Világirodalmi lexikon 2. Cam–E (1972)
D - De Angelis, Reoul Maria - Deauville, Max; Maurice Duwez - débat - Debate de Elena y Maria
DEBAT A., Olasz költőkből, 1886); Garmela (n. n., Pesti Napló, 1894, 185-198.; Dalos L., bev. Füsi J., 1959); A bor és egyéb apróságok (Tóth B., 1898); Furio (Elek A., 1907); 1 —1 nla (n. n., Népszava, 1909, 89.; 104; 1914, 234.); Lelkierő (Elek A., 1913); A török nő (Vezsényi B., 1913); Az Appenninektől az Andokig. Elbeszélések a „Szív" c. kötetből (Gellért Gy., 1955); 1 nla (Tóth L., Modern olasz novellák, 1959); 1 nla (Zigány A., Elbeszélések a világirodalomból, 1965); 3 vers (Kosztolányi D., Idegen költők, 1966). 6 írod.: Leopold L., Edmondo De Amicis (Huszadik Század, 1908); Radó A.: Edmondo De Amicis (VII, 1908, 12.); M. Mosso: I tempi del „Cuore" (1925); A. Gramsci: De Amicis (II Risorgimento, 1949); G. Di Pino: De Amicis pittore morale, in Stile e umanitá (1957). Herczeg Gyula De Angelis [deándzselisz], Raoul Maria (Terranova di Sibari, 1908. máj. 9. —), olasz író, költő, újságíró. Egy verseskötet után C. Alvaro hatását mutató regénnyel jelentkezett: Inverno in palude ('Tél a mocsárban', 1936), ebben az olasz Dél, Calabria forró fénye és sötét nyomorúsága jelenik meg. La peste a Urana ('Pestis Uranában', 1943) c. regényében a pestis szimbolikus jelentőséget kap, úgy mint később Gamus A pestisében. Az Il giocatore fortunato ('A szerencsés játékos', reg., 1953) az Amerikába irányuló olasz emigráció epizódjait tárgyalja a detektívregény technikájára emlékeztető feszültségteremtő eszközökkel. Főbb művei még: Panche gialle ('Sárga padok', reg., 1945); Sangue negro ('Néger vér', reg., 1950); Poesie ('Versek', 1953). O Irod.: T. Fiore: De Angelis (Nuova Antológia, 1951. 1.); A. Lebois: „Peste a Urana" et „Peste a Oran" (Revue de Littérature Comparée, 1952, 26.); O. Lombardi: Narratori neorealisti (1957). Király Tibor Deauville [devil], Max (írói név); Maurice Duvez (családi név), (Brüsszel, 1881. aug. 31.—): francia-belga író. Orvosként működött. Több, főként brüszszeli témájú, bohém hangulatú, pesszimista regényén, novelláskötetén és színművén kívül, világszerte ismertté vált az I. világháború kataklizmáját, emberi nyomorúságait felvillantó, regényes naplókból álló trilógiájával: Jusque l'Yser ('Az Yserig', 1917), Les boues de Flandres ('Flandria sara', 1922) és Les dernières fumées ('Az utolsó füstfelhők', 1936). Magyarul:ala (Pesti Napló, 1914, 99.); débat [débá] ('vita', 'tárgyalás'); dispute; desputoison: francia jelenet, drámai dialógus. A kora középkori hanyatló latin nyelvű irodalomban keletkezett (előzményei visszavezethetők), egészen a sumér —madamandugáig, de igen hamar elterjedt az utódnyelvek irodalmában; legnagyobb népszerűségre Franciao.-ban és Itáliában tett szert, de hatására a spanyol (—disputa 3.) és német (—Streitgedicht) irodalomban is kialakultak hasonló formák. Rokon a Jensonnal és a jeu parti-val, ám azokkal ellentétben, szereplői mindig allegorikus alakok. Csak prózában írott és tisztán verses formája mellett legkedveltebbé a prózai és verses részek váltakozásából álló változata lett. A verses formának meghatározott, csak a műfajra jellemző versformája nem volt. Két fő típusa alakult ki: a narratív, elbeszélő jellegű és az inkább drámai elemeket hangsúlyozó, ám a dialogikus megoldás mindegyikre jellemző. A 8 —12. sz. között főként a narratív típus virágzott, 4. sz.-i klasszikus példája Prudentius: Psychomachia c. débat-ja, melyben a Bálványimádás, a Hit, a Gőg, az Alázat, a Szigorúság és a Szabadosság vitája zajlik. A vallásos-didaktikus jelleget hangsúlyozó témák között igen kedvelték a Lélek és Test, Öröm és Bánat, Szív és Szem, Tél és Tavasz között zajló débai-kat. A 12 —13. sz.-ban a Hivatalnok és a Lovag dóbat-ja volt a legnépszerűbb téma, ennek a kornak hangsúlyozottan drámai dóbat-i hatással voltak a Rózsaregényre is. A 14. sz.-ban a műfaj hullámvölgybe került, ám a 15 —16. sz.-ban rövid életű, de annál pompásabb virágkora következett: Christine de Pisan, A. Ghartier, G. Alecis, G. Goquillart írt remek, költői hangvételű verses débaikat. A reneszánsz végleg kiszorította a magas irodalomból a műfajt. Utolsó szép darabját, a Débat de Folie et d'Amourt ('A Bolondság és Szerelem débatja', 1555) L. Labé írta. A 16. sz. végétől a forma a piactereken vásári komédiások műsorává vált, s a 17. sz. közepére elsorvadt. (—francia irodalmi formák, vallásos színjátékok, didaktikus színjátékok, vitaszínjátékok, vitaköltészet) . Irod.: P. Le Gentil: La littérature française du moyen âge (1963); Zagadnienia Rodzajaw Literackich (1971). Kovács Endre Debate de Elena y Maria [debáte de elena i mária] (spanyol 'Elena és Maria vitája'); Diálogo de Elena y Maria; Disputa de Elena y Maria; Disputa del clérigo y el caballero: spanyol anonim költemény. 1280 körül leóni dialektusban íródott. 402, különböző hosszúságú és