Világgazdaság, 1999. december (31. évfolyam, 234/7744-254/7764. szám)
1999-12-17 / 246. (7756.) szám
8 VILÁGGAZDASÁG ÜZLETI NAPILAP TÁRSADALOM (Folytatás az 1. oldalról) Kétségtelen, hogy amikor a váltás gondolata felmerült, akkor két körből választhattunk, a sikeres nagyvállalkozók és azon közgazdászok köréből, akikről tudtuk, hogy hasonlóan gondolkodnak, mint Chikán Attila, de képesek máshová helyezni a hangsúlyt. Most már tudjuk, olyan vállalkozót ma nem lehet találni Magyarországon, aki sikeres, feddhetetlen és megengedheti magának, hogy a következő hat évre — ennél rövidebb távra nem érdemes gondolni—maga mögött hagyja üzleti pályáját és széchenyis lendülettel azt mondhassa, új szakaszt nyit az életében. Még nem tartunk itt, ezért könnyebb minisztereket találni a gazdaságkutatók között. Ilyen értelemben nem “jobb híján” választottam Matolcsy Györgyöt. A miniszterelnök nem engedheti meg, hogy a gazdaságpolitika egyes elemeiért felelős emberek ne működjenek együtt. — Az elmúlt másfél évben olykor másként beszélt a gazdasági és a politikai trojka. Azzal, hogy most a Fidesz politikusai kerültek miniszteri pozícióiba, politikailag egységesebb lesz a kormányzat? —Nem éreztem különbséget eddig sem. Nincsenek külön trojkák. Folyamatos a konzultáció a szakpolitikusok, a gazdaságpolitikusok és a miniszterelnök között. Jelentősen átalakítják a Gazdasági Minisztériumot. Gyakran elhangzott a kormánytagok részéről, hogy nem minden esetben azokat a törvényeket készítik el az egyes minisztériumok, amelyeket a tárcák irányítói megrendelnek. A mostani átszervezés csak a gazdasági tárca megregulázása, vagy üzenet valamennyi minisztériumi apparátusnak? — Amikor egy-egy miniszter erről beszélt nekem, arra kértem, többet ne tegye. Nem hiszem, hogy egy miniszter alkalmasságát igazolja, ha amiatt panaszkodik, hogy apparátusa nem segíti őt a munkájában. Az egyes számú csuklógyakorlat minden miniszter számára, hogy olyan szervezetet hozzon létre, amely törekvéseit és elgondolásait segíti. Ebben egy kormányfő nem tud segíteni, csak úgy, ha lecseréli a minisztert. Úgy tekintek minden minisztériumra, mint amit a tárcák vezetői, a jogszabályi keretek között, saját elgondolásaik szerint alakíthattak. Olyannyira, hogy a mostani költségvetés ennek figyelembevételével készült. Év elején meghatároztuk a sarokszámokat és azt, hogy melyik minisztériumnak mennyi pénz jut. A miniszterek szabad kezet kaptak a költségvetési keret felhasználásában, az intézmények működtetésében, bezárásában. Csendben egy nullabázisú költségvetést dolgoztunk ki. A tárcák aztán heteken, hónapokon át azt számolták, hogy forrásaikat hogyan tudják szétosztani. — Kivéve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot. — A földművelésügyi tárcát is beleértve. — Torgyán József minisztériuma nem így értelmezte a költségvetés készítését. — Pedig ez történt. Az FVM is idejében megismerte azt a számot, amely alapján a munkáját szerveznie kellett. Nincsenek külön trojkák, folyamatos a konzultáció a szakpolitikusok, a gazdaságpolitikusok és a miniszterelnök között. —Mégis a legutolsó pillanatig húzták a vitát.Mert úgy gondolták, hogy még több támogatáshoz juthatnak. Pedig tudták, s ezt a nyilvánosság előtt is elmondták, hogy a főszámokon a kormánydöntés után nem változtatunk. Legfeljebb azon, hogy egy-egy előre nem látható probléma megoldására hogyan képezzünk tartalékot anélkül, hogy alapvetően módosítanánk a költségvetést. — Egyre többet beszélnek a multinacionális cégek jelentőségéről, további tőkebevonásról és annak a keleti országrészbe irányításáról. Miért esik kevesebb szó a hazai vállalkozásokról? — Azért beszélünk többet a multinacionális cégekről, mert ezek körében példátlan expanzió figyelhető meg. Termelőkapacitások érkeznek Magyarországra, gyárakat szerelnek fel, és szerencsére ma már fejlesztési központokat is létrehoznak. Reméljük, a jövőben kutatási bázisokat is ide telepítenek majd. Fejlődésük a hazai kis- és középvállalkozások növekedésének is feltétele. Utóbbiak csak úgy tudnak bekapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba, ha a multik beszállítóivá válnak. Ezen a területen az elmúlt másfél évben nagyon jelentős változások történtek. A nemzeti össztermék ötven százalékát ma már a kis- és középvállalkozások állítják elő. A Suzukinál tíz évvel ezelőtt nem volt magyar beszállító, most harmincöt százalék fölötti a hazaiak aránya. A Philipsnél ez a szám eléri a harminc százalékot. Tehát amikor a multikról beszélek, sohasem a nemzetközi tőke érdekében, hanem a hazai vállalkozásokért teszem. A magyar cégek előtt két lehetőség van. Vagy együttműködnek a multikkal, vagy megpróbálnak regionális multikká válni, létrehozni egy közép-európai léptékű szövetkezést. A Mal például ezen az úton jár. A kormánynak mindkét utat támogatnia kell. Az egyes számú csuklógyakorlat minden miniszter számára, hogy olyan szervezetet hozzon létre, amely törekvéseit segíti. — Megmaradnak a multiknak nyújtott kedvezmények? — A nemzetközi vállalatok kissé nyugtalanok amiatt, hogy az EU-csatlakozás következtében elveszítik azokat az előnyöket, amelyeket Magyarország korábban biztosított. A tapasztalat az, hogy az integrációval nem szűnnek meg a már megítélt, szerződésben rögzített kedvezmények. A kérdés az, hogy újabb kedvezményeket adhatunk-e. Ez attól függ majd, hogy az adott cégnek lesznek-e további terjeszkedési, beruházási, munkahelyteremtési tervei. — Tesznek intézkedéseket arra, hogy megakadályozzák távozásukat? — Nem érzékelem, hogy a multik távozni akarnának. A magyar munkaerő képzett, nyugat-európai mércével mérve is fegyelmezett, megbízható és rugalmas. A multik Közép-Európában nem találnak biztonságosabb országot a NATO-tag Magyarországnál.Magyarország vezető szerepre törekszik a térségben, ám az EU nem minden esetben díjazza ezt a magatartást. Képesek kezelni az ebből adódó konfliktusokat? — Törekvéseink mögött nem a vezető szerep elérése áll, hanem az, hogy a lehető legbiztonságosabb ország legyünk, közép-európai mércével mérve magas életszínvonallal és a lehető legnagyobb szabadsággal. Ha esetleg mintaországgá válunk, természetesen nem bánjuk, de nem ez a célunk. Az unió megjegyzései mögött nem a magyar gazdaság törekvései miatti kételyek húzódnak meg, hanem az, hogy az EU közös kül- és biztonságpolitikájának Magyarország nem részese. Ehhez igyekszünk ugyan alkalmazkodni, de vannak pontok, ahol az EU és a mi nemzeti érdekeink nem esnek egybe. Ezekben a kérdésekben Magyarországnak saját érdekeit kell szem előtt tartania, és meg kell próbálnia elfogadtatni azokat az EU-val. A nemzeti össztermék ötven százalékát ma már a kis- és középvállalkozások állítják elő. —A határon túli magyarokra gondol? —Inkább Horvátországra. A kisebbségek ügyéhez az EU a mi felfogásunkhoz hasonlóan viszonyul. Horvátországban viszont hamarosan szabad választások lesznek, s szerintem a nemzetközi közösség kap egy esélyt, hogy új fejezetet nyisson a dél-európai térség nyugati részéhez fűződő politikájában. —A Fidesz volt az első párt, amely kimondta, az EU-csatlakozás ma már nem politikai, hanem gazdasági kérdés. Miért érdeke az uniónak, hogy minél előbb felvegyen bennünket? —A bővítés egy új világrend kialakulásának összefüggéseiben is értelmezhető. Egyáltalán nem mindegy, hogy az ázsiai világ, az Egyesült Államok és az EU közötti gazdasági verseny hogyan alakul. Egy százmilliós nagyságrendű piac kíván csatlakozni az Európai Unióhoz, s ez a közösség fejlődésének is új lendületet adhat. Fontos lehet az EU számára, hogy a nemzetközi nagyvállalatok biztonságban érezzék magukat. Nem hagyhatók figyelmen kívül a biztonságpolitikai szempontok sem. Mindig kényelmesebb olyan országban élni, amelynek keleti szomszédja még belül van az unión. — Van forgatókönyvük arra az esetre, ha 2002—2003-ban sem sikerül Magyarországnak csatlakoznia az EU-hoz? — Nem történik tragédia, ha nem valósul meg a 2003-as csatlakozás. Most sem vagyunk az unió tagjai, s mint látjuk, van élet az EU-n kívül is. De nem erre készülünk. Azért sürgetjük az integrációt, mert az újabb lökést adna a gazdaság fejlődésének. Amikor a multikról beszélek, sohasem a nemzetközi tőke érdekében, hanem a hazai vállalkozásokért teszem. — Miért jut kevesebb figyelem a magyar nagyvállalkozókra? A beszélgetés elején sarkos megjegyzést tett arról, hogy nehéz feddhetetlen magyar nagyvállalkozót találni. Feddhetetlent még lehet, olyat is, aki sikeres. Az elmúlt évek egyik bölcsessége szerint azonban nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. Egy magyar vállalkozó számára a politikában való részvétel a politikai kultúra mostani állapota mellett sok kockázatot rejt. Ha egy vállalkozó sikeres, becsületes és a politika területére teszi a lábát, olyan támadások érhetik, melyek néhány hónap alatt lerombolhatják a közvéleményben róla kialakult képet. Remélem, hogy ez változni fog. Magyarországon a közhangulat nyugodtabb lesz, a politika megtanul együtt élni a versennyel. A magyar politikai élet szereplőiben még nem rögzült, hogy a versenyben hol az egyik, hol a másik erő kerül előnybe. — Mennyiben felelős a Fidesz azért, hogy a politikai kultúra színvonaltalan ? —Nyilvánvalóan mindenkinek van ebben valamilyen mértékű szerepe, de olyan felelősség nem terhel bennünket, amit érdemes lenne megfontolni. Úgy viselkedünk, ahogyan egy nyugati típusú demokráciában szokás. Mi együtt akarunk élni politikai ellenfeleinkkel is, miközben persze szeretnénk, ha az ország olyan elvek szerint működne és olyan irányba haladna, amelyeket választóink képviselnek. A magyar politikai élet szereplőiben még nem rögzült, hogy a versenyben hol az egyik, hol a másik erő kerül előnybe. —Elemzők szerint Önök más demokráciafelfogást képviselnek, mint elődeik. Leegyszerűsítve, míg az előző kormányzat a konszenzuális demokrácia szabályai szerint működött, addig Önök a többségi elvet képviselik. A viták hevességét ez is magyarázhatja. — Valóban más demokráciafelfogást képviselünk, de ez az elemzés nem állja meg a helyét. Magyarországon egy kormányzat működésének kereteit kijelöli az alkotmány. A kérdés mindig az, hogy valaki áthágja-e az alkotmányos szabályokat vagy sem. A jogi lehetőségeken belül minden kormány hol a többségi, hol a konszenzuális demokrácia elvei szerint cselekszik. Ha általa fontosnak tartott kérdésekben nem kap támogatást, a többségi elvet érvényesíti. Ez csupán módszertani kérdés. Demokráciafelfogásunknak más, nem hatalomtechnikai alapjai vannak. Az előző időszakban az a gyakorlat alakult ki, hogy egy kormánynak nem szabad állást foglalnia bizonyos elvi-erkölcsi kérdésekben, abban, hogy mit tekint jónak és erősítendőnek és mit rossznak. A korábbi politikai csoport úgy fogta fel a kormányzást, mint egy semleges gépezet működtetését, amely a különböző elvek között próbál egyensúlyt tartani. Mi másként működtetjük a kormányzatot. Azt gondoljuk, és erre egyre több példát látok Nyugat-Európában is, hogy bizonyos elvek és értékek mellett ki kell állnunk. Ezért más az “íze” ennek a demokráciának, mint az előzőnek volt, amely oly sok mindent igyekezett vegyíteni, hogy végül karakternélkülivé vált. A korábbi kormány azt mondta, mindent tolerál, mindent azonos értékűnek tart. Mi először azt mondjuk, vannak kérdések, amelyekre jó, kevésbé jó, rossz és büntetendő válaszok is adhatók. S azzal folytatjuk, hogy türelmesek vagyunk azokkal szemben, akik nem értenek velünk egyet. De a türelem nem ad fölmentést az alól, hogy bizonyos kérdésekben a kormány határozottan véleményt mondjon. A mostani kabinet a családok szerepének fontosságára, a munka tiszteletére, a szabadságra, a rendre, az oktatás és a vállalkozás hozzáférhetőségére, a nemzeti összetartozásra helyezte a hangsúlyt. Ezek olyan értékek, amelyek korábban nem jelentek meg kellő súllyal a nyilvánosságban. Ilyen értelemben más demokráciát működtetünk. A kormány hiába hajtja végre programját, ha közben eltűnik a háttér, amelyre támaszkodhat. — Úgy tűnik, nem a kormányátalakítás, hanem a pártelnöki és a kormányfői poszt szétválasztása lenne valóban stratégiai lépés. Mi indokolja ezt a kezdeményezést? — Ma még szükségszerű, hogy a kormányzás félidejében ezekkel a kérdésekkel szembetalálkoznak a pártok. Harmincnegyven év múlva, amikor elég erős lesz a pártok társadalmi beágyazottsága, és elveik, értékrendjük egyértelmű lesz a választók előtt, ez a dilemma már nem merül fel. A Fidesz kormánypárt, és minden olyan vezetője, aki megfelelő tapasztalattal, felkészültséggel és párton belüli tekintéllyel rendelkezik, szinte kivétel nélkül a kormányzati munkában vesz részt, frakciót vezet vagy házelnököl. Alig van pártélet a kormányon kívül. Komoly a veszélye annak, hogy a Fidesz minden erejét a kormányzásra összpontosítja, ahelyett, hogy okos munkamegosztással megpróbálná a kormányzásnál sokkal hosszabb távon azt a hátteret adó párt- és kapcsolatrendszert megtartani és szélesíteni, amely elvitte a 98- as választási sikerhez. A kormány hiába hajtja végre programját, ha közben eltűnik a háttér, amelyre támaszkodhat. Emiatt merült fel a változtatás igénye. A kérdés most az, hogy miként oldjuk meg ezt a problémát: maradjak pártelnök és hozzunk létre egy főállású ügyvezető elnöki vagy alelnöki posztot, vagy pedig kell egy olyan személy, aki szervezi, megtestesíti és kifejezi a pártot, megkülönbözteti a kormánytól. —A jelenlegi elnök számára mely változat támogatható? — A hét végén véget ér ez a vita. Megkönnyítené a munkámat, ha olyan megoldást találnánk, amellyel a pártban meg tudnám tartani a sikeres kormányzáshoz szükséges befolyásomat. De ennek nem kell feltétlenül elnöki pozíciót jelentenie. — Ki állhat a Fidesz élére ? — Személyekben még nem gondolkodom. De sem házelnök, sem kormánytag nem lehet a párt elnöke. — Ez esetben Szájer József frakcióvezető marad. —Vagy az említetteknek választaniuk kell. Az elnökjelölés ügye a választás előtti néhány hétben vagy hónapban oldódik majd meg. — Noha az elmúlt hetekben kifejtette, hogy jogában áll bármelyik miniszterét kicserélni, mégis úgy tűnik, egyes miniszterekről nem teljesen önállóan döntött. Milyen a költségvetési vita és a kormányátalakítás után a koalíciós pártok viszonya? — A várakozásokat meghaladóan jó az együttműködés a kisgazdapárttal és a várakozásoknak megfelelően az az MDF-fel is. Ha valaki körülnéz a régióban, a magyar kormányt kivételesen stabilnak láthatja. Érdemes lehet a múlttal is összevetni a koalíció működését. Ami a jövőt illeti: amikor az ember minisztercserékről gondolkodik, azt a kérdést kell feltennie, meg tud-e nevezni olyan másik személyt, aki jobb teljesítményt nyújtana, mint elődje. Ha így tesszük fel a kérdést, nem látom okát annak, hogy a kisgazdapárt bármely miniszterét leváltsam. —Ez a kisgazda politikusok kritikájaként is értelmezhető. —Együtt érzek azokkal a miniszterekkel, akik célkeresztbe kerülnek. A Környezetvédelmi Minisztérium munkájáról annyit: a most kidolgozott hulladékgazdálkodási törvényt az Európai Unió szakértői is kiválónak tartják. Előttem minden tárca munkája mélyebben mutatkozik meg, mint ahogyan az a nyilvánosságban megjelenik. — Gondolkodott már azon, hogyan oldhatják meg az államfőválasztás problémáját? — Nem. A kisgazdapárt elnökével sem tárgyaltam még erről. De ezt nem nevezném problémának vagy feladatnak. — Ha így is van, a várakozások akkor is nagyok. —Miután jövő nyáron választunk köztársasági elnököt, miért kellene decemberben vagy januárban ezt a kérdést a legfontosabbak közé sorolnunk? Az elnökjelölés ügye a választás előtti néhány hétben vagy hónapban oldódik majd meg. Gazda Albert —Mucsányi Marianna „Együtt kell élnünk politikai ellenfeleinkkel” 1999. DECEMBER 17.