erősíti ezt a sejtést, hogy a versenyben indult 78 fehér újborból mindössze kilencet érdemesítettek aranyéremre, vagyis a benevezettek nem egészen 12 százalékát. Igaz ugyanakkor az is, hogy a 35 ezüstös és a 17 bronzos ital sokat javít a képen. A szigorú zsűri is jutalmazta a vörös óborokat — ezek a megmérettetésben a legjobban szerepeltek. A versenyen jelenlévő 51 ital közül 17 arany, 26 ezüst-, hat pedig bronzérmet kapott. Vagyis mindössze két italnak nem jutott medál. Mindez mutatja, hogy ezek a borok már letisztultabbak, kialakultabbak, s azt is, hogy az óborkort kevés ital éli meg Szekszárdon. Gyengébben szerepeltek a fehér óborok, egy arany-, öt ezüst- és hat bronzérmet szereztek. Örömteli, hogy bikavérből nevezték a legtöbbet, szám szerint 47-et. (Ezekből 11 arany-, 20 ezüst-, 9 bronzérmet nyert.) Kékfrankosból 36-ot (nyolc arany, 12 ezüst, 10 bronz), cabernet sauvignonból 12-őt (kilenc arany, három ezüst) vittek a versenyre. Sajnálatos, hogy kadarkából mindössze 12-vel ismerkedhettek a zsűritagok, s ezek a kapott érmek alapján mind abszolult értékben, mind nevezési arányt számítva a vörösborok között a leggyengébb eredményt érték el. (Meg kell jegyezni, hogy nem volt a verseny szervezése szempontjából szerencsés, hogy ez a néhány bor nem egy bizottsághoz került.) Mindössze két aranyat, három ezüstöt és két bronzot kapott ez a fajta. Sajnos hűen jellemezte ez Szekszárd kadarkaínségét, amely országos összehasonlításban még mindig fényes gazdagságnak tűnik. © © !© N50 12 „Ki 0 -o ő 1 is a■o k. £ Szekszárd mezőváros XVIII. századi papírpecsétjén szőlő, szőlőharang, kacor látható Termelő érem pont Szunyogh István arany 18,60 Vesztergombi pince arany 18,60 Aliscavin ezüst 18,06 Gilian Rt. ezüst 17,90 Szabópál Antal ezüst 17,71 Gilian Rt. bronz 16,85 Investvin bronz 16,80 Termelő indított bor (db) arany ezüst bronz Vesztergombi pince 10 6 4 0 Aranyfürt Mg-i Szöv. 10 6 2 1 Gilián Rt. 16 1 9 5 Szekszárdi Mg-i Rt. 13 1 8 2 Sárosdi Ferenc 9 3 2 4 Eurobor 5 3 2 0