Világgazdaság, 2005. január (37. évfolyam, 1/9013-21/9033. szám)
2005-01-27 / 19. (9031.) szám
16 VILÁGGAZDASÁG 2005. január 27., csütörtök HÁTTÉR-VÉLEMÉNY Tálas Péter Választás helyett szavazás Condoleezza Rice szenátusi meghallgatása óta a politikusok és a politikai elemzők azt latolgatják nagy buzgalommal - különösen Európában -: vajon változik-e, és ha igen, hogyan az amerikai külpolitika? „Eljött a diplomácia ideje” - idézgetik Rice kisasszony szavait az optimisták, már-már egyfajta külpolitikai fordulópontot, de legalábbis egy új Amerika-Európa közeledés nyitányát láttatva az Egyesült Államok új külügyminiszterének e félmondatában. ■ Magam is szívesen lennék lelkes és optimista, de sajnos úgy látom, hogy az Európa és Amerika közötti stratégiai viták tartalmi elemeihez kapcsolódó álláspontok jottányit sem változtak. Mi több, úgy vélem, hogy bár a washingtoni külpolitika stílusa módosulhat ugyan, de tartalma alapvetően változatlan marad az elkövetkezendőkben is. Az elmúlt négy évhez képest persze már önmagában a stílusváltozás is komoly minőségjavulásnak tűnik majd (már ha bekövetkezik), mert bár az Egyesült Államok minden bizonnyal továbbra is a demokrácia legfőbb világexportőre marad (e tekintetben ugyanis nem hagyott kétséget sem Rice szenátusi, sem pedig George W. Bush beiktatási beszéde), de legalább reménykedhetünk például abban, hogy a régi-új adminisztráció ezentúl nem háborúk útján juttatja el a „szép új világot” sárgolyóbisunk számára fontos pontjaira. Ami az Európa-Amerika viszonyt illeti, az egyik legnagyobb problémának továbbra is azt látom, hogy bizonyos alapvető szavakon egészen mást értünk az Atlanti-óceán két partján. Rögtön itt van például a ma oly sokat emlegetett „fordulópont” kifejezés, amelynek eltérő értelmezését itt és most én a január 30-i iraki választás/szavazás példáján próbálom meg érzékeltetni. Annak a választásnak/szavazásnak a példáján, amelytől egyébként mindketten - ti. a hivatalos Washington és magam is - egyfajta fordulatot várunk. Míg azonban a Bush-adminisztráció lépésként értelmezi a választást az iraki konszolidáció és demokrácia felé, magam inkább a polgárháború felé sodródás újabb állomásaként tekintek az iraki szavazásra. Szavazásról beszélek, mert magam - őszintén szólva - nem tekintek választásnak egy olyan, Washington által kikényszerített procedúrát, amelyben az irakiak élete veszélyben forog, amelyet - többek közt emiatt is - a társadalom jelentős része bojkottálni fog, s amelynek kapcsán meg kell állítani az életet (a reptereket, a határ- és járműforgalmat). Nem tekintek választásnak egy olyan procedúrát, ahol csupán a pártlistákat ismerheti a szavazó, de a 7700 képviselőjelöltnek még a nevét sem. Egy olyan szavazást, amit előre borítékolható módon az iraki politikai színpad hazai és külföldi főszereplői közül szinte senki sem fog igazán legitimnek tekinteni. A szunniták azért nem, mert az arányos választási rendszer bizonyosan megfosztja őket korábbi politikai vezető szerepüktől, ráadásul az általuk lakott területeken a legnagyobb a fenyegetettség és a biztonsághiány. A saját területükön várhatóan megerősödő kurdok azért nem, mert egyrészt a január 30-i szavazáson minden bizonnyal a síiták győznek, akik hallani sem akarnak - még perspektivikusan sem - a kurd önállóságról és elszakadásról, másrészt, mert a választások eredményeként várhatóan kiéleződő szunnita-síita konfliktustól távol kívánnak maradni. Washington, London és az Allávi-kormány pedig akkor lesz elégedetlen a szavazással, ha azon a külföldi erők gyors távozását követelő Sistani-hívek erősödnek meg. Vagyis a január 30-i iraki szavazással nem csupán az a problémám, hogy tragikomikus karikatúrája lesz egy valódi választásnak, hanem legfőképpen az, hogy az Egyesült Államok által demokratikusnak kikiáltott január végi választás kimenetele sokkal inkább a káoszt, semmint az Irakban jelenleg oly égetően szükséges stabilitást, rendet és biztonságot fogja elősegíteni. Mármost, ha ebből a szempontból próbálom értelmezni Condi Rice szenátusi és George W. Bush beiktatási beszédének a „demokrácia terjesztésére mint amerikai biztonsági érdekre” vonatkozó szavait, bevallom, erősen lehangolódom és aggódni kezdek. Ha ugyanis ez az amerikai neokonzervatív „demokráciamisszió” folytatódik, akkor szégyenszemre lassan vissza fogom sírni azokat a „régi szép időket”, amikor Washington egyszerű és barátságtalan, de legalább stabil és kiszámítható autoriter rendszereket hozott létre érdekeinek képviseletére. Nem volt szép időszak, de legalább pontosan tudtam, mi a demokrácia és a diktatúra közötti markáns különbség. Ma - bevallom - ebben már nem mindig vagyok biztos. Persze lehet, hogy korosodva én hülyülök. Vagy ők? A polgárháború felé sodródás újabb állomásaként tekintek az iraki szavazásra. A szerző biztonságpolitikai szakértő JEGYZET Itt a második hullám a befektetési célú hazai kereskedelmi ingatlanpiacon, és kitartóan mossa a piacot. Az elsőben idejött német és izraeli cégek után most a britek a főszereplők, ők vesznek négy hazai plazát, de biztos, hogy újabb német, osztrák vagy francia vevők is jönnek, amint bővül a kínálat. Ahogy elnézem a terveket, lesz miből választani: az idén és jövőre csaknem félmillió négyzetméternyi eladótérrel bővülnek a hipermarketek, outletek és hagyományos központok. Hova ez a sietség? - kérdezhetnénk. A válasz is kézenfekvő: még mindig megéri, a hozam tíz százalék körüli, ez kettővel több, mint a térségben az irodapiacon, és három-négygyel haladja meg a nyugat-európai bevásárlóközpontoknál elérhetőt. A befektetők stratégiai szempontjai sem mellékesek. Lecövekelnek és éveken keresztül élvezik a stabilan magas bérleti díjakból származó bevételeket. A jól menő fővárosi plázákban havonta és négyzetméterenként 120- 150 eurót is kapnak, vidéken 60-80 euró az átlag. Lubickolhatnak tehát, de a magyarországi kiskereskedelem gyorsuló tagozódása már középtávon is óvatosságra inti őket. Ne feledjük: vannak pangó plázák is, ahol már nem lehet trükkökkel elfedni a kihasználatlan területeket. Előbb-utóbb a bevásárlóközpontok 15-20 százalékánál funkcióváltásra lesz szükség. Ha nem ezt az utat járja a tulajdonos vagy az üzemeltető, a bérlői mix látványos átszabása lehet a kiút. Nem szabad spórolni a marketinggel sem, ezt a bérlő cégek is kikövetelik a bérbeadótól. Szóval az a benyomásom - különösen a mostani üzletkötésről értesülve -, hogy a hosszabb távra tervezőknek már nem éri meg plázát venni. Legfeljebb 5-7 ilyen egység kerülhet a piacra a következő két-három évben, ami nagyon kevés. Akkor inkább más után kell nézni. Szerintem a magyar piac már van annyira kifinomult, hogy a bátrabb befektetőnek érdemesebb a szűkebb piaci szegmensekre figyelni. Mint például a szakáruházak, a stop-shop típusú, nyitott üzletházak, a luxuscikkeket árusító üzletláncok. A bátor döntéssel megelőzhetik a többieket. Persze ha valahol, az ingatlanpiacon kétszeresen is igaz, nagyon fontos, hogy jól lőjék be a kockázatot. Másként hamarosan kénytelenek saját, új szerzeményeikre kitenni, hogy eladó. Szóljon hozzá! www.vg.hu ___ MESTER NÁNDOR Vehet plázát, de inkább mást! Ötévenként profilt bővít a vállalatcsoport Már a hitelpiacon is jelen van a Műszertechnika - 2005-ben ebből az üzletágból származhat a holding nyereségének tizede A Műszertechnika Holding Rt. huszonnégy éve alapított jogelődje geodéziai műszereket gyártott. Azóta mintegy ötévenként profilt módosít, illetve bővít a gmk-ból vállalatbirodalommá nőtt vállalkozás. Ma már négy nagy üzleti divíziója van, legutóbb a szabad felhasználású jelzáloghitelek piacára lépett be. Keresi a külföldi terjeszkedés lehetőségeit is. B. HORVÁTH LILLA A közelmúltban hiteldisztribútorként is bemutatkozott a Műszertechnika Rt. pénzügyi vállalkozása, a Pesti Hitel Részvénytársaság. A cég ma az érintett hazai piaci szegmens leggyorsabban növekvő szereplője - közölte lapunknak nyilatkozva Lakatos István vezérigazgató, aki ebben az évben elnyerte az Ernst & Young által alapított „Merész Újító" különdíjat. A társaság rendszeresen vesz fel milliárdos nagyságrendű hitelcsomagokat, amelyet aztán ingatlanfedezet ellenében 5-10 millió forintos csomagokban terít az igénylők között. A vállalkozás sikerére jellemző, hogy 2005- ben már ezen üzletágból származik majd a holding nyereségének tizede. Az új üzletág megjelenését a vezérigazgató a Műszertechnikánál körülbelül ötévenként bekövetkező profilbővítés aktuális lépcsőjeként említette. Az új profilok keresését a piac változása kényszeríti ki, amelyet időben észre kell venni. Széles Gábor és Kőszegvári András 1981-ben alapította a Műszertechnika Gmk-t. Az induláskor kétfős társaság alaptevékenysége a geodéziai eszközök gyártása és fejlesztése volt. Ezt a társaság már 1985-ben, az akkor nagyon ígéretes területre, a számítástechnikai gyártásra és kereskedelemre cserélte. Ekkor már húszfős kisszövetkezet formájában működött. Az IBM-kompatibilis PC-kből 1990-ben már tízezer darabot gyártott és értékesített. Rövidesen a Műszertechnika egyike lett annak a három cégnek, amelyek együttesen az akkori hazai PC- piac mintegy 80 százalékát uralták. Saját piaci részesedése körülbelül 30 százalékos volt. Az importliberalizációt követően természetszerűleg zsugorodni kezdett a Műszertechnika piaca, de a társaság megint időben felismerte a változás szükségességét. 1990-re három új terület, a távközlés, az irodatechnika és a vizuáltechnika tűnt kecsegtetőnek, ezért a cég erőforrásainak egy részét ezekre csoportosították át. Az előzetes tervek be is igazolódtak. A cég Ericssontechnika nevű vegyesvállalata a vezetékes telefónia által igényelt digitális központok piacának egyik erős hazai szereplőjévé vált. A társaságnak az irodatechnikai piacon megjelent vállalata is rövid időn belül piacvezető lett, többek közt a Kontrax látványos eltűnésének köszönhetően is. Az új, erős üzletágak megjelenése tette szükségessé a ma is meglévő holding struktúrájú részvénytársaság kialakítását, és ekkor vette fel a cég a mostani nevét is. Újabb néhány év eltelt és jött a mobiltelefonok forradalma, amiből a cég szintén aktívan kivette részét mind a szolgáltatásértékesítés, mind a készülékdisztribúció, mind a szerviz területén. És hogy teljes legyen a kép, a 90-es évek végén az erős, az infocom területén meghatározó Műszertechnika-cégek mellett megkezdődött az ipari portfolió megteremtése is - mondja Lakatos István. A holding ernyője alá tartozik az ajkai elektronikai gyár és a nagykanizsai téglagyár ugyanúgy, mint a romániai elektromotorgyár. A Műszertechnika tevékenysége 2003-ban bővült a már említett hiteldisztribúcióval. A fenti üzletágak meglétéből automatikusan adódik, hogy a holding az ingatlanpiacon is jelen van. A számos telephelyen végzett tevékenysége révén százezer négyzetméter nagyságrendű ingatlanja van, amelynek egy részét kifejezetten továbbhasznosítás céljából vásárolta, fejlesztette. A vállalat igyekszik tevékenységét kiterjeszteni a szomszédos országokra is. Elsősorban azokkal a nagy külföldi cégekkel tárgyal, amelyeknek partnereként, disztribútoraként Magyarországon már gyümölcsöző kapcsolatot épített ki, és piacvezető pozíciót szerzett. Árbevétel (Műszertechnika Holding Rt., nem konszolidált adatok, milliárd forint) * Várható. VG-GRAFIKA Forrás: VG-gyűjtés Üzemi eredmény (Műszertechnika Holding Rt., nem konszolidált adatok, millió forint) * Várható. VG-GRAFIKA Forrás: VG-gyűjtés Azt is idejében meg kell látni, miből és mikor kell és lehet jól kiszállni - hangsúlyozza a tapasztalatok összegzéseképpen Lakatos István. Ilyen pillanat volt például, amikor a cég több lépésben eladta az üzletben addig 50 százalékos részesedését partnerének, az Ericssonnak a telefonközpont-gyártás területén. Még nehezebb, amikor egy frissen indított, ám mégsem sikeres projektből kell kiszállni. Az első veszteség a legkisebb veszteség - mondja erről a vezérigazgató. S BIZONYOS VEZETÉSI, szemléletbeli elvek betartását is fontosnak tartja az üzleti sikerhez Lakatos István. Ezek egyikét még a cég alapítója és elnöke, Széles Gábor tudatosította munkatársaiban: a vezetőnek önmagával összemérhetően tehetséges munkatársakat kell maga mellé válogatnia, akikre később ráhagyhatja a már sínen lévő üzleteket, hogy ő maga az új kihívásokra összpontosíthasson. Ehhez neki is mindig úgy kell éreznie, hogy újabb tennivalói vannak. Elv a holdingnál a munkatársakkal (főnökökkel és beosztottakkal egyaránt), az ügyfelekkel, a konkurenciával, magával a munkával szembeni alázat is. Elengedhetetlen, hogy energiáját mindenki a feladat megoldására koncentrálja, ne pedig abban legyen kreatív, hogy valamit miért nem lehet megoldani. „A kudarcnak ezer és egy oka van, a siker viszont önmagáért beszél” - idézi a vezérigazgató barátjának és üzlettársának, Lakatos Péternek a cég berkein belül jól ismert mondását. VILÁGGAZDASÁG Imit limit Főszerkesztő: Bánki András Kiadó: ZÖLD ÚJSÁG Rt. Elnök-vezérigazgató: dr. Lovas Dániel Felelős szerkesztő: Boronkay Tamás ■ Főszerkesztő-helyettesek: Gaál Csaba, Kamasz Melinda ■ Vezető tervezőszerkesztő: Fábián Katalin ■ Lapigazgató: Blasits György ■ Értékesítési igazgató: Balasi Tamás ■ Terjesztési igazgató: Knapcsek Katalin ■ Szerkesztőség és kiadó: 1122 Bp., Maros u. 19-21. Postacím: 1539 Bp., Pf. 653. Telefon: 489-1175, 489-1195, fax: 489-1159, 489-1189. ■ Hirdetések felvétele: 1122 Bp., Maros u. 19-21. Telefon: 489-1155, fax: 202-4199. ■ ELŐFIZETÉSSEL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓ/MEGRENDELÉS: Terjesztési osztály Telefon: 489-1165, fax: 489-1179 ■ Előfizetési díj: 1 évre 59 760 Ft+áfa, fél évre 29 880 Ft+áfa, negyedévre 14 940 Ft+áfa, egy hónapra 4980 Ft+áfa ■ Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta RL Üzleti és logisztikai Központ. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél, Budapesten a Helir ügyfélszolgálati irodáinál, vidéken a postahivatalokban ■ Terjeszti a Hírker Rt. és a regionális rt.-k. ISSN 0042-6148 ■ Nyomdai előállítás: Szilády Nyomda Kft. 6000 Kecskemét, Mindszenti krt. 63., tel: 76481401, fax: 76481204, felelős vezető: Boros Gábor ■ A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával, terjesztésével, az adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁGra hivatkozva lehet. A lapban közölt táblázatok adatai tájékoztató jellegűek, amelyekért felelősséget nem vállalunk. A VILÁGGAZDASÁG példányszámát a Matesz auditálja. Tájékoztatjuk Olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, játékokon, akciókon, szavazásokon, rejtvénypályázatokon stb. résztvevők által személyesen, írásban, telefonon, SMS-ben, interneten, e-mailben megadott személyes adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatokat megadva hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Társaságunk érdekeltségébe tartozó cégek, amelyek az adatok feldolgozását is végzik (Axel Springer-Magyarország Kft., Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., Harlequin Magyarország Kft., Zöld Újság Rt., Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft., Népújság Kft., Hungaropress Sajtóterjesztő Kft.), előfizetéses megrendelését teljesítsük, akcióira, kiadványaira és egyéb szolgáltatásaira felhívjuk a figyelmet. Az érintettek felvilágosítást kérhetnek az általunk kezelt személyes adataik köréről, felhasználásuk módjáról s céljáról, és bármikor kérhetik azok helyesbítését, felhasználásuk korlátozását, illetve törlését.