Világgazdaság, 1997. július (29. évfolyam, 125/7135-147/7157. szám)

1997-07-04 / 128. (7138.) szám

GYORSJELENTÉS Az IMF óv a katonai költekezéstől Nem igazán tetszik a gazdasági reformokat finanszírozó nem­zetközi pénzügyi intézményeknek a NATO-hoz csatlakozni vágyó kelet-európai országok hadikiadásainak várható alaku­lása. A kölcsönzők, köztük a Nemzetközi Valutaalap (IMF) attól tartanak, hogy a katonai kiadásoknak a társadalmi ráfor­dítások rovására tesznek majd eleget — írta a Reuter. A múlt héten az IMF arra kérte az Egyesült Államokat, hogy ne bátorítsa az improduktív hadiköltekezést. Magyarország, Len­gyelország és Csehország jelenleg hazai össztermékének 1,5- 3 százalékát fordítja hadi célokra, és az előrejelzések szerint ez az arány nemigen vagy egyáltalán nem nő a csatlakozás után. Mindhárom ország határozottan állítja, hogy megengedheti magának a NATO-tagság anyagi kötelezettségeit. (MTI) Szlovéniában a kimaradás válságot okozott A szlovén ellenzék Zoran Thaler külügyminiszter leváltását követeli, s azzal vádolja a Janez Drnovsek vezette ljubljanai kormányt, hogy gyenge külpolitikájában hibákat követett el Szlovénia egyre húzódó euroatlanti csatlakozási folyamatá­ban. Szlovénia — washingtoni bejelentés szerint — egyelőre nem számíthat arra, hogy a NATO első bővítési körében a szervezet tagjává váljon, s az Európai Unióval tavaly aláírt társulási szerződését sem ratifikálta még alkotmányos előírá­sok miatt. (MTI) Havel bízik a második hullám ígéretében Ukrajna és a Cseh Köztársaság az európai biztonság központi elemének tekinti a NATO-t, amelynek kiterjesztése természe­tes folyamat, a földrész biztonsági rendszerének az új körül­ményekhez való alkalmazkodását segíti elő — áll abban az ukrán—cseh közös nyilatkozatban, melyet Leonyid Kucsma ukrán és Václav Havel cseh elnök fogadott el Kijevben. Kucsma kijelentette, hogy a NATO kibővítése szoros kapcso­latban áll az oroszországi eseményekkel. Mint mondta, a Moszkva által választott úttól függ az észak-atlanti szövetség bővülésének üteme. Havel kifejezte meggyőződését, hogy a NATO-ba belépő első államokat csatlakozók újabb hulláma követi. A cseh elnök nem zárta ki, hogy a volt szovjet tagálla­mok is folyamodhatnak tagságért. (MTI) Elkészült a Gripen exportváltozata Százmillió dolláros svéd beruházás A Gripen meg kíván felelni a NATO-szabványoknak, amit az is bizonyít, hogy a British Aerospace a Saabbal létrehozott vegyes vállalat keretében segíti a gép exportpiacra jutását. A magyarországi eladás érdekében eddig százmillió dollár ér­tékű beruházást hajtottak végre — mondta a Világgazdaság­nak Linköpingben Hans Krüger, a Gripen Saab—British Aerospace AB alelnöke. Jachmiir Mielőtt Svédországban 1982-ben megszületett a hatá­rozat egy negyedik generációs harci repülőgép kifejlesztésé­re, a szakemberek megvizsgál­ták a piacon akkor hozzáférhe­tő amerikai és francia gépeket, de egyiket sem találták a svéd védelmi politika által támasz­tott igények kielégítésére tel­jesen alkalmasnak. Svédország volt az első, amely megtörte azt a tendenciát, hogy a fejlet­tebb gépek mindig drágábbak, mint kiöregedett társaik — mondta Hans Krüger. A tervezés megkezdéséről a szerződést 1982-ben kötötték, és 1995-re volt teljesen készen a Jas—39 Gripen. A Gripen exportváltozata is elkészült. Ez bizonyos, a svéd változatnál nem szükséges tu­lajdonságokkal is rendelkezik. Ilyen például a tankolási lehe­tőség a levegőben. Ezekben a repülőkben a pilóta számára is olyan felszerelést készítenek, amely hosszabb ideig látja el levegővel. A Gripen export­változatát többfajta fegyverzet­tel is el lehet látni. Ez a gyakor­latban azt jelenti, hogy például egy NATO-n belüli hadműve­let esetén mind a fegyverzeti, mind a számítógépes együtt­működés megvalósulhasson. Az exporttípussal lehet majd melegebb országokban is re­pülni. A megrendeléstől számítva a szállítás megkezdéséig álta­lában két-három évre van szük­ség; az első exporttípus 2001- re várható. A Gripen nagy ré­sze számítógépes rendszerre épült, amelynek átprogramo­zása nagyon gyorsan történik. Ma a világon ez az egyetlen negyedik generációs gép. A többi, jelenleg piacon lévő harci gép általában már 20-25 éves. Négy kontinensen, mintegy 8-10 országban folytat a Saab a British Aerospace-szel kam­pányt a Gripen exportpiacra jut­tatása érdekében. Hans Krüger szerint a legígéretesebb piac Ausztria, Csehország és Chile. Az alelnök Magyarország­ról szólva kiemelte azt a hosszú távú ipari együttműködést, amely sokkal kedvezőbb lehe­tőségeket kínál az országnak, mint egy hagyományos teljes ellentételezési program. Ebben már 31 cég vesz részt, amelyek részben a Saab Gripen alvál­lalkozói, részben pedig az In­­vestor Grouphoz, a Wallenberg ipari csoport beruházási érde­keltségéhez kapcsolódó válla­latok. Az ipari együttműködé­si program keretében Magyar­­országon végrehajtott svéd be­ruházások értéke 1996—97- ben elérte a 105 millió dollárt. Az oldalt szerkesztette: Bak Mihály MAGYARORSZÁG ÉS A NATO Erősödik az európai ellenállás a bővítés ügyében A madridi csúcsra vár a megoldás A NATO-nagyköveteknek nem sikerült megegyezniük a szövetség bővítésének kérdésében. Az Egyesült Államok ragaszkodik a “minimumkonszenzushoz”, azaz hogy csak Lengyelor­szágot, Csehországot és Magyarországot vegyék fel az első körben, míg a szlovén és román csatlakozást támogató legalább kilenc ország hasonlóan elszánt. Franciaország utóbbi, Olaszország előbbi nélkül nem tudja elképzelni a szövetség nyitását. GORDON TAMÁS Kevesebb mint egy héttel Madrid előtt a bővítés még min­dig az európai—amerikai szö­vetség erőpróbája. Miután az új párizsi kormány — egyetér­tésben Jacques Chirac elnök­kel — bejelentette, hogy nem szorgalmazza Franciaország viszszatérését a NATO kato­nai szervezetébe, már kevésbé érdekelt a belső reform sikeré­ben, ezért megengedheti ma­gának, hogy például a bővítés kérdésében is merevebb állás­pontra helyezkedjék. Nem fo­gadja el, hogy Washington be­csapja az ajtót a másik két or­szág orra előtt. Erősödött az európai ellen­állás azzal, hogy Bonn hosszú hallgatás után színt vallott: “Németország támogatja, hogy Bukarest ott legyen az első kör­ben.” A kormányszóvivő eh­hez kissé dodonaian hozzáfűz­te: “Kohl kancellár aláhúzta, hogy a madridi döntés kon­szenzuson alapul” , ami úgy is értelmezhető, hogy Bonn a kellő pillanatban meghajol a három országra korlátozott fel­vétel előtt. Hasonlóan rugal­mas Wim Kok holland kor­mányfő, aki három, négy, sőt akár öt ország felvételét is el tudja fogadni. Szövetségesei ellenállása csupán annyiban változtatott Washington érvein, hogy most már nem azt sorolja, miért bu­kik el a vizsgán Románia és Szlovénia, hanem azt hangsú­lyozza, hogy a NATO-nak be kell bizonyítania: a bővítés “működik”, a szövetség 19 or­szággal is hasonlóan hatékony marad, és kétségbe vonja, hogy a NATO jelenlegi felvevő ka­pacitása három országnál töb­bet is elbír. A héten Brüsszelbe látoga­tott amerikai szenátusi küldött­ség, élén a republikánus több­ségi vezető, Trent Lott is meg­erősítette, hogy a szenátorok között sokan támogatják a szé­lesebb nyitást, de tiszteletben tartják Bill Clinton elnök dön­tését. Lott számára nem kétsé­ges, hogy a bővítésről szavazó szenátusban meglesz a ratifi­kációhoz szükséges kétharma­dos többség. “Ehhez azonban biztosítékok kellenek, hogy az Oroszországgal aláírt alapok­mány nem kínál Moszkvának vétójogot, valamint hogy aki­ket most meghívunk a NATO-ba, azok hasonló jogokban ré­szesülnek, mint Oroszország.” Robert Hunter amerikai NATO-nagykövet visszauta­sítja a Washingtont arroganci­ával vádoló európai vélemé­nyeket. “Az Egyesült Államok azután nevezte meg jelöltjeit, hogy jó páran már régen kiruk­koltak saját javaslataikkal. A három ország felvételében egyetértés van.” Ettől persze még igaz Amerika dominanci­ája. A másik oldalról, a csatla­kozókéról nézve pedig igaza lehet annak a közép-európai diplomatának, aki szerint “nem lenne irigylésre méltó helyzete annak az országnak, amelyik az Egyesült Államok ellenére válna NATO-taggá”. O cd Oc/­Q)=3CT id coc ( m Magyarország valószínűleg a déli szárnyra kerül Bővítés és átalakulás A jövő heti madridi csúcstalálkozón a bővítés mellett a NATO szervezeti átalakulásáról is dönteni kell. Az egyik legfontosabb változásnak ígérkezik, hogy három helyett két európai főparancsnokság lesz. Magyarország alighanem a déli szárnyra kerül — állítja Deák Péter, a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központjának igazgatója. MUNKATÁRSUNKTOI A hármas bővítés is nagy­arányú változásokat indukál a NATO-ban, amely szervezeti átalakulást is kikényszerít. A két folyamat egymással párhu­zamosan zajlik, egymást felté­telezi. A fegyverrendszerek és a haderő szerkezetének átala­kulása is a strukturális módo­sulás mellett szól — szögezi le Deák Péter ezredes. A NATO-ban többnemzeti­ségű, összhaderőnemi, alkal­mi harci hadműveleti kötelé­kek alakulnak az eddigi terü­letvédelem helyett. Deák Péter szerint például a válságkezelés indokolja ezt. Ez megköveteli a vezetési struktúra változását is. A 65 parancsnokság száma 20-23-ra csökken, és kevesebb európai hadszíntéri térségi fő­parancsnokságot akarnak. Az egyik változatban kettő alakul: északon és délen, egy másik elképzelés úgy szól, hogy lesz egy kelet-európai re­gionális parancsnokság is, amely azonban különbözne az északitól és délitől. Németor­szág pártolná ezt a megoldást — mondta Deák ezredes. Vé­gül nem kizárt, hogy a viták után mégis marad a három fő­parancsnokság. A strukturális változás össze­függ a NATO és az Európai Unió védelmi szervezete — a Nyugat-európai Unió (WEU) — közti szervezeti közeledés­sel. Távlati elképzelés az, hogy a WEU beolvad a NATO-ba. Ennek indoka az — mondja a biztonságpolitikai szakértő —, hogy a két szervezet infrastruk­túrája között jelentős átfedés van. A tervek szerint Mons­­ban, az európai szövetséges fő­parancsnokságon létesítenének egy főparancsnok-helyettesi posztot, aki az európai műve­leteket irányítaná. A NATO szempontjából a fő európai krízishelyzet a balká­ni, amely Magyarország jöven­dő státusát inkább a déli szárny­hoz köti — állítja Deák Péter. — Noha képességei az északi térség konfliktusaiban való részvételt is lehetővé tennék hazánk számára, logisztikai­stratégiai szempontból a déli szárnyhoz tartozás a valószí­nűbb. Tíz éven belül várják a nagy keresletfelfutást Verseny a keleti fegyverpiacért A NATO bővítése előtt szűkösnek, de stratégiailag fontosnak tartja a közép- és kelet-európai fegyverpiacot az AFP francia hírügynökség elemzése. Mint írja, a NATO-t eddig is alapjá­ban ellátó amerikai fegyvergyártók nagy előnnyel indulnak, de az európai cégek is többet szeretnének morzsáknál kikanyarítani az új piacból, amely az elkövetkező években több milliárd dollár forgalmat hozhat. A NATO-tagjelöltek eddig csak viszonylag kis ügyleteket kötöttek nyugati hadianyagra, távközlési eszközök, rakéták és néhány helikopter vásárlása formájában, kivéve Magyaror­szágot, amely 100 millió dol­lár értékű szerződést kötött a francia Matra Mistral föld-le­vegő rakétáira — idézi az MTI az AFP-t. A francia Aerospatiale és a német DAS­A alkotta Euromis­­sile csoport éppen most verse­nyez egy Boeing vezette ame­rikai konzorciummal egy 500 millió dolláros szerződésért: a lengyel Huzar helikoptereket kellene páncélelhárító rakéták­kal fölszerelni. A legnagyobb üzletekre azonban a lengyel, a magyar és a cseh légierő korszerűsíté­sében kínálkozik lehetőség. Magyarországon a szakértők esélyt adnak a svéd Gripen­nek, de sokan mégis inkább úgy vélik, hogy az amerikai­ak aratják le ezeket a nagy szerződéseket ezekben az or­szágokban. A Dassault fran­cia repülőgépgyár nem említi a közép-európai országokat a Mirage 2000-5-ös legbizta­tóbb piacai között. Az ameri­kaiak nagy nyomást gyako­rolnak ezekre az országokra, különböző gazdasági és poli­tikai támogatásokat és helyi részvételt villantanak fel — mondta az AFP-nek egy meg nem nevezett francia fegy­verexportőr. A Bell amerikai helikopter­gyártó, csak hogy eladhassa harci helikoptereit Romániá­nak, májusban nem habozott 70 százalékot szerezni a bras­sói IAR vállalatból, szétrob­bantva ezzel a román cég és a francia Aerospatiale társulását is, amely Puma helikopterek romániai gyártására alakult ko­rábban — írta az AFP. “Ezek az országok egyelőre kevéssé fontosak a piac nagy­ságát tekint­ve, de mindent meg kell tenni akár egy kis megren­delésért is” — mondta az ame­rikai légiipari cégek szakmai szövetségének külügyi felelő­se, Joel Johnson. — Ez straté­giailag fontos, mert öt-tíz éven belül nagyobb lesz ez a piac, amikor a régi szovjet hadi­anyag végképp elavul, és az érintett országoknak a pénze is több lesz — tette hozzá. Most a legtöbb európai gyártó úgy vé­li, hogy a NATO-tagjelöltek beszerzési költségvetését kime­ríti a légierő-korszerűsítés. A brit cégek közül a British Ae­rospace talán szerephez jut a svéd Gripen forgalmazásában, de rajta kívül a brit cégek sem tekintik kecsegtetőnek ezeket a piacokat — írta az AFP. Madrid után Április 4-e minden valószí­nűség szerint ismét jeles nap lesz a magyar történelemben: 1999-ben, hajszálpontosan ötven évvel a szövetség meg­alakítása után, várhatóan ezen a napon írják alá azt a dokumentumot, amellyel kö­zép-európai országok csatla­koznak az Észak-atlanti Szer­ződés Szervezetéhez. A teljes jogú tagságot a je­lenlegi ál­lás szerint Csehország és Lengyelország mellett Ma­gyarország kapja meg, ha a Madridban várható meghívá­suk után csatlakozási folyama­tuk el nem akad a kétoldalú tárgyalások és a tagság — va­lamennyi országban kötelező — parlamenti megerősítésének késlekedése folytán. A meghívás ünnepélyes pil­lanatait már a jövő hét második felétől kemény munka követi: a szövetség és a meghívottak képviselői kétoldalú tárgyalá­sokon rögzítik azokat a felada­tokat, amelyeket végre kell haj­tani ahhoz, hogy az újonnan belépők a taggá válás pillana­tára megfelelő fejlettséggel rendelkezzenek politikai, gaz­dasági, műszaki és katonai té­ren. A tárgyalások feltehetően a haderőfejlesztésre összpon­tosítanak: a két fél feltehetően tételes listát állít fel a belépésig megteendő lépésekről. Egyik oldalról sem számol­nak elhúzódó tárgyalási sza­kasszal. A belépésig hátralévő idő nagy része arra kell, hogy a NATO tagországainak tör­vényhozásai egyetértésüket fejezzék ki az új tagokkal de­cemberben megkötni tervezett csatlakozási megállapodással, azaz ratifikálják azt. Nem lesz teljesen zökkenő­­mentes a meghívástól a tagsá­gig vezető út. Jóllehet a közvé­lemény mindhárom országban a tagság támogatása felé haj­lik, meg kell vívni a törvény­­hozással, illetve a lakossággal a harcot a kellő arányú többség megnyeréséhez. Magyarorszá­gon minden bizonnyal népsza­vazás dönt majd. Eredménye mindenesetre kihatással lehet a régi tagok magatartására is, legalábbis tartja magát a felté­telezés, hogy a ratifikálással több tagállam megvárja a nép­szavazás végét. (MTI)

Next