Világgazdaság, 2002. május (34. évfolyam, 84/8345-104/8365. szám)

2002-05-27 / 100. (8361.) szám

6. oldal - VILÁGGAZDASÁG A kamara politikamentes testület marad Parragh László cáfolja a kötelező tagság visszaállítására vonatkozó híreket A kamarának politikamentes szervezetnek kell lennie, amely szakmailag együttműködik a mindenkori kormánnyal - mond­ta Parragh László, a Magyar Ke­reskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke a Világgazdaság­nak adott interjúban. Cáfolta a kötelező tagság visszaállításáról szóló híreket, ugyanakkor élet­­képtelennek nevezte a jelenlegi szakképzési rendszert. MAGOS KATALIN - Ön nem rejtette véka alá Or­bán Viktor miniszterelnökhöz való kötődését, jó kapcsolatát. Ezt sokan bírálták, a Munka­adók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) elnö­ke például úgy fogalmazott a vá­lasztások után, hogy az MKIK vezetése szolgai módon támo­gatta az Orbán-kormányt. Mi er­ről a véleménye? - Ezt nem kívánom kommen­tálni. Azt azonban most sem tit­kolom, hogy a most leköszönő miniszterelnök és a kamara elnö­ke között szoros együttműködés volt. Az lenne a baj, ha nem így lenne. Amikor 2000-ben megvá­lasztottak a kamara elnökének, a miniszterelnökkel több ponton kezdeményeztem az együttműkö­dést. Ezt kormányhatározatban is rögzítették. Valószínűleg az új kormánnyal is fogunk ilyet kötni.­­ Nem mindenki gondolkodik azonban hasonlóan. Sokakat meglepett, hogy a választások környékén Medgyessy Péter az MSZP miniszterelnök-jelöltje­ként kétszer is járt a kamará­ban, és szemlátomást a legna­gyobb egyetértés volt önök kö­zött. Ki kezdeményezte a látoga­tásokat? Nem tart az újabb kriti­káktól?­­ A két választás közötti talál­kozót a leendő miniszterelnök kezdeményezte, és akkor az MKIK elnökségi ülésén vett részt. A második választási fordulót kö­vetően pedig én hívtam meg a ka­mara közgyűlésére Medgyessy Pétert. Ami pedig a kritikákat ille­ti, most sem csináltunk mást, csak azt, amit 2000-ben történt elnök­ké választásom óta két éven át fo­lyamatosan mondtunk: a kamara politikasemleges, mindig közé­pen áll, és a mindenkori kormány partnerének tekinti magát. - Bízik abban, hogy a kamara vezetése Medgyessy Péterrel is hasonlóan jó és szoros együtt­működést tud kialakítani, mint volt elődjével? - A bizakodásnál is merészeb­ben azt mondanám, biztos va­gyok abban, hogy az új kormány az elődjéhez hasonlóan jó kap­csolatot alakít ki a kamarával. A miniszterelnök-jelölt többször is határozottan elmondta, hogy szá­mít a kamarákra a gazdaság irá­nyításában. - Ön tagja volt Orbán Viktor tanácsadó testületének. Vállalna hasonló megbízatást az új kor­mányfőtől is? - A legtermészetesebben válla­lom, ha erre felkérést kapok. - Mit vár az új kormánytól, és mi a véleménye gazdaságpoliti­kájáról? - Röviden és tömören: vállalko­zásbarát környezetet várok és azt, hogy partnerek legyünk. Ismerjük az MSZP-SZDSZ gazdaságpoliti­kájának alapelveit, és ezekkel ma­ximálisan egyetértünk. Nevezete­sen, hogy vállalkozásbarát gazda­sági környezet kell; fenn kell tar­tani a versenyképességet; tudás­alapú, intelligens gazdaságra van szükség; az EU-csatlakozásra fel kell készíteni a vállalkozásokat, a kis- és középvállalati (kkv) szek­tort fel kell zárkóztatni, a magyar vállalkozások tőkekivitelét segíte­ni kell, a piaci pozíciókat pedig erősíteni szükséges. - Felröppentek híresztelések a kötelező kamarai tagság eset­leges visszaállításáról. Valóban felmerült ez ismét? - Nem tudok ilyen tervekről, és nem is értenék egyet az iyen kez­deményezéssel. Mivel a kamara az elmúlt évtizedben gyakorta po­litikai küzdőtér volt, a vállalkozói társadalom egy része nem tekinti magáénak a szervezetet. Tehát minden olyan törekvés, ami a kö­telező tagság felé visz, az a vállal­kozókban megfordítaná azt a fo­lyamatot, amit másfél év alatt si­került elérni: a kamarát kezdi elfo­gadni, kezdi megérteni a magyar vállalkozói társadalom. Az egy másik kérdés, hogy nem működhet sikeresen a kama­ra, ha nem látja a gazdasági élet valamennyi szereplőjét. Ezért mi fontosnak tartanánk egy olyan technikát - például kötelező re­gisztrációt, vagy a kötelező állami adatszolgáltatást a kamarák ré­szére -, aminek eredményeként látjuk, hogy kik szerepelnek a gazdaságban.­­ Mennyi volt az MKIK tagsá­gának létszáma, amikor kötele­ző volt, és annak megszűnésével mennyire csökkent? - Nincs pontos adat a kötelező tagságról, mert nem volt egységes tagnyilvántartás. Ezt azóta már ki­építettük, és on­line rendszerben üzemeltetjük. Nagyságrendben a teljes kamarai rendszernek - az agrár-, a kézműves-, valamint a ke­reskedelmi és iparkamarának együtt - 800 ezer tagja volt. Ebből 5-600 ezer volt a kézműveska­marával, illetve a kereskedelmi és iparkamarákkal elérhető célcso­port. 2000-ben a kereskedelmi és iparkamaráknak mintegy 30 ezer önkéntes tagja volt, mára elérte a 46 ezret. A kamarai tagok állítják elő a GDP kétharmadát. Kedvező mozgás is várható, például a Szé­­chenyi-kártya indulásával. Ennél ugyanis előnyt jelent a kamarai és a VOSZ-tagság. - Hol tart a Széchenyi-kártya előkészítése, mikor indulhat? - Az MKIK és a VOSZ közös cé­gét, a KAVOSZ Rt.-t bejegyezték. Ez volt a feltétele annak, hogy a Gazdasági Minisztériumtól meg­kapja a szerződésben rögzített forrást, a 340 millió forintot. A te­rületi kamarákkal folyik az egyez­tetés, tart a képzés is, a bankokkal pedig előrehaladottak a tárgyalá­sok, így semmi akadálya, hogy a közeljövőben startoljon. - Más érdekképviseletekkel hol tartanak a tárgyalások a csatlakozásról? - Két tárgyalási fordulón va­gyunk túl, a csatlakozási feltéte­lekről már megállapodtunk. A könyvvizsgáló kamarával például már küszöbön áll az aláírás. Há­rom szervezeti kör érdekelt, a hi­vatásrendi kamarák, a szakmai, valamint a munkaadói érdekkép­viseletek. - Hol tart a kamara által kezdeményezett másik prog­ram, a nagyvállalkozóknak indí­tandó vállalkozói hitelalap? - A GM-mel elkezdtük a mun­kát, de ez most szünetel. A kor­mányváltás okán azonban min­den program késhet, ennek nagy az esélye már csak a várható sze­mélycserék miatt is. Nem hiszem, hogy nem találna meghallgatásra az új kormánynál is, hiszen a mi­niszterelnök-jelölt is azt mondta, hogy támogatja.­­ A kamara már tavasszal be­nyújtotta a nemzeti szakképzés­fejlesztési programmal kapcso­latos javaslatát. Miért tartja fon­tosnak ezt a programot?­­ Egy ország tőkevonzó képes­sége csak részben függ az adók mértékétől és a jogbiztonságtól, nagyon fontos a szakképzett munkaerő kérdése is. Másfél éve minden fórumon elmondjuk, hogy elveszítjük a versenyképes­ségünket, ha nem tudjuk a szak­képzésben Magyarországot meg­mozdítani. Jelenleg az intéz­ményrendszer (szakközépiskolák és más intézmények) nincsen összekötve a gazdasággal. Például amikor a textilipar kezd kiszorul­ni az országból, nem biztos, hogy fenn kell-e tartani egyáltalán, vagy a jelenlegi mértékben Békés­csabán a textilipari képzést. Kér­dés persze, hogy a szakképzés társadalmi vagy gazdasági része a fontosabb, és ennek megfelelően az oktatási tárcánál kell tartani, vagy átkerül a GM-be, a munka­ügyi minisztériumba. Álláspon­tom szerint a lehető legközelebb kell vinni a munka világához, így a munkaügyi tárcához. INTERJÚ 2002. MÁJUS 27., HÉTFŐ

Next