Világirodalmi lexikon 2. Cam–E (1972)
C (folytatás) - comédie des chansons - comédie d'intrigue - comédie larmoyante - comédies mixtes - comedy of humours
COMED comédie des chansons [komédi de sanszon] ('énekes színjáték'), comédie en ariettes, francia jelenet, a vaudeville egyik előképe. A 17 —18. sz. fordulóján elterjedő durva, vaskos humorú, bárdolatlan stílusú ún. poissard- műfajok egyike. A Párizs körüli külvárosok mutatványosainak, valamint a vándorkomédiásoknak kedvelt műsorszáma volt. Énekbetétei később a vaudeville-ben és a kabaréban éltek tovább. O (-*francia irodalmi formák, vásári komédia) comédie d'intrigue: -cselvígjáték comédie larmoyante [komédi larmoajant], könnyfakasztó vígjáték, francia eredetű színjáték. Eredetileg gúnyneve volt N. de la Giaussée 18. sz.-i drámaíró színműveinek. A gúnynév arra utal, hogy a műfaj csak neve szerint vígjáték, valójában érzelmes, melodramatikus színmű; legfontosabb szereplője többnyire egy erényes és mégis szerencsétlen asszony, akinek könnyeztető sorsa nagy érzelmi viharokat kelt, de végül mégis minden jóra fordul. A megrendítés pedagógiai célja, hogy a közönség (főként az ifjúság) szórakoztató formában sajátítsa el a bölcsességet és az erényeket, s ez a törekvés egybevág Ph. Destouches vígjátékainak céljával. Mindkét íróból hiányzott a humorérzék, s műveik ma már úgyszólván élvezhetetlenek. A comédie larmoyante történeti szerepe annyi, hogy új ízlésáramlatot jelez a francia irodalomban, amely szerint a nevetés, a komédia alacsonyrendű, szégyenletes dolog, pozitívuma viszont a szentimentális ízlésnek az érzelmi világ felé fordítása, s a polgárság problematikájának komoly tárgyalása. A műfaj a polgári dráma egyik előfutára, lényegében sok rokon vonást mutat a későbbi comédie de moeurs műfajával. A magyar érzékeny játék a német Ruhrstück közvetítésével, ennek hatására alakult ki. (francia irodalmi formák, melodráma) Benedek András A könnyfakasztó vígjáték dramma lacrimoso néven a 18. sz.-i Itáliában is igen elterjedt műfaj volt. Jellegzetes vonásait elsőként Goldoni Pamela (1750) c. darabjában találhatjuk meg (a Richardson regényéből adaptált témát Goldoni kortársai is több ízben színre vitték, így P. Chiari, F. Cerlone, A. Greppi, G. De Gamerra). G. De Gamerra a műfajt továbbfejlesztve a legkülönfélébb megrendítő és könnyeztető részletekkel töltötte meg színműveit. Kevésbé uralkodik a megdöbbentő elem S. A. Sografi műveiben, melyek inkább a polgári érzelmesség hatása alatt keletkeztek. Herczeg Gyula comédies mixtes [komódi mikszt] ('vegyes, kevert színjáték'): énekes, zenés, táncos vígjáték, mely a 18. sz.-ban terjedt el, s a francia vígoperába fejlődött. O (francia irodalmi formák, vígopera) comedy of humours [komediav h úmor] ('különcöket szerepeltető vígjáték'): a 17. sz.-i angol színjáték egyik fajtája, vígjáték. A mindennapi élet jelenségeit szatirikusan ábrázoló komédia, amelyben a szélsőséges karaktertípusokként megjelentetett alakok képviselik a komikumot (--jellemkomikum). Elméletét B. Jonson dolgozta ki a testnedvekre (angolul: humours) vonatkozó középkori orvosi elképzelés alapján, amely szerint a testben keringő nedvek határozzák meg az ember pszichológiai alkatát. Jonson szerint e nedvek rendellenes megoszlása szélsőséges jellemhibát eredményez — ezt nevezi humournak Every Man Out Of His Humour ('Kiki a maga bogara nélkül', 1599) c. vígjátékának prológusában —, amely teljes mértékben hatalmába keríti az embert és elnyomja egyéb tulajdonságait. A komikum forrását e jellemhibákban látja, s ezek leleplezését tartja a komédia feladatának. A comedy of humours (elsősorban Jonson vígjátékai) olyan típusokat vonultat fel, amelyek egy-egy különc, nevetséges jellemvonást testesítenek meg. Ezt a módszert, Jonson közvetlen követőin kívül, egyes esetekben Shakespeare és később Moliére is alkalmazta. Jonson latin minták nyomán készült komédiáiban azt akarta megmutatni, hogy mindenféle szenzációs cselekmény nélkül, a mindennapi londoni élet hétköznapi figuráinak felvonultatásával is feszültséget lehet a színpadon teremteni. A cselekménynek csupán a jellemek szempontjából van jelentősége; maguk a jellemek tükröt tartanak koruk elé. A comedy of humours többnyire képek sorozatából épül, A. W. Schlegel találó megjegyzése szerint „nevetséges jelenetekből álló rapszódia minden összefüggés és előrehaladás nélkül". Jonson és követői (Th. Shadwell, W. Congreve stb.) drámaírói munkássága a comedy of mannershez is kapcsolódik, mivel szereplőik a korabeli társadalmi nézeteket, morált képviselték. O (—vígjátékok, angol irodalmi formák) , írod.: F. E. Schelling: Elizabethan Drama 1558 — 1642 (1910). P. W. Kreider: Elizabethan Comic Character Conventions as Revealed in the Comedies of George Chapman (1935). H. L. Snuggs: The Comic Humours: a New Interpretation (Publications of the Mo-