Világirodalmi lexikon 1. A–Cal (1970)
B - Bataille, Henry - batak irodalom
BATAI Hegelt tanulmányozta. 1925-től gyakran látogatta a szürrealista összejöveteleket, de a mozgalomban nem vett részt, és 1930-ban Massonnal, Desnosszal, Limbourral, Leirisszel, Ribemont-Dessaignesnyel és Vitrackal együtt közrebocsátott egy pamfletet, A hullát, melyben szembefordult Bretonnal. Egy darabig trockista volt s a B. Szuvarin szerkesztette Gritique Sociale-ban munkálkodott, majd 1936-ban Caillois-val, Leirisszel és Monnerotval megalapította a Collège de Sociologie-t. Első és legjelentősebb tanulmánykötete, a l'Expérience Intérieure ('Belső tapasztalat') 1943-ban jelent meg. 1946-ban E. Weillel együtt megalapította a Gritique c. folyóiratot. Elméleti és szépírói munkássága is nagy hatású, az ,,új regény" egyik úttörőjét tisztelik benne. Bölcselete két pilléren nyugszik: Pascal és Nietzsche tanításán. Ateista misztikus volt — bár ő maga elutasította a misztikus jelzőt —, mindenfajta vallás ellenfele — noha ifjúkorában katolizált —, ám egyszersmind antiintellektuális bölcselő, aki kétségbe vonta a tudomány, erkölcs és esztétika eredményeit, elvetette az egzisztenciára kívülről ráerőszakolt értékeket. ,,Az intelligencia lerombolta a tapasztalathoz szükséges tekintélyt", vallotta, s azt állította, hogy ,,A tekintély belső tapasztalat". ,,A lehetőségek végső határáig", egyfajta vitális teljességig kívánt eljutni, s ezt elérendő a transzot, a paroxizmust, a szerelmet és a nevetést jelölte meg a ,,létrobbantás" eszközeként. Tagadta a szavak kommunikációs jellegét, a szerkesztés és a formális logika létjogosultságát, s ezért tanulmányait aforisztikus formában fogalmazta meg. Szépíróként sohasem volt népszerű, de ,,új műfajt teremtett, a pőre vallomást filozófiai elmélkedéssel és misztikus búvárkodással társította" (Nadeau). Elvont, fikciót száműző regényeiben bővelkednek az erotikus részletek, cselekményük rendkívül vézna, alakjai a Semmivel viaskodnak, abszolutumok meghódítására törekszenek, szakadatlan delíriumban élnek. „Szadista romantikus" — véli róla Boisdeffre. Sartre szerint abban áll eredetisége, hogy ,,a történelmet választotta a metafizika ellenében". Stílusa töredezett, görcsös költői próza, ám túlontúl művi, nemegyszer mesterkélt. Fontosabb művei még: Le coupable ('A bűnös', reg., 1943); Sur Nietzsche ('Nietzschérő', tan., 1944); La haine de la poésie ('A költészet gyűlölete', tan., 1947); La part maudite ('A megvetett oldal', tan.-ok, 1949); L'abbé G. ('C. abbé', reg., 1950); Somme athéologique ('Teológiátlan summa', tan., 1954); Lascaux ou la naissance de l'art ('Lascaux avagy a művészet születése', tan., 1955); Manet (tan., 1955); La littérature et le Mai ('Az irodalom és a Rossz', tan.-ok, 1957); Le bleu de ciel ('Az égi kék', reg., 1957). , írod.: J. P. Sartre: Un nouveau mystique (1943). Gera György Bataille [bátás], Henry Henri Bataille (névvariáns), (Nimes, 1872. ápr. 4.— Malmaison, 1922. márc. 2.): francia költő, író, drámaíró. Festőnek készült. Szépíróként először 1895-ben La chambre blanche ('A fehér szoba') c. verseskötettel jelentkezett, s ebben F. Jammes-mal rokon hangon gyöngéd, megható költeményekben énekelte meg gyermekkorát. Első színházi sikerét a Ton sang ('Véred', 1896) c. drámájával érte el. Jelentősebb műveit az 1910-es és 20-as években nálunk is fordították és bemutatták. Szenvedélyes ösztönöket, ellenszenves alakokat, rendkívüli témákat dolgozott fel, mesterségbeli tudással szőtte meséit, de morbid, patetikus alakjai épp olyan felszínesek, mint konfliktusai. „Úgy tett, mint aki leleplezi társadalmát, holott cinkosa volt" (Glouard). Ismertebb, nyomtatásban megjelent darabjai: Le scandale (1909: Molnár F., A botrány, 1910); La vierge folle (1910: Ábrányi E., A balga szűz, 1910); L'enfant de l'amour (1911: Ábrányi E., A szerelem gyermeke, 1911); Le phaléne (1913: Ábrányi E., A halálfejű lepke, 1913); Les flambeaux (1913: Sebestyén K., A fáklyák, 1913);Les soeurs d'amour( 1919: Sebestyén K., Gyöngédség, 1921). Darabjai közül többet megfilmesítettek, legtöbbször a La femme uue (1908: Adorján A., A meztelen nő, Magyar Színház, 1908. ferb. 8.) c.-t, amelyből 1916-ban és 1924-ben olasz, 1927-ben francia film készült; a közreműködésével készült filmek közül a legismertebb a Korda S. produkciójában forgatott Don Juan magánélete (angol, 1934), D. Fairbanks utolsó fellépte. Magyarul még: 1 színpadi költ. (Karinthy F , Nyűg, 1921, I., 4.); 1 elb. (Karinthy F., Új Idők, 1926, 577.); 2 vers (Kosztolányi D., Idegen költők, 1966). 6 írod.: Balázs B.: Hanry Bataille (Renaissance 1910); Ady E.: Három arisztokrata bukás (Nyűg, 1911, 1. köt ); Lakatos L.: Arany legenda, Rostand és Bataille Don Juan drámájáról (Magyarország, 1921, 49.); Szini Gy.: Henri Bataille (Nyűg, 1922, I., 6.). Gera György batak irodalom: az ausztronéz (malájpolinéz) nyelvcsalád indonéz csoportjának szumátrai alcsoportjához, politikailag az Indonéz Köztársasághoz tartozó, Északnyugat-Szumátra belsejében élő, kb. 2,5 millió karo, daiki, simelungun (pak- 744