Világgazdaság, 1999. december (31. évfolyam, 234/7744-254/7764. szám)

1999-12-17 / 246. (7756.) szám

8 VILÁGGAZDASÁG ÜZLETI NAPILAP TÁRSADALOM (Folytatás az 1. oldalról) Kétségtelen, hogy amikor a váltás gondolata felmerült, ak­kor két körből választhattunk, a sikeres nagyvállalkozók és azon közgazdászok köréből, akikről tudtuk, hogy hasonló­an gondolkodnak, mint Chikán Attila, de képesek máshová he­lyezni a hangsúlyt. Most már tudjuk, olyan vállalkozót ma nem lehet találni Magyarorszá­gon, aki sikeres, feddhetetlen és megengedheti magának, hogy a következő hat évre — ennél rövidebb távra nem érdemes gondolni—maga mögött hagy­­j­a üzleti pályáját és széchenyis lendülettel azt mondhassa, új szakaszt nyit az életében. Még nem tartunk itt, ezért könnyebb minisztereket találni a gazda­ságkutatók között. Ilyen érte­lemben nem “jobb híján” vá­lasztottam Matolcsy Györgyöt. A miniszterelnök nem engedheti meg, hogy a gazdaságpolitika egyes elemeiért felelős emberek ne működjenek együtt. — Az elmúlt másfél évben olykor másként beszélt a gaz­dasági és a politikai trojka. Azzal, hogy most a Fidesz po­litikusai kerültek miniszteri pozícióiba, politikailag egysé­gesebb lesz a kormányzat? —Nem éreztem különbséget eddig sem. Nincsenek külön trojkák. Folyamatos a konzul­táció a szakpolitikusok, a gaz­daságpolitikusok és a minisz­terelnök között.­­ Jelentősen átalakítják a Gazdasági Minisztériumot. Gyakran elhangzott a kor­mánytagok részéről, hogy nem minden esetben azokat a tör­vényeket készítik el az egyes minisztériumok, amelyeket a tárcák irányítói megrendel­nek. A mostani átszervezés csak a gazdasági tárca megre­­gulázása, vagy üzenet vala­mennyi minisztériumi appará­tusnak? — Amikor egy-egy minisz­ter erről beszélt nekem, arra kértem, többet ne tegye. Nem hiszem, hogy egy miniszter al­kalmasságát igazolja, ha ami­att panaszkodik, hogy appará­tusa nem segíti őt a munkájá­ban. Az egyes számú csukló­gyakorlat minden miniszter számára, hogy olyan szerveze­tet hozzon létre, amely törekvé­seit és elgondolásait segíti. Eb­ben egy kormányfő nem tud se­gíteni, csak úgy, ha lecseréli a minisztert. Úgy tekintek min­den minisztériumra, mint amit a tárcák vezetői, a jogszabályi keretek között, saját elgondo­lásaik szerint alakíthattak. Olyannyira, hogy a mostani költségvetés ennek figyelem­­bevételével készült. Év elején meghatároztuk a sarokszámo­kat és azt, hogy melyik minisz­tériumnak mennyi pénz jut. A miniszterek szabad kezet kap­tak a költségvetési keret fel­­használásában, az intézmények működtetésében, bezárásában. Csendben egy nullabázisú költ­ségvetést dolgoztunk ki. A tár­cák aztán heteken, hónapokon át azt számolták, hogy forrásai­kat hogyan tudják szétosztani. — Kivéve a Földművelés­­ügyi és Vidékfejlesztési Mi­nisztériumot. — A földművelésügyi tárcát is beleértve. — Torgyán József miniszté­riuma nem így értelmezte a költségvetés készítését. — Pedig ez történt. Az FVM is idejében megismerte azt a számot, amely alapján a mun­káját szerveznie kellett. Nincsenek külön trojkák, folyamatos a konzultáció a szakpolitikusok, a gazdaságpolitikusok és a miniszterelnök között. —Mégis a legutolsó pillana­tig húzták a vitát.­­Mert úgy gondolták, hogy még több támogatáshoz juthat­nak. Pedig tudták, s ezt a nyil­vánosság előtt is elmondták, hogy a főszámokon a kormány­­döntés után nem változtatunk. Legfeljebb azon, hogy egy-egy előre nem látható probléma megoldására hogyan képez­zünk tartalékot anélkül, hogy alapvetően módosítanánk a költségvetést. — Egyre többet beszélnek a multinacionális cégek jelentő­ségéről, további tőkebevonás­ról és annak a keleti ország­részbe irányításáról. Miért esik kevesebb szó a hazai vállalko­zásokról? — Azért beszélünk többet a multinacionális cégekről, mert ezek körében példátlan expan­zió figyelhető meg. Termelőka­pacitások érkeznek Magyaror­szágra, gyárakat szerelnek fel, és szerencsére ma már fejlesz­tési központokat is létrehoznak. Reméljük, a jövőben kutatási bázisokat is ide telepítenek majd. Fejlődésük a hazai kis- és középvállalkozások növekedé­­sének is feltétele. Utóbbiak csak úgy tudnak bekapcsolódni a nemzetközi munkamegosztás­ba, ha a multik beszállítóivá válnak. Ezen a területen az el­múlt másfél évben nagyon je­lentős változások történtek. A nemzeti össztermék ötven szá­zalékát ma már a kis- és közép­­vállalkozások állítják elő. A Suzukinál tíz évvel ezelőtt nem volt magyar beszállító, most harmincöt százalék fölötti a ha­zaiak aránya. A Philipsnél ez a szám eléri a harminc százalé­kot. Tehát amikor a multikról beszélek, sohasem a nemzetkö­zi tőke érdekében, hanem a ha­zai vállalkozásokért teszem. A magyar cégek előtt két lehető­ség van. Vagy együttműködnek a multikkal, vagy megpróbál­nak regionális multikká válni, létrehozni egy közép-európai léptékű szövetkezést. A Mal például ezen az úton jár. A kor­mánynak mindkét utat támo­gatnia kell. Az egyes számú csuklógyakorlat minden miniszter számára, hogy olyan szervezetet hozzon létre, amely törekvéseit segíti. — Megmaradnak a multik­­nak nyújtott kedvezmények? — A nemzetközi vállalatok kissé nyugtalanok amiatt, hogy az EU-csatlakozás következté­ben elveszítik azokat az előnyö­ket, amelyeket Magyarország korábban biztosított. A tapasz­talat az, hogy az integrációval nem szűnnek meg a már meg­ítélt, szerződésben rögzített kedvezmények. A kérdés az, hogy újabb kedvezménye­ket adhatunk-e. Ez attól függ majd, hogy az adott cégnek lesznek-e további terjeszke­dési, beruházási, munkahely­­teremtési tervei. — Tesznek intézkedéseket arra, hogy megakadályozzák távozásukat? — Nem érzékelem, hogy a multik távozni akarnának. A magyar munkaerő képzett, nyu­gat-európai mércével mérve is fegyelmezett, megbízható és rugalmas. A multik Közép-Eu­­rópában nem találnak biztonsá­gosabb országot a NATO-tag Magyarországnál.­­Magyarország vezető sze­repre törekszik a térségben, ám az EU nem minden esetben dí­jazza ezt a magatartást. Képe­sek kezelni az ebből adódó konfliktusokat? — Törekvéseink mögött nem a vezető szerep elérése áll, ha­nem az, hogy a lehető legbizton­ságosabb ország legyünk, kö­zép-európai mércével mérve magas életszínvonallal és a le­hető legnagyobb szabadsággal. Ha esetleg mintaországgá vá­lunk, természetesen nem bánjuk, de nem ez a célunk. Az unió meg­­jegyzései mögött nem a magyar gazdaság törekvései miatti kéte­lyek húzódnak meg, hanem az, hogy az EU közös kül- és bizton­ságpolitikájának Magyarország nem részese. Ehhez igyekszünk ugyan alkalmazkodni, de vannak pontok, ahol az EU és a mi nem­zeti érdekeink nem esnek egybe. Ezekben a kérdésekben Magy­ar­­országnak saját érdekeit kell szem előtt tartania, és meg kell próbálnia elfogadtatni azokat az EU-val. A nemzeti össztermék ötven százalékát ma már a kis- és középvállalkozások állítják elő. —A határon túli magyarok­ra gondol? —Inkább Horvátországra. A kisebbségek ügyéhez az EU a mi felfogásunkhoz hasonlóan viszonyul. Horvátországban viszont hamarosan szabad vá­lasztások lesznek, s szerintem a nemzetközi közösség kap egy esélyt, hogy új fejezetet nyisson a dél-európai térség nyugati ré­széhez fűződő politikájában. —A Fidesz volt az első párt, amely kimondta, az EU-csat­lakozás ma már nem politikai, hanem gazdasági kérdés. Mi­ért érdeke az uniónak, hogy minél előbb felvegyen bennün­ket? —A bővítés egy új világrend kialakulásának összefüggései­ben is értelmezhető. Egyáltalán nem mindegy, hogy az ázsiai világ, az Egyesült Államok és az EU közötti gazdasági ver­seny hogyan alakul. Egy száz­milliós nagyságrendű piac kí­ván csatlakozni az Európai Unióhoz, s ez a közösség fejlő­désének is új lendületet adhat. Fontos lehet az EU számára, hogy a nemzetközi nagyválla­latok biztonságban érezzék magukat. Nem hagyhatók fi­gyelmen kívül a biztonságpo­litikai szempontok sem. Mindig kényelmesebb olyan országban élni, amelynek keleti szom­szédja még belül van az unión. — Van forgatókönyvük arra az esetre, ha 2002—2003-ban sem sikerül Magyarországnak csatlakoznia az EU-hoz? — Nem történik tragédia, ha nem valósul meg a 2003-as csat­lakozás. Most sem vagyunk az unió tagjai, s mint látjuk, van élet az EU-n kívül is. De nem erre készülünk. Azért sürgetjük az in­tegrációt, mert az újabb lökést adna a gazdaság fejlődésének. Amikor a multikról beszélek, sohasem a nemzetközi tőke érdekében, hanem a hazai vállalkozásokért teszem. — Miért jut kevesebb figye­lem a magyar nagyvállalko­zókra? A beszélgetés elején sarkos megjegyzést tett arról, hogy nehéz feddhetetlen ma­gyar nagyvállalkozót találni.­­ Feddhetetlent még lehet, olyat is, aki sikeres. Az elmúlt évek egyik bölcsessége szerint azonban nem elég becsületes­nek lenni, annak is kell látsza­ni. Egy magyar vállalkozó szá­mára a politikában való részvé­tel a politikai kultúra mostani állapota mellett sok kockázatot rejt. Ha egy vállalkozó sikeres, becsületes és a politika terüle­tére teszi a lábát, olyan támadá­sok érhetik, melyek néhány hó­nap alatt lerombolhatják a köz­véleményben róla kialakult ké­pet. Remélem, hogy ez változ­ni fog. Magyarországon a köz­hangulat nyugodtabb lesz, a politika megtanul együtt élni a versennyel. A magyar politikai élet szereplőiben még nem rög­zült, hogy a versenyben hol az egyik, hol a másik erő kerül előnybe. — Mennyiben felelős a Fi­desz azért, hogy a politikai kul­túra színvonaltalan ? —Nyilvánvalóan mindenki­nek van ebben valamilyen mér­tékű szerepe, de olyan felelős­ség nem terhel bennünket, amit érdemes lenne megfontolni. Úgy viselkedünk, ahogyan egy nyugati típusú demokráciában szokás. Mi együtt akarunk élni politikai ellenfeleinkkel is, mi­közben persze szeretnénk, ha az ország olyan elvek szerint mű­ködne és olyan irányba halad­na, amelyeket választóink kép­viselnek. A magyar politikai élet szereplőiben még nem rögzült, hogy a versenyben hol az egyik, hol a másik erő kerül előnybe. —Elemzők szerint Önök más demokráciafelfogást képvisel­nek, mint elődeik. Leegyszerű­sítve, míg az előző kormányzat a konszenzuális demokrácia szabályai szerint működött, ad­dig Önök a többségi elvet kép­viselik. A viták hevességét ez is magyarázhatja. — Valóban más demokrácia­felfogást képviselünk, de ez az elemzés nem állj­a meg a helyét. Magyarországon egy kormány­zat működésének kereteit kije­löli az alkotmány. A kérdés min­dig az, hogy valaki áthágja-e az alkotmányos szabályokat vagy sem. A jogi lehetőségeken be­lül minden kormány hol a több­ségi, hol a konszenzuális de­mokrácia elvei szerint cselek­szik. Ha általa fontosnak tartott kérdésekben nem kap támoga­tást, a többségi elvet érvényesíti. Ez csupán módszertani kérdés. Demokráciafelfogásunknak más, nem hatalomtechnikai alapjai vannak. Az előző idő­szakban az a gyakorlat alakult ki, hogy egy kormánynak nem szabad állást foglalnia bizonyos elvi-erkölcsi kérdésekben, ab­ban, hogy mit tekint jónak és erősítendőnek és mit rossznak. A korábbi politikai csoport úgy fogta fel a kormányzást, mint egy semleges gépezet működ­tetését, amely a különböző elvek között próbál egyensúlyt tarta­ni. Mi másként működtetjük a kormányzatot. Azt gondoljuk, és erre egyre több példát látok Nyugat-Európában is, hogy bi­zonyos elvek és értékek mel­lett ki kell állnunk. Ezért más az “íze” ennek a demokráciának, mint az előzőnek volt, amely oly sok mindent igyekezett vegyí­teni, hogy végül karakternél­külivé vált. A korábbi kormány azt mondta, mindent tolerál, mindent azonos értékűnek tart. Mi először azt mondj­uk, vannak kérdések, amelyekre jó, kevés­bé jó, rossz és büntetendő vála­szok is adhatók. S azzal foly­tat­­juk, hogy türelmesek vagyunk azokkal szemben, akik nem ér­tenek velünk egyet. De a türe­lem nem ad fölmentést az alól, hogy bizonyos kérdésekben a kormány határozottan véle­ményt mondjon. A mostani ka­binet a családok szerepének fon­tosságára, a munka tiszteletére, a szabadságra, a rendre, az ok­tatás és a vállalkozás hozzáfér­hetőségére, a nemzeti összetar­tozásra helyezte a hangsúlyt. Ezek olyan értékek, amelyek korábban nem jelentek meg kel­lő súllyal a nyilvánosságban. Ilyen értelemben más demokrá­ciát működtetünk. A kormány hiába hajtja végre programját, ha közben eltűnik a háttér, amelyre támaszkodhat. — Úgy tűnik, nem a kor­mányátalakítás, hanem a párt­elnöki és a kormányfői poszt szétválasztása lenne valóban stratégiai lépés. Mi indokolja ezt a kezdeményezést? — Ma még szükségszerű, hogy a kormányzás félidejében ezekkel a kérdésekkel szembe­találkoznak a pártok. Harminc­negyven év múlva, amikor elég erős lesz a pártok társadalmi be­ágyazottsága, és elveik, érték­rendjük egyértelmű lesz a vá­lasztók előtt, ez a dilemma már nem merül fel. A Fidesz kor­mánypárt, és minden olyan ve­zetője, aki megfelelő tapaszta­lattal, felkészültséggel és párton belüli tekintéllyel rendelkezik, szinte kivétel nélkül a kormány­zati munkában vesz részt, frak­ciót vezet vagy házelnököl. Alig van pártélet a kormányon kívül. Komoly a veszélye annak, hogy a Fidesz minden erejét a kor­mányzásra összpontosítja, ahe­lyett, hogy okos munkamegosz­­­­tással megpróbálná a kormány­zásnál sokkal hosszabb távon azt a hátteret adó párt- és kap­csolatrendszert megtartani és szélesíteni, amely elvitte a 98- as választási sikerhez. A kor­mány hiába hajtja végre prog­ramját, ha közben eltűnik a hát­tér, amelyre támaszkodhat. Emiatt merült fel a változtatás igénye. A kérdés most az, hogy miként oldjuk meg ezt a prob­lémát: maradjak pártelnök és hozzunk létre egy főállású ügy­vezető elnöki vagy alelnöki posztot, vagy pedig kell egy olyan személy, aki szervezi, megtestesíti és kifejezi a pártot, megkülönbözteti a kormánytól. —A jelenlegi elnök számá­ra mely változat támogatható? — A hét végén véget ér ez a vita. Megkönnyítené a munká­mat, ha olyan megoldást talál­nánk, amellyel a pártban meg tudnám tartani a sikeres kor­mányzáshoz szükséges befo­lyásomat. De ennek nem kell feltétlenül elnöki pozíciót jelen­tenie. — Ki állhat a Fidesz élére ? — Személyekben még nem gondolkodom. De sem házel­nök, sem kormánytag nem le­het a párt elnöke. — Ez esetben Szájer József frakcióvezető marad. —Vagy az említetteknek vá­lasztaniuk kell. Az elnökjelölés ügye a választás előtti néhány hétben vagy hónapban oldódik majd meg. — Noha az elmúlt hetekben kifejtette, hogy jogában áll bármelyik miniszterét kicserél­ni, mégis úgy tűnik, egyes mi­niszterekről nem teljesen ön­állóan döntött. Milyen a költ­ségvetési vita és a kormányát­alakítás után a koalíciós pár­tok viszonya? — A várakozásokat megha­ladóan jó az együttműködés a kisgazdapárttal és a várakozá­soknak megfelelően az az MDF-fel is. Ha valaki körülnéz a régióban, a magyar kormányt kivételesen stabilnak láthatja. Érdemes lehet a múlttal is összevetni a koalíció működé­sét. Ami a jövőt illeti: amikor az ember minisztercserékről gondolkodik, azt a kérdést kell feltennie, meg tud-e nevezni olyan másik személyt, aki jobb teljesítményt nyújtana, mint elődje. Ha így tesszük fel a kér­dést, nem látom okát annak, hogy a kisgazdapárt bármely miniszterét leváltsam. —Ez a kisgazda politikusok kritikájaként is értelmezhető. —Együtt érzek azokkal a mi­niszterekkel, akik célkeresztbe kerülnek. A Környezetvédelmi Minisztérium munkájáról annyit: a most kidolgozott hul­ladékgazdálkodási törvényt az Európai Unió szakértői is kivá­lónak tartják. Előttem minden tárca munkája mélyebben mu­tatkozik meg, mint ahogyan az a nyilvánosságban megjelenik. — Gondolkodott már azon, hogyan oldhatják meg az államfőválasztás problémáját? — Nem. A kisgazdapárt el­nökével sem tárgyaltam még erről. De ezt nem nevezném problémának vagy feladatnak. — Ha így is van, a várako­zások akkor is nagyok. —Miután jövő nyáron válasz­tunk köztársasági elnököt, miért kellene decemberben vagy janu­árban ezt a kérdést a legfontosab­bak közé sorolnunk? Az elnök­jelölés ügye a választás előtti néhány hétben vagy hónapban oldódik majd meg. Gazda Albert —Mucsányi Marianna „Együtt kell élnünk politikai ellenfeleinkkel” 1999. DECEMBER 17.

Next