Világgazdaság, 2003. július (35. évfolyam, 126/8635-148/8657. szám)
2003-07-07 / 130. (8639.) szám
2003. július 7., hétfő VILÁGGAZDASÁG 15 MAKROGAZDASÁG_______________________ A magyar versenyképesség alakulása Az Ecostat szerint, bár az előny megkopott, a tartalékok még jelentősek A versenyképesség elemzésekor az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet kutatói három tényezőt vettek figyelembe, amely döntően befolyásolja Magyarország szerepét a nemzetközi rangsorban: a termelékenység alakulását, a forint árfolyamának változását és a munkaerő költségeit (ez utóbbi mindeddig az egyik legnagyobb, közvetlenül kihasználható versenyelőnyt jelentette számunkra). VARGA ZSUZSA Az IMD minden évben közzéteszi a világ országainak versenyképességi rangsorát (World Competitiveness Yearbook). A tanulmány 320 kritérium alapján összesen 59 országot vizsgált. Ebben az évben kezelte először külön az úgynevezett kis országokat (29 állam, amelyek lakossága nem éri el a 20 millió főt), illetve a nagy országokat (30 állam, amelyek lakossága a 20 milliót meghaladja). A régi besorolás szerint Magyarország az 1997. évi 37. helyről 2002-re a 28. helyre tornázta fel magát. Az új besorolásban 1999 és 2002 között hazánk mindvégig a 18. helyen állt, ám az idén a 23. helyre csúszott vissza. A versenyképesség különböző tényezői eltérő mértékben járultak hozzá a gazdaság jövedelemtermelő képességéhez. A dinamikusnak mondható növekedést az elmúlt évtizedben a költség-versenyképesség erőteljes javulása alapozta meg; a termelékenység dinamikája jelentősen meghaladta a munkavállalónkénti ráfordítások emelkedését. A kilencvenes évek közepe óta gyorsuló ütemben javuló, munkaerőköltségre alapozott versenyképesség azonban az elmúlt két évben számos tényező miatt visszaesett. 51. Romló termelékenység A rendszerváltást követő kiigazítási periódusban nőtt a termelékenység Magyarországon. Ezt az új tulajdonosok racionalizálással, leépítésekkel érték el. Ez volt a növekedés első - defenzív - korszaka. A második szakaszban a technológia implementálása és a munkaerő hozzáértésének növekedése hozott javulást. A kilencvenes évek második felének globális konjunktúrája, a nemzetközi vállalatok termelési kapacitásának Kelet-Közép-Európába telepítése az EU-hoz viszonyított jelentős költségelőnyökön alapult. A világgazdaság dinamikus növekedésének időszakában a beruházásokat a kormány is aktívan támogatta azzal, hogy a jövedelmeket a vállalkozói szektor javára csoportosította át, illetve az árfolyam- és bérpolitikán keresztül erőteljesen ösztönözte a versenyképességet. Érdekes a magyarországi offshore cégek számának alakulása is. E forma az uniós csatlakozással megszűnik, de mértéke jellemzően mutatja, hogy Magyarország is e kedvezményes cégalapítás egyik kedvelt helye volt. A feldolgozóipari ágazatok termelékenysége 2003 első negyedévében a termelés növekedését meghaladó ütemben (6,6 százalékkal) emelkedett az előző év azonos időszakához képest. A havi bruttó átlagkereset reálértéke azonban gyorsabban (10,1 százalékkal) nőtt, mint a termelékenység, ami egyértelműen a versenyképesség romlását jelzi. A termelékenység alakulásában a feldolgozóipari átlag mögött hasonló mértékű és irányú eltérések vannak, mint a termelésben. A feldolgozóiparban mért konkrét munkaerőköltség-adatok alapján számított tényleges reálárindex 2002 első felében az azt megelőző év azonos időszakához képest 6,4 százalékos reálfelértékelődést mutatott. Ez egyrészt a termelési költségeknek, másrészt a gyors munkabér-kiáramlásnak köszönhető. A 2002-es év adatai alapján a reálfelértékelődésben megerősödött a munkabér-kiáramlás szerepe. 2001-2002-ben a feldolgozóipar egységnyi munkaerőköltsége alapján a reálfelértékelődés mértéke mintegy 19-20 százalék volt. A gyengülő költségversenyképesség, valamint a hosszú recessziós időszak kedvezőtlen hatással volt a nemzetközi teljesítményre. Dráguló munkaerő Magyarország béralapú versenyképességi előnye a felzárkózó országokkal szemben számottevően visszaesett. Nemzetközi viszonylatban jelentősen megdrágult a magyarországi munkaerő, miután a forint felértékelődéséhez a bérek nagyarányú emelkedése társult. 2002-ben - a rendszerváltás óta először - a reálkeresetek növekedési üteme két számjegyűvé vált, pontosan akkor, amikor a gazdasági fejlődés lassulása ezt már nem tette megalapozottá. 2003 első negyedévében továbbra is igen magas volt a bérkiáramlás üteme, veszélyeztetve ezzel a külső és belső hiányok tervezett mértékének betarthatóságát. Ezt figyelembe véve a fajlagos bérköltség alapján számított nemzetközi versenyképesség az idén akár 5 százalékkal is romolhat. Hazánk tehát az elmúlt két évben határozottan veszített versenyképességéből a térség - tehát a kelet-közép-európai régió meghatározó gazdaságaival szemben. A veszteség ledolgozása több évet vesz igénybe. A minimálbér jelentős emelése és a forint felértékelődése nyomán nem következett be a foglalkoztatottság drasztikus csökkenése, de az árfolyam erősödésével együtt erős volt az említett folyamatok versenyképesség-rontó hatása. Két ágazatban, a mezőgazdaságban és a ruházati iparban ugyan az említett időszaknál jóval kevesebb embert foglalkoztatnak, de csak az utóbbi szektorra jellemző a külföldi működőtőke nagyobb arányú jelenléte. Az élelmiszer- és az építőiparban a foglalkoztatottság nőtt, miközben ezekben az iparágakban jelentős a külföldi tőke jelenléte. Nem tekinthető kedvező folyamatnak, hogy a feldolgozóipar, ezen belül a gépipar is, amelyben a fellendülés éveiben (1998-2001) jelentős létszámbővülés történt, az elmúlt két évben létszámvesztővé vált. Cseh- és Lengyelországban az utóbbi két évben szintén jelentősen emelkedett a fajlagos bérköltség, a termelékenységet meghaladó bérnövekedésnek és a nemzeti fizetőeszköz felértékelődésének köszönhetően. Az egységnyi termékre jutó munkaerőköltség 2001-ben és 2002-ben azonban hazánkban emelkedett a legnagyobb ütemben. Miután az Ecostat kutatói összevetették az Európai Unió külső importjában való részesedés alapján a három ország nemzetközi versenyképességének alakulását, kénytelenek voltak megállapítani, hogy noha az elmúlt években mindhárom kelet-közép-európai ország növelni tudta részesedését, az is egyértelműen látszik, hogy Magyarország relatív pozíciója 2001 óta fokozatosan romlik. Két versenytársunk az előző két évben gyors ütemben tudta növelni részarányát a fejlett országok piacán, a 2002. évi adatok pedig hazánk piaci részesedésének csökkenését mutatják. A beruházások dinamikája 2001-től lassult. Különösen érzékelhető ez a feldolgozóipar (elsősorban a multinacionális vállalatok) beruházásainak visszaesésében. A beruházási ütemek mérséklődését bizonyos mértékig kompenzálta az állami fejlesztések növekedése. Az elmúlt a jogharmonizáció igen előrehaladott, a jogi környezet stabil, s ez kiszámíthatóságot jelent a nemzetközi vállalatok számára; a fejlett gazdaságokhoz képest még mindig alacsonyak a bérek; - a munka termelékenysége viszonylag magas, s folyamatosan bővül a közép- és felsőoktatásban részt vevők száma; - a legdinamikusabb k+f területeken erősek a magyar tudományos alapok; kalmassá teszik az országot, hogy ideális logisztikai központok fejlődhessenek. » Kedvezőtlen jelenségek Negatív a hatása annak, hogy bizonyos területeken a belső piac telített, a verseny szinte a végletekig kiélezett, új belépők számára a piacra lépés csak nagy invesztíciókkal, drága marketinghadjárattal és magas kockázattal s ebből kifolyólag bizonytalan profittal valósítható csak meg (ilyen például az élelmiszeripar); a magas külkereskedelmi hiány negatívan hat a gazdaságra; a kedvezőtlen makrogazdasági trendek következtében az országba érkező működőtőke jövedelmezősége csökken, a kockázati faktorok nőnek; a külkereskedelmi mérleg és az államháztartás hiányának magas szintje a gazdaság instabilitását jelezheti; - a világgazdasági visszaesés és a már jelen lévő transznacionális vállalatok nemzetközi problémái hazánkban is megjelennek; a környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi szabályozás EU- konformizálása miatt „brown investment” típusú költségek terhelik a beruházásokat; ha nem kapnak állami támogatást, jövedelmezőségük csökken; mindez az újabb beruházásokat visszatarthatja, az itt lévőket pedig telephely-módosításra ösztönzi; a befektetők számára legpreferáltabb régiókban néhány szakmában munkaerőhiány alakult ki; a bérek közterhei magasak, és kényszermegoldások keresésére készteti a cégeket; hosszú távon és bizonyos frekventált fővárosi és fejlett regionális központi területeken számolni lehet a munkabérek növekedésével, bár az uniós bérszínvonalhoz való felzárkózáshoz még legalább 15 év szükséges; - a középvezetés és a menedzsment képzettsége nem mindig felel meg a nemzetközi elvárásoknak, kevesen beszélnek idegen nyelveket; a k+f kiadások aránya a GDP százalékában alacsony, a teljes ráfordítás több mint felét a költségvetés biztosítja, az üzleti k+f ráfordítás Magyarországon rendkívül alacsony; a k+f infrastruktúra és az intézményrendszer működési feltételei nem kielégítőek; a kkv-szektor regionális szintű termelési, innovációs és információs hálózatba szerveződése rendkívül alacsony fokú; a munkaerő immobil, bizonyos területekről a magas munkanélküliség ellenére sem települnek át a fejlettebb és munkaerőhiánnyal küzdő régiókba, ennek valószínűleg a gyengébb iskolázottság és szakképzettség is az oka; - az erős forint kedvezőtlenül hat az exportra, növeli a külkereskedelmi mérleg hiányát, rontja a versenyképességet, főként a kkv-szektorban; - a kis- és középvállalatok tőkehiányát, finanszírozási problémáját a jelenlegi banki szféra még mindig nem kezeli súlyának megfelelően; - a régiók többségének infrastrukturális helyzete, közlekedése, szállítási lehetőségei nem megfelelőek, az elmaradottság nagymértékű, annak felszámolása viszont több évet igénylő feladat; a beszállító vállalatok nagy része nem elég tőkeerős, nincs meg a megfelelő tapasztalata, nem rendelkezik a szükséges know-how-val ahhoz, hogy magasabb technológiai szintet megkövetelő szektorokban termelő cégek igényeit kielégítse; sok nemzetközi nagyvállalat saját, külföldi beszállítóit helyezi előtérbe - ha a hazai előny - például az adókedvezmény, az olcsóbb munkaerő - csökken, a külföldi tőkével működő vállalatok újragondolják az országban maradást, illetve kevesebb új beruházásba kezdenek; olykor az infrastruktúra fejletlensége miatt maradnak el egyes beruházások, a telekommunikációs költségek pedig igen magasak. Az elmúlt két és fél év gazdasági eseményeit, intézkedéseit és következményeit mérlegelve - egyidejűleg számolva a potenciális lehetőségekkel és azok racionális kihasználásával - az Ecostat elemzői úgy látják, hogy bár a hazai gazdaság versenyelőnye kissé megkopott, tartalékai még mindig jelentősek, és ésszerű gazdaságpolitikával rövid időn belül mozgósíthatók. A nemzetközi konjunktúra élénkülése pedig mindenképpen hozzájárulhat ahhoz, hogy esélyeink kedvezően alakuljanak. A HÁROM ORSZÁG KERESKEDELMI SÚLYA AZ EU-BAN A külkereskedelem súlya az EU-ban (2002, százalék) 14 Csehország Magyarország Lengyelország csatlakozó tíz százalék) Áruimport 1997 2002 Áruexport 1997 2002 Csehország 1,7 2,8 2,2 2,9 Magyarország 1,7 2,6 1,9 2,5 Lengyelország 2,1 2,9 3,5 3,8 A tíz csatlakozó 7,7 10,9 10,5 12,6 Szolgáltatásimport 1997 2002 0,9 0,9 1,2 n. a. 1,0 1,0 1,5 4,7 Szolgáltatásexport 1997 2002 0,8 0,8 1,2 n. a 0,9 0,9 1,3 4,1 Forrás: Eurostat, 2003 A TERMELÉKENYSÉG EGY FOGLALKOZTATOTTRA JUTÓ GDP ALAKULÁSA két évben tehát nemcsak a költség-versenyképesség, hanem a feldolgozóipari beruházásokra alapozott versenyképesség is visszaesett. » Kedvező jelek Versenyképességünk szempontjából kedvező, hogy Magyarország gazdasági növekedése tartósan az Európai Unió átlagát meghaladó intenzitással gyorsul; - a növekvő gazdasági potenciál által biztonságosabbá válhat a befektetési környezet, ennek hatására mérséklődik a tőkebefektetés kockázata; - elindult a multinacionális vállalatok magasabb hozzáadott értéket termelő tevékenységeinek hazánkba telepítése, a tudástranszfer egyre jelentősebb; sok olyan ipari park található Magyarországon, amely magas szinten képes kielégíteni a különböző vállalati igényeket és megrendeléseket; ezek viszonylag jó infrastruktúrával rendelkeznek, és többnyire számíthatnak a helyi önkormányzatok támogatására; - az intézményrendszer nem akadályozza a külföldi működőtőke megjelenését, sőt bizonyos befektetői intézmények hasznossága egyértelmű; - a környezeti adottságokal- Forrás: KSH (előző évi 100) Átlagos állományi létszám alapján 2000 2001 2002 Ipar 109,0 105,0 103,6 Építőipar 99,4 106,9 104,9 Mezőgazdaság 104,8 112,7 108,9 Nemzetgazdaság összesen 104,2 103,7 103,8 A MAGYARORSZÁGON BEJEGYZETT OFF-SHORE CÉGEK Forrás: ECOSTAT vállalati adatbázis (2001-ben, millió forint) Feldolgozóipar Építőipar Kereskedelem Ebből: nagyker. Szállítás Pénzintézetek Ingatlanügyletek, gazd. szóig. Ebből: gazd. tev. segítő szóig. Egyéb közösségi, szem. szóig. Ebből: szórakoztatás, sport Összesen Vállalatszám3 3 314 3105 94 171 135 20 20 610 Létszám0 1 174 1722 67 170 76 13 13 427 Mérlegfőösszeg 534 491 317 490 169 743 7 555 017 1 991 641 1 898 935 5 690 5 690 10 044 465 Saját tőke 484 255 389 255 077 1316 936 604 1 704 9771 620 810 517 5178 897 358 Jegyzett tőke9 10 35 382 35 370 262 754 120 398 276 325 257 71 713 187 894 Hosszú lejáratú kötelezettség0 0 20 874 20 8730 263 523 28 030 27 993 47 47 312 475 Rövid lejáratú kötelezettség4 0 206 361 205 084 572 291 273 254 722 247 154 3 247 3 247 756 179 Nettó árbevétel3 2 317 825 317 785 2 320 60 661 48 093 36 975 19 919 19 919 448 824 Export3 0 276 570 276 570 1 817 52 816 37 232 28 761 16 768 16 768 385 207 Pénzügyi műv. eredménye0 0 -1 017 -1 0173 341 159 56 695 56 203 -11 396 839 Adózás előtti eredmény2 0 25 240 25 239 69 359 658 74 712 72 506 436 436 460 116 Adózott eredmény2 0 24 391 24 390 67 349 320 72 822 70 667 422 422 447 024